MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Miért nem szánja rá magát a kormány a gyökeres változásra
a devizahitelesek válságának megoldása érdekében?

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): – A sajtóban több részletet is olvashattunk már azokról az elképzelésekről, amelyeket a kormány tervez a devizahitelesek válsághelyzetének megoldására. Lassan egy évvel a választások után ez már több mint időszerű volt. Ezt a problémát már az elsők között kellett volna orvosolnia az új kormánynak. Másfélmillió hitelfelvevő egzisztenciális biztonsága volt és van veszélyben. A kilakoltatási moratórium, csak a válság mérséklésére és elodázására alkalmas.

– A svájci frank árfolyamának technikai rögzítése a valós árfolyamot nem befolyásolja. Amennyiben a valós piaci árfolyam a rögzített felett van, a tőketartozás ugyanennyivel növekszik, a futamidő pedig kitolódik. A hitelfelvevő tehát továbbra is maga viseli az összes terhét az árfolyamromlásból fakadó veszteségeknek, csak időben jobban elhúzódva. A válsághelyzet kialakulásában az erejükön felül eladósodott ügyfeleken kívül az agresszív marketingkampányt folytató bankoknak és magának az államnak is megvan a felelőssége – utóbbinak a kellő felvilágosítás és a gyenge szabályozás tekintetében –, ehhez képest a felhalmozott árfolyamveszteség összes terhe az embereket sújtja továbbra is.

– A Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontja szerint a veszteségből származó terheket éppen úgy meg kell osztani az egyes szereplők között, mint ahogy a felelősség is megoszlik, a terhek nagy részét pedig az állami költségvetésnek és a bankszektornak kell viselnie, nem pedig a végletekig kizsigerelt, sokszor kétségbeejtő helyzetben lévő családoknak.

Kérdés:

• A retorikán túl ez a szándék megjelenik-e a kormányzati gyakorlat és cselekvés szintjén is?
• Kész-e átlépni a Rubicont a kormányt a felelősség megosztásának  és a költségvetési tehervállalás radikális megoldása érdekében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Megértem türelmetlenségét, hiszen közel százezer család számára jelent nagy nehézséget a devizában felvett lakáshitelek törlesztése, ugyanakkor nem tudok mit kezdeni a javaslataival. Ezek a javaslatok, amiket javasol, gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Hogyan is tudná a magyar kormány befolyásolni a svájci frank - ahogy mondja - valós árfolyamát? Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaságpolitika hitelessége, az államháztartás stabilitása vagy az államadósság csökkentése érdekében tett lépések kihatnak a forint árfolyamára. Nem véletlen egyébként, hogy a Széll Kálmán-tervnek is egyik központi eleme az adósság csökkentése. De legyünk tisztában azzal, hogy a magyar fizetőeszköz árfolyama a svájci frankhoz képest alapvetően az euróval mozog együtt, és erre aztán a magyar gazdaságpolitikának sajnos nincs semmilyen ráhatása és eszköze.

– Képviselő úr! Naivitás, amikor azt mondja – idézném –, hogy a terhek nagy részét pedig az állami költségvetésnek kell viselnie. Nagyon jól tudja, hogy az államnak vagy a költségvetésnek a pénze az adófizetők pénze. Az adófizetők pénzét ajánlja fel most egyetlenegy ilyen gesztussal, olyanokét is egyébként, akiknek egy árva fillérnyi vagy svájci franknyi tartozása sincsen. Tehát én úgy gondolom, hogy ennyire kategorikusan kijelenteni azt, hogy kinek és milyen mennyiségben kell viselni a terheket, nem hinném, hogy egy szerencsés megoldás lenne.

– Ugyanakkor hadd utaljak arra: valóban, nagyon súlyos örökséggel van dolgunk, amit a szocialista kormányok hagytak hátra. Két számot hadd idézzek! A lakosság devizahitel-adósságának állománya 2002 második negyedévében, tehát az első Orbán-kormány utolsó hónapjaiban 216 milliárd forint volt. 2010 második negyedévében, a lakosság devizahitel-adósságának állománya 7233 milliárd forint, és ennek döntő hányada svájci frankban van. Csak jelezni szeretném, hogy mekkora a súlya ennek a tehertételnek.

