„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már  a címűkben hordozzák az  elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Kihez forduljanak a társasházak lakói, ha nem törvényes a házuk működtetése?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A társasházakról szóló törvény korábbi módosítása megoldást nyújtott egy, a társasházak lakói számára égető problémára, nevezetesen a társasházak törvényességi felügyeletére. A feladatot az ügyészséghez telepítette az akkori jogalkotó: amennyiben az ügyészi felszólítás nem lett volna elég a törvényes működés helyreállítására, az ügyész bírósághoz fordulhatott.

– Voltak aggályok a gyakorlati végrehajtás tekintetében, azonban nem volt idő a kipróbálására. Alkotmányossági problémákra hivatkozva az Orbán-kormány első intézkedései között hatályon kívül helyezte a rendelkezést. A hatályon kívül helyezés indoka arról szólt, hogy a közös tulajdon felett nem lehet törvényességi felügyelet. Ez igaz, de ez a törvény nem a tulajdonról,  hanem a társasház működéséről, teendőiről szólt, például, ha a közös képviselő évekig nem hív össze közgyűlést, nem számol el a közösség pénzével, vagy a társasház nem készíti el a szervezeti és működési szabályzatát. Igaz, ma is lehet bírósághoz fordulni törvénysértő közgyűlési határozat ellen, a bírósági eljárás azonban igen hosszadalmas, a hatályon kívül helyezés pedig visszahelyezi a társasházhoz a döntést. Ez alatt az idő alatt persze bedőlnek a házak, ledőlnek a kémények, sőt eltűnik a befizetett közös költség is.

– Államtitkár úr! A társasházaknak szükségük van egy gyorsan reagáló, megfelelő tekintéllyel bíró törvényességi felügyeletre, amelyet akár az ügyészség is tökéletesen elláthatna, már a közeljövőben. De amennyiben a kormánynak más elképzelése van, akkor szívesen meghallgatjuk. Csak azt üzenik a társasházban lakók és a közös képviselők, hogy történjen már valami a felügyelet tekintetében. Kérdezem:

• Mikorra tervezi a kormány, hogy létrehozza a társasházak működésére vonatkozó törvényességi felügyeletet?
• Ha létrehoz ilyet, milyen hatóságra kívánják bízni ezt a feladatot?.

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselőtársam! Talán ön előtt is ismert, hogy az Országgyűlés azért helyezte hatályon kívül a társasházi törvénynek az ügyészségi törvényességi felügyelet létrehozásáról szóló rendelkezését, mert az nem állt összhangban a társasházi jogviszony jellegével, illetve az ügyészségi, ügyészi törvényességi felügyelet alkotmányjogi funkciójával. Az ügyészségi törvényességi felügyelet nem alkalmas arra, hogy magánjogi alapon létrejött szervezetek – mint a társasház is – belső jogvitáival kapcsolatban megoldást nyújtson.

– A Magyarország Alaptörvényében foglaltak alapján irányadó az Alkotmánybíróságnak az a határozata, amelynek értelmében az alanyi jogok érvényesülése nem állhat ellentétben az önálló, szabad döntési, önrendelkezési joggal. Társasház esetében a tulajdonosoknak alanyi joga dönteni a közös tulajdon működésének a kérdéseiről, a közös képviselet ellátásának módjáról, és alanyi joguk annak eldöntése is, hogy a jogvita eldöntésére kérnek-e bíróságtól döntést vagy nem. Más állami, hatósági szerv felügyeleti jogköre nem hozható létre a társasházak felett, mivel az éppúgy alkotmányellenes, sértené a társasházak működésének önállóságát, ugyanúgy, mint az ügyészi felügyelet.

– Álláspontunk szerint egyébként számos társasházi probléma abból ered, hogy egyes tulajdonosok nem megfelelő társasházi tulajdonosi szemlélettel és felelősséggel állnak a társasházi kérdéshez. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ez a legnagyobb gátja annak, hogy hatékonyan érvényesítsék az érdekeiket, és ezt semmiféle törvényességi felügyelet nem tudja  pótolni. Tehát máshol kell keresni a megoldásokat, nem feltétlenül valami állami szerv fölöttes döntési jogkörével.

