Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk, itt-ott a zajokat is jelezve.

„M” mint Matolcsy, „M” mint megszorítás!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Amikor az Orbán-kormány átvette a magyar gazdaságpolitika irányítását, a nemzetközi gazdasági válságból kifelé tartó, fenntartható növekedési pályához közelítő gazdaságot örökölt. Az MSZP-kormány által megkezdett válságkezelés nyomán Magyarország elindult a világgazdasági krízisből kivezető úton, a gazdaság növekedni kezdett, a külföld bizalma helyreállt, az országot segélyek nélkül a pénzpiacokról is finanszírozni lehetett. (Moraj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Vigyázz, mert rád szakad a mennyezet!

– Matolcsy úr azonban rendkívüli gazdasági intézkedéseivel letérítette Magyarországot a fenntartható növekedési pályáról. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem sül le a bőr a …) Több százmilliárd forintnyi adóbevételt engedett el egy igazságtalan és szakszerűtlen adórendszer-átalakítással, rontotta a forint árfolyamát, drágította a hiteleket, rombolta az ország nemzetközi megítélését, növelte a foglalkoztatás költségeit, és megszüntette a költségvetés átláthatóságát. (Közbeszólás az MSZP oldalról: Így igaz! Zaj a kormánypárti padsorokban. Az elnök csenget).

– Igen! Az önök által ígért eredmények - 4-6 százalékos GDP-növekedés, évi százezer munkahely, jólét és gyarapodás - nem következtek be. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ülj le!) Lehet, hogy önök és az álláshalmozó kormánypárti politikusok gyarapodtak, de az emberek többsége nem. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Az önök által irányított gazdaságpolitika ráadásul a jólét elérésének a lehetőségét is elveszi a többségtől. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hazudsz!)

– Önök ugyan sok gondtól megfosztották a magyar családokat, de helyette újakkal és sokkal nehezebbekkel terhelték őket. Az embereknek nem kell gondolkodniuk azon, hogy megtakarításaikat hol és miben tartsák, mert megtakarításaikat - hála az önök munkájának - felélték, újakkal pedig nem tudják pótolni. Nem kell gondolkodniuk azon sem, hogy a nyugdíjas évekre félretett, tisztes megélhetést biztosító vagyonuk melyik nyugdíjpénztárnál lesz jobb helyen, hála önöknek, ezt az állam elvette, el is költötte. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

– Gondolkodniuk kell viszont azon, mi lesz, ha elvesztik munkahelyüket, ha csökken a reálkeresetük, hogyan fogják biztosítani saját és családjuk megélhetését. Nincsenek új beruházások, nincsenek új munkahelyek, van viszont elbocsátás, bérbefagyasztás, reáljövedelem-csökkentés. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Babák Mihály: Nektek köszönhető!) Önök 2012-re összeraktak egy költségvetést, amit a magyar társadalom többsége, a munkavállalók többsége, a kényszervállalkozók többsége, mind-mind tragédiaként éli meg. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ülj már le!) Tisztelt Államtitkár Úr!

• Nem gondolja, hogy a nagyobb jövedelműeknek, mint például önnek, nehéz időkben nagyobb terhet kellene vállalni a közterhek viseléséből?
• Nem gondolja, hogy újra kellene tervezni a költségvetést, és változtatni kellene a bukott adópolitikán?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tényleg muszáj ennyire demagógnak lenni? (Derültség.) Tényleg nem gondolja, hogy a nagyobb jövedelműeknek, mint önnek, nagyobb terheket kellene vállalni a közterhek viseléséből? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nehogy leszakadjon a csillár, államtitkár úr! ) Itt tartunk, hogy egymás zsebében turkálunk? (Derültség az MSZP soraiban.) Most mondjam azt, hogy mennyit keres egy képviselő, és mennyit keres egy államtitkár? Én úgy gondolom, hogy ez méltatlan a parlamenthez. Én abban bíztam egyébként, hogy a 16 százalékos egykulcsos adó többletteljesítményre ösztönöz. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Benneteket!) Tehát az, hogy M mint Matolcsy, M mint megszorítás, ne haragudjon, azért ez egy egyszerű és olcsó tréfa. (Zaj és moraj az MSZP soraiban. Az elnök csenget: Tisztelettel arra kérem mindazokat a képviselőtársaimat, akik bal oldalon, most ilyen grundhangulatot hoznak létre, hogy ez mégiscsak az Országgyűlés plenáris ülése, és ennek megfelelően próbáljanak viselkedni. Közbeszólás az MSZP soraiból: A másik oldalra is figyeljen elnök úr!)

