Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.", nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

Miért lengi körül titok az oltóanyaggyártó céget?

SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): – Az Omninvest 98 százalékos tulajdonosi háttere ismeretlen. A cég rejtélyes 98 százalékos tulajdonosáról annyit tudunk, hogy off-shore cégről van szó, címén, Cipruson, egy ingatlanközvetítő cég szerepel, egy ingatlanügynök jegyzi.

– Néhány éve – 2006-ban – a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2 milliárd forinttal támogatta az Omninvest Kft.-t. Arról nincs tudomásunk, hogy az Omninvest rejtélyes többségi tulajdonosa mennyiért jutott a jelenlegi tulajdonosi hányadához. Tény, hogy a magyar kormány döntése következtében a mostani oltóanyag-rendelés nyomán a rejtélyes hátterű Omninvesthez újra adófizetői milliárdok vándorolnak. Oszkó Péter pénzügyminiszter úr azt nyilatkozta, hogy az új típusú influenza elleni oltóanyagot gyártó cég hátterének megvizsgálása nemzetbiztonsági feladat volt, és a kormány kellő információkat, kellő bizonyosságot szerzett a cég hátteréről. Kérdéseim:

+ Milyen információkkal rendelkezik a kormány?

+ Miért nem osztja meg az emberekkel?

+ Miért tartja továbbra is titokban a szerződést?

KATONA TAMÁS, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ha járvány fenyeget, akkor a magyar lakosság számára a legjobb minőségű, a legnagyobb védelmet biztosító oltóanyagot kell előteremteni, és természetesen lehetőleg a legolcsóbb módon. Meggyőződésem, hogy a kormány ennek a feladatának eleget tett, illetve eleget tesz, nagyon sok ország joggal irigyel ezért bennünket.

– Ami pedig az Omninvestnek a tulajdonosi hátterét illeti: az off-shore céget, mint magyar kifejezést önök szitokszóként szokták használni, úgy látom, most is ezt teszik. Az Omninvest Magyarországon bejegyzett cég, megfelelően működik, nincs semmiféle adóhátraléka, és hogy az NBH nem rendelkezik érdemi információval, azt gondolom, ez nem negatív, hanem pozitív információ.

SIMICSKÓ ISTVÁN: – Államtitkár úr furcsának tartja a mi álláspontunkat és kérdéseinket. Én mondanék egy ettől sokkal furcsábbat. Képzelje el, államtitkár úr – ha ez önnek netán nem volt ismert – ezen a ciprusi címen, ahol az Omninvest 98 százalékos többségi tulajdonosa van bejegyezve, ezen a címen több tucat magyar cég is bejegyzésre lelt.  Érdekes, nemde?

– Az is furcsa, hogy az ön pénzügyminisztere az elmúlt időszakban több ízben tett arról tanúbizonyságot, hogy az úgynevezett adóoptimalizálást hogyan lehet végrehajtani – magyarul hogyan lehet az adót elkerülni. Az is eléggé furcsa, hogy önök ilyen módon viszonyulnak ehhez a járványhoz és ehhez az egész ügyhöz. Azt hiszem, a közbizalom helyreállítása szempontjából fontos volna, hogy ne titkolózzanak. Fontos volna, hogy a cég hátterét fel, és ne elfedjék, pont azért, hogy az emberek nyugodt szívvel oltathassák be magukat!

Mélyrepülésben a mutyizó szocialista ejtőernyősök, avagy miért lopják meg a haldokló egészségügyet?

PESTI IMRE (Fidesz): – Miniszter úr! A H1N1 okozta gyorsan terjedő járványa, a WHO előrejelzése alapján akár a lakosság 20-30 százalékának megbetegedését is okozhatja. Magyarország ugyan rendelkezik hazai gyártású oltóanyaggal, azonban amit a kormányzat a tájékoztatás terén, a szájon át szedhető szerek tartalékolása terén, valamint az oltóanyag beszerzése és kiszállítása terén tett, az botránynak vagy akár magyar skizofréniának is nevezhető. Ebben a szánalmas teljesítményben soha el nem múló érdemeket szerzett az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetbe, (EKI) pottyantott szocialista ejtőernyős, Kárpáti Zsuzsanna, aki szakszervezeti ifjúsági szövetségi elnökként 1991-ben lépett az MSZP-be. Minden bizonnyal a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány idején az MSZP parlamenti padsoraiban eltöltött évek jutalmaként kerülhetett a kulcsfontosságú EKI élére, ahol először aktívan részt vett a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) javainak széthordásában, majd a H1N1 elleni vakcina körüli szerencsétlenkedésben. Tehát most, világjárvány idején olyan feladatra vállalkozott, amelyet korábban nem csinált, amihez megfelelő eszközökkel nem rendelkezett, és közben bírja az ön feltétlen támogatását.