Mi lesz az E.ON-nal és dolgozóival?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Orbán Viktor miniszterelnök úr augusztus végén azt a nyilatkozatot tette, hogy pillanatokon belül visszavásárolják az E.ON-t a németektől. Azóta sem lehet tudni semmit az egészről, a kormány igazából semmilyen információt nem ad. 

– Aggodalommal tölt el minket, egyrészt a visszavásárláshoz szükséges források előteremtésének a kérdése, másrészt az egész folyamat átláthatóságának a hiánya. Tudjuk, tapasztaltuk: ennek az országnak az életében a nagy kormányzati döntések többnyire hatalmas károkat okoztak, egyoldalúan és kirívóan gazdasági előnyöket biztosítva a külföldieknek, - most is ettől tartunk.

– Államtitkár úr! Az E.ON energiaszolgáltató kiemelt fontosságú, több mint 5000 főt foglalkoztat, jó lenne mihamarabb visszavásárolni, mert már hírlik, hogy átszervezéseket terveznek, aminek az eredménye telephelybezárások és az ezzel járó nagymértékű elbocsátások lesznek. Ez utóbbi azért is érthetetlen, mert az E.ON tevékenysége nemhogy szűkülne, hanem épp ellenkezőleg: szélesedik, tehát normál esetben inkább munkaerőt kellene felvenniük. Nem tudni, hogy mi az oka a leépítésnek, bár nyilván  - ismerve a nemzetközi cégek mentalitását profit-maximalizálásról van szó, amit a jogi lehetőségek és a kiskapuk kihasználásával, akár mindenki rovására meg is tesznek. Hogy a csökkenő állománnyal miként képzeli el az E.ON a növekvő tevékenység ellátását, azt nem lehet tudni. A kormánynak viszont meglenne a lehetősége arra, hogy megakadályozza ezt a szakmailag indokolatlan tömeges elbocsátást, ha időben meglépi a visszavásárlást, vagy az ekörüli tárgyalások során érvényesítik a dolgozók védelmét. A kérdésem tehát:

• Valódi-e a kormány visszavásárlási szándéka?
• Ha igen, milyen forrásból kívánják megvenni?
• Meg fogják-e védeni a folyamatban lévő átszervezések miatt a külföldi tulajdonosok által elbocsátani szándékozott E.ON-dolgozókat?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Az E.ON magyarországi érdekeltségének esetleges megvásárlását alapvetően az árak versenyképesebbé tételét, az imporfüggőségünk csökkentését és ennek eredményeként a hazai energiabiztonság növelését szem előtt tartva tervezzük, A szándék komoly, de tekintettel arra, hogy az ügyletet érintő tárgyalások folyamatban vannak, a kérdéseire a forrás tekintetében egészen addig, amíg a tárgyalások le nem zárulnak, nem tudok válaszolni.

– Képviselő asszony! Az E.ON munkavállalóinak tömeges elbocsátásával kapcsolatban tájékoztathatom, hogy az ágazati szabályozás értelmében az energiaszolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységek engedélykötelesek. A szektor működésének felügyelete, valamint az engedélyek kiadása a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe tartozik. Erre való tekintettel a hivatal jóváhagyása nélkül nem kerülhet sor olyan mértékű munkaerő-elbocsátásra, amely hátrányosan befolyásolná az engedély szerinti tevékenység ellátását.

– Képviselő Asszony! Egyelőre amit biztosan tudok mondani: valós az E.ON megvásárlásának kormányzati szándéka. Hogy milyen lehetőségei vannak erre jelen pillanatban a magyar államnak, illetve a hivatalnak, ennek részletekről csak a tárgyalások lezárása után tudom tájékoztatni a képviselő asszonyt és a parlamentet is. Nem fogom elmulasztani.

Újabb milliárdok a jól keresőknek – miből és milyen áron?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! Úgy tűnik, hogy a kormányban nem tudja a balkéz, hogy mit csinál a jobb kéz. Adókönnyítésekről és -csökkentésről beszélnek, ami lyukakat üt az egyébként is rogyadozó költségvetésen. A félszuperbruttó kivezetése százmilliárd forintos kiesést jelent a költségvetésből. Ne hivatkozzanak arra, hogy ezt már megígérték, mert annyi mindennel hitegették már a magyar választókat, hogy lassan már önök sem tudják azt a listát fejben tartani, hogy mit is ígértek. Az pedig, amit az ön főnöke, Matolcsy György mondott, hogy majd felpörgeti a belső fogyasztást, az nettó hazugság, hiszen láthatjuk, hogy mi lett az egykulcsos adó belsőfogyasztás-pörgetésének a végösszege, nulla – ha a mínusz 0,2-t tekintjük nullának.

