Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Vége van-e már a gazdasági szabadságharcnak?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – A kormányváltást követően Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági szabadságharcot hirdetett pénzügyi függetlenségünk visszaszerzése érdekében. A stratégia megtervezésével Matolcsy Györgyöt bízta meg. Ennek keretében az Orbán-kormány több száz milliárd forintnyi adóbevételt engedett el egy igazságtalan és szakszerűtlen adórendszer-átalakítással, rontotta a forint árfolyamát és drágította a hiteleket, rombolta az ország nemzetközi megítélését, növelte a foglalkoztatás költségeit, és megszüntette a költségvetés átláthatóságát. Az önök kormányzásának egy éve alatt a GDP arányában 3 százalékponttal nőtt az államadósság, a forint árfolyama pedig a svájci frankkal szemben gyakorlatilag a hírhedt Kósa–Szijjártó-nyilatkozat óta folyamatosan 200 forint felett van, ezekben a percekben körülbelül 240 forint.

– Államtitkár úr! Önök nem tárgyalnak, hanem harcolnak a nemzetközi szervezetekkel, partnerekkel, szakemberekkel. Ezzel a Magyarország számára kulcsfontosságú gazdasági kapcsolatokat ássák alá következetesen. Érdemben ártanak a magyar vállalkozásoknak és a magyar embereknek, veszélyeztetik a jövő generációk boldogulásának esélyét. Rá kellene ébredni végre, hogy nem szabadságharcra van szükség, hanem a partneri kapcsolatok építésére, az együttműködések erősítésére. Államtitkár úr!

• Önök büszkék erre a szabadságharcra?
• Az önök gazdaságpolitikája elrugaszkodott a földtől, akkor most harcot hirdetnek a gravitáció ellen is?

• Meddig ragaszkodik ötleteihez és bársonyszékéhez az ön főnöke, Matolcsy miniszter úr?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni: a kormány nem a külfölddel, nem a nemzetközi szervezetekkel és nem is a külföldi partnerekkel harcol. A kormány az önök által örökül hagyott óriási államadóssággal, a foglalkoztatás szétzilálásával, egy versenyképtelen gazdasággal, és a lakosságra terhelt magas devizakockázatokkal harcol.  A szabadságharc pedig arról szól, hogy vissza kell szerezni az önálló döntés lehetőségét, arról szól, hogy végre szabadon szülessen döntés arról, hogy miként szabadulunk meg ezektől a terhektől.

– 2003 végén a kedvezményes célú forinthitelezés megszüntetése a devizahitelek felé terelte a lakosságot. A jegybanki alapkamat 600 bázispontos emelése 2004 tavaszán szintén egy olyan lépés volt, ami megdrágította a forintot. A bankok is éltek és olykor még inkább visszaéltek a gyenge és elégtelen pénzügyi szabályozás adta lehetőséggel. A lakosság pedig beszorult a devizahitelezésbe. Képviselő úr becses figyelemébe ajánlanám Barry Eichengreen tanulmányát – 1999-ben jelent meg –, melyben megfogalmazta, hogy mi a gazdaságpolitikában az eredendő bűn. Az eredendő bűn az, amikor egy hiteltelen, fiskális és monetáris politika miatt a külső befektetők nem hajlandók az illető országot saját devizájában finanszírozni, és ebből következően az állam és a lakosság előbb-utóbb külső, kockázatos, rövid lejáratú devizaforrásokra kényszerül. Nos, ebbe az eredendő bűnbe estek bele önök is.

– Képviselő úr! Nagyon hangzatos a kérdés, hogy kívánunk-e szabadságharcot folytatni a gravitáció ellen. Csak hozzátenném: ez a közgazdaságtan alapvető félreértése. A közgazdaságtanban van ugyan nagyon sok matematizálás, de nincsenek olyan előrejelző pontosságú törvények, mint a fizikában. A fizikában, ha egy rakétát elindítunk, és tudjuk a fizika törvényét az célba ér. Sajnos, a gazdaság nem így működik, a gravitáció törvényei ott nem érvényesek, a tervgazdaság idején ezt az önök elődei fényesen igazolták.