– Miniszter úr! Az EKI – mint utóbb kiderült – szinte semmilyen hozzáadott értékkel nem járult hozzá az oltóanyag elosztásához, tárolásához, mégis ötször annyit kért a majdnem semmiért, mint a nagykereskedők a feladat teljes lebonyolításáért. A keletkezett közel egymilliárdos haszon sorsáról szinte naponta folytatnak ötletbörzét kormánypárti politikusok, de elfogadható választ mind a mai napig nem kaptunk.

– Miniszter úr! Adott egy közpénzből gazdálkodó országos intézmény, amelyet ön felügyel, amelyet egy volt szocialista politikus vezet, amely ötszörös áron és lassan szállítja az új influenza elleni védőoltást, és amely nem ad egyértelmű tájékoztatást arról, mi lesz a betegeken megspórolt haszonnal.

+ Hogyan értékeli ön azt a teljesítményt, amelyet a volt szocialista képviselő, Kárpáti Zsuzsanna vezette Készletgazdálkodási Intézet mutat az influenzajárvány idején?

+ Hogyan értékeli, hogy az EKI ötszörös áron és túl lassan szállítja a védőoltásokat a patikába? Miért nem szerepel a költségvetésben, és mi lesz a sorsa annak a közel egymilliárd forintnak, amelyet az EKI a rendkívül magas bevételben realizál?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! Nem szabad összemosni bizonyos dolgokat. Én konkrétan tudom, mert láttam azokat az árajánlatokat, amelyeket a nagykereskedők tettek, hogy nem igaz az, hogy az EKI ötszörös árréssel szállít. A következő kérdéskör, hogy mire fordítjuk ezt a pénzt. Csak elmondom, és nem sorolom föl az összes tételt. Például: a háziorvosoknak 200 forintot fogunk fizetni; ha megcsinálják a 4 millió oltást, ez 800 millió forintot jelent. A 200 újonnan beindított oltópontnak a működése is 200 millió forintjába kerül az államnak. Természetesen a vakcinák több mint 15 ezer helyre történő kiszállítás is pénzbe kerül, mert sajnos nem rendelkezem a teleportálás lehetőségével. Tudom, hogy a képviselő úr nem fogja elfogadni a válaszomat, ezért inkább arra kérem, szedje össze a bátorságát, és mondja ki azt, hogy emberek, jó a magyar oltóanyag, meg lehet előzni a betegséget, javasolom, hogy oltsák be magukat.

PESTI IMRE: – Miniszter úr! Ön nagyon jól tudja, hogy a nagykereskedők 81 forintért végezték volna ezt a feladatot és nem 450-ért. De mindaz, ami az Omninvest és a kormányzat között zajlik, az is gyanús, több mint korrupciógyanús, hiszen a legnagyobb vásárló, amely még állami támogatást nyújt az Omninvestnek, drágábban vásárol, mint az alkalmi vásárló, a nagykereskedő.

– Miniszter úr! Jó a magyar oltóanyag, ezért tisztelettel kérem, hogy azt a 2,5 millió plusz oltóanyagot ingyen adják oda a magyar lakosoknak, hogy ne kelljen fizetni érte, és ne kereskedjenek vele! 

Tanyán élni – jaj!

BALOGH JÓZSF (Fidesz): – Államtitkár Úr!  A tanyán élők egyre kevésbé érzik magukat biztonságban. Hihetetlen, de sok tanyán élő azért hagy fel az önellátásra való mezőgazdasági termeléssel, mert még a betakarítási időszak előtt ellopják fáradságos munkájuk gyümölcsét. Azonban már nem csak az értéktárgyaik, termelőeszközeik, állatállományuk, terményeik vannak veszélyben, hanem személyes biztonságuk, a puszta életük is.

– A rendőri jelenlét a tanyavilágban puszta vágyálom! Ezt bizonyítja az a brutális hármas gyilkosság is, ami a közelmúltban rázta fel a hazai közvéleményt. Pár hete egy Tompához közeli tanyán egy férfit agyonvertek, feleségét és lányát - aki után két iskoláskorú kisgyermek maradt árván - bántalmazták, majd megölték. Ez is jelzi, hogy a kormányzat magára hagyja a tanyákon élőket! Már nemcsak vagyonbiztonságuk garantálásáról, de életük védelméről is lemondott a rendőrség, pedig az ott élő adófizetők, nyugdíjasok joggal várják el, hogy számukra is biztosított legyen a közbiztonság. Máskülönben jogosan gondolhatják azt, hogy a szocialista kormány számára a tanyasiak másodrangú állampolgárok. Kérdezem államtitkár urat:

+ Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a tanyán élők vagyonbiztonságát, életének védelmét a rendőrség garantálni tudja?

AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány komplex programot dolgozott ki annak érdekében, hogy általában, de főként a kistelepüléseken – beleértve a tanyákat is magukban foglaló kistérségeket – javuljon a közbiztonság helyzete. Nagyon kérem, képviselő úr, hogy egyetlen, valóban kegyetlen és megrázó bűncselekmény nyomán ne vonjon le olyan következtetést, miszerint a kormány nem tesz semmit a tanyákon élőkért – főleg azért, mert ebben az esetben példás gyorsasággal elfogták a tettest.

Miért mond le a költségvetés a pénznyerő automaták utáni milliárdos bevételekről?

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): – Államtitkár úr! Jól látható, hogy 2005 óta a 77 milliárdos szintről 2008-ra 90 milliárdig emelkedtek a tiszta játékbevételek. Ehhez képest a költségvetést illeti géparányos adóbevételek inkább csökkentek. A kérdés az:

+ A kormány miért nem dolgozik azon, hogy ezek a bevételek a költségvetésben jobban megjelenjenek?

+ Mit kíván tenni a kormányzat annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és a lehető legszigorúbban ellenőrizze a játékok tisztaságát, az üzemeltetett gépek hitelességét?

+ Ön szerint van-e épeszű magyarázat arra, hogy miközben éves szinten közel 100 milliárdos nagyságrendű pénzek fordulnak meg a nyerőautomata-üzletben, mégis a gépek ellenőrzésére hivatott eszköz, az úgynevezett integrált ellenőrző készülék műszaki specifikációja közel tíz éve, 2000-ben készült?

+ Nincs ebben némi kockázat?

KATONA TAMÁS, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Örülök, hogy a képviselő úr komolyan aggódik az állami adóbevételekért. Ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy a költségvetés egyáltalán nem mond le a pénznyerő automatákból származó milliárdos bevételekről. A költségvetés tervezése során konzervatívan becsül minden esetben a Pénzügyminisztérium, ennek folyamán a megelőző évre vonatkozó piaci adatokból indul ki, amelyek nem mutatnak milliárdos játékadó-tartalékokat az ágazatban. Hangsúlyozni szeretném: a pénznyerő automaták száma a tavalyi év első negyedévi 30 043-ról az idei harmadik negyedévre 27 156-ra esett. A különbség tehát közel 10 százalék. Amennyiben az ágazat alul lenne adóztatva, feltehetően ez a szám nyilván nem csökkenne, hanem akár növekedne is.

– A Pénzügyminisztérium a tapasztalatokból leszűrt tanulságokat a jogszabályalkotás, illetve a jogszabály-előkészítés során hasznosítja. 2005-től 2008-ig 17 milliárd forinttal növekedett a pénznyerő automaták tiszta játékbevétele, amely 20 százalékos emelkedésnek felel meg. Az idei első háromnegyed évben a tiszta játékbevétel meghaladta a 60 milliárd forintot.  

Védtelenül?

GRUBER ATTILA (Fidesz): – Államtitkár úr! Hazánk északi szomszédjának kirohanásai a magyar kisebbség ellen láthatóan új dimenziót kezdenek ölteni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre szaporodnak a szlovákiai feljelentések a nyelvtörvény megsértése miatt, és biztosak lehetünk benne, hogy a Szabad Újság, a nagypárkányi polgármester vagy Duray Miklós csak az első áldozatai ennek a nyelvtörvényhez kapcsolódó szankcióhullámnak.

– Államtitkár úr! Az immár több éve húzódó feszült szlovák viszony kapcsán a szocialista kormányoknak egy olyan sodródásba sikerült vinni, belemanőverezni hazánkat, amelynek keretében Magyarország mozgástere, érdekérvényesítő képessége és általában a lehetőségei - uniós tagságunk ellenére - egyre csak szűkülő tendenciát mutatnak Pozsonnyal szemben. Az Ipoly-hidak alapkőletétele és a határ menti együttműködés mind nagyon fontosak, de nem terelhetik el a figyelmet a kisebbségi jogok szisztematikus megnyirbálásáról. Tisztelettel kérdezem:

+ Rendelkezik-e a Külügyminisztérium valamiféle megnyugtató tervvel a szlovákiai nyelvtörvény büntetőjogi vonatkozásai bevezetésének kapcsán?

