BENYÚJTÓ

SZÁMA

VISSZAVONVA

FOLYAMATBAN

ELUTASÍTVA

ELFOGADVA

Kormány

131

-

4

-

127

Parlamenti bizottság

7

-

2

-

5

MSZP

49

8

14

5

22

FIDESZ

32

5

10

15

2

FIDESZ-KDNP

12 

3

1

8

-

MSZP-FIDESZ

8

-

-

3

5

MSZP-SZDSZ

8

1

3

-

4

SZDSZ

8

1

4

1

2

KDNP

7

2

2

3

-

Független  

7

-

2

5

-

MSZP-FIDESZ-KDNP-SZDSZ-Független

5

-

-

1

4

FIDESZ-KDNP-MSZP

3

-

1

1

1

MDF-SZDSZ

3

-

-

3

-

FIDESZ-KDNP- MSZP-SZDSZ-MDF

1

-

-

1

-

MDF

2

-

2

-

-

FIDESZ- KDNP- SZDSZ-MDF

1

-

-

1

-

MSZP-SZDSZ-MDF-KDNP

1

-

-

-

1

MSZP-FIDESZ-SZDSZ-Független

1

-

1

-

-

ÖSSZESEN:

286

20

46

47

 173

Figyelemmel arra, hogy a klímaváltozás miatt hazánkban is az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények (orkánszerű viharok, nagy kiterjedésű és erejű jégesők) sorozatos károkat okoznak a mezőgazdaságban, szükségessé vált e károk kárenyhítési törvényben történő kezelése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jégeső miatti károkozásra az üzleti biztosítók csak az érintett termelők szűk körével kötnek biztosítási szerződést. A jégeső által okozott károk állami forrásból történő enyhítése az uniós jogszabályok értelmében állami támogatásnak minősül. Ilyen célú állami támogatás mezőgazdasági támogatásként, vagy agrárkár-enyhítésként nyújtható. A javaslat kibővíti az elemi károk körét, lehetővé teszi a jégeső által okozott károk rendszerbe történő bevonását, - egyúttal a kifizetéssel összefüggő eljárás gyorsítását szolgáló rendelkezést is tartalmaz.

A víz a legfontosabb természeti erőforrásaink egyike. Ezen kincs megőrzésének biztosítása sürgető, és határozott lépéseket kívánó feladat. Az éghajlatváltozás következtében várhatóan számolnunk kell a hazai vízforrások mennyiségének csökkenésével. Ez még fontosabbá teszi a meglévő víztartalékok minőségének megóvását és javítását. Magyarország szélsőségesen kiszolgáltatott a szomszédos országoknak, ahonnan vizeink mintegy 95 százaléka érkezik. Elsődleges érdekünk, hogy régiónkban kezdeményezői és elősegítői legyünk egy olyan vízpolitika kialakításának, 'mely felelősen bánik ezzel az erőforrással, és biztosítja a jó minőségű ivóvizet a ma élő és a jövő nemzedékek számára. Ahhoz, hogy ezek az erőfeszítések ne válhassanak semmivé egy váratlan esemény következtében, elengedhetetlen, hogy megelőzzük az olyan tevékenységek megvalósulását, amelyek súlyos kockázatot jelentenek. Ilyen kockázatos tevékenységnek kell tekintenünk a ciánvegyületek alkalmazásával folytatott bányászati eljárásokat. Hogy ezek mekkora veszélyt jelenthetnek, azt hazánknak a 2000. évi nagybányai balesetet követő tiszai szennyezés nyomán közvetlenül kellett megtapasztalnia. Annak érdekében, hogy ehhez hasonló balesetek ne ismétlődhessenek meg, ki kell mondani, hogy ennek a bányászati technológiának az alkalmazása nem kívánatos a Magyar Köztársaság területén. (Más országok - például Csehország - éppen a tiszai ciánszennyezés tapasztalataiból okulva ezt a lépést már korábban megtették a bányászati törvény módosításával.)

2009. december 31.-i határnappal hatályon kívül helyezte a választási eljárás külképviseleti szavazással kapcsolatos rendelkezéseit. E módosítás nélkül a külföldön tartózkodó választópolgárok nem élhetnének választójogukkal.