+

BURÁNY SÁNDOR: – Államtitkár úr! Szeretném az emlékezetébe idézni: lopott pénzből csökkentik az államadósságot. Elveszik az emberektől a megtakarításaikat, és ezt fordítják államadósság csökkentésre.  Azoknak adnak, akiknek van, és akiknek nincs, azoktól pedig elvesznek. Erre büszkék annyira? Egyetlen dolgot lehet elfogadni: Matolcsy György lemondását!

 (A képviselő nem, az Országgyűlés 168 igen szavazattal, 87 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Milyen programot dolgoz ki a nemzeti együttműködés kormánya Magyarország parlagfű-mentesítése érdekében?

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – A parlagfű virágzási szezonja több mint 3 millió magyar állampolgárnak okoz súlyos kellemetlenséget. Az allergiások száma az elmúlt esztendőkben rohamosan nőtt. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő allergiás, a gyermekek 70-80 százalékos valószínűséggel szintén azok lehetnek. Az ország évente csak a pollenallergia tüneteit csillapító gyógyszerekre 20 milliárd forintot költ, ennek a kétszeresét pedig a kezelésekre és a táppénzköltségekre.

– Szomorú tény, hogy európai viszonylatban a Kárpát-medencében található a legtöbb parlagfű. Magyarországon az e gyomnövénnyel fertőzött területek nagysága több millió hektár, ebből több mint 700 ezer hektár minősíthető erősen fertőzött területnek. A parlagfűvel fertőzött területek nagysága és hazánk mezőgazdaságának állapota között sajnálatos összefüggés mutatkozhat. A megműveletlen, parlagon hagyott területeken - a táblákban, a legelőkön, a réteken - burjánzik leginkább e gyomnövény. Somogy, Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében hatalmas szőlőterületek tűntek el, amelyek helyén szintén megtalálható a parlagfű. Azonban nemcsak a termőföldeken, de közutak, dűlőutak mellett és a városokban is jelen van e roppant agresszíven szaporodó gyomnövény, főképp nagyberuházások építésekor, ahol a talajrendezési munkák során felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű az egyeduralkodó.

– A törvény szabta korlátok dacára sem csökken a parlagfűvel szennyezett területek nagysága. A védekezés elmúlt évekbeli hatástalansága a magyar lakosság egészségi állapotára jelent veszélyt, emellett az ország nemzetközi megítélését is kedvezőtlenül befolyásolhatja, hazánk idegenforgalmának csökkenéséhez is vezethet. Kérdezném tehát:

• Milyen programot dolgoz ki a nemzeti együttműködés kormánya Magyarország parlagfű-mentesítése érdekében?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A parlagfűvel fertőzött területek és a pollensűrűség drasztikus csökkentése kiemelt társadalmi összefogást igénylő feladat. A nemzeti együttműködés kormánya az elmúlt évek mentesítési tapasztalatait alapul véve 2010-ben komplex stratégia kidolgozását kezdeményezte. Megalakult a parlagfű-munkacsoport, amely 2011 tavaszára kidolgozta a Vidékfejlesztési Minisztérium parlagfű-mentesítési stratégiáját.

– A program nemzeti összefogásra szólított fel, amelynek alappillére az önkéntes jogkövető magatartásra nevelés, gyommentesítési kampányok megszervezése. A parlagfű-fertőzöttség visszaszorítását elsősorban a földhasználók jogkövető magatartása eredményezheti, ezért a hatósági eljárás erősítése mellett szükség van a folyamatos társadalmi tudatformálásra, szakmai oktatási fórumok szervezésére. Elengedhetetlen az oktatási intézmények környezeti és egészségnevelési programjainak kiegészítése is a parlagfű és allergia témakörével. Fontos, hogy a pedagógusok és a diákok megismerjék az ellene való védekezés és megelőzés módszereit.

– A települési önkormányzatok közfoglalkoztatás keretében kiemelt feladat a parlagfű elleni védekezés. 205 önkormányzat nyert a „parlagfűmentes település” című pályázaton. A nyertes önkormányzatok 250 ezer forint vissza nem térítendő támogatásban részesülnek. Fontos közfoglalkoztatási program keretében zajló tevékenység a gátak, az ártéri területek és a csatornák mentén a parlagfű virágzását megelőző irtása, a magán- és állami erdészeteknél az erdőszélek, árkok mentén való védekezés. A közutak mentén 1500 közmunkás kiemelt tevékenysége a parlagfű irtása. A Balaton partjának legalább 2 kilométeres körzetében és a legfontosabb vasútvonalaink védelme is célfeladat.

