Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Teljes a káosz?

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár asszony! Több hónapja mondják oktatási szakértők, rektorok, hallgatók, hogy a felsőoktatási törvénnyel és az idei felvételivel nagy baj lesz. Én is többször kérdeztem önt itt a Tisztelt Házban és más fórumokon is. Javaslatot is tettem, de önök nem tettek semmit. Ennek az lett az eredménye, hogy a felvételi jelentkezés ügyében teljes a káosz. A jelentkezőknek fogalmuk sem volt arról, hogy hová milyen feltételekkel jelentkezhetnek, mennyit kell fizetni, és mikor. Önök erre folyamatosan csak annyit mondtak, hogy ez az én ellenzéki okvetetlenkedésem. Mindez addig tartott, hogy január végére tarthatatlanná vált a helyzetük. Teljes volt a szervezetlenség, így az utolsó pillanatban egy saját felmérésre hivatkozva, miután már az ombudsman is arról beszélt, hogy sérülnek a jelentkezők esélyei, önök döntöttek. Úgy döntöttek, hogy kilenc nappal meghosszabbítják a jelentkezési határidőt. Azt szeretném kérdezni:

• Mi a tartalma az önök felmérésének?
• Milyen tapasztalatok alapján döntöttek arról, amilyen döntésre 30 éve nem volt példa Magyarországon, hogy nem tudják tartani az egyetemi, főiskolai jelentkezési határidőt?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önnek kiváló érzéke van a dramatizáláshoz: olyan súlyos szavakat használt itt, hogy tarthatatlanná vált a helyzet, fejetlenség alakult ki, már-már egész drámai helyzetet képzelhettünk magunk elé, holott szó sem volt erről. Néhány iskolával való konzultáció alapján arról értesültünk, hogy bizony még sok mindent szeretnének tudni a középiskolások, szükségük lenne még pár napra, ezért úgy döntöttünk, hogy semmilyen érdek nem sérül, sőt javul a helyzetük akkor, ha 9 nappal meghosszabbítjuk a felvételi jelentkezés határidejét, ezzel egy időben az érettségi jelentkezés határidejét. Az ezzel kapcsolatos jogi lépéseket megtettük. Ha ezt nem tettük volna meg, gyanítom, ismerve már egy kicsit az önök stílusát, hogy akkor most olyan kérdést vagy éppen olyan interpellációt kaptunk volna, hogy miért nem hosszabbítottuk meg, lám-lám, milyen kevés idő állt rendelkezésükre.

– Megnyugtathatom, képviselő úr, hogy naponta tájékozódunk a jelentkezési adatokról. Az érdeklődők és jelentkezők számarányát és százalékát tekintve körülbelül pontosan ugyanott tartunk a mai napon, ahol egy vagy két évvel ezelőtt. Jelenlegi információink alapján semmiféle veszély nem leselkedik a jelentkezésre. Ismétlem, naponta tájékozódunk, és egy olyan körutat is tervezünk, ahol még további információkkal segítjük a jó döntést.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár asszony! A néhány iskolára vonatkozó tapasztalattal értek egyet önnel. Történetesen, hogy néhány iskola volt, ahol tudták, hogy mi a helyzet. Magyarországon a leendő jelentkezők döntő többségének fogalma nem volt arról, hogy mi az új rendszer. Önök tömegesen csökkentették az államilag finanszírozott helyek számát. A jelentkezőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi az állami részösztöndíj, és fogalmuk nem volt arról, hogy milyen tandíjat milyen intézményben kell fizetni. Ez volt az ok, amiért az ombudsman is felszólalt. Nem ellenzéki politikus, nem oktatási szakértő, hanem az ombudsman, és másnap döntöttek úgy, amire valóban több évtizede nem volt példa. A lényeg mégiscsak az, hogy a folyamat nem a jelentkezéssel zárul le, hanem a felvételi kiértékelésével, akkor amikor a felvettek beiratkoznak. Államtitkár Asszony! Garantáltnak látja-e az egész felvételi menetét és rendszerét idén, 2012-ben?

+

HOFFMANN RÓZSA: – Igen, tisztelt képviselő úr, a folyamat valóban a jelentkezésekkel nagy lendületet vesz, és majd a felvételi döntésekkel fog lezárulni. Megismétlem: a nap adatok szerint semmiféle aggodalomra nincs ok, az érdeklődők és a jelentkezők arányszáma körülbelül ugyanott tart, ahol egy évvel ezelőtt. Azt, hogy semmiféle információjuk nem volt a középiskolásoknak, most már nehéz lenne utólag kideríteni. Vitatom, hiszen a felsőoktatási törvény tárgyalása nyílt volt, a parlamenti közvetítések, a sajtónyilatkozatok alapján előre tudni lehetett, hogy milyen változások lesznek. Jóllehet a keretszámok valóban csak január végén vagy február elején váltak véglegessé, ez azonban nem változtatott a döntéseken, hiszen aki mondjuk, orvosnak készült, az orvosnak jelentkezhetett, a felvételi szándékokat ezek a változások nem kellett, hogy motiválják.

