Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi, ülés asszóiból - egy alkalommal a zajokat is jelezve - szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Bérrendezés és új struktúra, így telt el a nyár az egészségügyben!

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Az egészségügyben a nyári időszak meglehetősen mozgalmas volt. Jelentős változások, örömteli, régen várt események követték egymást. A Semmelweis-tervben megfogalmazottaknak megfelelően július 1-jétől az új egészségügyi struktúra átalakítása fontos állomásához érkezett. A fekvőbeteg-ellátás területi ellátási kötelezettségei módosultak, a szakmai struktúrák átalakítása nyomán új funkciók, ellátási formák jelentek meg. Az új struktúrában a térségen belül a beteg választhatja ki, hogy melyik intézményben szeretné az ellátást igénybe venni. Az intézeti várólisták mellett országos várólista vezetése is megkezdődött tervezhető például a szemműtét vagy a csípőprotézis-műtét is.

– Augusztus 1-jétől 86 ezer orvos és egészségügyi szakdolgozó, gyógyszerész, biológus és más szakember kapta kézhez a megemelt fizetését januártól visszamenőleg. A kormány döntése értelmében novembertől 14 százalékos emeléshez jutnak az alapellátók. Az emelés alapján egy praxis átlagosan havi 70-80 ezer forint többletbevételben részesülhet. A döntés fedezete idén közel 1 milliárd forintot igényel; jövőre viszont 5 milliárd 800 millió forinttal nő majd az alapellátási kassza összege.

– A védőnői szolgálatok a kormány döntése alapján havonta 25 ezer forint többletbevételre számíthatnak. A területi ellátási kötelezettséggel rendelkező fogászati praxisok bevétele is emelkedhet novembertől. Az alapellátást nyújtó fogászati szolgáltatók díjazása havonta átlagosan közel 30 ezer forinttal, míg a szakellátások finanszírozása 5-10 ezer forinttal lehet több. A fogorvosi praxisok ügyeleti finanszírozása és  a fix összegű díjak is 14 százalékkal emelkednek novembertől. Államtitkár Úr! Kérem, tájékoztasson arról, hogy:

• Az egészségügyi ellátás új struktúrájának elindítása során milyen problémákkal szembesültek?
• Hogyan készültek föl a felmerülő gondok orvoslására?
• Elmondhatjuk-e, hogy az új struktúrában a hatékony és biztonságos betegellátás feltételei teljesülnek?
• A megkezdett bérrendezés folytatására számíthatnak-e az egészségügyi dolgozók?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Köszönöm kérdését, és örülök, hogy beszámolhatok arról a munkáról, amit a kormány idén tett az egészségügyben dolgozókért, valamint a betegek jobb egészségügyi ellátásáért, és külön öröm számomra, hogy a változásokat a képviselő asszony kórházigazgatóként is észlelte és pozitívan értékeli. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a szocialista kormányok intézkedései miatt az összeomlás szélére sodródott egészségügyi ágazatot úgy szervezzük át, hogy az fenntartható és kiszámítható legyen. Magyarországnak olyan egészségügyre van szüksége, ahol a minőségi szolgáltatásokhoz egyforma eséllyel fér hozzá az ország valamennyi polgára, betegségétől és anyagi helyzetétől függetlenül.

– A problémák megelőzését szolgálta az a számos egyeztetés, fórum és szakmai beszélgetés, amelynek keretében tájékoztatást adtunk a változások céljairól, módjáról. A kórházak vezetőinek aktív közreműködését ezúton is szeretném megköszönni, és itt szeretném jelezni, hogy nincs bebetonozott rendszer. A kialakított struktúra természetesen finomodhat. Készek vagyunk azoknak az esetleges korrekcióknak a végrehajtására, amelyek az egészségügyi dolgozók és a betegek részéről jogosnak tekinthetőek.

