Kétséget kizáróan, a napirend előtti szólások, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai. Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): – A gazdasági világválságra gyógyírt kereső kormányok többsége már felismerte, hogy nem elég a pénzügyi válság rövid távú kezelése, szükséges a középtávú energiaválság, valamint a közép- és hosszú távú klíma- és erőforrásválság kezelése is. A gazdaságfejlesztés egyik motorja lehet a környezetvédelmi ágazat, mint ahogy más országokban is az.

– Az angol kormány 1,3 millió új munkahelyet hoz létre, kifejezetten a környezetvédelmi ágazatban, a gazdasági világválság hatásainak csökkentése érdekében. Többet kívánnak fektetni a megújuló szektorba, másrészt az autóiparnak felajánlott támogatást feltételekhez köti: az összeg csak alacsony kibocsátású gépjárművek fejlesztésére, valamint a szakemberek ilyen irányú képzésére fordítható. A válság előtt Németországban több ember dolgozott a tágabban vett környezetvédelmi ágazatban, mint az autógyártásban. A válság ideje alatt ez az arány még inkább a zöldgazdaság, a zöldállások javára mozdult el. A német kormány a megújuló energiák részarányának növelésében lát komoly lehetőséget. Külön támogatást ad azoknak a fejlesztéseknek a befejezésére, amelyek a válság miatt kerültek veszélybe. Írországban a kormány olyan gazdaságélénkítő programot jelentett be, amely nagyban támaszkodik az energiahatékonyság javítására, a megújuló energiaforrások arányának növelésére, a kutatás-fejlesztésre adott támogatásokra és adókedvezményekre, illetve az ezek nyomán megjelenő, úgynevezett zöldgalléros munkahelyekre.

– A magyar kormányzat a pénzügyi válság kirobbanását szinte rekordideig nem ismerte fel. Abban bízott, hogy hatásai nem érik el hazánkat. A kormány intézkedéseiből úgy tűnik, hogy hasonlóképpen jár el a klíma-problémákkal kapcsolatban is. Mindez nemcsak súlyosabb következményeket jelent, de még magasabb válságkezelési árat is. A magyar kormánnyal ellentétben Európa más országainak vezetői azt látják, hogy nincs az a megszorítás, amelynek a révén több munkahely jönne létre, mint ha lendületet adnak a zöldgazdaságnak. A miniszterelnök úr programbeszédében még csak utalás sem történt a zöldgazdaság beindítására, a zöldmunkahelyek bővítésére. A kormány írásos programjában szinte szó sem esik ezekről a munkahelyekről, erről a gazdaságról.

+ Mi kell ahhoz, hogy végre a magyar kormány is felismerje a zöldgazdaság fontosságát, és más országok példáját követve, értékelhető lépéseket tegyen a zöldmunkahelyek létrehozatala érdekében?

– Szerettem volna, ha a miniszterelnök úr (Bajnai Gordon – A szerk.) válaszol, és azt mondta volna, hogy valóban, a Miniszterelnöki Hivatalban induló gazdaságfejlesztő program egyik motorja az a zöldgazdaság, amelyik Európában sok százezer új munkahelyet teremt. Sajnálom, hogy nem tette!

GYIMESI ENDRE (Fidesz): – Az még csak felelőtlen figyelmetlenség, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök úr nem tudja annak a színháznak a nevét, amelyre majdnem 80 milliárd forintot akar elkölteni. De az már egyenesen arcpirító, hogy több mint négyszer annyi pénzt akarnak fordítani az új épületre, mint ahogy azt egy évvel korábban elhatározta a szocialista kormányzat. Itt valami nem stimmel! Itt valami nincs rendben!

– Több mint egy évvel ezelőtt a kormány állásfoglalásában az állt, hogy 25 év alatt 19,2 milliárd forinttal járul hozzá az állam az új Erkel Színház működtetéséhez. Ezzel szemben most a kormány 1172/2009. (X. 16.) számú kormányhatározata az új Erkel Színház felépítését célzó pályázat előkészítéséről a következőket tartalmazza: a kivitelezési szakasszal együtt maximum 28 évre szóló bérleti szerződést köthet a Magyar Állami Operaház. Az éves bérleti díj maximum 3 milliárd 113 millió forint, illetve ennek az összegnek az inflációval és közüzemidíj-emeléssel növelt értéke lehet, azaz nem 19,2 milliárd forint, hanem, ha nagyvonalúan csak 25 évet számolunk, akkor körülbelül 77 milliárd forinttal járul hozzá az új épület működtetéséhez, úgy, hogy legfeljebb 120 napra bérli az Operaház új épületét!

