A tavalyi esztendő leglátványosabb eseménye volt. Róla szóltak, nappal, reggel meg este a tévék, a rádiók, az újságok és a plakátok. - Igen, igen a népszavazás! Eredménye tagadhatatlan. Mégis fölöttébb érdekes fölidézni, hogy egy nappal később (március 10) miként értékelték pártjaink az eredményét a Tisztelt Házban.

1. kérdés:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?”

2. kérdés:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?”

3. kérdés:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”

„Ilyen népszavazásokkal nem lesz modern Magyarország..!”

GYURCSÁNY FERENC, miniszterelnök: – Beszéljünk mélyebben és őszintébben. A kampány húsz másodperces politikai igazságok világa. Hát, húsz másodpercbe nem sok politikai igazság fér bele, inkább csak féligazság vagy hazugság. Akkor, amikor úgy döntött több mint 3 millió ember, hogy támogatja azt a kérdést, hogy ne kelljen fizetni vizitdíjat, vagy ne kelljen fizetni napidíjat a kórházban, vagy éppen tandíjat, akkor természetesen arról a kérdésről nem mondott semmit, hogy na jó, de akkor ki fizessen. Ki? És honnan? Nem véletlen-e, hogy a népszavazást követő legelső riporteri kérdések - nem is elemzői kérdések - voltak, hogy na de jó, hát honnan lesz most pénz. Milyen érdekes! Azok a riporterek, akik ezt tegnap este megkérdezték, heteken keresztül ezt a kérdést lényegében nem tették fel azoknak, akik azt javasolták, hogy igennel kell válaszolni erre a kérdésre... (Közbekiabálás: Úgy van! Taps a kormánypárti oldalon.)

– Az a magyar Alkotmánybíróság, amelynek első elnöke a mai köztársasági elnök, oly nagyvonalúan és elegánsan bizonyította, hogy az alkotmánynak van egy láthatatlan alkotmányossága, átszűrődik belőle egyfajta filozófia, akkor, ha más nem, ennek a láthatatlan alkotmánynak az üzenete számunkra nagyon világos volt. Felelős polgári demokráciában olyan kérdést feltenni a választóknak, hogy szeretnél-e valamilyen közszolgáltatásért kevesebbet fizetni, szeretnél-e adót, járulékot csökkenteni, szeretnéd-e a saját egyéni életedhez igazítani közvetlenül a nemzet költségvetését, ilyet nem szabad csinálni. Hibának gondolom, nem értek vele egyet. Nagyon sokat árt Magyarországnak, ha lehet lényegében költségvetési tételekről szavazni…. (Taps a kormánypárti oldalon.)

– Tudom, van, aki azt mondja, hogy Magyarország győzött. Nézzék! Azt gondolom, azt nem pontosan tudjuk, hogy Magyarország győzött-e. Egy dolgot tudunk, hogy 3 millió 200 ezer ember akarata most érvényesül. Ahogyan nem igaz az, hogy egy demokráciában, ahol ilyen és olyan nézetek vannak, ha valaki kisebbségbe kerül, akkor a haza kerül ellenzékbe, talán értik, hogy mire gondolok, úgy nem igaz az, hogy ha valakinek az álláspontja többségbe kerül, akkor a haza győzött. Egyik álláspont időnként hol többségi, hol kisebbségi. Hát, ez a demokratikus versengés lényege és értelme. Nem kiáltjuk ki a hazát vesztesnek, ha alulmaradunk, és nem kiáltjuk ki a hazát, Magyarországot győztesnek, ha éppen egy másik politikai kérdésben többségbe kerülünk. Szerintem ez erénye a demokráciának, ennek az ellenkezője pedig nehezen egyeztethető össze a demokratikus kultúrával. Ráadásul azt gondolom, hogy Magyarország úgy összességében, nem per pillanat, úgy összességében és távlatosan inkább veszít, mint győz. A magyar jobboldal nagyobbik pártja természetesen érezheti magát győztesnek, hiszen kezdeményezett egy népszavazást, ahhoz elegendő többséget kapott. De muszáj feltennem egy kérdést: valóban olyan ország van a szemünk előtt, ahol a polgárok sokasága nem érti, nem tudja, nem látja át annak következményeit, hogy ha megfosztja közös ügyeinket egy általa fizetett forrástól, akkor a másik oldalon megint csak neki kell fizetni? Azok az eszmények, amelyeket én fontosnak gondolok demokratikus politikusként, amelyeket fontosnak gondolnék egyébként bal- és jobboldali vagy liberális politikusok számára is, azok nem ilyen Magyarországot látnak... (Taps a kormánypárti oldalon.)