– Képviselő úr! Állításával ellentétben a kormány nem egy fellendülő gazdaságot örökölt. Örökölt egy eladósított gazdaságot. Örökölte a magas devizaadósságot, örökölte a magas államháztartási hiányt. Örökölte azt is, hogy 2004 óta Magyarország ellen folyamatosan túlzottdeficit-eljárást folytat az Európai Unió. Örökölte a magas munkanélküliséget, és még hosszasan sorolhatnám, milyen szociális problémákat örökölt. (Moraj és közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj, ne! Az elnök csenget.)

– Képviselő úr! A kormány válasza erre  egy olyan gazdaságpolitika, amely egyszerre teremt stabilitást, és egyszerre teremt versenyképességet. Jelentős mértékben csökkentettük az államadósságot, három százalék alá szorítjuk a GDP-arányos államháztartási hiányt. Ezt szolgálja a Széll Kálmán-terv, a konvergencia program és a 2012-es költségvetés. Jelentősen csökkentettük az állami kiadásokat. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Igen, az állam magán kezdte a spórolást! Komoly lépéseket tettünk a gazdaság versenyképességének erősítése érdekében. Idetartozik a 16 százalékos egykulcsos és családbarát személyi jövedelemadó. Csökkentettük a társasági adót és csökkentjük a vállalkozásokra rakódó adminisztrációs terheket. Hozzákezdtünk a munkaerőpiac rugalmas átalakításához, a közfoglalkoztatás átalakításához. Az Új Széchenyi-terv keretében a termelő szféra felé tereltük át az uniós támogatási forrásokat, és egyre bővülő eszköztárral segítjük a devizaalapú hitelekkel küszködő családokat.

– Képviselő úr! Lehet, hogy ön erre nem figyelt fel, de láthatók már ennek a lépéssorozatnak az eredményei. Utalhatnék itt arra, hogy a versenyképességi ranglistán Kelet-Európában Magyarország volt az egyetlen, amelyik előre tudott lépni. Az önök idején a 60. helyen voltunk, mi most 48-nál tartunk, és el fogjuk érni azt is, hogy Magyarország a világ legversenyképesebb országai közé tartozzon. (Közbeszólások az MSZP soraiból: A 10 legkockázatosabb közé, mert a 9. legkockázatosabb ország vagyunk!) Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

+

GÖNDÖR ISTVÁN: – Államtitkár úr! Teljesen hiteltelen, amit mond. E Ház pulpitusáról mondta 2010 első félévében: dübörögve növekszik az export. Ugye, ez örökség volt?  A versenyképességet ugye nem járuléknövekedéssel tetszettek elérni? A forintárfolyam most az egekben van. Ezt önök érték el a Matolcsy-féle csomagokkal. A Matolcsy-megszorítások, amelyek teljesen bizonyítottak, a 2012. évi költségvetésben is azt igazolják, hogy a Széll Kálmánról elnevezett terv sem volt elég a magyar állampolgárok megsarcolására. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ne hazudj!)

– Államtitkár úr! Önök minden héten új irányba mennek, de ennyi irány már nincs is!

(A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Már a bankok is a kiskapukat keresik?

HEINTZ TAMÁS (Fidesz): – A közelmúltban fogadta el parlamentünk az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Még csak néhány napja lépett hatályba a pénzintézetek máris keresik és meg is lelik a kiskapukat. Sajnos újra igazolódhat az emberek vélekedése: a pénzintézetek egyoldalúan bármikor megváltoztathatják a kölcsön feltételeit. Az egyes részösszegeket nem a szerződéskötéskor megállapított árfolyamon, hanem az éppen aktuális napi átváltási értéken veszi figyelembe.

