Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő" Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd - persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból – szolidan stilizálva – tallózunk.

Valóban meg akarják-e menteni a kistelepüléseken működő általános iskolákat?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – Január 30-án lakossági kérésre fórumot tartottunk. 1945-ben még két iskola működött a faluban, egy magyar és egy német, most mégis a helyi iskola katasztrofális helyzetéről, kilátástalan jövőjéről kellett beszélgetnünk. A településen néhány évtizeddel ezelőtt még volt malom is, és lakták a házakat, dolgoztak a földeken, volt jövőkép, és volt gyerek. Hosszú évtizedeken át gyarapodás volt tapasztalható mind a lakosság összlétszámát, mind pedig a faluban élő és tanuló gyermekek számát tekintve, és biztonságosan folyhatott az oktatás is az iskolában, amely Bakonyjákón kívül Németbánya és Farkasgyepü települések gyermekeit is fogadta. Néhány éve azonban az MSZP-SZDSZ elhibázott kormányzati és családpolitikája miatt megtorpant a gyermekvállalás, felgyorsult az elvándorlás, amely főleg a fiatal generációt érintette. Ma már csak négy főállású pedagógus van az egykor szebb napokat látott, egyébként méreteiben és felszereltségében is lenyűgöző általános iskolájában. Számos javaslat, pénzszerzési lehetőség merült fel a fórumon, de sajnos be kellett látnia a településnek, hogy önállóan képtelenek megmenteni a míves hagyományokra visszatekintő általános iskoláját. Kérdezem:

• Valóban meg akarják-e menteni a kistelepüléseken működő általános iskolákat, így a bakonyjákói általános iskolát is, vagy ez is csak egy nemzeti szalaggal átkötött tavaszi ígéret marad?

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kérdésére a válasz egyértelműen igen, bár önök előtt is ismert, hogy 1000 milliárdos hiány örökséget hagyott ránk az előző kormány, így óriási kontraszt van a szándékaink, az elhatározásaink és a valóságos helyzet között. Mind a Fidesznek, mind a KDNP-nek a választási programjában szerepelt a kisiskolák megmentése, és hogyha ön ismeri az új közoktatási törvény koncepcióját, akkor abból megtudhatja, hogy nemcsak hogy megmenteni akarjuk, hanem új iskolák alapítását is lehetővé akarjuk tenni, akár 8-10 fő gyerek esetén is. Biztatom önöket, hogy panaszukkal forduljanak hozzánk, mi továbbítjuk majd az önkormányzati államtitkársághoz, hogy megpróbáljunk átmeneti időre segítséget nyújtani azoknak az iskoláknak, ahol működni akarnak. Ezt a célt szolgálja az a pályázat, amelyet heteken belül kiírunk, és amely elsősorban azoknak teremt lehetőséget, ahol becsukták az iskolát. Ott is szeretnénk újraindítani, hangsúlyozom, nem erőszakkal, hanem ahol erre megvan a szándék és az akarat. Persze nem fog menni egy-két éven belül, hogy mindenütt újraépüljön az iskola, sok gyerek kell hozzá, sok akarat, de a kormányzati szándék egyértelműen megvan erre.

FERENCZI GÁBOR: – Köszönöm a biztató szavakat, csak azt árulja el nekem, legyen kedves, hogy mit mondjak azokon a településeken, ahol az önkormányzatok a lakosság érdekeivel szöges egyenest múlt hét csütörtökön az iskola bezárása mellett voltak kénytelenek dönteni, ugyanis hiányzanak jelenleg azok a források, amelyek biztosítanák a jövő évre ennek az általános iskolának a működését. Tehát mit tudok válaszolni azoknak az embereknek, akik szeretnék helyben járatni a gyerekeiket, viszont az önkormányzatok teljesen el vannak lehetetlenülve, és az önök segítségére szorulnak?

