„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok. A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az  elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Hogyan finanszírozzák az iskolai taneszközök beszerzését?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár úr! A köznevelési törvény szerint a működtető feladata a köznevelési intézmények működéséhez szükséges eszközök, taneszközök megrendelése, raktározása és pótlása. A működtető feladata működtetni, karbantartani a feladat ellátásához szükséges technikai berendezéseket, beszerezni a szükséges taneszközöket. A törvény szerint a taneszközök beszerzése a működtető feladata, de a beszerzést az állam finanszírozza. Nem ismert, hogy ezen eszközök beszerzésének lebonyolítása, finanszírozása hogyan fog történni: a működtető beszerzi a taneszközöket, és az állam utólag rendezi a számlákat, avagy a működtető előzetesen egyeztet az állammal, és csak azokat az eszközöket szerzi be, amelyeket az állam jóváhagy és finanszíroz.

– Államtitkár úr! A törvény nem tartalmazza a taneszköz fogalmának meghatározását sem. Nincs meghatározva, hogy mi tartozik a technikai berendezések és mi a taneszközök körébe, nem tudni például, hogy a jelentős ingó vagyont képviselő informatikai eszközök, digitális táblák mely kategóriába tartoznak. Ezekre tekintettel kérdezem:

• Mi minősül taneszköznek a köznevelési törvény alkalmazásában?
• A taneszközök beszerzésének finanszírozása hogyan fog történni?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A szocialisták számára láthatóan állandó problémát jelent az emlékek megőrzése és a múlttal való szembesülés. Sajnálattal látom, hogy ön sem kivétel. Ön, mint intézményfenntartó önkormányzati vezető pontosan tudhatja, hogy az iskolai taneszközök fogalma nem került meghatározásra az elmúlt húsz évben, a kormányzatok munkája során sem a fogalom pontos definiálása, sem a taneszközök állami engedélyezése nem történt meg. A polgári kormány viszont az általa kidolgozott és 2001-ben bevezetett kerettantervekhez elkészítette az első ajánlást az iskolai taneszközök alkalmazásához.

– Képviselő úr! Önök, szocialisták eltörölték a kerettantervi szabályozást, és a taneszközjegyzék és annak fejlesztése is az enyészeté lett. Egyes tantárgyak esetében ma is a 2002-ben megjelent szakmai ajánlás taneszközök kiválasztásához címet viselő rendszerezés segíthet meghatározni, hogy mely tantárgyhoz milyen taneszközök használhatók. Ezeket használhatják az érintettek, így az önkormányzatok is.

– Képviselő úr! Csak azon csodálkozom, hogy önnek ez nem jelentett problémát 1994 óta, csak most, amikor végre hosszú évek, évtizedek után választ kap erre a problémára. 2013-tól a működtető által beszerzett taneszközöket az állam finanszírozza majd az erre a célra tervezett keret, az intézményvezető javaslata és az állami intézményfenntartó központ jóváhagyása alapján. A 2013. évi állami költségvetés megalkotása során az e célokra szánt állami források átirányításra kerülnek az állami intézményfenntartó központhoz, így az érintett iskolák taneszközeinek beszerzése, pótlása megoldhatóvá válik.

Miért szabotálta a kormány a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozatban rögzített, lejárt határidejű intézkedési kötelezettségét?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés tavaly szeptemberi határozata a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át. A kezdeményező Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaként ezt üdvözöltem is, főként az országgyűlési határozat 3. pontját, miszerint „Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy készítsen elő intézkedési tervet nyelvünk értékeinek védelme, korszerű továbbfejlesztése és népszerűsítése céljából, és erről 2012. június 30-áig tájékoztassa az Országgyűlést.” Ezt bizony egyáltalán nem tették meg a határidőig, de még hónapok elmúltával sem. Szándékos szabotálás? Vagy csak hozzá nem értés?

– Az országgyűlési határozat vitájában azt mondtam: „Nagyon hasznos a 3. pontban írt intézkedési terv. Örülünk neki, hogy végre valami konkrétum is van egy javaslatban, de még egy törvény is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle.” És milyen igazam lett sajnos.

Azt is megfogalmaztam: „A Fidesz-kormányzat mindig is erős volt a szimbolikus politizálásban, azonban a gyakorlati intézkedésekben kevésbé, nagyon jónak tartanám, ha valami gyakorlati tartalommal is megtöltenék ezt” – mondtam, és további konkrétumot is javasoltam. Olvasatlanul leszavazták. 

