Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Vessünk véget az elesettek kizsákmányolásának!

ÁGH PÉTER (Fidesz): – Miniszter úr! Az elmúlt időszakban a gazdasági válság hatására megnőtt azon személyek száma, akik a hitelintézetektől jövedelmi és vagyoni viszonyaik alapján hitelt már nem kaphatnak. A szorult helyzetben lévő emberek válságos pénzügyi helyzetét kihasználva a bűnözők arra szakosodtak, hogy a legszegényebbeket maradék értékeiktől is megfosszák, menekülésre kényszerítsék.

– A média időről időre visszatérő jelleggel beszámol az egyéneket, családokat, sőt kisközösségeket megnyomorító uzsorásokról, arról, hogy egyes embertársaink mások baját kihasználva nyerészkednek, élelmiszert olyan áron, kölcsönt pedig olyan kamattal, sőt kamatos kamattal adnak a rászorulóknak, hogy azoknak és velük együtt élő hozzátartozóiknak, idős szüleiknek vagy felnövekvő gyermekeiknek esélyük sincs kilépni a magát újratermelő nyomorból. Mindez jól mutatja, hogy a legnyomorultabb körülmények között élőkön is meg lehet gazdagodni, csak erőszak és arcátlanság kell hozzá!

– Miniszter úr! Úgy gondolom, nem vitatható az a társadalmi elvárás, hogy határozottan, a jog teljes szigorával kell fellépni a mindenekelőtt másokat kihasználó, a rászorulókat megalázó helyzetbe kényszerítő és kisemmiző bűnözőkkel szemben. A Fidesz elkötelezett a kiszolgáltatott helyzetbe került emberek további gátlástalan kihasználásának megakadályozása mellett. Az elmúlt évben számos intézkedés született ennek előmozdítására.

– Orbán Viktor miniszterelnök az Országgyűlés 2011. szeptember 12-ei ülésén ismertette az országvédelmi akciótervet, melynek keretében a kormány zéró toleranciát és egyben hajtóvadászatot hirdetett az uzsorások ellen. 2011. október 17-én pedig az Országgyűlés elfogadta az uzsorával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely szigorúan sújt le a másokat kizsákmányoló bűnözőkre. Mindezek alapján kérdezem:

• A büntető törvénykönyv módosítása óta a bűnüldöző szervek milyen intézkedéseket tettek az uzsora-bűncselekmények elkövetőivel szemben illetve a jelenség további elharapózásának megakadályozása érdekében?

+

PINTÉR SÁNDOR (belügyminiszter): – Képviselő úr! Valóban, nagyon visszataszító bűncselekményről van szó: az uzsoráról, ami a gazdaságilag megszorult embereknek a vérét szívja tovább. Magyarországon sajnálatos módon kialakult egy új típusú uzsora, amely a halmozottan hátrányos sorban élőknek a kizsákmányolására specializálódott. Szívtelenségére jellemző, amit ön is mondott, hogy a mindennapos megélhetést biztosító falatokat, kenyereket és felvágottakat 50, 100, 200 százalékos  uzsorakamat mellett adják a rászorulóknak. Ennek alapján, aki egyszer ezt igénybe vette, az hiába próbál szabadulni, azt az uzsorások igyekeznek a későbbiekben adósrabszolgaságban tartani.

– A korábban hatályos büntetőjogi szabályok nehézzé tették a felderítést és a bizonyítási eljárást, ezért a törvény megalkotása előtt gyakorló bűnüldözőktől, gyakorló ügyészektől kértünk segítséget ahhoz, hogy miként tudjuk megkönnyíteni az ő munkájukat, hogyan tudjuk e bűncselekményfajtát visszaszorítani. A büntető törvénykönyv módosítása, amit köszönettel vettem, hogy mindenki megszavazott a parlamentben, a sértetti kör bővítését, az üzletszerűség büntetését és a titkosszolgálati eszközöknek az alkalmazását is lehetővé tette.

+

ÁGH PÉTER: – Tisztelt Miniszter úr! Azt gondolom, hogy az adósrabszolgaság ellen, amely kiemelten sújtja a legszegényebbeket, mindenképpen fel kell lépni. Hasznos és fontos dolog, hogy ebben konszenzusos döntés született. Bízunk abban, hogy az elkövetkező időszakban a minisztérium és az illetékes szervek még hatékonyabban tudnak fellépni annak érdekében, hogy az uzsora-bűncselekményt visszaszorítsuk.