– Államtitkár úr! Ha ez a szabadon alkalmazott pénzintézeti gyakorlat marad, akkor az építkezők tízezreinek továbbra is jelentős árfolyamkockázatot kell elviselniük, a törlesztő részletek révén pedig maradnak a pénzintézetek foglyai.  Pontosan az a jogalkotói cél nem valósul meg, amely miatt a parlament soron kívül kívánt biztosítani a kedvező lehetőséget az adósságcsapdát elkerülni kívánó embereknek. Kérdezem:

• Tervezi-e a kormány, hogy végrehajtási rendeletben, vagy más módon egyértelművé tenni a pénzintézetek számára a végtörlesztés feltételeit, amely megszünteti a kibúvók és kiskapuk lehetőségeit?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A parlament világos kereteket teremtett ahhoz, hogy a devizaalapú hiteleknél, az egyösszegű végtörlesztésnél milyen keretek között kell tevékenykedni a bankoknak. Az egyösszegű végtörlesztés lehetősége időben korlátozott, a rendszerbe 2011. december 31-éig lehet bejelentkezni, a végtörlesztésnek rögzített árfolyama van. Azok az adósok vehetik igénybe, akiknek a rögzített árfolyamszint alatti árfolyamon folyósították a hitelt.

– Képviselő úr! Az ön által felvetett problémával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: a törvények betartása mindenki számára kötelező, független attól, hogy az érintettek annak tartalmához miként viszonyulnak. Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosítása alapján lehetővé tett kedvezményes végtörlesztés miatt a Bankszövetség ugyan az Alkotmánybírósághoz fordult, de ez a lépés semmilyen módon nem befolyásolhatja a bankok magatartását. Ismereteim szerint a hitelintézetek többsége az ügyfeleknek a végtörlesztés lehetőségéről korrekt tájékoztatást ad. Így remélhető, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által, fogyasztóvédelmi eljárás keretében feltárt és azonnali hatállyal megtiltott befolyásoló gyakorlata is egyedi volt.

– Képviselő úr! Az otthonvédelmi törvénnyel kiegészített hitelintézeti törvény a végtörlesztés igénybevételének egyik feltételeként azt rögzíti, hogy a végtörlesztéssel érintett devizaalapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam a rögzített árfolyamnál nem volt magasabb. Nos, a szerződéskötés időpontja nem is lehet releváns, miután egy devizaalapú hiteles kölcsönnél annak forintosított mértéke csak a folyósításnál határozatható meg. Ennek megfelelően az egyösszegű folyósítás esetén a kérdés nem is lehet vita tárgya. A képviselő úr által érintett, tipikusan lakásépítéshez vagy új, épülő lakás megvásárlásához igényelt devizakölcsönöknél pedig, ahol jellemzően ütemezett a folyósítás, meglátásunk szerint szintén egyértelmű a jogalkotói szándék: ebben az esetben ugyanis a figyelembe veendő árfolyamot a folyósítások egyszerű, súlyozott átlaga adhatja meg. Feltételezve, hogy ez az átlag a rögzített árfolyamnál még mindig alacsonyabb, a gyakorlatban nem fordulhat elő, hogy valaki azért marad ki a kedvezményes végtörlesztés lehetőségéből, mert a hitelintézet a készültségi fokhoz igazodva egy kisebb részt visszatartott.

+

HEINTZ TAMÁS: – Államtitkár úr!  Úgy tűnik, igaz lesz, amit a népi mondás tart, hogy egy rókáról bizony csak egy bőr húzható le. Ezt a szocialisták segítségével pénzintézetek a devizahitelek jóvoltából már megtették. Mai áron több ezermilliárdos az az összeg, amit az adófizetők a bankok konszolidációjára kifizettek. Úgyhogy itt az idő, hogy most a csődben és bajban lévő családokon segítsenek végre azok a bankok, amelyeket korábban ugyanezen társadalom megmentett. A válasz elfogadom. Pontosan illeszkedik a kormány azon otthont megmentő, otthonvédelmi programjához, amelynek lényege: senkit nem fogunk az út szélén hagyni!

