Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai. Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, utóbbiak a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.”, nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  E heti produkcióikból tallózunk.  

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Miniszter Úr! Egy régi jogszabály alapján kívánják büntetni a háziorvosokat, ha páciensük huzamosabb ideig nem jelenik meg a rendelésen?

– Miniszter úr a múlt héten mondotta, a szakorvosoknak három dologra lenne szükségük: pénzre, a munkakörülmények javítására, valamint a tudományos munkában való részvétel lehetőségére. Kijelentette: pénz a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs! Ebből adódóan gondolhatnánk: a másik két dologra koncentrál a kormány. Nem minősítem az eljárást, - ennél az egészségügy többet érdemel!

– Nézzük, nézzük a példát! Készül egy új törvényjavaslat, törvénymódosítás, mely szerint: a próbabeteg próbavásárlást végez! És akkor jön, jön az igazi beteg! Eltér az átlagtól a háziorvos által felírt gyógyszerek összetétele, ára is eltér az országos átlagtól. És mit tervez a jogalkotó? El kell tiltani –  nem lehet, kell (!) tiltani –  az orvost egy esztendőre a támogatott gyógyszerek felírásától! És ez utóbbi két jogszabályt most kívánják bevezetni.

– Tisztelt Miniszter úr!

+ Így próbálják az országban tartani a magyar orvosokat, szakembereket?

+ Ugye, ön szerint is hibás döntés egy régi jogszabályra hivatkozva most elkezdeni ezzel is sanyargatni az orvosokat?

+ Ugye, ön szerint is méltánytalan a betegekkel, az egészségügyi dolgozókkal szemben a tervezett próbavásárlás bevezetése?

+ Ugye ön is tudja: ezzel az új törvénnyel tovább rontják az orvosok helyzetét?

+ Miért nem kap prioritást Magyarországon az egészségügy?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő úr! Akkor, amikor arról beszélünk, hogy prioritás az egészségügy, akkor nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy számolatlanul öntjük a pénzt az egészségügybe. Nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy semmiféle kontroll nincs az egészségügyre fordított kiadások elköltésének az ellenőrzésére.

– Van egy jogszabályunk, valóban, melynek az elve, hogy a törzskartonoknak érvényességi idejük van. De, soha senki nem ellenőrizte ezeknek a törzskartonoknak az érvényességét. Mostanra sikerült bevezetnünk egy olyan elektronikus jelentési rendszert, amelyből meg tudjuk állapítani azt, hogy ha van egy beteg, akinek a törzskartonja öt évig érvényes, és öt évig nem járt az orvosnál, akkor vélelmezhetjük, hogy bizony-bizony e a törzskarton ellenőrzése kapcsán meg lehet állapítani, hogy ez esetben indokolatlan ez után a háziorvosnak pénzt kifizetni. Úgy gondolom, ahhoz, hogy priorálni tudjuk azokat az egészségügyi dolgozókat, akik tényleg korrektül, becsületesen végzik el a munkájukat, bizonyos ellenőrzési tevékenységeket el kell végezni.

PUSKÁS TIVADAR: – Miniszter úr! Az a helyzet, hogy a prioritás azzal mérendő, hogy mennyi az átlagéletkora a magyar embereknek. Romlik a helyzetünk! Azzal mérendő, hogy mennyit költünk az egészségügyre a többi országhoz viszonyítva a GDP százalékában. Sajnos, rossz helyen vagyunk. A betegekre jutó összeg csökken, az egészségügyből kivont pénz mennyisége nő! Az, hogy a háziorvos megfelelően lássa el a beteget, egyértelmű. Az, hogy most visszamenőleg öt évre büntetjük a háziorvosokat, úgy gondolom, nem most van itt az ideje ennek! Prioritást kérünk szépen az egészségügynek!

Ejtőernyővel érkezve?

SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): – Miniszter Úr! Ön a napokban két jelölt közül választotta ki a nemzeti könyvtár vezetőjét. Az egyik jelölt az Országos Széchényi Könyvtár mostani főigazgatója – dr. Monok István – 1982 óta szakgyűjtemények vezetője, több informatikus-könyvtáros tanszék alapítója, kulcsembere, a könyvtáros-képzés modernizálója, vendégoktatóként a Sorbonne és a Bolognai Egyetem tanára. Tizenkét szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Könyvszemle főszerkesztője. Csaknem húsz forrásközlő sorozat szerkesztője, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság főtitkára. Tizenhárom monográfiája és húsz forrásközlő kötete jelent meg, közel nyolcvan tanulmánykötetet és húsz bibliográfiát, illetve katalógust szerkesztett, tizennyolc nemzetközi konferenciát szervezett. Másfélszáz tudományos publikációja jelent meg, jó része idegen nyelveken, 180 tudományos előadást tartott, jelentős részben angolul, németül, franciául, olaszul. Egyike volt az elsőknek, akik a kultúra megőrzését összekapcsolták a humán információtudománnyal.