+ Milyen támogatásra számíthatnak az anyanyelvük használatáért büntetett felvidéki magyar áldozatok a magyar diplomáciától? 

+ Milyen válaszlépéseket kívánnak tenni a szlovák miniszterelnök azon ígéretének megszegése következményeként, amely szerint a törvény miatt senkit nem fog diszkrimináció érni?

SZABÓ VILMOS, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A szlovák–magyar kapcsolatok kisebbségi területen valóban jelentős feszültséggel terheltek. Nem osztom képviselő úr azon álláspontját, hogy ezek a szocialista kormányok idején kerültek olyan helyzetbe, hogy beszűkültek volna a fellépésünk lehetőségei. Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy a kedvezménytörvény elfogadása után már a Dzurinda-kormány idején, Orbán Viktor úr miniszterelnöksége idején nem sikerült a szlovák kormánnyal megegyezni, és azt követően sem.

– Szeretném azt is elmondani, hogy a Külügyminisztérium rendelkezik elképzelésekkel. Biztosíthatom önt, hogy a módosított államnyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontunk nem változott, mint ahogyan az elszántságunk sem, hogy kiállunk azért, amit politikailag méltányosnak és jogilag helyénvalónak ítélünk. , s az államnyelvtörvény nem ezek közé tartozik. Azt gondolom, előbb-utóbb megkerülhetetlenné fog válni az államnyelvtörvény módosítása, s abban is reménykedhetünk, hogy együttesen tudjuk ezt elérni.

Mikor lesz esélyegyenlőség a belföldi turisztikai marketingben?

NAGY IMRE (MSZP): – Államtitkár úr! Turisztikai szakemberek véleménye szerint a hatvanas évektől kezdve jól felépített fal húzódik két turisztikai régió, a Balaton és Budapest, valamint a többi turisztikai térség között, amit, úgy tűnik, a húsz éve elkezdett piacgazdasági viszonyok között sem lehet áttörni. Az MT Zrt. a belföldi marketingterveiben évről évre a Balaton és részben Budapest aránytalan előtérbe helyezésével gyakorlatilag konzerválója és lényegében egyik előidézője is a kialakult helyzetnek. Ennek további fenntartását sérelmezzük az észak-magyarországi régió részéről.

– Államtitkár úr! Húsz év alatt, különösen az utóbbi években óriási mennyiségű, a különböző igényeknek megfelelő szálláskapacitás létesült, attrakciófejlesztés történt az országban, amelyek tulajdonosai, működtetői joggal várják el, hogy legalább a belföldi piacon egyenlő eséllyel induljanak a vendégek megnyeréséért. Ezért kérdezem:

+ Az MT Zrt. 2010. évi országos marketingterve mennyire veszi ezt figyelembe?

+ Milyen összeget költ az MT Zrt. belföldi marketingre, és abban milyen aránnyal szerepel a Balaton, Budapest, illetve a többi régió?

+ A hazai tv-csatornák, rádióműsorok eddig minden nyáron elsősorban a Balatonról közvetítettek, ajánlottak programokat. Mikor találkozunk ehhez hasonlóan más régiók kínálatával is?

+ Mikor várható, hogy a regionális turisztikai akcióterveknek megfelelően a régiós szintű TDM-szervezet megalakítható, egyáltalán a rendelkezésre álló tervezett ROP-os forrásokból pályáztatható lesz?

JAUERNIK ISTVÁN, önkormányzati minisztériumi államtitkár: – Nos, tisztelt képviselő úr, én személyesen nagyra becsülöm képviselő úrnak a régió turizmusáért végzett munkáját, Azzal is egyetértek, hogy segíteni kell minden olyan régiónak, ahol maguk is sokat tesznek ennek érdekében, az észak-magyarországi régió ilyen. Ez meg is jelenik a Magyar Turizmus Zrt. külföldi kommunikációjában, ahol Észak-Magyarországot kiemelten kezeli, egy szinten van a Balatonnal és Budapesttel. A regionális TDM-pályázatok kiírása a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kérdésköre. Információink szerint rövidesen erre sor kerül.

Magyarország ne szoruljon hagymaimportra!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): – Hatalmas kárt okoz a magyar hagymatermesztőknek a külföldről érkező hagymafajták tömeges megjelenése a piacokon. Itt elsősorban nem az EU-tagországokból érkező hagymára gondolok, mivel az uniós behozatalt kevésbé tudjuk korlátozni, mint például a kínait vagy az egyiptomit. Felmerül az igény egy kötöttebb feltételrendszerre, annak érdekében, hogy minél kevesebb importhagyma kerüljön hazánkba. A magyar hagymafajták különlegessége abban is rejlik, hogy ízüket és aromájukat tekintve messze kiemelkednek más országok hagymái közül, ezért a magyar hagymafajták földrajzi oltalmának bejegyzésére szükség lenne, annak érdekében, hogy a vásárlókban is tudatosodjon az import helyetti magyar hagyma választásával járó számtalan előny. Kérdezem államtitkár urat:

+ Milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy Magyarország a jövőben ne szoruljon hagymaimportra?