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő úr! Az önkormányzatok megsegítése sajnos nem az oktatásért felelős államtitkárság lehetősége és hatásköre, ezért javasoltam, hogy forduljanak kérvénnyel, panasszal az önkormányzatokat felügyelő minisztériumhoz. Van ott egy olyan alap, amelyből talán még tudnak segíteni. De ami a jövőt illeti: – ez persze erre az évre nem jelent megoldást –, azon dolgozik az egész kormányzat, hogy a központi bérfinanszírozás révén elkerüljük, hogy egyetlen iskolát se kelljen becsukni amiatt, hogy az önkormányzat forráshiányos.  Határozottan mondom: igen, meg akarjuk menteni, sőt talpra akarjuk állítani azokat a kisiskolákat – a bakonyjákói általános iskolát is! – amelyek az elmúlt évek nyomorúsága miatt kényszerűségből bezártak Hiszem, hogy ha az átmeneti időre megtalálják a megoldást, akkor a jövő évet nyugodtan kezdheti már a bakonyjákói és a többi iskola is!

Mit tesz a HM a romaintegrációért?

DOROSZ DÁVID, (LMP): – A Lehet Más a Politika véleménye szerint a Magyar Honvédség egyik legfontosabb feladata a társadalmi integrációban való részvétel. Úgy gondoljuk, hogy a hadseregnek ebben nemcsak részt kell vennie, hanem az élen is kell járnia. Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy a hadseregek máshoz nem hasonlítható kitörési lehetőséget tudnak biztosítani a hátrányos helyzetű fiatalok számára. A Magyar Honvédségnek nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége is a hátrányos helyzetű roma nemzettestvéreink társadalmi integrációjában való küzdelemben való részvétel. A sikeres, kötelezettségeit megbízhatóan teljesítő roma katonák több tízezer sanyarú sorsú fiatal számára jelenthetnek követendő példát. Az elmúlt években el is indultak különböző kezdeményezések a HM szervezetében, felállították a romaügyi szakreferens hivatalát, illetve egyéb intézkedések is akadtak. Sajnos azonban, a kormányváltás után 2010-ben ezek egyik legfontosabbika, a roma fiatalok pályára állító tábora elmaradt. Kérdezem:

• Tervezik-e ennek a tábornak 2011-ben való megtartását?
• Milyen más, a társadalmi integrációt elősegítő intézkedéseket kíván tenni a jövőben a Honvédelmi Minisztérium?

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő úr! Egyetértünk abban, hogy van feladata a társadalmi integrációban a Magyar Honvédségnek, mint ahogy minden más szervezetnek is ebben az országnak. A teljesség igénye nélkül néhány olyan terület, amellyel a tárcánk hozzá kíván járulni e fontos cél eléréséhez. Először is a 2003. évi esélyegyenlőségi törvény alapján a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium minden egyes szervénél, illetve szervezeténél működik esélyegyenlőségi referens, akik őrködnek a törvény betartása fölött. Évente kétszer tovább is képezik ezeket a szakembereket. Minden évben esélyegyenlőségi napot rendezünk, amely megint csak a társadalmi integrációt segíti. Ezeken az eseményeken a hátrányos helyzetű csoportok bemutatkozására is sor, például roma kézműves mesterségek bemutatója volt legutóbb.

– Képviselő úr! Öntől értesültem arról, hogy 2010-ben elmaradt ez a tábor. Biztosíthatom, hogy nem én töröltem a programból! Néhány héttel ezelőtt hagytam jóvá az esélyegyenlőségi tábor ez évi megrendezését. Ennek lényege az, hogy mintegy 40 fő hátrányos helyzetű állami gondozott roma fiatal, 17 és 25 év között, a katonai pálya iránt érdeklődést felkeltő táborban vehessen részt, valamelyik alakulatunk közelében, melynek katonái segíthetik, hogy sikeres legyen. Itt alaki kiképzéstől az éjszakai menetgyakorlatig, a terepen való tájékozódásig sok minden szerepel. Cigány népismereti oktatás folyik a tiszthelyettes szakképző iskolánkban, továbbá 2011-től kiszélesítettük a Lippai Balázs-ösztöndíj adományozási lehetőségét. Ez egy új intézkedés. Mindazon középiskolai és felsőfokú oktatásban részt vevő fiatalok kaphatják ezt az ösztöndíjat, akik katonai alapismereteket szabadon választott érettségi tantárgyként tanulják, illetve felvették a honvédelmi ismeretek tantárgyat. További új kezdeményezés, hogy 2011 márciusában „Romák a hadseregben" címmel egy alkotói pályázat kerül kiírásra, amely irodalom, képzőművészet, tudományos munka kategóriában ugyancsak a tanintézetekben honvédelmi ismereteket tanuló hallgatók számára lesz meghirdetve.

