Beoltva – igazmondás ellen? Ejtőernyősök.Draskovics úr – ez jogszerű és erkölcsös? Ki viszi el a balhét? A kormányt nem érdeklik a homokhátsági gazdálkodók? Akarnak-e segíteni? Törvényi szabályozás nélkül mit ér az örökségvédelem? Költői kérdés.
Beoltva – igazmondás ellen?
Kupper András (Fidesz): – Tíz évre titkosította az Egészségügyi Minisztérium az Omninvest Kft.-vel a influenza elleni védőoltásra kötött szerződést. Az Omninvest szóvivője szerint erre azért volt szükség, mert a szerződés többek között olyan részleteket tartalmaz, mint az ár kérdése és a darabszám. Önök pedig több hónapja másról sem beszélnek, csak az oltóanyag áráról. Tudjuk, hogy 4,4 milliárd forintba kerül a 4 millió vakcina. Vagy mégsem?
Miért kellett titkosítani ezt a szerződést? Az ár nem lehet indoka, hiszen ne felejtse el, hogy közpénzről van szó, annak minden fillérjével kötelesek elszámolni! Ön szerint mikor sértettek törvényt? Akkor, amikor ezt titkosították vagy akkor, amikor bejelentették, hogy hány vakcinát rendeltek, abból mennyit szállítottak az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetbe, és onnan mennyi került a regionális tisztiorvosi hivatalokba.
Korábban azt nyilatkozták a gyártó Omninvest képviselői, hogy ugyanazon az áron, körülbelül 1100 forintért szállítják majd a patikákba a 2 millió adag, térítési díj ellenében megvásárolható ampullát, mint amennyiért az ingyenesen hozzáférhető 4 millió adagot az államnak. Csakhogy ez valószínűleg nincs így, hiszen az már nem titok, hogy a termék maximált patikai ára 1930 forint lesz. Augusztus 27-én az országos tiszti főorvos úr még azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a vakcina ára 1100 forint lesz, így a beadás költségével együtt 2200 forintért megszerezhető a védettség. Ehhez képest szinte 100 százalékkal több, vagyis 4000 forintba kerül az a vakcina - oltással együtt - annak, aki nem tartozik a veszélyeztetettek körébe.
Talány: hogyan jött ki ez a magas patikai ár? Vajon a patikai forgalomba szánt 2 millió adag vakcináért mennyit fizetett az állam? Az Omninvest szállított drágábban, vagy a nagykereskedelmi jogokkal hirtelen felruházott Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet adja tovább irreálisan magas árréssel a vakcinát? Miért nem került a vakcina a támogatott gyógyszerek közé? Nem tudjuk azt sem, hogy kezdeményezte-e valaki az Európai Gyógyszerészeti Hivatalnál Londonban az engedélyezését annak, hogy a vakcinát forgalomba lehessen hozni. Valószínűleg ez volna az az eljárás, ami eloszlatná a legtöbb kételyt a vakcinával kapcsolatban, hogy vajon az ötéves kor alatti gyerekeknek adható-e, hogy vajon a várandós anyukáknak adható-e. Annyi információt hallgatnak el az emberek elől, hogy amikor a szülők orra elé dugják azt a papírt, hogy vállalják-e a felelősséget (Dér Zsuzsanna: Szégyelljétek magatokat!), akkor a szülők bizonytalanok. Ugyanis nem a laikusoknak kellene eldönteni, hogy minden rizikót bevállalnak-e a minisztérium vagy az Omninvest helyett hanem önöknek kellett volna ezt a vizsgálatot és ezt a nyilatkozatot megadni. És cseppet sem mellékesen, szeretnénk végre tudni: kik az oltóanyagot gyártó Omninvest valódi tulajdonosai? Mi halandó non off-shore emberek, ugyanis csak annyit tudunk, hogy az Omninvest többségi tulajdonosa egy ciprusi bejegyzésű cég. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
Ejtőernyősök...
Soltész Miklós (KDNP): – Egy rövid kérdés: mi lett azzal a belső vizsgálattal, amelyet a vagyonkezelő indított el az ERFO Kht.-nál, ahová a Miniszterelnöki Hivatal, az ÁPV Rt. és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt munkatársait küldték ejtőernyősként, közel havi egymillió forintért? (Korózs Lajos, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Hol dolgoznak ezek az emberek, Miklós? Milyen Kht.?) Hogy milyen Kht.? Betűzöm: E, mint elvonás, R, mint rohadás, F, mint fogyatékosok, és O, mint olvadás.
