Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): – Az Állami Számvevőszéknek az uniós források felhasználásáról szóló megállapításai világosan mutatnak rá azokra az okokra, amelyek miatt a válságban sem vagyunk képesek megfelelő mértékben, gyorsan, hatékonyan lehívni a rendelkezésünkre álló uniós fejlesztési forrásokat. Ezen belül is az egyik legnagyobb probléma, hogy az önök által felállított és átalakított intézményrendszer nem képes megbirkózni ezzel a feladattal. Aggasztó megállapítás: A késedelmes kifizetések fő oka az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályáztatási rendszerében tapasztalt hatékonyságok hiánya, amely a határidők jelentős túllépésében mutatkozik meg. A döntéshozatal átlagos átfutási ideje a nem normatív pályázatok esetében 156 nap az előírt 105 nap helyett, ezen belül azonban néhány közreműködő szervezet vonatkozásában jelentős, akár kétszeres határidő-túllépés is tapasztalható. A szerződéskötésre rendelkezésre álló 60 napos jogszabályi határidőt a közreműködő szervezetek jellemzően 10-20 nappal túllépik, azonban néhány szervezet esetében előfordulnak 100 napot meghaladó átfutási idők is. A közreműködők többnyire létszámhiánnyal indokolják a csúszásokat.

– Államtitkár úr! Önök is felismerték, hogy a korábban felállított intézményrendszer nem működött megfelelően, ezért 2006 júliusától olyan átalakításba kezdtek, amely az intézmények 57 százalékát érintette, a strukturális alapok, kohéziós alap forrásait közvetítő intézményrendszer vonatkozásában ez az arány elérte a 73 százalékot. A változásokat minden kritika ellenére az erőteljes centralizálás jellemezte. A kormány saját hatáskörébe vonta a 2007-től rendelkezésre álló EU-s források mintegy negyede fölötti döntést. A további vizsgálatok azonban rávilágítottak, hogy az intézményrendszert érintő jelentős átszervezések kedvezőtlen hatással voltak a lebonyolításban részt vevő szervezetek munkájára, a feladatellátás minőségére. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vonatkozásában is fennálltak a korábban megállapított, humán erőforrást érintő hiányosságok, mint a magas fluktuáció, kapacitáshiány, a vezetőcserék gyakorisága, a nem megfelelő feladatelosztás. Ennek következtében az intézményrendszerre háruló feladatok ellátása késedelmet vagy hiányosságot szenved a mai napig, miközben a pályázók hátrányt szenvednek a késedelmek miatt, illetve az ország forrásfelhasználása is veszélybe kerül. Annak érdekében, hogy Magyarország egyetlen fillért se veszítsen el a rendelkezésre álló forrásból, kérem, válaszoljon a következő kérdésekre.

+ Meg van-e elégedve az uniós források felhasználását bonyolító intézményrendszerrel?

+ Ön szerint az intézményrendszeren belüli centralizáció beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

+ Milyen azonnali változtatásokat tervez az intézményi és jogszabályi háttér vonatkozásában a kifizetési folyamat felgyorsítására?

VARJU LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: – Az Új Magyarország fejlesztési terv pénzügyi kerete 3723 milliárd forint, a megítélt támogatás több mint 2800 milliárd forint, ebből leszerződve 2670 milliárd forint, és ebből több mint 545 milliárd forint már kifizetésre került. Mindezek alapján egyértelmű, hogy az intézményrendszer európai szintű megközelítésben és összehasonlításban is magas színvonalon működik, és Magyarország számára biztosítja a szükséges forrásokhoz való hozzájutást.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Ezek a számok a statisztika szintjén jól mutatnak, mégsem tudom válaszát elfogadni. Az élet az, hogy lassan egy éve tart a pénzügyi-gazdasági válság, és a kis- és középvállalkozások hiába várják az ígért segítséget. Egy konkrét példa: 2007-ben kiírt pályázaton magyar befektető kért Lentiben tervezett szálloda építéséhez támogatást. A 2008. februárra halasztott beadási határidő után 2008. november végén került sor a pályázat elbírálására, és csak 2009 áprilisában került sor a támogatási szerződés megkötésére. Közben a 2007-ben megállapított hitelkamat évi 126 millió forintról évi 285 millió forintra, több mint a duplájára emelkedett, így a mai napig is bizonytalan az elnyert támogatás és a tervezett beruházás sorsa.