– Egyetérthetünk abban, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásában éppúgy megvan a hitelt felvevőknek, a bankoknak és az államnak is a maga felelőssége, és nem véletlen egyébként, hogy a kormány különböző lépéseket tett annak érdekében, hogy megakadályozza egyébként a helyzet újratermelődését. 2010 nyara óta újabb devizaalapú jelzáloghiteleket nem lehet nyújtani Magyarországon. 2010 őszén több olyan rendelet jelent meg, amely védelmet nyújt az adósok számára, és utalni szeretnék arra is: a Nemzetgazdasági Minisztérium egy arányos tehermegosztásban gondolkodik. Jelen pillanatban tárgyalások zajlanak a bankokkal, amelyek egy arányos tehermegosztást tesznek lehetővé az állam, a bankok és a hiteleket felvevők között, annak érdekében, hogy ez a helyzet megoldható legyen, és hogy kiszámítható törlesztő-részleteket állapítsanak meg a bankok.

+

HEGEDŰS TAMÁS: – Államtitkár úr! A kérdés az, hogy tartja-e olyan fontosnak a kormány, hogy rászánja ezt az összeget – ami körülbelül tizede annak, amennyivel a bankokat az elmúlt húsz évben konszolidálta a magyar állam v, hogy ezt a válsághelyzetet valóságosan és gyökeresen megoldja. Ezzel kapcsolatban a Jobbik saját válaszokat dolgozott ki, egy olyan megoldási javaslatcsomagot, amely mögött szakértői elemzések és hatáselemzések vannak. Ajánlom szíves figyelmükbe megfontolás céljából. A válaszát nem tudom elfogadni.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 194 igen szavazattal, 36 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Végzett hallgatók tömege diploma nélkül?

PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): – A felsőoktatásból a hallgatók közel 35-40 százaléka diploma nélkül lép ki az intézményekből. Ennek fő oka a nyelvvizsga hiánya. Az elmúlt években a szocialista kormányok olyan alacsony szakmai szinten szabták meg az egyetemekre történő bekerülés feltételeit, hogy elégséges érettségi eredménnyel is be lehetett sétálni a felsőoktatásba. Ennek fényében talán nem is annyira meglepő a diákok egy részénél a nyelvismeret hiánya. A hallgatók másik nagy csoportja viszont azzal a problémával küszködik, hogy a szocialista megszorítások, nadrágszíjmeghúzások következtében sok egyetem leépítette az idegennyelv-oktatási kapacitását, az elszegényedő családok pedig egyre kevésbé voltak képesek a magánúton történő nyelvtanulás költségeinek finanszírozására. De előfordul az is, hogy egyes intézmények a felsőoktatási törvényben előírt egy nyelvvizsga követelménye helyett két nyelvből kérnek a diplomához középfokú nyelvvizsgát.

• Mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy a törvényi követelmények teljesítéséhez az egyetemeken és a főiskolákon mindenhol újra adott legyen a nyelvtanulás feltétele?
• Kíván-e tenni valamit annak érdekében, hogy ilyen kérdésekben az intézmények belső szabályzatai ne térhessenek el a törvényi előírásoktól, azaz egységes szabályozás érvényesüljön?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az idegen nyelvi kultúra fejlesztését és ennek részeként a felsőoktatásban az idegen nyelvi felkészítést alapvető követelménynek tekintjük. Vissza ettől nem léphetünk, de a tudás megszerzésének körülményeit javíthatjuk. Ennek szükséges feltétele a nyelvtanárok alkalmazása, az idegen nyelven folyó kurzusok indítása és kiemelten a szaknyelvi programok szorgalmazása, támogatása.

– Az idegen nyelvi vizsga hiányában diplomával nem rendelkezők magas aránya az előző kormányok oktatáspolitikájától örökölt állapot. Ennek megváltoztatása a cél. A felvételt nyert hallgatók között az idegen nyelvi vizsgával rendelkezők száma 2010-ben 60 százalék volt. Ennek növelése a feladatunk, amelyre a felvételi követelmények nyelvvizsga-többletpontjai is ösztönzőleg hatnak.