• Miből lesz erre pénz?
• Hogyan tudja a kormány ugyanabban az időben, három nap eltéréssel bejelenteni azt, hogy százmilliárd forintot otthagy a jól keresőknél, majd három napra rá azt, hogy nem lesz meg a pedagógusbér-emelés, amelynek esetében százmilliárdnál alacsonyabb tételről van szó?
• Miért csökkentgetnek adót, amikor közben omlik össze a költségvetés?
• Miért engednek ki százmilliárdot a jobban keresőknek, amikor az oktatás jövőjét kell feláldozni érte?
• Ezt tényleg komolyan gondolják?

– Államtitkár Úr! Mondja meg azoknak az embereknek, annak a kétmillió embernek, akiket közvetlenül érint az önök megszorító csomagja és annak a több százezer pedagógusnak, akiket közvetlenül érint a megszorító csomagja, hogy igen, a pénz arra kellett, hogy a jól keresőket még tovább kistafírozza a kormány.

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselőtársam! Ön itt számokat említett a belső fogyasztásról: , egyébként ha a tavalyi évi fogyasztási adatokat megnézi, közép-európai szinten szinte csak Magyarországon növekedett a belső fogyasztás 2011-ben. Pontosan annak az adórendszernek  következtében tudott ez így történni, amit ön most itt nagyon szidalmaz.

– A félszuperbruttó kivezetése nem új intézkedés, a személyi jövedelemadóról szóló törvény tartalmazza ezt a jogszabályt. Azt a gazdaságpolitikai célt tűzi ki maga elé, hogy arányos, egykulcsos adórendszerre tudjon Magyarország áttérni, pontosan azért, hogy a munkára épülő társadalom általunk elképzelt kiteljesedését valósítsa meg. Egyébként a képviselő úr sem gondolhatja komolyan, hogy az a közel 400 milliárd forint, ami ott maradt az állampolgároknál az egykulcsos adóra való átállásnál, az egyszerűen eltűnt. Nagyon szerencsés módon az elmúlt időszakban növekedett a megtakarítások száma. Egy csomó olyan pozitív tendencia indult el – többek között az egykulcsos adóra való átállással kapcsolatban –, amely hosszú távon tudja alátámasztani a magyar gazdaság és a magyar családok pénzügyi stabilitását.

– Képviselőtársam! Ön egy szegmenst emelt ki ebből, ami – azt gondolom ön is tudja –, hogy nagyon félrevezető tud lenni. Én csak arra kérném, hogy amikor a kormány elmúlt kétéves teljesítményét nézi, akkor gazdasági szakemberhez méltóan egy kicsit távlatosabban nézze, hogy lássa: valóban fontos az, hogy végre Magyarország áttérjen az arányos egykulcsos adóra.

Mennyiben sikerült a 2011. évi Tanyafejlesztési Programra elkülönített keretösszeg felhasználását a kitűzött céloknak megfelelően megvalósítani?

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Idén is lezárult a nemzeti tanyafejlesztési program pályázati szakasza. Ez a tavaly először meghirdetett program több szempontból is történelmi, korszakalkotóbak nevezhető, elsősorban azért, mert külön fejezetben jelent meg Magyarország költségvetésében a tanya, mint megőrzendő és fejlesztendő terület.

– Meggyőződésem szerint a tanyafejlesztési program a kormány egyik legfőbb sikertörténete lesz, amely segíteni fogja a magyar tanyavilágnak, nemzeti örökségünknek, Magyarország kultúrtörténeti és tájképi sajátosságainak fennmaradását, megőrzését. A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete elnökeként, egyben a tanyafejlesztési program kezdeményezőjeként szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a kormány, hűen Orbán Viktor miniszterelnök úr ígéretéhez, elindította ezt a programot.

