MOTTÓ: Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend, a kérdezők és a kérdezettek elmondják, felolvassák a magukét, tudván, hogy a siker nem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját. Legutóbbi szónoklataikból tallózunk.

Privatizálta a kelet-pestiek nyugalmát a Gyurcsány-Bajnai-kormány?

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): – 2005 májusától kezdődően, a Budapest Airport eladása után jelentősen megnövekedett a légi forgalom a XVI. kerület és még számos fővárosi kerület fölött. A repülőgépek a korábbinál alacsonyabb magasságban közelítik meg a ferihegyi kifutópályát, ami számottevően nagyobb zajterheléssel jár. A Zugló feletti légifolyosón például nem ritka, hogy kétpercenként követik egymást a repülőgépek, olykor 500 méter magasan a tengerszint felett, ami fülsiketítő zajt okoz. Nyáron még késő este, illetve hétvégén is. Félreértés ne essék, nem a repülés ellen, a légi forgalom ellen vagyok. Azt mindannyian tudjuk, hogy repülni szükséges, de nem mindegy, hogy hol és hogyan.

–Államtitkár úr! A kelet-pestiek évek óta küzdenek az élhetőbb környezetért, a XVI. és XVII. kerületi lakosok és személy szerint én is, több alkalommal is kéréssel fordultunk az illetékes hatóságok felé a fejlődő kertváros nyugalma, a légtérzaj csökkentése érdekében. Kértük a mélyalvási időszakban történő repülési tilalmat, a teherforgalom csökkentését, új katonai reptér kijelölését Ferihegy helyett. Szintén kértük a fejünk felett elhaladó légifolyosó áthelyezését. Kéréseinket mindannyiszor elutasították, pedig vitathatatlan, hogy a lakott területek fölött elhaladó, fel- és leszállás miatt alacsonyabban repülő gépek zajhatása 10-15 másodpercig rendkívül magas, a sűrűn, néhány perces időközönként induló és érkező gépek zaja még akkor is zavaró, ha 24 órás átlagban ez az egészségügyi határérték alatt marad. Annak idején, a privatizáció során a XVI. kerületiek nyugalmát eladta az állam azzal, hogy garanciát vállalt a szerződésben az új befektető érdekében, hogy a reptér forgalmát akár a duplájára is növelheti. Kérdésem:

• Mit kíván tenni a kormány a kelet-pesti embereket érő zajterhelés csökkentése érdekében?
• Van-e lehetőség a teherforgalmú repteret Ferihegyről máshová áthelyezni?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Navigare necesse est - repülni is muszáj! Tudjuk ugyanakkor, hogy az embereknek aludni, pihenni is kell. Folyamatos zajterhelési panasz miatt a minisztérium többféle intézkedést tett eddig és kíván tenni a jövőben. Az elkövetkezendő időszakban tovább szigorítjuk a zajtér-rendeletet, ösztönözzük a csendesebb gépek használatát és a nappali landolások bonyolítására a légitársaságokat. Bevezetjük és szorgalmazzuk, a folyamatos süllyedéssel történő megközelítést, a zajszintet folyamatosan ellenőrizzük, az előírások megszegését pedig a jelenleginél is komolyabb bírsággal sújtjuk. Meghatározzuk, hogy a mélyalvási időszakban, azaz éjfél és reggel 5 óra között, a felszállásokat és leszállásokat Üllő felé, illetve Üllő irányából ugyanoda kell végrehajtani. A Meteorológiai Szolgálat szerint ez az esetek 70 százalékában végrehajtható, kivitelezhető. Tudom, hogy a képviselő úrnak és választóinak milyen fontos a csend, mégis a sorolt intézkedések alapos bevezetéséig türelmüket kell kérni, a légiforgalmi szabályok megváltoztatása az ágazat jellegéből adódóan nem megy egyik napról a másikra.

–A Cargorepülések máshova helyezésére viszont a belátható jövőben nincs lehetőség. Ez nem türelem kérdése, ezt egyenesen és korrekten meg kell mondani. Ha lesz egyszer egy másik nyugat-dunántúli teherrepülőtér, Budapestet akkor is meg kell közelíteni a gépeknek úgy, hogy valamilyen mértékű zajártalom sajnos megmarad, mérséklése szükséges és lehetséges, megszüntetése azonban nem.

