Káosz van! Dilemma a kalapról. A beteg embereknek nincs országa..! Ennyit ér csak a miniszterelnök szava? Veszélyeztetheti-e az ellenzéki pártpolitika Miskolc legnagyobb beruházását? Áldatlan szuperbruttósítás..! Egy alkotmánybírósági döntés nem Mózes kőtáblája! Fehér bottal – akadálymentesen..?
Káosz van..!
Pokorni Zoltán (Fidesz): – Hölgyek és Urak! Bebizonyosodott, hogy az egyes, közpénzekből fenntartott budapesti intézmények és vállalatok szocialista kifizetőhelyként működtek. Bebizonyosodott, hogy a BKV-nál nem egyedi esetben fizettek ki több tíz milliós végkielégítést, hanem ez egy többéves gyakorlat volt, amelyről a fővárosi vezetőknek tudniuk kellett. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a fővárosban káosz van. Ez a káosz egyértelműen mutatja a fővárost irányító koalíció működésének képtelenségét. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És a te kerületedben mi van?) A felelősség az immár húsz éve koalíciót alkotó MSZP-t és SZDSZ-t terheli. (Horn Gábor közbeszólására: Ne túlozz! Nincs az húsz!) Jó, legyen csak 15 vagy 16.
Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, amikor azt hallja szocialista politikusoktól, hogy nem kívánnak ahhoz asszisztálni, ami a fővárosban történik, hogy közpénzek folynak ki a főváros intézményeiből. Ha önök csak egy pillanatra is komolyan gondolják azt, amit mondanak, és valóban tiszta helyzetet akarnak teremteni, akkor támogatniuk kellene a Fidesz törvényjavaslatát, amely új választások kiírását szorgalmazza a fővárosban. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Nyugi! Majd lesz jövőre!)
Marx Károlynak számos mondást tulajdonítanak, állítólag III. Napóleon puccskísérlete kapcsán fogalmazta meg azt az egyébként szellemes, bár nem biztos, hogy igaz mondatát, amely szerint a történelem ismétli önmagát, és ami először tragédia volt, az másodjára komédiaként tér vissza. Átéltünk már koalíciós bomlást itt, a parlamentben. Nem állítom, hogy tragédia volt, mindenesetre az ország éppen most megy rá erre.
Komédiának tűnik az, amit önök csinálnak a fővárosban! Próbálnak megszabadulni azoktól a korrupciós ügyektől, amelyek az elmúlt 15 évben elborították a főváros vezetését, és nyilvánvalóan terhelik a Szocialista Pártot, illetve annak vezetőit. Ennek a komédiának azonban nem tudunk tiszta szívből örülni, mert másfélmilliós Budapest mehet rá! (Taps a Fidesz-KDNP soraiban, zaj az MSZP oldalon.)
Dilemma a kalapról...
Lendvai Ildikó (MSZP): – Van egy elfelejtett, de nagyon szellemes magyar közmondás. Úgy szól: kinek milyen kalapja van, olyannal köszön. A válságkezelő kormány megalakulása óta eltelt hat hónap különösen alkalmas volt a közmondás igazságának bizonyítására. Megmutatta, hogy a magyar pártok, a közélet magyar erői milyen kalappal, hogyan köszönnek, milyen elképzeléseik vannak, és milyen kínálatuk az ország számára abban a helyzetben, amikor a legújabb kori történelem második nagy világválsága ellen kellett a nemzeti védelmet megszervezni. De az sem mindegy, hogy az ellenzéki oldalon milyen az a kalap, amivel köszönnek, amivel nem segítik a válság elleni védelem megszervezését. A cselekvés dolga persze a kormányé. Mondok egy sikeres példát: Azt a számot már talán mindenki ismeri, hogy a hat hónap eredményes válságkezelése nyomán ma az euró-árfolyam nem 310 forint, hanem 270. Ez azt jelenti, hogy összesen 400 milliárd forinttal csökkent a devizahiteles családok adósságállománya. 1 millió 700 ezer ilyen család van. Minden ilyen családnak 240 ezer forint megtakarítás maradt a zsebében a válságkezelés eredményeként. Jelentős hitelminősítő intézetek harmadára csökkentették az ország kockázatát. Megnőtt a bizalom! (Taps az MSZP soraiban. – Moraj a Fidesz soraiban. – Répássy Róbert közbeszól: Mese habbal!) Répássy úr, örülök, hogy hallom a véleményét, legalább hallom, hogy önnek milyen kalapja van, és milyennel köszön!