Igen, ERFO Kht., ahova beejtőernyőzték önök például a volt miniszterelnök titkárát, és még hét embert az állami cégektől. Több mint százmilliót költenek rájuk, - úgy, hogy közben ezt a céget 2,3 milliárdos közpénzből támogatják! (Korózs Lajos: még a mai nap folyamán meg fogom kérdezni, hol dolgozik ez a hét ember, mert amit ön mondott, én életemben nem találkoztam ezekkel az emberekkel, pedig harmadik éve dolgozom már ebben a minisztériumban. És ha megtalálom őket, és nálunk foglalkoztatják ezeket az embereket, a jövő héten, esküszöm önnek, itt az ország nyilvánossága előtt el fogom mondani. - Taps az MSZP padsoraiban.)
Jó! Várom a választ! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Draskovics úr, - ez jogszerű és erkölcsös?
Németh Szilárd István (Fidesz): – Tisztelt Draskovics Miniszter Úr! Az ön államtitkárának egyik alapszervezeti párttársa, bizonyos dr. Gulyás Gábor önkormányzati képviselő még ügyvéd korában 200 ezer forintot sikkasztott el egy csepeli rokkant kisnyugdíjastól. Ez az ember, amikor rájött a sikkasztás tényére, akkor először a polgármester úrtól, illetve a párttársaktól próbált segítséget kérni, de ez nem jött össze, így bírósághoz fordult, illetve feljelentette az ügyvéd urat és az Ügyvédi Kamaránál is bejelentette, hogy mit tapasztalt. Az Ügyvédi Kamarából kizárták, az ügyészség megállapította a sikkasztás tényét, sőt még azt is megállapította, hogy olyan súlyú sikkasztásról van szó, amelyet három évvel kellene büntetni, de elévülésre való hivatkozással megtagadták a nyomozást.
A polgári peres eljárásban a bíróság jogerősen megítélte a kisnyugdíjasnak az elsikkasztott pénz visszafizetését kamatostul, mindenestül, plusz még másfél millió forint kártérítést is megítélt egészségromlás címén. Szeretném hangsúlyozni, hogy erről az egész ügyről az egész csepeli MSZP-alapszervezet és a csepeli MSZP-s vezetők, így a körünkben helyet foglaló Avarkeszi Dezső országgyűlési képviselő és államtitkár úr is tudott. Vajon önök jogszerűnek, törvényesnek és erkölcsösnek tartják azt, hogy egy ilyen bűnelkövető még mindig a csepeli képviselő-testületben foglalhasson helyet.
Én azt gondoltam, hogy Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter Avarkeszi Dezső államtitkár úrral együtt, aki egyébként a körzet országgyűlési képviselője is, megpróbálnak érvényt szerezni az igazságnak. Az igazság pedig akkor kapna érvényt,, ha ez az ügyvéd - több mint egy évvel ezelőtt született a jogerős ítélet után - megfizetné végre-valahára a megítélt pénzt a kisnyugdíjasnak. Akkor lett volna igazságos ez a történet, ha önök azt mondják, hogy rábírják ezt a képviselőt arra, hogy most már épp itt az ideje, hogy felálljon a képviselői székéből, mert azért az mégiscsak döbbenetes, hogy ilyen emberek hozhatnak egy önkormányzati testületben döntést a csepeliekről, az emberek életéről. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
Ki viszi el a balhét?
Fónagy János (Fidesz): – Az ország legnagyobb beruházása, az évtized legnagyobb összegű projektje a budapesti 4-es metró. Sajnos, a legnagyobb jelzőt kell használni a bizonytalanságra, a költségekre, a határidőkre, a káoszra is. Az elmúlt napokban kaptunk hírt: a 2011 őszére tervezett próbaüzem idejét 2012 őszére halasztják. Pusztán emlékeztetőül mondom: három évvel ezelőtt, még 2009 őszén akarták üzembe helyezni a 4-es metrót. Negyedévente, sőt mi több, havonta kapom, a jelentést, amiben három év alatt nem fordult még elő, hogy egyforma szám. Ezért is aggódunk, miközben állandóan hajtogatják, örülnünk kellene, gyarapodik az ország. Örülnünk kellene, amikor családokat száz forintokkal, ezer forintokkal, középosztálybeli embereket tízezer forintokkal nyomorítanak, miközben, ha a metróról van szó, százmilliárdokról beszélünk.
Hallottuk itt a parlamentben: „a 4-es metró nem kormánykompetencia", holott jelentős összegekkel és garanciákkal szerepel a projektben. A főváros összeomlott. A fővárost közel húsz éve vezető szocialista-liberális szövetség csődöt mondott, és most nagy igyekezettel próbálják az egyik térfélről a másikra áttolni a kellemetlen dolgokat, - így, a 4-es metróét is. Ki a felelős érte? Kik a felelősek érte? Ki tud arra a kérdésre hitelesen, érdemben válaszolni, hogy mikorra készül el, és mennyiből? Ki viszi el a balhét? Vagy pedig otthagyják, hogy akik utánuk jönnek, azok kezdjenek vele, amit akarnak? Ekkora tétel mellett, úgy gondolom, nem szabadna pusztán hatásköri vagy pillanatnyi propagandisztikus válaszokkal elmenni! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
A kormányt nem érdeklik a homokhátsági gazdálkodók?
