Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Miniszter Úr! Három megállapítás:

1. Az Unió hivatalos dokumentumaiban leszögezték, a válságból való kilábalás az egészségügybe történő beruházások nélkül nem elképzelhető.

2. Azt is kimondták, hogy a várható élettartam növekedése felerészben az egészségügynek köszönhető.

3. Felismerték, hogy sem a pénzt, sem az új technológiákat nem lehet jól felhasználni, ha nincs megfelelő humán erőforrás az ágazatban. Tehát egyértelmű: egy gazdaság megfelelő működése az egészségügytől függ.

– Miniszter úr! Hazánk az elmúlt 20 évben lemaradt a fejlett országoktól. Ennek egyik meghatározó oka, hogy nem változott az egészségügyben dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése.  Tudja ön is: a bérhelyzet javítása csak az egészségügyi kiadásokra fordított összeg bővítésével lehetséges. Magyarországon 1995 óta az E-alap kiadásai a GDP arányában 0,9 százalékkal csökkentek! A rezidensek is háborognak: egyrészt, a 95 ezer forintos fizetésből nem lehet megélni, másrészt, a kormányrendelet 9 évre egy kórházhoz kötné a fiatalokat. Az eredménye – egy hiteles felmérés szerint – a diplomás hatodévesek majd fele külföldön keres munkát.

– Miniszter Úr!

+ Ugye, nem az a célja az egészségügy vezetésének, hogy a fiatal szakemberek külföldre menjenek?

+ Miért nem tesznek hathatós lépéseket szakembereink megőrzése érdekében?

+ Mikor hiszik már végre el, hogy egészséges emberek nélkül nincs gazdasági, társadalmi kilábalás a válságból?

+ Mikor kap végre prioritást az egészségügy a beteg Magyarországon?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő Úr! Valóban, az egészségügybe beruházni kell, ezért ruházunk be az egészségügybe az Új Magyarország fejlesztési terv kapcsán európai uniós forrásokat. Egyetértek azzal is, hogy az életkor növelése az egészségügyi ellátórendszerhez, illetve a pénzekhez kötött 50 százalékban. Én azért hangsúlyoznám a másik 50 százalékot is, úgymint prevenció, megelőzés, szűrés, gondozás. A humánerőforrás-kérdésben is egyetértek, bár hozzá kell tennem, hogy vannak olyan országok, amelyek sajnos rájöttek arra, hogy egyszerűbb importálni a kész tudással rendelkező szakorvosokat.

– Három dologgal lehet, lehetne megtartani az egészségügyi dolgozókat, jelesül az egészségügyi szakorvosokat. Első a pénz – ez sajnos a jelen gazdasági helyzetben, különös tekintettel arra, hogy százszázalékos bérnövekedést kértek január 1-jétől, úgy vélem, nem teljesíthető. A munkakörülmények javítását, valamint a tudományos munka lehetőségét viszont tudtuk, tudjuk biztosítani.

PUSKÁS TIVADAR: – Miniszter Úr! Az európai uniós pénzek egészségügybe való pumpálásáról két éve hallunk, de nem nagyon látjuk az eredményeket! Azt hiszem, látom, tapasztalom: anélkül, hogy a költségvetésből megfelelő mennyiségű pénzt kapna az egészségügy, sajnos a lemaradásunk a többi országhoz képest fokozódni fog! A kérdés változatlan: Mikor kap végre prioritást az egészségügy a beteg Magyarországon?

BALSAI ISTVÁN (Fidesz): – Miniszter Úr! Nehéz helyzetben tetszik helyettesíteni, miniszterelnököt, nem tudom, mennyire van erre felkészülve. Azért fordultunk volna a miniszterelnök úrhoz: magyarázza meg, hogy Veres János képviselő úr, miért kapott miniszteri működése során a milliót meghaladó havi fizetésén felül:

+ étkezési hozzájárulásként 424 ezer forintot; 

+ ruházati költségtérítésként 294 ezer forintot;

+ kafetéria - béren kívüli juttatást takaró kifejezés - címén 1 millió 942 ezer forintot;

+ jubileumi jutalomként 2 millió 468 ezer forintot;

+ 13. havi juttatásként 1 millió 851 ezer forintot;

+ egyszeri kereset-kiegészítésként 15 ezer forintot - vajon mi lehetett ez az óriási dolog? -;

+ szabadságmegváltás fejében 10 millió 134 ezer forintot;

+ egyszeri juttatásként, - ez a fájdalomdíj a minisztersége végén! - 7 millió 777 ezer forintot;

+ összesen közel 25 millió forintot?

