Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai. Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát. E heti produkcióikból tallózunk.

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Miniszter Úr! A megnövekedett államadósság árnyékában a kormány folyamatosan vonta ki az adóforintokat az egészségügyből, a másik oldalon viszont az uniós forrásokból ömlött oda a pénz. Csakhogy ezek nem helyettesíthetőek egymással. Amíg az orvosi ellátásokat, a napi kórházi működést az OEP a járulékokból és az adókból fizeti, addig az Európai Unió csak beruházásokat finanszíroz. Ha úgy tetszik, a közösségi adófizetők építik ma nekünk azokat az intézményeket, amelyekbe holnap majd belerokkan a magyar költségvetés.

– A várólistákért és a betegek küldözgetéséért jelentős részben a félbemaradt egészségügyi reform okolható - szűrhető le a tanulság Boncz Imrének, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) elnökének elemzéséből. A gyógyításra elkölthető közpénz reálértéke csak 2008-ról 2009-re 15 százalékkal csökkent. Az eddig soha nem látott mértékű uniós forrás ellenben óriási lehetőség. Megmozdíthatná a hatékonysági tartalékokat, fejlődési pályára állíthatná a rendszert. A kormányzatnak azonban jó ideje nincs egészségpolitikai koncepciója, ennek hiányában pedig a friss pénzt sem lehet célszerűen felhasználni.

– Hónapok óta szorgalmazom, hogy tegyen végre valamit a kormányzat a szakemberek, az orvosok itthon tartásáért. A múlt héten a rezidensek demonstráltak. Egyik kollégánk írja az internetes portálom: „Jól nézzétek meg őket, jövőre már negyedét sem fogjátok látni! Ezek belevaló gyerekek, úriember módra jelezik, hogy mit akarnak, aztán ha nem megy, tovább állnak.”

– Miniszter Úr!

+ A kormány tesz-e végre hathatós lépéseket a fiatal szakemberek megtartására?

+ Ugye egyetért azzal, hogy az uniós forrásból épülő egészségügyi beruházások működési költség nélkül nem tudják a betegek gyógyulását szolgálni?

+ Ugye, ön szerint is pénzpocsékolás az uniós források felhasználása, ha nincs a kormányzatnak egészségügyi koncepciója, ha nem jelent prioritást az egészségügy?

SZÉKELY TAMÁS, Egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! Kétségkívül igaz, hogy végre elindultak az uniós fejlesztések. Ezek a pályázatok kivétel nélkül olyan pályázatok, amelyek a tömbösítésről, a régióban történő szakmai megegyezésről szólnak. Innentől kezdve úgy gondolom, hogy az újonnan megépített épületek működési költségvetése nem kell, hogy annyi legyen, mint egy több telephelyen megvalósuló beruházásnak. Ezen felül a kormány biztosítja az esetlegesen mégis jelentkező többletforrás-igény fedezetét a költségvetés tervezésekor.

– A rezidensekről: nyilvánvalóan sokkal jobb helyzetben lennének, ha betartották volna azt a választási ígéretet, ami 1998-ban született, s amit Gógl egészségügyi miniszter úr jegyzett, aki 400 százalékos béremelést ígért az egészségügyben. Ha az a 400 százalék akkor meglett volna, akkor ezek a kérdéskörök most nem vetődnének fel. Hasonlóképpen a probléma nem lenne annyira feszítő, ha ugyanabban az időszakban az általános orvosképzésre nem 700 körüli medikust vettek volna fel, hanem mondjuk, 950-et. Bérvonatkozásban pedig szeretném elmondani: a képzés módosításával a hiányszakmákban plusz 50 százalék többletet biztosítunk a rezidenseknek.