– Szakterületenként a képesítési és kimeneti követelmények kormányrendeletben egy idegen nyelvi minimumkövetelménynél magasabb követelményt is előírhatnak. Ugyanakkor maga a törvény egyszerűen középfokú nyelvvizsgát ír elő a diploma megszerzése előfeltételeként. A jelenlegi szabályozás tehát bizonytalanságot okoz, ezért felülvizsgáljuk. A tapasztalatok nyomán az új felsőoktatási törvény és kapcsolódó jogszabályai egyértelmű és egységesen alkalmazandó rendelkezéseket írnak majd elő a felsőoktatás valamennyi szereplője számára. A felsőoktatási intézmények nem a nyelvvizsgát előkészítő képzésre, hanem a szaknyelvi képzésre kötelezettek a ma hatályos felsőoktatási törvény értelmében.

– Az oktatásért felelős államtitkárságon külön szervezeti egységet hoztunk létre az idegen nyelvi feladatok koordinálására, és már belső fórumok elé került a teljes oktatási rendszert átfogó idegennyelv-stratégiatervezet, amely kapcsolódik a két oktatási törvény munkájához. Az általános és középiskola nyelvi képzési rendszerét úgy alakítjuk, hogy 2016-tól már a középiskola elvégzése során teljesül az a nyelvvizsga-követelmény, amelyhez most a diplomák kiadása kötött. Ehhez a költségvetés helyzetének javulása függvényében meglesznek az anyagi feltételek is.

– A mai viszonyok között átmeneti intézkedésre is sor kerülhet. Az eredményes záróvizsgát tett 35-40 év körüliek esetében megoldás lehet a felsőoktatási intézmény által meghirdetett idegen nyelvi kurzus, amelynek eredményes elvégzését követően kiadható lenne az oklevél. Ennek – megfelelő előkészítés után – a fejezeti maradványösszegek képezhetik forrásait. Ettől eltérő vagy más megoldásokat is el tudok képzelni, intézményi és differenciált megoldásokat, de ehhez szükséges a felsőoktatás minőségéért felelős Magyar Akkreditációs Bizottság és a Rektori Konferencia véleménye is. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Diákhitel Központtal is, hogy a nyelvvizsga hiányában diploma nélkül maradók számára hitelezzék meg a nyelvi tanulmányaik kiegészítéséhez szükséges anyagiakat, hogy pótlólag megszerezve a nyelvvizsga-bizonyítványt, ők is hozzájussanak diplomájukhoz.

+

PÓSÁN LÁSZLÓ: – Elfogadom a választ, annál is inkább, mert lehet érzékelni, hogy a tárca ezzel a problémával is próbál megbirkózni. Ez azonban nem könnyű dolog. Valljuk be őszintén a közpénzek egyik legnagyobb pazarlása, ha a drága képzésekben nagy számban részt vevő fiatalok, öt-hat év után úgy kerülnek  ki a felsőoktatásból, hogy nem kaphatnak diplomát. Ez vétkes pazarlása a közvagyonnak, ezért ezt a folyamatot meg kell állítani. Örömmel hallom, hogy komoly szakmai egyeztetések kezdődnek a Rektori Konferenciával vagy a Magyar Akkreditációs Bizottsággal. Megérett a felülvizsgálatra ez az egész rendszer, és bízom benne, hogy így is lesz.

Kibír-e a gyógyszerkassza két „molnárlajosnyi" megszorítást?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Úgy látszik, a pénzügyminisztérium - akárhogy is hívják most - mindig azt hiszi magáról, hogy mindenkinél jobban ért a gyógyszerkassza szakpolitikákhoz. Sokat költ az állam gyógyszertámogatásra? Hát, gyorsan vágjunk rajta, rögtön 120 milliárdot! De itt kezdődnek a problémák. Mert mihez képest költünk sokat gyógyszerre? Ahhoz képest, hogy milyen a lakosság egészségügyi állapota? Azt hiszem, aligha. Ahhoz képest, hogy mekkorák az egészségügyi kiadások? Semmiképpen! Más országokhoz képest? Még ez sem igaz. Kiszivárogtattak néhány megoldást a gyógyszerkassza megvágására, de nem nagyon látszik az, hogy ezek közül melyeket akarják bevetni. Valószínűleg megint csak a feketegazdaságot fogja erősíteni, és igazi eredményt nem hoz.

