„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Rezsi-átverés?

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár úr! Képviselőtársaimmal az elmúlt időszakban többször felhívtuk e ház falai között a figyelmet arra, hogy rossz és elhibázott a hazai hulladékgazdálkodási rendszer. Átláthatatlanságát, strukturáltságát tekintve az egyik legnagyobb probléma vele, hogy túlságosan drága, és hiába a júliusban beígért rezsicsökkentés, a hatósági eljárási díjak növekedése jelentősen költségesebbé tette a közszolgáltatók működését. A különböző tételek idén 40-100 százalékkal is emelkedhettek. Például a hulladékártalmatlanítás engedélyezési díja 2012-ben 318 ezer forint volt, idén már 470 ezer, illetve 500 ezer. A hulladéklerakók rekultivációjának és utógondozásának engedélyezési díja 100 ezerről 200 ezer forintra emelkedett. Mindezt kiegészíti a mostanra mindenhol kötelezővé vált konzultációs díj, ami óránként és a részt vevő ügyintézők számától függően eltérő; egyes hatóságoknál általában óránként akár 6-10 ezer forint. Az emelkedést a szolgáltatók minden egyes alkalommal a lakosságra terhelik.

– Államtitkár úr! Tárnokon nem egészen fél év alatt egy üzemeltető-váltással sikerült elérni, hogy 1424 forintos szemétszállítási díj, amely 2013. április 30-án keletkezett, 2847 forintra emelkedjen. Mindezt egy olyan időpontban, amikor 2013. július 1-jével a szemétszállítási díjakra is érvényes volt a rezsicsökkentés. Szeretném kérdezni:

• Hová tűnt a rezsicsökkentés a szemétszállításban?
• Ki a felelős azért, hogy sok településen száz százalékkal, azaz duplájára nőtt a szemétszállítás díja?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A korábbi hulladékgazdálkodás elvei a hulladékártalmatlanítást helyezték előtérbe, vagyis a lerakást. A hulladékgazdálkodási törvény új elképzelése pedig a hulladékhasznosítást igyekezett előtérbe helyezni. Természetesen a hulladékhasznosítás rendszerének kialakítása egy költséges rendszer, amely költségek azonban az idő elteltével arányosan meg fognak térülni.

– A hatósági szolgáltatások ellenében kirótt díj valóban kétféle lehet, mint ahogy ön is elmondta. Az egyik a felügyeleti díj, a másik pedig az igazgatási szolgáltatási díj. A felügyeleti díjat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, illetőleg a környezetvédelmi hatóság részére kell megfizetni, ellentétben az igazgatási szolgáltatási díjjal, ami a környezetvédelmi hatóság, illetőleg az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség részére kerül megfizetésére.

– Képviselő úr! Az ön által elmondott példa valóban azt bizonyítja, hogy a rendszer átalakítása megkezdődött. A hulladékgazdálkodás területén a rezsicsökkentés érvényesítésre került, valamint a központi díjszabályozás kialakítása is folyamatban van. Az átalakítás természetesen többletfeladatokkal jár a hatóság számára, ennek köszönhetően pedig , a hulladékgazdálkodással összefüggő tevékenységek ellenőrzése többletköltségekkel is jár. Így kell ezt a tevékenységet elvégezni.

Miért nem védik meg a gyermekeket az iskolai erőszakoskodóktól?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! Már az előző tanévben is voltak erőszakos cselekmények a vámospércsi általános iskolában. Előfordultak vegzálások, lopások, de volt olyan diák, aki közszeméremsértésre is vetemedett, méghozzá tanórán. Az idén már az első tanítási napon zaklattak egy kislányt az iskolában, a második napon meg is ütötték szegényt. A kétségbeesett szülők - mivel sem az iskola vezetésétől, sem a helyi fideszes polgármestertől, sem a körzet kormánypárti képviselőjétől nem kaptak segítséget - a Jobbikhoz fordultak. Pár héttel ezelőtt egy demonstrációra került sor, amelyen rengeteg szülő vett részt. A megmozdulás eredményeképpen az egyik renitens diákot eltávolították az intézményből.