– Tíz éve vezeti az OSZK-t. A szakma Európa egyik legjobb nemzetigyűjtemény-vezetőjének tartja, a magyar kultúra egyik leghatékonyabb és legelkötelezettebb kutatójaként és terjesztőjeként tartják számon. A költségvetési támogatás folyamatos csökkenése ellenére az intézmény saját bevétele ma a tíz évvel ezelőtti háromszorosa. A megvalósult szakmai s egyben nagy érdeklődésre számot tartó programok az OSZK-t valóban a nemzet első számú könyvtárává tették. Végre rendben zajlanak az informatikai fejlesztések és a magyar kulturális örökség digitalizálása. Egy átvilágítás szerint a dolgozói elégedettség az OSZK-ban 85 százalékos. Nemrégen még ön is elégedett lehetett a főigazgató úr munkájával, hiszen 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét kapta.

– A másik jelöltről azt tudni, hogy a Hírközlési Felügyelet néhány főből álló könyvtárát, később az Eduweb távoktatási részlegét vezette, egy éve dolgozik az OSZK-ban, eddig a harmadik osztályon, most a 4-5 tagú lelőhely-nyilvántartó osztályt vezeti. Kétségtelen, 2004-ben tudományos fokozatot is szerzett.

– Miniszter úr! Mégis!

+ Milyen szempontok alapján választott vezetőt a nemzeti könyvgyűjtemény élére?

+ Milyen érdemei vannak a kinevezett jelöltnek, amelyek a legmagasabb minőségű szakmai teljesítményt felülírják?

+ Miért szegte meg a vonatkozó jogszabályokat?

+ Miért nem hívta össze az Országos Könyvtári Kuratóriumot, és hogyan került az ad hoc bizottságba olyan tag, akinek az objektivitása egy korábbi konfliktus miatt kétséges?

+ Miért maradt el a jelöltek szóbeli meghallgatása?

+ A jelenlegi főigazgatótól akart mindenképpen megszabadulni, vagy az újnak kellett mindenképpen a főigazgatói állást megkapnia?

HILLER ISTVÁN, Oktatási és kulturális miniszter: – Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói beosztására, tisztelt képviselő asszony, két érvényes pályázat érkezett. A döntésem megalapozásához szakmai bizottságot kértem fel. A bizottság tagjai között voltak a könyvtáros szakma szervezeteinek vezetői, az intézmény közalkalmazotti tanácsának elnöke és szakszervezeti titkára, két neves könyvtárügyi szakértő, valamint a minisztérium kulturális területének vezetői. A bizottság tagjai közül többen hangot adtak annak a közösségi véleménynek, amely szerint a jelenlegi főigazgató pályázata nem elég elmélyült, inkább az öt évvel korábbiakat ismételte meg, mintsem új koncepciót dolgozott volna ki.

– A másik jelölttel kapcsolatban a bizottság azt állapította meg, hogy szakmai ismeretei imponálóak, és bár nem rendelkezik még átfogó vezetői tapasztalatokkal, a pályázata jól strukturált, és esetleges megbízása megújulást jelenthet az intézmény munkájában.

– A bizottság szakmai véleményét és a minisztérium, még pontosabban, az Országos Széchényi Könyvtár intézményi kollektíváinak véleményét figyelembe véve döntöttem úgy, hogy Sajó Andrea pályázata a jobb, ezért őt nevezem ki az Országos Széchényi Könyvtár élére. Bízom abban, hogy e vezetőváltás jótékony hatással lesz az Országos Széchényi Könyvtár szakmai tevékenységére, és növeli a szakembergárda aktivitását az intézmény előtt álló országos feladatok megoldásához.

SÁNDOR KLÁRA: – Miniszter Úr! Ön megkerülte a választ azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem. Arra sem kaptam választ például:

+ Miért egy ad hoc bizottságot nevezett ki, és miért nem az 1997-es idevonatkozó törvényben meghatározott bizottságot?

– Persze tudjuk: nem mindegy, hogy kikből állítjuk össze a bizottságot. 494 dolgozóból 432 vett részt abban a külső vizsgálatban, átvilágításban, amely szerint 80 százalék fölötti volt a dolgozói elégedettség. Valószínűleg az a két szakszervezeti bizalmi, akit a bizottságba meghívtak, nem volt köztük.

– Azt gondolom, hogy ha a kormány – és nyilván ön is – elismerte a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével a főigazgató úr munkáját, akkor engedni kellett volna a folytatást. Én most öntől egy bocsánatkérést tudtam volna elképzelni!

