A napirend előtti szólások, ritka kivételtől eltekintve, harcias összecsapások a kormány s pártjaik és az ellenzéki frakciók szószólói között. Az újak, a Jobbik és az LMP sem kíméletesebb ostromló. Így volt a Gyurcsány-Bajnai kormány idején és így történik most is. Az emlékezettel ugyan baj van, az azonban biztos: a kormány szószólóinak és pártjainak kell megmagyarázni, hogy miért lett zöld a piros, és miért sárga a kék. A legutóbbi asszókból tallózunk.

Éhes szájak..!

SZŰCS ERIKA (MSZP): – Ebben a Házban véget ért egy színjáték második felvonása is. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény előterjesztői kezdetben még valószínűleg nem tudták, mi a végső cél, mert igyekeztek úgy viselkedni, kompromisszum-késznek mutatkozni, ahogy egy demokráciában a kormánynak, pláne nemzeti együttműködést hirdető kormánynak, illik viselkedni. Aztán felvilágosították őket, hogy sok az éhes száj, amit demokratikus játékszabályok keretei között nem lehet jóllakatni, így aztán pirulás nélkül megszervezték saját ígéretük megfúratását. Olyan sok az éhes száj, hogy nem drága miatta az elmúlt húsz év alatt gyakorlatilag a parlamenti pártok együttműködésével kialakított és csiszolgatott közszolgálati életpályamodell felrúgása sem. Elég elolvasni Navracsics miniszterelnök-helyettes, miniszter úr környezetében dolgozó helyettes államtitkárok névsorát, hogy rájöjjünk, miért. Úgy tűnik: nagy a család, és sok családtag számára vonzó a kormányzati közigazgatási munka! Nekik kell tehát a hely, és túl sok ahhoz, hogy a helycsináló felmentéseket valós és okszerű indoklással lehessen megalapozni! Olcsó és gyors tisztogatásnak kell tehát jogalapot teremteni, noha a tisztogatás lehetősége egyáltalán nem segíti a törvény indokaként sokszor emlegetett közigazgatási minőség javulását, sőt kiszolgáltatottá teszi a közszolgálatot, amelynek szakmaiságát kellene erősíteni. Nem, kedves képviselőtársaim, itt nem a minőségről, hanem arról van szó, hogy az kerülhessen be, akire a főnök rámutat, és kirúgni is ilyen egyszerűen lehessen!

– Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ügy nem ilyen egyszerűen elintézhető kérdés! Mind a munkavállalók jogbiztonsága, mind a közigazgatás szakmai színvonala és pártatlansága olyan érték, amelyért küzdeni kívánunk és fogunk is!

+

SOLTÉSZ MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! Meglepett a hozzászólásával, hiszen arra készültem, hogy valamilyen szociális témában fogja emlegetni azt a területet, amelyet részben ön irányított, illetve amelyet önök nyolc év alatt teljesen tönkretettek. Megdöbbentő, hogy pont az ön és a szocialisták szájából hangzik el, hogy „sok az éhes száj"! 

– Képviselő Asszony! Önök az elmúlt években szerződések ezreit kötötték meg, aminek a haszna a nullával egyenlő. A napokban találkozom olyan szerződésekkel, amelyek 3-4-5-10 milliósak, vagy akár még a sokszorosát is meghaladják, amely pénzekből most az árvízkárosultak javára hihetetlen nagy segítséget tudnánk nyújtani, akár a borsodiaknak is, ahonnan ön is jött.

– Sok az éhes száj, miniszter asszony, képviselő asszony? Azt hiszem, önök tömik ezeket a szájakat! Csak egy példát hadd mondjak arról a területről, ahol én dolgozom: úgy mentik ki a pártkatonáikat a jövőbe, hogy Brüsszelből szereznek nekik köztisztviselői ösztöndíjat, aminek az az egyetlenegy feltétele, hogy a státust fenn kell tartani, a fizetésüket - ami nem kevés, havi több mint 500 ezer forint - fizetni kell, majd 2011. december 31-e után újra vissza kell venni ezeket a pártkatonákat.