– Balázs Géza, az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének vezetője, az Anyanyelvápolók Szövetségének ügyvezető elnöke érdeklődésemre a minap többek közt ezt válaszolta: „A magyar nyelvről mindenki tud panaszkodni, sőt javaslatai is mindenkinek vannak. Úgy tudom, több komoly munka is érkezett, de kellett volna egy nagyon határozott, tudós szerkesztőbizottság." Ezt javasolta nekem küldött, nyilvánosságra hozható válaszában Balázs Géza. Erre azonban tudtommal nem kértek fel senkit, így nemhogy érdemi cselekvés, de még intézkedési terv sincs.

– Államtitkár Úr! Bár a kultúráért felelős államtitkárság április 2-án bejelentette a www.magyarnyelvert.hu honlap elindítását, ez talán csak egy áprilisi tréfa volt, hiszen az oldal nem elérhető. A domain felmondás alatt van a Média Flash Kft. kezelésében.

– Államtitkár úr, nyugtassanak meg, hogy nem Schmitt Pált bízzák meg ezzel a feladattal!

• Miért szabotálta a kormány a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozatban rögzített, lejárt határidejű intézkedési kötelezettségét?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozatot a Ház szeptember 26-án fogadta el, és a magyar nyelv napjának első megünneplésére alig egy hónappal később, november 13-án országszerte és határainkon túl, a magyar lakta területeken sor is került. Minisztériumunk ugyanabban a hónapban megkezdte az egyeztetéseket a legfontosabb nyelvhasználati területeken hatás- és feladatkörrel rendelkező államigazgatási szervekkel, intézményekkel és szervezetekkel. Az ő ajánlásaikat figyelembe véve az anyanyelvű tudományosság, a köznevelés, a felsőoktatás területétől kezdve a külhoni magyarság, a közigazgatás, a média, a nyelvtechnológia, a művészetek, a hátrányos helyzetű csoportok nyelvhasználatán át a nyelvművelés kérdéséig tizenegy részterület elemzésére került sor. Örömmel vehetjük tudomásul, hogy a határozat által megkívánt széles körű szakmai egyeztetés során több komoly munka született, és hozzátehetjük: ez természetes, hiszen a résztanulmányok kidolgozására és az összesített helyzetkép szerkesztésére a Magyar Tudományos Akadémia és vezető egyetemeink képviselőit kértük fel.

– Képviselő úr! Korántsem arról van tehát szó, hogy a helyzetkép megalkotásához és az intézkedési terv előkészítéséhez szükséges tudós szerkesztőbizottság hiányozna, hanem arról, hogy a nyelvhasználat kérdései életünk egészét átfogják, és bonyolult összefüggéseibe beavatkozni csak igen körültekintően érdemes. A kormány éppen erre törekszik, ezért jelenleg az elkészült szakmai anyag konzultációin dolgozunk.

– Képviselő úr! Ne feledje, hogy alaptörvényünk 2012. január 1-jén lépett hatályba, a magyar nyelv védelmének ilyen erejű törvényi kötelezettsége tehát azóta áll fenn, hosszú évtizedek mulasztását és az ebből fakadó károkat pedig még a legjobb szándékkal sem lehet elsietett kellően végig nem gondolt intézkedésekkel pótolni és helyrehozni.

Hol vannak az EU-s zöldenergetikai pályázatok, s teremtenek-e majd munkahelyeket?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! Az NFÜ 2010 júniusában felfüggesztette a KEOP energiahatékonysági és megújuló energiás pályázatait. Azóta két és fél év eltelt, és egy minimális összegű 2011-es kiírást leszámítva mintha megállt volna az élet. Nem volt idejük rá! Két évig azzal kellett foglalkozniuk, hogy kialakítsanak egy olyan rendszert, ahol a fejlesztési pénzek egészen biztosan majd a „megfelelő” helyekre mennek. Érthető, hogy eközben arra már nem maradt energiájuk, hogy az országnak hasznos pályázatok kiírásával is foglalkozzanak, hogy forrásokat csoportosítsanak át, sem arra, hogy megvizsgálják, milyen hatása volt az eddigi programoknak, és min kellene esetleg változtatni.