Így marad-e? Itt már szempont az is, mi van a Fidesz kalapjában. Hadd idézzem az egyik legjelentősebb nemzetközi hitelminősítő szakemberét: „Ha a Fidesz megjegyzéseit szó szerint vesszük, vagyis ténylegesen el akarnák engedni a hiányt, ez a befektetők bizalmának elveszítéséhez vezetne." Nem játék ez, uraim! (Font Sándor: Csak keményen és nagyjából!) Családonként 240 ezer forint vész el, ha önök azzal a bizonyos kalappal rosszul köszönnek. (Font Sándor: Ötszázat ráraktatok, az a baj!) Kinek milyen kalapja van, olyannal köszön, de ne húzza ezt a kalapot annyira a szemébe, hogy még a tényeket se látja.
Mi, 400 milliárd forint értékben csökkentjük a vállalkozók terheit, hogy több munkahely lehessen. Ez 100 ezer új munkahely létesítésére ad alkalmat, miközben 90 ezer munkanélkülit már megvédtünk különböző támogatási eszközökkel. (Közbeszólás: Persze, hiszen 300 ezerről 500 ezerre nőtt a számuk!) És milyen kalappal köszönnek önök? Látom az új Magyar Vizslát, az új Fideszes kiadványt – már régen vágytam az ugatására! Nézem ám, van-e benne konkrét terv a munkahelyteremtésre. Hát semmi! Kinek milyen kalapja van, olyannal köszön, de az önök kalapja e tekintetben is üres!
Mi közrendet védünk, indulatokat csitítunk. Mit tesznek önök? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Frakcióvezető úr nyilván emlékszik, egyszer azt mondta, mutassunk egyetlen embert a Fidesz padsoraiban, aki náci beszédre hajlamos. Nos, én mutatok. Tessék szíves hátranézni! Tessék szíves megnézni Molnár Oszkár helyét! (Zaj. Az elnök csenget.) Ezt teszi a Fidesz az indulatok ellen! Kinek milyen kalapja van, olyannal köszön, – csak baj ne legyen belőle! (Taps az MSZP soraiban. – (Közbeszólások a Fidesz soraiból. Babák Mihály: Bravó!)
A beteg embereknek nincs országa..!
Nagy Kálmán (KDNP): – Olyan helyzetet teremtettek az orvoslásban, amely, a rendszerváltás óta példátlan. Sajátos jellege volt ennek, hogy a kormánypártok kizárólagos szakértőnek tüntették fel magukat, az egészségügynek egyfajta amerikanizálódását képzelték el. Megdöbbentő!
2009 szeptemberében a Newsweek magazinban írták, a címe volt: „Nincs a beteg emberek számára ország!" És valóban, önök bebizonyították az elmúlt két évben, hogy a beteg emberek számára nincs ország, legalábbis Magyarországon nincsen ország.
Önök teljesen tönkretették a struktúrát! Ma Magyarországon az egészségügyi ellátás soha nem látott csődje van! A jelenlegi miniszternek olyan szűk mozgásteret hagytak, olyan pici lehetőséget, hogy nem tehet mást, minthogy az egyik lábáról a másikra ugráljon. Olyanfajta ételt akar megetetni velünk, amelyik rossz is, büdös is, oda is kozmált. Ezt a helyzetet mi nem kívánjuk elfogadni! (Közbeszólás: Jó étvágyat! – Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Ennyit ér csak a miniszterelnök szava..?
Szathmáry Kristóf (Fidesz): – Magyarországon évek óta gyakorlat, hogy a vállalkozókat ellenőrző állami hatóságok a pénzbírságot nem szabályozói, hanem sokkal inkább pénzbehajtó jelleggel használják. Magyarán: az első alkalommal elkövetett legkisebb hibáért is egyből súlyos pénzbírságot szabnak ki, nehéz helyzetbe hozva ezzel a válság miatt amúgy is túlélésért küzdő vállalkozásokat. Elfogadhatatlan, hogy míg Európa több országában a válságra való tekintettel bírságolási moratóriumot hirdettek, nálunk tovább folyik a vállalkozások ilyen jellegű ellehetetlenítése.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács egyik utolsó ülésén a vállalkozókat képviselő érdekképviseletek vezetői szóvá is tették ezt a gyakorlatot Bajnai Gordonnak, mondván: ez a fajta bírságolási gyakorlat normál gazdasági helyzetben is hiba lenne, válság alatt azonban egyenesen bűn. A miniszterelnök ekkor kioktatta jelen lévőket, hangsúlyozván: a kormány már rég intézkedett az ügyben! És valóban, Bajnai Gordon miniszterelnök 2009 júliusában, levélben tájékoztatta az országos hatáskörű szervek vezetőit arról, hogy a kormány által irányított államigazgatási hatóságok esetében fontosnak tartja, hogy a bírságkiszabást a jövőben kellő méltányossággal, ügyfélbarát módon gyakorolják. Ennek érdekében az érintett miniszterek utasítást kell kiadniuk, hogy a hatóságok az első alkalommal előforduló kisebb súlyú szabályszegések esetén lehetőleg ne bírságot szabjanak ki.
