Kétség nem fér hozzá: fordult, nagyot fordul a világ! Most azok a szocialisták lettek a hangoskodók, akik az elmúlt esztendőkben boldog szép jelent, s még szebb jövőt ígértek, a magyarázkodók pedig azok, akik lázadón közvetítették a valóságot, az elégedetlenséget és a sérelmeket. A korábbi megszólítók váltak megszólítottakká. Nekik kell megmagyarázni, hogy miért zöld a piros, és miért sárga a kék. Bár tegyük hozzá: szívesen emlékeztetnek!  És jöttek az újak: a Jobbik és az LMP! Harcos „ifjak" a T. Házban. Tény, ami tény: folyamatos a zaj. Az elnök csenget. Így kezdődik. Mindig így kezdődik...

Mekkora adósságot hagyott örökül a Malév kapcsán az előző kormány?

BAGDY GÁBOR (KDNP): – Mindannyian emlékszünk arra, amikor a Gyurcsány-kormány 2006-2007 környékén egy budai családi ház áráért adta el a Malévot az orosz érdekeltségű AirBridge Zrt.-nek. A cég részéről akkoriban számos, sokféle ígéret hangzott el, ezekből természetesen csak igen kevés teljesült. A privatizációs szerződésben foglaltak semmibevétele a magyar állampolgárokra rótt terheket. A tőkeemelés árát is a magyar adófizetőkkel akarta megfizettetni az orosz tulajdonos. A tulajdonosok három év alatt súlyosan eladósították az egyébként folyamatosan veszteséget termelő és veszteségekkel küszködő Malévot. Közel 100 millió eurós hitelt vettek fel a légitársaság kontójára, a 10 milliárd forintos tőkeemelés kötelezettségét is ráterhelték, és a Malév dolgozói után az államnak járó járulékokat sem fizették ki.

– Elmondható tehát, hogy a Malév privatizációja kudarc, sikertelen volt, és megbukott! Mindez valószínűleg a magyar állam által a Malév felügyelőbizottságába és igazgatótanácsába delegált tagok tudtával történt. Nem zárható ki az sem, hogy a privatizáció lebonyolításában politikai felelősség terheli az akkori pénzügyminisztert, Veres Jánost is. Annyi tehát már bizonyos, hogy a megbukott privatizáció legalább 10 milliárd forint terhet jelent a magyar embereknek, azonban egyes szakértői számítások szerint akár 50 milliárd forintba is kerülhet az azóta visszaállamosított cég rendbetételének költsége az adófizető polgároknak. Kérdezem tehát:

• Készültek-e már új számítások arról, hogy pontosan mekkora adósságot örököltek a Malév kapcsán az előző kormánytól?
• Megtette-e már a kormány a szükséges lépéseket az elődök esetleges felelősségre vonása érdekében?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – A Malév Zrt. 2009-ben minden eddiginél nagyobb mérleg szerinti veszteséget produkált, mintegy 25 milliárd forintot, amely csaknem duplája az egy évvel korábbinak. A légitársaság adósságállománya is többszöröse az elhibázott privatizáció előtti összegnek. Amit már biztosan tudunk, az az, hogy az orosz tulajdonos ígérete ellenére nem alaptőkét emelt a cégben, hanem hitelt vetetett fel a Malévval, súlyosan eladósítva ezzel a céget. A Vnyesekonom Bank mint hitelező követelése jelenleg 132 millió euró. Ebből az összegből 32 millió eurót mindenképpen vitatunk, mivel álláspontunk szerint ezt a visszgaranciát jogellenesen kötötték, ez nem felelt meg sem a privatizációs szabályoknak, sem a jelenlegi szerződéseknek.

– A tisztánlátás érdekében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és egy szakértői csoport már megkezdte a tényleges helyzet felmérését, a Malév jelenlegi pénzügyi helyzetének részletes feltárását. Naponta bukkannak elő újabb és újabb tételek. Annyit azonban már most is tudunk: ez az adósság többszöröse annak, mint ami a privatizáció előtt volt. Áprilisban egy 8 milliárd forintos csomagról született döntés, amelynek első részletét már folyósította a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Szakértők szerint a jelenlegi alapokra épülő átszervezéshez és a cég helyzetének rendezéséhez a következő két évben több mint 30 milliárd forintra lenne szükség, és ehhez jön még a tőkepótláshoz szükséges mintegy 10-15 milliárd forint. Olyan megoldást kell találnunk, amely a félresikerült privatizációs kísérlettől eltérően a legkisebb mértékben terheli a költségvetést, ugyanakkor lehetővé teszi egy nemzeti légitársaság működését.

