Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.", nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

Kidobott hulladékpénzek?

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): – Miniszter úr! Az Állami Számvevőszék a szilárdhulladék-gazdálkodásra nyújtott támogatások hasznosulásának ellenőrzésekor a következő - nem túlhízelgő - megállapításokat tette. Magyarországon a települési szilárd hulladék aránya 65 százalék, egyes szaklapok szerint 75 százalék, szemben az Unió által előírt maximális 60 százalékkal. Várhatóan nem tudjuk teljesíteni a lerakott hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának csökkentésére vonatkozó 2009. évi kötelezettségeinket sem, amely az Unió részéről akár pénzbírság kiszabásával is járhat. Hiányos a szabályozás, és így a hulladékból előállított komposztok mezőgazdasági felhasználása sem megoldott. Ami az energetikai hasznosítást illeti, a Mátrai Erőműben történő égetéshez továbbra is hiányoznak a mechanikai, biológiai előkészítés műszaki feltételei.

– A szelektív gyűjtéssel is hadilábon áll az ország. Az ily módon begyűjtött hulladék hasznosítására még csak koncepció sem volt a vizsgált időszakban. Ráadásul az is gondot jelent, hogy az önkormányzatok meglévő közszolgáltatási szerződései 2012. december 31-éig érvényesek, míg a hulladékkezelési rendszerek üzembe léptetését legkésőbb 2010-ig megkezdik. Jellemző továbbá: gyakorlatilag a közszolgáltatók határozzák meg a díjat nem pedig a megrendelők. Utóbbiak az ellenőrzött települések 61,5 százalékán egyáltalán nem, 12,8 százalékán pedig csak részlegesen határozták meg a közszolgáltatási díjak tartalmát.

– Az Állami Számvevőszék szerint nem történt meg a lakosság kellő tájékoztatása sem a megvalósult vagy megvalósulni készülő szilárdhulladék-kezelést szolgáló beruházások kivitelezéséről és a hulladékkezelési technológiáknak a díjakra gyakorolt hatásáról. Az újonnan életbe léptetett termékdíj-szabályozások hatására nem csökkent az egyszer használatos csomagolóanyagok aránya sem.

– A szilárd hulladék kezelésére 2003 és 2008 között 95 milliárd forintot költött az ország, - háromnegyedét uniós forrásból. A források felhasználásának hatékonyságát rontja a célok teljesítésében mutatkozó elmaradás, illetőleg a projektek kivitelezésében jelentkező késedelem is. Az Állami Számvevőszék javasolja a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek a jelenleginél hatékonyabb szabályozás kidolgozását, elsősorban a hulladék keletkezésének megelőzésére, valamint stratégia készítését a hulladékgyűjtésből keletkező másodlagos nyersanyagok hasznosítására. Kérdezem a miniszter urat:

+ Hogyan kívánja ezt az ÁSZ-javaslatot teljesíteni?

SZABÓ IMRE, környezetvédelmi és vízügyi miniszter: – Képviselő Úr! A kormánytól számon kértek, amiről kérdezett, önkormányzati feladatkörben vannak. Az önkormányzatok nem tájékoztatták megfelelően a lakosságot, többségük nem határozta meg a közszolgáltatási díjak tartalmát, nem írták elő a kötelező szelektív hulladékgyűjtést.

– Az önkormányzatok az elmúlt években szelektív gyűjtési rendszerek fejlesztésére 1,5 milliárd forintot, hulladékkezelési rendszerre pedig mintegy 6 milliárd forint támogatást kaptak. Azt azonban el kell ismernünk, hogy az EU-csatlakozás óta a hulladékfeldolgozás állami támogatása szinte minimálisra csökkent. Ennek az az oka, hogy ez a tevékenység a közösségi piaci versenyszabályok hatálya alá tartozik, amelyek nem engedik meg a vállalkozások diszkriminatív támogatását. Ettől eltérni csak külön eljárás alapján, különösen fontos környezetvédelmi érdekből lehet. Előkészítettük viszont a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében a kimondottan a hulladék hasznosítását célzó beruházások támogatási konstrukcióját. Ebben az évben 6 milliárd forintos kerettel nyílik meg a vállalkozások számára, és remélem, hogy ez jó hír a képviselő úrnak is, és az ügyben elkötelezettek számára is.