– Ebből különösen a szabadságmegváltás 10 milliós jogalapja érdekelne! Mi ennek a jogalapja, szemben az Alkotmánybíróság azon döntésével, amely nem teszi lehetővé az ilyen kumulációt. Nehéz elképzelni, de nyilván így volt: amikor a parlament nem működött, meg Balatonőszödön sem volt, meg a kormány is szabadságon volt, úgy látszik, ő akkor is dolgozott. És próbálja meg még miniszter úr azt is megmagyarázni: miért kapott végkielégítést az a miniszter, aki három héttel később szintén állami vezető lett, mint kormánybiztos – amikor ugyanaz a jogszabály vonatkozik a miniszterre is, meg a kormánybiztosra is?

VARGA ZOLTÁN, önkormányzati miniszter: – Képviselő Úr! Az a korrekt válasz erre, hogy azok a kifizetések, amelyeket ön említett, hatályos jogszabályok szerint történtek, tehát ilyen tekintetben a kifizetések is jogszerűek voltak. Nyilvánvalóan most itt végig lehetne menni tételesen, de ettől szeretném a Házat megkímélni. Inkább azt szeretném önöknek mondani, hogyha meghallgatnának, hogy amikor a Bajnai-kormány hivatalba lépett, akkor az első dolgunk volt  – nyilvánvalóan úgy, ahogy mondtuk is mindig – hogy saját magunkon kezdtük a takarékosságot. Pontosan az olyan példák és olyan felvetések miatt, mint amit ön is mondott, amelyek esetleg sérthetik az emberek igazságérzetét.

– Képviselő Úr! Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ezek a kifizetések törvényi, jogszabályi rendelkezéseken alapultak! Ebben a kérdésben szerintem, ha valaki ezt végignézi folyamatában, visszafelé, igazából nincs mit egymás szemére vetni. Minden kormány élt az akkori jogszabályi lehetőségek tekintetében ezekkel a dolgokkal, mind a kafetéria, mind az egyéb ügyek kifizetése tekintetében. Azt gondolom, most volt egy helyzet, volt egy alap, amelyről ez a kormányzat elindult, ezt megváltoztatta, ám majd kíváncsi leszek, ha önök – feltéve és meg nem engedve – odakerülnek, folytatják-e ezt a szigorú takarékossági intézkedést, vagy pedig ugyanúgy visszatérnek olyan kifizetésekhez, amelyek akár jogszabályokba vagy pedig – mondjuk – az ilyen típusú jó erkölcsbe ütköznek.

BALSAI ISTVÁN:  – Kedves Miniszter Úr! 2007-ben, az önök előző kormányzati időszakában született az a kormányrendelet, amely az állami vezetők juttatásairól szól. Nem törvény, mert nem merték ide az Országgyűlés elé hozni – Balatonőszödön át, még a saját parlamenti többségük elől is elrejtették ezeket az ügyeket!

– Miniszter Úr! Ön azt mondja, hogy jogilag minden rendben. Egy biztos: morálisan mindenképpen vállalhatatlan, hogy egy miniszter kafetéria - béren kívüli juttatás – jogcímén 1 millió 942 ezer forintot kap, szabadságmegváltás címén 10 millió forintot, de nem sorolom tovább. Szeretném elmondani: nem évülnek ezek a dolgok 5-6 hónap alatt! Ha „odakerülünk”, és visszajár valami, vissza fogjuk azt kérni. Miniszter úr, az a kérésem, hogy majd amikor az ön megbízatása letelik, gondoljon erre!