– Amit ön tett, és ahogy ön erkölcsileg viselkedett mindannyiunk előtt ismert: 2002-ben összetolták teljes mértékben a segélyezettek jövedelmét azoknak a jövedelmével, akik bérből, tisztességes munkából élnek.  Volt olyan másfél év, 2006 és 2007 között, amikor több volt sokaknak a szociális segélyből megszerzett jövedelme, mint amennyit mások munkából megszerezhettek. A társadalom nyomására, a feszültség csillapítására, az embereknek valamilyen szintű megnyugtatására, nagy nehezen kitalálták az úgynevezett, „Út a munkához" című programot. Nos, ez az „Út a munkához" című program az ön minisztersége indult el, majd mi következett ezután? Miután önt leváltották a miniszterségéből, érdekes módon, egy több mint 9 millió forintos szerződést kötöttek önnel, mint „éhes szájjal", mert nem volt elég önnek az országgyűlési képviselői tiszteletdíja, nem volt elég addig a miniszteri tiszteletdíja. Az önök rossz gazdasági, az önök rossz pénzügyi, az önök rossz bankpolitikájának a következtében családok veszítik el a lakásukat, veszítik el minden egzisztenciájukat. Ezen a családokon „néhány" millió forintok is segítettek volna, nem kerültek volna ki az utcára. Most pedig ön kéri számon rajtunk azt, hogy sok az éhes száj a köztisztviselőknél, sok az éhes száj a mi kormányunknál! 

– Képviselő Asszony! Ha önök visszahozzák a talicskával, mindennel kitolt pénzeket, amit eltüntettek ebből az országból, ha önök bocsánatot kérnek ettől a társadalomtól, ha önök végre elismerik azt, hogy az elmúlt nyolc év szocialista politikája semmi másról nem szólt, csak arról, hogy a pénzt hogy tudják eltüntetni ebből az országból, akkor én elfogadnám ezt a hozzászólását, de így teljesen elfogadhatatlan, erkölcsileg is, politikailag is minden szempontból!

A bankoknak csak egy a fontos: a profit maximálása!

HARRACH PÉTER (KDNP): – Egy család tragédiája, ha elveszti az otthonát, mert az otthon nem csupán egy lakás, az a családi élet színtere, és ma Magyarországon öt-hat kilakoltatás van naponta. Hogyan történhetett ez meg, hiszen június 10-étől az új kormány kilakoltatási moratóriumot hirdetett meg? A válasz nagyon egyszerű: április 16-ával a Bajnai-kormány feloldotta a lakások árverésének tilalmát, pontosabban nem hosszabbította meg. Azt mondta: utánam az özönvíz! És valóban: öt-hat család elveszti az otthonát – naponta!

– Ennek a történetnek három szereplője van. Egyrészt a bankok, másrészt az érintettek és nem utolsósorban a politika. A bankokról el kell mondanunk azt, amit mindnyájan vallunk, hogy szükség van a rájuk, szüksége van a gazdaságnak és a társadalomnak is. De tudnunk kell azt is, hogy a bankoknak csak egy a fontos: a profit maximálása! Sok történetet tudnánk róla mindnyájan elmesélni, kettőre hadd utaljak. Van egy 20 millió forint értékű lakás, amelybe az egyik bank betett 10 millió forintot, és miután az érintett nem tudta a részletet törleszteni, a bank eladta 13-14 millióért. Neki megvolt a 10 millió forintja, a tulajdonos viszont elvesztette azt is, ami volt neki. A másik történet: 9 millió forintot igényeltek lakásbővítésre, és miután 6 millióból megoldották a bővítést, 3 milliót nem vettek fel. A bank azonban, egy nagy húzással, előtörlesztésnek tekintve a fel nem vett 3 millió forintot, az után is követelte kamatot. A havi törlesztés növekedéséről már nem is beszélek.

– Én azt remélem, hogy ezek a Bajnai-kormány féle intézkedések nyomán keletkezett eladások és kilakoltatások, banki monopóliumok véget érnek! 

+

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): –- Képviselő úr! A szocialisták által folytatott gazdaságpolitika következtében a forint árfolyama jelentősen romlott. Az árfolyam-ingadozás hatására a devizalapú hitelek törlesztő-részletei rövid idő alatt és drasztikus mértékben megnőttek. Nincsen pontos kép az elmúlt években bedőlni látszó, valamint a már bedőlt hitelekről, a jövedelmük csökkenése, elvesztése miatt a deviza- vagy forintalapú a lakáshitelüket, lakbérüket, közüzemi díjakat fizetni nem tudókról. A közvetett adatok alapján azonban látható: naponta több új fedélnélkülit regisztrálnak, a lakosság 10-15 százalékát fenyegeti az árverezés veszélye, a közüzemi számlákkal tartozók száma is eléri a több százezret. Ugyanakkor az árverezések során a lakások a valós értékek töredékéért kelnek el, gyakran a lakás elvesztése mellett még az adósság is marad az árverés után.

