A napirend előtti ritka kivételtől eltekintve, harcias összecsapások a kormány s pártjaik és az ellenzéki frakciók szószólói között. Így volt a Gyurcsány-Bajnai kormány idején és így történik most is. Az újak, a Jobbik és az LMP sem kíméletesebb ostromló. Az emlékezettel ugyan baj van, az azonban biztos: a kormány szószólóinak és pártjainak kell megmagyarázni, hogy miért lett zöld a piros, és miért sárga a kék. A legutóbbi asszókból tallózunk.

Az Isten nélküli társadalom félelmetes!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – Minden ember tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, de vannak, akik az életük folyamán megbotlanak, és életük egy részét büntetés-végrehajtási intézetben kell eltölteniük. Az emberi igazságszolgáltatás mérlegel és elítél, de a lelke mélyén mindenkinek működik az igazságérzete és a lelkiismerete, amely jót akar. Ennek értelmet és erőt a hit adhat.

– Választókerületemben működik a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön, amelynek állományüléseire, a fogva tartottak számára szervezett eseményeire gyakran ellátogatok. Több mint tizennyolc éve Szekeres János atya a börtönlelkész. Elhivatottsága nyilvánvaló. A börtönvilágból kivezető kegyetlenül nehéz visszaúton szükség van a támaszra, a személytelen, idegen világban a megértésre, a szeretetre. A keresztény ember a bűn ellen van, de nem a bűnös ember ellen.

– Példaképpen idézek egy elítélt szavaiból. Szabadulása előtt mondotta, a sopronkőhidai kápolnaszentelés alkalmával. „Most az eddig ismeretlen szépet érzem belül, ami egész életemben végig fog kísérni. Isten közelében vagyok, és vele akarok maradni örökre. Az Isten nélküli társadalom félelmetes! A tisztaságra, a szeretetre, a jóságra találtam itt. Menedékre leltem. Köszönöm a szeretetet, a jóságot és a türelmet, amit János atyától kaptam. Azt érzem, hogy ember vagyok, és jó ember leszek. Isten minden embert szeret, nem mond le senkiről, és mindenkit képes megváltoztatni. Amíg élünk, mindent újra lehet kezdeni."  – Igen! A fegyházban, a börtönben a lelkészi szolgálat egy olyan szándékot jelent, amit hitünk szerint Isten értékel és segít, képes új életet adni mindazoknak, akik ezt akarják: egy másmilyen minőségű szabadságot a fogságban.

– Államtitkár úr! Nemcsak az említett büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, de tudomásom szerint a büntetés-végrehajtás felső vezetése, továbbá a katolikus, a református és az evangélikus egyházak vezetőinek megítélése szerint is szükség lenne a börtönlelkészek státusának újragondolására, azért, hogy az elítéltek életvitele, a társadalomba való későbbi beilleszkedésük szempontjából is fontos és nehéz börtönlelkészi munka nagyobb megbecsülést kapjon. A börtönlelkészek korábban főosztály-vezetői státusban voltak. Tavaly, az előző kormány döntése alapján lefokozták őket, közalkalmazotti státusba. Ennek következtében munkájuk hivatalos megítélését tekintve egyenrangúak a börtönszemélyzettel. Tudjuk: egy fegyveres testületnél a hivatalos tekintélyt az adott szolgálatnak a megfelelő besorolása jelzi. Fontos lenne, hogy a börtönlelkészek besorolása is, társadalmi megbecsültségükkel, munkájuk szükségességével összhangban legyen megalkotva. Ennek egyik formája lehet a köztisztviselők körét szabályozó törvényben a köztisztviselők körének börtönlelkészekkel történő bővítése.

– Államtitkár Úr! A börtönlelkészek helyzete rendezésének szükségességére való tekintettel szeretném kérni és kérdezni: várható-e a státusuk megfelelő rendezése a jövőben?