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár Úr! A 2010. évi költségvetés egyik sarokpontja az önkormányzati rendszer finanszírozása. A válság miatti költségvetési szűkítések mellett figyelmet kell fordítanunk arra, hogy miként lehet könnyíteni a helyhatóságok feladatait. Számos olyan lehetőség van, amikor a jogszabályok korszerűsítésével segíteni tudjuk az önkormányzatok feladatellátását. Egy példa: a szociális területen a szakmai létszámminimum előírásait rendelet tartalmazza. Ebben több szolgáltatás esetében a szakmai létszámkeret meghatározása már idejétmúlt. A technikai fejlődés következtében sok olyan módszer, szolgáltatási forma van az ellátórendszerben, amely lehetővé teszi a gondozói létszám csökkentését. De ugyanilyen példát oktatási területen is tudok mondani. Az étkeztetés szervezése korszerű formában történik, az ételhordót felváltotta az eldobható tálcás rendszer, nincs szükség ételek adagolására, tálalóedényekre, ételhordók tisztán tartására s a többi. Mindezekre tekintettel kérdezem:

+ Van-e lehetőség a vonatkozó jogszabályok módosítására, a minimumlétszámok felülvizsgálatára?

+ Tervezi-e a minisztérium, illetve a minisztériumok az önkormányzatra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, hogy a szabályozás korszerűsítésével lehessen segíteni a települések feladatellátását?

JAUERNIK ISTVÁN, önkormányzati minisztériumi államtitkár: – Képviselő úrnak, polgármester úrnak, köszönöm a kérdést. Határozott igennel tudok válaszolni. Sőt nemcsak azt tudom mondani, hogy a kormánynak szándéka, hanem azt is tudom mondani, hogy a kormány a szükséges lépéseket már meg is tette ezen a területen. Bár 2010-ben, döntően a gazdasági válság hatására, kevesebb forrás áll rendelkezésre az önkormányzatok támogatására, a kormánynak nagyon határozott szándéka és célja volt, hogy a kisebb forrás mellé kisebb feladatot is szabjon az önkormányzatoknak. Jó néhány jogszabályhely megváltoztatása tulajdonképpen azért történt, hogy január 1-jétől az önkormányzatok életét könnyítse. Az oktatás területén, a szociális ellátás területén, a temetkezési szolgáltatás, tehát a temetőfenntartás területén is ezek a könnyítések megtörténtek. Számos korábbi feladat hatályának az idejét is kitoltuk későbbre.

– Képviselőtársam konkrétan kérdezett az ételszállítással kapcsolatban is. Itt nem a létszám az, ami a döntő, hanem a higiéniás előírások betartása, és ha ez megoldható kisebb létszámmal, akkor azt bizony az önkormányzatoknak meg kell lépni. Úgyhogy meg tudom nyugtatni polgármester urat, hogy könnyül a feladatuk 2010. január 1-jétől az önkormányzatoknak!

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): – Miniszter Úr! Padlóra küldték a szociális intézményeket. A gyermekvédelmi feladatokat ellátó intézmények helyzete azonban tovább már nem romolhat! Sem a válságjelenségek, sem a pénzügyi elvonások erre nem szolgáltathatnak indokot!

– A legkétségbeejtőbb az állami gondozottak központi finanszírozási rendszere! Itt is, mint számos területen, a rendelkezések megalkotásánál nem vették figyelembe az ország eltérő adottságait, ami az elosztásnál igazságtalanságokat eredményez. Az intézményrendszer működtetésének finanszírozása a lakosságszám alapján történik. Míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például 2300 feletti az ellátottak száma, addig a Dunántúlon 500-600, így a lakosságarányosan osztott pénzből kisebb összeg jut egy gyermekre az előbbi régióban.

– A gyermekotthonok fizikai állapota és a tárgyi feltételek is aggodalomra adnak okot. Bármilyen kisebb beruházás vagy felújítás, pótlás már komoly gondot okoz. De a tárgyi feltételek meglétén túl a legfontosabb a megfelelő személyi feltételek biztosítása lenne!  Szakszerűbb ellátásra és odafigyelésre lenne szükség ahhoz, hogy gyermekotthonokba kerülők egészséges személyiségekké váljanak, és a társadalom hasznos tagjai lehessenek.

– Miniszter Úr!

+ Tudja-e, hogy minden fejlesztés, támogatás, megtartó óvintézkedés, kevesebb anyagi ráfordítással oldható meg ma, mint holnap?

+ Miért nem történik változtatás e terület ellátórendszerében, finanszírozásában?

+ Tervezi-e a kormány, hogy mégis változtatásokat eszközöl e területen?

+ Milyen elképzelésük van arra, hogy hogyan javítsanak ezen a foszladozó szociális hálón?