Milyen forrásokból tervezik fedezni az államadósság után fizetett,
jövőre duplájára emelkedő kamatkiadásokat?

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – A miniszterelnök úr Kötcsén, majd a kormány száznapos munkájának értékelésén is beszélt arról a problémáról, amelynek megoldása nélkül Magyarország és a magyar gazdaság talpra állítása nem képzelhető el. Ez pedig az államadósság kérdése. Sokkolóak a számok: jövőre az államadósság utáni kamatokra fizetendő törlesztő részlet majdnem 3000 milliárd forint lesz, több mint a duplája az idei, nagyjából 1350 milliárd forintnak. A bankadó 200 milliárd forintos nagyságrendje eltörpül az emelkedő kamatteher mellett.

– Ezermilliárdokat kell kivonni a gazdaságból, abból a gazdaságból, amely amúgy is legyengült állapotban leledzik. Azt is tudjuk, hogy elfogadták az Európai Unió és az IMF diktátumát: a költségvetési hiányhoz nem lehet nyúlni, az kőbe van vésve!  Nagyon szeretnénk elkerülni, hogy október 3-a után egy újabb őszödi beszéd következzen, és egy olyan megszorítás, amely megmutatja valódi arcát az önkormányzati választás után. Szeretnénk megismerni végre őszintén:

• Mi a kormány álláspontja, miből fogják ezt az irdatlan terhet kigazdálkodni?

• Miből lesz pénz, miből lesz forrás?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Hadd pontosítsak egy apróságot. Azt említi, hogy az államadósság kamata 2858 milliárd forint. Ez az államadósság törlesztendő része, nem pedig kamat. Tehát nem a kamat duplázódik, hanem a 2858 milliárd az, amit a jövő évben a magyar államnak tartozásként rendeznie kell.

– A kérdés igazából az, hogy miként lehet kikerülni abból a helyzetből, amibe a nyolcévnyi szocialista kormányzás vitte az országot? Nyilvánvaló, hogy itt mindannyiunk erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy megoldásokat találjunk. Elhangzott már, a miniszterelnök úr is említette: az államot át kell alakítani! Valódi, versenyképes államra van szükségünk! Mindannyian látjuk, hogy az állam nagyon sok területen vállal tevékenységet, és nagyon alacsony hatékonysággal végzi azt. Éppen azért indította el a kormány a konzultációt az új Széchenyi-tervről, hogy most már az uniós források ne olyan célokra menjenek, amelyeknek kevés a hozadéka, hanem olyan célokra, amelyeknek valóban gazdasági növekedést segítik. És van még egy nagyon nagy, jelen pillanatban még csak részben kihasznált, a jövő évben sokkal erősebben kihasználandó forrás! Mindannyian látjuk azt a pazarlást, ami az állam környékén zajlott, zajlik. Ezeket a pazarlásokat minél előbb meg kell szüntetni! Úgy gondolom, hogy ezekből a forrásokból ki lehet alakítani olyan rendszert, ami működőképes. Azzal számolunk, hogy a jövő évben az ideinél jóval erősebb gazdasági növekedés lesz, a nagyobb gazdasági növekedéssel pedig könnyebben tudjuk kezelni a felhalmozott adósság terheit is.

Mikor kezdődik a tavaszi választási kampányban nagy erőkkel beharangozott
kórházkonszolidációs program?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – Az elmúlt hónapokban, de talán években is attól volt hangos a Fidesz-kommunikáció, hogy minden háborús romokban hever, de ha jön a Fidesz, akkor nem kell száz nap sem, mert ők mindent tudnak, felkészültek a kormányzásra. Azonnali és radikális adócsökkentést, azonnali új költségvetést, amiből persze jut mindenkinek, még a kórházaknak is, mert hát és kolbászból lesz a kerítés.

– Márciusban Kövér László a választási kampányban még a kórházak konszolidálását sürgette a tömeges csődök elkerülése érdekében. Jómagam is ezt tettem az elmúlt hónapokban számos fórumon, bizottsági üléseken, de konkrét választ, ígéretet nem sikerült kicsikarni. Ennek a kormányzati bizonytalankodásnak, időhúzásnak és talán szándékos gatyázásnak is köszönhető, hogy a kiskunfélegyházi Fideszes városvezetés, szövetkezve a Fideszes megyevezetéssel, október 1-jével felszámolja az aktív fekvőbeteg-ellátást Kiskunfélegyházán, ezzel évente emberek tucatjainak életben maradási esélyeit nullázva le. Nem utolsósorban 200 munkahely megszüntetéséről, elkótyavetyéléséről is szó van.

