Ugye, felháborító, hogy a jó szándékú segítséget sem tudja elfogadni a rászoruló, amennyiben állami vállalatként nehezen teljesíthető megkötések sújtják? Ugye, jogrendszerünkben nem eleve a rosszat kellene feltételezni mindenkiről, - hiszen az emberek többsége tisztességes? Mese a mesében. Micsoda világ! Ki gondolná, hogy ilyen is megtörténhet? Nincs újságíró, aki kitalálja! Még csak színezni sem kell! Dr. Puskás Tivadar, kereszténydemokrata politikus ismertettette a Tisztelt Házzal. Íme!
- Egy költségvetésből gazdálkodó egészségügyi intézményünk egyik vidéki telephelyének közalkalmazottai úgy gondolták, segítenek a munkahelyüknek, a fenntartónak, a magyar államnak, és kifestik az épületet. Ingyen! Az otthonukat, ahol dolgoznak, élnek! Elvégzik, és csupán azt kérik, a szükséges anyagokat vásárolja meg a munkahely.
- A dolog nem megy, tudták meg az illetékesektől. A festékvásárlást nem tudja elszámolni az országos intézet, nem is beszélve a munkavédelmi aggályokról, mondván: mi lesz, ha valaki megsérül, netán a kifestett mennyezet valakinek a fejére esik?
- Persze, az egészségügyi miniszter sem járt jobban - tudtuk meg az internetes portál híreiből. Döntött arról, hogy mennyi gyógyszert, védőfelszerelést kell vásárolni az influenzára való felkészülésként. A közbeszerzés azonban közbeszólt! Ügyeskedni kell az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetnek, hogy teljesíteni tudja az utasítást; a közbeszerzési eljárás végéig, mondjuk, bérelni kell az eszközöket. Tisztelt Miniszter Úr!
* Ugye, ön szerint is lehetetlen helyzet, hogy a közbeszerzés alól ilyenkor sem mentesül az adott intézmény?
* Ugye, felháborító, hogy a jó szándékú segítséget sem tudja elfogadni a rászoruló, amennyiben állami vállalatként nehezen teljesíthető megkötések sújtják?
* Ugye, jogrendszerünkben nem eleve a rosszat kellene feltételezni mindenkiről, - hiszen az emberek többsége tisztességes?
Dr. Székely Tamás: - Tisztelt Képviselő Úr! Ha történetesen igaz lenne, hogy én döntöttem, az egy történet lenne, de sajnos nem igaz. A kormány döntött egy szabályos előterjesztés alapján, hogy mennyi pénzt csoportosítunk át arra, hogy az influenzajárványra felkészüljünk. Nem ügyeskedésről, hanem átláthatóságról van szó. A törvény teljesen egyértelműen fogalmaz: abban az esetben, ha egy bizonyos értékhatárt meghalad a beszerzendő árunak vagy szolgáltatásnak a mennyisége, akkor közbeszerzést kell végezni. Hozzá kell tegyem: ha figyelt volna a képviselő úr, többször elmondta a kormány is, hogy a rendelkezésre álló készletek elégségesek. A nagyobb biztonság megteremtéséért szerezzük be az újabb eszközöket. De nem kívánjuk megkerülni a közbeszerzési törvényt.
- A másik kérdéskör: kifestenek, vagy nem festenek ki? Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani: tavaly a központi költségvetésből az Egészségügyi Minisztérium kifizetett több mint 300 millió forintot, azért hogy azt a nagyon régi adósságunkat az Országos Mentőszolgálat felé teljesíteni tudjuk, hogy legyen végre munkaruhájuk. Természetesen kifesthettük volna az adott mentőállomást is, de úgy ítéltük meg, hogy azok a források, amiket most biztosítani tudunk, egyrészt az OMSZ-MÖSZ megállapodással érintett mintegy 3500 egészségügyi dolgozónak, illetve munkaruhaügyben a kivonuló állománynak, fontosabbak, mint az adott mentőállomás kifestése.
Dr. Puskás Tivadar: - Miniszter Úr! Azt mondotta, a rendelkezésre álló készletek elégségesek, a nagyobb biztonság megteremtéséért szerezzük be ezeket az eszközöket. Közbeszerzéssel! Akkor most, kellenek vagy nem kellenek? Amúgy pedig: a HospInvest is úgy kapta az intézményeit, hogy közbeszerzés nélkül jutott hozzájuk.
- A másik kérdés: nem arról érdeklődtem, hogy megkapták-e a dolgozók a munkaruhát vagy nem? Arról beszéltem, hogy a dolgozók úgy gondolták, kifesthetnek-e egy épületet, és ennek jogi akadályai vannak, hogy ezt engedélyezni lehessen. Ez nemcsak a mentőszolgálatnál van így, - az összes az állami intézményeknél…