– A kormány azonban nem hagyja magukra a bajba jutott hiteleseket! Moratóriumot hirdetett a jelzáloggal terhelt lakások végrehajtáson kívüli értékesítésére. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: nem a moratórium az, amely a felhalmozott adósságot vagy a hajléktalanság problémáját megoldja. Azért van szükség a moratóriumra, hogy legyen idő az adósságkezelési és családvédelmi programok kidolgozására, és ezzel minél több egyéni tragédiát előzhessünk meg. Hamarosan az Országgyűlés tárgyalhatja a kilakoltatási eljárás törvényi szabályainak módosítására vonatkozó javaslatot. Valamennyi kilakoltatás előtt álló, hajléktalanná válással fenyegetett adósnak biztosítani kívánjuk a kiköltözési haladékot. A megszokott élethelyzeteket, szemléletet és rutint fel kell váltania egy jóval felelősebb, a gazdasági lehetőségekhez, az ország valós helyzetéhez alkalmazkodó gondolkodásnak és életvitelnek!

Fenyegetett helyzetben a Jobbik?

VONA GÁBOR (Jobbik): – Adjon az Isten jó reggelt! Az elmúlt hónap során megtudtuk a kormánypárti képviselőktől, hogy Magyarországon forradalom történt. Forradalmat továbbra sem látunk, de valaminek történnie kellett mégiscsak, mert egyre több az áldozat. Áldozat például az Állami Számvevőszék, amelynek az élére önök két olyan pártembert ültetnek, amivel a szakmaiságot nemhogy zárójelbe teszik, hanem egyenesen lehúzzák a vécén. Áldozat a magyar önkormányzatok rendszere, ahol önök a parlamenti kétharmaduk birtokában megindultak egy önkormányzati egypártrendszer kialakítása irányába. Áldozat a magyar média- és sajtórendszer, amelyhez, hogyha megpróbálnék nemzetközi analógiát, párhuzamot keresni, akkor sajnos csak a szlovák nyelvtörvény jut eszembe, amely megtiltotta a magyar embereknek, hogy magyarul beszéljenek. Az önök médiakoncepciójának hosszú vagy középtávon sajnos az lesz a következménye, vagy az lehet a következménye, hogy magyar emberek bizonyos csoportjának meg lesz tiltva szintén a megnyilvánulás a lehetősége, és helyette majd csak Fideszül lehet szólni. Akár hiszik, akár nem, nem ezért szavaztak önökre az emberek, hanem azért, mert nyolc év pusztulás, pusztítás után végre szeretnének nyugalmat, rendet és jólétet.

– Már-már közhelyszerű Bibónak az a gondolata, hogy az a demokrata, aki nem fél. Én ezt még annyival megtoldanám, hogy aki hisz az igazában, az sem fél. Aki hisz az igazában, az korrekt médiaviszonyok közepette is meri vállalni a véleményét, annak, nincs szüksége arra, hogy a politikai ellenfeleinek a véleményét meghamisítsa, elhallgassa, kiforgassa, eltüntesse a színpadról. Mondhatnám úgy is: férfi módjára szembe mer szállni a politikai ellenfeleivel, mert hisz az igazában, hisz abban, hogy az érvei súlya alatt az ellenfelei, a politikai ellenfelei kénytelenek lesznek meghajolni. Nem fél! Önök, kormánypárti képviselő urak, illetve hölgyek, elnézést, én úgy érzem, hogy félnek! Aki ilyen média- és sajtókoncepcióval áll elő, az véleményem szerint fél. Ez egyébként az önök útja, ha ezen indulnak el, az biztosan a bukásba vezet, de ez legyen az önök problémája!

– Olyan emberekért emelem föl most a szavamat, akik élik a maguk kis polgári életét, dolgoznak, gyermekeket nevelnek, szeretik a hazájukat, és Uramisten, a Jobbikkal szimpatizálnak. Egyre több helyen pofonokat kapnak azért, mert olyan pártra szavaztak, amelyikben hisznek. Most úgy tűnik, hogy sokaknak lakolniuk kell ezért a bátorságukért, ugyanis a nemzeti együttműködés forradalma, vagy amit önök ennek mondanak, úgy látszik, hogy nem tűri azokat, akiknek a nemzetről nem egy narancs jut az eszébe.

