Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, az ellenzéket szapulják, utóbbiak hangja nem különbözően, a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.", nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  A legutóbbi produkciókból idézünk.

Miért az osztrák vasútnak fizet közszolgálati pénzt a szaktárca?

MOLNÁR BÉLA (KDNP): – A magyar vasúti szakembereknek sok-sok magyar vasúti szakszó után most már osztrák szakszavakat is meg kell tanulniuk. Ilyen a railjet. Ennek a projektnek az a lényege, hogy az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) a MÁV-Startnak bérbe ad olyan járműveket, amelyek Budapest- Bécs-München vonalon közlekednek. A költségei a szokásosak: pályahasználati díj, vontatás, megállás, forduló, menetvonal, személyzet és az extra: az osztrákoknak fizetendő bérleti vagy rendelkezésre állási díj, ami 6,97 euró vonat-kilométerenként. Budapest-Hegyeshalom között mintegy 330–350 ezer forint. Ezért a pénzért az osztrákok, amit tőlünk kérnek, megkapják a lehetőséget, hogy a magyar pályán, a magyar vasúti piacon jelen legyenek, és piaci nehézségeiket kompenzálják azzal, hogy az egyik legjobb magyar vasúti vonalon futtathassák a saját kocsijaikat.

– Ha nincs pénz járműre, akkor vegyünk bérbe – így gondolták önök, amikor ezt a konstrukciót kitalálták. Jó, vegyünk bérbe vagy vegyünk lízingbe, de nem mindegy hogyan.  Nem biztos, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy egy kocsiért 10-12 év alatt kifizetjük azt az összeget, amiért, ha megveszünk, akkor az 25-30 évig is futhat. Nem biztos, hogy megfelelő az, hogy a MÁV nem jelenik meg a liberalizált európai piacon, és tulajdonképpen még a hazai piac egy szeletét is átengedjük az osztrák vasútnak.  A magyar szakaszon a járatok ugyanis részei a közszolgáltatásnak. Ily módon nem a MÁV-nak fizetjük a közszolgáltatási pénzt, hanem az osztrák vasútnak.

– Miniszter úr:

Miért jó ez a magyar államnak?

Miért jó ez a MÁV-nak?

HÓNIG PÉTER, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: – Képviselő úr! Az intézkedés eredményeként az 1-es vasútvonal minőségileg és járatgyakoriság szempontjából is emelt szintű szolgáltatással áll az utazóközönség rendelkezésére. Igazán sajnálom, hogy ön annak sem tud örülni, hogy szép vonatokon lehet utazni egyes vonalakon.

– A MÁV-Start a 2009-2010. évi menetrendje keretében december 13-ától, Budapest- Bécs-München vonalon valóban az osztrák vasúttársaságtól bérelt, belföldi forgalomban is igénybe vehető, railjet-vonatokat közlekedtet. A railjet-szerelvények és a magyar kocsik közlekedtetésének költségei közel megegyeznek, a bérleti díjat pedig a saját karbantartási költségek elmaradása és a remélt bevétel-növekedés kompenzálja, ezért a költségvetés számára ez az üzletpolitikai döntés nem jelent többletfinanszírozási igényt. Az 1-es vonalról később áttelepített kocsik pedig máshol is a minőség javítását eredményezik. Tehát azt gondolom, összértékében nem helyes az ön számítása.

MOLNÁR BÉLA: – Miniszter úr! Ön mondja: a karbantartás elmaradása árán béreljük ezeket a kocsikat. Ha viszont a karbantartás elmarad, az onnan levett vonatok vajon hogyan fognak más belföldi vonalakon közlekedni?  Elképzelhetetlen, hogy ez így megvalósuljon.

– Miniszter úr! Mégiscsak azt kell gondolnunk, hogy ha kifizetünk valamilyen bérleti díjat, akkor az a magyar állam pénzéből, a magyar adófizetők pénzéből történik. Tehát mi egy közszolgálati fizetséget adunk azért, hogy itt lehetnek ezek a kocsik. Még egyszer mondom, lévén ezt ön nem vette észre: tíz év bérleti díjáért tulajdonképpen, ugyanilyen színvonalú, harminc éven keresztül futtatható kocsikra tehetnénk szert.