– Magyarországnak akkor most azt mondom, merthogy az igen-igennel kampányolt az ellenzék, akkor most hadd használjam az ő 2006-os egyik kampányszlogenjét. Azt kell mondjam, hogy Magyarország, politikusok és mi, sokmilliónyian, ébresztő! Ebből így, ilyen népszavazásokkal nem lesz modern Magyarország! (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.)

„Ön miatt kudarcos ez az ország..!”

DR. NAVRACSICS TIBOR, (Fidesz): – Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt az ön meglehetősen keserű, sértett hangvételű beszédéből egy (Derültség a kormánypárti oldalon.) - örülök, hogy ilyen jól érzik magukat - ez után a beszéd után - szánalmas összeesküvés-elmélet bontakozik ki, amelynek tagjai az újságírók, az ellenzéki politikusok, a köztársasági elnök, az alkotmánybírók, és mindenki azon dolgozik, hogy rabul ejtsék ezt a nemzetet, és lehetőleg eltérítsék attól a nemes szándéktól, amely az ön fejében él… (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

– Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy az ingyenesség illúziója senkiben sem élt. Jobb és tisztább pillanataiban ön is el szokta ismerni, hogy a magyar lakosság viseli az egyik legnagyobb adó- és járulékterhet Európában. Senki nem gondolja, hogy ingyenes az egészségügy, senki nem gondolja, hogy ingyenes a felsőoktatás. Mi egyszerűen csak annyit gondolunk, hogy ha az emberek elég sokat fizetnek ezekért a szolgáltatásokért, akkor talán nem kellene róluk még egy bőrt lehúzni...

– Miniszterelnök Úr ne sértegesse az embereket! (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Ki sértegette?) Azért, mert 3 millió 300 ezer ember igennel szavazott, igennel szavazott arra, hogy eltöröljék a tandíjat, a kórházi napidíjat és a vizitdíjat, ezért még önnek nem kell megsértődnie ezekre az emberekre. Ezek az emberek nincsenek megtévesztve, ezek az emberek nincsenek elkábítva, ezek az emberek pontosan tudják, hogy milyen döntést hoztak, ahogy azt egy felelős demokráciában a választópolgárok meg szokták hozni… (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) - Vannak források, mindenki tudja. Önök például semmire sem jó szakértői tanulmányokra 5 milliárd forintot költöttek. Ha megnéznénk a költségvetést, nyugodtan lehetne még ott találni pénzt. Van pénz! Az egészségügyet, a felsőoktatást is lehet fejleszteni…

– Miniszterelnök Úr! Tudom, hogy most majd nagy kormányátalakítást fog végrehajtani, le fog váltani egy csomó embert, mindent megtesz annak érdekében, hogy ön a helyén maradjon, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy valahogyan a hatalmát próbálja meghosszabbítani…

– Miniszterelnök Úr! Önvizsgálatra lenne szükség. Minden statisztika azt mutatja, hogy Magyarország egy kudarcos ország ma az Európai Unióban. Nem mi akarjuk elhitetni, a statisztikai adatok mutatják, miniszterelnök úr, ön miatt kudarcos ország ez az ország, mert ön nem tudja vezetni ezt az országot. (Taps a Fidesz-KDNP soraiban és a páholyban. ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem a páholyban ülőket, hogy tartózkodjanak a tetszésnyilvánítástól, ezt a Házszabály is kizárja. Valamennyi páholyban ülőt erre kérek. Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki kell vezetni őket.)

„Fontolja meg Gyurcsány úr..!”

DR. SEMJÉN ZSOLT, (KDNP): – Gyurcsány Úr azt mondta, az előbb, hogy érti a népszavazás üzenetét. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Miniszterelnök!) Abból, amit elmondott, úgy tűnik föl: mégsem érti! Azt is mondta: nem ért vele egyet. Gyurcsány Úr! (A miniszterelnök felé fordulva.) Kit érdekel, hogy ön egyetért vagy nem ért vele egyet? Egy demokráciában… (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból: Mi az, hogy Gyurcsány Úr? Miniszterelnök! – Az elnök csenget.)