+

PINTÉR SÁNDOR: – Képviselő úr! Jelenleg is 158 ügy van folyamatban, ennek 638 sértettje van. 202 a gyanúsított és 93 ezek közül előzetes letartóztatásban. A törvénymódosítás  tehát jó irányba mozdult. Ettől függetlenül kérem továbbra is, hogy a megelőzésben mind önök, mind a sajtó munkatársai a későbbiekben is támogassák munkánkat!

Áldozati bárányok a Bakonyban?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Április 24-e, Szent György napja vészesen közeledik. Nem tudom, államtitkár úrnak volt-e része nem csak protokollárisan állatkihajtásban, de ha volt, akkor biztos meg fogja érteni, hogy miért hozom elő a Járóna Kft. ügyét. Az történt ugyanis, hogy 9, korábban általuk használt területet hirdetett meg az NFA, ebből egyet nyertek, egy 30 hektáros területet, azt is csak azért, mert arra senki más nem pályázott.

– Államtitkár úr! 1522 darab állat maradt legelő nélkül, és úgy tűnik, hogy ez a mostani kormányzatnak egyáltalán nem számít. Azt is látjuk, hogy itt mindenki nyer, politikusfeleség nyer, Tiszaugon például Kékessy Dezső volt párizsi nagykövet, akitől nagyon félnek a helyi gazdálkodók, hogy ezerhektáros nagyságrendben fogja elvinni előlük a földet. Arra leszünk majd nagyon kíváncsiak, hogy ezeken a területeken a mezei pockon meg a lótetűn kívül lesz-e valami állat, ugyanis tudjuk pontosan, hogy milyen feltételekkel vállalkoztak ott emberek földművelésre.

– Államtitkár úr!  Meg kellene oldani ezt a kérdést, mert egyre fogy az idő, és legelőterületek nélkül, Szent György napja után az állatok levágását fogják megkezdeni. Ne akarjanak ehhez asszisztálni, ez nagyon-nagyon rossz üzenet a vidék Magyarországának!

• Áldozati bárányok a Bakonyban?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném megnyugtatni, hogy én legalább annyi időt töltöttem el a mezőgazdaságban, mint ön, és láttam már állatkihajtást. Sőt, amikor önök ellen tüntettünk a 4-esen, én ott aludtam a traktorban a gazdákkal, míg ön és a minisztere nyaralt valahol.

– Képviselő úr! Ön kiemelt két olyan vesztes pályázót, akik nem nyertek. Ezen a két eseten kívül a megyéjében, Veszprém megyében, olyan pályázatot nem találtam, ahol nem nyertek az ön által preferált személyek. Az ön megyéjében 259-en regisztráltak, 222 pályázat volt, ebből a beadottak száma 101, és már 41 nyertes pályázót hirdettek ki.

– Képviselő úr! A pályázatok szabályai egyértelműek és világosak: nyertes lehet az a helyben lakó, gazdálkodó, akinek a tulajdonában vagy a használatában 1200 hektárnál nagyobb terület nincs, és állattartást kell vállalnia. Ha ön úgy gondolja, hogy ez a két pályázatot nem az a személy nyert, akit ön gondolt, akkor tegye meg a szükséges lépéseket. Azt gondolom, hogy az NFA a hatályos szabályoknak megfelelően járt el.

***

HARANGOZÓ GÁBOR: – Államtitkár úr! Pontosan ez az arrogancia és cinizmus az, ami felháborítja az embereket, ami miatt most már hetek óta áll a balhé a földbérletek ügyében. Tiszta, világos kérése volt mindenkinek, hogy az értékelési szempontokat hozzák nyilvánosságra, és a titoktartási kötelezettségeket oldják föl, hogy mindenki világosan lásson a földbérlet ügyében, hogy valóban azok nyertek-e, akiknél szakmailag a leginkább indokolt volt, hogy elnyerjék a pályázatok alapján a földbérlés lehetőségét. Önök ezt nem hajlandóak megtenni! Amíg ezt nem teszik meg, addig folyamatosan fönn fog állni a gyanú, hogy valamilyen érdekcsoportok érdekében döntöttek úgy , hogy nem a legmegfelelőbb pályázók,  nem a helyben lakó kisgazdálkodók kapják meg a földeket. Kihelyezett vizsgálóbizottságot kezdeményeztem a Nemzeti Földalapnál, és kérem, tegyék lehetővé, hogy megbizonyosodhassunk az önök állításának a helyességéről.