– Tisztelt Államtitkár Úr! Tegyenek meg mindent, hogy Magyarország egyetlen fillért se veszítsen el a rendelkezésre álló európai uniós forrásokból!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): – Hosszas politikai polémia folyt a kríziskeret bevezetéséről. 2009 júniusában a 136/2009-es kormányhatározattal döntött úgy a kormány, hogy kialakítja ezt a speciális, kis összegű támogatási rendszert. Számos kétely kíséri, hiszen a rendszer eleve kizárja a támogatottak közül a nyugdíjasokat. Felmerült: ez egy politikai alamizsna, és nem több ennél!

– Hódmezővásárhelyen 480 igény érkezett, ebből 336-ot küldött tovább az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság felé Hódmezővásárhely megyei jogú város jegyzője. Nagy érdeklődéssel vártam magam is: vajon mi lesz ennek az eredménye, kik kapnak ebből a titokzatos alapból pénzt.  Egészen meglepő választ kaptam a kérdésemre: nem nyilvános azoknak a névsora, akik a kríziskeretből részesülnek. Ezt nagyon szomorúnak tartom, már csak azért is, mert megerősíti ez az eljárás azokat a kételyeket, amelyeket képviselőtársaim közül felvetettek, hogy ez lényegében egy politikai marketingfogás. Nem hiszem, hogy titkolni való lenne azoknak a névsora, hiszen az adófizetőknek joguk van tudni, ki az, aki a pénzükből szociális segélyt kap. Kérdezem a miniszter urat:

+ Miért nem tudhatjuk meg, hogy kik részesülnek a kríziskeretből Magyarországon?

HERCZOG LÁSZLÓ, Szociális és munkaügyi miniszter: – Nincs itt semmi titok! A Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság havi rendszerességgel nyilvánosságra hozza a weboldalán a támogatásban részesültek számát, a kifizetési ellátás együttes összegét. Nem hozható azonban nyilvánosságra törvény hiányában – hacsak az ügyfél ehhez kifejezetten nem járul hozzá – az egyes jogosultak részére megítélt támogatás konkrét összege, ugyanis ez az adatvédelmi törvény alapján személyes adatnak minősül.

– Azt hiszem, akkor támad gyanú, ha valaki ezt a gyanút akarja kelteni! Tehát az ön esetében, ha 336-ot küldött tovább a jegyző úr, és ha nem kapott vissza egyetlenegyet sem, akkor 336-an kapták meg ezt a 10 ezertől 50 ezer forintig, kivételes méltányosság esetében pedig 100 ezer forintig terjedő támogatást.  Ez elegendő adat.

LÁZÁR JÁNOS: – Miniszter Úr! A jelenlegi gyakorlat nem erősíti az átláthatóság látszatát és benyomását, és ezt nem is alakítja ki senkiben sem. Nagyon nehéz a törvényalkotás házában azt a hivatkozást elfogadni, hogy törvény hiányában nem lehet a kríziskeretből részesülők nevét nyilvánosságra hozni. Azt gondolom, ez egy jogos adófizetői elvárás. Hadd ajánljam figyelmébe, hogy a köztisztviselők esküt tesznek a szolgálati titok megtartására. Fontosnak tartom annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy a köztisztviselők, a jegyzők megkaphassák ezt az adatbázist, melynek figyelembevételével döntsenek más szociális segélyekről. Így az is elérhető, hogy ne kapjon valaki aránytalanul sokat, más pedig aránytalanul keveset.