– Államtitkár úr! Nagyon sokat kellene itt takarékoskodni, de nem mindegy, hogy ez a betegeknek mennyibe fog kerülni. Annak idején Molnár Lajos 60 milliárddal vágta meg a gyógyszerkasszát, most pedig két „molnárlajosnyi" megtakarításra készülnek. Kérdéseim:

• Hogyan lehet ekkora pénzkivonást beletenni a konvergencia-programba, ha nincs mögötte szakmai egyeztetés és szakmai támogatás?
• Vajon visszaforgatják-e a gyógyszertámogatáson megtakarított tízmilliárdokat a gyógyító-megelőző tevékenységek finanszírozásába, igen vagy nem?
• Hatósági ár lesz, vagy pedig újabb 80-100 milliárdnyi árcsökkentésre kényszerítik a gyártókat?
• Vajon itt maradnak-e nálunk?
• Mi lesz a következménye a rabat emelésének?
• Az orvost látogatók adóját emelik, vagy emelik a dobozdíjat?
• Hogyan képzelik azt a bizonyos eredményalapú támogatást?
• Hogyan kívánják a beszedett gyógyszerek hatékonyságát mérni a támogatási rendszerben?
• Meg lehet-e tenni ezt úgy, hogy a lakossági terhek ne emelkedjenek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Eddig nem tudtam, hogy létezik gyógyszer-finanszírozási egység, egy volt egészségügyi miniszterről elnevezve, de úgy látom, hogy ez a költői kép kicsit összezavarta a képviselő urat abban, hogy a tények és a számok közé nézzen.

– Az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyszerkassza 2010-ben 360 milliárd forintot tett ki. Ha most megnézzük, hogy az egészségügyi kiadásokon belül Magyarországon hány százalékot tesz ki a gyógyszer-finanszírozás, akkor azt kapjuk, hogy ez 31,6 százalék. Az OECD-átlag 17 százalék. A szomszédos Ausztriában például az összes egészségügyi kiadásnak 13 százaléka megy gyógyszerkiadásra. Ha GDP-arányosan nézzük: Magyarország a GDP 2,2 százalékát költi gyógyszer-finanszírozásra, az OECD-átlag 1,5 százalék, Ausztria 1,4 százalékkal megél. Azt kérdezte, hogy mihez képest - hát ehhez képest.

– 2002-vel összehasonlítva 2010-re a gyógyszerkassza kiadásai közel megduplázódtak, és ennek egyik alapvető oka egyébként a szabadalmi védettségüket még el nem vesztett, úgynevezett originális készítmények nagyarányú térhódítása. Való igaz, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nem a legjobb, de van egyfajta ellentmondás: túl sokat költünk gyógyszerre, miközben keveset költünk a gyógyításra és az egészség megőrzésére. Éppen ezért a Széll Kálmán-terv célként tűzi ki a lakosság egészségi állapotának javítását és egyben a támogatási rendszer racionalizálását. Ennek egyik eleme a generikum-program is, amely arra ösztönzi mind a gyártót, mind a gyógyszerészt, mind a betegeket, mind pedig a terápiás kedvezményeket igénybe vevőket, hogy amennyiben lehetséges, akkor originális termék helyett generikumot használjanak.

– Olyan megoldásokban gondolkodunk, és ez a Széll Kálmán-tervből nagyon jól kiolvasható, amelyik nem hatósági árakkal próbálja meg kezelni ezt a rendszert. Nem kívánjuk versenyhátrányba hozni Európában a magyarországi gyártókat. A generikum-program például az egyik, amellyel elő lehet segíteni azt, hogy az azonos hatás elérése érdekében az olcsóbb gyógyszerrel is megfelelő állapotban gyógyíthatóvá váljanak a magyar polgárok.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Itt van előttem a konvergencia-program. Kétségtelen, hogy lehet tovább növelni a gyógyszergyártók kiadásait, a különadójukat, az orvost látogatók díjat is lehet emelni, a volumenszerződéseket újra lehet tárgyalni, ebben valóban van néhány milliárdos, néhány tízmilliárdos mozgástér. A generikus-programot mi magunk is támogatnánk, a többi pontja a konvergencia-programnak azonban már rengeteg kérdést felvet: például a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek támogatásának csökkentése 14 milliárddal - ne mondják már, hogy ezt meg lehet csinálni a lakossági terhek emelkedése nélkül! Úgyhogy ez a válasz sem elfogadható.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 200 igen szavazattal, 40 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Elkezdődött-e már az ifjúsági törvény megalkotása?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – A fiatalok elhelyezkedési, lakásvásárlási, családalapítási, szórakozási – és még lehetne sorolni, milyen – problémáival nem törődik a kormány. Ők teljesen mellőzöttnek érzik magukat, egyre többen és többen gondolkodnak külföldi munkavállalásban, egyre kevésbé mernek gyereket vállalni, egyre kevesebben tudnak saját lakásba költözni, arról már nem is beszélve, hogy ebben a korosztályban a legnagyobb a munkanélküliség.

