Kétség nem fér hozzá: a parlament legszínesebb pillanatait a kérdések, az azonnali kérdések alkotják. Nem csak azért, mert a tévé is közvetíti. Klasszikus ellenzéki műfaj. Csillogtak is a korábbi ciklusban. Fordult, nagyot fordul a világ! Most a szocialisták közül azok lettek a hangoskodók, akik az elmúlt esztendőkben boldog szép jelent, s még szebb jövőt ígértek, a magyarázkodók pedig azok, akik lázadón közvetítették a valóságot, az elégedetlenséget és a sérelmeket. A korábbi megszólítók váltak megszólítottakká. Nekik kell megmagyarázni, hogy miért zöld a piros, és miért sárga a kék. És jöttek az újak: a Jobbik és az LMP! Harcos „ifjak" a T. Házban. Tény, ami tény: folyamatos a zaj. Az elnök csenget. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Tallózunk közöttük...

Mikor kívánják korlátozni a volt kommunista funkcionáriusok közéletben való aktív szerepvállalását?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Több környező ország mellett most már Románia is túl van azon a jogszabályi változáson, amely alapján a volt kommunista rendszer kiszolgálóit, funkcionáriusait, haszonélvezőit kitiltja a közéletből mintegy ötéves kitiltás időtartama erejéig, amely természetesen meghosszabbítható a későbbiekben. A román törvény hatálya alá tartozik a volt kommunista párt összes tisztségviselője, a régi KISZ-vezetők, de ezen szervezetek fizetett alkalmazottai és aktivistái is, tehát mindenki, aki szó szerint és bizonyíthatóan haszonélvezője volt ennek a rendszernek. Mi úgy érezzük, hogy Magyarországon sem lehet megspórolni ezt a lépést. Önök nemhogy forradalomról, de még rendszerváltásról sem beszélhetnek addig, amíg ezt nem tettük meg, és nem jártunk a végére. Tehát célunk és kérdésünk:

• Mennyire tudnak azonosulni ezzel a céllal, hogy ne lehessen a volt kommunista rendszer kiszolgálója, haszonélvezője parlamenti, önkormányzati képviselő, állami hivatalnok, mindemellett ne indulhasson választásokon?
•  A kormányzat tervezi-e hazánkban hasonló intézkedés bevezetését, azon örömteli eredményekre számítván, hogy kicsit megritkulnak a parlamenti padsorok, és talán a közélet is kissé tisztábbá válik?

+

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – A kormány hozzáállása ehhez az egész témakörhöz kapcsolódóan teljesen egyértelmű, hiszen már elfogadtuk a büntető törvénykönyvnek azt a módosítását, mely helyre tette a kommunizmus rémtetteinek a tagadását. Aki tagadja, - ugyanúgy ahogy a holokauszt - bűncselekményt követ el. Nincs többé kettős mérce Magyarországon, ugyanúgy kell ítélni mind a két diktatúrát.