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Elég furcsán hangzik egy szocialista képviselő szájából, hogy a kisgazdaságokért aggódik, amikor az elmúlt nyolc év semmi másról nem szólt, mint hogy a családi gazdaságokat tönkre akarták tenni. Olyan adminisztratív jogszabályokat hoztak, amelyek a családi gazdaságok ellen irányultak.

– Képviselő úr! Vegye már végre a fáradságot, fáradjon be a Földalapkezelőhöz, mert önöknek, mint képviselőknek joguk és lehetőségük van arra, hogy ezeket a pályázatokat megtekintsék. Legyenek bátrak, induljanak el, nézzék meg! Azt gondolom, és azt feltételezem – én már megvizsgáltam –, hogy ezekkel a pályázatokkal minden rendben van!

A kormány nem tudja, nem meri, nem teszi?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Államtitkár Úr! Rinyaszentkirály, Görgeteg, Lábod, csak néhány azok közül a települések közül, amelyek Somogy megyében már a gyarmatosítók kezébe kerültek. Ezen falvakban egy olasz földesúr, Carlo Benetton használ kétezer hektár földet zsebszerződések által, de további ötezer hektár már ténylegesen is az ő tulajdonában van. Az, hogy hogyan szerezhette meg az ötezer hektár tulajdonjogát, bűncselekmények gyanújának sorozatát vetheti fel olyannyira, hogy ebben a kérdésben már maga az NBH is nyomozott, egyébként eredménnyel, mint azt nyilván az államtitkár úr is tudja. Ám ennek ellenére az olasz tulajdonos és annak helytartója olyannyira birtokon belül érzik magukat, hogy a zsebszerződések elleni demonstrációnk előtt zaklatják, sőt fenyegetik is a helyi lakókat, és rajtuk keresztül mint országgyűlési képviselőt, engem is. Innen üzenem: Isaco úr, vagy hogyha már ennyire otthon érzi magát, Izsák úr, ez itt ez idő szerint az én hazám, a mi hazánk. A törvényeket nem Rómában hozzák, és a jogtalan bitorlóknak pedig kívül tágasabb!

– Államtitkár úr! Egy március 30-i kormányhatározat tárcaközi bizottság felállítását kezdeményezi a zsebszerződések feltárása érdekében, de ezt a magyar földkérdés már réges-régen túlhaladta. Ahogy a konkrét eset is megmutatja: itt azonnal beavatkozásra van szükség, a tulajdonjog megsemmisítésére, a gyarmatosítók által okozott károk megfizettetésére. Ezzel szemben, amikor ez az ügy ön elé mint elszámoltatási kormánybiztos elé, illetve a Legfőbb Ügyészség elé került, semmi sem történt, és az egészet úgymond elévülés miatt lezárták. Kérdezem:

• Ezek szerint, ha elévülhet ötezer hektár ügye, akkor előbb-utóbb elévülhet akár 93 ezer négyzetkilométeré is?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Azt t gondolom, elég világosan fogalmaztam, és ön is hivatkozik arra a kormányhatározatra, amely egy tárcaközi bizottság, egy operatív bizottság felállítását kezdeményezte a zsebszerződések megakadályozása, felülvizsgálata vonatkozásában. Ez a bizottság ezen a héten fogja megtartani első ülését. A minisztériumban már folyik a munkacsoportokon belül az az előkészítő munka, amely alapján ezt a közel 1-1,5 millió hektár, zsebszerződések útján külföldi tulajdonban, használatban lévő földterületet kívánja a magyar állam visszaszerezni. Mi nemcsak mondjuk, hanem már tettünk is ebben az ügyben.

– Képviselő asszony! Az olasz tulajdonú Mariano Kft.-vel kapcsolatban történt legfelsőbb bírósági döntés alapján közel 3 ezer hektár terület visszakerült a magyar államhoz. Ugyanilyen eljárást folytatunk a német tulajdonú Hubertus Bt.-vel, amelyik Nagyberekben közel 8 ezer hektár állami földet bérel. Ebben is bírósági eljárás folyik Bécsben, illetve a Somogy Megyei Bíróságon. A nemzeti parkok vonatkozásában az összes külföldi kézben lévő területet felül fogjuk vizsgálni, ezeket a szerződéseket felül fogjuk bírálni, mert van lehetőség a bérleti szerződésben, hogy 60 napra a nemzeti park igazgatósága felmondja ezeket a szerződéseket.  Úgy gondolom tehát, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is mindent megteszünk azért, hogy a magyar termőföldet meg kell védeni.