RÉTVÁRI BENCE: – Örülök, hogy a miniszter úr nem csőlátású, de a szemléletük a hulladékgazdálkodás területén még mindig csővégi. Csővégi, hiszen kétszer annyi hulladékot rakunk le, mint Ausztria!

Kormányzati melléfogások

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): – Miniszterelnök úr! 2002-ben, amikor a polgári kormány átadta az ország vezetését a szocialista kormánynak, akkor mindenki, még az akkori szocialista miniszterelnök is egyetértett azzal, hogy a magyar gazdaság jó állapotban van. Az akkori szocialista miniszterelnök és pénzügyminisztere is egyetértett a Fidesszel abban, hogy Magyarország lesz a térségben az első, amely bevezetheti az eurót. Még a 2006-2007-es céldátum is elhangzott! Azóta, eltelt hét és fél esztendő: a szlovákok és a szlovének bevezették az eurót, Magyarország esetében az új céldátum is ködbe veszik. Azt is sokszor hallhattuk a kormánytól – öntől is gazdasági miniszterként –, hogy a válság nemhogy Magyarországot, Európát sem nagyon fogja érinteni, majd azt, hogy legfeljebb az oldalszele érint minket. Mégis belekerültünk a közepébe!

– Miniszterelnök úr! Minden bizonnyal ön is egyetért azzal, hogy egy gazdaságpolitikának a két legfontosabb mérőszáma a gazdasági növekedés, visszaesés mértéke, valamint a munkanélküliség alakulása. Az Orbán-kormány 5,6 százalékos munkanélküliséget hagyott az őt követő szocialista kormányra. Ma eléri a 10,3 százalékot. Utoljára 1996-ban volt ilyen magas! Arról nem is beszélve, hogy – a harmadik negyedéves adatok szerint – a gazdaság visszaesése elérte a 7,2 százalékot. Nos, lássuk be: ez a kormány mind a kettőben csődöt mondott! 

– Miniszterelnök úr!

+ Vajon hány magyar embernek kell még elveszítenie a munkáját ahhoz, hogy önök változtassanak?

+ Látja-e, tudja-e már, hogy az elmúlt hét és fél esztendőben hol rontották el?

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – Képviselő úr! Nem tudom, ön milyen újságokat olvas. Én azt olvasom minden nap, hogy a korábbi időszakhoz képest egyre több pozitív hír jelenik meg Magyarországról. Míg önök azt mondják, hogy Magyarország az utolsók között kullog, én viszont most azt látom, hogy egyre több rangsorban Magyarországot kezdik kilátásai alapján előrehelyezni. Nemrég írta az egyik legtekintélyesebb amerikai bankház, a JP Morgan: Magyarország lehet az első a közeljövőben, amely a lengyel, cseh és magyar trió közül képes lehet bevezetni az eurót az alapján a nagyon szigorú, prudens gazdaságpolitika alapján, amit most folytatunk.  A jövő héten, a költségvetés zárszavazásakor önök is szavazhatnak arról, hogy támogatják-e azt a 3,8 százalékos hiányt, ami Magyarországot Európa negyedik legkisebb költségvetési hiányú országává teszi. És ha önök esetleg úgy döntenének, hogy ezt és nem a 7,5 százalékos hiányt fogják támogatni, akkor tehetnek azért, hogy Magyarország teljesítse a maastrichti kritériumokat, ami az euró bevezetéséhez kell.

– De, beszéljünk csak számokról! Magyarországé lesz jövőre a negyedik legkisebb költségvetési hiány Európában! Magyarország lesz az az ország, ahol jövőre csökkenő pályára áll az eladósodottság, szemben Európa egészével! Magyarországon ebben a félévben 1 millió 350 ezer embernek lett kevesebb az adója, jövőre több mint 3 millió embernek lesz kisebb az adója. 650 ezer családnak csökkentjük a távfűtés áfáját. 70 ezer munkahely megtartásához járultunk eddig hozzá azért, hogy azok az emberek állásban maradhassanak, akik elvesztették volna a munkahelyüket. Százezer ember dolgozik ma az „Út a munkához" programban, abban a programban, amelyben olyanokat hoztunk vissza a munka világába, akik közül sokan évek óta inaktívak voltak és nem dolgoztak. Összességében tehát, a válságkezelés számszerű, mindenki számára érthető eredményeket hozott már, és fog hozni a következő években!