Balogh József (Fidesz): – Az Országház falai között több ízben szóltam már a homokhátsági gazdálkodók nehéz helyzetéről. Ezek a gazdák, akik a földet hagyománytiszteletből, szeretetből, még ráfizetés árán is megművelik, tiszteletet, megbecsülést, támogatást érdemelnének. Ehelyett azonban a kormány folyamatosan növeli terheiket, sőt újabbakat rak rájuk, a vízgazdálkodással kapcsolatos gondjaik ügyében pedig hiába szólalok fel évek óta, a hatalmat gyakorlók nem hajlandók tudomást venni róla.
Az ott élő gazdák jogtalannak tartják az érdekeltségi hozzájárulás kifizetését, mert a csatornákban hosszú évek óta nincs víz, habár arra égetően nagy szükség lenne, továbbá a csatornák gondozása is – amire hivatkoznak – a vízgazdálkodási társulat látszattevékenységében merül ki. Vízpótlást elősegítő tevékenységet a homokhátságon a Duna Menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat nem tud végezni. A hozzájárulást adók módjára hajtsák be. A gazdálkodók tartozása széles határok között változik, pár ezer forinttól egészen 100 ezer forintot is meghaladó mértékig. Megállapítható, hogy általában azoknak a gazdáknak van nagyobb összegű tartozása, akik azért nem tudták befizetni a hozzájárulást, mert egyáltalán nem képződik nyereség a munkájuk eredményeként, sőt a többségnek vesztesége termelődik.
Még a nyár elején a kormány elé tártam a homokhátsági gazdálkodók áldatlan vízgazdálkodási helyzetét. Kértem, hogy az aszály sújtotta területeken ne kelljen vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást fizetni. Kértem továbbá, hogy a kormány végre dolgozzon ki tervet a vízpótlás biztosítására a homokhátságon. Víz nélkül ugyanis teljesen reménytelenné válik a gazdálkodók túlélési esélye. Akkor Gőgös Zoltán FVM-államtitkár úr többek között így fogalmazott: „a közfeladatok ellátásának alapja a közös teherviselés és a szolidaritási elv érvényesülése", Továbbá azt is említette, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos problémakört csak egy teljesen átfogó vízgazdálkodási terv tudja megoldani. Ha ezt a két állítást megvizsgáljuk, látható, hogy ezek pusztán szóvirágok – elhangzásukat nem követték tettek! Hogyan beszélhetnénk a szolidaritási elv érvényesüléséről ott, ahol az aszálykárokat elszenvedő gazdáktól a hatalom éppúgy bevasalja a vízgazdálkodási hozzájárulást, mint szerencsésebb társaiktól?
A kormány érdektelenségét, cselekvőképtelenségét megelégelve az elmúlt hónapban nyolc képviselőtársammal közösen törvényjavaslatot nyújtottunk be a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról. Ezzel az indítvánnyal a nyilvánvalóan igazságtalan jelenlegi állapotot kívánnánk megváltoztatni, hogy az aszály sújtotta termelők legalább ne fizessenek a semmiért. Csak reménykedni tudok abban, hogy a kormány végre tudomást vesz a homokhátsági, de az ország más, vízhiánnyal küszködő területein is gazdálkodók gondjairól, és lépéseket tesz annak érdekében, hogy problémájukra a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításával, illetve a vízgazdálkodási terv készítésével megoldás születik. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Akarnak-e segíteni?
Soltész Miklós (KDNP): – Soha nem látott fejlesztési időszakon megy keresztül az ország – állítják – mégis szeretném tudni: miért állunk úgy, hogy, a szeptemberi adatok szerint, az álláskeresők száma ma az 566 ezer főt is meghaladta? Miért van az – ha ennyire fejlett az ország és ennyire jól állunk -, hogy a fogyatékos embereket, a megváltozott munkaképességű emberek intézményeitől a jövő évben elvonnak önök 2,6 milliárd forintot? Miért van az, hogy a költségkompenzációból, amit azok a cégek kapnak, ahol ilyen embereket foglalkoztatnak, 5 milliárd forintot önök elvonnak? Miért van az, hogy céget és céget, foglalkoztatót és foglalkoztatót önök szembeállítanak egymással, és az egyik cégtársaságot milliárdokkal, támogatják, míg más cégeknél ugyanolyan a munkát végző, ugyanolyan fogyatékos emberek nem kapják meg ugyanazt a támogatást az államtól, illetve a szociális tárcától? Egyébként, sajnos, a rossz kormányzás, a következetlen támogatási rendszernek a következtében bizony több mint 3 ezer embert kellett elbocsátaniuk a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknek. Eddig! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Törvényi szabályozás nélkül mit ér az örökségvédelem?