+ Vajon milyen felelősséggel dolgoztak a megbízott szakemberek?

+ Ekkorát tévedhettek tavaly óta?

+ Nem lett volna jobb esetleg az Erkel Színházat 3 milliárdból felújítani, és a megmaradó 75 milliárdot az ezer sebből vérző művészet és kultúra más intézményeinek odaadni?

+ Mi változott egy év alatt, hogy több mint négyszer annyit kívánnak az új multifunkcionális épület bérleti díjára fordítani?

– Én úgy érzem, hogy kellemetlen helyzetbe kerül a miniszterelnök úr is és a minisztere is, ha egyik évről a másikra két, egymással ennyire homlokegyenest ellenkező számot hoz a köztudatba!

FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): – Miniszterelnök Úr! A kormány hónapok óta dolgozik a magyar vasúttal kapcsolatos kérdéseken, mellékvonalak bezárásán, szolgáltatási színvonaluk mérséklésén. Kinek jó ez? Nem jó a vidéken élő embereknek, mert romlanak életviszonyaik: a kisiskolák, a gyógyszertárak, a posták után elveszik a vasútjaikat is! Nem jó a magyar gazdaságnak, mert romlik a munkaerő mobilitása, romlanak a szállítási lehetőségek, és továbbra sem lesz lehetőség a háttéripar, a közlekedésgépészet, a magyar mélyépítőipar újraélesztésére. Nem jó a költségvetésnek sem, mert nincs tényleges megtakarítás, hisz’ eddig sem költöttek a mellékvonalakra. Nem jó a környezetvédelemnek, mert a a gépjárműforgalom növekszik. Nem jó az energiatakarékosságnak, hiszen villanymozdonyok mellett személygépkocsik áradnak továbbra is az utakon. Nem jó a közlekedésbiztonságnak. De nem jó 40 ezer vasutas-családnak, és nem jó azoknak a további tízezreknek, akik a háttériparban vagy a vasúti szolgáltatásban dolgoznak.

+ Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor mondja meg kinek jó ennek a 33 mellékvonalnak a bezárása vagy szolgáltatási színvonalának csökkentése?

BAJNAI GORDON (miniszterelnök): – Képviselő úr! Valóban dolgozunk a magyar vasút átalakításán.  Amikor azt kérdezi, hogy kinek jó az, hogy ezen dolgozunk, akkor azt tudom mondani, hogy összességében és egészében Magyarországnak lesz jó, hogyha hatékonyabb és jobb színvonalú lesz Magyarországon a közösségi közlekedés.

– Szeretnék pontosítani: vasút átalakítása nem elsősorban és nem csak egyes vonalak vagy vonalszakaszok bezárásáról szól. Ez részeleme egy jóval nagyobb csomagnak, amelynek részeként szeretnénk megállítani a vasútnál sok-sok éve folyó pazarló gazdálkodást. Szeretnénk azt a vízfejet lejjebb építeni, és helyette arra koncentrálni az erőforrásokat, ahol valóban az érdemi tevékenység folyik. Nagyon fontos leszögezni: azok az átalakítások, amelyeket elkezdtünk, nem szűkítik a vidéken élők lehetőségeit!

– A kérdés az, elég gazdag-e Magyarország ahhoz, hogy párhuzamosan működtessen olyan vonalakat, amelyen szinte nem jár senki. A felmérés során, amelyet kollégáim csináltak, az tűnt ki, hogy vannak olyan vonalak, ahol ma naponta átlagosan 8-10 fő, 20-26 fő, 30-40 fő közlekedik, miközben éves szinten 100-200-300 millió forintos állami támogatást adunk ezeknek a vonalaknak a fenntartásához.  Magyarországon 330 milliárd forintot, vagyis minden egyes magyar állampolgár, az aggastyántól a csecsemőig fejenként 33 ezer forintot fizet be ma a vasút fenntartásába, azelőtt, hogy még jegyet vett volna. Erre a problémára kell fenntartható, a valódi lehetőségeket nem szűkítő megoldást találnunk, és ezen dolgozunk!

– Valóban emberek tíz- és százezreiről döntünk. Arról, hogy ha egy fenntartható költségvetés lesz Magyarországon, akkor Magyarország stabilabban áll a lábán. Úgy kell ezt megcsinálnunk, hogy közben ne dőljön össze semmi. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy jobb minőségű közösségi közlekedési szolgáltatást alakítunk ki, ahol vonaton vagy buszon, de mindenki eljuthat mindenhová, megfizethető áron, és közben az egész működése fenntartható lesz Magyarország szempontjából, és megszüntetjük a pazarlást.

FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): – Miniszterelnök Úr! Szokták mondani: akinek kalapácsa van, az az egész világot szögnek nézi. Önök a megtakarítást, a megszorítást tartják az egyetlen lehetséges módszernek. Amiről ön beszél, az szükséges. Szükséges a vasút korszerűsítése, fejlesztése. A bezárásnak ehhez semmi köze, mert az nem növel, hanem csökkent!

– Miniszterelnök úr! Önt vélhetően félrevezetik. Nem az a kérdés, hogy ma egy lepusztult, rossz menetrendű, rosszul fizetett, koszos szerelvényen hányan utaznak, hanem az a kérdés, hogy mit szeretnénk, öt vagy tíz év múlva hányan utazzanak.

A félelem bére!

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Ha az elmúlt évekre visszatekintünk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy hazánk gazdasága nagyon rossz állapotban van, a gazdasági növekedés gyakorlatilag veszteségbe csapott át, a munkanélküliség pedig drasztikusan és folyamatosan, szinte megállíthatatlanul növekszik. Édes mindegy, hogy a szocialista kormány miniszterelnökét Gyurcsány Ferencnek vagy Bajnai Gordonnak hívják, a helyzet hónapról hónapra csak romlik. Ezt érzékelik az emberek folyamatosan, hiszen több mint félmillió ember veszítette már el a munkáját, azok a vállalkozások, amelyek a munkavállalók kétharmadának adnának munkalehetőséget, alig jutnak állami támogatáshoz, illetve olyan pályázati forráshoz, amellyel a munkahelyeket megőrizhetnék, illetve bővíthetnék. Elég, ha erre csupán egy példát említek: szeptember 14-én felfüggesztették a 10 milliárd forinttal meghirdetett munkahelymegőrző programot. Kérdezem:

+ Mit kíván tenni a munkanélküliség csökkentéséért?

+ Mit kíván tenni azért, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások megőrizhessék versenyképességüket?

BAJNAI GORDON, (miniszterelnök): – Képviselő asszony! Egyetértek önnel abban, hogy a legaggasztóbb vonása ennek a válságnak a munkanélküliség drámai növekedése az egész világon. Magyarországon körülbelül 140 ezerrel dolgoznak kevesebben most, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor. A legutolsó statisztika szerint 10,3 százalékra kúszott fel a munkanélküliség a korábbi 7,5 százalék körüli szintről. Ez az európai tendenciáknak felel meg.

– Azt kérdezte, milyen intézkedéseket teszünk. Meghirdettük az „Út a munkához” programot. Közel százezren dolgoznak ma olyanok, akik sok éve nem jutottak munkához. Beindítottunk először hazai forrásból - ennek a kerete elfogyott -, majd most uniós forrásból olyan programokat, amelyek azt támogatják, hogy munkahelyeket meg tudjanak tartani a vállalkozások. Eddig 70 ezer munkahely megtartásához járultunk hozzá, ennyivel többen dolgoznak.

– Ami pedig a pályázati pénzeket illeti: finanszírozunk hazai forrásból, és finanszírozunk uniós forrásból munkahelymegtartó támogatásokat. Amikor az egyikben elfogy a pénz, akkor megnyitjuk a másikat. Éppen azért, hogy ne a hazai büdzsét terheljünk, nyitottunk meg az utóbbi időben kis- és nagyvállalkozások számára két külön ablakban pályázati lehetőségeket, és ebből is támogatjuk a munkahelymegtartást, ezért van hová fordulni azoknak, akiknek ilyen pénzre van szükségük; hála Istennek, fordulnak is.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Jól tudja ön azt, hogy a szeptember 14-én felfüggesztett a 10 milliárdos munkahelymegőrző programra több mint háromszoros igény érkezett. Ha valóban olyan fontosnak tartja a munkahelyek megőrzését, mint ahogy ezt minden nyilatkozatában újra és újra elmondja, akkor miért nem intézkednek azért, hogy ez a pénzügyi forrás újra megnyíljon, és lehetőség legyen a munkahelyek megőrzésére? Egyébként pedig 2002-ben önök 5,6 százalékos munkanélküliségi rátával vették át az ország irányítását – ez mostanára megduplázódott!

CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): – Miniszterelnök Úr! Hónapokkal ezelőtt  kérdeztem önt először, hogy miért támogatta Gyurcsány Ferenc kormánya és ön is mellszélességgel, ezt a kaszinós beruházást? Ön akkor munkahelyteremtésről beszélt, arról hogy itt majd 2-3 ezer új munkahely jön létre. Sajnos, ez utóbbiról mind a mai napig semmit nem lehet tudni, a konkrétumok csak a szabálytalanságokkal kapcsolatosak. Először az Állami Számvevőszék tárt fel számos visszaélést. Az ügyészség nyomozást indított, az igazságügyi szakértő pedig azt állapította meg, hogy sok százmillió forintos kár érte, érhette a magyar államot a csereszerződésekkel kapcsolatban. Ha ezt az összeget önök nem egy ilyen beruházás elvi támogatására fordítanák, hanem inkább a kis- és középvállalkozások munkahelyteremtésére, már előrébbre tartanánk.

– Amikor erről kérdeztem a miniszterelnök urat, azt mondta, hogy ha szabálytalanságok vannak, akkor természetesen a kormány meghozza a döntést, és felmondja a szerződést. - A szerződés felmondása azóta sem történt meg. Mind a mai napig ez a beruházás nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás. Közben már azt is tudjuk, hogy a beruházó, a befektető egyik magánszemély szereplője az APEH 10 millió forint fölötti köztartozást felhalmozók listájának is. Azaz egy olyan ember kap ma kiemelt, nemzetgazdaságilag kiemelt beruházáshoz kormányzati támogatást, aki banki hitelre sem pályázhatna, aki  egyébként semmilyen közbeszerzési eljáráson nem is vehetne részt.

– Miniszterelnök úr! Itt vagy szakmai problémák merülnek föl, vagy pedig ez az ügy teszi teljesen hiteltelenné az ön anti-korrupciós csomagját. Kérdés tehát:

+ Miért még mindig a kormányzati támogatás?

+ Miért nem a kis- és középvállalkozásokat támogatják ennyire?

+ Miért nem az ő munkahelyteremtésüket ösztönzik?

+ Miért egy olyan beruházásét, ami csak a balhéról, a balhéról és a balhéról szól?

BAJNAI GORDON (miniszterelnök): – Az elmúlt időszakban már többször föltették nekem nagyjából ugyanezeket a kérdéseket, és konzekvensen mindig ugyanazt válaszolom: a magyar kormánynak, a mindenkori magyar kormánynak feladata, hogy minél több munkahelyet hozzon létre Magyarországon, ezért szoktunk általában külföldi beruházásokat akár kiemelten is támogatni. Ez volt a célunk ezzel a beruházással is. Amikor a paramétereit megismertük, és azt láttuk, hogy háromezer körüli munkahelyet teremt Magyarországon közvetlenül, és még további sok ezret közvetett módon, akkor azt mondtuk, megéri, hogy kiemelt kormányzati beruházási státust kapjon.

– Az első válaszomtól kezdve mindig ugyanazt mondtam, és most is ezt mondom:  célunk nagyberuházásokat hozni Magyarországra, de csak szabályos módon, ezért ha kétely merül föl azzal kapcsolatban, hogy szabályosan történik-e meg egy beruházás előkészítése vagy annak egy fázisa, akkor a kormánynak ebben el kell járni. Ha igazolódik az, hogy irreális értéken cserélődtek a telkek - amire ön egy szakértői vélemény kapcsán utalt -, akkor az nem a magyar állam szándéka szerint való támogatás, hanem minimum gondatlanság, de valószínűleg visszaélés, és akkor abban el kell járni, ha kell, a büntetőjog eszközeivel is. A felmerült szabálytalansági gyanúk miatt szeretnénk ezt a telekcsere-ügyletet visszacsinálni, ha lehet tárgyalásos úton, ha pedig a megadott határidőig – november 9-ig – ez nem rendezhető el, akkor a kormány kész bírósághoz fordulni a meghiúsítása érdekében. Ettől még mindig szeretnénk, hogy létrejöjjön az a 3 ezer munkahely, mert az Magyarországnak jó.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): – Miniszterelnök Úr! „Menekülnek a magyarok az uniós pénzektől", „Egy fityinget sem kaptak eddig a cégek a munkahelymegőrzésre szánt uniós forrásokból" - ilyen és ehhez hasonló újságcikkek jelennek meg manapság a sajtóban a hazai uniós forrásfelhasználás napi gyakorlatáról, amely óhatatlanul rendkívül kellemetlen és rossz hír. És az is, hogy az elmúlt időszakban pusztán a gazdaságfejlesztésre szánt európai uniós pénzekből, már megnyert pénzekből 50 milliárdot adtak vissza a kedvezményezettek, és ebből közel 20 milliárdot csak ebben az évben. Ez azt mutatja, hogy valami az európai uniós forrásfelhasználás gyakorlatában hibádzik. Valami miatt rossz az gyakorlat, amely nap mint nap uralkodik. Az ország mély gazdasági válságában a nagyobb lehetőségeket a fejlesztéspolitikában, munkahelyteremtésben az uniós források adják – ezt mindannyian tudjuk –, a hazai források ez irányú felhasználása azonban szinte teljesen megszűnt. Egyes szakértői vélemények szerint minden egyes 1 forint vissza nem térítendő támogatás további 2-3 forintos gazdasági növekedést eredményezhetne, minden egyes, az országba behívott 1000 milliárd európai uniós forrás 1-4 százalékos gazdasági növekedéssel tudná javítani a hazai mérleget.