– Sajnos, az azóta eltelt időben nem történtek pozitív változások. A szülők beszámolói szerint szinte minden napra jutott egy-egy rendkívüli eset, mondhatni, erőszak lengi át az iskola légkörét. A minap egy angolórán fajultak el annyira a dolgok, hogy a tanár rendőrt hívott. Azt a gyermeket, aki a rendőröknek elmondta a történteket, megfenyegették. Pár napra rá az egyik fiatalkorú bűnöző úgy megverte diáktársát matematikaórán, hogy a rendőrök bilincsben vitték el a túlkoros elkövetőt. Még ugyanazon a napon egy másik diák is megverte osztálytársát, szintén tanóra közben.

– Államtitkár úr! Ezek a példák is mutatják, hogy a vámospércsi általános iskolában szinte lehetetlenné vált a tanítás. A tisztességes, tanulni vágyó gyermekek félnek iskolába menni, mert a túlkoros cigány tanulók fizikai és lelki terrorban tartják őket. Értük is kérdezem ezért:

• Hol van az iskolarendőr-program?
• Miért nem védik meg a gyermekeket az erőszakoskodóktól?
• Tervezik-e szigorítani a büntetési tételeket az iskolában elkövetett bűncselekmények esetén?
• Számíthatunk-e rá, hogy a 12. életévre leszállított büntethetőségi korhatárt ne csak néhány, hanem az összes bűncselekménytípusra kiterjesszék?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy megvédjük a gyermekeket az iskolai erőszaktól. Az iskolarendőri programot  is többek között ezért hoztuk létre, és sok más intézkedéssel együtt a büntető törvénykönyv szigorításával együtt arra törekszünk, hogy a gyermekeket meg tudjuk védeni az iskolai erőszaktól. Az ön által hivatkozott konkrét esetekkel kapcsolatban tájékoztatom, hogy az egyik panaszolt diák tanulmányait az eset óta magántanulói jogviszonyban folytatja, a másik ellen pedig büntetőeljárás van folyamatban garázdaság bűntette miatt. A rendőrség határozottan fellép minden jogsértővel szemben, és mindent elkövet annak érdekében, hogy az iskolában nyugodt körülmények között tanulhassanak a gyermekek.

– Képviselő úr! A vámospércsi általános iskola környezetében a szeptemberi iskolakezdéstől a rendőrség 84 fővel 42 alkalommal 21 órában teljesített szolgálatot. A város polgárőrszervezete pedig 42 alkalommal 84 fővel 26 órában teljesített polgárőri szolgálatot az iskola körül. Az iskolarendőr a tanév eddigi időszakában négy alkalommal egyeztetett az iskola tantestületével, illetve igazgatójával. 2013. szeptember 24-én az iskola ötödik osztályában osztályfőnöki óra keretén belül bűnmegelőzési előadást is tartott, részére sem ekkor, sem később nem jeleztek konkrét rendőri intézkedést igénylő eseményt, az ön által említetteken túl.

– Képviselő úr! A hasonló esetek elkerülése, megelőzése érdekében a Hajdúhadházi Rendőrkapitányság vezetője egyeztetést kezdeményezett a város polgármesterével, az iskola igazgatójával és a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat vezetőjével. A célunk egyértelmű, világos: megteremtjük annak a feltételeit, hogy az iskolában a gyermekek tanulhassanak, a tanítók, tanárok taníthassanak, rend, békesség és szeretet legyen az iskolában!