SZIJJÁRTÓ PÉTER: – 2002-ben, tisztelt miniszterelnök úr, nem volt gazdasági válság sem a világban, sem itthon. 2002-ben nemzeti konszenzus volt abban a tekintetben, hogy Közép-Európából mi leszünk az elsők, mi vezetjük be elsőként az eurót. 2002 óta eltelt hét és fél esztendő.

– Miniszterelnök úr! Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, angol nevének rövidítése: Organisation for Economic Co-operation and Development – A szerk.) legutóbbi jelentése szerint jövőre Európában öt ország nem fog gazdasági növekedést produkálni. Magyarország ezek között van! Ön viszont hosszasan sorolta: mi minden leszünk mi az elsők. Miniszterelnök úr! Ennek már senki nem hisz!  Az emberek egyértelműen változást, váltást akarnak!

Hol van a sok ezermilliárd forint, miniszterelnök úr?

CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Az elmúlt hónapokban joggal elhíresült sukorói ingatlanügyre adott válaszaiból egyértelművé vált, hogy ön és kormánya nem hajlandó felmondani egy olyan szerződést, amiről az Állami Számvevőszék, az ügyészség és az illetékes földhivatalok is kimondták: több sebből vérzik, szabálytalanok, sok százmilliós vagy inkább sokmilliárdos kár érte ezen szerződéseken keresztül a magyar államot, a magyar adófizetőket. Van tehát olyan szereplője a magyar gazdaságnak, aki jól jár!  Azok a szereplők viszont, akik igazán a hátukon viszik ezt az országot, azok az elmúlt években az önök kormányzása nyomán finoman szólva sem jártak jól. A KSH-adatok egyértelműen mutatják, hogy tovább tart a leszakadásunk, és egyértelműen mutatják azt is, hogy a válságot önök nem megoldják, hanem okozzák, illetve mélyítik!

– Miniszterelnök úr! Önnek, mint miniszternek, korábban, mint kormánybiztosnak, most pedig miniszterelnökként volt eszköze a brutális megszorításokon kívül, amivel valóban lehetett volna a gazdaság állapotán segíteni: uniós forrásoknak hívják. 7000 milliárd forint állt az önök rendelkezésére. Mind a mai napig, miközben a családoktól veszik el utolsó néhány ezer forintjukat, semmit érdemben ezzel az uniós forrástömeggel kezdeni nem tudtak, alig 5 százalékát voltak képesek fölhasználni.

– Miniszterelnök úr! Ön, még miniszterként, azt mondta: átcsoportosítanak az önkormányzatoknak, hogy olyan beruházásokra lehessen költeni, amelyek a gazdaság motorjai lehetnek. Alig 200 milliárdot engedtek átcsoportosítani!

+ Hol van a sok ezermilliárd forint, miniszterelnök úr?

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – Képviselő Úr! A világgazdasági válságot nem mi csináltuk, de annak magyarországi hatásait próbáljuk elhárítani, és a kárt menteni. Elismeri ezt mindenki nemzetközileg, hadd utaljak csak a múlt hét fejleményeire: a Le Monde szerint Magyarország mutatta meg a válságból kivezető utat. Egy román napilap pedig azt írta: Magyarország a stabilitás oázisa a régióban. És talán az az előrejelzés sem véletlen, mely szerint Magyarországon 2011-től kezdve – a mostani intézkedéseknek köszönhetően – átlagosan 4 százalékos növekedés valósulhat meg. Ezt nem mi mondjuk, hanem a nagy amerikai bankházak.