– A betegek jobb egészségügyi ellátása mellett természetesen a legfontosabb feladatunk, hogy az egészségügyben dolgozóknak kiszámítható életpályát, biztos egzisztenciát nyújtsunk. Emlékeztetnék, hogy idén a kabinet már végrehajtott egy 30,5 milliárd forintos béremelést az egészségügyben, ami közel 90 ezer orvost, ápolót, egészségügyben dolgozót érintett, ráadásul januárig visszamenőleg.

– És itt nem fogunk megállni! Az állami, önkormányzati és az egyházi fenntartású fekvő- vagy járóbeteg-ellátó intézményekben a betegellátásban közvetlenül részt vevő egészségügyi dolgozóknak nyújtott béremelés csak az első lépés volt. A korábbi bérfejlesztésből kimaradt dolgozók is jelentős pluszpénzhez jutnak, ugyanis a kormány úgy döntött, hogy 14 százalékkal növeli az alapellátási praxisok kártyapénzét már idén novembertől. Ez a felnőtt- és gyermek-háziorvosok mellett érinti a védőnői szolgálatokat és a területi ellátási kötelezettséggel dolgozó fogorvosokat is, tehát legalább 27 ezer embert. Egy átlagos háziorvosi praxis havi finanszírozása így 70-80 ezer forinttal, a védőnői szolgálatoké pedig 25 ezer forinttal nő. Az emelés tehát az idei év utolsó két hónapjára vonatkozik, de beépül a jövő évi finanszírozásba is.

– Arra is büszkék vagyunk, hogy összesen 1269 intézmény és egyéb szervezet egészségügyi célú fejlesztési programja valósul meg az Új Széchenyi-terv keretében. A betegellátás színvonalát és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeit javító fejlesztésekhez nyújtott támogatások összege megközelíti a 60 milliárd forintot. A fejlesztések érintették az alap-, a járó- és fekvőbeteg-ellátást, az Országos Mentőszolgálatot, az egészségügyben működő vállalkozásokat. Mindenképpen említésre méltó még, hogy nyáron 23 új mentőautót is szolgálatba tudtunk állítani..

– Nagy sikerként értékeljük a praxisváltási programot is, ezzel a fiatal háziorvosok pályakezdését, valamint az idős kollégák nyugdíjba vonulását kívánjuk segíteni. A rendelkezésre álló 300 millió forintos keret mintegy kétharmadát már el is nyerték a pályázók, ezért kibővítettük: a még rendelkezésre álló keret 115 millió forint, amelyre szeptember 30-áig lehet pályázni.

– Látható tehát, hogy a nyári szünet alatt sem állt meg a munka, elkötelezettek vagyunk az egészségügyi dolgozók iránt, és ígérem, hogy mindent megteszünk a betegek jobb ellátása érdekében; és kérem ehhez továbbra is képviselő asszony és a többiek segítő támogatását. 

+

BENE ILDIKÓ: – Államtitkár úr! Köszönöm az összefoglalót. Az egészségügyben dolgozók korrekt módon, a hivatástudatuknak és az esküjüknek megfelelően végezték a munkájukat. És ha akadnak is problémák, mindannyian hisszük, hogy közösen és együtt gondolkodva meg tudjuk oldani. Azt pedig, hogy az egészségügyben dolgozók béremelési programja tovább folytatódik, és ez mind ez évre, mind pedig a jövő évre biztos alapot teremt a munkánkhoz, tisztelettel köszönjük. A válaszát elfogadom.

Közmunkások kérései!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt időszakban találkoztam számtalan olyan szerencsétlen sorsú, kiszolgáltatott emberrel, akiknek már csak a közmunkaprogramban való részvétel segít abban, hogy ő és a családja éhen ne vesszen. Az ország hat megyéjének több mint 80 településén találkoztam dolgozni akaró, szegény emberekkel, építészmérnökökkel, főiskolát végzett hölgyekkel, szakmunkásokkal és dolgozni akaró, elemit végzett emberek tömegeivel. Ezek az emberek, félreértés ne essék, nem segélyre várnak, hanem munkára. Munkát, kenyeret és tisztességes béreket szeretnének. Nem lusták és nem naplopók!