– Ha megengedik, én Gyurcsány Úrnak hívom. (Felzúdulás az MSZP soraiban – Az elnök csenget.) Esetleg bukott miniszterelnököt lehetne mondani, de az is úgy lenne pontos…(Zaj, felzúdulás közbekiáltások. Elnök: Képviselőtársaim! Frakcióvezető úr! Csenget, újra csenget.)… hogy egy olyan bukott ember, aki önmagát miniszterelnöknek képzeli. (Felzúdulás, kiabálás. Elnök: Gyurcsány Ferenc ma a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Kérem, hogy… Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! – Taps az MSZP soraiban. Elnök: Ma a törvényes miniszterelnöke. Semjén felé fordulva: Öné a szó, folytassa!)

– Én morális értelemben is értem ezt a szót és immár legitimációs értelemben is. (Közbekiáltások és felzúdulás az MSZP soraiban.) … Tehát, Gyurcsány Úr, kit érdekel, hogy ön egyetért a nép akaratával, vagy nem ért egyet? (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiban. Az elnök csenget, hosszasan csenget.)

– Egy demokráciában a kormány két dolgot tehet: vagy végrehajtja a nép akaratát, vagy lemond. (Dr. Vojnik Mária: Végrehajtjuk.) A népszavazás üzenete az volt, hogy az emberek kifejezték: nem tűrik a társadalmi szerződés felrúgását. (Közbeszólás: Miről beszélsz?) A kormány nem tehet olyat, amire nem kapott felhatalmazást a választások során. (Közbeszólás: De kapott!) Szolgáljon ez tanulságul az egészségügy privatizációjának a kérdésében is! (Közbeszólás: lesz! )

– Gyurcsány Úr! Ön valami olyasmit mondott, hogy nincs ingyenesség, és hogy itt az emberek valamifajta ingyen szolgáltatást várnak. Milyen ingyenességről beszél, Gyurcsány Úr? (Közbeszólás: Miniszterelnök Úr!) Irreálisan nagy járulékot fizetnek a magyar emberek, irreálisan nagy adókat fizetnek. A helyzet az, hogy önök a hozzá nem értő, korrupt és rossz kormányzásuk árát akarják megfizettetni az emberekkel! (Folyamatos zaj és közbeszólások a kormánypártok soraiban.)… Erre mondott nemet a népszavazás… (Az elnök csenget, többször csenget.)

– Ismert a Bourbonokról az a mondás, hogy nem tanultak, és nem felejtettek. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Gyurcsány Úr! (Közbeszólás: Miniszterelnök Úr!) Úgy tűnik föl, hogy ez az ön esetében is igaz, - bár szeretném jelezni, hogy a Bourbon-házat semmilyen módon nem akarom összehasonlítani önnel, hiszen a Bourbon-háznak voltak nagy korszakai Franciaországban, amit a Gyurcsány-kormány tekintetében nem mondhatunk el magyar viszonylatban. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Éljen a köztársaság! Az elnök csenget.)… De mindenesetre a Bourbonok, miként ön is, nem felejtett és nem tanult! (Felzúdulás.) Nem felejtett, hiszen amit elmondott, az a néhány panel nem volt más, mint bukott kampányszöveg. (Zaj, közbeszólások.) És nem tanult, mert amit elmondott, abból az következett, hogy ha tehetné, leváltaná a népet… (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiban. Az elnök csenget.)

– Gyurcsány Úr! Önnek nem a népet kellene leváltania, hanem például Horváth Ágnes bukott miniszterét. (Felzúdulás az SZDSZ padsoraiban. Dr. Kóka János: Ki mondta neked Horváth Ágnesről, hogy megbukott?) … És ha már az SZDSZ ilyen érdeklődéssel tisztel meg, akkor a tegnapi napról, amikor a hab a tortán volt, szeretném idézni az ékes szavú Horn Gábort, akivel ugyan életemben nem értettem egyet, a stílusával most sem, de tartalmi iránymutatásával nem tudok vitatkozni. Fontolja meg Gyurcsány úr! (Felzúdulás, zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban. Az elnök csenget, hosszasan csenget. Nem volt oly ember a T. Házban ki ne tudta volna: az SZDSZ idézett államtitkára azt ajánlotta a miniszterelnökének, hogy menjen a p…ba.)

Nem örülünk a papírforma győzelmének..!