– Képviselő úr! Amit ön feszeget, az húszéves kérdés, és valóban jobb lett volna, ha ezt 1989-90-ben rendezik. Ennek a kérdésnek a tisztázása azóta sem történt meg, sem pró, sem kontra nem hangzott el végső érv. Ugyanakkor mégiscsak fura volt nekem öntől hallani, az ön frakciójának képviselőjétől ezeket a szavakat. Hiszen azért a Jobbik frakciója sem mentes hasonlóktól. Ha ön azt követeli meg a kormánypárttól, hogy terjesszen be olyan törvényjavaslatokat, amelyek az egész parlamentből kitiltják azokat, akik a volt kommunista állampárt funkcionáriusai voltak, talán érdemes lenne először a felszólaló frakciójának a saját háza táján körbenézni. Hiszen Nyikos László, a költségvetési bizottság elnöke az MSZMP-nek 1989-ig tagja volt. Korondi Miklós, az önkormányzati bizottság tagja a saját parlamenti önéletrajza szerint '82-től '87-ig tagja volt az MSZMP-nek. Furcsállom, hogy a Jobbik alapszabályában, ha jól tudom, nincs olyan tiltó rendelkezés, amely az MSZMP tagjait kitiltaná a Jobbik soraiból. Szintén az önök egyik tisztségviselője, Tóth Sándor, kecskeméti Jobbik-elnök azt mondta, hogy 20 évvel a rendszerváltás után elhanyagolható kérdés, hogy ki volt a kommunista pártnak tagja és ki nem, a lényeg, hogy legyőzzük az MSZP-SZDSZ-t. Szintén - úgy látom, Kecskeméten vannak önöknél ilyen hangok - Wolfárt Mária, az ottani Jobbik-szóvivő azt mondta, hogy a 800 ezer párttag többsége becsületes, jó szándékú ember volt, ő maga pedig azért nem lépett ki anno az MSZMP-ből, mert az kellemetlen következményekkel járt volna számára. Úgy gondolom, akkor hiteles egy ilyen felvetés egy párt részéről – amely egyébként egy nagyon érzékeny és fontos témát feszeget –, hogyha először a saját soraiban ilyesfajta előírásokat be is tartat. Szerintem utána lehet a parlament elé állni ezzel a javaslattal.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Nézzenek körül egyéb padsorokban, egyéb frakciókban, érdemes lenne. Nemcsak a rendszerváltás maradt el, hanem a forradalom is. Kérem, hogy annak fényében értékelje az általam elmondottakat, hogy kik voltak a funkcionáriusai, a működtetői ennek a rendszernek, kik álltak a futószalag mellett, és kik voltak a haszonélvezői.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Abban teljesen egyetértünk, hogy mindazok, akik a maguk hatalmát ebben az erkölcstelen rendszerben alapozták meg, és ezt átmentették a következő rendszerbe, az teljesen erkölcstelen és vállalhatatlan lépés, és valóban, ez ellen nekünk fel kell lépnünk, hogy a spontán privatizációban vagy máshol szerzett vagyonok legalább társadalmi megvetés tárgyát képezzék. Az ön által felvetett javaslatoknak - mivel alkotmányos kérdést érintenek - a következő két évben biztosan lesz feladata, hogy előkerüljön, hiszen a közhivatal-viselési szabadság most az alkotmányban rögzített szabadság. Az új alkotmány előkészítésénél, ahol önöknek is lesz delegáltja, a közhivatal-viselési szabadság korlátozását be tudják terjeszteni. De kérem, akkor előzetesen vállalják ennek a következményeit is a frakción belül.

Kér-e valaki bocsánatot?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Kósa Lajos és Szijjártó Péter képviselőtársaink nyilatkozatai előbb csütörtökön, majd pénteken lökték mélybe a forintot. Ez nemcsak azoknak jelentett elképesztő változást az eddigi stabilitáshoz képest, akik mondjuk, kisebb befektetéseiket a tőzsdén próbálják meg valamilyen módon fialtatni, hanem annak a 800 ezer családnak és annak a másfélmillió embernek is, akik a hiteleiket devizában vették fel. Sokan vannak közöttük olyanok, akiknek a törlesztőrészlete esedékes volt, az elszámolása pedig napi. Az elmúlt néhány nap arra kényszerítette őket, hogy a  két, szakmailag nem hozzáértő, dilettáns nyilatkozat árát megfizessék. Ez a kommunikációs akció semmi egyébre nem szolgált, mint arra, hogy a Fidesz kihátráljon a választási ígéreteiből. A kérdésem:

• Mondja-e valaki ezeknek az embereknek az elmúlt napok után: hölgyeim, uraim, családok, bocsánat?  

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Csak utalnék arra, hogy hogyan születnek a különböző pénzügyi központokban a döntések. Egy Magyarország súlyú országra körülbelül másfél perc jut, ami azt jelenti, hogy ha egy-egy vélemény vagy nem minden esetben szerencsés megfogalmazás elhangzik egy országban egy politikustól, nem hinném, hogy az egyből ebbe a másfél perces board vitába bekerülne. Sokkal nagyobb súlya van annak, hogy az elmúlt nyolc évben Magyarország elvesztette azt a bizalmat, amivel rendelkezett, és ez az, ami igazán nagy súllyal esik latba. Az elmúlt hat-nyolc év viszonylag magas kamatszintje miatt a lakosság egyre nagyobb mértékben a devizahitelek felé fordult. Ez ma egy gazdasági probléma, de jó néhány megoldáson gondolkodik a kormány. Erre is megoldást fog hozni.  

Mit visz a Gripen?

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): – A NATO-csatlakozásunkat követő időszaknak az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó témája a légierő megújítása, NATO-kompatibilissé tételének kérdése volt. Különböző lobbiérdekek, miegymás és nagy-nagy médiaérdeklődés közepette az Orbán-kormány egy sikeresnek bizonyult döntést hozott, amikor kiválasztotta a Gripen vadászrepülőgépeket. Ezek a korszerű gépek, azon túlmenően, hogy valóban a NATO-kompatibilitás kérdésének is megfeleltek - rendkívül kedvező finanszírozási lehetőségre is módot nyújtottak. Az elmúlt években aztán keveset hallottunk, kikerült az érdeklődés középpontjából a Gripen-gépek beszerzésének értékelése, költségei, egyéb vonatkozásai, egészen addig, amíg az előző kormány sokak számára meglepő módon egy új szerződéssel módosította a korábbi megállapodásokat, amelynek jelentős anyagi konzekvenciái voltak. Erről szeretnék, sokan szeretnénk hallani:

• Milyen gazdasági következményekkel jár a légi utántöltés megoldása a Gripen-gépeknél?
• A finanszírozás szerződései hogyan módosultak, és hogy érintették a honvédelem költségvetését az elmúlt időszakban?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN (honvédelmi minisztériumi államtitkár): – Az elmúlt tíz évben gyakorlatilag egyetlenegy tényleges fejlesztés valósult meg, és az is az Orbán-kormány nevéhez köthető a Magyar Honvédség háza táján, ez pedig a Gripen-program. 2003-ban azonban történt egy előnytelen szerződésmódosítás, amely jelentős mértékben a mai napig behatárolja a honvédség költségvetési és fejlesztési lehetőségeit. Szeretném elmondani, hogy az ez évi költségvetésből, amely mindösszesen 308 milliárd forint, 24,5 milliárd forintot tesz ki a megemelt Gripen-részlet kifizetése ebben az évben. Ez az anyagi teher, többletteher, megduplázta gyakorlatilag az Orbán-kormány által megkötött szerződésben vállalt kötelezettségeket, és légi utántöltési képességet igényeltek. Azt kell mondjam: az elmúlt időszakban egyetlenegyszer sem használták ezt a képességet. Ráadásul még a repülési óraszámra sincsen pénz a költségvetésben. Az elvárt, a NATO-kötelékben repülhető 160 óra sincsen teljesítve.  A repülés biztonságát veszélyezteti, ha a pilótáink jelen pillanatban körülbelül mintegy 40 órát tudnak repülni, holott a négyszeresét kellene. Jelen pillanatban a költségvetés 40 százalékát kellene a személyi kiadásokra fordítani, 30 százalékát a dologi kiadásokra és 30 százalékát a fejlesztésekre. Jelen pillanatban a költségvetésnek 13 százaléka fordítható fejlesztésre, ennek mintegy 90 százalékát viszi el a Gripen-törlesztés. Az Európai Unió irányelveinek megfelelően a 2010-es évben 25 százalékos áfa terheli még a Gripen-törlesztést. Ez a többletköltség sem szerepel a védelmi költségvetésben. Meg fogjuk vizsgálni annak az anyagi lehetőségeit, hogy a pilótáink, meg az ország biztonsága érdekében változzon a helyzet. Nyilván ennek költségvetési vonzatai vannak. Bízom benne, hogy sikerül megnyugtató megoldást találni.

Mi a kormány oktatáspolitikájának valós iránya?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Még meg sem alakult az új kormány, a választásokon győztes politikai erők máris egy sor olyan, az oktatásügyet érintő törvénymódosítást terjesztettek be, amelyek számottevő hatást gyakorolhatnak a felnövekvő nemzedékek iskoláztatására. Az iskolák alulfinanszírozottságára vonatkozó változtatási javaslatokat azonban nem látunk, az oktatás színvonalának növelésére vonatkozó terveket nem ismerünk. Mindezek mellett nem egyeztettek érdemben az érdekképviseletekkel, a civil szervezetekkel és az oktatáskutató műhelyekkel sem, és mivel meg sem várták a kormányalakítást, nem konzultáltak még a minisztériumi apparátussal sem.

• Vajon az oktatási tárcának vannak-e elképzelései az oktatás színvonalának emelésére és az iskolai integráció elősegítésére?

+

HOFFMANN RÓZSA (a nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Az alulfinanszírozottságra reagálnék. Igen, nyolc éven keresztül több milliárd forintot kivontak az oktatásból. Ez a kormány pár napja alakult meg, magam a múlt héten tettem le az esküt. Nyilvánvalóan a rendelkezésre álló idő még arra sem volt elég, hogy pontosan átnézzük a kasszát. Azt tudja ön is, hogy az ország gazdasági állapota most meglehetősen mélyponton van, ezért nem várható tőlünk, hogy rövid idő alatt helyrehozzuk nyolc évnek a kártételét. Minden szándékunk és törekvésünk az, hogy az oktatást jobban finanszírozottá tegyük, hiszen az oktatás sorskérdés.