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Teljesen egyetértek önnel: azokban a helyzetekben, ahol az emberek mozgása korlátozott, családjuktól távol vannak, és gyakoriak a válsághelyzetek, felbecsülhetetlen és életmentő, sorsfordító jelentőségű a lelkészek szolgálata. Ebből a distinkcióból kiindulva az ilyen területen dolgozó lelkészek megbecsültségének mind státusbeli biztosítása, mind anyagi megbecsültségük méltányos rendezése elsősorban nem egyházi, hanem társadalmi érdek. 

– Átfogó gondolkodásra van szükség a válsághelyzetek kezelésén dolgozó lelkészek, így a börtön-, a kórház-, illetve a tábori lelkészek helyzetének kezelésében. Az egyházi vezetők is ezt a komplex gondolkodást várják el a kormánytól. Ebben az irányban kezdtük el a szakmai munkát, az egyeztetéseket.

– A börtönlelkészek helyzetének rendezése kapcsán a következőket tudom elmondani: abszurdnak és elfogadhatatlannak tartom azt, ami tavaly történt ezen a területen. A börtönlelkészi tevékenység megbecsültségének teljes hiányát bizonyította. A főosztály-vezetői besorolásuk megszüntetésével az előző kormány gyakorlatilag azt jelezte az egész társadalom felé, hogy nincsen szükség rájuk. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány részéről jelezzem az összes, hazánkban szolgáló börtönlelkésznek: igenis nagy szüksége van rájuk a társadalomnak! A Magyar Köztársaság kormánya a partneri viszony kiépítésében, helyzetük rendezésében érdekelt. Szándékunk a státusuk törvényben való rendezése, mivel ez deklarálná a társadalmi megbecsültségüket, és stabil hátteret biztosítana a szolgálatuk számára.

– Remélem, hogy a szakmai egyeztetések lezárását követően komplex gondolkodás keretében tudjuk ezt a kérdést is megoldani. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében azonban most még csak arra tudok ígéretet tenni, hogy a kérdés rendezésére a szándék megvan a kormányban, és az elkötelezettség is. A törvényjavaslatot letesszük az Országgyűlés asztalára, még az őszi ülésszak folyamán.

Csonkaországi magyarság – háborúk a bölcsőkben

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Nem kívánom vitatni, hogy segédmotor-kerékpárnak minősül-e a mopedautó, ami kétségkívül nagyon fontos, viszont a Ház furcsa hozzáállást mindenképpen jelképezi. Arról kellene inkább hallanunk nagyon fontos gondolatokat, előterjesztéseket, hogy mi történik a bölcsőkben folytatott háborúval? Miként fordulhatott elő az, hogy több mint 700 ezer embert vesztettünk 1980 óta? Nem háborús helyzetben, a saját jóvoltunkból, önöknek, mindannyiunknak köszönhetően! Talán azért kerülik ezt a témát, mert az utóbbi húsz év politikai erőinek a felelőssége elvitathatatlan ebben a kérdésben? A hányszor felvetjük, csak a lózungokat hallunk, jövőbeni, nagyon szépre festett terveket, de a gyakorlati cselekvést illetően szinte semmit.

– Hova juthatunk ezáltal? Nézzük csak meg a nemzetközi példákat! Az Amerikai Egyesült Államokban, Hawaiiban, Houstonban, New Yorkban nincsen többé többségi faj, az eredeti amerikai, ott lakó emberek képezik a kisebbséget. Londonban az idei évben fordul át a helyzet, 50 százalék alá esik a fehér emberek, az angolok száma a fővárosban. Mindez nem véletlen tendencia. Milliók kezdik idegennek érezni magukat a saját földjükön, régi ünnepeik, régi hagyományaik tűnnek el, a jövőbe vetett hit tűnik el! Kialakult egy multiplikátorhatás, - ebből kifolyólag még kevesebben akarnak gyermekeket vállalni, még kevesebben akarnak nagycsaládban élni.