Kérdéseim:

• Mikor indul be végre a kórházak beígért, most már időszerűen azonnali és radikális konszolidációja?
• Mekkora keretre számíthatnak kórházaink, és milyen pénzügyi, valamint szakmai feltételrendszer mellett kapják meg ezt a konszolidációs keretet?
• Hány kórház kerül addig még csődközelbe?
• Hány helyen fogják még felszámolni, felszámoltatni az aktív betegellátást- vagy talán éppen ez a Fidesz-kormány célja?

HALÁSZ JÁNOS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Az előző parlamenti ciklusban az akkori kormánypárti frakció képviselőjeként ön is végigkövethette azt a folyamatot, amelynek következtében a magyar egészségügy a működőképesség szélére sodródott. A szocialista-szabad demokrata kormányok a reformretorika ellenére az egészségügyet mostoha ágazatként kezelték, elhibázott gazdaságpolitikájának oltárán feláldozták az ágazatot. A közvetlen betegellátásból megközelítőleg 250 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból pedig majdnem 400 milliárd forintot vettek el. Ennek eredménye lett a betegek terheinek növekedése, hosszú várólisták kialakulása, orvosok és szakdolgozók elvándorlása, valamint a teljes infrastruktúra lepusztulása.

– Képviselő úr! Ön szocialista képviselő, tehát tudnia kell, hogy a szocialista kormány hibás politikájának következménye az a soha nem látott mértékű kórházi adósságállomány is, amellyel most a nemzeti együttműködés kormányának kell szembenéznie. Úgy gondoltuk, csak a teljes körű és hiteles adatközlés lehet az alapja az intézmények konszolidációjának. Ezért első lépésként a fekvőbeteg-szolgáltatók vezetőihez és fenntartóihoz fordultunk, - hallhatott ön is - az intézmények valós adósságállományának feltárása érdekében. A szakmai szervezetekkel együttműködésben sikerült a korábban ismeretlen mértékű adósságállományt feltérképezni. A beérkezett adatokat most munkacsoportok értékelik, ezután a gazdasági döntéshozók bevonásával, közösen folytatjuk tovább a tárgyalásokat a szükséges konszolidáció mértékének és módszertanának meghatározása érdekében.

Mikor kerül végre méltó helyére a köztudatban
és az oktatásban számos elfeledett írónk neve és munkássága?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – A rendszerváltás előtti időben megszokott volt, hogy a hazaszeretettel, magyarságunkkal és fontos erkölcsi tanításokkal foglalkozó írókat, költőket száműzték a köztudatból, munkásságukat különböző negatív jelzőkkel felruházva perifériára helyezték. Attól a korszaktól nem is várhattunk mást, hisz a rendszer működésével voltak ellentétesek ezen írók által képviselt értékek. Sajnos azonban az elmúlt 20 évben sem történt erőteljes lépés ez ügyben. A Jobbik szeretné, hogy itt is történjen meg a forradalmi változás, a fiatalok akár tananyagként ismerhessék meg ezeket az írókat, és rajtuk keresztül azokat az értékeket, amelyek támpontot tudnak adni minden embernek ebben a szövevényes, sokszor negatív folyamatokkal teli világban.

– Mely írókra is gondolok pontosan? Mindenekelőtt arra a Wass Albertre, akiről a népszerűsége ellenére még ma is csak egy-két iskolában tesznek említést a tanárok. Egy másik személy, akit méltatlanul sújtott a feledés, Tormay Cécile: ő a XX. század első felének legnagyobb magyar írónője. Harmadikként Somogyvári Gyula nevét említhetném az elfeledett írónagyságaink közül: ő az 1920-30-as évek hazai közéletének ismert személyisége. Említhetném még Szabó Dezsőt, Nyírő Józsefet és más olyan írókat, akik sokat adtak ennek a hazának műveikkel, könyveik mondanivalója minden magyar ember jellemfejlődéséhez hozzájárulhatna, amennyiben végre nem csak a könyvespolcok eldugott részein volnának felfedezhetőek. Kérdésem:

• Milyen konkrét lépéseket fog tenni a kormány annak érdekében, hogy a méltatlanul elfeledett írók végre elnyerjék méltó helyüket a magyar irodalomban és a köztudatban?