DÁVID IBOLYA (Független): – Közismert az Országos Rádió és Televízió Testület botrányos döntése a Sláger és Danubius Rádióról. Közismert az is, hogy a döntés nyomán az ORTT elnöke lemondott, közismert az is, hogy a két vesztes fél bírósági eljárást kezdeményezett, amelyben a bíróság soronkívüliséget rendelt el. Közismert az is, hogy hiába figyelmeztetett előre a köztársasági elnök, a miniszterelnök, hiába véleményezett előre a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a tisztességtelen döntés megszületett. Olyan személyek nyertek, akiket ki kellett volna zárni az eljárásból. Közismert az is, hogy a határon túl ment mindennek a botránynak a híre, és következményét egy egész ország fogja viselni. Az Economist és a Financial Times foglalkozott a kérdéssel, a véleményformálók a világ minden pontján olvassák azt, hogy milyen eljárások folynak Magyarországon. Volt ebben néhány érdekes mondat is, ami meglepett mindannyiunkat, és úgy gondolom, emellett szó nélkül nem mehetünk el. Olyanok keresték meg a két érintett céget, akik a két párt képviselőjelöltjének mondták magukat, és felajánlották, meghosszabbítják engedélyeiket, ha a pártok megkapják a cégek tőkéjének 50 százalékát. A Sláger Rádiót tulajdonló cég alelnöke, Barbara Brill névvel, arccal vállalta, aki a lapnak úgy nyilatkozott, egyértelműnek tűnő alkut ajánlottak annak fejében, hogy a párt támogasson bennünket a pályázaton.

– Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy van még egy eljárás, amelyik visszaadhatja az eljárássor becsületét. A kormány felügyelete alatt álló Nemzeti Hírközlési Hatóság, melynek felügyeletét, külön jogszabály alapján, a kijelölt miniszter látja el, jogosult és jogszabály alapján egyedül jogosult kiadni azokat az engedélyeket, amelyek szükségeltetnek ahhoz, hogy az új rádió működését meg tudja kezdeni. Miután per van folyamatban, úgy ítélem meg, hogy összefügg a közigazgatási eljárás a peres eljárással: ezért olyan felfüggesztő eljárásra volna szükség, amit egyedül a kormányzati hivatal tehet meg. Kérdésem vagy kérésem:

+ A kormány és a kormányfő kinek vagy minek az oldalán áll?

+ A korrupciós eljárás oldalán vagy a tisztességes piaci verseny oldalán?

+ Mit tesz a miniszterelnök úr?

MOLNÁR CSABA, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: – Az ORTT a médiatörvény alapján a kormánytól teljesen független szervezet, teljesen önállóan gazdálkodik a frekvenciákkal és dönt róluk. A kormányfőnek ebben a kérdésben természetesen véleménye lehet, de jogi lépésekre nincs lehetősége.

– A Nemzeti Hírközlési Hatóság, ebben teljesen igaza van képviselő asszonynak, a 2006. évi LVII. törvény értelmében kormányhivatalnak minősül. Viszont tisztelettel javaslom képviselő asszonynak, hogy olvassuk tovább az erről szóló törvényt, ugyanis a 71. §-a azt mondja, hogy a kormányhivatal törvényben meghatározott feladatkörében nem utasítható. Ennek alapján el kell mondanom, hogy ennek megfelelően sem a kormánynak, sem egyetlen miniszternek nincs hatásköre arra, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóságot törvényben meghatározott feladatkörében utasítsa, vagyis a rádióengedély kiadása kapcsán sem tehetünk meg ilyesmit. Sőt, az a kormánytag, az a miniszter, aki ezt megtenné, a hivatali visszaélés bűncselekményi tényállását is kimerítené, vagyis nyilvánvalóan ilyet a kormánytagok nem tehetnek, és nem is fognak megtenni.

– A jelenlegi jogi helyzet az, tisztelt képviselő asszony, ön is jól tudja volt igazságügyi miniszterként, hogy az országos rádiós műsorszolgáltatási jogosultság tárgyában az ORTT már megkötötte a műsorszolgáltatási szerződéseket, amelyeket a hatóságoknak mindaddig érvényesnek kell tekinteniük, amíg egy független bíróság ennek az ellenkezőjét nem állapítja meg.

DÁVID IBOLYA: –  A miniszterelnök úrnak világos véleménye volt akkor, amikor egy valóban teljesen független szervezet, az ORTT döntését kritizálta. Amikor a saját Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá tartozó intézményről van szó, akkor nem akarásnak nyögés a vége. Egy ilyen törvénysértő eljáráshoz egy kormányzati hivatal nem adhatja a nevét!