– Korunk pestise egész Európára kiveti magát, ezért is lehet hibás az az euroatlanti integráció, amely egy olyan haldokló kontinenshez kötné Magyarország jövőjét, amelyben most ugyan még körülbelül 700 millió ember található, de az évszázad végére a mostani demográfiai trendek alapján már csak 200 millió. Igen, hölgyeim és uraim, ezt is el lehet érni! Ma, ha 100 spanyol fiatal házasságot köt, várhatóan 59 gyerekük születik, 33 unokára lehet számítani, és mindössze 19 dédunokára. Itt tartunk most: ötödére fogyhat egy európai nemzetállam lakossága, ha nem tesznek semmit.

– Az irántam tanúsított figyelemből is látszik, hogy önöket annyira nem érdekli ez a téma. De, higgyék el, hogy fogja önöket érdekelni akkor, amikor a szavazóik között alig marad magyar ember, hiszen 20-30 év múlva ez vár ránk, ha a jelen helyzet folytatódik. Kétharmados felhatalmazás van önök mögött, forradalmi hangulatot érzünk a teremben, mégsem hallottam észérveket azt illetően, hogy merre megyünk, hová juthatunk el. Magyarországon 1895 óta okoz problémát az egykézés, az Ormánságban és más régiókban akkor indult be. A magyar politikum azonban nem hajlandó ezzel érdemben foglalkozni.

– Ránk köszöntött a nagy állami eltartó rendszerekbe vetett feltétlen hitnek a további mélyítése, miszerint úgyis lesz nyugdíj idős korunkban, úgyis lesz, aki eltart minket. Hát nem lesz nyugdíj, kérem szépen! Régen a nyugdíjat úgy hívták, hogy sok gyerek. Nemsokára, már hitelből sem lehet fenntartani azt a rendszert, amelyben egyre kevesebb a járulékbefizetőnek egyre több nyugdíjast kellene eltartani. A források végletekig beszűkültek.

– Én a megoldásokról szerettem volna hallani bármit az utóbbi 56 nap értékelése során. Abból, hogy a francia modellből át tudunk-e venni valamit, ahol a szülőket a családi pótlék mellett a születéskor juttatott támogatás és a szülői díj is támogatja. A családi jövedelemadózás valódi, lényegi bevezetéséről sem hallottunk. A gyermekneveléshez köthető cikkek áfájának a nullaszázalékosra leviteléről sem.

– Nagyon remélem, hogy az állami földalapba egyre több magyar föld kerül és marad megőrzésre. Nagyon remélem, hogy a magyar tanyavilág újraélesztése során egyforintos telkeket, házakat adnak azon magyar fiataloknak, akik a városokban nem találták meg a számításukat, de akik vállalják, hogy három vagy négy gyermeket adnak a magyar hazának. Ily módon újra benépesíthető Magyarország, a magyar vidék, visszaállítható a közbiztonság. Nagyon remélem, hogy végre ezt a Jobbikos programpontot is megvalósítják, tán lesz elég bátorságuk hozzá!

– Be kell látni, hogy háborúk folynak a bölcsőkben Magyarországon! Nem lehet a további Trianonokat elkerülni, ha a magyar nemzettest dominanciáját nem őrizzük meg a Kárpát-medencében!

+

SOLTÉSZ MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Először azt gondoltam, hogy adok egy olyan választ önnek, amelyben egyrészt a szocialisták elmúlt nyolcévi felelősségét feltárom, hiszen 10 ezer házassággal kevesebb köttetett 2002 óta egészen mostanáig.  Arra gondoltam, hogy felvázolom azt a családpolitikát is, amit elkezdtünk néhány héttel, néhány hónappal ezelőtt, és amit folytatni is fogunk, és amit teljesíteni is fogunk. De tisztelt képviselő úr, ne haragudjon, azt a dolgot azért vissza kell utasítanom, hogy a magyar nemzeten kívülinek gondol ön egy-két nemzetrészt Magyarországon. A gondolatvilágával ön azt sugallta az elmúlt percekben, hogy azok, akik nem ősmagyarok, azoknak a születése szinte nem is számít.

– Képviselő úr! Minden frakcióban, minden családban megtalálhatóak azok a magyar, lengyel, tót, német, bármilyen más, akár cigány nemzetnek is a szülöttei, akik igenis ennek az országnak az állampolgárai. Éppen ezért, azt a felfogást, amit ön az európai gondolatmenetre, a magyar gondolatmenetre gondolt, vissza kell utasítanom!

