Kétséget kizáróan, a napirend előtti szólások, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai. Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Tudjuk: az emberek számára az egészség a legfontosabb. Egyik kormány sem engedheti, vagy engedhetné meg magának, hogy ne ez legyen a legfontosabb.  Tudjuk: az oktatás és az egészségügy fejlesztése nélkül nem lehet kilábolni a válságból! Az egészségipar több GDP-t termel, mint amennyit felhasznál. Jelentős munkahelyteremtő képességgel bír. Ezt ki kell, kellene használni! A szakemberek számára pedig olyan munkakörülményeket kell teremteni, hogy ne menjenek külföldre, megérje itthon dolgozni.

– Évente több százezren kerülnek ki a kórházakból úgy, hogy további szakszerű ápolásra szorulnak. Legnehezebb a helyzet – a végstádiumban lévőkkel. A család többnyire tanácstalan ilyenkor, de sajnos az egészségügyi rendszer is. Októberben tiltakozó levelet írt a magyar szakdolgozói kamara az otthoni szakápolás, illetve a hospice-ellátás finanszírozásának csökkentése miatt: 25 százalékkal vágták vissza a kórházi ápoláskasszáját!

– Tisztelt Miniszter Úr!

+ Mi lesz a betegekkel?

+ Ki ápolja őket?

+ Ugye, ön szerint is a válság leküzdésének elengedhetetlen módja az egészségügy fejlesztése?

+ Ugye, ön szerint is szükséges az orvos- és a szakdolgozók képzésének kiemelt támogatása?

+ Ugye, ön szerint is szükséges a képzett szakemberek Magyarországon tartása?

SZÉKELY TAMÁS (egészségügyi miniszter): – Képviselő Úr! A házi szakápolás előirányzata valóban csökkentésre került 500 millió forinttal. Természetszerűleg, mielőtt ezt a döntést meghoztuk, végignéztük a házi szakápolás tevékenységét. Megállapítottuk, hogy bár a házi szakápolás a neve szerint úgy szerepel, hogy kórházi ellátást kiváltó házi szakápolás, ehhez képest egyrészt azt tapasztaltuk, hogy elsősorban az olyan jellegű tevékenységek kerülnek elvégzésre a házi szakápolásban, amelyek egyébként nem is igényelnének kórházi elhelyezést; tehát szó nincs arról, hogy kórházi ellátást váltanának ki. Ugyanakkor azt láttuk, hogy ez az ellátási forma elsősorban nagyvárosokban jellemző, és pont egyenlőtlen a hozzáférés azokon a területeken, ahol egyébként az igény meglenne rá. Azokon a területeken, ahol szükség lenne rájuk, ott a szolgáltatók nem vállalnak szolgáltatást, míg a jóval kényelmesebb és könnyebben finanszírozható városi környezetben túl-kapacitás jelentkezett.

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Miniszter Úr! Azokról a végstádiumban lévő betegekről beszélek, akiket hazaküldenek. Szakápolásra van szükségük! Arról beszélek - ön mondta, miniszter úr! - hogy egyenlőtlen Magyarországon a házi szakápolás lefedettsége, és az a helyzet, hogy ha még kevesebb lesz a pénz, még inkább azok szenvednek hátrányt, akik eddig is hátrányos helyzetben voltak. Arról beszéltem, hogy bizony prioritást kellene az egészségügynek teremteni, a szakképzésnek és a foglalkoztatásnak is, hogy orvosaink, ápolóink itthon maradjanak Magyarországon, hogy itthon is meg tudjanak élni, és a magyar népességet szolgálják.

KUPPER ANDRÁS (Fidesz): – Miniszter Úr! Most már tényleg elég volt! Elég volt az új típusú influenza körüli kormányzati szerencsétlenkedésből! Elég abból, hogy sem a szakmát, sem a lakosságot nem képesek tájékoztatni! Önök azt hangoztatják, hogy készüljünk föl a legrosszabb forgatókönyvre, mert a járvány gyorsvonatként közeleg felénk. Ha azonban továbbra sem tudnak úrrá lenni a helyzeten, milliószámra maradhat meg az új influenza elleni oltóanyag. A szakmai kommunikációval kapcsolatban az országos tiszti főorvos maga ismerte be, hogy „szégyenkezni kell, nem voltunk ebben az ügyben sikeresek”. Azt is mondta, hogy „a kommunikációs csata első menetét elveszítette a kormány”.