Közmunkás idősgondozás az otthon-közeli szolgáltatások fejlesztése helyett?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Egyre több település csatlakozik a belvárosból indult idősügyi programhoz, a „Segítő kezek az idősek otthoni biztonságáért értékteremtő közfoglalkoztatással, közösségi szolgálattal és önkéntes tevékenységgel” elnevezésű projekthez. Ennek lényege, hogy önkénteseket, közmunkásokat és kortárs időseket alkalmaznak a nyolcvan év felettiek mindennapi problémájának megoldásában. A lépést azzal indokolja Rubovszky Csilla idősügyi miniszteri biztos asszony, hogy ezzel elkerülhető az intézménybe kerülése azoknak a magányos időseknek, akik még nagyrészt önellátók, de segítségre van szükségük életvitelük fenntartásához, magányérzetük enyhítéséhez.

– Államtitkár úr! A programmal akár még egyet is lehetne érteni, ha abból indulunk ki, hogy kívánatos: a szociális ellátások, szolgáltatások nyújtásában szerepet kapjanak nem professzionális segítők, civilek és önkéntesek. A munkanélküliek számára is hasznos lehet bevonásuk a helyi szociális intézményrendszerbe, aktív kapcsolattartásuk a szociális szakemberekkel, a családsegítővel. Csakhogy mindez nem helyettesítheti a szociális alapellátások, a házi segítségnyújtás, az otthonápolás, azaz a professzionális segítőrendszer fejlesztését.

– Államtitkár úr! Nem látni, hogy mi lesz ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésével és finanszírozásával. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás terén például teljes a bizonytalanság. A jelenlegi szolgáltatók nem tudják, hogy jövőre egyáltalán szerződik-e velük a Szociális Főigazgatóság, akihez az új rendszerben átkerült e feladat. A települések sem tudják, hogy a területükön lesz-e egyáltalán ilyen ellátás jövőre. Az időssegítő közmunkaprogram sem pótolhatja azokat a lépéseket, amikkel adós a mindenkori kormány. Elsősorban az idősek számára elérhető szociális és egészségügyi gondozói, ápolói szolgáltatások minőségi fejlesztésére, kapacitásbővítésre volna szükség. Az idősek magányának enyhítése felolvasásokkal, napi telefonhívásokkal vagy sakkjátékokkal legfeljebb csak kiegészítheti ezeket az ellátásokat. Ezért is kérdezem:

• A futótűzként terjedő közmunkás idősgondozással akarja-e letudni a kormány az otthon közeli szolgáltatások fejlesztését, kiterjesztését?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! 2013. augusztus 21-én indult a „Segítő kezek az idősek otthoni biztonságáért értékteremtő közfoglalkoztatással, közösségi szolgálattal és önkéntes tevékenységgel” elnevezésű országos kiterjesztésű mintaprogram. Ez 32 település bevonását jelenti, melyek közül tíz tanyasi térség. Felhívom a figyelmét arra is, hogy a program a belvárosban indult, ahol a helyi képviselő-testület az LMP képviselőinek szavazatával egyhangúlag támogatta ezt a programot. Ezek után önök is tájékozódhattak volna róla. A program célja, hogy a Magyarország lakosságának közel 5 százalékát elérő nyolcvan év felettiek, közel 475 ezer ember két problémáján, a magány enyhítésén segítsen, valamint megakadályozza, hogy könnyen bűncselekmény áldozatává váljanak.

– Tisztelt Képviselő asszony! A program része a Belügyminisztérium áldozatvédelmi programja is, melynek során az időseket felkészítik arra, hogy ne váljanak az ellenük négy leggyakrabban elkövetett bűncselekmény, a zsarolás, a trükkös lopások, az alkalmi lopások és a lakásmaffia áldozataivá. A programban például részt vesz egy olyan idős hölgy is, aki nyolc kilométerre lakik a község központjától egy tanyán. Ő magát el tudja látni, a tanyagondnoki szolgálatba be van kapcsolva, de a magány enyhítésében és a bűncselekménye megelőzésében egy közfoglalkoztatott nyújt neki segítséget. Hangsúlyozom azonban: a program nem a házi segítségnyújtás, nem a tanyagondnoki szolgálat feladatait kívánja kiváltani, hanem arra épülve kiegészítő szolgáltatást nyújt. A költségvetésben pedig meg fogják kapni a szolgálatok a házi segítségnyújtás lehetőségét jövőre is.