– Államtitkár úr! A nyomor, a kilátástalanság, a munkanélküliség mára már elviselhetetlen feszültségeket halmozott fel a magyar vidéken. Települési közösségek feszülnek egymásnak, utcák fordulnak egymás ellen, évtizedek óta békében élő szomszédok ordítanak egymásra. Véleményem szerint ennek az oka a szegénységgel, a reményvesztettséggel, a megalázottsággal, a keserűséggel együtt járó a tehetetlen düh és harag. A polgármesterek pedig eszköz híján, bár lelküket kiteszik, nem tudnak segíteni.

– Államtitkár úr! Valamit tenni kell, mert nagy a baj! Ma már itt nem babra megy a játék. Családok százezrei, emberek milliói ma még kérnek! Ezek az emberek nagyon szépen szeretnék megkérni önt és kormányát arra, hogy segítsenek, mert így már nem bírják tovább. Nógrád megyében így fogalmazott egy kisember: „Ha a helyzet nem változik, a családdal együtt a télen éhen fogunk fagyni!”

– Államtitkár úr! Kérem, engedje meg, hogy öt pontban ismertessem ezeknek az embereknek a kérését. Kéréseiket tekintse interpellációs kérdéseimnek.

• Szeretnék visszakapni azt a bért, ami 2010-ben 8 óra közmunkáért 60 200 forint volt. Most 47 ezer forintot kapnak, azaz 13 200 forintot, másfél heti bérüket egy tollvonással vették ki a zsebükből.
• Szeretnék kérni, hogy a családban legalább egy ember egész éven át dolgozhasson, legalább közmunkán.
• Szeretnék azt kérni, hogy együtt kezeljük őket a munka törvénykönyve alatt a többi munkással.
• Azt kérik, hogy töröljék el a heti bérfizetést, mert ez végérvényesen kicsinálja őket.
• És azt is szeretnék, hogy a pályájukat kezdő fiatal embereknek ne kelljen egy éven át kuncsorogniuk, hanem 4 hónap múlva vállalhassanak közmunkát.

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem új dolog az, hogy a szocialistáknak az új kormány közfoglalkoztatási rendszere nem tetszik. Miként a múlthoz, ragaszkodnak a drága, a feltétel nélküli, a társadalmi és politikai célokat ki nem tűző, a követelmény nélküli közfoglalkoztatási közmunkarendszerhez. Amit önök csináltak, képviselő úr, az egyenlő volt a pénzszórással, így aztán nem csoda, hogy most ezt követelik vissza. Ezzel szemben az új kormány az értékteremtést tűzte ki célul. Értékteremtést az egyén számára, aki a közfoglalkoztatásban részt vesz, és értékteremtést a közösség számára, az önkormányzatok, a civil szervezetek, állami vállalatok számára.

– Képviselő úr! Engedje meg, hogy felsoroljak egypár értéket, amit néhány önkormányzat már elért a közfoglalkoztatással. Gyöngyöspatán például rendőrőrs-felújítás történt, Dombrádon kerékpárutat építettek két kilométer hosszon, Nagykeresztúrban kovácsműhelyt és pelletüzemet hoztak létre, Karancslapujtőn járdalapokat készítenek, térkövet gyártanak, Pusztaottlakán fűtött növényházi növénytermesztés folyik, szarvasmarhát és birkát nevelnek, majd sajtot fognak előállítani, Komlóskán 80 darab kecskét nevelnek a közfoglalkoztatottak, ezer liter kecsketejet állítottak elő, Bihartordán szociális boltot nyitottak, és ha hiszi, ha nem, vályogot raknak a közfoglalkoztatottak és abból építkeznek.