– Képviselő úr! Európai uniós forrásokból számos programot indítottunk, amely kifejezetten a válságkezelést célozza. Magyarországnak nincs oka szégyenre. Magyarországon a 7000 milliárd forintból eddig 600 milliárd forintot fizettünk már ki készpénzben az igénylők, a pályázók számára. Ilyennek tekintem azt a programot, amely a hazai forrásokat kiváltva és felváltva azt támogatja, hogy öt nap helyett csak négy napot dolgozzon egy cég, amikor nincs kereslet, egy napig pedig képezzük az alkalmazottait. Ezzel meg lehet tartani a munkaerőt. Ez a forrás is részese annak a 70 ezer munkahelynek, amelynek a megtartásához már támogatást nyújtottunk. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan próbáljuk segíteni a gazdálkodást az európai uniós források segítségével. Összességében tehát láthatja: az európai uniós források segítik a kilábalást. Nyilván idő kell az építkezésekhez, de ezek többsége már jelenleg is zajlik, és még inkább érezhető lesz a következő években.

CSER-PALKOVICS ANDRÁS: – Miniszterelnök Úr! 2006-ban nem volt világválság. A Magyar Szocialista Párt vitte a válságba Magyarországot! Az Új Magyarország fejlesztési tervnek, annak idején két prioritása volt: az egyik a foglalkoztatottsági szint növelése, a másik a növekedés elérése. Ebből a kettőből egyik sem sikerült, mind a kettő rohamos romlást mutat.

– Miniszterelnök Úr! 2006 óta mondják: lesz kibontakozás. 2006 óta kérnek, várnak türelmet a magyar emberektől!  Most 2009. év végét írunk – és nemhogy jobb lenne, hanem egyre rosszabb!

Hol tart az iratnyilvánosság ügye?

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): – Több mint egy éve nyilvános a Kenedi-jelentés. Ebből a jelentésből megtudhattuk, hogy a rendszerváltást követően az egykori állambiztonság által keletkeztetett iratok tekintetében nemhogy a nyilvánosságot nem sikerült biztosítani, hanem az iratok visszatartásán túlmenően az iratokkal való manipulálás is folytatódott, iratokat semmisítettek meg. A bizottság konkrét javaslatokat fogalmazott meg azzal kapcsolatosan, hogyan járjon el a jogállam kormánya. Egyfelől új nyilvánosságtörvényt, dossziétörvényt szorgalmazott, másfelől felvetette a mágneses szalagok ügyét. Tehát azt, hogy mágnesszalagokon még mindig rendelkezésre állnak és fellelhetők olyan információk, amelyek éppen a mágnesszalag jellege miatt rövid időn belül megsemmisülhetnek, ha nem digitalizáljuk.

– Tavaly ősz óta nagyon sok kormányzati ígéret elhangzott, többek között miniszterelnökök részéről, de kormánytagok részéről is azzal kapcsolatosan, hogy miként kezeli a kormánytöbbség az iratnyilvánosság kérdését. Szó volt arról, hogy készül egy új törvényi szabályozás. Szó volt arról, hogy megszületik a tavalyi év végére, majd idéi év elejére. Nos, lassan a ciklus végén vagyunk, és erős a kétség, hogy a ciklus hátralevő részében egy ilyen fontos jogszabályt kellő társadalmi és parlamenti vitában meg lehet-e vitatni.

+ Milyen lépésekre készül a kormány, mi az, amit várhatunk még ebben a ciklusban?

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – Képviselő úr! Magam is úgy gondolom, hogy minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel biztosítani kell a közérdekű adatok nyilvánosságát, a kutatók számára a múlt megismerhetőségét és feltárását. Ez nem maradhat el, és mindaddig, amíg a magyar demokrácia nem tud szembenézni a saját múltjával, addig sérülékeny, és immunrendszere hiányos lesz. Örömmel jelentem, hogy éppen a mai napon zárul le az a technikai folyamat, amely a mágnesszalagok tartalmát egy korszerű, immáron véglegesnek tekinthető formába átmentik. Még ez év december 15-éig, leteszik a jelentést az asztalra, ezt követően lesz lehetőség arra, hogy megtudjuk, egyáltalán milyen adatok voltak ezeken a szalagokon, és azoknak mi lesz a további sorsa.

– Képviselő úr! Emlékeztetnék arra, hogy kormányom volt az, amely több mint tízévi halogatás és obstrukció után átadta azt az iratot Kenedi úrnak, amely sokáig titkosnak volt minősítve, teljesen indokolatlanul. Tehát ez is mutatja, hogy kormányom elkötelezett ebben az ügyben, és bízom benne, hogy az általam kezdeményezendő négypárti egyeztetés közelebb visz ahhoz, hogy Magyarország múltjának ezzel a máig nem feltárt, sötét és kockázatokat rejtő szakasza is feltárulhasson.