– Képviselő úr! És ha már arról beszél, hogy hogyan áll az ország, miért állunk így, akkor nézzen körül a saját frakciójában! Nézzen körül a saját frakciójában, és hasonlítsa össze, mondjuk, a KDNP frakciójával! Önök 47-en vannak képviselők, 54 gyerekkel, azaz 1,1 gyermek az átlaguk. Alacsonyabb a Jobbik átlaga, mint az ország átlaga! A KDNP-ben 36 képviselő van, 83 gyermekkel. Majd ha négy év múlva önök, mint állítólag fiatalabb frakció, elérik ezt a szintet, akkor várják el a családpolitikánktól és minden mástól azt a feladatot, amit lehet! 

Nyolc hét!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – A választások előtt Magyarország nemzetközi tekintélye rendben volt, a forint árfolyama stabil volt. Az előző kormány tiszteletben tartotta az alkotmányt, és nem akarta a nézeteit ráerőltetni minden állampolgárára. Az elmúlt nyolc hét sajnos bebizonyította, hogy a Fidesz csak rontani tud a helyzeten. Mindezt, az elmúlt hetek alatt és a két fekete péntek alkalmával a devizahitelesek közvetlenül is bőrükön érezhették.

– Sajnos igazunk volt akkor, amikor azt mondtuk: a Fidesz nem áll készen a felelős kormányzásra. Talán a nyár ad egy kis felkészülési időt a kormányoldalnak, hogy belerázódjon a feladatba. Reméljük, hogy a jövőben találnak időt a társadalmi és szakmai egyeztetésekre, a javaslatok szakszerűbb előkészítésére is. Talán akkor majd nem kell hetente alkotmányt módosítgatni, vagy egy-egy mondatos képviselői indítványt benyújtani. A vak is látja, hogy nem megfontolt törvénykezésre utal, hogy 56 nap alatt 56 törvényjavaslatot, 59 országgyűlési határozatot vitatott meg a Ház. Remélem, hogy Orbán Viktor komolyan gondolta a németországi kijelentését, miszerint a kétharmaddal óvatosan kell élnünk, és az alkotmányt minden körülmények között tiszteletben kell tartanunk. Bárcsak itthon is így viselkednének és nyilatkoznának!

– Az elmúlt másfél hónapban sok mindennel nem értettünk egyet. Csak remélni tudjuk, hogy a személyi döntések és a káderpolitika megalapozott volt, és Domokos Lászlóból lesz a legfüggetlenebb ÁSZ-elnök, Stumpf István elfogulatlan alkotmánybíró lesz, Kövér László részrehajlás nélkül, a parlamentáris demokrácia szabályai szerint vezeti majd a Ház üléseit, és Schmitt Pál köztársasági elnökként képes lesz majd kitörni a „fölöttem csak a Jóisten és Orbán Viktor áll" szerepköréből.

– Bárcsak eljönne az az idő, amikor a kormány a józanész nevében képes szót érteni az országot finanszírozó nemzetközi szervezetekkel! Bárcsak az adóváltozások a szegényebbek érdekeit is képviselnék, és nem elsősorban a jelentős ingatlanvagyonnal, drága luxushajóval rendelkezőknek kedveznének! Bárcsak adómentes maradna a minimálbér, és az egykulcsos adórendszer bevezetése nem eredményezne igazságtalan közteher-viselési rendszert! Bárcsak érdemi megoldás születne a jelentős veszteséget termelő állami társaságok finanszírozására, és a megoldást a kormány nem abban keresné, hogy a termelődő veszteségeket hogyan lehet az államháztartási körön kívül elrejteni, elmismásolni! Bárcsak a közbeszerzési törvény valóban az átláthatóságot és a közpénzek lehető leghatékonyabb felhasználását szolgálná, nem pedig az eddigi garanciális elemeket kiiktatva az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen kézi vezérelt pénzosztásnak ágyazna meg, mindezt ráadásul az egyszerűsítés jelmondatával! Bárcsak a médiatörvény elfogadása nem korlátozná, hanem biztosítaná a szólásszabadságot! Bárcsak az önkormányzati rendszer ilyen típusú átalakítása a kiegyensúlyozottságot szolgálná, és nem kizárólag a Fidesz-KDNP érdekeit! Bárcsak a nemzeti együttműködés nyilatkozata a falakon az embereket a szeretetre és az egyetértésre ösztönözné! Bárcsak ne nekünk lenne igazunk abban, hogy az Orbán-Semjén-kormány lépései nem a köz érdekeit szolgálják!