– Miniszter úr, kivel állnak harcban: a szakmával, a magyar polgárokkal? A rendelők százaiban elhelyeztek egy papírt, amelyen nagy piros betűkkel az áll: a H1N1 elleni védőoltást a betegek csak saját felelősségükre kérhetik. Egy ilyen tábla elolvasása után még az is meggondolja magát, aki eredetileg azért ment a rendelőbe, hogy beoltassa magát.

– Miért tartunk itt? Azért, mert önök nem álltak szóba a szakmával! A háziorvosok azt mondják, hogy az oltással kapcsolatosan számos kérdést, kételyt fogalmaztak meg. Hiába, választ nem kaptak a minisztériumtól. Még azt sem tudjuk, hogy eddig hány embert sikerült Magyarországon beoltani. Egyszerűen botrányos, hogy – az országos tiszti főorvos szavai szerint – csak november 6-án lesz egyáltalán valamiféle adat arra nézve, hogy hol tartunk a beoltásokkal.

– Két hónappal ezelőtt önök azt jelentették be, hogy két hónap alatt beadható 6 millió vakcina. Eddig összesen talán pár százezer vakcinát sikerült beadni. Ez eredmény? Önök ettől a héttől akarják megkezdeni az óvodások és az iskolások kampányszerű oltását. A pedagógusok még semmit nem tudnak erről. És ki ad tájékoztatást a tanároknak, és ki ad tájékoztatást a szülőknek, akik a felelősséget vállalják gyerekeik beoltásáért?

– A háziorvosok elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormány rájuk hárítja a lakosság felkészítésének a terheit úgy, hogy nekik sincs használható információjuk. Csak annyit tudnak, hogy ön beperli őket, ha a kételyeiknek hangot adnak. Többletteher, többletadminisztráció hárul rájuk, és még azt sem tudják, mikor és ki fizeti ezt ki nekik.

– Miniszter Úr!

+ Kik a felelősei az új influenza elleni kormányzati kampány sikertelenségének?

+ Lesz-e felelősségre vonás?

+ Mikor állnak végre szóba a szakmával?

+ Ki fogja a szülőket és a tanárokat megfelelően tájékoztatni?

+ Egyáltalán, miniszter úr: képesnek érzik-e még magukat a kormányzati feladatok ellátására, a probléma megoldására?

SZÉKELY TAMÁS (egészségügyi miniszter): – Képviselő Úr! Nem kell, hogy a tények elhomályosítsák az éleslátását! Nyilvánvalóan nagy szerencsétlenség az, ha van oltóanyag az országban. Nyilvánvalóan nagy szerencsétlenség, ha a 4 millió tervezett térítésmentes oltóanyag közel fele már kiszállításra került. Nyilvánvalóan nagy szerencsétlenség, hogy rendelkezünk antivirális készítményekkel, és nyilvánvalóan nagy szerencsétlenség az is, hogy az összes szövődmény elhárításához rendelkezünk megfelelő mennyiségű gyógyszerrel, illetve védekező eszközökkel.

– Azt kérem, hogy amikor indokolja, hogy nem fogadja el a válaszomat, akkor majd sorolja fel szépen egyenként, hogy őn, mint fideszes szakpolitikus hány alkalommal állt ki és mondta, hogy oltani kell. Őn, mint a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának a tagja mondja el, hogy melyik volt az az előterjesztés, amit bevitt a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának az ülésére, amiben a bizottság felkérte volna az egészségügyi intézmények dolgozóit, hogy oltassák be magukat. De ugyanezt kérdezhetem: hogy Őn, mint a XI. kerület egészségügyi bizottságának szintén a tagja mit tett azért, hogy a XI. kerületi egészségügyi intézmények dolgozói beoltassák magukat, vagy a betegeket?

KUPPER ANDRÁS: –Miniszter Úr! Ön olyan pozíciókra hivatkozott, amiket én nem töltök be. Sem a Fővárosi Önkormányzatban, sem Újbudán nem vagyok az egészségügyi bizottság tagja, ennek ellenére megtettem a szükséges javaslatokat . Ez az egyik. A másik: a minisztérium ezen a hétvégén félmillió beoltott emberről beszélt, az ÁNTSZ ugyanezt a számot 300 ezerre becsülte.  Megkértem egy munkatársamat, hogy ma reggel menjen el a háziorvosához, és próbálja beoltatni magát. A háziorvostól először egy H5N1-es receptet, madárinfluenza elleni receptet kapott, majd ezek után kellett kérnie egy újat. A háziorvos aláíratott vele egy papírt, hogy vállalnia kell a szövődmények kockázatát, amelyek között a haláleset is lehetséges!  