– Sajnos, az a probléma, tisztelt miniszter úr, hogy ön, illetve a kormány nem a magyar állam érdekeinek, nem a magyar vasút érdekeinek a figyelembevételével döntött most sem - mint eddig nagyon sokszor!

Államkincstári anomáliák!

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): – A Veszprém megyei önkormányzat 2003 óta három, a 2007. évtől pedig négy átvett oktatási intézményt működtet Ajkán. Az alapító okirataik módosítását a megyei önkormányzat - mint fenntartó - határidőben az Államkincstár Közép-dunántúli Regionális Igazgatóságára terjesztette a törzskönyvi nyilvántartásba-vétel érdekében. Az Államkincstár az átvezetést nem tette meg.

– Az 1993. évi LXXIX. törvény 102. §-a akként rendelkezik, hogy a fenntartót illetik meg az alapítói jogok. A költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény általános szabályokat tartalmaz, míg a közoktatási törvény speciális rendelkezéseket fogalmaz meg az alapítói jogok vonatkozásában, így a közoktatási törvény rendelkezései elsőbbséget élveznek. A két jogszabály ellentétes értelmezése esetén az Államkincstár nem az illetékes minisztériumok közötti egyeztetést kezdeményezte, hanem a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény rendelkezéseit kívánja alkalmazni a Veszprém megyei önkormányzat hátrányára.

– Kérdezem az államtitkár urat:

Megfelelőnek tartja-e a Magyar Államkincstár eljárását?

Kíván-e egyeztetést kezdeményezni az Oktatási és Kulturális Minisztériummal?

2010. január 1-jét követően a megyei önkormányzat által fenntartott ajkai oktatási intézmények és a megyei önkormányzat megkapja-e az igényelt központi normatívákat?

Jogsértés megállapítása esetén tervezi-e a felelősök számonkérését?

KATONA TAMÁS, pénzügyminisztériumi államtitkár: – A végéről kezdve: természetesen, ha a jogszabályi feltételeknek megfelel egy intézmény, akkor a normatívákat megkapja. Ha lennének felelősök, akkor azokat felelősségre vonnánk természetesen.

– Képviselő úr! Ön egy jogalkotási problémát említ, de ha egy kicsit pontosabban megnézzük, látjuk: van két olyan önkormányzat, amelyik nem tud egymással megegyezni. Ez a két önkormányzat vitában áll, és azt gondolja, hogy az Államkincstár illetékes igazgatósága el tud dönteni egy ilyen vitát. Egyébként csak emlékeztetem arra a tisztelt képviselő urat, hogy ez a vita nem új keletű, előbb keletkezett, mint a költségvetési szervekről szóló, ez a bizonyos státustörvény, és már akkor sem tudtak megegyezni.

– Amikor is a Kincstár meghozta a döntését, akkor az alperes a bírósághoz fordult, és a bíróság megerősítette a Magyar Államkincstár álláspontját. Miután fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróságon van az ügy, ezért azt gondolom, hogy nem illendő, hogy bármilyen megjegyzést fűzzek ehhez, nyilván a bíróság irányt fog mutatni, mint mindig. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet két önkormányzat megegyezését valamilyen jogszabállyal helyettesíteni. Tehát azt gondolom, ha önök úgy döntöttek, hogy valamilyen módon közösen működtetik az intézményt, vagy van egy fenntartó és van egy működtető, akkor ez megegyezési kényszerrel is jár!