– Államtitkár úr! Most végre döntés született arról, amit az LMP már 2009 óta követel, hogy 94 milliárd forintot átcsoportosítanának az épületfelújítási és megújuló energiás célokra. A gond csak az, hogy már megint túl vagyunk a határidőkön. Kérdezem tehát:

• Hol vannak a megígért energetikai pályázatok?
• Miért tetézik a két és fél év semmittevését még újabb késlekedéssel?
• Milyen hatása volt az eddigi projekteknek?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Pengeélességű kérdése zavarba hoz, de engedje meg, hogy megkíséreljem a választ. A kormány 2010 óta sokat tesz azért, hogy az operatív programok közötti átcsoportosítások eredményeként többletforrások álljanak rendelkezésre az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználása területén. Az Európai Bizottság 2012 szeptemberében hagyta jóvá ezt a szándékot, és ezt követően indult meg a pályázatok nyilvánosságra hozatala. A pályázati felhívások társadalmi konzultációja október 24. és november 4. között megtörtént, jelenleg az észrevételek beépítése folyik. A tervek szerint véglegesített nyolc pályázati kiírás még ebben a hónapban megjelenik, összesen 64 milliárd forint értékben. Ezen túlmenően a közeljövőben három újabb pályázatot írunk ki, így összesen 95 milliárdra bővül a keret.

– Képviselő úr! A 2007-2013-as ciklusban közel hatszáz energetikai fejlesztés valósult meg, ennek eredményeképpen a megújuló energiahordozó bázisú villamosenergia-termelés 0,42 gigawattóra/évre emelkedett, míg az üvegházhatású gázok kibocsátása 19,7 kilotonna/évre csökkent. Az idei évet tekintve az Új Széchenyi-terv keretében napi átlagban 4 milliárd forint értékben nyílnak meg új pályázati lehetőségek. A teljes támogatás 95 százalékát hirdettük meg eddig, 80 százalékára kötöttünk szerződést, és több mint 3000 milliárd forintot fizettünk ki, így Magyarország a nettó kifizetésekben a hatodik helyen áll az uniós országok között.

Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a Kraszna folyó tározója által érintett öt kilométer hosszú, Nagydobos-Ópályi-Kocsord községek gátján a kerékpárút minél hamarabb megépüljön?

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! Szatmár-beregi képviselőként különösen örülök annak, hogy az országban kézzelfogható vízgazdálkodási és árvízvédelmi fejlesztések valósulnak meg. A mi megyénk festői szépségű és gazdag vízrajzú keleti fele sajnos sokszor megszenvedte már a víz pusztító erejét, megtapasztalhatta a vízművek hiányosságaiból eredően az emberi és anyagi áldozatok súlyát. Ezért különösen örvendetes, hogy az ország sok nehézséggel sújtott keleti csücskében a szocialisták ígérgetései után most érdemi árvízvédelmi fejlesztések valósulnak meg. Üröm az örömben, hogy a Kraszna folyó tározója által érintett öt kilométer hosszú, Nagydobos-Ópályi-Kocsord községek gátjának tervezésekor elfelejtettek kerékpárutat építeni a jelzett szakaszon. Ennek hiányában a fenti települések nemcsak turisztikai, hanem a mindennapi kapcsolattartáshoz fűződő alapvető érdeke is sérül. Minden szempontból megnyugtatóbb és olcsóbb lenne ezt a bosszantó hiányosságot a jelen beruházás keretei között orvosolni, mintsem a távoli jövőbe kitolódó esetleges újabb beruházás keretében foltozgatni. Ezért kérdezem:

• Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a fenti kerékpárút a beruházással együtt megvalósuljon?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértünk, valóban nagyon fontos az Új Széchenyi-terv keretében közel 17,5 milliárd forint értékben elindított Szamos-Kraszna közi árvízcsökkentő tározó projekt. Ez több mint 200 ezer ember életét teszi biztonságosabbá. A konstrukció alapvető célja az árvízi biztonság növelése, az, hogy csökkenjenek az ezzel járó kockázatok. A munkálatok keretében árvízvédelmi töltések, tározók létesítésére, rekonstrukciójára, valamint az árvízvédelmi fővédvonalak infrastrukturális fejlesztésére volt és van lehetőség. A kerékpárút kialakítása azonban nem kapcsolódik szorosan az árvízvédelemhez, bár nem zárja ki a töltéseken a szabadidős tevékenységet, így természetesen a kerékpározást sem.