Az önök kormányzati képességére azonban jellemző, hogy még a miniszterelnöki ígéret sem ér sokat. A Pénzügyminisztérium, amely alá a legtöbb, a vállalkozásokat ellenőrző szervezet tartozik, az elmúlt négy hónapban a füle botját sem mozgatta. A válság pedig napról napra szedi áldozatait. Mondhatni, a vállalkozásoknak ma jobban kell félniük saját állami szerveiktől, mint a világválságtól. Mennyire lehet hinni a miniszterelnöknek, ha már a miniszterei sem hajtják végre az ígéreteit? (Közbeszólás: Semennyire – Taps a Fidesz soraiban.)
Veszélyeztetheti-e az ellenzéki pártpolitika Miskolc legnagyobb beruházását?
Káli Sándor (MSZP): – Az én kérdésem részben szakmai, részben pedig nagyon is politikai: Miskolc legnagyobb fejlesztési projektje veszélybe kerülhet-e felelőtlen politizálás eredményeként, és ez által veszélybe kerül-e 170 ezer ember egyik leglényegesebb közlekedési eszköze, a miskolci villamos. Miután a beruházás túlnyúlik a kormánycikluson, így egy másik kérdést is fel kell tennem, nyilván Orbán Viktorhoz, amit írásban is természetesen meg fogok ismételni, hogy egy esetleges kormányváltás esetén megállítják-e ezt a projektet, mint ahogyan Pelczné dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke megüzente a miskolciaknak. Azért nem értem ezt a politizálást, mert magyar ember vagyok, miskolci vagyok, és ugyanúgy örülök Debrecen sikerének, a Loki sikerének és a debreceni villamosnak is, mint ahogy - gondolom - minden magyar ember megteszi ezt más városok hasonló projektjével.
A miskolci projekt nem egy városszépítő beavatkozás. Ezek a villamoskocsik elöregedtek, és a sínpálya sok helyen annyira balesetveszélyes, hogy Miskolc teljes tömegközlekedése megbénulhat. Ezért sem értettem azt, hogy alelnök asszony, aki egyébként hosszú éveken át - mielőtt a Fidesz kiemelt országos politikusa nem lett – a Miskolc Városi Közlekedési Zrt. egyik legfőbb tanácsadója volt, és ezáltal kvázi a projekt előkészítője is, most pesti politikusként a villamos projekt leállításával példálódzik. Remélem nem lesz igaza! Óva intenék mindenkit, hogy egy ilyen helyzetben embereket ijesztgessen, békávézzon – mert most ez a divat. Én fontosnak tartom azt, hogy elismerjük: itt nagyon komoly szakemberek nagyon nagy tisztességgel dolgoznak olyan projekteken, amelyek tényleg nagyobbak annál, mint amit Miskolc történelme során már látott. Elvégre itt nemcsak Miskolcról, hanem három nagyvárosról van szó! Úgy gondolom, hogy aki ezt az országot felelősségteljesen vezeti, az csak három városban, tud gondolkodni – ugyanis jelenleg Debrecenben, Szegeden és Miskolcon is kiemelt projekt villamos projekt. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Áldatlan szuperbruttósítás..!
Harrach Péter (KDNP): – A családi pótlék adóalapba történő bevonásáról van szó. Ez az intézkedés felidézi számomra a Bokros-csomag világát, amely jövedelemhatárhoz kötötte a családi pótlék folyósítását. A lépés igazságtalanságára mondanék példát: az több gyermekes családanyák, akiknek jövedelme, munkaidő utáni többletmunkájuknak köszönhetően, néhány forinttal túllépte a jövedelemhatárt, nem kaptak családi pótlékot, szemben azokkal, akik nem végeztek többletmunkát. Tehát a Bokros-csomag büntette az önmagukért tenni akaró rétegeket.