LASZTOVICZA JENŐ: – Én viszont azt gondolom, hogy a minisztérium válaszát nem igazán lehet elfogadni, több szempontból sem. Azt gondolom, hogy az oktatási törvény egy speciális törvény, amely határozottan, nyíltan megmondja, hogy mik a fenntartó jogai és mik az alapító jogai. Ha az alapító nem bírja ellátni egy intézmény fenntartását, és átadja a megyének, és a megye fizeti a költségeit az iskolák fenntartásának, akkor alapvető jogok illetik meg a fenntartókat. A legnagyobb probléma, amiben mi a minisztérium segítségét elvárjuk, elvárnánk: ha nem történik meg a bejegyzés, 2010. január 1-je után négy ajkai intézményben több mint kétezer diáknak a finanszírozása és a családjának a finanszírozása válik kétségessé, és több mint 300 pedagógust érint! Mindezen túl az államkincstári levélben azt is leírták, hogy amennyiben ez nem történik meg, úgy a megye összes intézményének a finanszírozása is problémát jelenthet, és nem kell mondanom, 49 intézményt tart fenn a Veszprém megyei önkormányzat.

KATONA TAMÁS: – Képviselő úr! Még mindig nem értem, hogy miért kell kerülő utakat keresni, és miért nem tud megegyezni két önkormányzat egymással, éppen a gyermekek, a tanulók érdekében. Arról pedig nincs szó, hogy a normatívát ne finanszírozná megfelelően a Magyar Államkincstár, ha önök a jogszabályoknak megfelelően járnak el.

Ejtőernyősöket küld a Külügyminisztérium?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – Államtitkár úr! Megdöbbentő, hogy amíg a Külügyminisztérium napi pénzügyi bajokkal küszködik – már karácsonyi képeslapok küldésére is alig van pénz -, a minisztérium szűkös büdzséjét káderek lassan megszűnő pozícióinak kimentésére herdálják. Tudomásunkra jutott, hogy multilaterális szervezetekbe, a külügyek tanácsát előkészítő földrajzi munkacsoportokba, állandó képviseletre ejtőernyősöket küldenek ki. Tucatnyi diplomatát már ki is küldtek, jó néhányuk kiküldetése pedig folyamatban van.

– Államtitkár úr!

Talán nincs tisztában azzal a minisztérium vezetése, vagy csak nem akarja tudomásul venni azt, hogy az uniós delegációk harmadik országokban és nemzetközi szervezetekben a soros elnök helyett a főképviselő autoritásának részét képezik majd a jövőben?

Milyen elvek alapján zajlik a kiválasztás?

Csak nem kádertemetőt akar alapítani harmadik országokban a minisztérium?

Mikor tervezik visszahívni azokat a diplomatákat, akik az átmeneti időszak elteltével végképp feleslegessé válnak?

SZABÓ VILMOS, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Én azt gondolom, hogy az önök számára, így az ön számára is pontosan ismert, milyen elvek alapján választja vagy választotta ki a Külügyminisztérium azokat a diplomatákat és azokat a szakembereket, akiket erre a munkára fölkért, és akiket már adott esetben ki is küldött. Szeretném önt biztosítani most is - mint ahogy már korábban is megtettem -, hogy semmilyen személyek vagy káderek kimentéséről nincsen szó. A szakértelmet figyelembe véve, az ellátandó munkához szükséges létszámú személyt, diplomatát és szakembert küldtünk és küldünk ki. Azok a határozott idejű szerződések, amelyek érvényben vannak, nyilvánvalóan annak megfelelően fognak majd lejárni, ahogyan és amikor arra a munkára már nem lesz a továbbiakban szükség. Én úgy gondolom, hogy semmilyen aggodalomra nincsen oka sem önnek, sem másnak, és szeretnék mindenkit e tekintetben megnyugtatni, hogy semmi nincs a függöny mögött, ami miatt önöknek aggódniuk kellene!

BALLA MIHÁLY: – Államtitkár úr! A kérdésemet azért tettem föl, mert az embernek az az érzése, hogy egyre többen menekülnek a süllyedő hajóról! És így van a Külügyminisztériumban is!

Ez az igazi mérleg!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): – A hazai tankötelezettség ma 12 évet fog át. A baloldali kormányok 8 évet kaptak, hogy ennek sikerére döntő hatást gyakoroljanak, és eredményeket produkáljanak. A nekidurálás meg is történt: 2002 óta több tucatnyi kormányzati programban oktatási ígéretek tömkelegét tették a hátrányos helyzetű, a leszakadó társadalmi csoportoknak.