Tiszta vizet önthetünk Gyulán is a pohárba?

GAJDA RÓBERT (Fidesz): – Államtitkár úr! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szerint 475 településen több mint másfélmillió embert érint a vezetékes ivóvíz arzénszennyezettsége. Az uniós előírás szerint egy liter vízben legfeljebb 10 mikrogramm arzén lehet, ezen határérték pedig 200 magyar településen magasabb a megengedettnél.

Az ügy megoldása érdekében a Honvédelmi Minisztérium kapta meg a kormánytól azt a feladatot, hogy a maga katonai módszereivel és a rendelkezésre álló, egyébként szabadalomként is bejegyeztetett magyar fejlesztési technológiával - viszonylag szerény költségkeretből - az átmeneti vízellátás kérdését megoldja.

– Államtitkár úr! Gyula és Elek városa az átmeneti segítségen túl 1 milliárd 565 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert a települések ivóvizének javítására, arzéntartalmának csökkentésére az Új Széchenyi-terv környezet és energia operatív program keretéből. Gyula és Elek városok az önerő támogatására is pályáztak a Belügyminisztérium EU-önerőalapjánál. A gyulai önkormányzat 306 millió 460 ezer forint önerőre nyújtotta be a pályázatot, Elek pedig 62 millióra. A sikeres pályázatoknak köszönhetően országosan is egyedülálló vízminőség-javításról van szó, nem lesz vegyi tisztítás, két új vízbázis létesül, és hat új kút épül a város területe alatti Maros-hordalékkúpon. A megvalósítás remélhetőleg magyar technológia beépítésével történik, amely projekt a régió turisztikai vonzerőképessége szempontjából is rendkívüli jelentősséggel bír. Kérdezem tehát:

• Mikor lesz tiszta ivóvíz Gyulán és a régióban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2011. évi helyi önkormányzatokról szóló törvény valóban a belügyminisztert hatalmazza fel arra, hogy az Európai Unió által is támogatott ivóvízminőség-javító programokat felügyelje és azokhoz támogatást, segítséget nyújtson. A Gyula-Elek ivóvízminőség-javító program megvalósítására vonatkozóan 2012-ben született támogatási szerződés, amelyet 2013-ban a támogatási többletigénylés miatt módosítani szükséges. Ennek folyamata megkezdődött és rövidesen lezárul. Az érintett önkormányzati társulás benyújtotta a szükséges iratokat ahhoz, hogy a támogatási szerződés módosuljon. A BM-önerőalap többlettámogatási igény folyamatának elbírálása is megkezdődött, véleményem szerint ennek sem lesz akadálya.

– Képviselő úr! A projekt építési közbeszerzési eljárása 2013. július 1-jei határidővel befejeződött, egy pályázó adott ajánlatot. A közbeszerzési eljárás során megkötendő szerződés, megállapodás aláírása szeptember 30-án megtörtént. Az ellenszolgáltatás nettó értéke 1 977 641 500 forint plusz áfa. A vállalkozó a létesítmény szerződésszerű megvalósítását a szerződés megkötésétől számított 530 napon belül köteles teljesíteni, a legvégső határidő 2015 márciusa. Nagyon bízom benne, hogy a projekt sikeres lesz, és a gyulaiak és az elekiek örülni tudnak annak nemsokára, hogy tiszta ivóvíz kerül a poharukba.

Végrehajtja-e a kormány az ország legrégebbi ökológiai tangazdaságának halálos ítéletét?