Miért nem kezdte meg a pedagógusok fizetésének rendezését a kormányzat?

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): – A magyar pedagógusok fizetése hivatásuk fontosságához mérten elfogadhatatlanul alacsony, nemcsak tényleges összegében, hanem összehasonlításban is. Legyen az alap akár a hazai jövedelmek, vagy nézzük meg, hogy az egyes országok gazdasági mutatójára, GDP-jére vetítve milyen a pedagógusok fizetése, mondjuk, egy 15 éve pályán lévőé. Ez a vonatkoztatási arány nálunk 0,68 százalék, Németországban 1,69, Hollandiában 1,66, a súlyos gazdasági válságba került Írországban 1,25, Lengyelországban és Ausztriában 1,1. Ez a megbecsülési index a magyar pedagógusok esetében méltánytalanul alacsony.

– A Fidesz-kormány a helyzet javítása érdekében semmit sem tett másfél év alatt, legfeljebb egy ígéretnek minősülő életpályamodellt fogalmazott meg, amely 2013-ban vagy életbe fog lépni, vagy nem. E helyett határozottan testet öltött az a javaslat, hogy a pedagógusok iskolában tartózkodásának kötelező időtartama 32 óra legyen, vagyis megszűnnek a helyettesítési díjak meg a túlóradíjak. Fogadjon el bármilyen közoktatási törvényt az Országgyűlés, minőségi képzés minőségi pedagógusok nélkül nem lehetséges. Alulfizetett, túlterhelt, másodállásra és szakmán kívüli pénzkeresésre kényszerülő pedagógusoktól azonban nem várható el minőségi oktatás-nevelés. Itt pedig nemcsak a pályán lévők megbecsüléséről van szó, hanem sokkal súlyosabb kérdésről: a jövőről, mert ezt a pályát csak úgy lehet kiváló képességű fiatalok számára vonzóvá tenni, ha az tisztes megélhetést is biztosít. Kérdezem az államtitkár urat:

• Miért nem kezdte meg a pedagógusok fizetésének rendezését a kormányzat?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Messzemenően egyetértek a képviselő úr felvetésével, miszerint a pedagógusok fizetése hivatásuk fontosságához mérten alacsony, és ezen változtatni kell. A nemzeti köznevelés ügye elválaszthatatlan kötelékkel fonódik össze nemzetünk sikerességének sorskérdésével. A közösségi nevelés sikere érdekében vissza kell állítani a pedagógusok tekintélyét és a pedagógusi pálya társadalmi rangját.

– A kormány már elfogadta a nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepcióját. A társadalmi konzultáció keretében érkezett hozzászólások nagy része kifejezetten támogató hangvételű, megfogalmaztak persze kifogásokat is. Ugyanakkor sokak készek arra, hogy munkájukat szigorúbb, teherbíró képességükhöz igazodó feltételek között, komolyabb tervezés és ellenőrzés mellett végezzék.  Mindehhez természetesen az állam kötelessége megfelelő társadalmi presztízsnövekedést és anyagi megbecsülést biztosítani. Ezt vázolja fel a jövőt illetően a pedagógus-életpályamodell. E mellett az igény mellett azonban súlyos feladatunk az államadósság csökkentése is.

– Képviselő úr! Az elmúlt időszak nemzetközi gazdasági fejleményei azt bizonyítják, hogy az Európai Unió még éveken keresztül egy elhúzódó pénzügyi-gazdasági problémákkal küzdő övezet lesz. Magyarországnak ebben a nemzetközi gazdasági környezetben kell sikeresnek lennie. Az elhúzódó válságot alapvetően az okozza, hogy az országok jelentős része nem tudja megállítani államadósságának növekedését. Magyarország ezzel szemben 2011-ben elkezdte csökkenteni államadósságát, és a közeljövőben is tesz ebben az irányban lépéseket. Az euróválság hatásainak kivédése érdekében tartja Magyarország a költségvetés hiányát stabilan tartósan 3 százalék alatt.