– Én nem ilyen jogi, demokratikus garanciákat várok! Borsod megyében és Szabolcs megyében különösen elkeserítő a helyzet, ahol a Jobbik igen komoly, megkerülhetetlen erővel rendelkezik a Fideszes politikai tisztogatásokba kezdett: megszabadulnak azoktól az alkalmazottaktól, akikről megtudták a kampány során, hogy Jobbikosok. Cinikus és nihilista például annak a Borsod megyei Fideszes polgármesternek és országgyűlési képviselője, aki demokratikus jogi normákra hivatkozva vagy ilyenek mögé bújva azt mondja, hogy Magyarországon az elmúlt 60 év után és jelenleg nem lehet megszüntetni embereknek az egzisztenciáját, munkahelyét, miközben azt üzeni azoknak a településeknek a választókerületében, ahol Jobbikos többség alakult ki, hogy föl lesztek szántva, és sóval lesztek behintve. De cinikus és nihilista annak a Szabolcs megyei polgármesternek és Fideszes országgyűlési képviselője, aki például az orvosi ügyelet 25 éve ott dolgozó sofőrjét elbocsátotta, miután kiderült, hogy a Jobbik egyik helyi vezetője. Én nem tudom ezeket az embereket képviselőnek nevezni, hanem aljas trógernek. Arra kérem önöket, hogy közösen harcoljunk a politikai tisztogatások, a nihilizmus, a cinizmus és a trógerség ellen!

+

RÉPÁSSY RÓBERT (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Frakcióvezető úr! Magyarország jogállam, és amennyiben az önök tagjait bármilyen jogsérelem érte vagy éri, akkor kérem, hogy forduljanak azokhoz a jogérvényesítő szervekhez, akik elbírálják ezeket a jogsérelmeket. Amennyiben az önök által emlegetett esetek mögött nincsen valós tartalom, nincsen esetleg olyan fenyegetettség, amire ön utal, akkor ezeket a kérelmeket el fogják utasítani az erre hivatott szervek, amennyiben pedig megalapozottak ezek az ön által említett sérelmek, jogsérelmek, akkor természetesen helyt fognak adni az önök tagjai vagy szimpatizánsai kérelmeinek.

– Hangsúlyozottam szeretném leszögezni: a Magyar Köztársaság Kormánya meg fogja védeni mindenkinek a jogát, legyen az akár politikai nézetei miatt üldözött, akár más, például etnikai okokból üldözött személy. Meg fogja őrizni és meg fogja védeni, azokat a jogokat, amelyek a magyar alkotmányban mindenki számára biztosítottak, hiszen ez a hivatása a kormánynak.

– Képviselő úr! Ön kifogásolja azt a törvénydömpinget, illetőleg a törvényekben meghatározott változásokat, amiről ez az Országgyűlés többsége döntött. Szeretném önt emlékeztetni, hogy az ön pártja radikális változást hirdetett meg. Nekünk nem voltak ilyen ambícióink, mi azt jelentettük a választók számára, hogy amennyiben kis különbséggel győz a Fidesz-KDNP pártszövetség, akkor kis változás várható, amennyiben nagy többséggel győz, akkor nagy változás várható. Nos, az önök radikális változásához képest kétségtelenül nagy változások elébe nézünk, ám ezeket a nagy változásokat törvényes és alkotmányos keretek között fogjuk végrehajtani. Ellentétben önökkel, akik azt ígérték a választási kampány során, hogy ha bekerülnek a parlamentbe, akkor rövidesen csak egy párt, a Jobbik fogja az Országgyűlést alkotni. Most ehhez képest az ön sérelmei vagy inkább sírásai, amit itt hallgatunk, ezek az egypártrendszerhez képest, ami a Jobbik térnyerését jelentené, egy kissé komikusnak tűnnek.

– Képviselő úr! Kérem, hogy tartsa meg a mértéket velünk szemben, hiszen rövid idő telt el azóta, hogy Országgyűlés megbízta ezt a kormányt. Minden egyes döntésünket a törvények és az alkotmány tisztelete hatja át. Amennyiben az alkotmányt módosítjuk, azt is alkotmányos eljárásban tesszük. Eddig még nem merült fel senkiben, egyetlenegy, az Országgyűléstől független szervezetben sem, hogy közjogilag érvénytelen döntéseket hozna a Magyar Országgyűlés többsége. Tehát az alkotmány változtatásai is alkotmányosak és közjogilag érvényesek.