A hazai kiskereskedelmi piac egyszerre mutatja a magas koncentráció és az intenzív verseny jegyeit. Ennek a szituációnak egyértelmű elszenvedője a beszállító. A kereskedő által kínált szolgáltatások és az ezekért követelt díjak, hozzájárulások, sápok igen sokrétűek. A gyakorlatban az érvényesül, hogy a különböző jogcímeken szedett pénzeket a szállítók kénytelenek megfizetni, legfeljebb azok mértékét vitathatják, többnyire kevés sikerrel. Gyakori a formális okokra hivatkozó, semmilyen tényleges szolgáltatást nem kínáló, ad hoc követelés is a kereskedők részéről. Az erőfölényből fakadóan egyre magasabb árengedményeket követelnek, polcpénzt, listázási díjat fizettetnek a termelőkkel a marketingakciókhoz, a reklámújságok költségeihez hozzájárulást kérnek és az akvizíciós költségek egy részét is finanszíroztatják. A hosszabb fizetési határidők miatt a termelők sok esetben kénytelenek finanszírozni a kereskedelem forgótőke szükségletét is. Minél nagyobb egy lánc ereje méretét és szervezetét, eszközei fejlettségét tekintve, annál inkább él az erőfölény eszközeivel (hipermarketek, diszkont-láncolatok, stb.) A törvényjavaslat általános célja volt, hogy az élelmiszer termékpálya szereplői közötti üzleti kapcsolatok átláthatóbbá és etikusabbá tegye. A beszállítók és a kereskedők között alapvetően a termék kialkudott vételárát tekinti relevánsnak, egyéb utólagos visszatérítések alkalmazására csak a beszállító által igényelt és valós szolgáltatás nyújtása esetén lesz lehetőség. A versenytörvény hatálya alá nem tartozó, ugyanakkor a piaci szereplők között aszimmetrikus viszonyokat kialakító és szolgáló jelenségek jogi keretek közé szorításával, illetve tilalmával transzparens és kiegyenlített erőviszonyok alakíthatóak ki az egyes termékpályákon. Külön kiemelendő: a javaslat nem tesz tilalmazottá egyetlen olyan magatartást sem, ami az etikusan együttműködő felek között merülhet fel, kizárólag olyan tényállásokat határoz meg, amely „megmérgezi" a beszállító és a kereskedő viszonyát és amelyek az üzleti tisztesség keretei között nem tűrhetőek meg.

Az Alkotmány 70/A . §-ának (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Ezen alkotmányos előírás magában hordozza az állam azon kötelezettségét is, hogy a mezőgazdaság területén megélhetésüket kereső állampolgárok esetében a piaci viszonyok aszimmetriája során kialakuló feltételek miatt kieső bevételeket más forrásból (segélyek, támogatások) pótolja vissza a vidéki életforma és megélhetés, valamint a termelés fenntartásának biztosítása érdekében. A törvényjavaslat bevezeti a kiemelt termékpálya szervezet fogalmát, amely a nem nyereségérdekelt, reprezentatív érdekképviseleti és szakmai szervezetek számára biztosítja, hogy együttműködésükkel kapcsolatban önszabályozó megállapodást köthessenek, továbbá tagjaik számára az adott piacra, illetve az ott alkalmazásra kerülő árakra vonatkozó felmérést végezhessenek, információt adhassanak, valamint a tagok között erre irányuló koordinatív egyeztetést folytathassanak. Ez utóbbi tevékenység korábban gyakran ütközött a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmába. A módosítás szerint a kiemelt termékpálya szervezetek, illetve tagjaik összehangolt piaci magatartása csak abban az esetben minősülhet jogsértőnek, ha a tevékenység révén a termékpálya szereplői számára megvalósuló gazdasági előnyök meghaladják a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat. Felügyelete első körben az agrárpolitikáért felelős miniszter hatáskörébe tartozik, akinek bejelentésére indítható a Gazdasági Versenyhivatal által versenyfelügyeleti eljárás.

A területi vízgazdálkodás feladatainak meghatározása, az elvégzett feladatok költségeinek viselése közel kétszáz év óta az állam és az ingatlantulajdonosok közös felelőssége. A javaslat rögzíti: a társulati forma sajátos szervezet, nem gazdasági társaság, nem szövetkezet és nem társadalmi szervezet. Fő jellemzője, hogy állami, önkormányzati feladatot képező vízimunkák elvégzésére jön létre. A szolidaritás elve alapján a társulat tagja a működési területen valamennyi ingatlantulajdonos vagy használó természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (kényszertagság). A tag köteles a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.

„Ez a megkülönböztetés indokolatlan, az úgynevezett rendszerirányítási feladatok ugyanis a gyakorlatban nem válnak el a szállítórendszer üzemeltetésétől. Ráadásul a 2009/73/EK irányelv alapján bizonyos olyan feladatok, amelyeket a hatályos GET a rendszerirányítóhoz telepít, kifejezetten is a hálózat fejlesztésével, valamint a rendszeregyensúlyozással kapcsolatos kötelezettségek minden olyan engedélyesre vonatkoznak, amelyek földgáz-szállítórendszert üzemeltetnek. Mindezek miatt indokolt, hogy a villamosenergia-piaci szabályozás analógiájára a GET se írjon elő két külön engedélyt egymástól a gyakorlatban nem elváló feladatokra. Ez a szabályozás megfelel egyébként annak a jelenlegi helyzetnek, hogy az országban egyetlen szállítórendszer működik. A javaslat arra az esetre, ha a jelenlegi szállítórendszer mellé kiépítésre kerülnének új, másik engedélyes által üzemeltett szállítóvezetékek, a földgázrendszer irányításával és koordinálásával kapcsolatos feladatokat az úgynevezett kijelölt szállítási rendszerüzemeltetőhöz telepíti. A kijelölt szállítási rendszerüzemeltető a legnagyobb szállítórendszer üzemeltetője. Ez azonban nem jelent külön engedélyt a javasolt szabályozás értelmében."