Magán-autópályát épít magának Bajnai Gordon?

BÁNKI ERIK (Fidesz): – Miniszter Úr! Ahogy az bizonyára ön előtt is ismert, a Dél-Dunántúl és Bács-Kiskun megye számára létfontosságú kérdés az M6-os, M60-as autópálya Dunaújváros-Pécs közötti szakaszának mielőbbi átadása. Tudjuk, hogy a kormány által választott konstrukció alapvetően hibás, hiszen aranyárban lehet mérni a megépülő új autópálya métereit. Tudjuk, hogy rettenetes terhet ró a finanszírozási konstrukcióval a szocialista kormány az ország következő irányítóira, szám szerint a következő nyolc kormányra, hiszen 32 év alatt fogjuk kifizetni ennek az autópályának a beruházási költségeit. Valamennyi magyar állampolgár pénztárcáját jelentősen megterheli, és még unokáink is fizetni fogják, elvégre szám szerint több mint 400 milliárd forint lesz a végén.

– Tudjuk, hogy az előkészítés szakmai hiányosságai mellett a megvalósítás időpontjának a 2010-es kampányhoz való igazítása is jelentősen drágíthatta a konstrukciót. Egy dolgot ugyanakkor nem értünk, tisztelt miniszter úr. Nem értjük, miért bünteti a kormány Dunaföldvár, Paks, Szekszárd, Mohács és Pécs térségének lakóit azzal, hogy nem sürgeti a beruházás mielőbbi elkészültét, nem követ el mindent annak érdekében, hogy mielőbb átadásra kerüljenek az egyes autópálya-szakaszok.

– Az épülő autópálya mellett élő polgárok nagy része tisztában van azzal, hogy hetek óta tili-toli folyik a terepen, az eddigi látványos, energikus munka érezhetően lassult. Szakértők állítják, hogy egy ilyen enyhe időjárás mellett két hónap alatt be lehetne fejezni a beruházást a teljes szakaszon.  És itt most tekintsünk el attól, hogy 2002-ben még azt beszélték, hogy 2006-ra átadják, kérdezném miniszter úr:

+ Ha már az M6-os építésének költségeiben világelsők vagyunk, akkor miért nem törekednek arra, hogy regnálásuk során legalább egy olyan beruházás legyen, amiben legalább a legutoljára vállalt határidőt teljesíteni tudják?

+ A választási népszerűségszerzés reményében miért áldozza fel az előrehozott átadás valamennyi előnyét, a biztonságos közlekedést, a gyorsabb elérhetőséget és a beruházásvonzó képességet a kormány?

HÓNIG PÉTER, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: – Képviselő Úr! A PPP-konstrukció, amiben megépül ez az autópálya, nem a jelenlegi vagy az elmúlt kormányok találmánya, ez a világon mindenütt használatos. Hogy most 400 milliárd terheli majd az utódainkat, az nem jelenti azt, hogy ha most más beruházásban valósulna meg, az ne terhelné a költségvetést, illetve az adófizetőket.

– Az M6-os autópálya egyébként Európában a leggyorsabban megvalósult autópálya megtisztelő címre is jogosult mind a közbeszerzési eljárás, mind pedig az építkezés vonatkozásában. A jelenlegi műszaki készültség szerint a Dunaújváros-Szekszárd és Szekszárd- Bóly-Pécs szakaszokon is a 2010. március 31-ei forgalomba helyezési dátum tartható. A koncessziós szerződés az autópálya esetleges szakaszos forgalomba helyezéséről nem rendelkezik, a szerződés teljesítésében történő bármely változtatás pedig jelentős anyagi konzekvenciákat vonna maga után. Az egyes szakaszok önálló forgalomba helyezésének társadalmi hasznossága ugyanakkor korlátozott, tekintettel arra, hogy az autópálya-nyomvonal vezetése sem teszi lehetővé az egyes főúti szakaszok külön-külön történő kiváltását.