SZABÓ REBEKA (független): – Államtitkár Úr! Miközben Magyarországon az ökológiai termesztésbe vont földterület folyamatosan csökken, az önök botrányos földpolitikája miatt most újabb 452 hektár tűnhet el belőle. A több mint két évtizedes múltú nonprofit Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és Népfőiskola területét tíz részben pályáztatta meg a Földalapkezelő, amire ők is pályáztak, akik a kishantosi központot működtetik, de egyetlen hektárt sem nyertek meg. A már megszokott átláthatatlan, az önök kénye-kedve szerint történő pontozás mellett már az önmagában felháborító, hogy a pályázatot úgy írták ki egy húsz éve vegyszermentesen művelt földterületre, hogy nem volt feltétel az ökológiai művelés fenntartása. Ezért fordulhatott elő, hogy nagyüzemekben érdekelt vagy mezőgazdasági termelést eddig nem is folytató cégek, hanem jól bevált trükk szerint egy nagyüzem vezetőjének családtagjai kapták meg ezeket az értékes, ökológiailag művelt földterületeket. Így húsz év gondos munkáját tehetik tönkre akár egy nap alatt.

– Államtitkár úr! A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ azt a fenntartható mezőgazdasági modellt valósította meg, ami felé Magyarországnak haladnia kéne. Ha önök most tönkretesznek egy 450 hektáros, vegyszermentes biotermelést végző és oktató, nemzetközi hírű mintagazdaságot, azzal az egész ország lakosságának jövőjét veszélyeztetik. Éppen ezért írt nyílt levelet több civil szervezet, amelyben kérik miniszter urat, érvénytelenítse a pályázatot, és biztosítsa a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ további működését. Az Együtt–PM támogatja a civilek tiltakozását, és ezért kérdezem tehát:

• Hajlandóak-e eleget tenni a civilek kérésének?
• Kiadják-e a pályázatok értékelési jegyzőkönyveit az általam benyújtott adatigénylés alapján, hogy láthassuk, vajon miért veszített a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ működtetője az összes pályázaton?
• Beszélhetnek-e úgy hitelesen a hazai biotermelésről, hogy a legrégebbi képviselőjüket egy tollvonással tönkreteszik?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Nem tudom, miért fogalmaz úgy, hogy tönkretesszük ezt a szervezetet. Lejárt a szerződése. Volt egy szerződése, az a szerződése lejárt. Nem tudtunk mit tenni, ki kellett írnunk ezt a földterületet, a pályázati feltételeknek megfelelően. Ráadásul azért tegyük hozzá azt is, hogy itt „földet a gazdáknak” programról beszélünk, nem földet a kft.-knek. A kft.-kkel szemben a természetes személyeket megpróbáljuk mindenféle szempontból, a helyben lakó, állattartást vállaló természetes személyeket előnyben részesíteni. Ennek az eredménye az, hogy ezen a területen tíz birtoktestre írtuk ki ezt a területet, ami 432 hektár. Ez egyébként az a méret, amit önök oligarcha méretnek szoktak hívni. Most kiírtuk tíz kisebb birtoktestben, ahol hét természetes személy nyert, egy bt., kettő másik birtoktestet még nem bíráltunk el.

– Tisztelt Képviselő asszony! Eddig azzal támadtak, hogy miért vannak nagy birtoktestek, most kiírjuk tíz kicsiben, most pedig azért támadnak minket, hogy miért a helyben lakó gazdák kapnak ilyen kis területeket. Egyébként az említett kft.-nek volt 28 millió forint tartozása az állammal szemben, amit 2010-ben peres úton tudtunk érvényesíteni, csak azután volt hajlandó elkezdeni kifizetni azt a tartozást, ami egyébként is megillette volna az államot, és még ennek a részletfizetéséhez is egyébként hozzájárult a Nemzeti Földalap. Az pedig, hogy nem tudunk több földet kiírni, annak az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy az a Bajnai Gordon miniszterelnökségével vezetett kormány hosszabbított meg több tízezer, több százezer hektár lejáró pályázatot 2009 őszén, illetve 2010-ben, amelyet ön most politikusként támogat.