DOROSZ DÁVID: – Miniszter úr! Örülünk, hogy egyetértünk a társadalmi integráció fontosságában. Szintén örülünk, hogy a tábor a tavalyival ellentétben megrendezésre kerül. Ebben, illetve az új intézkedésekben az LMP természetesen minden segítséget biztosít, a tárcának, akár ötleteket is adunk.

 

VARGA LÁSZLÓ, (MSZP): – Államtitkár úr! Önök tíz év alatt 1 millió új munkahelyet ígértek az országgyűlési választási kampányban, 400 ezret erre a négy évre, amit persze az ön minisztere utólag 300 ezerre módosított. Ez 9 hónapja történt, hiszen már 9 hónapja kormányoznak. A folyamatok ezzel ellentétesek: a januári adatok szerint a 684 ezer fős a munkanélküliség ebben az országban, a világválság mélypontjánál is magasabb. Még abban az időszakban sem volt ennyire magas a munkanélküliség: most egyetlen hónap alatt, 93 ezer fővel nőtt a számuk.

– Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a különadók rendszere. Elmondtuk, hogy az áthárítás mellett és a fejlesztések leállítása mellett a munkáltatók elbocsátásokkal is élhetnek az új évben, és ez meg is történt. Az igazán növelő tényező azonban a közmunkaprogram, a közfoglalkoztatás rendszerének szétverése volt. Különösen azokat a megyéket és azokat a térségeket érintette érzékenyen ez a kérdés, ahol nincs más útja a foglalkoztatásnak. Kelet-Magyarországról, Északkelet-Magyarországról beszélek, ahol a rendszerváltás óta ennyire komolyan ártani még senkinek nem sikerült ebben a tekintetben. Az adórendszerük igazságtalan, a társadalmi egyenlőtlenségeket növeli, de nemcsak erről van szó, hanem arról, hogy sok százezer ember nem tud dolgozni még akkor sem, ha akar!

• Hogyan kívánnak ezeknek az embereknek önök munkalehetőséget biztosítani?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindannyian tudjuk, hogy a munkanélküliek száma azt jelzi, hogy éppen a munkaerőpiac aktuális változásaiból mennyien esnek ki az elsődleges munkaerőpiacról. Ez egy átmeneti állapot, és természetesen nyilvánvaló, hogy azért jelzi a gazdaság állapotát is. A leghátrányosabb helyzetűek támogatását segíti elő az a közmunkaprogram, amit a kormány az év elején elindított. Számításaim szerint közel 200-240 ezer főnek biztosít munkalehetőséget. Azt azonban tudnunk kell, hogy a valódi megoldás az államháztartás stabilitásának biztosításán keresztül visz, az adócsökkentésen keresztül visz, az adminisztráció egyszerűsítésén, a duális képzésen keresztül, a külső források, az uniós források sokkal racionálisabb felhasználásán keresztül, tehát az Új Széchenyi Terven keresztül. Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy új munkahelyek jöjjenek létre. Az nem érdeke a magyar gazdaságnak, hogy tartósan tartsunk bent embereket a másodlagos munkaerő-piacon, ahol a munkahelyeket csak az állami támogatás tartja fenn. Az az érdekünk, hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, amelyek a piacon is megélnek, nem tagadva annak nyilvánvaló fontosságát, hogy akik épp most a munkanélküliség pillanatában vannak, azok számára is segítséget kell nyújtani.

VARGA LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Nehéz ezt nekem tolmácsolnom akár Borsod megyében vagy bárkinek Kelet-Magyarországon. Az a probléma, hogy olyan, válság által különösen sújtott területek vannak ma Magyarországon, ahol a munkahelyeket nem helyettesítheti semmi. Tízezrek kerültek az utcára, olyan emberek, akik korábban egész éven át tudtak dolgozni, kenyeret tudtak tenni az asztalra otthon a családjuknak, és ma ezt nem tudják tenni. Ezekben a térségekben, például Abaújban, már nappal is törtek föl boltot, mert az ott élő emberek már konkrétan éhesek, a saját családjukat szeretnék fenntartani. Ezért, azt mondom önnek, és azt ajánlom, hogy állítsák vissza a közfoglalkoztatás rendszerét, amíg nem tudnak valódi munkahelyeket teremteni.