KUPPER ANDRÁS (Fidesz): – Miniszter Úr! Önök egy trükkel azokon akarnak egymilliárd forintot keresni, akiknek már így is elég mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy megszerezzék saját maguk és szerettek számára az új influenza elleni védettséget.

– Hogyan is jött ki ez az összeg? Számoljunk egy kicsit! A nagykereskedelmi jogokkal felruházott Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet kizárólagos terjesztőként legalább 40 százalékos árrést használ. Vagyis egy ampullán 460 forintot keres, ami kétmillió vakcina esetében közel egymilliárd forint.

+ Miniszter úr, ugye, ön is tudja, hogy a gyógyszer-nagykereskedők a jogszabályban rögzített 7 százalékos árrésért az influenza elleni oltóanyagot is kiszállították volna a patikákba?

– A vakcina 400 forinttal kevesebbe kerülhetne, és nem utolsó szempont, hogy minden patikában kapható lenne! Felháborító, hogy miközben önök azt hangsúlyozzák: nemcsak egyéni, de közösségi érdek is, hogy mindenki oltassa be magát, azt elfelejtik megemlíteni, hogy egymilliárd forintot vágnak zsebre!

– Miniszter úr! Ön már beismerte, hogy hibázott, amikor a Szocialista Párt egykori parlamenti képviselőjére bízta a kétmillió vakcina sorsát. Szánalmas, amit az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet ezen a téren produkál. Hiába hibáztatja folyamatosan a gyógyszerészeket a kialakult helyzetért, ők leadják a rendelést, csak nem kapják meg időben az oltóanyagot.

– Miniszter úr!

+ Ugye tudja, hogy továbbra is hiánycikk a vakcina?

+ Miért keres az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet 40 százalékot, azaz 460 forintot egyetlen vakcinán?

+ Mire akarják költeni azt az egymilliárd forintot, amit az influenzán keresnek?

+ Egyáltalán, hogyan fordulhat elő, hogy ez a kormány már egy világjárványnál is a betegeken akar keresni?

SZÉKELY TAMÁS, Egészségügyi miniszter: – Igenis azt mondtam, most is azt mondom, a nagykereskedők nem szállíthatnak patikába. Valakinek a patikákba el kell juttatni ezt a bizonyos vakcinát, mert úgy gondolom, hogy azt képviselő úr sem gondolja komolyan, hogy egyszer csak, hipp-hopp, az óvodába, az iskolába, bármilyen olyan helyre, ahol oltást végeznek, jelesül körülbelül tízezer oltóhelyre, oda egyszer csak odakerül a vakcina minden további nélkül.

– Képviselő úrnak nem kell tudnia a törvényeket, de az sem baj, ha egy interpelláció előtt legalább felületesen átnézi őket. Az az árrés és árrés-számítás, amit most itt megemlített, 7 százalék, ez kizárólag a társadalombiztosítási támogatással forgalmazott termékekre vonatkozik. Ami nem társadalombiztosítási támogatással kerül kiszállításra, arra vonatkozólag semmiféle árrés nincsen meghatározva.

– Azt a pénzt egyébként, amit az árrésből az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet beszed, azt kell, hogy mondjam, hogy teljes egészében az influenzajárvány elleni védekezésre használjuk föl, társadalmi szolidaritásnak hívjuk! És hasonlóképpen, ahogy a társadalombiztosítás a társadalmi szolidaritásról szól - ott az történik, hogy 4 millió ember befizetéséből fedezzük 10 millió ember ellátását -, az így keletkező többletköltségből az influenza elleni védekezésnek azokat a költségeit álljuk, amelyek nem voltak tervezhetők az ez évi költségvetés tervezésekor!

KUPPER ANDRÁS: – Miniszter Úr! Ön megint félrebeszél! Ön megint hazudik! (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Az ön szavait az MSZP volt képviselő asszonya maga cáfolta meg, amikor azt nyilatkozta, hogy igen, ekkora pénzösszeg keletkezik az EKI-nél. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

– Miniszter úr! Itt van előttem az ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézete által kiadott körlevél. Idézem: „Az Országos Tiszti főorvosi Hivatal tájékoztatása alapján a mai napra rendelt térítésmentes és térítésköteles Fluval P oltóanyagok kiszállítását Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye illetékességi területekre az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet megtagadta”

– Miniszter úr! Önök továbbra sem mondanak igazat, hazudnak a magyar embereknek.

– Önök hazugságokkal takargatják azt, hogy képtelenek megoldani tisztességgel e feladatot!