– Képviselő úr! Az Új Széchenyi-terv támogatásával az országban 23 helyen indulhatott el árvízvédelmi fejlesztés több mint 180 milliárd forint értékben. Bízunk benne, hogy a jövőben kerékpárutak építésére is tudunk ezeken a területeken keretet biztosítani, de a prioritás továbbra is elsődlegesen az emberek, a települések, a mezőgazdasági termőterületek védelme.

A kormány elkötelezettségét a kerékpáros fejlesztések vonatkozásában viszont az is mutatja, hogy az elmúlt tíz évben hazai és uniós forrásokból mintegy 800 kilométernyi kerékpárút épült Magyarországon, és ebből közel 300 kilométernyi kerékpárút-fejlesztés a 2010-12 közötti időszakban valósult meg. Az idén novemberig az összesen 100 millió eurós keretből 459 kerékpáros tevékenységprojekt nyert támogatást, ebben országosan 955 kilométer európai színvonalú kerékpárforgalmi létesítmény jött létre. Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb az ön által említett szakasz is a felsoroltak között lesz.

Béremelés Fidesz módra?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – Államtitkár úr! Választ most se fogok kapni, hanem nyolcévezés lesz, de azért besegítek. 2002 januárjában 71 352 forint volt az egészségügyi ágazatban a nettó átlagbér, 2010 januárjában 122 376 forint. Államtitkár úr szokta mondani, hogy ő matematikus, akkor mondja, ha nincs igazam abban, hogy ez plusz 51 024 forint nettó béremelés. 2010-12 viszonylatában az adóváltozások hatása viszont mínusz 3650 forint volt.

– Államtitkár úr! A Semmelweis-tervben önök azt ígérték, már kormányzati pozícióban - aztán nekem ne nyolcévezzen, hanem kétévezzen -, hogy az egészségügyi ágazat megújítása érdekében azonnali, azonnali, azonnali - figyeljen ide! - intézkedésekkel, béremelésekkel itthon tartják az orvosokat. Kétségtelen, hogy a nyáron volt béremelés, de ez az összeg csak bérkiegészítésként jutott el az orvosokhoz. Ígérgettek, mellébeszéltek, összevissza beszéltek, nyolcéveztek, hogy 2013-ban az emelés beleolvad az alapbérbe, amely az egyéb pótlékok számításának is az alapja.

– Államtitkár úr! Ha figyelmesen végigolvassa a mostani uborkasaláta-törvényt, rá fog jönni, hogy szó szerint az van benne, hogy „továbbra is indokolt annak előírása, hogy az ágazati előmeneteli rendszer keretében megállapított illetmény- vagy bérnövelés ne képezzen pótlékalapot az úgynevezett mozgó bérpótlékok vonatkozásában”. Ez 16 ezer orvost, 72 ezer egészségügyi dolgozót és 1400 egyéb egészségügyi dolgozót érint hátrányosan. Egyébként az orvosi bérek 30-40 százaléka jelenleg is mozgó bér, amely lényegében az ügyeleti és egyéb pótlékokból jön össze. Több tízezer forinttal fognak kevesebbet hazavinni az egészségügyi dolgozók, ha a kormányzat befagyasztja a mozgó béreket. Persze a rezidenseket is átverték ebből a szempontból, mert annak idején ők is bíztak az emelésben. 2010 első negyedében 88 500 forintot kaptak a rezidensek, 2011 első negyedévében pedig 83 800 forintot, kevesebbet, mint egy utcaseprő. A kérdésemet a következőképpen rövidítem le:

• Mikor lesz meg a beígért tisztességes alapbéremelés és ennek megfelelő mozgóbér-emelés, vagy folytatódik az orvosok külföldre üldözése?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Figyelemre méltó, hogy ön már nemcsak a kormányt, hanem önmagát is meghazudtolja. A kérdésében, ahogy elmondta, hogy kinek mennyi béremelést adott a kormány az egészségügyben, sőt azt is említette, hogy mindezt január 1-jéig visszamenőleg. Így van, köszönjük a béremeléssel kapcsolat elismerését. Valóban 90 ezer egészségügyi dolgozó kapott béremelést, de azt se feledjük, hogy 27 ezer alapellátásban dolgozónak is növeltük a kártyapénzét, így ők is többet vihetnek haza. A kör pedig folyamatosan bővül.