Eltérő kultúra - eltérő statisztika?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár úr! Szögezzük le a tényeket: utoljára 2001-ben, az első Orbán-kormány idején követtek el hazánkban sajnálatos módon annyi bűncselekményt, mint 2010-ben, hiszen a 2011-es adatokat még nem ismerjük. A felavatott rendőrök száma helyett beszéljünk inkább az arányokról és arról, hogy a Fidesz „két hét alatt rendet teszünk” című szlogenje milyen növekedést produkált a közbiztonság terén: 13,5 százalékkal emelkedett a regisztrált bűncselekmények száma. Az okozott kár 38 százalékkal, a betöréses lopás 17 százalékkal, a személy elleni bűncselekmény 17 százalékkal, a garázdaság 28 százalékkal emelkedett, és a felderítetlenül maradt bűncselekmények száma is 21 százalékos növekedést produkált. Úgy gondolom, ez elég beszédes számsor.

– De lássunk csak úgy csemegeszerűen az elmúlt hetekből vagy épp az elmúlt napokból néhány nyilvánosságra került bűncselekményt, amelyeket egyébként a rendőrség által eltérő kultúrájú kisebbségnek titulált személyek követtek el. Gyomaendrődön egy 65 éves idős embert lefejelt, összerugdosott egy ilyen követő. Kesznyétenben egy 82 éves idős nénit életveszélyesen összevertek négyen saját otthonában. A Pest megyei Dányon szintén saját otthonában raboltak ki és vertek össze egy 85 éves gazdát és feleségét ilyen eltérő kultúrájú személyek. Egy kiskunhalasi lakóházban három ismeretlen rátámadt a lakásban élő testvérpárra, összeverték őket, és 300 forinttal elmenekültek. Nem sorolom a példákat, mert csak az elmúlt heteket idézve is órákra lenne szükségesem. Egyetlenegyet azonban befejezésképp és kérdésfeltevésként elmondanék. Valljanak végre színt ebben a kérdéskörben is, és fejtsék ki:

• Mit is értenek önök eltérő kultúrájú bűnelkövetők alatt?
• Miért nem fedi az önök statisztikai számsora a valóságot?
• A kormányzati optimizmus miért mutat teljesen mást kommunikációs szinten, mint a tények?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Engedje meg, hogy emlékeztessem önt Pintér Sándor belügyminiszter-jelölti meghallgatására, amikor is a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, ahol őt meghallgatták mint miniszterjelöltet, azt mondta: első időben nőni fog az ismertté vált bűncselekmények száma, ez pedig annak eredményeként fog bekövetkezni, hogy a rendőrség határozottabban, hatékonyabban, erőteljesebben lép fel a korábbiakhoz képest. De ez azzal is együtt jár, hogy az emberek bíznak abban, hogy a rendőrséghez érdemes fordulni, érdemes bejelentést tenni, mert a rendőrség nem a bűnözők, hanem a törvénytisztelő emberek oldalán áll. Nem tévedett! Emellett azokat a feltételeket is megvalósítottuk, amelyeket a nemzeti együttműködés programjában ígértünk: tehát a közbiztonság megerősítése érdekében a rendőrség létszámának, működési feltételeinek erősítése, a törvények szigorának erősítése mind-mind megtörtént.

– Egyvalami nem történt meg, tisztelt képviselő úr: önök, ön és képviselőtársai rendre számon kérik a közbiztonság megerősítését. Most például a számok növekedését kéri számon rajtunk, de ezzel együtt sajnálatosan tapasztaljuk, hogy önök a parlamentben egyetlenegy törvényjavaslatot sem szavaztak meg, amely a közbiztonság javítását, a törvények szigorítását eredményezte volna. Nem szavazták meg legutóbb a szabálysértési törvényt. Nem szavazták meg a büntető törvénykönyvet. Nem szavazták meg a három csapás törvényt. Nem szavazták meg azt a költségvetési törvényjavaslatot, amely lehetővé tette, hogy 3500 új rendőrt állítottunk szolgálatba, melynek a forrását 9 milliárd forintban a parlament meghatározta. Önök mást beszélnek, és mást tesznek. Ha önöknek fontos lenne a közbiztonság, akkor ezeket a törvényeket támogatták volna!