+ Mit kíván tenni a magyar hagymatermesztők gépállományának korszerűsítése érdekében, lehetővé téve a modern termesztést és a jó minőségű hagyma előállítását?

+ Megkezdődtek-e már az előkészületek a fokhagyma oltalmát illetően?

GŐGÖS ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A belső piacunk nagyon árérzékeny, és a más technológiával termesztett akár kínai fokhagymát, vagy mondjuk, az Európai Unióból érkező holland vöröshagymát szívesebben vásárolják az olcsóbb ára miatt. November 5-én azonban a makói vöröshagymát az Európai Unió földrajzi oltalom alá helyezte. Ezt már ki lehet használni olyan marketingeszközökkel, hogy bebizonyítsuk: nem azért drágább, mert nem értünk a termeléshez, hanem azért, mert teljesen más termékről van szó.  Úgy gondolom, előbb-utóbb mindenki belátja, hogy ez jobb hagyma, és azon dolgozunk, hogy ez így legyen. Remélem, ennek meg is lesz az eredménye.

Mit ér az ember, ha vidéki?

VÍGH ILONA (Fidesz): – Államtitkár Úr! A szocialista kormány másodrendű állampolgárrá alacsonyította a vidéken élő embereket. Amit csak lehetett, felszámoltak a falvakban. Utolsó rúgásként az elődeink által létrehozott értéket, a vasúti szárnyvonalakat is megszünteti a szeghalmi, a sarkadi és a mezőkovácsházi, hozzáteszem, a leghátrányosabb helyzetű Békés megyei kistérségekben.

– Egy kis matematika, államtitkár úr! Önök milliárdokat költöttek el a meg nem valósult kormányzati negyedre; milliárdokat fizettek ki a BKV-nál végkielégítésekre; a 4-es metró építési költsége az eredeti háromszorosára duzzadt. Az említett beruházások vajon gazdaságosak, államtitkár úr? Ez a kérdés fel sem merül a kormány tagjaiban! Az elkótyavetyélt milliárdoknak mindössze a töredéke lenne a Vésztő-Körösnagyharsány-Nagyvárad vasúti szárnyvonal újbóli helyreállítása, amely több ezer ember életében jelentene alapvető minőségi változást. Körösnagyharsány és a határ között mindössze 5 kilométernyi vasúti pályaszakaszt kellene építeni, ugyanis a határ túloldalán nem szedték fel a síneket.

– Kilencven esztendeje várunk a határon átnyúló infrastrukturális fejlesztések, az út, vasút és természetes vízfolyások, valamint természetes földrajzi régiók újbóli helyreállítására. Az Európai Unió támogatja ezeket a programokat. Önök azonban az építkezés helyett rombolnak. Kérdezem:

+ Honnan veszik önök a bátorságot, hogy emberek ezreinek sorsáról döntsenek a megkérdezésük nélkül, sajnos rosszul?

+ Mi az oka ennek a lázas kapkodásnak, hogy alig néhány hónappal a választások előtt döntöttek a vasúti szárnyvonalak bezárásáról, megszüntetéséről?

OLÁH LAJOS, közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Az ön állításával ellentétben szó sincs arról, hogy a kormány a vidéken élő lakosokat másodrendű állampolgároknak tekintené. A kormányzati intézkedések meghozatalakor az ország egészének érdekeit tartjuk szem előtt. Az adófizetők pénzével való ésszerű gazdálkodás megköveteli, hogy a jelenleginél költséghatékonyabb közlekedési módot alkalmazzunk, és megszüntessük a párhuzamos finanszírozást, így a jövőben egy színvonalasabb szolgáltatást nyújtó, gazdaságosabb helyközi közösségi közlekedési rendszer alakulhat ki. Ami pedig a képviselő asszony által említett határ menti közlekedési kapcsolatok fejlesztését illeti, azt természetesen a magyar kormány részéről is fontosnak tartjuk. Ugyanakkor egy határon átmenő fejlesztési pályázathoz elengedhetetlen a szomszédos ország együttműködése is, ez irányban azonban a román állami partnerek többszöri kezdeményezésre sem mutattak hajlandóságot.