– A konkrét intézkedések megtétele mellett nagyon hiányzik egy hosszú távra szóló, alapvetéseket meghatározó ifjúsági törvény. Hiánya régi adóssága a politikai elitnek. Ez a törvény a rendszerváltás óta, több mint 20 éve folyamatosan ígért dokumentum. Először 2000-ben, majd 2006-ban, végül 2009-ben öltött végleges formát, de a parlament egyik alkalommal sem fogadta el. Az ifjúsági civil szektor évek óta várja, kéri, követeli a törvényt, többek között abból a célból, hogy ezzel is nagyobb súllyal szerepeljen az ifjúság a köztudatban és a törvények megalkotásánál, - mind ez idáig sajnos eredménytelenül.

– Érdekes módon, míg ellenzékben volt a Fidesz, önök is égető szükségét érezték az ifjúsági törvény megalkotásának. Ha már előszeretettel hangoztatják, hogy az ifjúságot is képviselik a parlamentben, akkor végre tegyenek is valamit a fiatalokért. Ne csak szavakban legyenek merészek, hanem végre a tettek is mutassák, hogy önök komolyan gondolják az ifjúságért való munkálkodást. Mindezek után a kérdésem:

• Elkezdődött-e már az ifjúsági törvény megalkotása és az ehhez kapcsolódó széles körű egyeztetés?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértünk abban, hogy az ifjúság sorsa valóban az egyik legfontosabb stratégiai kérdés az egész nemzet számára. Éppen ezért a nemzeti együttműködés kormánya már eddig is számos intézkedést tett, hogy az elmúlt évek szocialista politikájának kárait enyhítse, a folyamatokat a helyes irányba fordítsa.

– A gyermeknevelés támogatására bevezettük a családi adókedvezményt 2011. január 1-jétől. Visszaállítottuk a korábbi 2 évről a gyermek 3 éves koráig a gyest, ami a fiatal szülők számára igen jelentős lépés. A felnövekvő nemzedék szempontjából fontos lépés, hogy leegyszerűsödött és felgyorsult az örökbefogadás folyamata annak érdekében az is, hogy azok a kisgyermekek is családba kerülhessenek, akiknek ez nem adatott meg. Igen jelentős lépésünk volt továbbá a január 1-jétől hatályba lépett intézkedés, amellyel a tankötelezettség és a szülői felelősség erősítése volt a célunk.

– A szocialista kormány által ránk hagyott gazdasági helyzet, az eladósodás korlátozza lehetőségeinket. Ennek ellenére kedvező változás történt a lakás-előtakarékosság szabályaiban, hiszen már 10 évig is igénybe lehet venni az állami támogatást. Kibővült a kedvezményezettek köre, és emelkedett a lakás-takarékpénztári szabad pénzeszközökből áthidaló kölcsönként adható hitelek aránya. Év elejétől életbe lépett az illetékekre vonatkozó új rendelkezés, amely szerint a 35. életévét be nem töltött fiatal első lakástulajdonának megszerzése esetén lehetővé teszi a pótlékmentes részletfizetést.

– Folyamatban van a szakképzés rendszerének átalakítása annak érdekében, hogy egyre inkább összhangba kerüljön a vállalatok munkaerőigényével. A kormány nemzeti életpálya-tanácsadási, szolgáltatói rendszert alakít majd ki, hogy segítsen megalapozni a fiatalok szakmai életútját.