– Képviselő úr! 2012-ben elindul a közoktatás rendszerszintű átalakítása, egyidejűleg az önkormányzatok átszervezése, eközben fokozott figyelmet fordítunk a nevelési rendszer biztonságos működésére. A jövő évi költségvetési törvény tervezete szerint nem csökken, hanem 91,5 milliárdról közel 108 milliárd forintra emelkedik a közoktatási célú humán szolgáltatásoknak, támogatása. Több jut a felsőoktatás speciális feladataira, és kicsivel több a nemzeti tehetségprogramra is, hisz 1 milliárd forint helyett 1 milliárd 318 millió forint lesz biztosítva erre a célra

– Tisztelt Képviselő úr! A pedagógus-életpályamodell bevezetését kiemelt ügyként kezeljük, ám a köznevelés új, állami irányítással működő szervezeti rendszerének kialakítását követően, javuló nemzetgazdasági helyzetben garantálható csak, hogy a pedagógusok bére jelentősen emelkedjen.

+

BALCZÓ ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Az erőltetett államadósság-csökkentés, a 2,5 százalékos hiány tartása az önök gazdaságpolitikája. Ezek az erőltetett gazdaságpolitikai célok vezetnek oda, ahol most tartunk. Elgondolkodnék rajta, hogy ne értéktelenedjen el továbbra is a pedagógusok fizetése. Huszonhét tagországból miért csak kettő csökkenti az államadósságot, ráadásul nem a gazdaság növekedésével, hanem pénzátcsoportosítással. Elgondolkodnék rajta, hogy Franciaország miért mondja büszkén, hogy tartjuk az 5,7 százalékos hiányt. Nézzék Szingapúr példáját! Amikor ’65-ben függetlenné vált, a nehéz gazdasági helyzetben is befektetett: 20 százalékot költ minden évben a költségvetésből az oktatásra. Önök viszont azt mondják: ha lesz pénz, majd befektetünk a humán erőforrásba. Fordítva kell, tisztelt államtitkár úr! Most kell befektetni annak érdekében, hogy a gazdaság előrelépjen!

 (A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 92 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

A kormány megint átaludta a változást: mikor lesz végre spekulációs adó?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Az Európai Bizottság nemrégiben bemutatta a spekulációs adóra vonatkozó javaslatát, amit 2014. január 1-jétől vetne ki valamennyi uniós tagországban. A hírt nagy örömmel fogadta az LMP, mivel a spekulációs adó a Fidesz által bevezetett bankadóval szemben visszaszorítja a spekulációt, és átalakíthatja a pénzügyi rendszer működését. Az adó a pénzügyi eszközök pénzügyi intézmények közötti tranzakciójára vonatkozik, és akkor kellene megfizetni, ha a részt vevő felek közül legalább az egyik székhelye az Európai Unióban van. Az adó minimális mértéke a részvények és kötvények esetében az érték 0,1 százaléka, származékos, derivatív termékek esetében pedig 0,01 százalék.

– Az LMP tavaly a Fidesz által is megszavazott költségvetési módosító indítvánnyal igyekezett elősegíteni az adófajta meghonosítását. A jobboldali kormány ugyanakkor - szokás szerint - a megszavazott pénzt lenyelte, bankok pedig áthárították a betétesekre. Önök, - megint csak szokás szerint - nem tett semmit a spekuláció megfékezése érdekében. Azzal traktálták a spekuláció megadóztatására váró választópolgárokat, hogy Magyarország egyoldalúan nem tehet semmit. Ez megint csak szemfényvesztés. A magyar kormány képviselője is ott ül azoknál az asztaloknál, ahol dönteni fognak a Bizottság előterjesztéséről. Hasonlóképpen a Fidesz európai parlamenti képviselői is döntéshozói pozícióban lesznek, amikor a javaslat az Európai Parlament asztalára kerül.