A díszlet csak kellék - nem több?

MILE LAJOS (LMP): – „A magyar demokrácia súlyos tehertétele a közéleti erkölcsök teljes demoralizálódása. A magyar tömegek más közép- és kelet-európai tömegekkel szemben azt tanulták meg, hogy a kormányok és kormányférfiak másképpen beszélnek, és másképpen cselekednek." Ezt a megállapítást Bibó István tette, még 1946-ban. Egyáltalán nincs még ahhoz késő, hogy a nemrég felállt új kormány a mai közéletünket is mérgező jelenséget, a közéleti erkölcsök teljes demoralizálódását eltüntesse, hogy egy merőben új politikai mentalitással, a közbizalmat helyreállítva a politika hitelét újrateremtse!  A kezdés azonban mély nyomokat hagy, és korántsem közömbös, hogy milyeneket.

– Nagy szükség lenne lassan arra, hogy a Tisztelt Ház kormány-előterjesztéseket is megvitathasson. Nem mondom, imponáló a kormánypárti képviselők ügybuzgalma, hiszen szinte példátlan az a javaslathalmaz, amit hétről hétre vagy akár napról napra benyújtanak. Szédítő a tempó, nehezen érthető, hogy hova ez a nagy sietség. Jóllehet a bokros teendők komoly iramot kívánnak, de ugyanolyan kívánatos lenne az elmélyülés, az érdemi vita, a minőségi jogalkotás is, épp a bokros teendők súlya miatt. Ám az előterjesztések terén egyelőre szinte csak a kormánypárti képviselők nyomulnak, feltartóztathatatlanul. Igaz, nekik nem kell vacakolni mindenféle egyeztetésekkel, vitával, nincs erre vonatkozó jogszabály. Amennyiben az előterjesztés tartalma egyezik a kormánytöbbség akaratával, kodifikációs gond nincs, semmi szöszölés, megnyomják az igen-gombot.

– A Fidesz-KDNP pártszövetség úgy viselkedik: nincs szükség tárgyalni a szakmai, társadalmi szervezetekkel, az érdekvédelem intézményeivel, a civil társadalom képviselőivel, egyáltalán: időpocsékolás mindenféle társadalmi párbeszéd, vita, hiszen a nép megmondta a magáét április 11-én, 25-én, és punktum, nincs tovább miről beszélni. Amennyiben a választások eredményét forradalmi döntésnek tekintjük, akkor aztán végképp nincs szükség semmilyen diskurzusra. Vélik: minek játszadozni a demokrácia homokozójában? 

– Veszélyes észjárás!  Nem tartozom a hivatásos rettegők közé. Mérsékelt konzervatív, vagy ha úgy tetszik, nemzeti liberális képviselőként figyelmeztetem önöket: a díszlet csak kellék - nem több!  Antall József, jó emlékű miniszterelnök urat idézem: „Hivatásszerűen készülni kell rá, hivatásként kell a politikát űzni, de mesterségbeli tudással. De a hivatás nem helyettesíti a legnagyobb mesterségbeli tudást sem. Mert akiben nincs politikai hit, nincs politikai hivatás, az sok minden lehet, de soha abból igazi politikus nem lesz, csak akkor, ha hinni tud, hivatása van, és együtt jár a hivatással a mesterségbeli tudásra való törekvés.”  – Kérem, szívleljék meg!

+

BALOG ZOLTÁN (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Tisztelt Képviselőtársam! Valóban fontos mindannyiunknak a közbizalom helyreállítása, de azt gondolom, hogy az a néhány hét, ami a kormányalakítás óta eltelt, nem alkalmas arra, hogy megállapítsuk, a közbizalom helyreállt-e vagy sem. Amit 8 vagy 20, vagy éppen 60 éve rombolnak, azt 3-4 hét alatt nem lehet helyreállítani! Az irány a fontos! Én 20 éve figyelem az Országgyűlés munkáját, és az elmúlt 4 évben is tagja voltam, és úgy gondolom, ennyi érdemi vita, mint amennyi a mostani Országgyűlésben megvitatott törvényeket kísérte, az előző 4 évben gyakorlatilag nem volt. Most volt lehetőség arra, hogy mindenki elmondja a véleményét, olyan dolgokról, mint például a nemzeti együttműködés, vagy éppen a trianoni nemzeti tragédia. Hasznos dolog volt!