– Az hatósági eljárás során megalapozó légi felderítés kerül kipróbálásra. A helikopteres felderítéssel a nehezen megközelíthető fertőzött foltok beazonosítása is megtörténik, ezáltal várhatóan növekszik a felderített és hatósági eljárás alá vont fertőzött területek nagysága. Költséghatékonysága a szezon befejeztével kerül kiértékelésre.  A hatóság célja, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a leghatékonyabban használja fel a pollenkoncentráció csökkentése, a földhasználók önkéntes jogkövető magatartásának növelése céljából.

– A környezetstratégia meghatározza az emberek egészségi állapotát és az immunrendszer reakcióit, a mezőgazdasági és földhasználati stratégia pedig meghatározza azt, hogy milyen a föld használata és mekkora területek maradnak szabadon a parlagfű számára. Azt remélem, hogy ezen stratégiák elfogadása hatékonyabbá teszi majd a parlagfű-mentesítés eredményeit is.

+

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – Az említett stratégia megvalósítása azt az üzenetet közvetíti, hogy hosszú évek után végre a kormány törődni fog a parlagfű ártalmaitól szenvedő emberek gondjaival és bajaival. Remélem, hogy ez az új út hasznos és eredményes lesz. Köszönöm. A választ elfogadom.

Mi lesz veled, nővérke?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Miniszter úr! Többéves negatív tendencia következményeként az ápolói létszám évről évre csökken. Nagyon sok kórházban nincs olyan nap, hogy ne számolna le egészségügyi szakdolgozó. Ha ez a tendencia így folytatódik, nem lesz szakképzett személyzet a betegágyak mellett. A hazai fekvőbeteg-ellátás területe a leginkább érintett. Ezen belül is elsősorban a jól képzett szakápolói, szakasszisztensi végzettséget igénylő munkaterületeken mutatkozik krízishelyzet. Az intenzív betegellátás, az aneszteziológia, a mentőszolgálatok, valamint a pszichiátriai és onkológiai osztályok területén szintén állandósult a szakemberhiány.

– A szakdolgozók, az ápolók idősödése is erőteljesen tapasztalható a fekvőbeteg-ellátó intézményekben. Évről évre növekszik a dolgozók életkora. Ha belegondolunk, hogy a közvetlenül a betegágy mellett dolgozó szakápoló kollégáink magját az ötvenes éveihez közelítő korosztály adja, akkor fölöttébb borús képet vizionálhatunk a napi munkavégzésük, a jövőbeni teherbírásuk alakulásának kérdésében. A következő tíz esztendőben ugyanis negyvenszer többen fognak nyugállományba vonulni, mint amennyi harminc év alatti szakápoló a rendszerben az utánpótlást biztosítja. És akkor az elvándorlásról még nem is beszéltünk.

– A kialakult helyzet egy másik sarkalatos kérdésre is rávilágít: nincs pénz a rendszerben. A kormány csak a kommunikációban tartja mindennél fontosabbnak az emberek sorsát, életét, egészségét. Miniszter úr!

• Mit kíván tenni ennek a tarthatatlan állapotnak a megváltoztatása érdekében?
• Mennyit ér önöknek a magyar emberek egészsége és élete?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: - Képviselő úr! Tisztában vagyunk azokkal a nehézségekkel, napi gondokkal, amelyek az ápolás mindennapi gyakorlatában tevékenykedő szakdolgozókat közvetlenül érintik. A tárcánk prioritásként kezeli az ágazatban dolgozók helyzetét. A szakmai, érdekvédelmi és civil szervezetek bevonásával megkezdtük az egészségügyi dolgozók humánerőforrás-stratégiájának tartalmi elemeit meghatározó szempontok felülvizsgálatát és a szükséges intézkedések előkészítését. Olyan állami egészségügyi ágazati stratégiát dolgozunk ki, amely első lépésben a humánerőforrás-krízis kezelését jelenti, ezt követően pedig egy átfogó, összetett, hosszú, közép- és rövid távú intézkedésekből álló, az állami egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatottak előmeneteli és minősítő rendszerét tartalmazza. A stratégia végrehajtása fokozatosan felmenő rendszerben valósítható meg, figyelemmel a mindenkori költségvetésben meghatározottakra.