GULYÁS JÓZSEF: – Köszönöm, miniszterelnök úr! Ez több mint előremutató, mármint az, hogy sikerült a mágneses szalagok anyagát megmenteni. Azt is köszönöm, hogy kész egyeztetést kezdeményezni a szükséges törvényjavaslatról. Bízom abban, hogy erre még idén sor kerül. Hadd hívjam fel a figyelmet még arra ugyanakkor, hogy vannak olyan határidők, amelyek éppen most járnak le az 1980 és 1990 között keletkezett állambiztonsági iratok tekintetében. Itt törvényi változás, alkotmánymódosítás nélkül lehetne dönteni a nyilvánosságra hozatalukról, vagy arról, hogy ezeket átadják az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárának, biztosítva a kutathatóságukat.

Már a vasútnak sem kell a vasúti szállítás?

IVANICS FERENC (Fidesz): – Miniszter úr! Napjainkban teljesen természetessé vált, hogy a kormánypártokról sorra derülnek ki olyan tények, amelyről az emberek joggal állítják, ebből most már elég! A felelőtlen, pazarló, sokszor a törvényesség keretein kívül történő dolgok súlyos károkat okoztak, okoznak ma is. Azért, mert néhány ember kétes körülmények között a korrupciós indexet rontva gazdagodik, az ország polgárainak kell egyre nagyobb terhet viselniük. Érdemes tehát tisztán látnunk minden gyanús helyzetben.

– Az uniós forrásból megvalósuló kiemelt projektek között szerepel a szentgotthárdi vasúti vonal fejlesztése is. A fejlesztés szükséges, összhangban van a régiós és a nemzetközi közlekedésfejlesztési programokkal. Ez a projekt kezdetben csak 18 milliárd forintba került volna, mostanra pedig már több mint 50 milliárdos fejlesztésről beszélhetünk. A növekedés önmagában még nem lenne baj, ha pontosan tudnánk az okait, hogy miért következett be, esetleg bővült-e a fejlesztés volumene. Mivel azonban kevés információ áll rendelkezésünkre, az okokról csak találgatni tudunk.

– Miniszter Úr!

+ Mennyire indokolt a költségnövekedés?

+ Milyen mértékben változtak a projekt belső arányai?

+ Hány új vezetőt neveztek ki?

+ Van közöttük olyan, aki korábban a vasútnál dolgozott?

+ Hogyan lehetséges, hogy az építkezéshez nem a megszokott módon, vasúton történik az építési anyagok odaszállítása, inkább a drágább, közúti teherautóval történő szállítást választották?

+ Már a vasútnak sem kell a vasúti szállítás?

HÓNIG PÉTER, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: – A vasúti rekonstrukció kezdetben csak a Szombathely-Szentgotthárd szakaszra irányult, amely 100 kilométer/óra pályasebesség elérését és a szakasz villamosítását tartalmazta. Ez került volna körülbelül 18 milliárd forintba. Az EU-s pályázatra történő jelentkezés során azonban kiderült, hogy az Unió csak minimum 120 kilométer/óra sebességre és 225 kilonewton tengelynyomásra, új, modern vonatbefolyásoló rendszer előkészítésére ad támogatást. Ezzel párhuzamosan a Sopron-Szombathely szakaszra is ki kellett terjesztenünk a fejlesztést annak érdekében, hogy a két szakasz műszaki paraméterei megegyezők legyenek. Ezért a kormány 2007. évi határozatában már 35 milliárd támogatás szerepelt.  2008-ban a projektbe a regionális támogatottságú önkormányzati fejlesztéseket is becsatolták, ezért a beruházás már nettó 42 milliárd forintra módosult. Ezt követően készültek el az engedélyezési tervek, amelyek 5 százalékos tartalékkeret beépítése és a műszaki tartalom további bővülése miatt mintegy 50 milliárd forint költséggel számoltak.