– Hogy nem egyeztettünk a megfelelő szereplőkkel, erre megint az a válasz, hogy nem volt még miről, és nem volt rá idő. Amennyiben ismeri ön a programunkat, amely publikus, abban egyértelműen deklaráltuk és ez a határozott szándékunk, hogy minden szereplővel egyeztetni fogunk, és csak olyan fontos döntéseket hozunk, amelyek bírják a pedagógustársadalom és a szakma többségének a támogatását. Szeretném önt és az egész Országgyűlést és mindenkit biztosítani arról, hogy a Fidesz–KDNP-nek és a kormánynak eltökélt szándéka, hogy ebben az országban megszüntesse azt az áldatlan állapotot, ami itt kialakult.

Ismeri az államháztartás helyzetéről szóló jelentést?

NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): – Talán nem mindenki emlékszik arra, hogy az államháztartási törvénynek van egy olyan előírása, miszerint a parlamenti választások előtt 15 nappal az államháztartásért felelős miniszternek jelentést kell készítenie az államháztartás vagyoni és pénzügyi helyzetéről. Elkészült ez a bizonyos jelentés, március közepén közzétette a leköszönt pénzügyminiszter. És ugyancsak véleményt tett közzé az Állami Számvevőszék nem létező elnökét helyettesítő vagy pótolni próbáló főtitkár is, ami előzetes véleménynek minősül a törvény szerint, ami szintén nem egy szerencsés megfogalmazás, de mondhatnám Karinthy után szabadon, hogy így törvénykezünk mi. A Számvevőszék rendkívül súlyos globális minősítést adott. Idézek egy félmondatot szó szerint: „A jelentések nem adnak teljes körű és hiteles képet a nemzetgazdaság állapotáról, az államháztartás vagyoni és pénzügyi helyzetéről.” A kérdés ezek után:

• Ismeri-e az államtitkár úr ezt a bizonyos jelentést és a róla szóló számvevőszéki véleményt?
• Mikor kaphatunk mi itt, képviselők és az adófizető állampolgárok is egy áttekinthető, hiteles képet a magyar közszféra állapotáról, és mikor lesz olyan helyzetben a minisztérium, hogy erről tájékoztatja a költségvetési bizottságot és rajta keresztül a parlamenti képviselőket.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Természetesen ismerünk minden olyan véleményt ÁSZ-tól kezdve és minden más felmérést, amely az államháztartás helyzetét próbálja megközelíteni és leírni. Azt azonban ön is látja, ha csak egy picikét körbenéz a világban, vagy akár a leköszönő pénzügyminiszter is említette, hogy azért az államháztartásnak, ha csak ezt a 3,8-es hiány tartását nézzük, ott is vannak még felmerülő kockázatok és rizikók. Tehát teljes képet akkor kapunk, ha egyszer eljutunk addig, hogy valójában minden minisztériumnál véglegesen át tudjuk világítani a költségvetés állapotát. Varga Mihály államtitkár úr vezetésével is működik egy bizottság, amelyik ezt még alaposabban megnézi. Magyarországon sokan emlegetik a csontvázakat, amelyek kiesnek a szekrényből. Belépve a minisztériumba, néhány nap alatt nagyon sokat lát az ember, és attól tartok, hogy ezek még nagyon szép számmal lesznek. Ebben a költségvetésben, ami itt zajlott az elmúlt időszakban, olyan keresztülfinanszírozások vannak, hogy el se tudná képzelni. Mindenki mást finanszíroz. Tiszta vizet kellene önteni a pohárba, minden forrásnak pontosan meg kell adni a helyét, és annak felelősségrendszerét. Úgy gondolom, hogy egy teljesen új költségvetéssel fog indulni a következő év, amelyben valóban a befizetett adóforint arra a célra megy, amiért kivetették. Ha ez így történik, akkor ez elszámoltatható, és akkor lesz egy tiszta, világos költségvetése Magyarországnak nagyon sok idő után.

Hol szorít a bakancs Afganisztánban?

CSAMPA ZSOLT (Fidesz): – Igazából lehetett volna az azonnali kérdésemnek az a címe is, hogy 200 fő vagy egy fénykép. Mindez költői kérdés; a leköszönő volt miniszterelnök, Bajnai Gordon az Egyesült Államokban látogatást tévén – valószínűleg a tanácsadói javaslatára –, azért, hogy egy fényképet tudjon készíteni Obama elnök úrral, ezért egy nagyot kellett mondani, nagyot kellett mondani a tekintetben, hogy 200 fővel növeljük Afganisztánban a csapataink létszámát. Tette mindezt a javaslatot a volt, leköszönő miniszterelnök úgy, hogy nem egyeztetett a parlamenti pártokkal, a szakmával, a területtel, sőt, mondhatnám azt is, hogy ő maga még Afganisztánban sem járt. Ha járt volna, akkor legalább tudhatott volna azzal kapcsolatban egy-két olyan mondatot vagy éppen a költségvetésben is tenni egy-két olyan javaslatot, hogy milyen a katonák egyéni felszerelése. Azt gondolom, elgondolkodtató az, hogy egy ilyen, mondhatjuk úgy, félig-meddig felajánlás maradt a következő kormányra; és ha megnézzük az idei költségvetést, abban erre a plusz 200 főre a pénzügyi javaslatot nem látjuk. Államtitkár úr! Felteszem kérdést:

• Látja-e a pénzügyi vonzatát e 200 fővel kapcsolatos növelésre Afganisztán tekintetében?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN: (honvédelmi minisztériumi államtitkár): – Jogos a kérdés. Az egész afganisztáni misszió 14 milliárdos többletköltségére, a Bajnai-kormány 5,2 milliárd forintot biztosított, tehát 8,8 milliárd forint hiányzik. Azonban itt nemcsak pusztán pénzről van szó, hanem a katonáink biztonságáról, életesélyéről, hiszen a pénz elmaradása a felkészítésük, a kiképzésük, felszerelésük hiányosságát jelentheti. Ezért én is feltennék egy kérdést itt az Országgyűlés előtt: felelős-e az a kormány, felelős volt-e az a miniszterelnök, aki ilyen felajánlást tett? Igen! Tudjuk: az afganisztáni misszió rendkívül veszélyes küldetés. Ezért az anyagi fedezet hiánya, annak az előteremtése feltétlenül szükséges feladat. Úgy érzem, az új kormány, az új honvédelmi politikai vezetés elsődleges felelőssége, hogy ezt a hiátust kiküszöbölje. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr első és legfontosabb látogatása az Afganisztánban állomásozó katonáinkhoz vezet, pont azért, hogy személyesen tanulmányozza a helyzetet, s áttekintse, hogy milyen felszerelés hiányzik, milyen többletforrásokra van szükség. Szeretném nyomatékosítani, hogy az új honvédelmi vezetés eltökélt szándéka, hogy nem hagyja cserben a katonáinkat, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a katonák életminősége, életkörülménye és életesélye javuljon az elkövetkező időszakban. A nemzetközi szerepvállalásaink vonatkozásában pedig szeretném elmondani, hogy az előző kormány szemléletmódjával, helytelen szemléletmódjával szakítva nem mennyiségi felajánlásokra törekszünk a jövőben, nem az élőerő felajánlására törekszünk elsősorban a jövőben, hanem a minőségi szerepvállalásra törekszünk a különböző nemzetközi feladataink ellátása során. Ezt mind a technikai szempontokat figyelembe véve tesszük, mind pedig a katonák tevékenységét illetően. Erre helyezzük a hangsúlyt az elkövetkező időszakban. Én bízom benne, hogy Magyarország nemzetközi megbecsülése mind a NATO-ban, mind a világban ezen keresztül jelentős mértékben növekedni fog.

Járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás...

GYENES GÉZA (Jobbik): – A meghirdetett kormányprogram szerint az állam lerombolt tekintélyének visszaállítása érdekében önök meg kívánják teremteni a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeit, és szakítani szándékoznak az elmúlt évek öngondoskodásra vonatkozó, hamis politikai felfogásával, amely az öngondoskodás elsőbbségét hirdette akkor, amikor az állam saját hibái és tehetetlensége miatt már az alapvető közszolgáltatásokat sem tudta állampolgárai számára biztosítani. Az állampolgároknak biztosítandó közszolgáltatások között talán az egészségügy az, amelynek jelenlegi működése a legrendezetlenebb, a leginkább kiszámíthatatlan. Pedig ebben az ágazatban lenne a leginkább szükség az emberek iránt érzett felelősségtudatra és a felelősségteljes politizálásra. Államtitkár úr!

• Milyen azonnali lépéseket kíván annak érdekében tenni, hogy fenntartható legyen az ellátási szintek működőképessége, csökkenjen a várólistákon a várakozás ideje, megálljon az egészségügyi dolgozók pályaelhagyása, kivándorlása, javuljanak az utánpótlás képzési és életkörülményei, javuljanak az egészségügyben a munkakörülmények, korrekcióra kerüljenek az egészségügyben jogbizonytalanságot okozó jogszabályok?
• Mit kíván annak érdekében tenni, hogy a rossz helyre pozícionált volta miatt gyakorlatilag megszűnt etikai ítélkezés újrainduljon a magyar egészségügyben?

