„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – zajoktól mentesen – szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Ösztönöz-e a mai szociális ellátórendszer munkavállalásra?

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! A rászorultságtól függő ellátások célja, hogy segítséget nyújtsanak a rászoruló személyeknek ahhoz, hogy saját és családjuk létfenntartását biztosítani tudják.  A szociális ellátórendszerben jelenleg nincs olyan felső összeghatár, amely az összes rászorultságtól függő ellátással szerezhető összeget magában foglalná. Ugyanakkor az egyes ellátások jövedelmi feltételeinek vizsgálatánál - bizonyos kivételekkel - a más segélyekből, támogatásokból származó jövedelmet is számításba kell venni. A rászorultságtól függő ellátásokra való jogosultság jövedelmi feltételeinek vizsgálata az egy fogyasztási egységre, illetve egy főre jutó jövedelem alapulvételével történik. A szociális törvény részletesen meghatározza, mely bevételeket, így mely rendszeres pénzellátásokat kell e tekintetben a jövedelemszámításkor figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy egy előzetes korlát a jelenlegi rendszerben már működik, egyrészt a különböző elvek mentén nyújtott ellátások keveredésének megakadályozása, másrészt a túlzott ellentételezés elkerülése céljából.

– Nézzünk egy gyakorlatias példát: ha egy családban az apa nem dolgozik és három iskolás gyermeket nevelnek, közel 126 ezer forint a család jövedelme, amiből az egy főre jutó jövedelem több mint 25 100 forint, és ebben az esetben még nem vettük figyelembe azokat a támogatásokat, amelyek részben pénzbeli ellátások, részben pedig egészségügyi szolgáltatások. Ezek szerint a jelenlegi szociális és gyermekvédelmi törvények alapján, illetve a helyi rendelet figyelembevételével ez a család éves szinten több mint kétmillió forintot kap úgy, hogy ehhez nem kell munkát végezni. Természetesen a rendszeres támogatások a mai rendszer szerint a fenti családot megilletik, hiszen ha önhibáján kívül az apa nem dolgozik, a három iskoláskorú gyermeket akkor is el kell tartani. Ha az apa dolgozik, akkor a család egy főre jutó jövedelme csak 19 600 forinttal több havonta, mint annak a családnak, ahol különböző jogcímeken valamilyen szociális ellátást kapnak. Tehát a rendszer szinte azonos megélhetési szintet biztosít annak is, aki dolgozik, és adót fizet. A különböző támogatásokból a család munka nélkül is meg tud élni, mert a gyermeknek ingyenesen biztosítva van a tankönyve, étkeztetése, gyógyszerellátása.

– Tisztelt Államtitkár úr! Polgármesterként azt is tudom, ha valamilyen rendszeres ellátásban részesül a család valamely tagja, nem kapcsolják ki a szolgáltatásokat, miközben sokszor semmilyen közüzemi díjat nem fizetnek, és minden egészségügyi szolgáltatást is igénybe tudnak venni. Kérdezem:

• A ma hatályban lévő szociális ellátórendszer ösztönöz-e a munkavállalásra és a felelős életvitelre?
• A krízishelyzetek esetén adható támogatások esetén milyen, a jelenlegitől eltérő segítségnyújtás várható?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Önnek igaza van: a szegénységből való kiemelkedés elsődleges eszköze a munka. A kormány számára az utóbbi két évben a segélyezési rendszerben bevezetett változások fő mozgatórugója az volt, hogy mindenki, aki foglalkoztatható, segély helyett munkából szerezze meg a megélhetéshez szükséges jövedelmet. Ezért 2012 januárjától a foglalkoztatást helyettesítő támogatás és a nem foglalkoztatható aktív korúaknak biztosított rendszeres szociális segély összege a nettó minimálbér helyett a közfoglalkoztatásban szerezhető bérhez igazítva kerül meghatározásra. Azokban a családokban, ahol rendszeres szociális segélyre és foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult személy is él, a két ellátás együttes összege nem lehet magasabb, mint a nettó közfoglalkoztatási bér 90 százaléka, azaz 42 326 forint. Amennyiben a családban csak rendszeres szociális segélyre jogosult személy él, a rendszeres szociális segély összege nem lehet magasabb 42 326 forintnál.