– Képviselő úr! Több mint 205 ezren vannak a közfoglalkoztatási rendszerben. Az egyén újra hasznos embernek érzi magát, és azt is érzi, hogy a nyolcórás munkát is el tudná vállalni. Újra bízik önmagában, bízik abban, hogy a munkaerőpiacon is meg tudja állni a helyét. Sokan oktatásban és képzésben vesznek részt, és új szakmát tanulnak. A család számára is értéket jelent mindez, hiszen a gyerekek azt látják, hogy a családfő újra elmegy dolgozni és munkát végez. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy például az első félévben 7884-en kaptak rendes állást. Ez a közfoglalkoztatottaknak, 12,5 százaléka, ami, úgy gondolom, komoly eredmény.

– Képviselő úr! Amit önök csinálnak a szakszervezeti szervezés jegyében az nem más, mint szervezkedés, uszítás, elégedetlenkedés szítása és lényegében a munkáról való lebeszélés. Azt gondolom, hogy ez arcátlanság, különösen válság idején, és különösen olyan embernek, olyan pártbéli képviselőnek, akinek az ország azt köszönheti, hogy így eladósodott. Amit önök csinálnak, az nem szakszervezeti szervezés, hanem lényegében pártszervezés akar lenni. Önök nem az ország érdekét nézik, hanem az MSZP érdekét, ezért izgatják, hergelik az embereket. Egyébként ez is sikertelen, mert az érintettek mindössze 1 százalékát sikerült beszervezni ebbe a nem létező szervezetbe. Reméljük, hogy egyszer majd az MSZP támogatottsága is ennyi lesz. Az önök célja ugyanis egyértelműen a közfoglalkoztatási rendszer szétverése, de ígérem, hogy ez nem fog sikerülni, mert az emberek érdekében az áll, hogy az új közfoglalkoztatási rendszert tovább folytassuk.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Államtitkár úr! Megint félrebeszélt. Tudják ezt azok, akik nem csukott szemmel járnak.  Százezreknek már nincs hová hátrálniuk, hiszen az a vérvörös valóság, hogy nekik már a lét a tét.

– Képviselő társaim! Most önökhöz fordulok: akkor fogadják el államtitkár úr válaszát, ha önök szerint havi 47 ezer forintból, meg lehet élni. Egyébként az emberek azt üzenik: ha valaki ezt gondolja, jöjjön négyórásra az uborkásra, éljen meg napi 1800 forintból, heti 10 200 forintból.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 188 igen szavazattal, 62 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Sikertörténet a nemzeti vagyont fosztogatók és szemkilövők megbüntetése nélkül lezárt elszámoltatás?

GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): – A kormány nevében Lázár János sikeresen lezárt elszámoltatásról beszél, az MSZP és a gyurcsányisták kárörvendően örülnek, az egész ország pedig rosszul jár. Az önök elszámoltatási ígéreteiben bízó csalódott emberek pedig azt kérdezik: lehetséges ez? Valóban megússzák a kártevők, és továbbra is röhöghetnek az ország képébe, hogy lám, ez mégiscsak egy következmények nélküli ország? Sokan azt a kérdést teszik fel: ha az állam új képviselői nem csapnak le az elkövetőkre, akkor a népnek nem kellene saját kezébe venni az ügyet?

– Államtitkár úr! 2002 és 2010 között a hazánkat csaknem katasztrófába kormányzó, szocialista-liberális fedőnéven működő érdekcsoportok példátlan mértékben csapolták meg a nemzeti vagyont, sértették meg a magyar emberek politikai szabadságjogait, szemeket is kilőve. Az elkövetőket és a haszonélvezőket kivéve mindenki kárvallottja volt ennek a korszaknak. A most közzétett számok azonban egyértelművé teszik, hogy a kormány megbukott elszámoltatásból, mivel ezen korszak felelőseit nem tudta megbüntettetni, annak ellenére, hogy a választási és kormányprogramban erre határozott ígéretet tettek. A programjukban írtak szerint az elmúlt 8 év kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be a közpénzből fenntartott állami intézményekbe, sőt, a leváltott kormányt is bűnszervezethez hasonlították, amely fosztogatott, szétesett a korrupciótól.