+

SZÓCSKA MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Ilyen szintű problémahalmazon csak egy hosszú távú, következetes erőfeszítés lehet úrrá, ezzel tisztában kell legyünk. Az alapellátás prioritást élvez az új egészségügyi kormányzat munkájában, vonzóvá tesszük a háziorvosi életpályát, radikálisan kívánjuk csökkenteni azokat az adminisztratív terheket, amelyek tulajdonképpen több papírmunkát eredményeznek, mint beteggel való foglalkozást. Támogatni kívánjuk és támogatni fogjuk a fiatal orvosok praxishoz jutását, ezzel a háziorvosi demográfiai krízishelyzetet is kezelni kívánjuk. Stratégiai szerepe lesz a járóbeteg-ellátásnak. A betegutak ösztönzőkön alapuló ésszerűsítésével és korszerűsítésével kívánjuk tehermentesíteni a kórházi ellátást. Az elmúlt négy év vesztesei a kórházak voltak, és egy szükségletalapú kapacitásszervezéssel és az állami szerepvállalás erősítésével kívánjuk stabilizálni a fekvőbeteg-ellátó rendszert. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem elégszünk meg egyszerű programhirdetéssel, hanem széles szakmai rétegekkel való egyeztetéssel kívánjuk biztosítani, hogy egy elfogadott koncepciót valósíthassunk meg. A rezidensekkel folyamatban van az egyeztetés, hogy az ő helyzetüket kezeljük. Az etikai ítélkezésnek egy nagyon fontos jelentősége van, és ne felejtsük el, hogy számos olyan kérdés van – szabályozásból eredő –, ami jelenleg a működőképességet veszélyezteti, ezeknek a felfüggesztésére azonnali lépéseket kívánunk tenni. Tehát úgy gondolom, hogy ráléptünk egy útra, és ezen végig kívánunk menni.

Működhet-e a honvédség tartalék nélkül?

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – A mostani sajnálatos árvízi események is rámutattak arra, hogy az országnak nagy szüksége lenne olyan erőre, amelyet rendkívüli helyzetekben gyorsan mozgósítani lehetne.

• Fontosnak tartja-e a haderő átalakítása kapcsán, illetve a harckészültség fenntartása vagy erősítése érdekében az önkéntes tartalékos rendszer fenntartását?
• Mit vár a honvédelmi tárca vezetése e tekintetben az önkéntes tartalékos erő felállításától?
• Milyen szerepet szánna neki a honvédelemben?
• A Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Honvédség tudja-e teljesíteni törvényi kötelességét?
• Másként fogalmazva: ön szerint működhet-e a haderő tartalék nélkül?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN (honvédelmi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr föltette a kérdést: létezhet-e hadsereg, működhet-e hadsereg tartalék nélkül. Nem létezhet! Nincs hadsereg tartalék nélkül! Most ott tartunk, hogy mind személyi, mind anyagi tartalékok nélkül működik, éppen csak vegetál a Magyar Honvédség. Most arra a 17 tartalékosra számíthatunk, akik a rendszerben vannak. Megérdemelnék talán, hogy név szerint is elsoroljam őket, és rögzítse őket a parlamenti jegyzőkönyv, de most az idő rövidségére való tekintettel tekintsenek el ettől. De úgy érzem, ez is mutatja azt az áldatlan helyzetet, amin alapvetően változtatnunk kell. Nyilván ez egy nagyon-nagyon hosszú út, nagyon kemény és komoly munka. A költségvetési nehézségeket is látjuk, a pénzügyi források hiányát is látjuk. És látjuk az elmúlt nyolc évben történteket, amikor a liberális felfogásnak köszönhetően gyakorlatilag jelentős mértékben lenullázták azt a felfogásbeli, hozzáállásbeli szándékot, hogy szükség lehet egyáltalán a Magyar Honvédségre, szükség lehet a tartalékos rendszerre. Hiszen azt mondták nincsen erre szükség, majd megvéd minket a NATO. Igenis, a saját önbecsülésünk miatt is szükség van a honvédségre, szükség van a tartalékos rendszerre. Igen, növelnünk kell a Magyar Honvédség társadalmi elfogadottságát, presztízsét, népszerűségét, tekintélyét, vonzóvá kell tennünk a katonai pályát, az önkéntes katonai tartalékos pályát is vonzóvá kell tennünk. Ehhez érdekeltségi rendszert kell kialakítanunk és megalkotnunk. Egyrészt az önkéntesen jelentkező állampolgárok számára kell kialakítanunk egy ösztönzőrendszert, ugyanakkor a munkaadók számára, akik foglalkoztatnak önkéntes tartalékosokat, vonzóvá és ösztönzővé tenni, hogy érje meg önkéntes tartalékos katonát foglalkoztatni a munkaadóknak is. Ezen az úton juthatunk el, ezen a nagyon nehéz úton, amire megvan az eltökéltség, megvan az elszántság, hogy valóban nemzeti közüggyé tegyük a honvédelem ügyét.