– A nemzeti ifjúsági stratégia nem titkoltan azért született, hogy a korábbi kudarcokból tanulva olyan teljes körű előkészítő feladatokat is ellásson - és ez zajlik most a kétéves cselekvési terv keretében -, amelynek egyik eredménye lehet, alapos előkészítés után, az ifjúsági közfeladatról szóló új jogszabály.

+

FARKAS GERGELY: – A kérdésem az ifjúsági törvényre vonatkozott, amit önök, egymásra licitálva kérnek számon a szocialista kormánytól. A kormányváltás óta eltelt egy év, semmilyen egyeztetést nem kezdtek el az egyházi, civil és ifjúsági szervezetekkel, nemhogy benyújtották volna a törvényt. Úgy gondolom, ez a pótcselekvés jól mutatja, hogy semmi érdemit nem tudtak mutatni. A válaszát nem tudom elfogadni.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 231 igen szavazattal, 40 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.)

Adnak-e támogatást a magyar vállalkozásoknak is az autógyárak milliárdjai után?

BÖDECS BARNA (Jobbik): – Az Audi és a Mercedes autógyárak beruházásaikhoz 16,7 milliárd forint közvetlen támogatást kapnak. Az Audi által megvásárolt telek fejlesztésére további 4,2 milliárd közpénzt fordítanak. A bejelentés szerint a két cég 2634 munkahelyet teremt, és további 17 500 beszállítói munkahelyre számítanak. Egy közvetlen munkahely így 6,3-7,9 millió forintba kerül. Ilyen összegekről munkahely-teremtési céllal a hazai kis- és közepes vállalkozások soha nem álmodhattak.

– A kormány programjában tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtését és a hazai kisvállalkozások helyzetbe hozását vállalta. Ez azt jelenti, hogy a következő bejelentés az arányosan szükséges 617 milliárd forintról fog szólni a kisvállalkozások javára, a még hiányzó 97 ezer munkahely megteremtése érdekében. Aggályos ez a támogatás, amikor gazdasági és környezetvédelmi okokból az Európai Unió és az OECD egyaránt szorgalmazza a gépjármű-közlekedés támogatásainak felszámolását. Olyan időszakban vagyunk, amikor a gazdasági válság, a fosszilis energiahordozók árának emelkedése miatt az autóipar korábban soha nem látott értékesítési visszaesést él át, amelynek vége nem látszik – így minden ebbe fektetett forint kiemelten kockázatosnak minősíthető. Az Opel például most decemberben zárta be antwerpeni gyárát, szélnek eresztve 2500 közvetlen dolgozóját.

– Különös pikantériája az ügynek, hogy mind a termelését, mind a termékei használatát illetően kiemelkedően környezetkárosító és energiafaló autóipar beruházásának hazai megvalósítása érdekében a kormány még egy Natura 2000-es minősítésű védett terület védettségének megszüntetését is elérte az Európai Uniónál. Sajátos az a szemlélet, hogy önök a nemzeti parkok, a környezet- és természetvédelmi igazgatás, a vízügyi hatóságok 2011. évi költségvetésének 40-45 százalékát, összesen mintegy 19 milliárd forintot zároltak a vidékfejlesztési tárcánál, majd egy hasonló összeget alig két héttel később odaítélnek az autóiparnak.

• Mi az oka annak, hogy a Fidesz vezette kormány, amely ellenzékben a Kóka-féle 15,8 milliárd forintos Hankook gumigyári támogatás fő kritikusa és ellenfele volt annak környezetszennyező voltára, a megtérülés hiányára, a telekvásárlás anomáliáira hivatkozva, most egy kísértetiesen hasonló ügyben sikertörténetről beszél?
• Mi az oka annak, hogy a környezet- és természetvédelem, a vízügy 2400 aktív dolgozójának, a nemzeti parkjainknak sorsa nem ér egy fabatkát sem, viszont a remélt méregdrága autóipari munkahelyek rögvest megérik a csekély jövedelemtermelő képességgel rendelkező futrinkák végleges feláldozását?
• Adnak-e 617 milliárd forint támogatást a magyar vállalkozásoknak az autógyárak 16,7 milliárdja után?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném leszögezni: egymás ellen kijátszani a külföldi nagyberuházókat, valamint a hazai kis- és középvállalkozásokat, szerintem nemcsak hamis és demagóg, de egyenesen ellentmond a magyar gazdaság érdekeinek. Nem arra van szükség ugyanis, hogy hangzatos szólamokkal egymás ellen hangoljuk a nagybefektetőt és a kisvállalkozást, hanem arra, hogy összekapcsoljuk ezeket egymással. Ezért a kormány az egyedi támogatásokban részesülő nagyberuházásoknál a hazai beszállítók bevonását is tartalmazó megállapodást köt az érintett vállalatokkal, és az ön által is említett 17 500 beszállítói munkahely az Audi és a Mercedes esetében éppen ennek köszönhető.