BÁNKI ERIK: – Nem nyugtatott meg a válaszával, miniszter úr! Az, hogy a PPP-konstrukció működőképes Európa számos országában, az lehet, Magyarországon nem működőképes, ezt számtalan példa igazolta a kollégiumépítésektől a különböző fürdőépítésekig, uszodaépítésekig, de az autópálya az a beruházás, ahol a legrosszabb - véleményünk szerint - ez a konstrukció, ahol a legtöbb kárt okozzák ennek a drága mivoltával. Az előkészítési hibákat pedig az jellemzi, éppen az, hogy nem gondoltak arra, ha már ilyen sok pénzbe kerül, akkor legalább azt elérjék, hogy szakaszonkénti átadásban lehessen gondolkodni. Nem hiszem, hogy mondjuk, egy Dunaújváros és Paks közötti szakaszátadás nem hozná meg ennek a szükséges hasznait, főleg úgy, hogy már az autópályajelek, az útburkolati jelek is fel vannak festve rajta, tehát gyakorlatilag igazából érdemi akadálya nem lenne ennek. Ha önök felelősen gondolkodtak volna a szerződés megalkotásánál, akkor nyilván ilyen részletkérdések is felmerülhettek volna. Ez is azt példázza, hogy nem jártak el kellő gondossággal!

SZANYI TIBOR (MSZP): – Számos társasház próbálkozik azzal, hogy saját térfigyelő kamerát helyezzen el. Az adatvédelmi ombudsman egyik állásfoglalása értelmében azonban erre nincsen jogszerű lehetőség, hiszen nagyon kérdéses, hogy az így nyert adatokkal ki és miként tud élni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy pusztán egy állásfoglalás még nem ok arra, hogy a problémát is kidobjuk. Magyarul: kéne keresni valamilyen lehetőséget, megoldást arra nézvést, hogy miként lehet jogszerűen felszerelni társasházakban térfigyelő kamerákat, és azokat jogszerűen működtetni a lakók biztonsága érdekében. Azt hiszem, hogy az Országgyűlésnek egy ekkora horderejű problémával tudni kell megbirkózni, ha kell, törvényjavaslatot lehet előterjeszteni.

AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: – Én is nagyon fontos szempontnak tartom a polgárok tulajdonának védelmét és biztonságát, és köztudott tény az, hogy a bűnözés elleni küzdelemben az egyik leghatásosabb eszköz a térfigyelő kamerák rendszere.  Nincs akadálya annak, hogy a társasházakban elhelyezzenek térfigyelő kamerákat, de elég szigorú feltételek mellett. Aki nem ott lakik, annak nem kell a hozzájárulása, hiszen neki szabad döntése, hogy bemegy-e egy ilyen megfigyelt területre, a lakók hozzájárulása azonban mindenképpen kell hozzá. Probléma viszont, főleg a nagy társasházakra vonatkozik, hogy akadhat mindig olyan lakó, aki esetleg a túlnyomó többség akaratát megpróbálja blokkolni. Érdemes tehát megfontolni, esetleg valóban törvényi felhatalmazással pótolni ilyenkor a minden lakónak a hozzájárulását. Én arra teszek ígéretet, hogy a minisztérium egy ilyen kodifikáció lehetőségét a közeljövőben meg fogja vizsgálni.

SZANYI TIBOR: – Államtitkár úr szavai nagyon megnyugtatnak számos társasházban élőt. Persze minden házban azért van egy-két olyan ember, aki valamilyen oknál fogva a hozzájárulását nem akarja megadni, de egy-két emberen azért ne múljon a többség akarata, illetve védelme és biztonsága.

MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): – A választókerületemen keresztülhaladó, több települést érintő 81-es számú főút hosszú évek óta esedékes felújítási, burkolat-megerősítési munkálatai megkezdődtek. Ezt megnyugvással fogadták a helyi lakosok, de van egy komoly probléma, amely sürgős megoldásra vár. A felújítás megkezdése előtt dr. Szabó Pál, az akkor még aktuális közlekedésügyi miniszter azt ígérte, idézem: „A 81-es számú főút Győr-Kisbér közötti szakaszának rekonstrukciós munkálatai idején, beleértve a Kisbér elkerülő szakasz megépítését is, forgalombiztonsági intézkedésként a tranzit 12 tonna össztömeg feletti tehergépjármű-forgalmat területi teherforgalmi korlátozással még ebben az évben a 13-as számú főút és az M1-es autópálya útvonalra tereljük. A teherforgalmi korlátozás megvalósításával együtt idén szakmailag áttekintjük a főút sebességkorlátozását is.”