– Jó lenne, ha a kormány a nyáron elkezdené a társadalmi és a politikai egyeztetéseket! Jó lenne, ha nekilátna a javaslatok szakszerű és alkotmányos előkészítésének! Jó lenne, ha végre befejeznék önmaguk bebetonozását a hatalomba, és végre az emberek problémái felé fordulnának! Jó lenne, ha a józan ész nem csak 263 mandátumot jelentene önöknek a parlamentben, és erre alapozva a józan ész nem csak egyszerűen szavazat lenne, hanem a józan ész, a többféleképpen gondolkodó, sokszínűen, a világot másképpen látni akaró, vagy hívő embereknek a gondolatait is tükrözhetné!

+

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy milyen jók voltak Magyarország külkapcsolatai, amikor az MSZP-kormány átadta az országot a Fidesz-KDNP kormányának. Jól emlékszem a „nagyon jó" szlovák viszonyra. Ehhez képest a héten, akkora mértékű javulás történt a magyar-szlovák viszonyokban, amit korábban évek alatt nem is sejthettünk.

– Képviselő úr, azt mondja: alkotmányosság kellene, hogy a legfőbb zsinórmértéke legyen a mostani kormánynak! 47-szer mondhatnám el önnek, hogy tiszteletben kell tartani az Alkotmányt! Pontosabban nem én, hanem az Alkotmánybíróság. Az elmúlt ciklusban 47 törvényüket semmisítette meg az Alkotmánybíróság, mert nem tartották tiszteletben az alkotmányt.

– Képviselő úr! Amikor arról beszélt, hogy ne mismásolja el a kormányzat a hiányt, és ne próbálja meg elrejteni, azt hiszem, ebben versenyre önökkel semmiképpen sem kelhetünk! Önöknek papírjai vannak az ilyesfajta hiányok elrejtésére és elmismásolására.

- Képviselő úr! Ön és frakciótársai, párttársai sokszor kitértek arra, hogy az IMF-fel milyen tárgyalási taktikát, milyen tárgyalási ütemet visz a jelenlegi magyar kormány. Kárhoztatják a kormányt, mert ragaszkodik a bankadóhoz, melyet az IMF és az önök kiiktatnál a magyar válságkezelési rendszerből.

– Képviselő úr! A hiány 3,8 százalék alá szorítását tűzte célul a mostani kormány. Felhívnám a figyelmét önnek arra, hogy ha a kormány másfajta politikát vinne, mondjuk, hasonlót az önökéhez, és elfogadná szinte egy az egy arányban az IMF által diktált feltételeket, akkor a bankadó helyett mit kaphatnánk?

– Íme, néhány környező ország példája. Szerbiában a nyugdíjak és a bérek befagyasztására került sor, valamint az államapparátus rendkívül nagymértékű csökkentésére. Önök inkább ezt akarnák a 200 milliárd forintos bankadó helyett? Ukrajnában, ahol a lakossági földgáz árát az IMF feltételei alapján 50 százalékkal emelték. Önök inkább ezt akarnák? Romániában a közalkalmazotti béreket 25 százalékkal csökkentették. Azt hiszem, önök tiltakoznának ez ellen először. 15 százalékkal lefaragták az IMF feltételei következtében a nyugdíjakat is. Önök ezt szeretnék a bankadó helyett? És miután az Alkotmánybíróság ott sem engedte ezen intézkedések egy részét megvalósítani, megemelték az adókat, az illetékeket, az áfát és a 16 százalékos egységes adókulcsot is. A legszemléletesebb példa az IMF hatásra azonban Görögország. Befagyasztott nyugdíjak – nyilván önök sem ezt akarják! Csökkentett állami fizetések – nyilván önök nem ezt akarják! Esetleg a bankadó helyett a nyugdíjkorhatárt emelnék föl önök is? Vagy megemelnék az áfát, újabb jövedékiadó-emelést vinnének véghez, mint ahogy ezt az IMF kérte? Vagy a vállalati nyereségre kérnének önök is újabb adóemeléseket, mint ahogy az IMF kérte? Önök inkább ezt akarnák, semmint a magyar kormány álláspontját támogatni és képviselni nemzetközi szinten is?