– Államtitkár úr! A spekulációs adó révén csökkenthetnénk az árfolyam-ingadozásokat, enyhíthetnénk a heves kilengéseket, ami javíthatná a családok és a vállalkozások helyzetét. Az adó emellett komoly többletbevételt is jelentene a költségvetésnek, ami forrást biztosítana a kivéreztetett iskoláknak és kórházaknak is. Azt javaslom önöknek, hogy ne féljenek! Ne féljenek, hisz’ a brüsszeli bizottság is egyértelműen a spekuláció megadóztatása mellett áll. Kérdezem tehát,

• Milyen konkrét lépéseket tesz a kormány a spekuláció visszaszorítására.
• Mikor kezdi meg végre a spekulációs adó bevezetésére való felkészülést?
• Hogyan fog szavazni az Európai Tanácsban a spekulációs adó javaslatáról az ott ülő Fidesz-képviselő?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Bizonyára ön előtt is ismert, hogy a pénzügyi tranzakciós ötlet a Nobel-díjas közgazdász, James Tobintól származik, aki szerint a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében adót kell kivetni a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra. Ám Tobin egyben úgy is vélte, hogy ilyen adó akkor valósítható meg, ha azt globális szinten, a föld valamennyi országára kivetik. Talán az is ismert ön előtt, hogy Tobin nem ezért az ötletért kapta a Nobel-díjat. Magát az ötletet, a Tobin-adót, az ezredfordulón egyedül az antiglobalista szervezetek vállalták fel, mindenekelőtt az ATTAC, amelyik egy ultrabalos szervezet, gondoljon csak arra, hogy a zászlaja vörös, és mivel a sarló és a kalapács már foglalt, ezért egy fehér százalékjelet tettek a helyébe.

– Nos, tisztelt képviselő úr, ha azt hiszi, hogy az Európai Bizottság ehhez nyúlt vissza, amikor úgy gondolta, hogy bevezetne egy ilyen adót, akkor téved. Ajánlom figyelmébe, a Bizottság saját megvalósíthatósági tanulmányát. A 10. oldalt érdemes lenne elolvasnia. Megfogalmazza: bevezetése arra ösztönözheti a pénzügyi intézeteket, hogy elmeneküljenek más országba, arra ösztönzi őket, hogy kijátszhassák az adót, vagy a szürkegazdaság felé forduljanak, és - talán a legfontosabb -  az adó bevezetése Európában hosszú távon a GDP 1,8 százalékos csökkenéséhez vezet. Ez itt van a 10. oldalon, ha kéri, odaadom.

– Remélem, tisztelt képviselő úr olvasta a Financial Times szerkesztőségi cikkét, - ha kell, ezt is odaadom -, amelyben azt írja: "Ha az a cél, hogy a bankrendszer arányosabban járuljon hozzá a válság terheinek viseléséhez, akkor ennek a pénzügyi tranzakciós adónál szerencsésebb, a pénzügyi folyamatokat kevésbé akadályozó eszköze a bankok mérlegfőösszegére kivetett adó."

– Képviselő úr! Bizonyára ön is ismeri az Unió döntési mechanizmusát, ha nem idézném: „adóügyekben 27 ország egyetértésére van szükség.” Ennek az adónak közel 80 százalékát a londoni Cityből kell bevenni, ezért a brit kormány előre jelezte: megvétózná ezt a javaslatot. Anders Borg svéd pénzügyminiszter, akinek az országában 1984-ben bevezették, '91-ben pedig megszüntették ezt az adót, finoman csak annyit mondott: országa nem kíván még egyszer ilyen kalandban részt venni. A lengyel pénzügyminiszter, Jacek Rostowski a múlt hónapban Wroclawban tartott informális Ecofin-ülés után sem titkolta: nagyon-nagyon megosztottak voltak a témában a pénzügyminiszterek. Itt tartunk most. Nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy globális egyetértés lenne, hisz még európai összhang sincs. Tehát nincs hová sietni, nincs mit átaludni.