– Tisztelt Államtitkár úr! Jelenleg Magyarország lakosságának 3 százaléka él tanyán, de ez az arány jóval magasabb az Alföldön. Magyarország kormánya hosszú távú koncepcióval rendelkezik a vidékfejlesztés ügyét illetően, kiemelten szem előtt tartva a tanyai életforma jelenét és jövőjét. Ezt bizonyítja a 2011. évi nemzeti tanyafejlesztési program megvalósítása, melyre tavaly közel 1 milliárd forintos keretösszeget szánt a kormány.  Kérdezem tehát:

• Hogyan alakult a 2011. évi nemzeti tanyafejlesztési program megvalósítása?
• Mennyiben sikerült a programban elkülönített keretösszeget az említett tanyai lakosságot érintő problémák kezelése szerint és a kitűzött céloknak megfelelően felhasználni?
• A szaktárcánál milyen intézkedések történtek 2012-ben a program folytatására?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Magyarországon közel 300 ezren élnek tanyákon, akik részére ugyanolyan életminőséget, életkörülményeket kell teremteni, mint a más településeken élő honfitársaink számára. Valóban, tavaly 1 milliárd forint jutott nemzeti forrásból, idén pedig 1,5 milliárd forintot biztosít a kormány a tanyafejlesztési programra. Tavaly 206 pályázat érkezett a tanyaprogram keretében, idén 240 település vesz részt ebben a programban. A tanyasi termékek piacra jutása, a tanyás térségek rossz állapotú útjainak rendbetétele, a tanyagondnoki hálózat, illetve a tanyás térségek fejlesztése vonatkozásában rengeteg pályázat érkezett be.

– Okulva a tavalyi lassabb ügyintézés vonatkozásában, idén sokkal rövidebb lett a bírálati idő, hamarabb kerül szerződéskötésre sor a nyertes pályázókkal. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzatok 90 százalékban jogosultak a támogatás igénybevételére, tehát 90 százalékot finanszíroz a magyar állam, 10 százalékot kell hozzátennie az önkormányzatnak. 2013. január közepéig 25 százalék előleget fizetünk ki a nyertes pályázóknak, és 2013 júliusáig be kell fejezniük, el kell számolniuk ezekkel a pályázatokkal. Ami a jó hír ég: a jövő évben 2 milliárd forint jut a tanyafejlesztési programra.

Mennyit bukunk a tündérmesék miatt?

NEMÉNY ANDRÁS, (MSZP): – Államtitkár úr! Még Győri Enikő, a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára szerint is közel 30 százalékkal kevesebb fejlesztési forrásra számíthatunk a következő uniós költségvetési ciklusban. Ha valami, akkor ez egészen biztosan nem szolgálja Magyarország, a magyar gazdaság, a munkahelyteremtés és a hazai fejlesztéspolitika érdekeit.

– Ma már ismert tény, hogy hazánk a mostani 25,7 milliárd eurós kerettel szemben a 2014-től kezdődő 7 éves ciklusban csak 18,6 milliárddal számolhat. Ennek legfőbb oka nem más, mint az, hogy az Európai Bizottság rendkívül alacsony növekedéssel számol Magyarországon, a jelzett időszakban éves szinten mindössze 0,08 százalékkal. Ez azért fontos, mert Brüsszel a hosszú távú növekedési előrejelzések alapján állapítja meg az egyes tagállamok GDP-szintjét, ami egyúttal meghatározza a lehívható támogatás mértékét is. Ebből következően a Magyarország számára megítélt támogatások összegét Brüsszel a GDP jelenlegi 3,1 százalékos szintje helyett 2,5 százalékban szabta meg. Hát így értékelik külföldön az önök mesés gazdasági eredményeit!

– Államtitkár úr! Mivel nem látjuk a kormányzati terveket, csak az elhibázott gazdaságpolitikai lépéseket, na meg az ebből következő újabb és újabb megszorításokat, kérdezem:

• Nem érzi-e úgy, hogy itt az ideje végre megállni, egy kicsit elgondolkozni, és változtatni az eddigi hibás, rémmesékbe illő gazdaságpolitikán, mielőtt tényleg végleg mindent elbukunk?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Megpróbálok szakmai választ adni erre a kérdésre, bár nagyon nagy a kísértés, hogy azt kérdezzem önöktől, így, két év eltelte után nem akarnak-e kicsit megállni, és elgondolkozni azon, hogy mást kellene mondani, mint az előtte lévő 8 évben. Már csak azért is, mert az egész összefügg azzal, hogy milyen helyzetben kapta meg a mostani kormány a kormányzás lehetőségét 2010-ben, ami elég katasztrofális volt. Azóta az államadósság csökkentésétől kezdve, a reálbér tavalyi, körülbelül 7 százalékos emelkedésén keresztül jó néhány olyan történt, amit az önök 8 évében nem tudtak elmondani.