– Képviselő úr! A magyar kormány a bankadó 200 milliárdjával a magyar embereken, vállalkozásokon igyekszik segíteni. Amikor önök kritizálják a bankadót, akkor önök igazából az IMF-t, a nyugdíjkorhatár-emeléseket, nyugdíjcsökkentéseket és közszolgálati bércsökkentéseket támogatják. Kérem, hogy nyilatkozzanak felelősebben!

Rohamtempó a jogalkotásban

SZILÁGYI PÉTER (LMP): – A ciklus május 14-ei kezdete óta a Ház eddig 28 ülésnapon több mint 200 órában tárgyalta a kormány, illetve a kormánypárti képviselők indítványait. A kormány irdatlan tempót diktált. A tempó még érthető is egy új ciklus kezdetén, ezzel nincs is probléma. A probléma ott van, kedves kormánypárti képviselők, hogy önök nem bírják a saját maguk által diktált tempót. Kapkodnak, ad hoc módon módosítgatják a jogrendszer alapjául szolgáló alkotmányt, azt pillanatnyi káderpolitikájuktól sem kímélve, és eközben hibáznak. Nemhogy az oly sokat emlegetett társadalmi egyeztetésre nincs idejük, még a saját kodifikátoraiknak sem hagynak lehetőséget az alapos előkészületekre, ugyanis az előterjesztések tele voltak jogi és logikai hibákkal.

– Példaként, egy pillanatra tekintsünk a Parlament falain túlra, és hadd hívjam fel figyelmüket egy, az állami irányítás egyéb jogi eszközeibe tartozó normára, amely, úgy vélem, állatorvosi lova annak, hogy a kormány miként helyezi előtérbe a szimbolikus kérdések argumentálását, a körültekintő jogi előkészítés helyett. A kormány a Magyar Közlöny 2010. július 1-jei számában megjelent kormányhatározatban ezt mondta ki: „Az Európai Tanács alapokmányának elveire figyelemmel a kormány aggodalommal értesült az Emberi Jogok Európai Bíróságának azon döntéséről, amely megkérdőjelezte Olaszország jogát arra, hogy az állami iskolákban keresztet helyezzen el." Véleményem szerint a kormány tagja két olyan súlyos jogi hibát tartalmazó normaszöveget írt alá, és az úgy jelent meg a Magyar Közlönyben, amely ha egy másodéves jogászhallgató szájából hangzik el a vizsgán, azonnali bukást eredményez. A határozatban összekeverték az Európa Tanácsot az Európai Tanáccsal. Na de nézzük a másik hibát! A jogalkotásról szóló törvény szerint a kormányhatározat normatív jellegű jogforrás, amely meghatározott címzetti körre vonatkozóan kötelező erejű magatartásokat szabályoz. A kérdéses kormányhatározat ennek nem felel meg, hiszen sem feladatot, sem működési elvet nem határoz meg, csupán álláspontot fejez ki.