– Ha a töredékét megvalósították volna, ma nem itt tartanánk! Ehelyett rettenetes kártételt látunk, akármerre nézünk, a teljes oktatásügy drámai elszegényedését! Százmilliárdot meghaladó mértékben csökkentették az évek folyamán az oktatási támogatások összegét, aminek az értéke is egyre drasztikusabban romlott. Óvodák, iskolák ezreit záratták így be, kényszerítették ki az átszervezésüket.

– A nagy pusztítással párhuzamosan pedig azt ígérgették, hogy soha nem látott mértékben fejlesztenek. Ígértek az óvodai férőhelybővítést, a falvakban iskola-korszerűsítést. Ígértek a cigányságnak integrációt, oktatási eszközökkel. Ez olyan jól sikerült, hogy rosszabb a helyzetük, mint valaha, miközben sok-sok milliárd folyt el eredmény nélkül. Ígértek a „Biztos kezdet" programot. Ígérték a hátrányos helyzetűeknek az „Útravaló" programot, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványból ösztöndíjat. Mindvégig hangoztatták: ők állnak a hátrányos helyzetűek, köztük a cigányság érdekei pártján. A hátrányos helyzetű rétegek azonban köszönik, de nem kérnek ebből a nagy gyámolításból, amelytől az életviszonyaik, oktatási esélyeik ilyen drasztikus mértékben romlottak!

– Államtitkár úr, kérem, adjon számot arról:

Hány iskolát, óvodát zártak be, illetve hányat építettek, vagy újítottak fel teljesen a csaknem 8 év alatt?

Hány százalékkal nőtt a lemorzsolódás az oktatás egyes területein?

Hány százalékkal nőtt a hátrányos helyzetűek óvodáztatása, oktatási sikeressége?

Hány százalékkal javulnak, és hány forinttal nőnek a hátrányos rétegekre szánt oktatási ráfordítások jövőre, 2009-hez képest?

ARATÓ GERGELY, oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: – Valóban, képviselő úr, nagyon jelentős átalakulás zajlott le az elmúlt hét évben az intézményrendszerben. A kistérségi társulások és ezen belül különösen az intézmény-fenntartásos vállalkozó kistérségi társulások beléptével jelentősen átalakult a finanszírozói és fenntartói rendszer, ez több száz intézményt érintett. Az átalakulások döntő részénél megmaradtak azok az intézmények tagintézményként, amelyek a településeken, a falvakban működnek. Más a cégtábla, korszerűbb, hatékonyabb intézményirányítási módszer van, de ugyanakkor a tanítás, az iskola működik tovább. Ha a képviselő úr nem hiszi, akkor látogasson meg egy olyan kistérséget, mondjuk, a szegedi kistérséget, ahol kihasználják a társulásban rejlő előnyöket, ésszerűen, jól osztják el a forrásokat.

– Képviselő úr! Az oktatás rendszerében az oktatási kormányzat elsősorban lehetőségeket tud nyújtani. Ott, ahol a lehetőségeket keresik - ilyen például Kőbánya, az én választókerületem -, ahol nem a politikai civódást lehetőségét látják az oktatásban, hanem közösen megoldandó feladatokat, ott a kormány támogatásával tudnak eredményeket elérni. Én azt kívánom minél több településnek és iskolának, hogy ilyen környezetben működhessen!

PÁNCZÉL KÁROLY: – Államtitkár úr! Az elmúlt években a trükkök százaiból az önök tárcájának is bőven kijutott. Hány és hány olyan program volt, amit az elmúlt években bejelentettek majd szép lassan eltűntek és elvéreztek! Ilyen volt például az „Új tudás" program. Tavaly ilyenkor, egy évvel ezelőtt erről szólt minden, de már az idei költségvetésben is felére csökkent, majd pedig teljesen elvérzett ez a program. Az „Útravaló" ösztöndíjprogram – húszezer diákról van szó – támogatását is levették a felére. A roma integrációs programok, az „Utolsó padból" program sem tudott eredményeket felmutatni. De a legfájóbb az, amit Hiller miniszter úr beismerésként, egy médiakérdésre válaszként így fogalmazott: „Ma az oktatás, a közoktatás helyzete rosszabb, mint volt nyolc, tíz évvel ezelőtt, rosszabb körülmények között." –  Ez az igazi mérleg!