– Államtitkár úr! Önök azt ígérték, elszámoltatják az elmúlt 8 év felelőseit. Mindenki tudja: a kétharmados többség az elszámoltatás ígérete nélkül nem lett volna meg. Ehhez képest mi történt, hol vannak ma ezek a bűnszervezetek, mert börtönben nem, az biztos! Élnek és virulnak! Itt röhögnek! A kudarc legékesebb bizonyítéka, hogy egyetlenegy volt miniszter, állami vezető, haszonélvező sem került még rács mögé. Gyurcsány Ferenc sem a börtönben éhségsztrájkol, hanem a Kossuth téren!

– Uraim! Ez az elszámoltatási kudarc bizonyítéka, hogy Gergényi Péter és társai még vád alá sem kerültek, a legtöbb feljelentést elutasították, számos ügy pedig elévült. Azt sem szavazták meg, hogy javaslatunkra a vizsgálóbizottságok előtti meg nem jelenést börtönnel sújtsuk. Az MSZP és a gyurcsányisták egyre szemtelenebbek, mert ők eddig megúszták. A felelősök közül pedig vannak, akik nem börtönt, hanem előléptetést vagy tisztséget kaptak, például Bencze József volt rendőrfőkapitány macedón nagykövet lett és Dobozi József volt Rebisz-parancsnok is szintén előkelő feladatot kapott.

– Államtitkár úr! Önök irányítják a rendőrséget két éve. Önök választották meg másfél éve a legfőbb ügyészt. Birtokon belül vannak, minden lehetőségük megvan az elszámoltatásra. Mi nem statáriumot, jogtiprást kérünk, hanem a jogrend helyreállítását, az elszámoltatás felpörgetését és nem lezárását. Mindezek fényében kérdezem:

• Mi folyik itt?
• Ön is egyetért azzal, hogy sikeres elszámoltatásról van szó?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tudomásom szerint ön gyakorló, praktizáló jogász, így tudnia kell, hogy az igazságszolgáltatás az ügyészség és a bíróság feladata, nem a kormányé. Magyarország jogállam, és a jogszabályokat mindenkinek be kell tartani. Abban, amit elmondott, sok mindenben egyetértek, önnel ellentétben azonban én azért sikeresnek tartom az elszámoltatást. Hadd ismertessek néhány adatot, amely a 2010. november 9-e és 2012. augusztus 31-e közötti elszámoltatás konkrétumait tartalmazza. 1442 ügyben folytattunk vizsgálatot, 110 nyilvános jelentés készült, 61 feljelentést tettem, ebből még most is több mint 30-ban nyomoznak, 47 személyt gyanúsítottak meg, és 39 személy lett vádlott a jelen eljárások alapján.

– Képviselő úr! Abban is egyetértek önnel, hogy a szocialisták a korrupciót kormányzati szintre emelték. Tényként állapítható meg, hogy az előző szocialista kormányok ideje alatt rendszeresen történt az európai és a nemzeti források lenyúlása. A vizsgálatok során nem volt olyan ügy, amelybe az előző kormányhoz köthető miniszter, államtitkár, miniszterelnök ne került volna előtérbe elkövetőként vagy tanúként. Mindenkit a jogi állása szerint hallgatott meg az ügyészség.