– A Malév története jó példa az előző kormány vagyonpolitikájára. Ennek lényege, hogy eladni valamit olcsón, hitelt felvetetni, azt felélni, majd a hitellel megterhelt vagyontárgyat drágán visszavásárolni. Ennek és az ilyen trükkös megoldásoknak igyekszik - és reményeink szerint sikerül - gátat vetni s feltárni!

BAGDY GÁBOR: – Nem kétséges, hogy a helyzet konszolidálásához az első lépés a mérlegkészítés, ami a jelek szerint igencsak sziszifuszi munkát igényel. Ugyanakkor azt gondolom, valamennyiünk számára egyértelmű igény, hogy ezeknek a nyitott és - mondjuk úgy - messziről gyanús ügyeknek a lezárása minél előbb sorra kerüljön. Ehhez kívánok sok sikert!

Folytatni kívánja-e az új kormány a panelprogramot?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – Kijelenthetjük, hogy a panelfelújítási program az elmúlt kormányok népszerű projektje volt, amelyet az érintett lakosság egyre jobban megismert, elismert, és igénybe is vett. A pályázati kiírásokra évről évre egyre több pályázat érkezett, a program keretében egyre több épület újult meg. A panelházakban lakó állampolgárok egyre nagyobb hányada ismerte fel a korszerűsítésben rejlő lehetőségeket. A szabályozhatóság, a mérhetőség bevezetésével, illetve a külső szigeteléssel az energiafogyasztás csökkenthető, a felújított házak megszépültek, növelve ezzel az ingatlanok értékét, és csökkentve a lakásfenntartási költségeket is.

• Folytatódik-e az eredményes panelprogram?
• Indulnak-e a jövőben is pályázatok?
• Mekkora összeget kíván a minisztérium erre a célra elkülöníteni?

BENCSIK JÁNOS (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a panelfelújítási program a szocialista kormány népszerű programja is lehetett volna akkor, ha körültekintően és felelősséggel kezeli a lakóközösségek által benyújtott pályázatokat. Miután a szocialista kormány a panelprogram kezelését elvette az Önkormányzati Minisztériumtól, és azt a környezetvédelmi tárcához helyezte át, kedvezőtlen folyamatok indultak el. A szén-dioxid-kvóta eladási botrányai, a költségvetési források visszatartása, a bírálati szempontok menet közben történő megváltoztatása teljesen szétzilálták a korábban valóban sikeresen induló programot.

– Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a 2008-as pályázatok elbírálása ugyan már megtörtént, de a megkötött szerződések aránya alig haladja meg a 30 százalékot. A 2009-es pályázatoknál még sokkal rosszabb a helyzet: a kormányváltás idejéig a Szabó Imre által vezetett minisztérium utasításának megfelelően a pályázatkezelő szervezet a benyújtott pályázatok mindössze 5 százalékát tudta formai és tartalmi szempontból megfelelővé tenni. Utasításba kapták, hogy minél több pályázatot utasítsanak el. Ennek oka, hogy a szocialista kormány nem biztosított elegendő költségvetési fedezetet a program finanszírozására.

– Az elsődleges feladat tehát a megrendült lakossági, lakóközösségi és kivitelezői bizalom helyreállítása lesz. A nemzetgazdasági tárca a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal közösen egy új, egységes nemzeti épületrekonstrukciós és épületenergetikai cselekvési program kidolgozásába kezdett, amely nemcsak a panelépületek, hanem a hagyományos építési technológiával épült lakóépületek és családi házak, valamint az állami, önkormányzati, alapítványi, felekezeti fenntartásban lévő középületek energiahatékony felújítására is kiterjed. Az első évek során, egy lassabb felfutású bevezető szakaszban, évi 100 ezer, majd fokozatosan gyorsítva évi 150-200 ezer lakás-egyenértékű ingatlan felújítására kerülhet sor. Arra törekszünk, hogy a pályázati rendszer kiszámíthatóan működjön, ne változzanak évről évre a pályázati feltételek, a lakók és a lakóközösségek évekre előre is tudjanak tervezni. Biztosítani kívánjuk azt a hitelkonstrukciót, amelynek törlesztőrészleteit a beruházás megtérülése alapján fogjuk megszabni, annak érdekében, hogy a háztartások napi kiadásait ne terhelje a felújítás elvégzése.

Visszakaphatják-e bezárt mellékvonalaikat a települések?

KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): – Négy évvel ezelőtt, amikor a második szocialista kormány megkezdte reformintézkedésnek nevezett országromboló tevékenységét, kérdést tettem fel az akkori miniszternek, Kóka Jánosnak, a címe az volt: „Hív a vasút, de hiába, ha a kormány meg bezárja!" címmel. A szocialista és a szabad demokrata kormány akkor arról döntött, hogy a MÁV közel harminc mellékvonalon szünetelteti a személyszállítást. Mintegy 900 ezer embert érintő döntésről volt szó. Az ezeken a településeken élő emberek egyébként is hátrányos helyzetű területen éltek, és ezáltal még nehezebb helyzetbe kerültek. A szocialista kormány még az állagmegóvásról sem gondoskodott. A vasútrombolás miatt a legnagyobb veszteséget talán Veszprém megye, ezen belül is Pápa és környéke szenvedte el. Ez az összes bezárt mellékvonal mintegy negyede. Eközben a Győr-Pápa-Celldömölk vonal villamosításához az ígéretek ellenére az elmúlt nyolc évben hozzá sem kezdtek. Kérdezem tehát:

• Hol tart a megszüntetett mellékvonalak visszaállításának ügye?
• Hány vonalat érint?
• Ütemezetten vagy egyszerre történik az újraindításuk?
• A Csorna-Pápa mellékvonal visszaállítása és a Győr-Pápa-Celldömölk fővonal villamosításának előkészülete megkezdődött-e, ha pedig nem, mikorra várható?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Az elmúlt években a vidéki emberek tízezreivel, a községi és városi polgármesterek százaival, a vasútért kiálló szakszervezetekkel közösen tiltakoztunk a vasúti mellékvonalak kezelési módja ellen, a kormányzati intézkedésekkel szemben. Az elmúlt hónapokban az is bebizonyosodott, hogy a megtakarítási lehetőségeket jelentősen túlértékelték, a bezárási intézkedések érzékelhető megtakarítást nem hoztak. Kérdésére válaszul bejelentem: július 4-étől újra lehet vasúton közlekedni a Székesfehérvár-Komárom, Zirc-Veszprém, Karcag-Tiszafüred, Lajosmizse-Kecskemét, valamint a Pápa-Csorna közötti vasútvonalon. Szándékunk a turisztikai igényeket is kiszolgáló Szilvásvárad-Putnok és az Abaújszántó-Hidasnémeti vonalakon is a személyforgalmat azonnal elindítani.

– A Magyar Államvasutak az újraindítás pályavasúti feltételeit, valamint a szükséges járműkapacitást jelentősebb ráfordítás nélkül biztosítani tudja. A forgalom újraindítása nem veszélyezteti a kormány által kijelölt költségvetési célokat. Szeretném jelezni, hogy a megnyitáskor bevezetendő menetrend kialakításakor nem automatikusan a régi menetrendet állítjuk vissza, hanem figyelünk a szakmai és civil közvélemény, valamint az önkormányzatok javaslataira is. Számítunk minden érintett önkormányzat aktív közreműködésére abban is, hogy az állomásépületek, illetve az azt körülvevő önkormányzati közterületek karbantartásával támogassák a mindnyájunk érdekében hozott és hozandó döntéseket. A menetrendekről minél előbb tájékoztatást fogunk adni.

– A képviselő úr érdeklődött a Győr-Pápa-Celldömölk-Boba vasútvonal fejlesztéséről is. Tájékoztatom, hogy e vonal villamosítása szerepel a közlekedési operatív program projektjei között. A beruházás két ütemben valósul meg, elsőként a villamosítás, ezt követően pedig az egységes európai vonatbefolyásoló rendszer kiépítése, és a vonal teljes átépítése. Képviselő Úr! Mindketten jelen voltunk 2007 tavaszán a Pápa-Csorna vasútvonal búcsúztatásán; remélem, az újraindításán is együtt leszünk jelen!

Mit kíván tenni a kormánya annak érdekében, hogy a bajba jutott hitelesek további kilakoltatását megakadályozza?

GYÜRE CSABA (Jobbik): – A hazánkat is elérő gazdasági válság hatására számos hitelt felvevő személy került nehéz helyzetbe. Ennek eredményeként sok magyar család került az utcára, és függ további tízezrek feje fölött a kilakoltatás veszélye. A Jobbik Magyarországért Mozgalom minden eszközzel meg kívánja védeni ezeket az önhibájukon kívül bajba jutott embereket, továbbá a jövőre nézve is elejét kívánja venni a magyar családok kilakoltatásának. A Fidesz is a programjában ígéretet tett arra, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő, bajba jutott adósokat megsegíti. Kérdezem:

• Mi lesz azzal a több tízezer családdal, amelyeket a bank vagy a vételi jog jogosultjaként fellépő új tulajdonos a vételi joggal való élése alapján, az adós nemfizetése esetén kilakoltat az ingatlanból?