Ki a felelős a csökkent munkaképességűeket
ért újabb hátrányos döntések meghozataláért?

ERDŐS NORBERT (Fidesz): – Novemberben az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet kiadta Békés megyében első rehabilitációs szakértői vizsgálatát. A vizsgálat a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató cégek szakemberei körében komoly felháborodást eredményezett. A számtalan jogtalanság eredményeként elutasításra került minden 50 százalékos vagy az alatti munkaképességű ellátott. A vélhetően a politika által befolyásolt döntés szakmailag megalapozatlan és a jogszabályokkal is ellentétes. Sőt, olyan információ látott napvilágot, amely szerint egy belső utasítás értelmében – nem pedig szakmai alapon – kellett elutasítani az említett kört.

– Államtitkár úr! Eddig abban a tudatban voltunk, hogy egy jogállamban a rehabilitációs bizottság csak és kizárólag szakmai és jogi alapokra támaszkodva hozhatja meg döntését. Egy ilyen belső utasítás azonban szembemegy mindezzel, felülírja és megsérti az alkotmányos alapjogokat, valamint semmibe veszi a meglévő jogszabályokat és az egyenlő elbírálás elvét. Az intézet vizsgálata a szociális foglalkoztatásban lévők mintegy harmadát érinti, körülbelül 2 ezer családot. Ezzel a döntéssel kilökik a szabad munkaerőpiacra azokat a csökkent munkaképességűeket, akikről korábban már megállapították, hogy csak rehabilitációval foglalkoztathatók. Az okozott anyagi és lelki válság eredményeként ők is a túlterhelt egészségügyre vagy az amúgy is nehéz helyzetben lévő önkormányzatokra akarnak majd támaszkodni.

– Államtitkár úr!

Valóban létezik-e ilyen belső utasítás az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetnél?

Ha igen, akkor miként tartja ezt összeegyeztethetőnek a jogállami szabályokkal?

Ki a felelős a csökkent munkaképességűeket ért újabb hátrányos döntésért?

Mi a szándékuk azokkal a csökkent munkaképességűekkel, akiket az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet elutasít?

KORÓZS LAJOS, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: – Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet természetesen szakmailag megalapozottan és a jogszabályokkal összhangban hozza meg a döntéseit. Az intézetnek olyan belső utasítási rendszere van, amely a jogszabályokon alapul. Ellentétben az ön által elmondottakkal a finanszírozás feltételeinek megváltoztatása kizárólag szakmai alapon történt. Azt a célt szolgálják a változtatások, hogy a leghátrányosabb helyzetű célcsoport ellátásához, segítséghez jussanak, és ne szorítsák ki őket azok a személyek, akik nem az ellátás célcsoportjai, ne szorítsák ki őket az ügyeskedők, merthogy most körülbelül ez van.

– Képviselő úr! Ön azt kérdezi, mi lesz azokkal, akiket az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet elutasít?  Az ORSZI-elutasítás azt segíti, hogy más foglalkoztatási lehetőségek felé nézzenek, mint például a védett akkreditált foglalkoztatás, illetve a nyílt munkaerőpiac. Tehát ebbe az irányba kéne menni ezeknek az embereknek, és nem bebetonozni az 50 százalékon őket.  Az ORSZI feladata az intézményen belüli szociális foglalkoztatás célcsoportját azonosítani, s vizsgálni azt, hogy kizárólag ebben az ellátási körben szükséges-e a munka rehabilitációhoz való hozzájutás biztosítása. Egyébként Békés megyében sajnálatos módon, az intézményen belüli szociális foglalkoztatás célcsoportja nem minden esetben a jogszabályoknak megfelelően történik, és most még finoman is fogalmaztam!