– Miniszterelnök úr! Jelen helyzetben 7 százalékos gazdasági visszaeséssel kénytelen számolni a magyar költségvetés és a magyar gazdaságpolitika. Hogyha az időarányos 1000 milliárd forintot behívtuk volna az országba, ez 4 százalékkal csökkentette volna ezt a gazdasági visszaesést. Munkahelyek tízezreit mentette volna meg, illetve családok ezreit mentette volna meg attól, hogy át kelljen élniük mindazt, ami a legkegyetlenebb: a mindennapi egzisztenciális bizonytalanságot! Azt kérdezem, miniszterelnök úr:

+ Egyetért-e ön legalább azzal, hogy az európai uniós források felhasználása nagymértékben enyhíthetné a gazdasági válság okozta tüneteket?

BAJNAI GORDON (miniszterelnök): – Képviselő Úr! Hadd mondjam el azt a számot, ami talán a legegyszerűbb és legobjektívabb: tíz közép-kelet-európai országból Magyarország eddig a 89 százalékát kötötte le időarányosan a rendelkezésre álló forrásoknak, és ezzel a régióban az első helyen áll. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy 7 plusz 2 éves program, amelyben utófinanszírozás van. Ennek ellenére az eddig megítélt 3000 milliárd forintnyi forrásból 550 milliárd forintot meghaladó kifizetést teljesítettünk már Magyarországon pályázati nyerteseknek. Ezzel is arányosan az első helyen állunk, nemcsak Közép-Európában, hanem az egész Európai Unióban. De hát ezt ön is tudja polgármesterként, hogy a kormány bevezette, éppen a válság hatására, hogy 40 százalék előleget fizetünk a gazdasági pályázóknak és 35 százalékot az önkormányzatoknak. Ez az Unióban példátlan, de nagyon sikeres gyakorlat. Ezzel éppen azt akartuk elérni, hogy a válság hatására beszűkülő hitelforrások ne vegyék elejét annak, hogy a vállalkozások fejleszteni tudjanak. Rengetegen nyernek el rengeteg pénzt Magyarországon, és Magyarország büszke lehet erre a teljesítményére!  

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): – Miniszterelnök Úr! 8 százalék, mindösszesen ennyi a kifizetett összeg a teljes kerethez képest, az idő egyharmadának eltelte után! Még ez sem lenne probléma, de 200 ezerrel több a munkanélküli, mint az időszak kezdeténél mért adat!  Miniszterelnök Úr! Az elígért, odaígért, leszerződött pénzből nem lehet gazdaságot és országot fejleszteni; országot fejleszteni csak és kizárólag kifizetett pénzekből lehet, és ebben nagyon gyengék vagyunk! Annál is inkább vagyunk gyengék, mivel a gazdasági válság a mi hazánkat érintette legsúlyosabban, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, tehát nekünk lenne a legnagyobb érdekünk, hogy mihamarabb hozzájussunk ezekhez a forrásokhoz!

– Valószínűleg ezt ön is tudja; mint ahogy tudja Molnár Albert, volt államtitkár úr is, az ön frakciótársa, illetve a szocialista frakció tagja, aki meg tudta tenni, hogy a megítélt pályázati pénzből a szerződéskötést követően három héten belül már le is hívott 150 millió forintot, ami példátlan gyakorlat a magyar intézményrendszerben. Hogyan lehetséges az, hogy ami nem működik országos szinten, nagyban, kis- és középvállalkozásoknál, működik egy szocialista képviselőnél: szerződéskötést követően három héten belül, számlák nélkül rögtön 150 millió forint kifizetéssel? Ez egy olyan kérdés, amelyet meg kellene válaszolnia a nyilvánosság előtt.