Valódi munkahelyteremtéssel szemben csak közmunkát teremt a kormány?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Rendkívül rossz a hatékonysága a mostani formájában a közmunkáknak. A statisztikák szerint körülbelül csak 7 százaléka a közmunkásoknak az, aki egy éven belül az elsődleges munkaerőpiacra vissza tud jutni. Nem mondanám, hogy ez egy fergeteges siker lenne. Ráadásul nincs is meg a követése az elsődleges munkaerőpiacra visszakerült közmunkásoknak a tekintetben, hogy meddig foglalkoztatják, csak amíg megkapják érte a támogatást, vagy egy kicsit tovább, esetleg fél év múlva már megint a közmunkában találkozunk velük. Szóval, ez szerintem nem hatékony így.

– Államtitkár úr! A 2012 évi költségvetés beszámolója szerint 17 ezer új munkahely támogatását segítette hazai forrásból a kormány, 13,5 milliárd forintból. 17 ezer új munkahely tehát 800 ezer forintjába kerül az államnak. Ezzel szemben 91 ezer közmunkás munkahelyének fenntartása 132 milliárd forintba kerül, ez 1,5 millió forint. Valami itt nem stimmel. 47 ezret keresnek a szerencsések, akik 8 órában dolgoznak, de kétszer annyit költünk el rájuk, mint amennyit az elsődleges munkaerőpiacba bekerült dolgozók új munkahelyéért adunk, ami pedig – mondom még egyszer – 800 ezer forint.

• Tehát gyújtson világot a mi fejünkben, kedves államtitkár úr: mi történik itt?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt jó, ha a számokat visszaidézzük: 2008–2010 március–májusi időszakot alapul véve az önök kormányzása idején 101 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliségi ráta pedig 7 százalékról 11 százalékra emelkedett. Mindezt úgy – és akkor beszéljünk a közfoglalkoztatásról is –, hogy közben elindították az „Út a munkába” programot, ezzel együtt hozták össze azt a végeredményt, a növekvő munkanélküliséget, s vele párhuzamosan pedig csökkenő foglalkoztatást.

– Képviselő úr! Ezzel szemben hadd idézzem az adatot, ami 2013. augusztusi adat: a munkanélküliségi ráta Magyarországon 9,9 százalék, az eurózónában ez a 12 százalékot is meghaladja; a foglalkoztatottság pedig - mindenki említi ebben a teremben is - csúcsot dönt, 3 millió 960 ezer fővel. Igen, ennek része a közfoglalkoztatás, és igen, ennek része az is, hogy szeretnénk azt, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevők minél nagyobb arányban tudjanak bekapcsolódni az elsődleges munkaerőpiacba. Éppen ezért hadd utaljak arra, hogy azokkal a tervekkel, amelyek már nemcsak tervek, hanem a mögötte álló források is rendelkezésre állnak, azzal számolunk, hogy a téli időszakban 100 ezer közfoglalkoztatott számára képzés, átképzés, egyáltalán lehetőség legyen ahhoz, hogy ha úgy tetszik, humánerőforrás-fejlesztéssel lehetővé tegyük, és segítsük őket, hogy az elsődleges munkaerő-piacra át tudjanak lépni. Úgy gondolom, ez a legfontosabb változás, ami a következő hónapokban előttünk áll, és ez segíthet a közfoglalkoztatottaknak.

Mire számíthatnak a kormánytól a kilátástalan helyzetbe került juhtartók?

SUHAJDA KRISZTIÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Az állami pályázatokon gyakran nem az évtizedek óta juhtartással foglalkozók nyernek, ezért a döntően bérelt földet használó juhászok munkáját ellehetetlenítik. Jóllehet az adott területen sok esetben ők gazdálkodtak évekig vagy akár évtizedekig, ilyen esetben nehéz helyzetbe kerül a juhtartó, hiszen mind az állatállománya, mind pedig a hodálya, egyéb épülete, kiépített infrastruktúrája az adott területen van. A legnagyobb probléma az, hogy nem a tenderen buknak el a juhtartók, hanem már a pályázaton sem vehetnek részt, ugyanis a pályázatokra, amelyek olyan legelőterületek bérléséről szólnak, amelyeken évtizedek óta juhokat tartanak, nem juhtartók, hanem lovat, szarvasmarhát vagy egyéb állatot tartók jelentkezhetnek.