– Tisztelt Képviselő asszony! A foglalkoztatást helyettesítő támogatás a szociális törvény 2011-től hatályos módosítása értelmében csak annak a személynek folyósítható, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző egy évben legalább harminc nap időtartamban keresőtevékenységet folytatott, munkaerő-piaci programban, képzésben vett részt, vagy közérdekű önkéntes tevékenységet végzett. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy ösztönözze, hogy a segélyben részesülők is hozzájáruljanak saját körülményeik javításához.

– Tisztelt Képviselő asszony! A krízishelyzetek esetén adható támogatások kamatmentes kölcsön formában történő biztosításával kapcsolatos kérdésére a válaszom az, hogy e tekintetben nem kívánunk eltérni a szociális törvény 1993-as hatálybalépése óta biztosított lehetőségtől. A rendkívüli élethelyzetek esetén adható támogatások egységesítése egy újabb lépés az átlátható segélyezési rendszer megvalósítása érdekében. Az azonos célt szolgáló ellátások összevonása csak akként történhet, hogy az új szabályok magukba olvasztják az érintett támogatások sajátosságait. A tervezett módosítás ezért tartalmazza azt a közel húsz éve meglévő lehetőséget, hogy az önkormányzat a krízishelyzet esetén adható átmeneti segélyt kamatmentes kölcsön formájában is biztosíthatja. Mint ahogy ma is, a későbbiekben is a képviselő-testület döntésétől függ, hogy él-e a kamatmentes kölcsön biztosításának a lehetőségével.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az eddig megtett és folyamatban lévő lépéseken túl azonban további intézkedésre van szükség annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló erőforrások elosztása hatékonyan történjen. Célunk, hogy a szociális ellátórendszer egyszerre úgy szolgálja a szociális biztonságot, hogy eközben ne gátolja a munkába állást. Javítani szükséges a segélyezési rendszer átláthatóságát, meg kell szüntetni a felesleges párhuzamosságokat. A szociális és gyermekvédelmi törvény szerinti támogatások együttesen folyósítható összegére vonatkozó segélyplafon kialakítása is ezt szolgálná. A pénzbeli ellátások hatékonyságának biztosítása érdekében a személyeket és az egyes ellátásokat nem külön-külön, hanem összességükben kell vizsgálni. A célunk egy új szemléletű segélyezési rendszer alapjainak megteremtése, amelyben a család egyes tagjainak folyósított ellátásokat a hatóság összességében vizsgálja. Ezért az Új Széchenyi-terv keretében megkezdődött a szociális törvény szerinti ellátások országosan egységes nyilvántartásának kialakítása.

– Tisztelt Képviselő asszony! Remélem, egyetértünk abban, hogy a segély nem ösztönözhet senkit arra, hogy munka nélkül éljen. Kérem, fogadja el válaszomat!

+

TALABÉR MÁRTA: – Tisztelt Államtitkár úr! Polgármesterként, azt hiszem, sokan megerősíthetik az itt ülők közül, főleg, akik a közfoglalkoztatási programokat végigkísérjük: jelentős probléma, hogy sokan nem fogadják el a felajánlott munkákat, illetve a munkába állást követően két-három napon belül már nem történik meg a munkavégzés: vagy azért, mert ittas állapotban jelennek meg, vagy azért, mert egyszerűen meg sem jelennek. Különböző kibúvókat próbálnak keresni a tekintetben, hogy ne kelljen részt venni és valamilyen aktív munkát végezni.

– Azt gondolom, hogy az az irány, amit most az államtitkár úr megfogalmazott, egy jó irány! Abba az irányba fogja vinni a társadalmat, hogy minél többen megpróbáljanak a munka segítségével jövedelemhez jutni. Köszönöm, elfogadom a válaszát.