NAGY KÁLMÁN, (KDNP): – Tisztelt Székely Miniszter Úr! 2009 októberében az orvos-vezetőkkel közösen tartott sajtótájékoztatón ön boldogan lobogtatott egy fehér papirost, hogy meghalt a cselszövő, nem dúl már rút viszály! Íme, a megegyezés, amely szerint több pénzt kap a betegellátó rendszer; a kórházvezetőknek nem kell éhség- sztrájkolni, mindenki ehet nyugodtan, még a kórházban ápoltak is, lesz pénz a betegek ellátására. Ígérte: októberben 4,5 milliárd forinttal, decemberben 6 milliárd forinttal kiegészítik a betegellátó intézmények működéséhez szükséges pénzt. Ön még meg is rótt engem azért, mert az egészségügyi bizottság ülésén tartózkodni mertem, mondván: nem hiszem el, hogy erre van pénz az államkasszában, hiszen az ön kormánya annak kiürítéséről már régen gondoskodott.

– Azután eljött az igazság órája: fizetni kellett megegyezés szerinti 4,5 milliárd forintot. És ekkor kiderült:a kórházak októberben az úgynevezett extra pénzzel együtt is kevesebbet kapnak, mint februárban, vagy márciusban. A pénz eltűnt, de megmaradtak a kérdések.

+ Csak nem az fordult elő, hogy a megígért 4,5 milliárd forint sohasem létezett?

+ Most együnk, vagy ne együnk?

+ Adjunk gyógyszert a betegeknek, vagy nem?

+ Akkor most lesz 4,5 milliárd, vagy csak ígérve, a decemberi 6 milliárdról nem is beszélve?  

SZÉKELY TAMÁS, (egészségügyi miniszter): – Az intézmények és az Egészségügyi Minisztérium között egy kérdésben volt vita, nevezetesen abban a kérdésben, hogy ez egyösszegű kifizetés legyen, vagy a 4,5 milliárd forintot havi három egyenlő részre osztva 1,5-1,5 milliárd forintos kiegészítéssel fizessük ki. Olyannyira így volt ez, hogy bele is vettük az egyik emlékeztetőbe: ha a kórházi szövetségek ragaszkodnak ahhoz, hogy egyösszegű 4,5 milliárdos kifizetés történjen, akkor a kormányzat nem tud garanciát vállalni a lebegő teljesítménydíj-tételek értékéért.

NAGY KÁLMÁN, (KDNP): – Miniszter Úr! Ha egy almát kétfelé vagy háromfelé osztunk, attól az még csak egy alma. Ön szerint megint sok a kórházi ágy, pedig van, ahol a pénzhiány miatt a sürgősségi ellátást már megszüntették. Ugyanott tartunk, mint a nyár közepén, amikor a probléma felvetődött. Mi nem voltunk döntési helyzetben, ön viszont igen. És döntött is. Ez lett az eredménye!

TILKI ATTILA, (Fidesz): – Miniszter Úr! A szocialista kormány úgy akarja átalakítani a vasúti közlekedést Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hogy öt plusz két vasútvonalat szüntet meg 276 kilométer hosszan. Szatmár és a megye lakói számára elfogadhatatlan a vasútvonalak megszüntetésére vonatkozó elképzelés, hiszen ez még hátrányosabb helyzetbe hozza az amúgy is súlyos gondokkal küzdő határ menti megyénket!

– „Nem tönkretesszük, hanem fejlesztjük a vasutat, európai uniós forrásból 500 kilométernyi vasútfejlesztés valósul meg az elkövetkezendő években” – válaszolta az ön államtitkára két hete a parlamentben elhangzott kérdésemre. Nos, a Szatmárban élő emberek számára, a választókerületemben tervezett két vasútvonal mellett élő emberek számára ön csak vasút-visszafejlesztési miniszter fog maradni, hiszen ha most valaki Rozsályból a megyeszékhelyre, Nyíregyházára akar utazni, akkor Hajdú-Bihar megyén, Debrecenen keresztül kell majd megközelítenie Nyíregyházát, persze minimum három átszállással. Tiltakozom a vasúti mellékvonalak bezárása ellen, tiltakozom a vidéken élő emberek életminőségének további megnyomorítása ellen!