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Államtitkár úr! Őszintén reméltem, hogy érdemi választ fogok öntől kapni ebben a kérdésben, de sajnos csalódnom kellett. Konkrét eset, amit felvetettem: ebben a kérdésben nem történt semmi, sőt azt mondták ki, hogy elévült. 2009-es ügyről van szó, tehát nem évtizedekkel ezelőtti problémáról, és nyilvánvalóan bűncselekményekre van alapítva a tulajdonjog. Itt nem kellene bizottságosdit játszani.!  Tudjuk, hogy a 1998-2002 közötti időszakban már volt ilyen bizottság, és mi történt az osztrák vircsaft ügyében? Volt egyetlenegy zsebszerződés felülvizsgálva? Dehogyis volt! A Legfőbb Ügyészségnek ki kellett volna mondania, hogy bűncselekmény történt! Ilyen egyszerű! Megtörtént a nyomozás és nyilvánvalóan valamilyen politikai érintettség miatt kellett az ügyet, hogy így mondjam, elkefélni, elsimítani.

+

BUDAI GYULA: – Tisztelt Képviselő asszony! Azt, hogy az ügy elévült, remélem, nem nekem kívánja felróni, mert én nem vagyok jogalkalmazó hatóság, ezt esetleg a bíróságnak vagy az ügyészségnek kellene felróni. Azokban az ügyekben, amelyekben mi vizsgálatot folytattunk, soha nem állapítottuk meg, hogy elévült, ezeket az ügyeket mindig eljuttattuk a megfelelő hatóságokhoz, akár a Mariano, akár a Hubertus, akár más külföldi tulajdonban lévő, Magyarországon haszonbérleti szerződés alapján állami földeket bérlő gazdasági társaságokkal szemben.

– Képviselő asszony! Olyan dolgot kér számon rajtam, amelyben nem vagyok joghatóság,  Azon minisztériumokkal, amelyek ebben a tárcaközi bizottságban részt vesznek, le fogjuk tenni a parlament asztalára azokat a javaslatokat, amelyek akár a büntető törvénykönyvön keresztül, akár a polgári törvénykönyvön vagy más jogszabályokon keresztül meg fogják akadályozni, hogy 2014 májusában a külföldiek az általuk zsebszerződés útján használt bérelt területeket elvigyék.

Miért nem valódi megoldások kidolgozására kéri fel minisztereit a kormányfő?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter úr! Aggódva figyelem, hogy a jelek szerint a kormány újabb kétséges intézkedésre készül, amelynek könnyen a családok, kiváltképpen a nélkülöző családok lehetnek a kárvallottjai. Fontolgatják ugyanis a családi pótlék, valamint a segélyek utalvánnyal történő biztosításának lehetőségét. Önmagában problémásnak látom, hogy a szükséges jogszabály-módosításokat már most, áprilisban szeretné íróasztalán látni a kormányfő, ismét az érintettek és a szakma érdemi megkérdezése nélkül. Azért is fontos ez, mert egyáltalán nincs szakmai konszenzus a kérdésben. Külön kérdés emellett, hogy hol vannak azok a boltok, például a kis falvakban élők számára, ahol beválthatnák az utalványukat. Nem tartható, hogy csak a kormány kiváltságát élvező üzletekben lehetne használni ezeket az utalványokat. Innentől kezdve egy kiló krumplit sem tudnának venni a nélkülözők a piacon, mert ott nem használható az utalvány. Felmerül továbbá a másodlagos piac kialakulásának veszélye, hiszen nemcsak ennivalóra, hanem cipőre, orvosra, gyógyszerre, rezsire is kellenek a szociális juttatások.

– Miniszter úr! Ebben az országban már most is sokan éheznek, és bármennyire is masszírozgatják a statisztikákat, a foglalkoztatási mutatók és a lakosság többségének életkörülményei folyamatosan romlanak.