– A projekt megvalósítása során egy új vezetőt neveztek ki, akinek jövedelmi kondíciói nem változtak. Ami pedig a vasúti szállítást illeti: az anyagszállítások több mint háromnegyede vasúton történt. Közúti szállítást csak ott vettek igénybe, ahol nem volt vágány.

„Lázár, kelj fel!"

ERDŐS NORBERT (Fidesz): – Miniszter Úr! A napokban kerestek fel egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cég munkatársai, miután kézhez vették az OEP javaslattervét, amely a gyógyászati segédeszközök támogatási szabályainak megváltoztatásával foglalkozik. Azon háborodtak fel, hogy megint csupán egy hétvégét kaptak arra, hogy az említett tervezetet áttanulmányozzák és véleményezzék. Mivel a szakmai anyag az augusztusi drasztikus támogatáscsökkentéseket csupán az első lépcsőnek nevezi, méltán megijedtek a szakemberek, főleg, amikor önök azt írják: „A második lépcső a támogatási rendszer koncepcionálisan új alapokra helyezését jelenti." Ízelítőül néhány ezekből az új alapokból: szerepel benne, a műfogsorok normatív támogatásának 0 százalékra csökkentése, a mosási-zuhanyozási segédeszközök támogatásának megszüntetése, a támasztó eszközök támogatásának megszüntetése.

– Ez valóban, merőben új koncepció, miniszter úr! A beteg-tudatosság fejlesztéséről írják: „Olyan támogatási és igénybevételi konstrukciókat dolgozunk ki, amelyek biztosítják az eszközöket használó betegek érdekeltségét a minőségének megóvására, az eszközök funkcionalitásának kihasználására."  Tudjuk, mit jelent ez, miniszter úr! A betegek felemelt áron és sokkal nehezebben juthatnak majd hozzá segédeszközeikhez. Ráadásul azt próbálják kifejezni, hogy a betegek a hibásak, mert nem vigyáztak kellőképpen eszközeikre, és nem a funkciójuknak megfelelően használták. Mintha egy mozgáskorlátozott nem vigyázna a tolószékére!

– Miniszter úr!

+ Tényleg be akarják vezetni ezeket az új szabályozásokat, amelyek - a szakmai kollégiumok szerint - alapjaiban rengetnék meg a segédeszközökhöz való hozzájutást?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! Kérdésfelvetése nem időszerű. Ez egy olyan készülő jogszabály, amelyrtől a szakmai egyeztetések még zajlanak. A vélemények beérkezése után, a minisztérium vezetősége, közöttük én is természetesen, döntünk arról, hogy mit, s miként kell átdolgozni.

Vízminőség - újabb kormányzati kudarc?

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): – Miniszter úr! 2009 novembere van, lassan eljön a kormány által vállalt feladatok számonkérésének ideje. Az országos ivóvízminőség-javító program hazánk egyik legnagyobb és legfontosabb környezetvédelmi programja.

– A program költségigénye meghaladja a 250 milliárd forintot. Arról szól, hogy ivóvizeink egy jelentős része arzénnal, nitrátokkal, bórral, jóddal, fluoriddal szennyezett, ami miatt nem felel meg az európai uniós vonatkozó határértékeknek, károsítja az emberek egészségét. Magyarország az Európai Unióval szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az állapotot két ütemben, 2006. december 25-éig, illetőleg 2009. december 25-éig megszünteti. Azt már tudjuk, hogy Magyarország a különböző szennyezőanyagok tekintetében a csatlakozási szerződésben 2006. december 25-ei határidőre vállalt kötelezettségét nem teljesítette. A 147 települést és több mint 400 ezer lakost érintő ivóvízminőség-javító intézkedéseket mindössze 18 településen tudták végrehajtani.

– Miniszter Úr! A helyzet, bár a program megvalósítását igyekeztünk folyamatosan számon kérni, azóta sem változott számottevően. Néhány beruházás ugyan elindult, komoly eredményt azonban nem tudtak felmutatni. Kérdezem:

+ Mikor lát reális reményt arra, hogy 2009. december 25-éig vállalt kötelezettségeinek eleget tudjon tenni?