– A most folyamatban lévő intézkedések három fő területet érintenek. Kiemelten fontosak a tervezett azonnali kríziskezelő, jövedelmi viszonyokat is javító intézkedések. Ezek megvalósításának forrását a népegészségügyi termékadóból befolyó költségvetési jövedelemből tervezzük biztosítani. A megfelelő szakdolgozói létszám biztosítását segíti a közelmúltban 40 millió forint összegben meghirdetett pályázati felhívás az ápolói, asszisztensi képesítésre épülő szakképesítések megszerzésének támogatására. Folyamatban van az egészségügyi dolgozók, orvosok és szakdolgozók továbbképzését szabályozó miniszteri rendeletek módosítása is. A jogszabály-módosítás egyik legjelentősebb ösztönző eleme, hogy valamennyi egészségügyi dolgozónak az ötéves továbbképzési ciklusban a kötelező elméleti továbbképzése térítésmentessé válik. Ennek költsége 2012-től állami finanszírozás révén kerül biztosításra.

– Nem feledkezünk meg az egészségügyi dolgozók mentális állapotának és a munkakörülmények javítására irányuló feladatokról sem. A rövid távú intézkedéscsomag megteremti azt az alapot, amelyre építkezve ki lehet dolgozni az egészségügyi dolgozókra vonatkozó előmeneteli és minősítési rendszert, valamint meg lehet teremteni ennek jogszabályi, szakmai, valamint pénzügyi feltételeit.

+

EGYED ZSOLT: – Miniszter úr! 15 hónapja a Fidesz–KDNP-kormány irányítja az országot. Ezeknek az intézkedésnek az elsők között kellett volna lennie. Az ápolóknak, és itt már nyugodtan hozzávehetjük az orvosokat is, nincs Magyarországon biztosítva a megfelelő megélhetésük, nincs előttük megfelelő életpályamodell, ezáltal az egészségügyi ágazatból gyakorlatilag egyetlenegy út áll az emberek előtt, az, hogy külföldön vállaljanak munkát. Úgy gondolom, ennél sokkal több figyelmet és megbecsülést érdemelnek.

 (A képviselő nem, az Országgyűlés 203 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Meddig halogatja még a kormány a bizonyítottan rosszul működő LEADER-program reformját?

SZABÓ REBEKA (LMP): –A LEADER vidékfejlesztési programnak nagy jelentősége lehetett volna a kistelepülések életre keltésében, a vidéki közösségek döntésképességének, önrendelkezésének megerősítésében, a fenntartható vidékfejlesztés elősegítésében. Az eredeti uniós céllal ellentétben azonban a hazai rendszer a helyi akciócsoportokat az MVH-val kötött egyoldalú megállapodásra kényszerítette. Ennek értelmében csupán kifizető ügynökségi feladatokat végeznek, így a HACS-ok valós helyi gazdaságfejlesztési tevékenység helyett tulajdonképpen a közigazgatást tehermentesítik.

– A program végrehajtási rendszere túlbürokratizált, agyonadminisztrált, és semmilyen helyi döntést nem engedélyez a tervezésben és a projektek kiválasztásában. Minderről a közösségi és a hazai jog szempontjából is jogellenes eljárásrendszerről az EU-t eddig félretájékoztatták, ami akár visszafizetési vagy bírságolási eljáráshoz is vezethet. Még súlyosabb probléma azonban, hogy a helyi akciócsoportok nagy része ebben a rendszerben nem szerezte meg a megfelelő szakmai kompetenciákat és a helyi társadalmi alapot, így az eddig támogatott projektek szinte semmilyen gazdasági, társadalmi vagy környezeti hatást nem gyakoroltak, nagy részük kifejezett közpénzpocsékolás. A helyzet az, hogy a 96 HACS mintegy negyede mutat pazarló működést, visszaéléseket és szakmai gyengeséget egyszerre, és jó néhányról már nyilvános adataik alapján is kiderül, hogy a súlyos visszaélésektől sem mentesek.