+ Miért tekintik még mindig egy nagy részvénytársaságnak az országot?

+ A rövid távú anyagi hasznon túlmenően vannak észérveik is alátámasztani mindazt, amit önök művelnek?

+ Hallott-e már az esélyegyenlőségről, vagy a vidéki embereknek ez nem jár?

+ Mikor éreznek már végre valódi felelősséget vidéki választópolgáraik iránt is?

HÓNIG PÉTER (közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter): – Ha jól számolom, immár a 16. kérdést vagy interpellációt kapom a parlamentben a vasúttal kapcsolatban. Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni: ahol eddig volt közlekedési közszolgáltatás, ott továbbra is lesz, - csak magasabb színvonalon, jobb menetrenddel és nagyobb kapacitással. Hogy ezt milyen megoldással valósítjuk meg, azt az utasok szavazatai alapján tesszük meg. Az utasok lábbal szavaznak. Szeretném kijelenteni még azt is, hogy nem vasútvonal-bezárásról van szó, hanem a személyszállítás közszolgáltatási szüneteltetéséről, a teherforgalom továbbra is fog menni, és aki azt gondolja, hogy olyan nagy az utasforgalom, ezeken a vonalakon üzleti alapon tovább viheti a személyszállítást is.

TILKI ATTILA: – Akár kétezerszer is föl fogjuk tenni ezt a kérdést, mert elfogadhatatlan az a politika, amit önök művelnek a vidéki emberek ellen! Nekik kellene megmagyarázni, hogy az ön minisztersége alatt hogyan fordulhatott elő, hogy milliárdokat, milliós nagyságokat fizetnek ki végkielégítésre? Látszik, hogy ennek az országnak nincs kormánya, mert az nem kormány, amelyik nem foglalkozik a vidéken élő emberekkel!

MÁTRAI MÁRTA, (Fidesz): – Június közepén a szocialista képviselők, illetőleg a kormány elfogadta a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosítását. Ezen módosítások a gyes igényelhetőségét az eddigi három évről két évre csökkentették. A köztársasági elnök úr nem véletlenül küldte vissza megfontolásra a törvényt!

– Erősen kétlem, hogy képviselőtársaim belegondoltak a döntésük következményeibe, hiszen a gyes három évről két évre történő csökkentésével kezelhetetlenné válik az ellátandók köre, ugyanis a bölcsődék már most is 128 százalékos kihasználtsággal működnek. Bölcsődébe kényszerítik a gyermekeket, de a bölcsődei normatívát a tavalyi 540 ezer forintról 494 ezerre csökkentik, miközben egy bölcsődei férőhely költségei 1,2 millió forint körül mozognak. Az önkormányzatoktól forrásokat vonnak el, az önkormányzatok ezeket a kiesett normatívákat nem képesek pótolni.  Államtitkár Úr!

+ Mi lesz a kettő és három év közötti gyermekekkel, akiknek a szülei szerencsés úton munkát találnak, de bölcsődei férőhelyet nem? Vagy úgy gondolják, hogy ezek a szülők ki tudják fizetni a családi napközit?

+ Mi lesz azokkal a szülőkkel, akik ilyen bizonytalan környezetben nem mernek gyermeket vállalni?

+ Mi lesz azzal az országgal, ahol a bizonytalanság miatt nem születnek gyermekek?

– Államtitkár Úr! (Korózs Lajos, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, - Szerk.) A kormány a gyes két évre csökkentésével a gyermekvállaló szülők helyzetét tovább nehezítette. A kormány ígéretéből, miszerint 2008 és 2013 között 15 ezer új bölcsődei férőhelyet hoznak létre, ez idáig a töredéke sem teljesült. Rendkívül veszélyes politika ez, hiszen évről évre csökken a népesség száma!