Mi lesz a gyermekszegénység elleni programmal?

SZŰCS ERIKA (MSZP): – 2007-ben az Országgyűlés egyhangúlag támogatta a „Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti stratégiáról szóló határozat elfogadását. Azóta számos intézkedés történt, amely a gyermekszegénység enyhítését célozta. A Fidesz-KDNP által benyújtott és a parlament által elfogadott kormányprogramból nem világos, hogy kívánja-e folytatni, azaz a következő időszakokban újabb hároméves vagy akármilyen időtartamú cselekvési tervekkel aktualizálni ezt a 25 évre szóló nemzeti stratégiát. Ezért kérdezem:

• Mi lesz a gyermekszegénység elleni nemzeti programmal?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Való igaz, hogy az elmúlt időszakban közösen szavaztuk meg ezt a programot. A program fő pontjaival, száz százalékig egyetértettünk. Azzal már kevésbé, hogy sajnos, ami az elmúlt három évben történt, nagyon sok tekintetben tovább növelték a gyermekszegénységet, sőt azt kell mondjam, hogy a nyomort mélyítették és szélesítették. Mind az oktatás, mind a munkahelyteremtés területén nemhogy előrelépés, hanem visszalépés történt. És ami ennél talán még fontosabb: a szegényeket, a nyomorban élőket nagyon nagy mértékben sújtó egészségügyi területen is olyan megszorítások történtek, amelyek nemhogy segítették volna, hanem rombolták ennek a programnak az értékét. Éppen ezért teljesen természetes az, hogy a jövőben továbbra is folytatjuk az oktatásnak a fölemelkedését. Mindenképp nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a családtámogatási rendszerben jól elkülöníthető legyen a szegények és a rászorultak segítése és mindazon családok segítése, akik adójukból saját maguk tudják gyermekeiket felnevelni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Nyilván a hároméves múlt lezárásaként meg kell nézni, hogy mi volt jó, mi volt rossz, és utána folytatni a jót, mert azt hiszem, ez közös ügyünk.

Mikor szüntetik meg a méltányossági nyugdíjat?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – Pontosan tudom, hogy van egy olyan rétege a nyugdíjasoknak, akik erre a kicsinek tűnő ellátásra, illetve emelésre igencsak rá vannak szorulva, és nemcsak hogy megérdemlik a nagyot, de tudják is becsülni. Az átlagos emelés mértéke mintegy 3000-3500 forint körüli mostanában. Tehát ha mi itt, képviselők ebbe belegondolunk, ez nagyon kicsinek tűnik, de akinek, mondjuk, a gyógyszerszámla vagy éppen az energiaszámla kifizetéséhez ennyi hiányzik, ez egy óriási lehetőség, óriási összeg.

Éppen ezért szeretném nemcsak kérdezni:

• Mi lesz ennek az ellátásnak a sorsa?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Két területen kapnak a nyugdíjasok olyan segítséget, amely valóban a legrászorultabbakat segíti, de azért hozzáteszem, hogy szükség is van erre, mert az elmúlt évek kormányzati politikája bizony nagyon nehéz helyzetbe hozta a nyugdíjasokat.  Az egyik terület a méltányossági nyugdíj fölemelt 800 milliós támogatási összege. A baj ebben az, hogy önök itt a választási kampányt megelőzően megpróbálták kiüríteni ezt a kasszát: a második félévre 351 millió forint maradt úgy, hogy januárban, az első hónapban az első félévre tervezett összeg teljes mértékét elköltötték. De ugyanez van egyébként az egyszeri segélyek területén is, ott a szintén fölemelt 800 millió forintos keretből már csak 230 millió forint maradt a hátralévő időszakra. Amikor látjuk azt a katasztrófát, ami az ország egyes területein az árvíz sújtotta területeken látható, akkor bizony szükség lesz rá. Még egy számot hadd mondjak: önök 54 ezer méltányossági kérelemből bizony elutasítottak közel 30 ezret, az egyszeri segélyből pedig elutasítottak közel 15 ezret. Azt gondolom tehát, hogy nyilván jobban át kellett volna nézni azokat az összegeket egyik oldalról, másrészt nem elkölteni a pénzt a második félévre. Amennyire lehet, tőlem telhetően fönn fogjuk tartani a méltányossági nyugdíjat, mert nagyon nagy a baj, és nagyon sok a rászorult.

Mit adhat a haza az őket szolgálóknak?