– A levél dátuma 2008. május 21. Az ígéretet azonban nemhogy 2008-ban, de 2009-ben sem valósították meg. Személyes tapasztalatom: az útszakaszon, több helyen is egyszerre folynak a munkálatok, sebességkorlátozás, félpályás lezárás, hídépítés, útburkolati jelek hiánya teszi nehézzé a közlekedést, ráadásul nem csökkent a kamionforgalom, és semmi jele annak, hogy a minisztérium ígéretének megfelelően elterelték volna ezt a teherforgalmat. A kamionáradat különösen veszélyes az idősek és a gyermekek számára, ugyanis közvetlenül a főút mellett óvoda, idősotthon, több iskola, templom, bolt és természetesen lakóházak helyezkednek el, de mentálhigiénés szociális otthon is.

+ Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ha visszaszámolok a 2008. május 21-ei levél óta másfél év telt el.  Kérdezem:

+ Ki a felelős azért, hogy még nem történt meg a kamionforgalom elterelése az ígéret szerint a 81-es főút Győr-Kisbér közötti szakaszáról?

+ Mit kíván tenni annak érdekében, hogy azonnal életbe léptessék az ígéreteknek megfelelően a tehergépjármű-forgalom elterelését?

HÓNIG PÉTER, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: – A 81-es számú főút műszaki állapota a tárca előtt is jól ismert. A 2007 és 2013 közötti EU-programozási időszakban az egész főút rekonstrukcióját ugyan nem terveztük, egyes szakaszok átépítésére azonban sor kerül. Hamarosan, helyszíni, szakmai bejárásra kerül sor, amelynek során áttekintésre kerülnek a lehetséges intézkedések. Amennyiben a bejáráson szakmailag a legoptimálisabb megoldásnak a tehergépjármű-forgalom korlátozása mutatkozik, akkor a végleges döntés előtt az érintett önkormányzatok és országgyűlési képviselők részvételével egyeztetést fogunk kezdeményezni az intézkedés bevezetéséhez szükséges társadalmi konszenzus megteremtése érdekében.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az Európai Unió fontosnak tartja a fiatal gazdák felkarolását, és ehhez számos kiindulási alapot nyújt, amit szerintem be lehet, és be is kellene építeni a magyar rendszerbe. Az EU parlamentje már követendő irányt mutatott, arra, hogy vizsgálják felül a fiatal gazdáknak nyújtott elindulási támogatás összegét és annak feltételeit. Magyarán: az EU már tett kezdeményezéseket arra vonatkozóan, hogy még több síkon lehessen támogatni a mezőgazdaságból családot alapítók és életet teremtők lehetőségeit. Ezzel szemben elmondhatjuk: a magyar példa elszomorító! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumi álláspontja szerint az EU-ból átvett rendszer több szempontból sem állja meg a helyét hazánkban. – De a hazai igényekre és elképzelésekre történő átformálása mégsem valósul meg!

+ Vajon miért?

+ Kíván-e az FVM érdemben igazodni az Európai Unió hozzáállásához a magyar fiatal gazdák felkarolása érdekében úgy, hogy közben a magyar sajátosságokhoz is igazodik?

GŐGÖS ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az egyik legsikeresebb pályázati rendszerünk a fiatal gazdák induló támogatása, nem nagyon kívánnánk ezen változtatni. Ez egy olyan 10 millió forintos juttatás, amelyből 9 millió forintot előlegben megkaphat az az induló gazdálkodó, aki egy megfelelő üzleti tervet tud letenni. Az első pályázati kör, több mint 2600 támogatási igénylőt hozott, és ebből 1447 darabot támogattunk. Most újra meghirdettük, éppen most, a napokban zárult ennek a benyújtási határideje, még nyilván nagyon sok kérelem a postán lehet, de ebben a körben is 2337 darab pályázat érkezett. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez nem jó pályázat, mert akkor nyilván nem lenne ekkora érdeklődés.