– Tájékoztatnám a képviselő urat, ha esetleg nem emlékezne rá: a kormány kiemelt feladatként kezeli a kis- és középvállalkozások támogatását. Csak felsorolnék néhány nagyon fontos lépést: 10 százalékra csökkentettük a társasági nyereségadót. A Széchenyi-kártya alkalmazásának kibővítésével nagyban elősegítettük, hogy könnyebben jussanak finanszírozási forráshoz. Az Új Széchenyi-terv forrásainak felét 2011 és '13 között - tehát közel ezer milliárdot - közvetlenül gazdaságfejlesztésre, ezen belül is kis- és középvállalkozások fejlesztésére fordítjuk. Eltöröltük például a vállalkozások generációk közötti örökösödését akadályozó örökösödési adót, megszüntettünk tíz kisadót, csökkentjük a vállalkozások adminisztrációs terheit, első lépésben mintegy 100 milliárd forinttal. Ha mindezt összeadja, ez jóval több mint 617 milliárd forint. És ami ennél is fontosabb: nem szocialista osztogatással támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat! Fejlesztéseket támogatunk azzal, hogy versenyképes gazdasági környezetet teremtünk számukra, ezt szolgálják többek között az adócsökkentések is.

– Az azonban, úgy gondolom, egyértelmű, hogy csak kisvállalkozásokra építve nem lehet egymillió új adózó munkahelyet létrehozni, szükség van arra is, hogy valakinek el tudják adni a vállalkozások termékeit, hogy tudjanak valakinek szállítani, olyannak, aki fejlett technológiával dolgozik, hogy be tudjanak kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Az Audin és a Mercedesen keresztül ezt megtehetik. Hangsúlyoznám: az állam pénzügyi kalkulációja ez esetben nagyon pozitív mérleget mutat. Egyedül a General Motors Opel szentgotthárdi és az Audi győri beruházását érintő 2011. április 6-án bejelentett kormányzati támogatás 2019-ig a mostani támogatás megtérülésén felül közel 20 milliárd forint többletbevételt hoz majd a magyar költségvetésnek. És akkor nem beszéltünk a még további hatásokról, ami a beszállító kisvállalkozók profitjától kezdve a felsőoktatás támogatásáig terjed.

– Képviselő úr! Maradjunk a tényeknél! Az autóipart nem hiszem, hogy félteni kellene. Az Európai Bizottság hozzájárulása ahhoz, hogy a jelenleg Natura 2000 besorolású területen a beruházás elkezdődjön, úgy gondolom, azt jelzi, az Unió sem látja összeegyeztethetetlennek a környezet védelmét és az autóipar fejlesztését.

+

BÖDECS BARNA: – Államtitkár úr! Bár nagyon tetszik nekem ez a 17 500 beszállítói munkahely, mert éppen az EU-szabályozás értelmében azt nem lehet meghatározni, hogy a hazai beszállítók milyen arányban legyenek jelen egy-egy külföldi cég életében. Ha a magyar beszállítói arány 15-20 százalékot elér, az már nagyon jó. Hát, akkor ennyit a 17 500-ról. Ami pedig a 16,7 milliárdos közvetlen támogatást illeti, ez a 2600 munkahelyre négy évre a foglalkoztatás teljes adó- és járulékköltségének átvállalását jelenti, ami nem más, mint osztogatás.  Nem fogadom el a válaszát.

(Az Országgyűlés az államtitkári választ 214 igen szavazattal, 40 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Bartha Szabó József