– Képviselő úr! Az elszámoltatási kormánybiztosnak ezen ügyek felderítése és a hatóságok részére történő átadása volt a legfontosabb és a meghatározott feladata. Mivel ön praktizáló jogász, tudnia kell, hogy az eltelt két év alatt igenis sikeresnek tekinthető, hogy ilyen nagy számban kerültek ügyek a bíróságok elé, ilyen nagy számban kerültek meggyanúsításra az elkövetők. Idézek néhány komolyabb ügyet: vizsgálat tárgya volt a 15 milliárdos kárt okozó MNV off-shore, Kocsis István és társai, Fapál László volt közigazgatási államtitkár és Juhász Ferenc volt miniszter lakásügyei. Az ügyészség még nyomoz a Moszkvai kereskedelmi központ ügyében is, és annak ellenére, hogy a sukorói ingatlanügyben ugyan Gyurcsány Ferenccel szemben bizonyítottság hiányában megszüntették az eljárást, 5 személy ellen vádat emelt az ügyészség. De  folyamatban van a Magyar Posta székház eladásának ügye, Szabó Pál volt közlekedési miniszter ügye, a Dataplex-ügy, és a Fradi-pálya értékesítése is, amiben szintén 6 gyanúsított van. És azért elmondható, hogy ezeknek az ügyeknek szereplője Tátrai Miklós és Császy Zsolt is.

– Képviselő úr! Azt gondolom, arról is kéne beszélni, hogy önök az elmúlt két évben hány ügyben tettek feljelentést. Nagyon sokról nem tudok. Ugyanakkor szeretném önt megnyugtatni: folyamatban lévő ügyekben, augusztus 1-jétől a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal végzi a vizsgálatot.

+

GAUDI-NAGY TAMÁS: – Államtitkár úr! Azt hiszem, magáért beszélt minden, ami itt most elhangzott, mert igencsak rövidre sikeredett ez a sikerlista. A felelősségre nem vont országvesztők röhögése, és bekiabálásaik is azt mutatják: oly mértékben elszemtelenedtek, hogy semmilyen általános elrettentő erőt, semmilyen félelmet már nem éreznek attól, hogy szembenézzenek a saját múltjukkal.

– Államtitkár úr! A Jobbik eddig is mindent megtett az elszámoltatásért, több tucat feljelentést tettünk, részt vettünk az elszámoltató albizottságokban is, amelyek munkája rendszeresen elakadt, majd pedig eredményeiket sem használták fel.

– Államtitkár úr! Megjelentünk és megjelenünk az elszámoltatásban, végig kell vinni a nép nevében, mert igenis meg kell, hogy kapják megérdemelt jussukat azok, akik tönkretették az országot. És a rablóprivatizációt is felül kell vizsgálni, mert még ebben sem tettek semmit. Mindenesetre nem mutogathatnak a rendőrségre, mert az önök alá tartozik. Nem mutogathatnak a jogalkotásra, mert az önök alá tartozik. Az ügyészségre sem, mert azt a legfőbb ügyészt választották 2010 decemberében, aki most láthatóan nem csinál semmit. Tehát igenis ez a történet egy kudarctörténet, és ezért a választ nem tudjuk elfogadni. Orbán Viktor miniszterelnök úr is azt mondta, hogy elszántság és vasakarat kell a végrehajtáshoz, ezt hiányoljuk, nem látjuk, és ez bizony a legrosszabb érzéseket kelti.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 51 ellenében, 2 tartózkodással elfogadta.)

Júdás pénze?

VADAI ÁGNES (független): – Ma Magyarországnak nincs felelős kormánya, csak egy gyáva miniszterelnöke, aki szégyenszemre elbújik. (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.) Nem hajlandó a parlament előtt számot adni tetteiről, inkább beosztottjára bízza, hogy szembesüljön az ország kérdéseivel. Én mégis az irodájában ülő miniszterelnökhöz intézem vádjaimat. (Nagy zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

– Vádolom önt, miniszterelnök úr, kufárkodással! Ön áruba bocsátotta Magyarország becsületét, amikor egy kétmilliárdos kölcsön reményében futni hagyta az örmény tisztet baltával lefejező gyilkost. (Folyamatos nagy zaj a kormánypárti padsorokban. Közbeszólás ugyanott: Orvost! - Az elnök csenget. Újra csenget.)

– Vádolom önt miniszterelnök úr, gyávasággal! Amikor a botrány kirobbant, ön lapított, sunnyogott, és hagyta, hogy az igazságügy-minisztere és a külügyminisztere vigye el a balhét, miközben az azeri elnök külpolitikai irodavezetőjétől tudta meg a világ, hogy az ügyletet személyesen ön tárgyalta le az azeri elnökkel. (Folyamatos zaj.)