LENDVAI ILDIKÓ, (MSZP): – Csodálkozunk, hogy lám, mégiscsak költségvetési módosítás kell ahhoz, ami korábban a költségvetést nem érintő kérdésnek látszott, és csodálkozunk azon, hogy lám, egyszerre lehet egyetérteni Bourbonokkal és az SZDSZ-szel is, ha valaki KDNP-s képviselő. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ettől még persze nyilván fontos és komoly megfontolást igénylő vita az, hogy ki győzött és ki vesztett.

– A „ki győzött?” kérdésre nekem az a legegyszerűbb válaszom, hogy leginkább a papírforma. Nem akarom, hogy kipróbálják a világ többi országában, de bármely országban fölteszik azt a kérdést népszavazásra, hogy akar-e ön villamosjegyet venni, valószínűleg a válasz az, hogy nem akarnak. (Taps az MSZP soraiban.) Győzött tehát a papírforma. Ezért legelőször azoknak a szavazóknak, noha ők voltak kisebbségben, szeretnék köszönetet mondani, akik ellenálltak a kézenfekvőnek, és ellenálltak a papírformának. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezzel együtt nemcsak értjük, hanem megértjük a többség igen szavazatát is. Nem gondoljuk, hogy ők minden változás ellen vannak, azt gondoljuk, hogy olyan helyzetben voltak, mint ahogy a legtöbb ember lenne, ha sok terhet cipel, és egyszer csak módja van az egyik csomagját letenni. Bizony, a többség ilyenkor leteszi, még akkor is, ha esetleg később szüksége lenne arra a csomagra is… (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Keserűség nincs tehát bennünk, de nem örülünk a papírforma győzelmének. Ez kétségkívül egyfajta vereség, hadd mondjam ki én ezt a szót, de olyan vereség, ami után az ember feláll, ha tudja, hogy dolga van. És nekünk, kérem szépen, dolgunk van, meg az országnak is, fontos dolgaink. (Taps a kormánypártok soraiban.)

„A válsághelyzetre a kormány és a Fidesz is óvodásként reagált..!”

DR. DÁVID IBOLYA, (MDF): –  Nos, a válság kialakulásáért a felelősök ismertek: a Gyurcsány-Orbán bokszmeccs ma 2:2-re áll. Az ország egy világos üzenetet küldött a kormánynak: elég a reformkapkodásból. Óva intem azokat a Fidesz-politikusokat is, akik túlzott eufóriába estek a tegnapi döntéstől. (Taps az MDF soraiban.)

– A válsághelyzetre a kormány és a Fidesz is óvodásként reagált. A kormány reakciója olyan volt, mint egy durcás kisgyereké: ha, kedves nép, leszavaztatok, akkor igyátok meg a levét, mi nem fogunk kompenzálni. A Fidesz magatartásából az is kiderült, hogy a népszavazás kapcsán csak addig jutottak a gondolkodásban, hogy kitaláljanak valami nagyon egyszerű, lehetőleg zsebre, pénztárcára menő, kockázatmentes kérdést, ami a biztos győzelmet eredményezheti, aztán boldogan revánsot vegyenek a kormánypártokon. A következményekre nem gondoltak. A nyilatkozatok alapján kijelenthetjük, hogy sem a kormány, sem a Fidesz nem tud megoldást találni a válságra, márpedig gyógyulni, gyógyítani és tanulni kell az országban. Nincs más, mint átadni a megoldás lehetőségét olyanoknak, akik nem szavazatra vadásznak, hanem szívükön viselik az ország sorsát. Ezért a Magyar Demokrata Fórum megismétli azt a javaslatát, hogy életre kell hívni egy olyan szakértői tanácskozást, ahol az ország legjobb gazdasági, pénzügyi, egészségügyi szakemberei tesznek alternatív javaslatot arra, hogy mi legyen a megoldás. Így lehetne biztosítani azt, hogy pártpolitikai érdekektől mentesen, és nem az elkövetkező választásokra, nem szavazatokra, nem személyes érdekekre tekintettel jöjjön létre egy javaslat... (Taps az MDF soraiban.)

– A másik válság, amit előidézett a tegnapi referendum, az alkotmányos válság, és általában és hosszú távon Magyarország kormányozhatóságát érinti. Ha a jövőben minden kormányzati döntést meg lehet támadni egy népszavazási kérdéssel, amely úgy kezdődik, hogy "akarja-e ön, hogy ingyenes legyen...", akkor ez azt jelenti, hogy bárki van kormányon, a mindenkori ellenzék kellően demagóg kampánnyal bármilyen változtatást megakadályozhat. (Taps az MSZP soraiban.)