– Hogyan előzhetők meg az ilyen hibák? Tisztelt Kormány! Ne tekintsék nyűgnek, kijátszandó előírásnak a jogalkotási törvény társadalmi egyeztetésre vonatkozó rendelkezését! Társadalmi vitára szükség van. Önök csak akkor lesznek méltók az ország vezetésére, ha a törvényjavaslatok, az új alkotmány nem egy pártvezér irodájának zárt ajtaja mögött születnek, hanem azt széles körű vitára bocsátják még a benyújtás előtt. Az LMP hisz abban, hogy demokráciára, nem pártokráciára van szükség! Ennek jegyében mi minden egyes, a Ház elé kerülő javaslatot szimpatizánsaink legszélesebb körében megvitatunk, így alakítjuk ki álláspontunkat, hiszen az LMP nem egy vagy tizenhat emberből áll, hanem több százezer ember bizalma van mögöttünk.

– A parlamenti vitákban kifejtett ellenzéki észrevételekre önök rendszeresen replikáznak azzal, hogy az előző kormány sem volt különb. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az „elmúlt nyolc év" kifejezés eddig 262-szer hangzott el a plenáris ülésen, míg a „következő négy év" szófordulat mindössze 19-szer, s ennek fele LMP-s képviselők szájából.

– Hölgyeim és Uraim! Hagyják abba a múltba révedést, mutassák meg, hogy önök képesek a jövőbe tekintő, az ország érdekét szolgáló, alaposan előkészített jogalkotásra!

+

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Először is szeretném leszögezni, hogy a magyar parlamentben az elmúlt 56 napban is minden a Házszabály és a törvények szerint zajlott. Az kétségtelen, hogy a tempó gyors volt, de olyasfajta égbekiáltó jogszabálysértések, mint az előző nyolc évben, nem történtek.  Nem került sor olyanra, mint amire az előző nyolc évben - hogy még eggyel növeljem az ön statisztikáját -, nevezetesen, hogy a parlament hatáskörébe tartozó kétharmados törvényt kormányrendelettel próbálnánk pótolni, és formális alkotmányellenesség miatt kelljen valamelyik jogszabályt az Alkotmánybíróságnak megsemmisíteni.

– Említett egy konkrétumot is: az Európa Tanács és az Európai Tanács nevének összekeverését. A kormány-tisztviselői törvény lehetőséget teremtett számunkra arra, hogy aki ezt a hibás szöveget előkészítette és kormánytisztviselőként jóváhagyta, ő ma már éppen ezért kormánytisztviselő. Szeretnénk, ha mindenkinek meglenne a felelőssége, és ha nem tudja ellátni a munkáját, mert nincs meg hozzá a figyelme vagy a képessége, akkor a posztját se tölthesse be.

– Igen, nagyon széles körű volt azoknak a törvényeknek a száma, amit elfogadtunk: alkotmány, a központi államigazgatás szervezete, kormánytisztviselők, közoktatás, családok támogatása, a büntető törvénykönyv és a Ptk. módosítása, az állampolgársági törvény, iparűzési adó, kulturális örökség, egyszerűsített foglalkoztatás, népszámlálás, állami vagyongazdálkodás, helyi önkormányzatok, választási törvény, kisebbségi önkormányzatok, közoktatási törvény, és még sorolhatnám. 47 törvény került a parlament elé. Ez valóban feszített munkatempót kívánt meg, és köszönöm mindenkinek, aki ebben igyekezett közreműködni, és hajnali fél 3-ig, fél 4-ig itt volt a parlamentben.

– Képviselő úr! Ön is jól tudja, ha megnézi a korábbi parlamenti naplókat, hogy a választásokat követően a parlament első ülésszaka mindig sokkal feszítettebb munkatempójú, mint a többi. Most is láttuk, hogy nem férünk bele az időkeretbe, ezért kértünk rendkívüli ülésszakot és még azt is meghosszabbítottuk majdnem egy héttel. Pontosan azért, hogy minden a törvényesség és a Házszabály keretei között folyjék.