Kérdezem tehát:

• Szándékukban áll-e valóban felülvizsgálni a LEADER eddigi működését?
• Mikor lépnek a nyilvánvalóan pazarló vagy bizonyíthatóan saját zsebre dolgozó helyi akciócsoportok leváltása érdekében?
• Megfelelő-e ez az igazoltan nem hatékony intézmény- és eljárásrendszer a még megmaradt, illetve a 2014 után várható források felhasználására?

• Szándékukban áll-e megteremteni a lehetőséget, hogy ezek a helyi akciócsoportok végre valós helyi fejlesztési ügynökségekként, szabad döntési joggal végezzenek közösségi alapú helyi vidékfejlesztést?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - Egyetértek azzal, hogy a LEADER jelentős szerepet játszhat a vidék, a kistelepülések megújításában. Igaza az is, hogy a hazai rendszer túlbürokratizált, hosszú eljárásokkal, egyes esetekben pedig visszaélésekkel volt terhelt. Számos helyi akciócsoport a vidéki közösség valós érdekei fölébe a kiválasztott tagok érdekeit helyezve belterjes gazdasági vállalkozásként működött. Ebben nagy szerepe volt az előző kormány által alkotott rendeleteknek és eljárásoknak, amelyeknek felülvizsgálata, módosítása vagy éppen eltörlése folyamatban van.

– Részletes tanulmányban tártuk fel a problémákat, majd a megoldási javaslatokat társadalmi vitára bocsátottuk. Az Európai Unió félretájékoztatása helyett folyamatosan részt veszünk az Európai Vidékfejlesztési Hálózat LEADER-albizottságának munkájában, sőt a szakmai munkába a hazai akciócsoportokat is bevonjuk. A szakmai felkészültség javítása érdekében felmértük az akciócsoportok képzési igényeit, és több témára épülő képzéssorozatot indítottunk el. Kiemelt figyelmet kapott a helyi közösségek nyitottsága, valamint a korrekt pénzügyi gazdálkodás megteremtése. Jogszabállyal szüntettük meg az egyes akciócsoportoknál a pénzosztó klubként való működést.  Elzártuk a pénzcsapokat, korlátoztuk az irodabérletre, irodabútorra, utazásra, tiszteletdíjakra vonatkozó kiadások mértékét. Szigorúbb igazolásokhoz kötjük az eszközök beszerzését és az önként vállalt feladatok végzését. Előírtuk az akciócsoportok számára, hogy honlapjukon közzé kell tenniük a kifizetési kérelmeikhez kapcsolódó részletes jelentéseket, így bárki számára látható, hogy mire mennyit költ az akciócsoport.

– Az év első negyedében elindítottuk a helyi stratégiák felülvizsgálatát, ezzel az akciócsoportok lehetőséget kaptak a fejlesztési célok és a forrásallokáció megfelelő módosítására. Ezt követte a LEADER-pályázati kiírások előkészítése. Az EU LEADER-albizottságának ajánlásai nyomán a bürokráciát csökkentendő a kis értékű és a komplex projektekre külön eljárásrendet dolgoztunk ki. Lehetővé tettük, hogy a projektek kiválasztásakor a helyi bírálóbizottságok vizsgálják a LEADER alapelveinek való megfelelést. A támogató nyilatkozatuk a pályázat beadásának alapfeltétele. Bízom benne, hogy hozzájárultam a felszólalásában fellelhető, néhány információhiányból eredő ellentmondás feloldásához. A jövő évet már tisztán a nyitottság szempontjából ideális egyesületi formában, megújult tagsággal működő akciócsoportokkal kezdjük el.

+

SZABÓ REBEKA: – Államtitkár úr! Azt gondolom, hogy most már nem az előző kormányra kellene hivatkozni, hanem gyökeres átalakítást kellene végre végezni a LEADER-programon. Amit önök csinálnak, az csupán csiszolgatás, a lényegen azonban sajnos nem változtat. Ezért törvénymódosító javaslatot fogunk benyújtani annak érdekében, hogy a helyi akciócsoportok ne csak kifizető ügynökségekként tevékenykedjenek, hanem valós helyi vidékfejlesztési hálózattá válhassanak.

(A képviselő nem, az Országgyűlés 196 igen szavazattal, 30 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a választ elfogadta.)