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Az adófizetők pénzének hatékony felhasználásáról van szó. Az a szisztéma, amit önök működtettek, az „Út a munkába" program, sajnos nem volt hatékony. Szeretnénk, hogy az új közmunkaprogram lehetővé tegye, hogy mindenkinek legyen valamilyen foglalkoztatása.

Mi a különbség a szalámilopás és a közpénzlopás között?

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): – Ahhoz hogy a fülkeforradalom létrejöhetett, abban igen nagy része volt az elmúlt húsz év liberális értelmiségének tombolásának. Talán ezért is mondta azt Orbán Viktor, hogy a liberális értelmiség kora lejárt, és egy új értelmiségnek kéne jönnie.

– 2005 között 450 millió forintot adott ki pályázatra a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Magyar Bálint égisze alatt. Budai Gyula kormánybiztos elkezdte a vizsgálatot, egészen egyszerűen azért, mert szerinte vélhetően nem feleltek meg a kiírásnak ezek a pályázatok. Ezután következett az, hogy Heller Ágnes végigroadshow-zta az összes televíziót, és azt mondta, hogy őt azért állítják pellengérre, mert egyrészt zsidó, másrészt meg nem szereti Orbán Viktort.

– Kérem szépen, hadd mondjam el pontosan, hogy mikről van szó. Például az egyik pályázat 90 millió forintot nyert 2004-ben úgy, hogy a pályázati odaítélő bizottság elnöke saját magának adta oda. Aztán például a nyertesek listáján szerepel egy ilyen: „Határmezsgyék - filozófia és tudomány az ókorban." EU-integrációval kapcsolatos pályázat volt: 89 millió forintot ítéltek oda. Ha valaki, mert fát lop, és azt mondja, ha őt megtámadják, azért támadják, mert cigány; ha valaki közpénzt lop, vagy úgy csinál, mintha elfogadná, akkor meg azt mondja, hogy őt azért támadják, mert nem szereti Orbán Viktort.

• Miért kell ettől megijedni?
• Szólni ellene tényleg boszorkányüldözés lenne?
• Mikor távozik a liberális értelmiség a magyar közéletből?

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hogy a közéletből ki mikor távozik, arról a szavazók négyévente nagyon fontos és pontos véleményt mondanak. Ez meg is történt legutóbb. Úgy tudom, hogy a magyar liberális értelmiség pártjának mondott SZDSZ-ről félreérthetetlen véleményt mondtak arról, hogy körülbelül hol helyük a magyar közéletben.

– Az ön kérdése persze ezen túlmutat, ha jól értem, olyan típusú állásokról, olyan közszolgálati megbízásokról, amelyek kapcsán ön azt gondolja, hogy az is a közélet része. Az elszámoltatási kormánybiztos, aki a kormány egy fontos, a választási kampányban is vállalt elképzeléseit hajtja végre, nagyon jó, hogy dolgozik. Az, hogy a kormányon belül ez ügyben milyen vélemények jelennek meg akár államtitkár és államtitkár között, azt gondolom, úgy lesz szerencsés, ha egymás között ők tisztázzák.

PÖRZSE SÁNDOR: – Köszönöm szépen. Államtitkár úr és köztem szerintem az égvilágon semmi különbség nincs, mármint a gondolatainkban, de azért szeretném felhívni egy-két tényre mégis a figyelmét. Azt a Heltai Pétert nevezték ki médiamogulnak, aki éppen Szőcs Gézáról jelentett a Securitaténak - azért ez elég furcsa. Aztán Such György, aki az önök választói szerint is szanaszét verte a Magyar Rádiót; az utolsó nap 168 millió forintot osztott ki prémium gyanánt gyanús körülmények között, erre most kinevezték filmmogulnak. Alföldi Róbertet ön is említette, és sorolhatnám azokat a liberális - tényleg nevezzük így - értelmiségieket, akik a mai napig is pestiesen szólva fújják a passzátszelet, de nemhogy csak a passzátszelet fújják, hanem beállnak az önök soraiba. Erre próbáltam rávilágítani, amit egyébként szerintem ön is ért...