– Kétharmaddal hatalmaztak fel minket a választók arra, hogy a parlamentben képviseljük az érdekeiket. Ha nem tennénk, akkor csapnánk be igazán a választókat!  Vétek, hiba és bűn lenne, ha nem élnénk a kétharmados felhatalmazással, és nem diktálnánk ilyen tempót. Az elmúlt húsz évben egy ülésnapon általában 1,6 törvényt fogadtak el, az őszi ülésszakon ennek legalább a kétszeresére készülhetünk. De, ahogy az önök frakciójába ellátogató miniszterelnök is mondta, az őszi ülésszak kiegyensúlyozottabb lesz a tavaszinál. Nagyobb részvételi lehetőséget biztosít majd az ellenzéki pártoknak, és hosszabb egyeztetési periódusokat is! Azt kérem önöktől, hogy ebben a fokozott munkatempóban is igyekezzenek minél eredményesebb munkát végezni!

Most új helyzet van! - Erős Magyarország, erős Európa!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): – Bizonyító erejű dokumentumok támasztják alá, hogy az elmúlt 8 esztendő elhibázott gazdaságpolitikája milyen komoly károkat okoztak Magyarországnak. Most azonban új helyzet van! Ez az új helyzet pedig úgy fest, hogy a magyar nemzeti érdek, a regionális partnerekkel kapcsolatos kétoldalú célkitűzések, valamint az európai érdekek egybeesnek. Ez az egybeesés először az Európai Tanács legutóbbi ülésén derült ki, meglehetősen világosan. Mindenki számára kétségtelenné vált, hogy Európa annak érdekében, hogy megállja a helyét a globális gazdasági versenyben, változtatni szeretne, és komoly változásokat szeretne elhatározni, és azt is láttuk, hogy ezek a változási irányok egybeesnek a magyar kormány által bejelentett első gazdasági akcióterv irányaival. Megerősíti azt a tényt, hogy az erős Európának szüksége van egy erős Magyarországra, és az erős Magyarország érdeke az erős Európa. Közös igény és törekvés az átláthatóság és a kiszámíthatóság megteremtésére, valamint a valós közteherviselés és a kölcsönös felelősségvállalás megteremtésére.

– Orbán Viktor németországi útja során például bebizonyosodott, hogy van komoly közös törekvés a német és a magyar kormány között, amely a költségvetési fegyelem betartására és ezzel összefüggésben a gazdasági növekedés lehetőségeinek megalapozására vonatkozik. Az elmúlt napokban itt Budapesten, a visegrádi négyek miniszterelnökeinek csúcstalálkozóján is bebizonyosodott, hogy Magyarországnak érdeke egy stabil, stratégiai közép-európai együttműködés. És Közép-Európának is szüksége van egy erős Magyarországra. És Európának is érdeke, hogy a globális versenyben való helytállás érdekében növekedést felmutatni képes közép-európai együttműködés jöjjön létre.

– A visegrádi négyek csúcstalálkozóján világossá vált, hogy Közép-Európa megújult, a választók egész Közép-Európában változásokat akarnak. Ezt a külföldi sajtó egy része úgy írta le, hogy soha ennyi új arc nem volt még a visegrádi négyek csúcstalálkozóján, van, aki úgy mondja, hogy a varsói expressz végigszáguldott Közép-Európán: Budapesten, Pozsonyon és Prágán. Tény, hogy a négy miniszterelnök mindegyike a kereszténydemokrata polgári pártok családjához tartozik. Ez rendkívül komoly esélyt kínál arra, hogy a négy visegrádi ország megfeleljen annak a komoly igénynek, amely úgy szól, hogy épüljön fel a közép-európai együttműködés rendszere. Kiderült továbbá, hogy Közép-Európa erősítésében számíthatunk Horvátországra is, amellyel stratégiai, legfontosabb nemzeti céljaink egybeesnek. A magyar kormány feladata, hogy a nemzeti érdekeket képviselve aktív részese legyen ennek az együttműködésnek. Reméljük, hogy ez minél előbb gyakorlati következményekkel, hatékony energetikai együttműködéssel, valamint egy komoly észak-déli infrastruktúra-fejlesztéssel jár.

– Arra kérjük a kormányt, hogy menjen tovább azon az úton, amelyet a választópolgárok kijelöltek, arra kérjük, hogy tegye Magyarországot minél előbb Közép-Európa legversenyképesebb, legátláthatóbb és legkiszámíthatóbb gazdaságú országává!

Bartha Szabó József