PUSKÁS TIVADAR: – Miniszter úr, tisztelettel az a helyzet, hogy a működési költségek csökkennek. Gondolom, hogy ezt nem kell elmondanom többedszer. Annál a szolgálatnál például, ahol én dolgozom, szintén csökkennek a működési költségek. A beruházások és a működési költségek messzemenően nem követik egymást, így aztán ha a beruházás megtörténik, nem lesz hol dolgozni. Sajnos a rezidensek is el fogják hagyni az országot. Bizony-bizony egynegyedük a felmérés szerint, külföldön vállal munkát, ha nem tudjuk őket megfizetni. Nem olyan gazdag Magyarország, hogy ne őrizze meg a szakembereit, - Nem lesz ’ki ápol s gyógyít bennünket.

HEINTZ TAMÁS (Fidesz): – Miniszter Úr! „Quantum satis”, azaz „amennyi elég” – írják a doktorok a gyógyszerész által elkészítendő gyógyszerek receptjeinek a végére. Ez azt jelenti, hogy a készítendő kúphoz, kenőcshöz annyit keverjenek az adott alkotóelemből, amennyi a szakma szabályai szerint szükséges.

– „Quantum satis” – állítják önök, amikor rendszeresen rákérdezünk itt az Országgyűlésben vagy a szakbizottságban: rendelkeznek-e megfelelő mennyiségű oltóanyaggal, és hozzájutnak-e időben az igénylők az oltáshoz? Önök azt mondták, október elejétől heti 500 ezer oltóanyag készül, tehát mára legalább 2,5 millió oltóanyagot kellett volna kiszállítani a rendelőkbe és a patikákba. Hol az oltóanyag?

– A szomszédos országokban felütötte a fejét a járvány, pánikhangulat kezd kialakulni, az emberek tömegesen igénylik az oltóanyagot. Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos már közterületi oltópontok felállítását is tervezi. Tudomásul kellene venni, tisztelt miniszter úr, hogy az új influenza oltóanyagával szemben a lakosság és az orvosok körében kialakult bizalmatlanság oka valójában a kormányzattal és így az ön tárcájával és működésével szembeni gyanakvás. Ezért elsősorban önök a felelősek, önök, akik már rég kiérdemelték a társadalom bizalmatlanságát.

– Miniszter Úr! Az elmúlt héten a kaposvári kistérség területén a betegek csak elvétve jutottak a patikákban oltóanyaghoz, kollégáim pedig arról tájékoztattak, hogy nincs elegendő térítésmentes oltóanyaguk. Ma délelőtti információim szerint az ellátás továbbra sem megbízható, és az eddigi hibák miatt az oltottság átlagosan csak 12-15 százalék körül van. Kérdezem:

+ Miért nincs a mai napig zökkenőmentes ellátás sem a patikákban, sem a háziorvosoknál?

+ Ha legyártottak eddig több millió ampullát, miért nem jutott el az a betegekhez?

+ Mikor lesz végre olyan az ellátás és a tájékoztatás, amellyel elkerülhetőek lennének a tömeges fertőzések, halálesetek?

SZÉKELY TAMÁS, Egészségügyi miniszter:– Az, hogy hol van oltóanyag, hol nincs oltóanyag, egy többszemélyes történet. Meg kell rendelni az oltóanyagot, ki kell szállítani az oltóanyagot, és a betegnek be kell adni az oltóanyagot. Ha ezen folyamatban bárhol valamiféle lapszus van, akkor nyilvánvalóan előállhat - idézőjelben - az oltóanyaghiány helyzete. Egyébként a kritikus infrastruktúrára is kivittünk oltóanyagot, tehát tulajdonképpen mindenhol van, és még egyszer elmondom, hogy aki körültekintően rendel, figyelembe véve, hogy 48 órás szállítási határidőt vállalunk, az meg tudja oldani, hogy folyamatos legyen az oltóanyag-ellátás.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): – A szociális ellátórendszerben gyakran előfordul, hogy a párhuzamos folyósítás tilalma miatt lehetetlen élethelyzetek alakulnak ki. Ha például valakiről, aki rokkantnyugdíjas volt, a felülvizsgálat során megállapítják, hogy rehabilitálható, mégsem kaphat rehabilitációs járadékot, - csak azért, mert szerencsétlennek özvegyi nyugdíjra is van jogosultsága. Egy gyermekét egyedül nevelő özvegy édesanya, aki a felülvizsgálatig saját jogon rokkantnyugdíjat kapott, hozzátartozóként pedig özvegyi nyugdíjra volt jogosult, mivel rehabilitálhatónak ítélték, elveszti a rokkantnyugdíját, ugyanakkor nem jogosult rehabilitációs járadékra, mert özvegyi nyugdíjat kap. Tehát nem kaphat rokkantnyugdíjat, mert rehabilitálható, de nem rehabilitálható, mert özvegyi nyugdíja van. Tipikus 22-es csapdája. Kérdezem az államtitkár urat:

+ Tudna-e támogatni egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi a rehabilitációs járadék és az özvegyi nyugdíj párhuzamos folyósítását?

KORÓZS LAJOS, Szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: – Támogatom és intézkedek. Támogatom és intézkedek, annál is inkább, mert nagy valószínűséggel ez a hölgy nem egyedül van az országban ezzel a problémával,  bár nem egy tipikus helyzetről van szó.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): – A mezőgazdasági és vidékfejlesztési uniós források kifizetési intézményrendszere fejlesztését a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az elektronikus kormányzat operatív programon keresztül támogatja. A több mint 2,6 milliárd forintos forrás az úgynevezett kölcsönös megfeleltetési rendszer informatikai fejlesztését finanszírozza. Az elmúlt időszakban fény derült rá, hogy az EU Bizottsága 3,6 milliárd forintra büntette Magyarországot a 2004-ben és 2005-ben igényelt közvetlen kifizetések szabálytalanságai miatt. A büntetések mellett az informatikai rendszerek hibás működése is hozzájárult a kifizetések késéséhez, a hazai termelők versenyhátrányának fenntartásához. A késésre épült faktoring-üzletág mára több pénzintézetnek és pénzügyi vállalkozásnak nyújt éves szinten milliárdos árbevételt, ezzel is csökkentve a termelők jövedelmét.

– Megdöbbenve fedeztük fel, hogy az EKOP keretében finanszírozott informatikai fejlesztés közbeszerzési kiírásai alapján a pályázatokon kizárólag a 2004 óta a fejlesztéseket végző informatikai céghálózat indulhat sikerrel. Ezzel a közbeszerzéssel a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hozzájárult, hogy a hibásan működő termelőknek kárt, a pénzügyi szektornak hasznot hozó informatikai rendszer és eljárások fennmaradjanak, beépüljenek az új informatikai rendszerbe. Kérdezem:

+ Hogyan biztosítja a minisztérium, hogy a közpénzen finanszírozott fejlesztés megfeleljen az Európai Unió elvárásainak, és a büntetések termelése helyett ténylegesen a termelőket szolgálja ki?

+ Miért tűri el a minisztérium, hogy az EKOP-projekt kapcsán közzétett közbeszerzéseken a hibásan működő rendszert fejlesztő és üzemeltető cégek előnyt vagy kizárólagos lehetőséget kapjanak?

GRÁF JÓZSEF, Földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő Úr! 2004-2005-ért két szempont miatt büntettek meg bennünket, nemcsak az informatikai rendszer hiányosságaiért, hanem azért a helyes környezetgazdálkodási gyakorlatért is, amiben Magyarország túlvállalta magát. Tehát két tételből tevődött össze a büntetés.

– Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy 2004-2005-ben a magyar rendszer nem készült el időben, nem tudtuk beindítani, és nem tudtuk kifizetni a gazdálkodók jogos igényét. Ebből voltak azok a problémák, amik sok minden következménnyel jártak, például azzal is, hogy miniszterváltás volt. De nem a számítógépes rendszer és nem az informatikai rendszer alaphibájából következett be ez a probléma, hanem abból, hogy nagyon későn indult meg ezek kiépítése, amiben anyagi forrás és sok minden más is közrejátszott. A kölcsönös megfeleltetés rendszerének, a keresztmegfelelésnek új előírásai vannak. Egyelőre részlegesen fogjuk bevezetni, de végül 14-féle szempontnak kell majd megfelelnünk, és ennek is az informatikai fejlesztéseit el kell végeznünk, nem tudjuk megtakarítani, nem tudjuk megspórolni.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF: – Miniszter Úr! Sajtóértesülések szerint az Európai Unió Bizottsága jelenleg is vizsgálja a kifizetéseket. A vizsgálatok újabb problémákat tártak fel, sajnos várható, hogy az előző büntetésnél nagyságrenddel nagyobb büntetést kell kifizetnünk. Talán az európai büntetés hatására indult el a 2006. évi kifizetések újabb felülvizsgálata a bevallást, a határozathozatalt és a kifizetést követően három évvel? A gazdálkodók tömegesen jönnek panasszal a visszafizetési határozattal kapcsolatban, amelyet az ügyvédek is jogtalannak ítélnek meg. Mindez a hibás informatikai rendszer következménye, és nem volna szerencsés, ha a jövőben is a jelenlegi hibás rendszer lenne az alapja az európai uniós kapcsolatainknak. Az lenne a jó, ha tényleg kölcsönös lenne a megfeleltetés a gazdálkodók felé is.

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): – 20 nap, 18 óra, 18 perc és 21 másodperc van hátra a koppenhágai klímacsúcs megnyitásáig. A világ kétszáz vezetője kapott már meghívást arra, hogy 2 foknál ne legyen nagyobb az az átlagos hőmérséklet-emelkedés, amely a következőkben befolyásolja a klíma változását az egész világon. Az elmúlt két évben az ENSZ vezetésével kemény tárgyalások folytak olyan új, globális, a Föld éghajlatának átalakításáról szóló klímavédelmi egyezmény kidolgozásáról, amit felváltaná az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről 1997-ben kötött és 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyvet.

– Az Európai Unió, amely a globális klímapolitika átalakításának élharcosa szeretne lenni, korábban közölte, hogy már 2012-re - tehát nem is 2020-ra - eléri vagy túl is teljesíti azt a célkitűzését, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 8 százalékkal az 1990-es szint alá csökkenti. Magyarországnak is nagyon fontos, mint az éghajlatváltozásnak kitett országnak, hogy  ne csak egy keret-megállapodás szülessen Koppenhágában. Hanem olyan megállapodás,  amely konkrét vállalásokat tartalmaz,  amelyek figyelembe veszik azt, hogy az országoknak nem egyenlő a felelősségük a klímaváltozás eddigi okozásában.

+ Milyen álláspontot fog Magyarország képviselni?

KLING ISTVÁN, Környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: – A magyar álláspont lényege, hogy a kvótatöbblet felhasználásának lehetőségét Magyarország megőrizze, és ehhez a tárgyalások során már összefogott más országokkal, amelyek hasonló cipőben járnak. Azt gondoljuk, hogy a bázisévnek 1990-nek kell lennie, mert így Magyarország ezzel a számítással a ma érvényes jog szerint jelentősen túlteljesíti a kiotói vállalásait. Az ország alapvető érdeke, hogy ez a nemzeti kincsnek számító kvóta megmaradjon. Ugyanakkor vállalandó, hogy a többletfelhasználás a fenntartható fejlődés céljait szolgálja, és ne zavarjuk meg a karbonpiac működésének a szükségességét.