– Államtitkár úr! A probléma felvetése után a magyarázat a területfekvéssel függ össze, ugyanis a mélyebben fekvő területeken a nedvesebb legelő jobban megfelel a nagyobb testű állatoknak. A terület fekvése azonban nem lehet kizáró oka a juhtartásnak. Szerintünk a fő ok kormánypárthoz közeli vállalkozók kiszolgálása. Ha ezen nem változtatnak, egy év múlva töredékére esik vissza a magyar hungarikumként is jegyzett birkapörkölt alapanyagát adó juhállatállomány. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója, Hajdú Péter is aggodalmát fejezte ki több, sajtónak tett nyilatkozatában. Jelenleg azt mondják a juhászok, hogy ha nem nyernek, feladják a tevékenységüket, ezáltal munkahelyek szűnnek meg, és családok kerülnek nehéz helyzetbe. Kérdezem tehát:

• Mikor alakítanak ki végre egy igazságos és átlátható földpályázati rendszert az állattartóknak? Mire számíthatnak a kormánytól a bajba került juhtartók?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A mezőgazdasági bizottság ülésén a múlt héten már beszéltünk erről, és akkor igyekeztem önt megnyugtatni, hogy generális tiltás sehol nincsen, egyik nemzeti parknál sem. Be is kértem minden adatot, ez valóban így van, tehát a juhtartókra vonatkozóan olyan tiltás, hogy ők nem tudnak vagy nem pályázhatnak, sehol nincsen.

– Képviselő úr! A Nem tudom, miért próbál riogatni. Megnéztem minden adatot erre vonatkozóan: kizárólag természetvédelmi szempontok vannak, amik egyébként eddig is voltak. Nagyon sok helyen eddig sem legeltethettek, de vannak olyan területek, ahol kifejezetten csak a juhtartók legeltethetnek, más állattartók pedig nem. Tehát ebben nem látok semmilyen újdonságot, ugyanúgy megy tovább a rendszer, mint ahogy évtizedek óta a nemzeti parkoknál van. Persze van olyan példa is, hogy különféle természetvédelmi szempontokból adódóan nem legeltethetnek, vagy legalábbis nem akkor amikor szeretnének.

– Képviselő úr! Megnéztem tételesen is a dolgot: az Aggteleki Nemzeti Parknál nincs ilyen korlátozás, semmilyen birtoktestre vonatkozóan; a Balaton-felvidékinél nincs; a bükkinél szintén nincs; a Duna-Dráva Nemzeti Parknál sincs ilyen korlátozás, ott több mint 15 birtoktestnél nyertek juhtartásra gazdák; a Duna-Ipolynál szintén nincsen, 4 gazdálkodó nyert a pályázatokon, aki juhtartással foglalkozik; a Fertő-Hanság esetében találtam 4 darab birtoktestet, ahol víz- és egyéb hivatkozásokra való tekintettel tiltották a juhtartást, és más állattartást preferált a nemzeti park a kiírásában; a Hortobágyi Nemzeti Parknál több mint 3700 hektárt nyertek úgy gazdák, akik juhtartással foglalkoznak; a Kiskunsági Nemzeti Parknál pedig 17 birtoktesten 2158 hektáron nyertek olyan gazdák, akik juhtartással foglalkoznak; a Körös-Maros és az Őrségi Nemzeti Parkról nem beszélek, mert ott nem is volt ilyen tiltás. Tehát generálisan nincsen tiltás; egy-egy birtoktestre, csak és kizárólag természetvédelmi szempontból azonban előfordulhat.