Az egészségügyre fordított közkiadásokról készült felmérés szerint 193 ország között a százegyedikek vagyunk, előttünk Nigéria és a Szamoa-szigetek, utánunk Kazahsztán áll; Szlovákia az 54. Ugye, Államtitkár asszony: ugye ön szerint is be kell tartani ígéreteinket, és a látás elvesztésének borzalma helyett minden embernek a gyógyulás esélyét kell megadni?
A remény hal meg utolján, véli Puskás Tivadar. Gyakorló orvos lévén, hétről hétre, újra és újra nekirugaszkodik, hogy felhívja a Tisztelt Ház figyelmét az egészségügy áldatlan állapotaira. A kereszténydemokrata orvos-politikus legutóbb olyan adatokkal ismertette meg az államtitkár asszonyt (Vojnik Mária), melyre igazán nem lehet büszke. Sem ő, sem a kormány.
– Tisztelt Államtitkár Asszony! Két napja látott napvilágot e hír: 2007-ben Magyarországon csökkent az egy főre jutó egészségügyi kiadások éves összege, megtört az 1996 óta tartó emelkedő trend. A lemaradás tovább fokozódott 2008-ban, az OECD-országok átlagánál 1320 dollárral kevesebb jut itthon egy emberre. Az egészségügyre fordított közkiadásokról készült felmérés szerint 193 ország között a százegyedikek vagyunk, előttünk Nigéria és a Szamoa-szigetek, utánunk Kazahsztán áll; Szlovákia az 54. Ott naponta lakosságarányosan tíz emberrel kevesebb hal meg, mint nálunk.
– 2000 óta október második csütörtökén a WHO szervezésében tartják a látás világnapját. A vakság kialakulása az esetek 80 százalékában megelőzhető, illetve hatásosan kezelhető. Több ízben felmerült már e Házban is, hogy a nedves típusú sárgafoltelhalás gyógyszeresen kezelhető. Ígéretet kaptak a betegek arra, hogy a helyzet rendezése megtörténik, a megoldás azonban gyengén sikerült: a betegek negyede jut csak kezeléshez! Tisztelt Államtitkár Asszony!
Mikor sikerül prioritást szereznünk az egészségügynek? Hiszen a 2010. évi költségvetés tovább rontja az egészségügy, a betegek helyzetét?
A szomszéd országok lakosai tovább élnek, mert többet költenek az egészségre. Ott esetleg nincsen gazdasági válság?
Ugye, ön szerint is be kell tartani ígéreteinket, és a látás elvesztésének borzalma helyett minden embernek a gyógyulás esélyét kell megadni?
Vojnik Mária, egészségügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr bizonyára tudja, hiszen az Országgyűlés egészségügyi bizottsága épp most szavaz egy bizottsági módosító indítványról, amely azt célozza, hogy az egészségügyi közkiadások jövő évi költségvetésében a Kórházszövetséggel, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség, valamint a Stratégiai Szövetség a Kórházakért szervezettel 2009. október 7-i megállapodás értelmében 38 milliárd forint többlet kerül jövő évben a gyógyító-megelőző ellátásokra. Ezért hát a képviselő úrnak az az állítása, miszerint az idén még kevesebb jut, mint tavaly vagy tavalyelőtt, korrekcióra szorul.
Ami pedig a szembetegségek kezelését illeti, az ön által említett kórképben, a képviselő úr is tudja, van a társadalombiztosítás által befogadott gyógyszer, ezért ezek a betegek nem maradnak segítség nélkül.
Puskás Tivadar: – Először is az a helyzet, hogy a Kórházszövetséggel a megállapodás nagyon csak Janus-arcú volt, ugyanis a Kórházszövetség az ez évi 25 milliárd hiányt szerette volna pótoltatni. Helyette egy olyan megállapodás jött létre, amely a jövő évről szól, tehát az idei évvel kapcsolatosan nem történt semmi.
– Másodszor az a helyzet, hogy a macula degeneratio esetén – a Lucentis nevű gyógyszerről van szó –, való igaz, a betegek egynegyede megkapja, háromnegyede viszont nem. Drága gyógyszer. Az a helyzet, hogy a támogatás kevés hozzá. Hatszáz ilyen beteg van, igazából megadhatná az ország azt, hogy ezeket a betegeket nem szelektáljuk.