– Képviselő úr valóban nagyon kényes pontra tapintott rá. Azt kell mondanom sajnos, hogy itt a vita alapvetően nem Magyarország és az Unió között van, hanem maga az Európai Unió van egy nagyon nehéz finanszírozási és gazdasági helyzetben. Jól tudjuk: a befizető országok jelentős részének a közvéleményét a befizetett összegek már így is megterhelik. Jelen pillanatban is tárgyalások folynak arról, hogy milyen kohéziós politikát folytasson az Európai Unió a 2014 utáni időszakban.

–Képviselő úr! 2007-ben indult ciklus 2010-ig tartó időszakában önök mindösszesen 970 milliárd forintot fizettek ki, az azóta eltelt két évben pedig 2100 milliárd forintos kifizetéssel számol a rendszer. Azt gondolom, hogy valóban sok tartalék van, de sok mindent kell még megváltoztatni és küzdeni azért, hogy egy jobb 2012 és 2020 közötti kohéziós politikát tudjon Magyarország folytatni.

Újabb százmilliós mutyik ... ezúttal Győrben?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Kénytelen vagyok szóban is feltenni a kérdést, mert ugyanis hiába tettem meg ugyanezt írásban, a miniszter úr aláírásával érkezett válasz használhatatlan és semmitmondó. Abból a három és fél oldalból, amit válasznak szántak, csak az derül ki, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium nem lát kivetnivalót az ügyben, a Belügyminisztérium pedig nem is kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel, pedig szerintünk lenne mivel.

– Ugyanis a Fideszes vezetésű győri önkormányzat ügyvédje, rajta keresztül pedig egy hozzá több szálon kapcsolódó off-shore hátterű cég szerezte meg annak az ingatlannak a nagy részét, ahol a tervek szerint az Audi logisztikai központja épül majd. Tavaly ősszel még szántóföldként vásárolta fel a földeket az akkori tulajdonosaiktól Borkai Zsolt polgármester közeli ismerőse, Rákosfalvi Zoltán, aki egyébként korábban több Fideszes felső vezetőnek is sok millió forintért adott tanácsokat. A terület Rákosfalvi keze alatt egy csapásra új értelmet nyert. Idén márciusban, azaz néhány hónappal azt követően, hogy a szántók már az ő és kisebb részben az önkormányzat tulajdonában voltak, a körzeti földhivatal engedélyezése végéhez ért, azaz a termőföld más végcélú, végleges hasznosítása ipari, kereskedelmi terület kialakítása céljából megtörtént.

– Államtitkár úr! Fontos megjegyezni: az Audi ezekről a mutyikról nem tudott, sajtóközleményük alapján kijelenthető, hogy számukra is roppant kellemetlen ez a történet. Az önkormányzat ügyvédje azonban nemcsak azért szerencsés ember, mert éppen ott vásárolt magának szántóföldeket, ahol az Audi építkezni akar, hanem azért is, mert a hivatalok nem gördítettek akadályt a projekt elé. Kérdéseim:

• Miért nem vásárolta fel az önkormányzat a területeket vagy sajátította ki egyedül hasznot húzva a leendő logisztikai központból?
• Van-e Magyarországon annak következménye, hogy kiterjedt Fideszes kapcsolati rendszerrel rendelkező magánszemélyek sok ezer munkahely hazánkba érkezését veszélyeztetik?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Én olvastam az ön részére elküldött válaszokat, és higgye el, hogy én sem tudok önnek az ott leírtaknál többet elmondani. Azt gondolom, hogy azok a válaszok valóban azokra a kérdésekre adnak választ, amiket feltett, ugyanakkor az ön által felvetett kérdések jelentős része nem tartozik a Vidékfejlesztési Minisztériumra. Így például Győr megyei jogú város tevékenységére, az intézkedések elmaradására és a város jövőbeni terveire szerintem nem a Vidékfejlesztési Minisztériumtól kell választ várni. Ránk a földhivatali eljárás tartozik, és az azzal kapcsolatban az önnek írt írásbeli kérdésre adott válaszban egyértelműen leírtuk, hogy a körzeti földhivatal bejegyzési eljárásai a jogszabálynak megfeleltek, és ezzel kapcsolatban semmilyen jogorvoslati eljárás nem érkezett.