– Vádolom önt miniszterelnök úr, porhintéssel! Ön azzal mentegeti magát és kormányát, hogy egy 1983-as Európa tanácsi egyezménynek megfelelően cselekedett, de mélyen hallgat arról, hogy az egyezmény értelmében Magyarország nem volt köteles kiadni a bűnöst. Önnek szabad keze volt eldönteni, hogy átadja-e a baltás gyilkost az azeri hatóságoknak, és azt milyen feltételekkel teszi. (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget. Újra csenget.)

– Vádolom önt miniszterelnök úr, kétszínűséggel! Ön arra hivatkozik, hogy az azeri fél írásos biztosítékot adott, miszerint nem él az egyezményben biztosított jogával és nem változtatja meg a bűnös büntetését. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget. Újra csenget.)  Csakhogy a 12. pontja ennek az egyezménynek világossá teszi, hogy van erre lehetőség. A miniszterelnök kiskaput hagyott.

– Vádolom önt, miniszterelnök úr, képmutatással! Mert amikor a bűnös hazájában, amikor az várható volt, kegyelmet kapott, ön tiltakozott és szószegéssel vádolta az azeri hatóságokat, miközben éppen ön volt az, aki ezt a kiskaput nyitva hagyta az azeri hatóságok számára. (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.

– Végül, vádolom önt miniszterelnök úr, árulással! (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban. Folyamatos nagy zaj.  Az elnök csenget. Újra csenget.)  Elárulta Magyarország jó hírét. A magyar kormány miatt Magyarország nevét ma undorral és megvetéssel ejtik ki világszerte, mint egy olyan országot, ahol a gyilkost nem büntetését töltő bűnözőnek, hanem túsznak tekintik, akit váltságdíj reményében tartanak fogva és engednek szabadon.

• Miniszterelnök úr! Mit tud fölhozni mentségére? !

(Felzúdulás a kormánypárti frakciókban. Taps a függetlenek soraiban, ahol felmutatnak egy papírból készült baltát. Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyelld magad! Szégyen ez a papírbalta. Az elnök csenget. Újra csenget.)

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Amellett, hogy a „vádolom” kezdetű mondatoknak Émile Zola óta vagy nagyon nemesnek kell lenniük, hogy a hagyományt ápolják, vagy pedig kicsit komikusan hangzanak. Ön döntheti el, hogy melyik vonalhoz csatlakozott inkább.

– A nemzetközi jog normáinak és a nemzetközi szokásjognak mindenben megfelelt ez az eljárás. Ön is, ha fellapozza akár csak az elmúlt napok sajtótermését, akár nemzetközi politikusok nyilatkozatait, egyrészt azt láthatja, hogy nem példa nélküli a magyar hatóságok eljárása, másrészt pedig rajtunk egy olyan lépést kér számon, amelyet nem a magyar kormány tett: az azeri hatóságok tették, sőt a magyar kormány tiltakozott ellene. Ami az interpellációjának többi részét illeti, azt visszautasítom, mert egytől egyig hazugság! (Taps a kormánypárti frakciókban.)

+

VADAI ÁGNES: – A Horthy-interpelláció óta tisztáztuk, hogy a kormánypárti képviselőknek mi a viszonya az intelligenciához és a párthovatartozáshoz. (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.) Most pedig tisztáztuk, hogy mi a viszonyuk a nemzetközi joghoz és az erkölcshöz. (Felzúdulás a kormánypárti frakciókban.)

– Miniszter úr! Ön is tudja, hogy ez a válasz elfogadhatatlan. Nemcsak nemzetközi jogilag elfogadhatatlan, hanem erkölcsileg is. Júdás, de hát önök ezt jobban tudják! (Taps a függetlenek soraiban.)

(Az Országgyűlés 196 igen szavazattal, 36 nem ellenében, 33 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.)