+ Ki a felelős azért, hogy a kormány nem teljesíti kötelezettségeit az Európai Unió, de még annál fontosabb és rosszabb, hogy saját állampolgáraival szemben sem?

SZABÓ IMRE, környezetvédelmi és vízügyi miniszter: – Egyetértek képviselő úrral abban, hogy az országos ivóvízminőség-javító program hazánk egyik legnagyobb és legfontosabb környezetvédelmi programja. A kormány ennek megfelelően kezeli a kérdést, és biztosítja a megvalósítás feltételeit. Nem értek egyet viszont képviselő úrral annak megállapításában, hogy a kormány késlekedett. A települések vízellátásának felelősei mind mennyiségi, mind minőségi értelemben az önkormányzatok. A kormány feladata csak az, hogy megteremtse a program végrehajtásának feltételeit.  A kormány nem léphet a települési önkormányzatok helyére, nem nyújthat be saját magának pályázatokat.

– A 2001-ben előkészített ivóvízminőség-javító program ütemezése nem bizonyult reálisnak. A 2001-es számokat át kellett gondolni, újra kellett értékelni. Az Új Magyarország fejlesztési terv gondoskodott a program 2007-2013 közötti reális ütemezéséről, és ezen hétéves időszakra figyelemmel biztosította a teljes ivóvízminőség-javító program magas szintű, akár 90 százalékot elérő támogatását. A 2009. évi halasztási kérelemben 2009. december 26. és 2012. december 25. közötti időszak megjelölésére van lehetőség. Remélve, hogy minden érintett önkormányzat felelősségének megfelelően jár el, a 2012-es céldátum reálisnak tekinthető.

Energiatakarékosság, de mindenáron?

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): – Az Európai Bizottság idén márciusban döntést hozott a hagyományos izzók tilalmáról, amelynek értelmében 2009-től 2012-ig fokozatosan ki kell vonni a hagyományos égőket a forgalomból. Az új uniós szabályozás szeptemberben lépett életbe. Megtiltja a gyártóknak és az importőröknek, hogy átlátszó burás, száz wattos vagy annál nagyobb teljesítményű izzószálas villanykörtéket forgalmazzanak az EU területén. Az utóbbi hetekben viszont aggodalmat keltő hírek jelentek meg a sajtóban, amelyek nyomán kétségek merültek fel az energiatakarékos izzókkal kapcsolatban. Egyesek szerint az új izzók migrént okoznak, mások szerint a fényérzékenyeknél megnövelik a bőrkiütések gyakoriságát, végül vannak, akik az összetört izzókból kiszabaduló agykárosító higany miatt aggódnak.

– Több nemzetközi szervezet szerint a bőrbetegségekben, a migrénben, illetve az epilepsziában szenvedő betegeknek egy kiskaput kellene találni a hagyományos izzók tilalma alól, hogy tüneteik ne súlyosbodjanak. Nagy-Britanniában az egészségvédelmi intézet egy évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet az energiatakarékos izzók által kibocsátott UV-sugárzás veszélyeire. Az angol szervezet akkor az Uniónak javasolta, hogy fontolják meg a CFL-ek korlátozását - ennek ellenére ez idáig még nem történt meg. Kérdezem:

+ Magyarországon milyen eljárás eredményeként kaptak forgalmazási engedélyt az energiatakarékos izzók?

+ Az Európai Unió generális szabályait alkalmazták csupán, vagy az engedélyek kiadását megelőzően végeztek-e kísérleteket ezen izzók használatával kapcsolatban Magyarországon?

+ Merült-e fel gyanú arra nézve, hogy az izzók károsak az emberekre?

BURÁNY SÁNDOR, nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: – Semmilyen információnk nincs arra vonatkozóan, hogy ezeknek a lámpáknak bármilyen egészségkárosító hatásuk lenne.  Kísérleteket végezni ezekkel az izzókkal nem szükséges. Az EU-rendelet azt is kötelezően előírja, hogy ezeknek a termékeknek csak a megfelelőség-értékelési eljárás lefolytatását követően, az úgynevezett CE-jelöléssel ellátva hozható forgalomba bármilyen változata. Mindez biztosítja, hogy a kereskedelmi forgalomba nem kerülhetnek egészségkárosító lámpák.

Bartha Szabó József