HERCZOG LÁSZLÓ, szociális és munkaügyi miniszter: – Jelenleg a gyámhivatal döntése alapján 9300 gyermek és fiatal felnőtt él mintegy 500 gyermek-, illetve lakásotthonban. A gyermekvédelmi törvényben rendkívül fontos lépés volt a gyermekotthonok átalakítása kis létszámú otthonos gyermekközösségekké. Az ország gyermekotthonainak működését a regionálisan kijelölt módszertani gyermekotthonok segítik. A szociális tárca évről évre ír ki olyan pályázatokat, amelyek a gyermekvédelmi szakellátás fejlesztését szolgáló programokat, képzéseket, infrastrukturális beruházásokat támogatják. A gyermekotthonok kialakításának végső időpontja 2013-ra tolódott abból a célból, hogy az átalakítás költségeire uniós források is felhasználhatóvá váljanak.

LENGYEL ZOLTÁN (Független): – Államtitkár Úr! Elég volt abból, hogy a vidéki emberek sorsa és a mezőgazdaság évek óta a politikai ígérgetések és csaták színtere! Elég volt a demagógiából! A fedezet nélküli ígérgetések helyett őszintén kell beszélni! Bebizonyosodott, hogy az információhiány hátrányos helyzetbe hozza a magyar vidéket, táptalajt ad a hiedelmeken alapuló félelmeknek. A helyzet tarthatatlan és napról napra romlik! Az érintettek jelentős része nincs tisztában sem a jelenlegi helyzetével, sem pedig a lehetőségeivel. Az emberek nem tudják, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ne vesztesei, hanem nyertesei legyenek az agrárpolitikának.

– Államtitkár Úr!

+ Egyetért-e azzal, államtitkár úr, hogy a gazdálkodók üzemmérettől függetlenül megfelelő tájékoztatást kapjanak?

+ Hajlandó-e a minisztérium továbbképzéseket és tájékoztatókat szervezni, mint ahogy ezt korábban is tették?

GŐGÖS ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Teljesen határozottan állítom: megvan az a szervezet, megvan az a rendszer, ami részben civil és társadalmi szereplőkből, részben pedig hivatásosokból, tehát falugazdászokból áll, akik az aktuális, napi információkat el tudják juttatni a termelőkhöz. A jó tájékoztatást igazolja, hogy el tudtuk érni azt, hogy teljes körben elektronikus kérelembenyújtás van jelenleg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál, egyébként nem tudtunk volna előleget fizetni. Tehát én azzal, hogy erre külön rendszerszerűen rászervezzünk téli képzést, nem értek egyet, de abban, hogy a gazdák folyamatos tájékoztatása fontos, azt gondolom, nincs vitánk.

SZAKÁCS IMRE (Fidesz):  –  Államtitkár Úr! Pár héttel ezelőtt a sajtóban jelent meg a hír, amely szerint a magán-nyugdíjpénztári tagok munkáltató által levont magán-nyugdíjpénztári járulékait egy jogszabályváltozás miatt 2007-től nem közvetlenül a magán-nyugdíjpénztáraknak, hanem az Államkincstárnak fizetik be a munkáltatók. A hír szerint a jogszabályban meghatározottnál hosszabb ideig parkol az Államkincstár számláján ez a befizetés, azaz jelentős kár, hozamcsökkenés érheti a magán-nyugdíjpénztári tagokat. A sajtóban megjelent tudósítást sem a kormány, sem a Pénzügyminisztérium, sem a Magyar Államkincstár nem cáfolta. Sőt, több magán-nyugdíjpénztári szakembert megkérdezve tapasztalható volt, hogy nem a jogszabályban meghatározott időn belül utalja az Államkincstár a dolgozóktól levont járulékot a magán-nyugdíjpénztárak számlájára. Kérdezem:

+ Igaz-e a hír, miszerint a kormány ellopja, de legalábbis időlegesen saját céljaira használja a magán-nyugdíjpénztári tagok levont járulékbefizetéseit?

+ Ha igaz, akkor mi történik ezzel a pénzzel?

+ Ha igaz, azt a hozamkiesést, amely a magán-nyugdíjpénztári tagokat kárként éri, ki fizeti meg és milyen módon lesz számukra megtérítve?