BORKAI ZSOLT (Fidesz): – A Magyar Honvédség berkein belül már évek óta folyamatos átalakítás van, alakulatok szűnnek meg. Hála Istennek, a rendszerben még mindig maradtak olyan katonák, olyan tisztek, tiszthelyettesek, zászlósok, akik képesek az esküjükhöz híven a hazájukat szolgálni. Rendezni kell a katonák illetményét, és én úgy látom, hogy azokat a juttatásokat, amelyek az elmúlt időszakban elvételre kerültek, valamilyen úton-módon biztosítani kell számukra. A kérdésem tisztelt államtitkár úr:

• Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy ezek a katonák ne kényszerüljenek a honvédséget elhagyni.

+

SIMICSKÓ ISTVÁN (honvédelmi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Egyetértünk abban, hogy nagy szükség van arra, hogy a katonák megbecsülését rendbe tegyük, a katonai hivatás elismertségét növeljük. Jelen pillanatban az előző kormányzatnak köszönhetően, az elmúlt nyolc évnek köszönhetően sajnos a katonai hivatás elismertsége igen alacsony. Mind az anyagi, mind az erkölcsi elismerés elmaradt az elmúlt években. Szeretném elmondani itt is, az Országgyűlés előtt, hogy az utolsó tisztességes illetményemelés, ami nagyon fontos volt a katonák számára, az Orbán-kormány utolsó évében történt, átlagosan mintegy 70 százalékkal emeltük a katonák illetményét. Arra törekszünk az elkövetkező időszakban, hogy anyagilag is és erkölcsileg is elismerjük a katonák tevékenységét, a haza szolgálatát. Nem lehet azt tenni, hogy az illetményüket nem rendezzük. Nem lehet azt tenni, hogy a lakástámogatást csökkentjük. Nem lehet azt tenni, hogy 5-6 év a minimális várakozás a fiatal katonák, katonatisztek esetében, hogy lakáshoz juthassanak. Ezért határozott és komoly lépéseket kívánunk tenni annak érdekében, hogy mind anyagilag, mind erkölcsileg helyére tegyük a dolgokat. Szeretnénk a kiszámítható életpályamodellt megalkotni, pont azért, hogy tudják a katonák, mi vár rájuk, ha vállalják ezt a fontos küldetést; tudják pontosan, hogy milyen beosztás, milyen rendfokozat, milyen illetmény jár.

Fogyasztóvédelem?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Egész Európai Unió kiemelt ügyként kezeli a fogyasztóvédelem ügyét. Az előző kormányzati ciklusban ehhez kötődve több intézkedést is hoztunk. Megtörtént a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság létrehozatala, megerősítése. A civil oldalon Nemzeti Fogyasztóvédelmi Tanács létrehozatala történt és megerősítettük a Gazdasági Versenyhivatalt, és ezek együttműködését is szorgalmaztuk. Kérdezem:

• Milyen szervezeti átalakításokat tervez a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó hatósági körben, illetve tervezi-e a Gazdasági Versenyhivatal átalakítását?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Való igaz, a fogyasztóvédelem szerepe egyre nagyobb a világban, és Európa jó néhány országában külön minisztériumok is vannak a fogyasztóvédelemre. Egyetérthetünk abban, hogy a fogyasztóvédelem akkor működik jól, ha a hatóság, a vállalkozók és a civil szervezetek között partneri együttműködés alakul ki. Azt hiszem, hogy a hatóság talán legfontosabb feladata az, hogy betartsa és betartassa a szabályokat, de nem hinném, hogy feladata lenne, mint ami korábban előfordult, hogy üldözze a vállalkozókat. A vállalkozóknak saját jól felfogott érdekük egyébként, hogy minőségi javakat és szolgáltatásokat állítsanak elő. De azért hadd tegyem hozzá: a legeslegjobb fogyasztóvédelem egyébként maga a verseny. Minél nagyobb a verseny, annál inkább lehet racionális döntés a fogyasztó számára, ha valahol éppen csalódás érte, akkor egy másik piaci szereplőhöz megy. A verseny erősítése nagyon fontos fogyasztóvédelmi lépés. Meggyőződésem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal, egy jól működő Gazdasági Versenyhivatal, minden szabad piacgazdaság legeslegfontosabb intézménye. Amennyiben nem szeretnénk, hogy ebben az országban korrupció, kartellek, monopolhelyzetek legyenek – és gondolom, nem szeretnénk –, akkor úgy gondolom, hogy minden lehetséges eszközzel, technikával, személyzettel, szervezettel meg kell erősíteni. A Nemzetgazdasági Minisztérium ezen lesz!

Bartha Szabó József