RÉTVÁRI BENCE: – Magyarország számára az 1997-es jegyzőkönyv eddig pozitív szaldóval zárult, hiszen eddig közel 30 milliárd forint értékben nyertesei vagyunk a nemzetközi klímakereskedelmi rendszernek, tehát nekünk érdekünk, hogy 2012-ben továbbra is egy olyasfajta rendszer folytatódjon, mint eddig. Viszont hogyha nem jön létre egy ilyen, és akár 6 fokkal is emelkedik a Föld hőmérséklete, ez Magyarország számára többszörösen is rossz. Egyrészt Magyarország jobban kitett a klímaváltozásnak, itt fokozottan érzékelhető az éghajlatváltozás a melegedésben is és a csapadékhiányban is. Másrészt pedig, ha a szegény országok nem kapják meg a szükséges támogatási összeget, egy óriási elvándorlás fog indulni, az afrikai vagy az ázsiai országokból Európa felé. Ezzel a globális migrációval azonban nem tud megküzdeni Európa.

HORVÁTH ZSOLT (Fidesz.): – Miniszter Úr! A közelmúltban 1500 szakvizsgára készülő fiatal orvos és orvostanhallgató vonult fel, és adott formabontó élőképet a Bazilika előtt. Így tiltakoztak a kezdő orvosok lehetetlen anyagi helyzetük ellen. Ifjú kollégáink jelentős része épp emiatt külföldön kíván elhelyezkedni. A kormány és a tárca a körülmények és az anyagi megbecsülés javítása helyett azonban inkább egy lehetetlen szerződéssel évekre röghöz kötné a kezdő orvosokat. Információink szerint a végzősök fele ezt nem kívánja aláírni, ezért a diplomaszerzés után azonnal elhagyja a pályát vagy az országot, mert ahogy ők mondják, már nemcsak a jövőjüket, de a jelenüket sem látják biztosítva.

– Egy önálló tevékenységre képes szakorvos képzési ideje általában 11 év, költsége meghaladja a 10 millió forintot. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar orvosok átlagéletkorát, akkor már jelenleg is kérdéses, hogy megfelelő számban, megfelelő időre pótolni tudjuk-e a szakorvosokat Magyarországon. Miniszter Úr! Gondolom, ön is látta azt a megható képet, azt a dobogó szívet, amit kirajzoltak a kollégák. Kérdezem:

+ Meggyőzték-e önt és munkatársait arról, hogy változatniuk kell, és hogy büntetőszerződés helyett a feltételek és az anyagi megbecsülés javításával kellene itthon tartani fiatal kollégáinkat?

SZÉKELY TAMÁS, Egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! A Rezidens Szövetséggel számos alkalommal folytattunk egyeztetést. Megbeszéltük azt, hogy az orvosokat három dolog tudja a pályán tartani. Az egyik dolog értelemszerűen a bérezés - ebben nem is volt vita közöttünk -, a másik dolog a kutatási lehetőség, a harmadik dolog a munkakörülmények megfelelő színvonala. Jelen pillanatban, ha munkát vállalnak ebben az új rendszerben, akkor ők úgy mondják, hogy röghöz kötjük őket, mi viszont úgy mondjuk, hogy a munkáltató foglalkoztatási garanciát vállal esetükben.

HORVÁTH ZSOLT: – Miniszter Úr! Ez nem egy egyszerű kis demonstráció volt. Én jó néhányat láttam, egy-kettőben még részt is vettem orvostanhallgatóként. Ez soha nem látott méretű megmozdulása volt a végzős orvosoknak, illetve maguknak a már pályán levő orvosoknak. És ennek az oka nem az, hogy nincs jobb dolguk. Ők itthon gyógyítani szeretnének, és én azt gondolom, hogy a gyógyítás mellett még két feltétlenül fontos dolog van, amit ők szeretnének: családot alapítani és otthont teremteni. A jelenlegi jövedelmükből a mai magyarországi körülmények között ez nem lehetséges, vagy nagyon sokuknak nem lehetséges. Ezen javítsanak, és ők nem fognak innen elmenni!