KATONA TAMÁS, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Amit ön itt volt szíves elmondani, az kiváló példa arra, hogy az igazságot nyomokban sem tartalmazó, hamis állításokat hogy lehet kérdésbe fogalmazni. Amit ön elmondott, csak egy dologra alkalmas, hogy a hamis információkkal lehessen riogatni a befizetési kötelezettségüket tisztességesen teljesítő pénztártagokat, és ez felháborító.

– Nézzük akkor a tényeket: 2007. január 1-jétől a központi tagdíjbevallás és befizetés lépett hatályba, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatók az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz, tehát az APEH-ez, és nem a Kincstárhoz nyújtják be a járulékbevallásukat, és fizetik a járulékot, nyilván pénzintézetként, a Magyar Államkincstár számlájára. A befizetett tagdíjat az adóhatóság a kincstári számláról haladéktalanul a megfelelő magánnyugdíjpénztárnak utalja. Ezt az előírást egyébként a Magyar Államkincstár be is tartja, és a foglalkoztatói tagdíjbefizetés egy-két napon belül továbbításra kerül a magánnyugdíjpénztárnak. Ezzel ellentétes információt eddig senki nem közölt, úgyhogy nagyon kérem a képviselő urat, hogy ehhez tartsa magát! Az, hogy a magán-nyugdíjpénztár milyen módon írja a tag számlájára a pénzt az már a magánnyugdíjpénztár dolga!

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): – Magyarországon az ezredfordulón 2 millió légúti allergiás beteget tartottak nyilván. Ez a kör évente 4-5 százalékkal bővül, különösen az óvodás-iskolás korosztályban. Az ország évente csak a pollenallergia tüneteit csillapító gyógyszerekre 20 milliárd forintot költ; ennek a kétszeresét a kezelésekre és a táppénzköltségekre. Mintegy 5 millió hektáron terem az agresszív gyomnövény, ebből 700 ezer erősen fertőzött. Ennek a pollenallergiával kapcsolatos panaszok és költségek meredek növekedése lesz a következménye.

– Azt feltételezné az ember, hogy a kormány minden tőle telhetőt megtesz e veszély elhárításáért, - de sajnos ez nincs így! Sőt, a helyzet folyamatosan romlik! Az idén a szokásosnál is kevesebb energiát fordított a kormány az allergén gyomok elleni védekezésre, pedig a megszokottnál is nagyobb területet borított a parlagfű. Ráadásul ebben az évben korábban is kezdett virágozni.  Mindössze 800 millió forintot szánt a parlagfű-mentesítésre. Ez a pénz, az alapvető megelőzésre is, vajmi kevés! És még ezzel a csekély összeggel sem tud a minisztérium elszámolni!  Még a tavalyi pénz elköltéséről sem jelent meg semmilyen elszámolás! Az ideiről pedig annyit tudni, hogy 140 millió forintért kaszálógépeket vettek belőle állítólag – de hogy ezt ki és hol használja, arról nincs nyilvános információ.

– Államtitkár Úr!

+ Hova tűnt a pénz? – 

+ Miért nem létezik részletes elszámolás a parlagfű-mentesítésre összegyűlt pénzből?

+ Miért van az, hogy a védekezési célokra rendelkezésre álló összeg elenyésző?

+ Miért nem előzi meg a kormány a parlagfű elterjedését, hogy ne növekedjen évről évre a beteg emberek száma hazánkban?

GŐGÖS ZOLTÁN, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr, az elszámolás rendben van. Semmi takargatnivalónk pályázatügyben és felhasználásügyben nincs.

– Egyébként az a 860 millió forint, ami 2008-ban volt, aztán 2009-ben 883 - tehát az sem igaz, hogy kevesebbet költenénk rá -, nyilván csak a megelőző kampányokra, tájékoztatásra és eszközbeszerzésre elegendő, de alapvetően: a parlagfű-mentesítés kötelessége a törvényi előírások szerint a földtulajdonosokat terheli!  Ez mindig egy érdekellentét, képviselő úr, ugyanis nem a minisztérium veti a parlagfüvet, az nő! A földtulajdonosoknak az a dolguk, hogy betartsák a törvényeket, nekünk pedig az, hogy betartassuk. Lényegesen több ellenőrzés volt ebben az évben, lényegesen több kényszerkaszálás.

– Még egy dologra felhívnám a képviselő úr figyelmét: az allergiás megbetegedések nagy számáról: a világon mindenhol terjed, ott is, ahol nincs parlagfű!