ERDÖS NORBERT (Fidesz): – Október végén zajlott le Békéscsabán a már hagyományossá vált kolbászfesztivál. Az ország minden részéről, sőt külhonból is érkeztek csapatok a rendezvényre. Mindez nagyon szép, azonban a mindennapok más képet mutatnak. Alig van néhány gazda, aki sertéstartással foglalkozna, és a nagyüzemi sertéstartás és -tenyésztés is a végnapjait éli. 2001 óta felére-harmadára csökkent Békés megyében a sertésállomány. Volt idő, amikor a megyében 120-nál is több vágóhíd működött, most elég a két kezem hozzá, hogy összeszámoljam. A legnagyobb, a gyulai húsüzem is nagyon komoly gondokkal küszködik. Szinte nincs olyan hónap, amikor ne arról hallanánk, hogy lakat kerülhet - a Pick szalámigyár mellett - az ország talán leghíresebb húsüzemére, megszüntetve ezzel számtalan munkahelyet, és egy hagyományos üzletágat.

– Tisztelt Államtitkár Úr! Nem mondok újat, amikor azt állítom, hogy az állattartás válságban van Magyarországon. Hol a sertés, hol a baromfi, hol a szarvasmarha? Állattartás nélkül a növénytermesztés is bajba kerülhet. Még a tavalyi termény is bent van a magtárakban eladatlanul, és az idei kukoricát, búzát már nem tudják hová tenni. Korábban a jószágok felették a felesleget abraktakarmányként, de mára már annyira lecsökkent a nagy takarmányfogyasztó állatok száma, hogy nincs mivel feletetni. Ott tornyosulnak a silókban, magtárakban, tárolókban a búza- és kukoricahegyek, és azon kell gondolkodnunk, hogy lesz-e még annyi magyar sertés a megyében, hogy egy jóízű kolbászt tudjunk gyúrni a húsából a következő kolbászfesztiválon? Tisztelt Államtitkár Úr!

+ Lesz-e még magyar sertés jövőre Magyarországon?

+ Lesz-e még magyar kolbász a következő kolbászfesztiválon?

+ Mi lesz az idei terményekkel, lesz-e hova betárolni, lesz-e kinek eladni?

GŐGÖS ZOLTÁN (földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Ön még elég fiatal, de biztosan emlékszik arra a plakátra, amire az volt ráírva, hogy „Tovariscsi, konyec!”. Hát akkor nem a tovarisnak lett konyec, hanem a sertéságazatnak, azt akkor nagyon nem kellett volna csinálni. Ez volt az egyik oka, hogy nagyjából itt tartunk most! A másik pedig az az integrációs tönkretétel, ami a ’90-es évek elején a szövetkezeti mozgalmat érte.

GEDEI JÓZSEF (MSZP): – Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hét végén, pénteken városunk neves múzeuma, a Jász Múzeum a 135. születésnapját ünnepelte, az a múzeum, tudják, ahol a neves Lehel-kürtöt is őrzik. Egyébként ez a múzeum nemrég az év múzeuma volt. Ezen a születésnapon is elhangzott, hogy 135 évvel ezelőtt még nem volt városunkban – ahogyan sok más városban sem – szilárd útburkolat, az utcák nyáron porosak voltak, télen pedig rendkívül sarasak. Nagy utat tettünk meg azóta, pontosabban sok utat építettünk azóta, különösen 2002 óta, hiszen az elmúlt hét évben Jászberényben valamennyi utca szilárd útburkolatot kapott. Különösen jelentős esemény volt 2005-ben, amikor a várost megkerülő körgyűrű első ütemét tudtuk átadni, és azt gondolom, hogy hamarosan újabb örömteli eseménynek lehetünk tanúi, hiszen a várost megkerülő körgyűrű második ütemét is átadhatjuk. Ez az újabb körgyűrű-cikk a 31. számú fő közlekedési útvonal teljes forgalmát, amelyik nem célforgalommal érkezik a városba, kivezeti a városból.

HÓNIG PÉTER (közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter): – Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel tájékoztatom önt is és mindenkit, aki itt van, hogy november 5-én, e hét csütörtökén átadásra kerül a Jászberényt elkerülő út második üteme, és ezzel a Jászság fővárosa teljes mértékben mentesül a 31-es számú főút átmenő forgalma alól. Szó szerint fellélegezhetnek az érintett lakosok, csökken a zajterhelés, javul az életminőség és a közlekedés biztonsága. Az új út annak a programnak a részeként valósult meg, amely az elmúlt években a Jászság úthálózatának fejlesztését szolgálta. Szakmai indokok alapján ebben nemcsak a 31-es számú főút rekonstrukciója kapott helyet a jászberényi elkerülés kiépítésével egy időben, hanem a legújabb tárcadöntés alapján a 32-es számú főút rekonstrukciójának előkészítésére is sor kerül.