Költői címmel – „Hová merült el szép szemed világa?” – keserű dolgokról, orvoslásra váró panaszokról kérdezte volt az egészségügyi tárca államtitkár asszonyát (Vojnik Mária) dr. Puskás Tivadar a Tisztelt Házban. Nem először.  Az Országos Egészségügyi Pénztárhoz intézett levélből idézett a kereszténydemokrata orvos politikus. 

 

– „Jelenleg közel 700 a szürkeállomány-műtétre váró betegek száma 2009. május közepéig. Kérjük önöktől, hogy november hónapra a betegeink ellátásához szükséges plusz 68 súlyszámot biztosítani szíveskedjenek. Amennyiben a támogatást nem kapjuk meg, akkor a 700 beteg előjegyzését kell eltolnunk, ami nemcsak adminisztratív bonyodalmat okoz, hanem a fél éve várakozók közül sok beteg táppénzre kerül, az idősek nagyfokú látásromlásuk miatt pedig teljes kiszolgálásra szorulnak."

 

– Ez a helyzet Vas megyében, ez a helyzet Szombathelyen a Markusovszky kórházban. Tudom, hogy máshol sem alakulnak jobban a dolgok. Esztendővel ezelőtt már e tárgyban elhangzott „azonnali" kérdésemben felhívtam a figyelmet arra, hogy statisztikailag is követhetetlenné válik a rendszer a logikátlan megszorítás miatt. Sajnos, igazam lett. Tisztelt Államtitkár Asszony! 

 

– Ugye, ön szerint is csak a bajokat fokozza, a költségeket növeli, ha a ma már oly gyorsan   végrehajtható beavatkozásoknál, mint a szürkehályogműtét, az igényeknél jóval kevesebb beavatkozást fizetnek? 

 

– Ugye, az egészségügy konszolidációját ön is elengedhetetlennek tartja, hiszen ellenkező esetben nem lesz, aki hitelt igényeljen az IMF által megsegített bankoktól? 

 

– Ugye, a Markusovszky Kórház megkapja az igényelt összeget, s így a szürkehályogműtét esetén a féléves várólistát nem kell tovább nyújtania? 

 

– Ugye, megkímél attól, hogy a címben idézett Vörösmarty-vers utolsó sorai váljanak valóra, miszerint: ábrándozás az élet elrontója, mely kancsalul festett egekbe néz?

+

 

Vojnik Mária tapasztalt államtitkár. Harmadszor visszatérve csillog 2003-óta e posztján. Nem akad el a szó az ajkán, magasról és magabiztosan beszél. Pártja soraiban mindig megtapsolják.

 

– Elmondom, képviselő úr, hogy ön is kapjon egy általános képet. Történetesen a szürkehályogműtétek végzése 2007-ben mintegy 54 308 esetben történt meg, ezt finanszírozta a társadalombiztosítás, ennyi szürkehályogműtétet tudtunk - illetve tudtak a szemész kollégák - elvégezni. 2008-ban ez a szám meg fogja haladni a 60 ezret. Ebből az következik, hogy nem romlott a helyzet, hanem határozottan javult, mert több mint 10 százalékkal több szürkehályogműtét elvégzésére nyílik mód. 

 

– A képviselő úr Vörösmarty szép versének kezdő sorával nyújtotta be ezt az azonnali kérdést, és én engedelmével ugyanennek a versnek egy másik sorával fogom elmondani a válaszom második részét. Képviselő úr: egész világ nem a mi birtokunk! Ez azt is jelenti, hogy a szemészeti tevékenységre, az egészségbiztosítás által támogatott egészségügyi beavatkozásokra csak abban a rendben és csak olyan keretek között tudjuk a feladatunkat teljesíteni, amire pénzünk van. 

 

+

 

Gyakorló főorvos dr. Puskás Tivadar. Rendre egy másik világ üzenetét hozza a parlamentbe. 

 

– Most arról van szó, hogy a szürkehályogműtétek száma limitált. Megadjuk előre, hogy mennyi szürkehályogműtétet fizetünk. Ez nagy baj! Nagy baj, hiszen az igény szerint kellene ezeket az ellátásokat fizetni. Nem így történik! 

 

– Kérem szépen, próbálják meg, mondjuk, 5 percig úgy ellátni a feladatukat, hogy bekötjük a szemünket! Akkor „meglátják”, hogy milyen rettenetes dolog az, amikor egy embernek elhomályosul a látása, és így kell élnie! Ezért kérem, tisztelettel kérem, hogy igény szerint és ne meghatározott keret szerint finanszírozzák a cataractaműtéteket!