HALÁSZ JÁNOS: – Képviselő úr! Az nem baj, ha értjük egymást, de azért úgy látom és úgy vélem, hogy nem mindenben. Például ön említette Such György esetét is. Hát ő nem lett filmmogul! Ilyen posztot nem ismerek. Egészen pontosan: azt a feladatot kapta, hogy tegye rendbe az állami filmstúdiók ügyét, szervezze újjá azoknak a filmstúdióknak a helyzetét, amelyeket a szocialisták vertek szét. Egyébként azon lehet vitatkozni – ahogy látom teszik –, hogy a Magyar Rádiónál történt jutalmazások mennyire voltak szabályosak, vagy nem. Ha önök úgy gondolják, hogy azok szabálytalanok voltak, akkor forduljanak az illetékes szervhez, ahová ilyenkor kell. Egyébként a Magyar Rádió - ellentétben a köztévékkel - nem volt veszteséges, és azt gondolom, mindnyájunknak az az érdeke, hogy Such György is, ahol most dolgozik, végezze ezt a munkáját jól, ha már ez a feladata.

Hogyan fordulhat elő, hogy a közszférában dolgozók közt van olyan,
akinek a csökkent a keresete?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – A bérmonitoring-bizottság közel két hete zajló munkája során világossá vált, hogy sajátos módon a közszférában is vannak olyan közalkalmazottak és köztisztviselők, akiknek januári bérében nem szerepel a bérkompenzáció, annak ellenére, hogy a kormány 352/2010. számú rendelete alapján ennek meg kellett volna történnie. A bizottság az ellentmondás egyik lehetséges indokát is megtalálta, erre szeretnék rávilágítani. A Magyar Államkincstár budapesti és Pest megyei igazgatóságának tájékoztatójában a következő szerepel: „A kompenzáció összegét a KIR nevezetű bérszámfejtő program egyes esetekben nem az elvárt módon állapította meg. A program a hivatalosan elfogadott értelmezés szerint nem vagy csökkentett összegben számfejtett kompenzációt." A bércsökkenés hátterében tehát egy program hibás működése áll. A tájékoztatójában az is szerepel, hogy a Magyar Államkincstár illetmény-számfejtési főosztálya kezdeményezte a KIR program módosítását, így a tervek szerint az érintettek a február havi számfejtésnél visszamenőleg kompenzálásra kerülnek. Államtitkár úr!

• Hogyan fordulhatott elő olyan programhiba, amely miatt sok közalkalmazott és köztisztviselő nem kapta meg február elején a neki járó bérkompenzációt?
• Indult-e vizsgálat a hiba hátterének kivizsgálására, és megtörtént-e már a hiba maradéktalan elhárítása?
• Garantált-e, hogy a februári bér utalásakor megkapja minden arra jogosult köztisztviselő és közalkalmazott a januári és februári hónapra járó bérkompenzációját?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A köztisztviselők és a közszféra számára egy kompenzációs rendszert működtet a kormány, amely lehetővé teszi, hogy senki se járjon rosszabbul az új adórendszer esetén, mindenkinek növekedjen a jövedelme. Nos, való igaz, amit említett, de azért pontosítanék: ez esetben nem programhiba, hanem jogértelmezési probléma merült fel, amely annál a körnél jelentkezett, ahol a minimálbérre vagy a garantált bérminimumra kiegészítésen felül a foglalkoztatottak munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, illetve illetményeltérítést is kaptak. Módosítása megtörtént. Adataink szerint a Kincstár által számfejtett, közel 700 ezer foglalkoztatott közül mintegy 2500 foglalkoztatottat érintett, intézkedésünk következtében január és február hónapra visszamenőlegesen hozzájutnak megérdemelt bérükhöz.

BALLA MIHÁLY: – Köszönöm, a nevükben is!  Nagyon fontos, hogy ezeket a hibákat, problémákat elkerülendő, a jövőben nagyobb odafigyeléssel és nagyobb körültekintéssel végezzék el a munkájukat azok, akik ezért a programért vagy bérszámfejtésért vagy jogi értelmezésért felelősek.