A termőföldről szóló törvény (1994. évi LV.) főszabályként rögzíti: külföldi magán és jogi személy termőföld tulajdonjogát csak akkor szerezhet, ha önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet. A nyugat-dunántúli területeken tömegével indultak olyan eljárások, amelyekben a tulajdoni igénnyel fellépők úgy kérték, s kapták meg magyarországi termőföld tulajdonszerzésük megállapítását, hogy valójában nem feleltek meg a tulajdonszerzés törvényi feltételeinek. Utólagos adóbevallást teljesítettek, amelynek alapján az adóhatóság igazolta a tulajdonszerzés előtti három év mezőgazdasági árbevételét, s így megkerülhető vált annak bizonyítása, hogy a vizsgált időszakban tényleges mezőgazdasági tevékenységet folytattak. „Lényegében lehetőséget teremtett a földtulajdonszerzésére vonatkozó szabályok megkerülésére, kijátszására. Az ennek alapján kialakult visszaélésszerű gyakorlat a jogalkotói szándékkal ellentétes, és a termőföldvagyon védelméhez kapcsolódó nemzeti érdekek sérelmével jár. A törvényjavaslat célja ezen probléma orvoslása oly módon, hogy az adóhatósági igazolványt csupán egy, a környezettanulmány elkészítése során figyelembe veendő bizonyítékként rögzíti, amely önmagában nem eredményezi a hatósági igazolás kiállítását. A mezőgazdasági igazgatási szerv mérlegelésére bízza, hogy az adóhatósági igazolás alkalmas e a folyamatos mezőgazdasági tevékenység bizonyítására."

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2009. április 3-án kiadott közleményében bejelentette, hogy a Tisza menti regionális vízmű és a Duna menti regionális vízmű állami tulajdonú üzletrészét az észak-magyarországi regionális vízmű vagyonkezelésébe adja. A bejelentés előzményeként 2008 júniusában az új tulajdonosi programba többek között regionális vízműveket is besoroltak azzal, hogy a programban részt vevő cégek tulajdonának 25 százalékát intézményi és magánbefektetőknek értékesítik. 2008. augusztus 13-án nyilvánosságra került továbbá, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a regionális vízműveket a tőzsdérevitel elősegítése érdekében két szervezetté kívánja összevonni. 2008. szeptember 24-én Veres János a korabeli pénzügyminiszter ismételten megerősítette: „a cégméretekből eredő problémákat összevonással, holdingtársaság-szervezéssel, befektetési alap létrehozásával kívánják megoldani, a programba történő besorolás, illetve a tőzsdei bevezetés érdekében." A privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeként azonban 2008 őszén megakadt. A kormány viszont nem adta fel szándékát a vízművek privatizációjára, ezt a vízgazdálkodásról szóló törvény kikerülésével, a vagyonkezelés intézményének mind a nemzeti, mind a fogyasztói szándékot súlyosan sértő alkalmazásával kívánta végrehajtani. „A magyar vízvagyonnal, valamint annak hasznosításával, működtetésével és üzemeltetésével kapcsolatban minden kérdés kiemelt jelent őséggel bír, ezért a tartós állami tulajdonban tartásuk kiemelkedő nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági kérdés. Jelen törvényjavaslatunk azt a célt szolgálja, hogy az öt magyarországi regionális vízművet visszahelyezze a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok körébe."

A módosítási javaslat lehetőséget teremtett az elektronikus úton történő ügyintézésre - az állami adóhatóság mellett - az önkormányzati adóhatóságoknál is.

A javaslat megteremtette a lehetőséget arra, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. a piaci elégtelenségek mérséklése érdekében, a gazdálkodó szervezetek és önkormányzatok éven túli forgóeszköz hitel és kölcsön felvételéhez készfizető kezességet vagy bankgaranciát vállaljon. A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. készfizető kezesség vagy garancia vállalása következtében a gazdálkodó szervezetek és önkormányzatok könnyebben juthatnak éven túli lejáratú forgóeszköz hitelhez és kölcsönhöz.

A hatályos szabályozás értelmében a kizárólag energetikai célra használt termálvizet a meghatározott vízadó rétegekbe vissza kell táplálni. A törvényjavaslat hatósági hatáskörbe utalja a visszatáplálás mellőzésének az engedélyezését. Az engedélyezés alapfeltétele, hogy a termálvizet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények.

„Az ún. napi standolás bevezetése óriási adminisztrációs terhet ró a vendéglátósokra és pontos betartása szinte lehetetlen. Úgy látszik semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. A készpénzes fizetés 250 ezer forintban való maximalizálása kimondottan nehéz helyzetbe hozhatja azokat a kis-és közép vállalkozókat, akik a körbetartozás elburjánzása s az alacsony fizetési fegyelem közepette az azonnali készpénzzel való fizetést az áru átadásával egy időben bonyolítják, elkerülendő az utólagos banki átutalás esetleges elmaradását. Indokolatlannak tartjuk továbbá a házipénztárban tartott készpénzállomány további korlátozását is, ez a rendelkezés csak a pénzintézeteknek használ, míg a vállalkozások számára csak fölösleges nehézségeket jelent a készpénzkezelésnél és a készpénzes fizetéseknél."