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár úr! Azért ne beszéljünk félre! Salátatörvényeket, egymáshoz nem illő törvényeket persze hogy nem szavazunk meg. Szögezzük le azonban: önök nem tudtak rendet tenni sem két hét, sem másfél év alatt, és ami fontosabb: közvetve elismerték azt a sajnálatos jelenséget, amit a Jobbik évek óta mond, és lassan mondom: igen, szociokulturális alapon sajnos létezik cigánybűnözés! Csak két konkrét példát hadd említsek! Teljesen egyértelmű, hogy az országos rendőrkapitány által tavaly decemberben kiadott utasítás milyen kisebbségre vonatkozik. És egy másik érdekes példa: az önök egyik fontos képviselője, Kocsis Máté, aki a rendészeti bizottság elnöke, valamint polgármester Józsefvárosban, létrehozott saját önkormányzatában saját pénzből egy olyan szervezetet, amely tökéletesen megfelel kinézetében, céljaiban, tevékenységében az önök által üldözött és feloszlatott Magyar Gárdának, illetve Szebb Jövőért Polgárőrségnek. Erről kellene beszélni, és arról, hogy lám-lám, a pintéri rendőrség nem tudta megoldani a közbiztonság feladatát!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! A szabálysértési törvényt vagy a büntető törvénykönyvet nem hiszem, hogy salátatörvénynek lehet nevezni!

– Képviselő úr! A nemzeti együttműködés kormánya a törvény előtti egyenlőség talaján áll. Alapelve: nemre, fajra, felekezetre, bőrszínre, származásra tekintet nélkül senki nem állhat a törvények fölött! Ezt a magyar rendőrség minden egyes intézkedésével bizonyítja. Az országos rendőr-főkapitányi utasítás egyértelműen megfogalmazza: célja a bűnmegelőzés, a rendőrség személyi állományának felkészítése, valamint a kölcsönös segítségnyújtás, magyarán az emberek biztonságának a növelése.

– Képviselő úr! Arra szeretném tisztelettel kérni önt és a Jobbik frakcióját, hogy a jövőben támogassák azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a közbiztonság megerősítését, javítását szolgálják, és támogassák a rendőrséget is a munkájában!

Mikor menesztik végre a nemzetgazdasági minisztert?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök-helyettes úr! A kormány valóban egy súlyos helyzetet kapott örökül, ez az örökség azonban nem pusztán az elmúlt 8 évről, hanem az elmúlt 20, most már lassan 22 évről szól. Önök arra kaptak kétharmados felhatalmazást, hogy új alapokra helyezzék a gazdaságot. Sajnos, másfél év távlatából ki lehet jelenteni: önök ezt a történelmi esélyt elszalasztották. Elszalasztották, és ez hatalmas nagy baj!

– Miniszterelnök-helyettes úr! Önök azt ígérték, hogy az egykulcsos adóval majd mindenki jól jár. Ehhez képest az átlag alatt keresőket havi több ezer forinttal rövidítette meg az új adórendszer. Ráadásul a frissiben feltőkésített tehetősek nemcsak többet fogyasztani, de több embert foglalkoztatni sem hajlandóak. Az egymillió új munkahelyhez időarányosan 80 ezres elmaradásban vannak. A munkavállalók kiszolgáltatottságára, a lefelé tartó adóversenyre építő politika egyértelműen megbukott, ezt jelzi többek között az is, hogy a Nokia áttelepült Ázsiába.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Lássák be végre: a kormány és a kormányfő eljátszotta azt a bizalmi tőkét is, amellyel az európai periféria, benne Magyarország helyzetét javíthattuk volna Európában. Eljátszották a valódi lehetőséget az érdemi gazdasági rendszerváltásra. A kormány Európa megújítása helyett először a kuruckodást, majd a kritikátlan alkalmazkodást választotta, sajnos mára bebizonyosodott, hogy ez a kalandorpolitika hosszú távon kényszerzubbonyhoz vezet.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Kérem önt, hogy ne bujkáljanak tovább a felelősség elől! Ismerjék be, hogy gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amelyben Matolcsy György leváltása csak az első kezdet lehet. Kérdezem tehát:

• Mikor néznek végre szembe ezzel a felelősséggel?
• Cselekszenek-e ennek megfelelően?
• Mikor menesztik végre a nemzetgazdasági minisztert?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! Annak ellenére, hogy Európában a gazdasági válság következtében egymás után rosszabbnál rosszabb adatokat produkálnak korábban nálunk stabilabbnak hitt nemzetgazdaságok - gondolok itt az olaszra, a spanyolra, a portugálra, a görögre, szlovénre, a szlovákra -, a magyar gazdaság stabil. A magyar gazdaság stabil, és minden esélyünk megvan arra, hogy ha azokat a törvényi változtatásokat, amelyeknek kereteit már elfogadtuk, végrehajtási rendeletekkel és alacsonyabb szintű jogszabályokkal is meg tudjuk erősíteni és végre tudjuk hajtani, amikor Európára végre a gazdasági növekedés korszaka köszönt, akkor Magyarország az egyik legversenyképesebb szerkezetű és jogszabályrendszerű ország lehet Közép-Európában. Az a célunk ugyanis, hogy ha a gazdasági válság elmúlik - talán ön is észrevette, hogy gazdasági válság van Európában -, akkor Magyarország minél hamarabb csatlakozni tudjon azokhoz az országokhoz, amelyek a gazdasági növekedésben élen járnak. És miközben ön a Nokia kudarcában az egész magyar gazdaságpolitika kudarcát látja, engedje meg, hogy én a Mercedes-Benz beruházásában az egész magyar gazdaságpolitika sikerét lássam. Abban bízom, hogy ez utóbbiak lesznek majd gyakoribbak. 

+

SCHEIRING GÁBOR: – Miniszterelnök-helyettes úr! Nagy sajnálattal hallottam, hogy válaszát a felelősség elhárításával kezdte – ez oly jellemző a kormányzat munkásságára! Folyamatosan másra mutogatnak, elhárítják a felelősséget, nemzetközi összeesküvésekről beszélnek. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy arról ne kelljen beszélniük, ami önöket terheli azért a kudarcsorozatért, ami mára kialakult.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Ön is jól tudja, hogy a kelet-európai országokénál sokkal jobban romlott például a magyar forint árfolyama, mint ahogy a magyar állampapírok után fizetendő kockázati felár is sokkal magasabb a többi országénál. Ön is nagyon jól tudja, hogy ezért egy sajátos magyar kórság felel, ez a kórság pedig Matolcsy György gazdaságpolitikája, amiért személyesen Orbán Viktort és az egész kormányt terheli a felelősség. Ahelyett, hogy önök szakítottak volna az elmúlt 20 év hibás gazdaságpolitikájával, a kiszolgáltatottságra építenek, a gazdagok és a szegények jövedelmének egymástól való elszakítására építenek, az oktatás szétverésére és az oktatásra költött pénzek csökkentésére építenek. Ez egy nagyon-nagyon sajnálatos fejlemény!

+

NAVRACSICS TIBOR: Tisztelt ifjú Képviselőtársam! Őszintén bízom abban, hogy tanulmányai során talán azt is meg fogja tanulni, hogy a világgazdaságban vannak olyan folyamatok, amelyeket érdemes figyelembe venni. És főleg bízom abban, hogy a doktori disszertációja nem olyan színvonalú lesz, mint ez az azonnali kérdés volt!

Visszakaphatja-e Csongrád városa térítésmentesen a valamikor tulajdonát képező halászházakat?

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): – Napjaink kiemelt céljai közé tartozik nemzeti örökségünk és értékeink védelme, azok megőrzése. A Dél-Alföld egyik egyedülálló, a lakott település szerves részét képező népi építészeti öröksége a Csongrád belvárosában található halászházak együttese. A több mint 20 épületből álló épületegyüttes közül nyolc 1991-ben a Csongrád megyei önkormányzat tulajdonába került. Abban az időben ingyenesen történt a turisztikai feladatokkal együttesen ezek átvétele a megye részéről. 2012-ben a megyei önkormányzatok feladat- és tevékenységi köreinek módosulásával a megyei halászházak az illetékes kormányhivatal vagyonkezelésébe kerülnek és állami tulajdonba mehetnek át.

– Csongrád belvárosában az örökségvédelmi hatóság által műemlékvédelem alatt álló épületek zöme a város tulajdonában van, ezért mindenképpen indokolttá válik a fennmaradó volt megyei ingatlanok Csongrád város tulajdonába való adása is. Egyébként is gyenge műszaki állapotban vannak, gyengébb, mint a városi tulajdonúak, mivel a megye kevés pénzt tudott fordítani az állagmegóvásra. A halászházak együttes tulajdoni kezelése lehetővé tenné, hogy a város pályázatot nyújthasson be, és forrást keressen, saját erejét is hozzáadva a felújításhoz, megújításhoz. A város kiemelt vonzereje továbbra is a Körös-torok mint természetes strand, de a belvárosi halászház-együttes is egyre komolyabb turisztikai érdeklődést vált ki. A város kitörési pontja lehet az idegenforgalom a munkahelyteremtés szempontjából. Kérdezem hát: államtitkár úr,