CSÉFALVAY ZOLTÁN: - Egy új adórendszert bevezetni nem egyszerű dolog, ezt mindannyian látjuk. Mindannyiunk érdeke, és mindannyian szeretnénk, hogy mindenki jól járjon.

Mit tervez a kormány tenni benzinár-ügyben?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Lassan a 400 forintot veri a literenkénti ára az üzemanyagoknak. A virágkorát éli a benzinturizmus, 15 százalékkal visszaesett az üzemanyagok kiskereskedelmi forgalma Magyarországon. Csak azért, hogy végigvegyük az elmúlt két év eseményeit, néhány tényt idéznék: 2009 júliusában a szocialista kormány egységesen megemelte az üzemanyagok jövedéki adóját 5,5 forinttal, és ezzel párhuzamosan megemelkedett az ezt terhelő áfa is 20-ról 25 százalékra. Röviddel később, 2010. január 1-jén differenciált áremelésre került sor, ezt a jövedéki adó emelése okozta, a benzinnek 11 forinttal, a gázolajnak pedig 6,85 forinttal nőtt meg literenként a jövedéki adója.

– Itt van a kezemben az a papír, amelyen Szijjártó úr, akkor még a miniszterelnök-jelölt úr szóvivőjeként nyilatkozott. Ígéretet tett, olvasom: szeretnék csökkenti az élelmiszerek áfatartalmát 5 százalékra, szeretnék az uniós minimumra leszorítani az üzemanyagok jövedéki adóját, ez 87 forint lenne literenként. Ezzel kapcsolatban kidolgoztam én is egy törvényjavaslatot, amelyet benyújtottam a költségvetési bizottságnak. A Fideszes többség lesöpörte. Egyszerűen nem értem:

• Miért nem lépik meg azokat az intézkedéseket, amelyeket még ellenzékből olyan nagy hangon kértek számon az akkori kormányon?
• Önök nem szeretnék meglépni azt, amit korábban ígértek?
• Tervez-e mégis valamilyen válaszlépést ez ügyben a kormány?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön is említette a jövedéki törvény és a jövedéki adó változásait. Tehát akkor abban egyetérthetünk, hogy a jelenlegi kormány nem emelte az üzemanyagokat terhelő jövedéki adót. Egy nagyon fontos lépést tett: 2011. január 1-jétől megteremtette a kereskedelmi gázolaj intézményét, azaz a közúti áru- és személyfuvarozók számára az uniós irányelvek által biztosított keretek között literenként 6 forint 50 filléres jövedéki adókedvezményt biztosított. Gondolom, ennek megvan a maga hatása, ami az áruk árában is észlelhető.

– Ha figyeli a világ eseményeit, akkor látható, hogy milyen külső tényezők befolyásolják a benzinárak változását. A benzin ára mindig újabb és újabb csúcsot ostromol, de ezt döntően a külső hatások határozzák meg, így ebből következően úgy gondoljuk, hogy az adóoldalról való befolyásolás lehetősége minimális. A kormány jelenleg nem tervez intézkedést a benzinár ügyében, a piaci folyamatokat természetesen nyomon követjük.

VOLNER JÁNOS: – Számítottam erre a válaszra. Nem tudom elfogadni, és nem tudok hozzá gratulálni sem. Amikor a gazdasági válság közepén járt Magyarország, akkor szorgalmaztak egy nagyarányú adócsökkentést. Hát kérem, most önöknél a kassza kulcsa, önök tervezik a költségvetést, önök gazdálkodhatnak az ország pénzével kedvük szerint. 

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Nagyon gyakran hangzik el a megszorítás kifejezés. Úgy gondolom, megszorításra akkor van szükség, ha egy országban nincs gazdasági stabilitás, ha az államháztartás stabilitása nem rendezett. Akkor végez valaki megszorítást, ha el van adósodva, vagy ha nem tudja kifizetni a tartozásait. Ebből következően annak érdekében, hogy ne legyenek Magyarországon megszorítások, először a gazdaságot kell rendbe rakni. Ezt végezte a kormány az elmúlt fél évben, és ezeket a lépéseket erősíti tovább. Az államháztartást kell stabilizálni ahhoz, hogy majd később másfajta adólépéseket is megtehessünk!

Bartha Szabó József