Fehérvári Tamás (Fidesz): – Jelen pillanatban Magyarországon több ipari beruházás terve, illetve építése veszélyezteti a tokaji történelmi borvidék kultúrtáji értékeit. A tájkép rombolása, a természeti értékek elpusztítása, a környezeti terhelés növelése ellentétesek az UNESCO célkitűzéseivel. A legégetőbb kérdés egy átfogó világörökség-védelmi törvény megalkotása, amelyre a minisztérium már többször is ígéretet tett, azonban az ígérgetés sem a védett terület rendezett anyagi támogatásának a kérdését, sem a környezet tönkretételét nem oldja meg. Olyan felesleges, nagy és kártékony beruházások valósulhatnak meg, mint a tervezett szerencsi erőmű. A nemzetközi viszonylatban is szokatlanul nagy szalmatüzelésű erőmű engedélyezési folyamatában nem készültek el azok az elemzések, melyek a világörökségi értékek védelmével, a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos összefüggések feltárását szolgálták volna. A beruházás munkahelyteremtő hatása korlátozott, az általa ígért környezeti hasznok pedig számos kedvezőtlen mellékhatásokkal járnak. Nem vizsgálták, hogy a várható kedvezőtlen hatások, az imázsromlás a tokaji világörökség területén hány munkahelyet szüntetne meg például a borászatban. Az ilyen beruházások mellett a bekövetkező ingatlanár-csökkenés lehetőségeinek kérdése sem lett kivizsgálva. A nagy távolságokból történő közúti szalmabála-beszállítás a világörökségi területen zaj- és légszennyezést okoz, veszélyezteti a világon egyedülálló tokaji mikroklímát. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint ökológiai, energetikai szempontból értelmetlen, nem fenntartható egy óriási méretű szalmatüzelésű erőmű megépítése és működtetése.
Szerencs intő példa arra, hogy a törvényi szabályozás hiányában milyen veszély fenyegeti a tokaji borvidék értékeit. Kérdezte, kérdezem, de hiába: miért nem tájékoztatja a minisztérium a közvéleményt a törvény előkészítésének folyamatáról? Hogyan maradhattak ki lényegében a környezetvédelmi szempontok a hatástanulmányok anyagából? Miért járul hozzá a kormány egy elhibázott beruházáson keresztül a világörökség rombolásához? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Költői kérdés...
Magda Sándor (MSZP): – A világ fejlett országai a megújuló energiaforrások kutatásában élen járnak, sőt mindenhol kiemelt kutatásként. Ez így volt Magyarországon is, hisz 2004-ben a parlament mezőgazdasági bizottsága ennek felismerése alapján önálló albizottságot hozott létre. Ám azóta nem sok minden történt ebben a témában, sőt, még hisz albizottságnak is megszűnt.
Éppen ezért nagy öröm számunkra, hogy 2009. október 12-én úgy döntött az MSZP frakciója, hogy a távhő áfáját az alacsony, a legalacsonyabb áfa-kulcshoz, az 5 százalékhoz sorolja be. Egyben arról is döntés született, hogy a megújuló energiákhoz kapcsolódó felhasználásnál a legalacsonyabb áfa-kulcs kerül elismerésre. Ez számunkra öröm, mert felismertük azt, hogy Magyarországon nagy lehetőség nyílik arra, hogy a másra nem használható területeken olyan fás szárú növényeket termeljünk, amelyek energiacélt szolgálnak. Előállításában eleinte mintegy 30 ezer munkanélküli lenne alkalmazható, később pedig jóval több: Az így termelt energiának a villamos erőművekben való hasznosításával elérhetjük azt is, hogy olyan kertészeti kultúrákat valósítsunk meg, mint a paprika-, paradicsom- vagy uborkatermelés, ahol szintén jelentős számú munkanélkülit tudnánk foglalkoztatni. Épp ezért költői a kérdésem: miként lehetséges az, hogy hosszú távon is stabilizáljuk a megújuló energiák támogatását. Mi akadályozza azon erőművek létesítését, amelyek ezt biztosítanák? Cél-e 150 ezer fő további foglalkoztatása? Tudom, hogy igen. Köszönöm! (Taps az MSZP soraiban.)
Bartha Szabó József
