Megszólították a miniszterelnököt, (Bajnai Gordon). Halaszthatatlan feladatai ezúttal nem tarthatták távol, s nem bízhatta másra sem a választ, mert a Házszabály szerint, ha az interpellálók és kérdezők néven nevezik, előbb-utóbb kénytelen-kelletlen megjelenni. Amióta e büszke posztot betölti, a KDNP-ből először, Soltész Miklósnak volt szerencséje szemtől-szembe megszólítania. Rögtön a „közepén” kezdte:
– Tisztelt Miniszterelnök Úr! Rabló-pandúrt játszanak, nem tudom, ezt sikerrel fogják-e továbbvinni, de az biztos, hogy az elmúlt hét évben, amit lehetett, önök a kormányzás során mindent elrontottak! A rossz kormányzás, a hazugságok és a csalások következtében odajutott az ország, ahol most tartunk, s ennek ön is részese volt gazdasági miniszterként!
– Ön, amikor miniszterelnök lett, a következőt mondta: együtt sírunk, együtt nevetünk a jövőben. Azt kérdezem, és nemcsak kérdezem, hanem mondom is: mi van azokkal, akiknek nincs kedvük önnel együtt sírni, de kényszerűségből sírniuk kell? És most azokról beszélek, akik a lakásuk elvesztéséért aggódnak, azért aggódnak, hogy családjukkal, gyerekeikkel utcára fognak kerülni! Ezek az emberek hitelből megvásárolták, vagy pedig hitelből felépítették az otthonukat, lakásukat. Ők befizették az áfát, befizették az adókat, befizették a járulékokat, Bevétele volt belőle az országnak, nem is kevés!
– 2008 második felében a lakáshitel-állomány 3875 milliárd forint volt. Óriási nagy összeg! És körülbelül 600-700 ezer ember az, akik bíztak a devizahitelben. Bíztak, mert elhitték önöknek, hogy minden rendben van ebben az országban. Elhitték, hogy nyugodtan vállalhatják a lakásépítésnek, a lakásvásárlásnak ezt a formáját. Miniszterelnök Úr! Ezek az emberek most nagy bajban vannak!
Hány bedőlt hitelt tartanak önök számon?
• Hány család kerülhet az utcára az elkövetkező időszakokban?
• Mit tesz a bedőlt lakáshitelek következtében az utcára kerülő családok érdekében?
• Miniszterelnök Úr! Ön is együtt sír most velük, avagy pedig ugyanúgy nevet tovább, mint ahogyan eddig tették?
+
Bajnai Gordon, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Én már önkormányzati miniszterként is felszólaltam, akkor az önkormányzatok túlzott devizában való eladósodása ellen, hiszen akkor is elmondtam, veszélyes dolog az árfolyammal játszani, és azt látom, ma jó néhány olyan önkormányzat van, amelyik devizában adósodott el, és most valóban problémás a hitelt visszafizetniük. Gazdasági miniszterként is sürgettem sokféle változást, most pedig azt sürgetem, hogy legyünk végre olyan ország, amely a részérdekek helyett megpróbál összefogni, egy irányba húzni, és a sok-sok részérdek helyett egy összefüggő egységes egészet, egy akaratot, egy érdeket képvisel; már csak azért is, mert azt látjuk, össze vagyunk kötve gazdaságilag, ha akarjuk, ha nem, akkor is együtt sírunk, ha nem akarunk együtt sírni, mert összeköt minket ennek az országnak az adórendszere, összeköt a gazdasága, összeköt a külföldi megítélése, nemcsak magunkkal, sokszor az egész régióval is, ezt látjuk.
– Ami a lakáshiteleseket illeti: kormányom programjában kiemelt helyen szerepel. Az elsők között beszéltem arról, hogy az egyik legnagyobb probléma, amit gyors lépésekkel orvosolnunk kell, az a több mint 700 ezer devizaalapú lakáshitel, amely családok vagyonkáját jelenti, egy élet megtakarítását; ma 700 ezer család aggódhat azért, hogy a forint árfolyama hogyan alakul.
– Szerencsére – és persze nem szeretnék ezzel nagyon büszkélkedni, hiszen sok tényezőn alapul ez –, amióta kormányom elkezdte a programját csinálni, az árfolyamok javultak, talán jobban is, mint a régiós devizák átlaga. Nyilván ez a folyamat még vissza is fordulhat, hiszen rendkívül bizonytalan a nemzetközi környezet, de az látszik, hogy ha Magyarország képes fájdalmas döntéseket is meghozni, képes végigmenni azon az úton, amin legalább tíz éve a rossz politikai vetélkedés, az egymással való licitálás, a szabotálás miatt nem tudott végigmenni, akkor Magyarország végre kiegyenesedhet, a forint stabilizálódhat, és a családok otthonai ismét kikerülhetnek a veszélyzónából.
– A forint mostani árfolyamának alakulásával sok százezer család sóhajtott fel talán egy picit, de még nagyon sok mindent kell tennünk azért, hogy ne csak felsóhajtás, hanem tartós biztonságérzet legyen. A kormányom ezen dolgozik.
+
Soltész Miklós: – Miniszterelnök Úr! Én nem akartam úgy zavarba hozni, mint Havas Szófia az Internacionáléval!
|
Az eredeti tervek szerint Bajnai Gordonnak a Szózat hangjaira kellett volna integetnie a szocialisták miniszterelnök-jelöltet választó kongresszusán. Ám a levezető elnök, Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga, ’ki „1956-ról szólva nem szokott forradalomról beszélni”, másként gondolta: itt az ideje, hogy újra felcsendüljön a 2004 októberétől hivatalosan mellőzött Internacionálé. És Intett! És közel öt év után újra dübörgött a hangszórókból, s a küldöttek torkából, jelezvén az MSZP igenis a régi baloldali párt!
|
– Miniszterelnök Úr! Ön egy kérdésre sem válaszolt. Én azt kérdeztem, hányan kerülhetnek utcára? Én azt kérdeztem, mit tesz az érdekükben? Én azt kérdeztem, mik azok a lépések, amelyekkel családok százait, ezreit kellene megmenteni, hogy ne veszítsék el a lakásukat, az otthonukat? Ehelyett ön mindenféle dolgot összehordott az önkormányzatokról, mindenről, mintha nem ön lett volna a gazdasági miniszter, mintha ezt az országot hét évig nem önök vezették volna! Annak a sok pénznek, amit önök kimentettek, kijuttattak ebből az országból, ha csak a töredékét visszahoznák legális keretek között, akkor családok százait, ezreit lehetne megmenteni. De önök nem tudnak a kisemberekről gondolkodni, nem tudnak velük törődni, csak ezer négyzetméteres villát felhúzni Salgótarjánban, meg 300-400 millió forintos villát felhúzni itt Budapesten, a pénzügyminiszter vezetésével, - Ezért a válasza elfogadhatatlan, és nemcsak nekem, hanem mindenkinek!
Bartha Szabó József