– Képviselő Úr! Az ügyvéd magasabb szintű politikai kapcsolataira vonatkozó kérdéseit ne nekem tegye fel. Többször elmondtuk önnek, amennyiben úgy gondolja, hogy a válaszunk nem megfelelő, illetőleg ön olyan információkkal rendelkezik, amelyek a kérdésében leírtakat alátámasztják, akkor a megfelelő hatósághoz kell fordulni. Sem a Vidékfejlesztési Minisztérium, sem a földhivatal nem nyomozó hatóság, hogy ezekre a kérdésekre – amelyek inkább fikció jellegűek, semmint valóságot tartalmazók – választ adjunk. Azt kérem öntől, képviselő úr: ha úgy gondolja, hogy az állításainak van jogalapja és valóságtartalma, akkor forduljon a nyomozó hatósághoz és az ügyészséghez.

Hol tartanak az útfelújítások 2012 szeptemberében Heves megyében?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Kérdésem konkrétan a 31-es útra vonatkozik, amely Füzesabonytól Hevesig tart, de vonatkozik a Poroszló és Füzesabony közötti szakaszra, a 33-as útra is. Bár már korábban is arról volt szó, hogy megkezdik a felújításokat, de úgy tűnik, hogy újra átcsúszik a következő esztendőre. Beláthatatlan a tervezés. Itt is azt tapasztalom, hogy jó esetben is csak a jövő évben kezdődhet el, de most már egyre inkább azt a választ kapom a különböző utak felújításával kapcsolatban, hogy 2014 utánra tervezik őket. Konkrétan a gyöngyösi nyugati elkerülő útra gondolok, ahol a 2014-2020 közötti időszak fogalmazódik meg, de a különböző 4-5 számjegyű utaknál is 2014 utáni időszakot fogalmaznak meg, pedig ezek az utak helyenként szinte már járhatatlanok.

– Államtitkár Úr! Úgy vélem, hogy át kellene gondolniuk, különösképpen a városok környékén és a megye északi részén lévő utak felújítását, miként a hatvani térség 4-5 számjegyű utakét is. Kérdezem:

• Hogy kívánnak ezen a helyzeten változtatni annak érdekében, hogy érdemi felújítások valósuljanak meg még ebben a kormányzati ciklusban?

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Amint arról már több ízben tájékoztattuk, a 31-es és a 33-as számú főutak 11,5 tonnás megerősítése az Új Széchenyi-terv forrásaiból valósul meg, összesen mintegy 56 kilométer hosszúságban. A főutak Heves megyei szakaszain a kivitelezési munkálatok 2013-ban kezdődhetnek meg. A 251. számú főút Maklár-Andornaktálya elkerülő szakaszának fejlesztése a távlati M25-ös autóút nyomvonalán tíz kilométer hosszon szerepel a közlekedésfejlesztési tervek között. A kivitelezés kezdete 2014-ben, a befejezése 2015-ben várható. A Gyöngyös nyugati elkerülő út második ütemének a kiépítése legkorábban a 2014-2020 közötti uniós források terhére valósulhat meg.

– Képviselő úr! Az Új Széchenyi-terv regionális operatív programja akciótervében szereplő 2111. számú összekötő út Nagykökényes-Hatvan közötti szakaszának felújítása megvalósult, műszaki átadás-átvétele augusztus 28-án megtörtént. A 2415-ös és a 2416-ös összekötő utakat érintően a jövő évi tervekben további hat kilométer hosszúságú szakasz felújítása szerepel.

A Heves megyei közúthálózaton az elmúlt két évben költségvetési forrásból nagy felületű útburkolat-javításokat végeztünk, a legveszélyesebb burkolathibák megszüntetése érdekében. A megyében jelenleg a 2504-es összekötő úton az Eger-Noszvaj közötti szakasz helyreállítási munkáinak az előkészítése van folyamatban.

– Képviselő úr! Hozzáfűzném a kérdéshez: természetesen csak azokat a munkákat lehet időben elkezdeni, amelyek előkészítése megtörtént a korábbi időszakban. A források szűkössége pedig az ország anyagi helyzetével függ össze: az előző nyolc év ad magyarázatot arra, hogy miért vontatott ütemben történnek a felújítások.