A volt kormánybiztos 90 millió forintért vállalta…

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): – Miniszter Úr! A munkanélküliség növekedése hónapról hónapra egyre aggasztóbb méreteket ölt. A KSH adatai szerint 13 éves csúcson van a munkanélküliség. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kirendeltségein 570 ezer munkanélküli próbál magának munkát keresni. A kormányzat pedig teljes tehetetlenséggel szemléli az eseményeket, ahogy teszi ezt a mélyrepülésben lévő hazai gazdasággal, a bajba jutott hitelesekkel, - és a sort még folytathatnám. A tehetetlenség és a nemtörődömség ellen időről időre fel kell emelni szavunkat. Ezt tettem egy évvel ezelőtt is, amikor arra próbáltam választ kapni az akkori szakminisztertől:

– Miért egy volt szocialista politikus jutott egyedüli meghívottként pályázati forráshoz az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál?

– A pályáztatás körülményei és a megismert részeredmények már akkor is felháborítóak voltak. Azóta a Vadász János által vezetett Szenior Foglalkoztatási Szövetség tevékenysége és ezzel együtt a pályázati időszak lezárult. Az akkori kritikák pedig beigazolódtak. A volt kormánybiztos által vezetett szervezet 90 millió forint pályázati támogatás fejében vállalta, hogy országosan száz helyen hoz létre, és működtet klubokat a 45 év feletti álláskeresők számára, rendezvények és munkaerő-közvetítés segítségével pedig 13 ezer szenior, azaz 45 év feletti álláskeresőt juttat fix kereseti lehetőséghez.

– Miniszter Úr! Az ígéret és a valóság között azonban óriási a szakadék! A százas klubhálózat nem jött létre maradéktalanul, a működő klubhelyiségek döntő részét is közintézmények, munkaügyi központok tartják fent. A szövetség munkatársai szétszéledtek! És ami a legszomorúbb és a legfelháborítóbb: mindezek eredményeként a szövetség vezetőjének állítása szerint is összesen ezer – hangsúlyozom: ezer – 45 év feletti munkanélküli helyzete változott meg, de csak átmenetileg! Ez messze elmarad a vállalt 13 ezertől, és vajmi keveset segít az idősebb munkakeresők rohamosan növekvő, százezer feletti táborán! Mindezek ismeretében kérdezem miniszter úrtól:

+ Még mindig helyesnek tartja-e, hogy kizárólag egy volt szocialista politikust juttattak forráshoz ezen a pályázaton?

+ Meddig tart még a közpénzek elherdálása, miniszter úr?

+ Mikor számoltatják el a volt szocialista kormánybiztost a 90 millió forint felhasználásáról?

HERCZOG LÁSZLÓ, Szociális és munkaügyi miniszter: – A Munkaerő-piaci Alap irányító testülete, a MAT 2007-ben az érintett korosztály foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése érdekében kísérleti jellegű program indítására 90 millió forintot biztosított az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, az OFA számára. Az OFA pályázatának kiírása a közalapítvány kuratóriumának hatáskörébe tartozik. Az OFA kuratóriuma, a MAT elé került előterjesztéssel összhangban, a kísérleti program kiírása során az érintett korosztályba tartozók foglalkoztatási problémái iránt nyitott, és az ezzel összefüggő cselekvés szükségességét is felismerni és megfogalmazni képes szervezetet keresett. Erre találták alkalmasnak a Szenior Foglalkoztatási Szövetséget.

– Az OFA vizsgálata, helyszíni ellenőrzése alapján a program teljesítését 63,45 százalékra értékelte. Ezt a teljesítési mértéket a szövetség vitatta. A beszámolót végül független szakértői vélemény alapján az OFA kuratóriuma 85 százalékos teljesítéssel fogadta el.

– A szabályozás szerint a beszámolót a MAT-nak is meg kellett tárgyalnia. Az előterjesztésben több döntési alternatíva is megfogalmazódott. A program teljesítéséről a MAT legutóbbi ülésén nem hozott döntést, a testület nem tudott konszenzusos álláspontot kialakítani. A fentiek figyelembevételével úgy döntöttem, hogy a programot 63,45 százalékos megvalósulás szerint fogadom el, s kérem, hogy az OFA a programra rendelkezésre álló 90 millió forint összegből, a teljesítés elmaradásának mértéke alapján, 32 millió 895 ezer forintot a MAT-határozat hatálybalépését követően utaljon vissza a Munkaerő-piaci Alap javára.

BERNÁTH ILDIKÓ: – Miniszter Úr!  Ezt a dumát! 570 ezer munkanélküli várta volna a választ, velem együtt! - Miniszter Úr!

+ Hogy lehet az, hogy munkahely megőrzésére nincs pénz, munkahelyteremtő beruházásokra nincs pénz, bukott szocialista politikusok kistafírungozására, támogatására, arra van pénz, még akkor is, ha börtönben ülnek?

Bartha Szabó József