SZŐCS GÉZA (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Egyes szerzők és művek ideológiai és politikai okokból történő mellőzése sajnálatos tény, amely meghatározta a XX. század magyar tudatvilágának alakulását. Korunk telekommunikációs változásai és a sajtószabadság szerencsére legalább részben kompenzálják az oktatási rendszerben tapasztalható anakronizmusokat. Az említett szerzők művei és másoké, például Faludy Györgyé vagy Márai Sándoré szerencsére nagy példányszámban hozzáférhetőek.

– A magyar neveléstörténetben 1777 óta mindig a központilag kiadott tantervek írták elő, hogy mi határozza meg az oktatás tartalmát. Ezzel a jó hagyománnyal szakított a megelőző kormány és oktatásirányítás, amikor 2003-ban törölték a Nemzeti alaptantervből magát a tananyagot, és csak a fejlesztendő kompetenciákat határozták meg. Így nemcsak a képviselő úr által felsorolt szerzők, de Vörösmarty Mihály vagy Kölcsey Ferenc neve sem szerepel jelenleg tételesen a tantervben. A közoktatás tartalmi szabályozásának helyreállítása érdekében új nemzeti alaptanterv és kerettantervek készülnek még ebben a tanévben. Ezek fogják majd szabályozni a magyar iskolákban kötelező tananyagot. A magyar és a világirodalom nagyjainak művei közül irodalmárok és a tanítás lehetőségét jól ismerő magyartanárok javaslatai alapján, a pedagógiai szempontok gondos mérlegelésével fogjuk kiválasztani azokat a szerzőket és műveket, amelyekkel minden magyar iskolában meg kell ismerkedniük a gyerekeknek.

A nemzeti kormányzás tönkreteszi a nemzeti parkokat?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! Talán ön is egyetért velünk abban, hogy a természetvédelem az elmúlt évek vesszőfutása után a kormányváltásnak is az egyik nagy vesztese. Forráskivonások, indoklás nélküli és megfélemlítő elbocsátások, fejetlenségbe torkolló átszervezések fémjelzik az eddigi kormányzati lépéseket. Három nemzeti park egy hónapon át jogszerű vezetés nélkül, ellenőrizhetetlenül és számon-kérhetetlenül működött, és közben olyam feladatok maradtak ellátatlanul, mint a heiligenkreuzi hulladékégetővel kapcsolatos magyar álláspont folyamatos képviselete az ausztriai eljárásban, amit az Őrségi Nemzeti Park igazgatójának kellett volna ellátnia.

– A kormány szemmel láthatóan nem tudja még, hogy mihez akar kezdeni a nemzeti parkokkal. Ezért is érthetetlenek az eddig kapkodva meghozott és megkérdőjelezhető jogszerűségű intézkedések. A legbizonytalanabbnak ebben a helyzetben a Természetvédelmi Őrszolgálat helyzete tűnik. Erről az elmúlt hetekben többféle kormányzati elképzelést hallottunk, de az mindegyikben közös, hogy jó eséllyel szűkítené a természetvédelemi területek, nemzeti parkok védettségét, anélkül, hogy ezt bármilyen szakmai indoklás alátámasztaná. Egy átgondolatlan átszervezés eredménye az lehet, hogy a nemzeti parkoknak sem az őrzésre, sem a monitoringra, sem a védett területen kívüli védett értékek szemmel tartására nem lesz emberük.

• Ki fogja ezeket a feladatokat elvégezni?
• Mi a kormányzat szándéka a nemzeti parkokkal, ezen belül a Természetvédelmi Őrszolgálattal kapcsolatban?
• Mikor láthatunk egy világos elképzelést?

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a nemzeti együttműködés kormánya változatlanul kiemelten kezeli a nemzeti parkok és a természetvédelem ügyét. A nemzetipark-igazgatóságokat érintő személyi változások megítélésünk szerint nem olyan mértékűek, hogy alapjaiban ingathatták volna meg a hálózat működését. Az érintett három igazgatóság élére gyakorlott szakemberek kerültek, akik közül ketten korábban már láttak el hasonló feladatokat. A felmentések és a kinevezések között a helyettesek jogszerűen látták el az igazgatóságok képviseletét. Így nincs tudomásunk olyan esetről, ahol a természetvédelem érdekei az intézményi változások miatt szenvedtek volna csorbát.