– Könnyű azt mondani, hogy Európában ilyen nagyarányú népszavazás még sosem volt. De aki ajtót nyit annak, amit magának nem kíván, megeshet, hogy kormányra kerülése kapcsán vele is megtörténik. Ez a demokrácia egyik alapvető kérdése. (Taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)

„Az ellenzékre most sem számíthatunk..!

DR. KÓKA JÁNOS, (SZDSZ): – Az látszik ebből a vitából, hogy az ellenzékre most sem számíthatunk. Megismétlődött az a mintázat, amely szinte minden héten: Navracsics Tibor a Fidesz nevében az állami autókban, a bútorbeszerzésekben és a marketingkiadásokban látja Magyarország összes problémájának megoldhatóságát és Semjén Zsolt is hétről hétre igyekszik alulmúlni önmagát. Dávid Ibolya elnök asszony pedig arról beszél szinte minden kérdésben, hogy a politikusokat távol kellene tartani a politikától, szakértőkre kellene bízni, tudomást nem véve arról, hogy politikai döntést kell hoznunk mindezekben a kérdésekben… (Taps a kormánypártok soraiban.)

2 Mondjuk azonban ki, hogy ennek a népszavazásnak a legtipikusabb, egyben leghamisabb érve a Fidesz és a KDNP oldaláról az volt, hogy minek fizessünk kétszer vagy másodszor, ha már egyszer fizettünk. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Arról beszélek, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon az emberek kétharmada nem fizet az egészségügyi ellátásért semmiféle járulékot, és háromnegyede nem fizet adókat sem.... Ezért tehát a szabad demokraták javaslata az, hogy vágjunk bele a közteherviselés átalakításába, egy olyan átalakításba, amely szélesíti a bázist, amely csökkenti a költségvetés méretét, több pénzt hagy ott az embereknél, ez ugyanis egyszerre járulhat hozzá a szolidaritás és a versenyképesség gondolatának kiteljesedéséhez. (Taps a kormánypártok soraiban.)

„Dac, sértődés - hát hogy a csudába' lehet bennünk egyáltalán?

GYURCSÁNY FERENC, miniszterelnök: – Nem az az igazi probléma, hogy nem lehet látni, hogy a magyar egészségügynek hol milyen gondja és baja van, mi a rákfenéje; elég jól lehet ezt látni, elég jól. Az a probléma, hogy azt a gyógymódot, amit itt alkalmazni kellene, nem szereti az ország; úgy van vele, mint a kisgyerekek a csukamájolajjal: még ha tudják is ésszel, hogy ezt csak be kéne venni, de ha egy mód van rá, akkor mégse veszik be. Ez a helyzet… (Hosszan tartó taps a kormánypárti

– Ami közöttünk van, az nem egyszerűen szakmai-politikai küzdelem, ez egy nagyon éles hatalmi küzdelem. A hatalmi küzdelem onnan indul, hogy sem 2002-ben, sem 2006-ban a mostani ellenzék nagyobbik pártja nem fogadta el a választás végeredményét. Azóta - őszintén szólva - kiveri a hideg veríték, amikor arra gondol, és azzal kell hogy szembesüljön, hogy nem ő kormányoz, és kétségtelenül megtesz mindent annak érdekében, hogy ne így legyen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti

– Dac, sértődés - hát hogy a csudába' lehet bennünk egyáltalán? A népszavazásnak igazi nagy fogyatékossága az, hogy egyszerű kérdéseket tud feltenni: igen vagy nem - de mi lesz az egész rendszerrel? Navracsics és Semjén frakcióvezető úrnak mondom: ha ilyenek a tanácsadóik, akiknek összességében annyi jutott eszükbe, hogy a miniszterelnök most egy nagyszabású kormányátalakítással fog majd úgymond szorult helyzetén túl lenni, akkor most mondhatom önnek, szerintem ideje lenne végiggondolni, hogy rendben vannak-e a tanácsadóik, mert nyugodtan mondhatom, hogy most igen nagy bakot lőttek. (Közbeszólás: A vak is azt mondja, majd meglátjuk.) Nagyon remélem, hogy az ország egyébként nem lő akkora bakot ezzel a népszavazással, amekkorát egyébként lőhetne vagy lőhetett volna. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.)

Bartha Szabó József