• Önök komolyan gondolják, hogy egy ilyen helyzetben a jegyrendszer bevezetése lehet a megoldás?
• Hogyan gondolják kivédeni, hogy egyes csoportok, visszaélve a nélkülözők helyzetével, érték alatt megvásárolják tőlük az utalványukat?
• Ki veszít ilyenkor, ha nem a szegények?
• És ki nyer, ugye, nem azok, akik kinyomtatják az utalványokat?
• Ugye, nem arról van szó, hogy Fidesz közeli üzleti köröknek kedvezve önök erőszakosan átrendezik a piacot?
• Nem látják problémásnak, hogy még a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálatot folytat az ötlettel kapcsolatban?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselő asszony! Pontosan ezek a kérdések fogalmazódtak meg a kormányban is, amikor megbízta a nemzeti erőforrás minisztert, hogy megvalósíthatósági tanulmányt készítsen. Azaz vizsgálja meg, hogy melyek az előnyei és melyek a hátrányai annak, ha be akarnánk vezetni a szociális ellátások kafetéria-rendszerben vagy Erzsébet-utalvánnyal történő folyósítását. Mérlegeni kell, hogy inkább megéri-e, vagy pedig inkább a hátrányok vannak többségben.

– Tisztelt Képviselő asszony! Nem született döntés. Pontosan az történik, amit ön látszólag hiányol: mérlegeljük az előnyöket és a hátrányokat, mérlegeljük, hogy hogyan lehet megvalósítani, illetve egyáltalán megéri-e megvalósítani. És ha elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, akkor fog majd dönteni a kormány arról, hogy egyáltalán megkezdi-e ennek kivitelezését, vagy pedig csak körülnéz.

– Tisztelt Képviselő asszony! Önmagában, számomra legalábbis, meglehetősen furcsa, hogy egy párt azt kéri számon egy kormánytól, hogy eszébe jut valamilyen ötlet, cselekedni akar, és előtte megvalósíthatósági tanulmányt készíttet. Én eddig azt hittem, hogy ez a kormányzati döntéshozatal normális menetrendje, de akkor lehet, hogy a jövőben öntől fogok tájékozódni, hogy ön szerint hogyan kell a kormányzati cselekvést tervezni. Mi eddig úgy gondoltuk, hogy egy ötletet jó körüljárni, mielőtt egyáltalán arról vitatkozunk, hogy érdemes-e megvalósítani, vagy pedig nem. Ez a megvalósíthatósági tanulmány reményeink szerint jó adatokat fog majd szolgáltatni ahhoz, hogy meg tudjuk vitatni ezt a kérdést.

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszter úr! Nagyon örülök neki, hogy azt hallom, hogy önök megvalósíthatósági tanulmányt készülnek írni. Bízom benne, hogy a többi hasonló kaliberű kormányzati intézkedéssel kapcsolatban is egy ilyen életpályát fognak majd megvalósítani, legalábbis a jelenlegi kormány hátralévő ciklusában, merthogy eddig ezzel ellentétes gyakorlatot vettünk észre.

– Miniszter úr! Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy abban biztosak lehetnek: Magyarországon, amire szükség van, az a pénzügyi tudatosság fejlesztése és a felelős gazdálkodás tanítása. Azt gondolom, és sokan gondolják még ezt, hogy ez egy olyan alapvető kritérium, ami nélkül nem lehet előrelépni, ha komolyan gondolkodunk a szegény, nélkülöző polgártársak felemeléséről. A másik pedig az: egy segélyezési rendszer átfogó reformjának mindenképpen szakmai konszenzuson kell alapulnia. Az idő semmiképpen nem lehet olyan tényező, amelyre akkor hivatkozunk, ha a szakmai konszenzust el akarjuk felejteni.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselő asszony! Köszönjük szépen a jó tanácsait, igyekszünk majd ennek szellemében tevékenykedni. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy az uzsora-bűncselekmények száma bizony aggasztóan nő. Sok esetben sokan, az ország egyes területein, elsősorban Északkelet-Magyarországon, de sajnos más területeken is visszaélnek azzal, hogy mások kiszolgáltatottak, és adott esetben egy az egyben veszik el a pénzben folyósított szociális juttatásokat. Azt szeretném, ha ön is látná, hogy azokon a megoldásokon gondolkodunk, ami a szociális segélyre rászorultak számára garantáltan biztosítja a megélhetéshez szükséges alapvető jövedelmet. Ennek a biztosítékait keressük. Nyilván számos megoldás lehetséges. Azt próbáljuk ezzel a megvalósíthatósági tanulmánnyal, illetve az ezt követő nyilvánvalóan élénk vitával majd elérni, hogy azok, akik rászorulnak a segélyekre, ne fosztassanak meg ettől a segélytől, hanem tudjanak belőle megélni.