• És mi lesz azokkal, akiknek a kilakoltatása a bírósági végrehajtás keretében valósul meg, - ugyanis ezen esetekre nem vonatkozik a kilakoltatási moratórium?

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – A kormány elrendelte a kilakoltatási moratóriumot 2010. december 31-éig, és egyúttal tárgyalásokat kezdeményez az adósok és a hitelezők között a bajba jutott lakáshitelesek jövőjének rendezése érdekében. Ezt pontról pontra végre is fogjuk hajtani annak érdekében, hogy minden lehetséges élethelyzetre legyen olyan eszköz a kezünkben, amely segítséget adhat az adósoknak. Hosszabb távon a cél nem lehet más, mint hogy a hitelező számolhasson a követelése megtérülésével, de ez ne járjon feltétlenül azzal, hogy nap mint nap családoknak kell kiköltözniük. Hiszen nemcsak a hitelezőknek, de az adósoknak is alkalmazkodniuk kell majd ehhez az új megközelítéshez.

Nincsen ingyenebéd a bankoknak sem!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Nincsen ingyenebéd a bankoknak sem! Célszerű lenne tehát egy fenntartható adónemet találni. És egyetértünk abban is, ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „mindannyian tudjuk, hogy az új magyar gazdasági rendszernek is arra az alapelvre kell épülnie, amely a spekuláció helyébe a termelést, vagyis a munkát és az értékteremtést állítja." A termelő kapitalizmus kell hogy felváltsa a spekulatív kapitalizmust! Amennyiben ezt az alapelvet - nagyon helyesen - magáénak vallja a kormány, és egy új gazdasági rendszerről beszél, azt gondolom, hogy támogatnia kell a világpiaci túlértékeltséget helyrebillentő, a globális tőkepiacokat hűtő spekulációs adó ügyét.

– A spekulációs adó mellett kiállt a belga, a francia, a brit és a német kormány, valamint az Európai Parlament is. Immár olyan közgazdászok is mellette érvelnek, akik korábban a neoliberális sokkterápiák és a világpiaci liberalizáció főmérnökei voltak. Ne akarjon a kormány többet, csak annyit, amennyit a belgák, a franciák, a britek és a németek! Ne legyen a kormány piacpártibb a sokkterápiás közgazdáknál!  Legyenek következetesek: fontolják meg a spekulációs adó ügyét!

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Kérésének is eleget téve a kormány megfontolta a spekulációs adó - hivatalos nevén a pénzügyi tranzakciós adó - ügyét. Fontosnak tartja, hogy a pénzügyi szektor hozzájáruljon az általa előidézett pénzügyi válság kezeléséhez, annak költségeihez. Egyetérthetünk abban is, hogy meg kell akadályoznunk azt, hogy a bankadót a bankok az ügyfelekre terheljék.

– Globális és tranzakciós adó: van itt egy ellentmondás, amit eddig nem sikerült feloldani: a pénzpiacok és a tőkepiacok globálisak. Az adózás nemzeti. Ha ezt az ellentmondást sikerül feloldania az Uniónak, a G20-aknak vagy bármilyen más intézménynek, akkor úgy gondolom, hogy helyes, ha a magyar kormány is csatlakozik ehhez. Amíg azonban ez nem történik meg, addig úgy gondolom, sokkal helyesebb, ha a magyar kormány praktikusan és nem ideologikusan fordul ehhez a kérdéshez. Teljesen más, amit a nagy országok és nagy gazdasággal rendelkező országok megtehetnek, és megint teljesen más, amilyen politikát egy kis gazdasággal rendelkező országnak célszerű folytatni. Úgy gondolom, hogy egy kis gazdasággal rendelkező országnak piacpártinak kell lenni, és pragmatikusan kell viszonyulnia az olyan kérdéshez is, mint a pénzügyi tranzakciós adó. Megértem, hogy pártja keresi az identitását, de úgy gondolom, hogy ez a kormány egy okos, pragmatikus gazdaságpolitikára kapott felhatalmazást, a versenyképesség növelésére, a pénzügyi stabilitás biztosítására, és eszerint is fog eljárni!