– A közbizalom helyreállításában az egyik legfontosabb dolog az, hogy azoknak az éveknek a kártételét, amik mögöttünk vannak, azokat valamilyen módon rendbe tegyük. Ebbe az irányba mutatnak a törvények, és ebbe az irányba fog mutatni az a jogállami keretek között elindult átadás-átvétel és számonkérés is, ami nélkül valóban nincs közbizalom. Nincs, mert ha - mint esztendőkön át tapasztalhattuk - meg lehet engedni azt, hogy választott, kijelölt, vagy kinevezett politikusok olyan döntéseket hozzanak, ami kimutathatóan ártanak a nemzeti közösségnek, és ez következmények nélkül marad, na, az árt a közbizalomnak. Mi arra törekszünk, hogy a számonkérést véghezvigyük, az elmúlt 8 év kártételén,– jogállami keretek között, melyet saját magunkra nézve is kötelezőnek tartunk, és saját magunkra nézve is alkalmazni fogjuk! 

„Néhány nappal ezelőtt még zokogtak, most meg sokallják..!"

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): – Öt éven keresztül nagyon sokat hallottuk az elmúlt időszakban, hogy milyennek kellene lennie az ellenzék stílusának, hiszen sok véleménydiktátornak nem felelt meg az az ellenzéki képviselői stílus, amit a Fidesz megvalósított a parlamentben, annak ellenére, hogy most már tudjuk, hogy ez a választók kétharmadának tetszett. Orbán Viktor és kormánya olyan jogalkotási menetrendet terjesztett elő, amit képes lesz teljesíteni. Néhány nappal ezelőtt azon zokogtak, hogy kevés az indítványunk, most meg sokallják, mert nem tudnak felzárkózni a parlamenti munkához. Ugyanez az ellentmondás érzékelhető minden nyilatkozatukban és minden lépésükben, amikor például azt mondják, hogy a Fidesz a gazdagok pártján áll. Ezzel szemben azt is mondják, hogy a pénz- és piacellenes magatartást folytatja. Azt is állítják, hogy a kis- és középvállalkozásokat preferálja, miközben egyszerre mondják, hogy munkavállaló-ellenes a tevékenysége. Feudális diktatúrával vádolnak bennünket, közben ugyanazt is mondják, hogy a középosztályt támogatjuk. Nos, mi valóban olyan politikát szeretnénk megvalósítani az önökével szemben, amely nem a leszakadást, hanem a felemelkedést kínálja.

– A legfontosabb gondunk, hogy az önök által okozott társadalmi és gazdasági csődből kimentsük ezt az országot. Erről a tényről valóban nem sok egyeztetnivalónk van! Ugyanez vonatkozik arra a hazugságsorozatra, amely arról szól, hogy a Magyar Szocialista Párt a szegények pártja. Amikor önök ellenzékben vannak, a szegények pártja, amikor meg jól megy a soruk, és kormányon vannak, akkor csak a gazdagok érdekét szolgálják!

– Nem nagyon értjük, hogy a felemelkedésnek a gazdasági és szociális oldalát önök miért nem tudják támogatni? Talán az ellenszenv, a sértettség és a bosszúvágy az, ami önökben munkál? Vagy talán a lelkiismeret-furdalás?  Amikor arról beszélnek, hogy milyen fontos a szegények képviselete, akkor önöknek valóban lehet lelkiismeret-furdalása. Hogyan képviselték önök a szegényeket, hogyan tudtak a szegényekkel szembenézni, amikor bevezették a vizitdíjat, bevezették a kórházi napidíjat, bevezették a tandíjat, rázúdították az országra a 2-3 százalékos THM-es fogyasztási hiteleket, rázúdították a devizaalapú hiteleket, megakadályozták az államilag garantált lakáshiteleket, megszüntették a 13. havi nyugdíjat? 2002-ben egy köbméter gáz ára 40 forint 50 fillér volt, most pedig 121 forint. Ez a nyolc év az, amit nekünk rendbe kell tennünk, és önöknek ezért van, ha van, kellene lelkiismeret-furdalásuk.

 – Mi mindenkivel szeretnénk együttműködni!  A szocialistákkal is, - ha van javaslatuk és elképzelésük arra vonatkozólag, hogy hogyan képzelik el az általuk okozott csőd elhárítását és az ország talpra állítását. Állunk a rendelkezésükre!

Bartha Szabó József