• Ezek az építmények, a Csongrád belvárosi halászházak visszakerülhetnek-e a város tulajdonába térítésmentesen?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselő úr! Előrebocsátom, hogy én magam személyesen is remélem, hogy mielőbb visszakapja a város ezeket az ingatlanokat. A magyar állam tulajdonába kerülő valamennyi állami tulajdonban álló ingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba adásáról az állami vagyonról szóló törvény alapján a kormány nyilvános határozattal dönthet. A kormány döntését, az ingatlanok ingyenes tulajdonba adására vonatkozó kezdeményezést az MNV Zrt.-hez vagy az érintett vagyonelem kezelőjéhez kell benyújtani. Utóbbi esetben a vagyonkezelő a kérelmet a javaslatával, a véleményével együtt 15 napon belül megküldi az MNV Zrt.-nek. A kormányrendelet előírása szerint az MNV Zrt. igazgatóságának döntése és kezdeményezése alapján kerülhet sor az ingatlanok térítésmentes átadására, a vonatkozó kormánydöntés előkészítésére. A dolog a gyakorlatban egyszerűbb, mint ahogy én itt elmondtam.

+

VINCZE LÁSZLÓ: – Egy kicsit körmönfontnak meg kacskaringósnak tűnik a megoldás felé vezető út, de úgy gondolom, hogy nagyon megéri, hiszen olyan épületegyüttes közepén lévő épületekről van szó, amelyek jelen állapotukban úgy néznek ki, mint a szép fogak közt egy lyukas fog, amit kezelni kell. Még nem tartunk ott, hogy ki kellene ezt a fogat húzni vagy lerombolni ezeket az épületeket, - vétek lenne.

– Államtitkár úr! Várjuk a szíves segítségüket az épületegyüttes átvételére. A város pedig mindent megtesz, hogy jó gazda módján hasznosítsa azokat.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! Csongrád város önkormányzatától az MNV Zrt.-hez a mai napig nem érkezett ilyen kérelem, úgyhogy arra szeretném biztatni a képviselő urat, mielőbb adják be. És amennyiben a kérelem a jogszabályi feltételeknek megfelel, akkor közösen bízhatunk, abban, hogy Csongrád város visszakapja ezeket a számára és az egész magyar kulturális örökség számára fontos ingatlanokat.

Nem látja a kormány, hogy mit okoz a szociális érzéketlensége?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök-helyettes úr! Tavaly életbe lépett egy igazságtalan, új adórendszer Magyarországon. Az egykulcsos adórendszer, amit a gazdagoknak adott, azt a szegényektől vette el. A legjobban kereső 15 százaléknyi munkavállaló járt jól ezzel az adórendszerrel, mindenki más rajtuk kívül rosszul járt.

– Nézzünk egy konkrét példát! Ha a jelenlegi minimálbér összegét 2010-ben valaki megkereste, akkor 72 211 forint nettó fizetést vihetett haza. Idén ez az összeg 11 296 forinttal kevesebb az egykulcsos adórendszer jóvoltából. Tehát aki bruttó 93 ezer forintot keresett, magyarul: kifejezetten rosszul kereső tagja volt a magyar társadalomnak, az 11 296 forintos jövedelemcsökkenést szenvedhet el. Azt kell, hogy mondjam, hogy akkor sem járt jobban, hogyha gyermeke van, bár önök szerint ez az adórendszer családbarát, hiszen akkor ugyanúgy csökkent a keresete, két gyerek esetén is mindössze szűk 3 ezer forint pluszt könyvelhet el, melyből két gyermek felnevelését nyilvánvalóan nem lehet fedezni. Ez az adórendszer tehát bizonyítottan a magyar társadalom elszegényedését okozza. Most már nem az a kérdés, hogy miből lesz pénzük az embereknek a házukat felújítani, hanem:

• Lesz-e pénz arra, hogy a villany- és a közüzemi számláikat befizessék?
• Lesz-e pénz arra, hogy enni adjanak a családjuknak?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! Az adórendszer a mi szándékaink szerint nem szociálpolitikai eszköz. Arra megvan a társadalompolitikai támogatási rendszer, amely fokozatosan épült ki az elmúlt egy évben. Az adórendszer célja az, hogy azokat a szükségszerű elvonásokat biztosítsa, amelyek az állami működéshez szükségesek, illetve a közintézmények fenntartásához szükségesek. Elképzeléseink szerint az arányos adórendszer éppen abban tenné érdekeltté az embereket, hogy lehetőség szerint minél nagyobb teljesítményt fejtsenek ki, minél jobban kereső munkahely felé törekedjenek. 2010 tavaszán, amely időszakban keletkezett az ön példája, körülbelül 3,7-3,8 millió aktív állampolgár volt Magyarországon, amelyből körülbelül 2,5 millió adózott, hiszen tudjuk, hogy a minimálbéren lévők nem adóztak. Önmagában egy tízmilliós országban az, hogy csak a lakosság egynegyede tartja el az ország háromnegyed részét az adó fizetésével, ez fenntarthatatlan. Éppen ezért mi megpróbáljuk meghonosítani, és ehhez kérem az ön támogatását is, hogy szélesítsük az adóbázist, azaz többen fizessenek, lehetőség szerint kevesebb adót. Azért tarjuk ezt fontosnak, mert ez teremtheti meg a kitörés alapjait a jövőben.