Indokolatlan rendszámtáblacsere?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Területi alapú rendszám bevezetését tervezi a kormány. Az elképzelések szerint a területi jelzés dombornyomással vagy matricával készülne, mert ez lenne a leggyorsabb. Nem törődnek azzal, hogy a három betűből és három számból álló jelenlegi rendszám kombinálhatósága ugyan még bőven tartalmaz lehetőségeket, ezért tehát még legalább tíz évig, de akár több évtizedig nem kellene az azonosítókat lecserélni, mégis ezt teszik annak ellenére, hogy szakmai érvekkel nem tudják alátámasztani.

– Államtitkár úr! Indokolatlannak, és igazságtalannak tartjuk a tervezett területi alapú rendszámcserét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány a felelőtlen gazdaságpolitikát megint a magyar családokkal, a magyar vállalkozásokkal fizetteti meg, hiszen a csere költségeit a járműtulajdonosok fogják megfizetni. A rendszámcsere óriási költséggel és még nagyobb utánjárással jár. A rendszám érvényesítési címkéje mellett új forgalmi engedélyt kell csináltatni. Egy átrendszámozás mai áron 15 085 forintba kerül a tulajdonosnak. A rendszám hatósági díjas, ez 8500 forint, a forgalmi 6000 forint a rendszámcímke 585 forint. És akkor még nem beszélünk a várakozási és behajtási engedélyek cseréjéről. Ezen kívül módosítani kell a biztosítási kötvényt. Ha pedig a jármű műszaki vizsgája idején kell rendszámot cserélni, akkor mi lesz az autópálya-matricák sorsa? A használt autók átírása is költség lesz, hiszen ha más járásban lakik a vevő, mint az eladó, akkor ugyanezen a procedúrán végig kell menni.

– Államtitkár úr! Ma 3 millió 530 ezer személyautó, tehergépkocsi és rendszámos motorkerékpár van nyilvántartva. Ha utánaszámolunk, akkor csak a sima rendszámcsere ezzel az összeggel számítva 53 milliárd forintba fog kerülni a járműtulajdonosoknak. Nem értem, hogy amikor Nyugat-Európában kifutni látszik ez a rendszer, sőt azon gondolkodnak, hogyan lehet egyszerűbb megoldásra is átállni, akkor Magyarországon pont most keresnek egy indokolatlanul bonyolult rendszert. Ebből nem látszik, hogy mi az a logika, ami a döntést igényli. Az viszont látszik, hogy jelentős mértékű pénzbehajtásról van szó. Rengeteg a tisztázatlan kérdés: nem látjuk a szakmai egyeztetéseket, nem látjuk azt a párbeszédet a szakmával, az érintettekkel, a civil szervezetekkel, ami egyébként megalapozhatna egy ilyen döntést. Éppen ezért kérdezem:

• Most valójában mikor is tervezik a rendszámtáblák cseréjét?
• Valójában mennyibe is fog kerülni ez a magyar családoknak?
• Rendelkeznek-e azzal a hatástanulmánnyal, amely kimutatja, hogy ez a költségvetésnek milyen bevételt jelent?
• Rendelkeznek-e azzal az elképzeléssel, hogy a magyar választópolgároknak, családoknak ez milyen többletterhet, milyen adminisztrációs terhet jelent?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úúr! Az ön kérdése idő előtti, a megfogalmazott állítások pedig megalapozatlanok és minimum rosszhiszeműek. Ön is elmondta: a területi alapú rendszámok alkalmazásáról még nem született döntés. Az erről szóló javaslatot az illetékes tárca vizsgálja, jó esetben 1-2-3 hónapon belül kerülhet kormány elé, amely aztán azt vagy elfogadja, vagy elveti.

– Az Európai Unió több tagállamában, köztük a környező országokban hosszú évek óta eredményesen működő rendszer előnye, hogy a gépjárműhöz azonnal és össze nem téveszthető módon hozzá lehet rendelni az aktuális nyilvántartási helyét és az üzemben tartója lakóhelyét. Területi kódot tartalmazó rendszámot alkalmaz többek között Ausztria, Horvátország, Németország, Szlovákia, Szlovénia és Olaszország is. A rendszámtábla kiegészítő információtartalma - a régió jelölése - hozzájárul a rendszámtábla-felismerő rendszerek tökéletesebb működéséhez. A területi rendszámtáblának fontos szerepe lehet a szmogriadóval és a kijelölt helyekre való behajtással kapcsolatos szabályozás eredményes betartatásában, valamint a helyi lakosok által díjmentesen igénybe vehető fizetős útszakaszok használatának ellenőrzésében. Emellett az utazó bűnözők kiszűrését is megkönnyíti, amivel háttérbe szorítható ez a korábban nehezen felderíthető bűnözési forma, így javul a közbiztonság, javul a polgárok biztonságérzete.