– Tárcánk stratégiai elképzelései között szerepel ugyanakkor, hogy a nemzetipark-igazgatóságok rég áhított pénzügyi stabilitását megteremtsük. A Természetvédelmi Őrszolgálatot nem áll szándékunkban megszüntetni. Az esetleges átalakításról szóló kormányzati elképzelések mind az Országgyűlés, mind pedig a természetvédelmi civil szervezetek számára nyilvánosak és megvitathatók lesznek.

– Ami pedig a heiligenkreuzi hulladékégető ügyét érinti: a hazai álláspont érvényesítése érdekében továbbra is a legmagasabb szinten folynak az egyeztetések. Az Őrségi Nemzeti Park, amelyet a képviselő úr is említett, augusztus 11-én panaszt nyújtott be a döntés ellen, amelyben kérte a másodfokú engedély hatályon kívül helyezését és az építés megkezdésének elhalasztását. A magyar álláspont képviseletét tárcánk vállalta magára, és mindent meg fog tenni azért, hogy elkerülhető legyen a tervezett hulladékégető megépítése.

Képes-e a kormányzat átfogó, reális bérlakás-építési program kimunkálására?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Valamilyen úton-módon elfeledkeztünk arról, hogy az ifjú párok otthon teremtésének, javítását törvényekkel, valós intézkedésekkel támasszuk alá. A legtöbben már akkor elveszítik a hitelhez jutás esélyét, amikor a hitelbírálatok során szembesülniük kell azzal, hogy havonta 50-100 ezer forintnyi törlesztő-részletre számíthatnak. Teljesen egyértelmű, hogy átlagbérből élő magyarok számára ez megengedhetetlen. Meggyőződésem, hogy egy jól kimunkált állami programmal változtatható lenne ez a helyzet. Követhető példáért nem is kell messzire menni: Ausztria tartományaiban évente 1,8 milliárd eurót osztanak szét kedvezményes kamatozású, hosszú távú hitelekben, amely kimondottan az ifjú párok otthonteremtését, gyermekvállalását támogatja. A kedvezményes kamatozású, hosszú távú kölcsönökből több jár azoknak, akik több gyermeket vállalnak, ha pedig menet közben a család jövedelemviszonyai romlanak, a törlesztő részletek rugalmas átütemezését lehet kérni. Közhasznú egyesületek végzik ezeket a munkákat, tehát nem idegen multinacionális egységek, nem a pénzt, a tőkét kiszivattyúzó cégek. Át kell venni ezeket a pozitív vívmányokat!

• Milyen esélyekkel várhatják az önálló életüket elkezdő ifjak, hogy lakáshoz jussanak?
• Képes-e a kormányzat átfogó, reális bérlakás-építési program kimunkálására?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár):– Képviselő Úr! A lakásrendszerben és a lakáspolitikában az igazságosság kérdése mobilitás kérdése. Annak a kérdése, hogy sikerül-e idővel előrejutni, nagyobb, szebb, más jellegű lakásba. Olyan rendszert kell felépíteni, amelyik ezt lehetővé teszi. Nem hiszem, hogy az a jó lakáspolitika, amely céloz egy valamilyen lakásosztályra. Magyarország átélte, célzott, mondjuk, a panelre, ahonnan aztán az életben nem tudnak továbbmenni az emberek.

– Olyan lakásrendszert kell felépítenünk, ahol mobilitás valóban lehetséges. Hogy ilyen lakásrendszer legyen, és igazságos, nyilvánvalóan sok lakásépítési formára van szükség. Ezek egyike a bérlakás. A bérlakás-rendszerben is külön lehetne választani a szociális és a piaci bérlakást. Az ön által említett példa, ez a gemeinnützige Wohnungswirtschaft vagy közhasznú lakástársasági rendszer nagyon jól működik Európa közepén. Németországban 3 millió ilyen lakás van, amit közel 1800 intézmény, alapítvány működtet állami támogatással, adókedvezménnyel, s ezek révén a lakások kiutalásánál az államnak beleszólási jogosítványa van. A multi és nem multi kérdés tévútra vivő logika. Szükség van bérlakásra, szükség van közhasznú bérlakás-szektorra, és a kormány azon dolgozik, hogy ennek a részleteit kimunkálja.

Bartha Szabó József