+

VOLNER JÁNOS: Miniszterelnök-helyettes úr! Lehet, hogy az én erkölcsi értékrendemmel van gond, de én azt nem tartom tisztességesnek, hogy egy 72 ezer forintos nettó keresettel rendelkező embernek 11 300 forinttal kell kevesebbet keresnie azért, hogy a gazdagoknak lehessen a tőle elvett pénzt adni. Én úgy gondolom, hogy ez egy latin-amerikai társadalmi különbségek felé mutató jövőkép, amit önök építgetnek.

– Tettünk azonban arra javaslatot, hogy milyen módon lehetne ezt megváltoztatni. Mi azt javasoltuk, hogy abból a 370 milliárd forintból, ami az egykulcsos adórendszernek a családi adókedvezmények megtartásával a költsége, azt fordítsuk a termelőszféra támogatására, és ebből havonta 20-20 ezer forintot lehetne 1 millió 540 ezer embernek adni, akik az iparban, a mezőgazdaságban, a kutatás-fejlesztésben és a turizmusban és vendéglátásban dolgoznak. Meggyőződésem szerint sokkal előrébb lennénk egy ilyen adórendszerrel, mert a magyar gazdaságnak a termelőszféra gyengesége a legnagyobb baja.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Ön is bizonyára olvasott és hallott olyan híreket, amikor köztudottan milliomos emberek minimálbérre voltak bejelentve, és ezáltal mentesültek az adófizetés alól. Én azért gondolom, hogy nem megoldás az, hogy az államon keresztül csorgassunk minden jövedelmet, mert pontosan ezek az ügyek győztek meg minket arról az elmúlt időszakban, hogy nem a redisztribúció, nem az újraelosztás a járható út, hanem hagyjuk ott a pénzt, ahol megtermelődik. Ebből nem következik az, hogy szegényektől vennénk el, és gazdagoknak adnánk, hiszen ezt a pénzt nem vesszük el, a szegényektől sem vesszük el, a szegényekre ugyanúgy az az egykulcsos adórendszer vonatkozik, mint a gazdagokra. Ugyanakkor nagyobb lehetőség van egy középosztály felemelkedésére is, hogyha mindenkinél a pénzt otthagyjuk, és nem elvonjuk, és aztán visszaosszuk, ki tudja, milyen ismérvek alapján. Bizonyára az ön választókerületében, az ön ismerősi körében is vannak olyan történetek, ahol egyébként csalárd módon szereztek meg szociális juttatásokat, csalárd módon szereztek meg adókedvezményeket, hiszen tudjuk, 2010-re ez az adórendszer fenntarthatatlanná vált, éppen abból adódóan, hogy túl sok terhet rakott a dolgozó emberekre.

Mi a kormány célja: vidékfejlesztés vagy a fideszes holdudvar helyzetbe hozása?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Az önök kormánya az elmúlt másfél évben sorra elmulasztotta megtenni a szükséges lépéseket az igazán lényeges vidékfejlesztési intézkedések terén. Hagyták, hogy folytatódjon a kistelepülések leszakadása. Ugyan szerkesztettek egy előremutató vidékstratégiát, de elfogadása helyett csupán egy semmitmondó végrehajtási kerettervvel turnéznak. A stratégiai cél is megváltozott: úgy néz ki, hogy a kisgazdaságok helyett immár a középbirtok és a versenyképes birtokméret van középpontban. Vagyis a Fidesz-kormány a saját holdudvarát akarja csak helyzetbe hozni. Pedig az LMP által támogatott vidékstratégiával lenne lehetőség, lenne egy utolsó esély a birtokkoncentráció fékezésére, vagyis földhöz és értékteremtő munkához juttatni a leszakadó vidéki társadalmat. Ha ezt az utolsó esélyt elszalasztjuk, Magyarország a kevés munkaerőt alkalmazó agrárnagyüzemek országa lesz, az élelmiszer-önellátás helyett legfeljebb az alapanyaggyártásra leszünk képesek, és egyre inkább a külföldön feldolgozott élelmiszerek felvevőpiacává válunk, tovább növelve a magyar vidék versenyhátrányát és a vidék munkanélküliségét. Kérdezzük, államtitkár úr:

• Lát-e garanciát a vidékstratégiában megfogalmazott valós vidékfejlesztési célok végrehajtására?
• Folytatni tervezik-e az előző kormányok azon gyakorlatát, hogy a saját agrároligarcháik megerősítésére használják az állami földeket?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hosszas vitát követően, hosszas társadalmi vitát követően elkészült a nemzeti vidékstratégia, azt a kormány elé terjesztettük, és kétségünk sincs afelől, hogy rövidesen a kormány határozatában meg is erősíti. A stratégia négy átfogó területen, az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés, az élelmiszer-gazdaság és a környezetvédelem területén határoz meg tennivalókat. Kiemelt szempontként jelenik meg a foglalkoztatás növekedése, a kis- és közepes méretű gazdaságokra, családi gazdaságokra s azok szövetkezéseire épülő kiegyensúlyozott és sokszínű mezőgazdaság, termelési szerkezet, és természetesen ez alapján határozzuk meg a föld- és birtokpolitikát is.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Amikor a vidékfejlesztési stratégiát beterjesztették a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elé, nagyon jó fogadtatása volt. Soha egyetlen kormányzati stratégiának nem volt még ilyen jó fogadtatása fenntarthatósági szempontból. Ehhez képest mi attól félünk, hogy amit majd ide be fognak hozni, ha behozzák egyáltalán, köszönő viszonyban sem lesz majd azzal, amit mi annak idején láttunk tavaly ősszel. A Darányi Ignác-terv nem más, mint a meglévő EU-s források újracímkézése és újrafogalmazása. Úgy látom, hogy alapvető különbség van a vidékstratégia megállapításai és a Darányi-terv között, arról nem is beszélve, hogy alig írták még ki a földbirtokpályázatok felét, és egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő helyre fognak ezek a földek kerülni. Úgy látjuk, hogy még mindig az a folyamat van, hogy családi gazdálkodók helyett 500-600 hektárok kerülnek az úgynevezett budapesti kisgazdákhoz. Mi azt szeretnénk, ha ez a folyamat nem erősödne tovább, és látnánk a vidékfejlesztési stratégiát változatlan formában az Országgyűlés előtt.

+

V. NÉMETH ZSOLT: – Képviselő úr! A Darányi Ignác-terv nem csupán az európai uniós források elköltésére, az azokat tartalmazó pályázatokra korlátozódik, hiszen része a jogszabályi környezet megújítása, sőt a hazai forrásból induló programok, például a tanyaprogram is.

–A föld- és birtokpolitikára visszatérve: számos olyan intézkedést tudok felsorolni, amely ellentétes azokkal a feltételezésekkel, amelyeket ön elmondott. A termőföld nemzeti hatáskörben tartását célozta az Európai Uniónál elért is eredmény, miszerint a moratórium további évekkel meghosszabbodik. A földtörvény módosítása a kiírt pályázatok fenntarthatóságot is szolgálják, egyben a családi gazdálkodók megerősödését is, akkor, amikor az állattartást is feltételként előírtuk.

Uniós normák mindenek felett?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – A közelmúltban 46 darab egészséges, 200 kilogrammos borjút semmisíttetett meg a Veszprém Megyei Kormányhivatal a Veszprém megyei Ősiben. A marhatenyésztő telepéről azért szállították el az állatokat, mert a gazda nem kapta meg az eladótól a borjakra a marhaleveleket. A mészárlás napján telefonon értem el az éppen a helyszínen tartózkodó Török Tamás hatósági állatorvost. Tájékoztatása szerint a Veszprém Megyei Kormányhivatal Élelmiszer-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatósága a Csongrád Megyei Kormányhivatal ugyanezen intézményével közösen rendelte el az állatok leölését. A hatósági állatorvos elmondta, hogy a határozat elleni fellebbezés nem halasztó hatályú, tehát csak az állatok elpusztítása után lehet az intézkedés jogszerűségét vizsgálni. Megerősítette, hogy az állatok egyébként egészségesek. Kérdésemre, hogy nem lehetne-e őket megmenteni, illetőleg az egészséges állatok miért jelentenek veszélyt, a hatósági állatorvos leszögezte: az európai uniós normák és felettesei utasításai alapján jár el.