A mostani, szuperbruttósításnak nevezett eljárás a családi pótlékot adóalapba tette. Egy ismerősöm, négy gyermeket nevel, kiszámította: a családi pótlék adóalapba vonása után, jövedelme 8 ezer forinttal csökken. Havonta. (Pettkó András, független: Alkotmányellenes!)
Önök ismét a gyermeket nevelő szülőket büntetik! Minél több gyermeket nevelnek, annál inkább! Miért nem fontos önöknek a társadalom legkisebb és legtermészetesebb közössége, a család? Úgy gondolom, hogy minden intézkedés mögött egy társadalomkép áll; az önök társadalomképéhez, úgy látszik, a munka becsülete nem tartozik hozzá! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Egy alkotmánybírósági döntés nem Mózes kőtáblája..!
Tatai-Tóth András (MSZP): – Egyre több olyan vezetői kinevezésről értesülünk, amelyet megelőzően az iskolafenntartó, legtöbb esetben az önkormányzat, kikéri ugyan az iskolai közösségek, a tantestület, a szülői képviselet, a diákönkormányzat és más közösségek véleményét, de a döntésénél ezt figyelmen kívül hagyja. Nem nevezi ki a minden szempontból alkalmas, az érintettek által támogatott pályázót, ugyanakkor az is előfordul, hogy azt a pályázót nevezi ki, aki egyetlen támogató szavazatot sem kapott.
Ezt a helyzetet még 1991-ben az Alkotmánybíróság döntése hozta létre, amikor határozatával megsemmisítette azt a miniszteri rendeletet, amely a tantestületnek vétójogot biztosított az intézményvezetők kinevezésében.
Az áldatlan állapot megszüntetésére, helyes lenne törvényben szabályozni, hogy a vezetői pályázat elfogadásának feltétele legyen, hogy a véleményezésre jogosult iskolai közösségek szavazatra jogosult tagjai által leadott összes titkos szavazat meghatározott része, például 40 százaléka, támogassa a pályázó vezetői programját. Ez érdemi egyeztetésre, az iskolahasználók véleményének figyelembevételére kényszerítené a fenntartókat, csökkentené az iskolák kiszolgáltatottságát. Egy alkotmánybírósági döntés ugyanis nem Mózes kőtáblája! (Taps az MSZP soraiban.)
Fehér bottal - akadálymentesen..?
Puskás Tivadar. (KDNP): – 1969 óta október második csütörtökje a fehér bot nemzetközi napja. Köszönve őket, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének – amúgy is szűkös – támogatását jövőre százmillióval csökkentik. (Normatívaként legfeljebb 97,5 millió, pályázati úton 76 millió forintot kaphatnak.)
Az egészségbiztosító a fehér botnak csak a silányabb fajtáját támogatja. Nem terjed ki a támogatás még az életvitelt könnyítő, úgynevezett beszélő eszközökre sem. Ezekért a használati tárgyakért négyszer annyit kell fizetnie egy fogyatékkal élőknek, mint eddig. És persze Magyarországon ma sincs olyan előírás, amely szabályozná az épületek vagy a közterületek akadálymentesítésének módját. Az akadálymentesítés kötelező feladatként a kivitelezőre marad, aki általában az építkezés utolsó napjaiban a feladat kipipálásához elegendő kompromisszumos megoldást keres és talál. Az ellapított járdaszegély például veszélybe sodorja a vak embert, mert nem tudja érzékelni, hogy lelépett- vagy sem az úttestre.
Ugye önök tudják, hogy kevés a látáskorlátozottak támogatása? És ha tudják, miért nem tesznek lépéseket azért, hogy legalább az életvitelt könnyítő eszközökért ne kelljen több pénzt kiadniuk? Ugye, önök szerint is mielőbb egyértelmű műszaki előírásokkal kellene szabályozni az akadálymentesítést is? Miért nem teszik? Arról tetszettek beszélni, hogy tárgyaltak a fogyatékos szervezetekkel. Megegyezést emlegetnek, amit én sokkal inkább rákényszerítésnek nevezném. Az biztos: nem egy szimpatikus tett volt Az önök indoklása szerint, nekik is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a konvergencia programot teljesíteni tudják. Ez teljesen elfogadhatatlan, ráadásul, az ENSZ-szel aláírt alapokmánnyal is ellenkezik! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Bartha Szabó József