– Képviselő úr! Ezek után ön komolyan gondolja, hogy azzal vertük át a rezidenseket, hogy 2003 óta először, több lépésben megemeltük az egészségügyi dolgozók bérét? Önök, szocialisták ezzel szemben valóban nem emelték az egészségügyi dolgozók bérét hét éven keresztül, és valóban elvették a 13. havi fizetésüket.

– Képviselő úr! Nyugodjon meg, hallgasson végig! Nekem sem volt egyszerű önt végighallgatni, higgye el. Önnek hiába van belgyógyász, háziorvosi, sportorvosi végzettsége, sőt egészségügyi menedzseri és egészségbiztosítási szakértői oklevele, ennek ellenére nem szavazta meg itt a Házban legutóbb az orvoskollégáinak a béremelést. És ezután még feláll, és bírálja a kormányt, mindezt úgy, hogy önök, szocialisták eladósították a kórházakat, emelték a gyógyszerárakat, bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat is. Önök nemhogy emelték a béreket, hanem csökkentették. Akkor nem jutott eszébe felállni?

– Képviselő úr! Emlékeztetném arra is, hogy a kormány újabb ösztöndíjprogramot indít a szakorvos- és szakgyógyszerész-jelöltek mellett a gyermekorvos-jelöltek számára is. Papp Magor rezidens elnök szerint is motiváló a program, és ha az emelés folytatódik, annak már komoly hatása lehet az orvoselvándorlás visszaszorításában. Az ön által elmondottakkal szemben ez az igazság!

Mikor vizsgálja felül a kormány a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékét?

KISS SÁNDOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Egy írásbeli kérdésemre adott válaszukban korrektül tájékoztattak arról, hogy példaként először is Kisléta község miért nem minősül társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott településnek, és miért nem sújtja ezt a települést a munkanélküliség, már legalábbis a kormányrendelet szerint. Érthetetlen volt számomra, hogy ez a település nem minősül hátrányos helyzetűnek, míg a tőle sokkal kedvezőbb helyzetben lévő Máriapócs, Nyírbátor vagy Nyírbogát viszont már hátrányos helyzetűnek minősül, és ezáltal mindenféle pályázatokban és egyéb kedvezményekben, valamint plusznormatívában is részesül.

– Államtitkár úr! Tulajdonképpen nem is kérdezem, kérem: vizsgálják felül ezt a településjegyzéket! Amikor ezt a jegyzéket megnéztem, nem csak Kislétával találkoztam. Fel tudnám még sorolni az én szűkebb pátriámból Baktalórántházát, Gacsályt, Penyigét s a többi, amelyek ugyanolyan súlyosan hátrányos helyzetűek, mint a szomszédos községek, de valami oknál fogva vagy egy 2005-ös statikus állapot miatt folyamatosan elesnek a pályázati pénzektől és a normatívától. Nyilvánvaló, tudjuk, hogy a szegény embert az ág is sújtja, de azt hiszem, hogy ezeket a településeket talán még a kormány is sújtja azáltal, hogy nem említi őket ebben a jegyzékben. Én arra kérem önöket, államtitkár úr, hogy vizsgálják felül ezt a jegyzéket, és valóban a mai gazdasági és társadalmi helyzetnek megfelelő jegyzék álljon össze. Várom a válaszát, és nemcsak én várom, hanem ezek a települések is várják:

• Mikor kerülnek ki ebből a kedvezőtlen besorolásból?
• Mikor vizsgálja felül a kormány a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékét?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A területfejlesztési törvény szerint a kedvezményezett térségek besorolási feltételrendszerének meghatározása az Országgyűlés hatásköre, a kedvezményezett térségek besorolása pedig a kormány feladata.

–  Képviselő úr! A kormány 2012 végére irányozta elő a vonatkozó kormányrendeletek felülvizsgálatát és módosítását, a Nemzetgazdasági Minisztérium célja pedig az új, jelenleg kidolgozás alatt álló országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció céljaival összhangban egy egyszerűbb, hatékonyabb, a változásokat gyorsabban követő települési és térségi besorolás előkészítése.