– Képviselő úr! A KSH adatai szerint a közúti gépjárművek állománya tavaly év végén 3,6 millió volt, amelyből a személygépkocsik száma néhány ezerrel kevesebb, mint 3 millió. A kormány támogató döntése esetén a járművek új típusú rendszámmal történő ellátása felmenő rendszerben történik, ami azt jelenti, hogy előbb az új gépjárművek, majd a műszaki vizsgára kötelezett gépjárművek új rendszámmal történő ellátására kerül sor. Tehát az ön által emlegetett költség megjelenése ilyetén nem igaz és nem helytálló. Kérem, hogy válaszomat mérlegelni, majd elfogadni szíveskedjék!

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Őszintén sajnálom, hogy ezt a badarságot önnel mondatták el. Ennél sokkal felkészültebbnek, sokkal korrektebbnek gondolom önt, de hát ez az ön sorsa. Ha erre vállalkozik, ám legyen!

– Államtitkár úr! Itt van egy papír előttem: A Széll Kálmán megszorító csomagnak van egy olyan pontja, mely szerint a rendszámtáblákat érintő változások mögé írt szám 12 milliárd forint. Ezt nem ma tervezték be, hanem még az elmúlt év folyamán. Nyilvánvalóan ez a bevétel kell önöknek. Szeretném, ha pontosan és világosan végiggondolnák, hogy ezzel a döntéssel, szükségtelenül vegzálnak magyar családokat, magyar vállalkozásokat, egyetlenegy célból: hogy pénzt szedjenek be tőlük.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 210 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 2 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta. A Fidesz padsoraiból dr. Vitányi István a nemmel voksoló ellenzékhez csatlakozott, Tállai András pedig szolidan tartózkodott.

Az otthonteremtő csomag is csak kommunikációs lufi volt?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! Miközben arról szólnak a hírek, hogy a harmadik negyedév végéig csaknem 11 ezer lakást jelöltek ki kényszerértékesítésre, folyamatosak az árverések, futószalagon zajlanak a kilakoltatások. Az év eleji szabályozás szerint még a kilakoltatottnak is fizetnie kell, amennyiben rendőri segítséggel kerül erre sor. Képviselőtársamnak nyáron az írásbeli kérdésére kapott válasza szerint  Matolcsy György arról adott számot, hogy a Nemzeti Eszközkezelő idei 8 ezer darabos lakásvásárlási tervéhez képest július 5-éig 8, azaz 8 darab ingatlan megvétele zárult le, összesen 27 millió forint értékben. Életszerű-e az a helyzet, hogy a 11 ezer kényszerértékesítésre kijelölt lakástulajdonos közül egyikük sem felelt meg az eszközkezelő törvényben megszabott feltételeinek? A kilakoltatott devizahiteleseket segíteni hivatott másik, egyelőre délibábnak bizonyuló programja az ócsai szociális lakótelep terve. Miközben már javában zajlanak az árverések, potenciálisan több ezren kerülhetnek az utcára ez év végéig.