– Államtitkár úr! Sajnos ez az eset nem egyedi Magyarországon. Az uniós normáknak való megfelelési kényszer sorban teszi tönkre a kiváló magyar minőséget előállító gazdáinkat. Tőlünk pár szár kilométerre röhögnek rajtunk, mert a disznót már nem etethetjük moslékkal, éttermeink nem termelhetnek saját maguk számára, a különböző ellenőrző hatóságok pedig nyugati társaikkal ellentétben azonnal milliós büntetésekkel dobálóznak. A legújabb, mindenki által jól ismert eset pedig a teljes magyar tojásipart fogja két vállra fektetni.

Elképesztőnek tartom, hogy míg Magyarországon emberek ezrei éheznek, addig több tonna egészséges húst semmisít meg az európai normák betartása érdekében a magyar hatóság. Úgy gondolom, hogy a jogszabályok betartatása és betartása pró és kontra lenne elvárható a hazánk, illetve az Európai Unió és a külföldi beszállítók részéről. Sajnos ez esetben is az önök részéről a kettős mérce a jellemző. Ez a probléma. Ezért adtam be ezt az azonnali kérdést, amelyben azt kérdezem:

• Önök számára mi a fontosabb, az európai uniós normák mindenáron való betartatása, illetve betartása, vagy pedig a magyar érdekek képviselete?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőtársam! A műfaj kereteit feszegető általános kérdésre ezúttal nem kell általános választ adnom, kollégáim oknyomozó tevékenysége jóvoltából. Mint ismeretes, Törökország az elmúlt év decemberében felfüggesztette Magyarország élőállat-exportját, állatjelölésekkel kapcsolatos súlyos visszaélésekre hivatkozva. A magyar állat-egészségügyi hatóság szigorú intézkedéseket, többek között külön ellenőrzéseket vezetett be ennek következményeként. A visszaélések egyik formája volt az egyik szomszédos tagállamból tömegével behozott jelöletlen borjak szabálytalan módon történő átjelölése, magyar állatként való megjelölése. Az állatokat mindennemű állat-egészségügyi igazolás nélkül hozták be hazánkba, Magyarországon születettként tüntették fel azokat, kockáztatva ezzel országunk állat-egészségügyi státusát és megtévesztve az exportországot. Az egyik módszer szerint a jelöletlen, más tagállami állatokat ikerellésként jelentették be, így kérve magyar fülszámot az állatok részére. A szigorú ellenőrzések során képbe kerültek az indokolatlanul magas ikerelléseket produkáló, önálló körzetbe sorolt tenyészetek, többek között a szóban forgó veszprémi tenyészet is, amelyben az exportra szánt állatok esetében az összesen született 36 borjúból 34 ikerborjú volt. Szakmai szempontból megemlítendő, hogy a szarvasmarha-ikerborjak születése ritkaságszámba megy, az elfogadható ikerellések aránya 1-2 százalék. A gyanúsan nagyszámú ikerellés miatt az állományra forgalmi korlátozást rendelt el a Veszprém megyei kerületi főállatorvos, és elrendelte az ikerellésből származó állatok genetikai vizsgálatát. Az állattartó egyébként elismerte és jegyzőkönyvbe mondta, hogy a genetikai vizsgálatra nincs szükség, mert az állatok valójában nem ikerellésből származnak. Az intézkedés így alapos volt, és a magyar gazdák érdekében történt.

+

FERENCZI GÁBOR: – Államtitkár úr! Nem az a probléma, hogy megbüntetik azt a termelőt, aki nem tartja be a jogszabályokat. Az a probléma, hogy az uniós jogszabályokat mindig fölébe rendelik a magyar érdekeknek. Számomra megdöbbentő, hogy miközben nem jut a magyar családok asztalára hús, önök 9,2 tonna egészséges marhahúst egész egyszerűen megsemmisítettek. Ez a probléma. Ezért kérdezem újra: önök számára mi a fontosabb, az európai uniós normák mindenáron való betartatása, illetve betartása, vagy pedig a magyar érdekek képviselete? Erre szeretnék választ kapni!

+

V. NÉMETH ZSOLT: - Számunkra természetesen a magyar érdekek, a magyar gazdák képviselete a legfontosabb, akiknek az az érdeke, hogy kétséget kizárólag a tisztességes gazdálkodók maradhassanak csak meg a piacon. Úgy vélem, e tekintetben nem nagyon van helye az európai uniós szabályokkal való méricskélésnek. A Vidékfejlesztési Minisztérium vallja, hogy ne legyünk pápábbak a pápánál: minden lépésünkkel és jogszabályunkkal ezt igazoljuk, és ebben az esetben nincs helye a Bambi-szindrómán alapuló állatvédelmi megközelítésnek sem. Úgy vélem, a magyar gazdák, a magyar agrárium, végső soron a magyar nemzetgazdaság érdekében történt ez a szigorú és következetes lépés.