– Államtitkár úr!  Végre mondjon már valamit azoknak az embereknek, ne csak a kommunikációs maszlagokat, akik ott fekszenek az út szélén! Az már kevés, hogy nem hagynak ott senkit, mert a tetteik nem ezt bizonyítják. Kérdezem:

• Mi az esélye annak, hogy év végéig elérik a tervezett darabszámot?
• Például az eszközkezelő hány darab együttműködési megállapodást kötött a pénzintézetekkel a program végrehajtása érdekében, ami az egyik alapfeltétel volna?
• A tervezett 500 ócsai ház is csak csepp a tengerben, mi lesz a sok ezer utcára kerülő kilakoltatottal?
• Mi az oka annak, hogy a kormánypropaganda a devizahitelesek megmentéséről tavaly télen több milliárd forint közpénzből harsogott a Simicska-birodalom médiafelületein, miközben a valóságos helyzet elkeserítő?
• Tényleg elhiszik, hogy egy út szélén lévő ember sokkal jobban hisz a Habony-művek kommunikációs hadjáratának, mint a saját szemének?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitká): – Képviselő úr! Szerintem ön is tudja, hogy a kormány a megalakulása után azonnal hozzákezdett a devizaadósok problémáinak kezeléséhez. Ebben két alapelv vezette. Az egyik az, hogy a támogatás célzott legyen, hiszen az adóscsoportoknak eltérő problémái vannak, a másik pedig, hogy a terheket megosztva viseljék az adósok, a bankok és az állam. Ezekre az alapelvekre építve az otthonvédelmi akciótervvel a kormány a még törleszteni tudó devizahiteleseket az árfolyamgáttal segíti. A hiteleiket törleszteni nem tudók számára a kamattámogatási rendszer bevezetése nyújtott lehetőséget. A tömeges kilakoltatások elkerülésére és a lakáspiac védelme érdekében kényszerértékesítési kvótákat vezetett be. Azok számára, akik az otthonukat nem tudják megtartani, a Nemzeti Eszközkezelő felállításával és a szociális családiház-építési program biztosításával segíti a lakhatást a kormány.

– Képviselő úr! Az eredmények azt mutatják, hogy a devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztése révén a lakossági deviza adósságállomány 5600 milliárd forintról 4200 milliárd forintra csökkent. Vele párhuzamosan csökken az ország kiszolgáltatottsága is. Ami az árfolyamgátat illeti: 2012. augusztusi adatok szerint már 71 ezren vették igénybe, és az érintett hitelállomány 650 milliárd forint. Ez a lehetséges kör 15 százaléka. Év végéig azzal számolunk, hogy körülbelül az érintettek fele igénybe veheti ezt.

– Képviselő úr! A Nemzeti Eszközkezelőről szóló törvény illeti, ön is nagyon jól tudja, hogy január 1-jén lépett hatályba, de túlságosan szigorúnak bizonyultak, ezért június 26-án a kormány lazított a bekerülési feltételeken. Immár az egygyermekes családok esetében is lehetővé vált az eszközkezelő segítségének igénylése. 31 pénzügyi intézmény írta alá ezt az együttműködési megállapodást.

– Képviselő úr! A módosított jogszabályi feltételeknek köszönhetően az ingatlanfelajánlások felgyorsultak. Az elmúlt 3 hétben az eszközkezelő mintegy 450 új ügyet fogadott be. Az eszközkezelő minden olyan ingatlant megvásárol, amely megfelel a jogszabályi feltételeknek, és azt részére az ügyfelek a bankjukon keresztül felajánlják megvásárlásra.  Tájékoztatom továbbá: az ócsai telepről, hogy 2012 októberében a Belügyminisztérium főigazgatósága a második közbeszerzési eljárás után nyertes ajánlattevővel szerződést kötött, ami jelzi, hogy elindulhat az építkezés.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Államtitkár úr! Azt javaslom, hogy cserélje le a beszédíróját, mert már hónapról hónapra ugyanazokat a dolgokat mondják. Lassan már ön se hiszi el, amit mond. 9 hónap alatt 15 százalék vette igénybe az árfolyamgátat, a maradékot 3 hónap alatt még hányan tudják igénybe venni? A devizahitelesek, akiknek ott van a penge a fejük fölött, állítják: a bankok azt szorgalmazzák, hogy a kvótarendszeren kívül keressenek értékesítési megoldást.

– Államtitkár úr! Tegyenek már végre valamit, ne csak a mellébeszélést! 

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 203 igen szavazattal, 81 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta. A nemmel voksolókhoz a kormánypártok padsoraiból egyedül Pesti Imre csatlakozott.