– Képviselő úr! A magyar kormány az áruk, a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának talaján áll. Az Unión belül pedig a gazdasági és társadalmi modellek versenyében, így az adóversenyben és nem az adóharmonizációban hisz. A magyar kormány ezekre az elvekre építve, megfelelő időben hozza meg a végső döntést.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr! Újra azt javaslom önöknek, hogy ne féljenek! Ne féljenek attól, hogy egy baloldali közgazdász dolgozta ki ezt a javaslatot, ugyanis most már a konzervatív Angela Merker és Sarkozy is beállt mögé, és a brüsszeli Bizottság is egyértelműen a spekuláció megadóztatása mellett áll. Nyugodtan álljanak be ebbe a díszes sorba, ne féljenek csatlakozni, mert jó irányba vezet. Attól se féljenek, hogy a spekuláció megadóztatásától majd elmenekülnének a bankok. Európai szinten, nem lenne olyan bank, amely itt hagyná a kontinenst. Jól tudják ők is, hogy ezzel növekedne a gazdaság stabilitása egész Európában, épp ezért nagyon örülnének, helyben maradva, egy megújuló gazdasági rendszer egyik építőkövei lehetnének

(A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 167 igen szavazattal, 87 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Lefagyott termés, befagyasztott ígéretek, megdermedt gazdák, mikor szakad be a Parlament kapuja, avagy miért hagyta cserben a magát nemzetinek hirdető kormány a magyar gazdákat?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Köztudomású tény, hogy a magyar gazdák túlnyomó többségét az idén májusban rendkívüli mértékű kár érte. A tavaszi fagy mind a szántóföldi növénykultúrákban, mind pedig a gyümölcsösökben éreztette hatását, emiatt a legtöbb gazdának annyi termése sem maradt, amelynek értékesítése révén a következő évi kiadásait finanszírozni tudná. Mindez nemcsak mezőgazdasági probléma, hanem sokkal szélesebb körű veszélyt jelent. Ugyanis alapvető nemzetbiztonsági érdek a magyar lakosság jó minőségű és megfelelő mennyiségű magyar élelmiszerrel történő ellátása. Ezen túlmenően nem nehéz belátni, hogy ha nincs termés, akkor nincs szüret, ha nem kerül sor betakarításra, akkor nem kell munkaerőt igénybe venni, nem történik munkabér-kifizetés, tehát a legszegényebb sorban tengődő emberek az utolsó munkalehetőségtől is elesnek.

– Félreértés ne essék, a gazdák nem extrajövedelemre szeretnének szert tenni, hanem csupán a következő évi kiadásaik finanszírozásához szeretnének kárenyhítést kapni. A kormány terveiről, elképzeléseiről jelen pillanatban annyit tudunk, hogy a legjobb esetben sem fogja meghaladni az elismert kár 40-45 százalékát a kárenyhítés mértéke. Különösen érdekesnek tartom, hogy Jakab István és a teljes Magosz-vezetés hallgat. Pedig Jakab István - jelenlegi országgyűlési alelnök - négy évvel ezelőtti, ellenzéki pozícióból Jászai Mari-díjat érdemlő színészi alakítására még sokan emlékeznek. Négy évvel ezelőtti kijelentéseihez képest most nem akarják beszakítani a Parlament kapuját, nem akarják ráborítani az asztalt a kormányra, és nem állnak ki megfelelőképpen a magyar gazdák mellett.

– Államtitkár úr! Még csak ne is próbálkozzanak azzal, hogy a magyar gazdákat ismételten a bankok karjaiba hajtják! Ugyanis a magyar gazdák sem a hitelek felvételére, sem a hitelek törlesztésére nem képesek. Legalapvetőbb elvárásuk az elismert kár legalább 50 százalékának vissza nem térítendő formában történő enyhítése. Kérdezem: 

• Miért hagyták cserben a magyar gazdákat?
• Miért kezelik őket mostohagyermekként?
• Miért nincs normális mezőgazdasági politika?
• Miért nem kaphatnak megfelelő kárenyhítést?
• Az a gyalázat is előfordulhat, hogy a Gyurcsány-kormány által biztosított, szégyenteljesen alacsony mértéket sem fogja elérni a kárenyhítés?

+

CZERVÁN GYÖRGY, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Semmi sem tud nagyobb kárt okozni az agrárgazdaságnak, semmi sem tudja annyira megtéveszteni a gazdálkodókat, mint a demagóg hangulatkeltés. Még alig érkeztek be az első jelentések a 2011. május 6-ai fagyok által okozott becsült károk nagyságáról, velük együtt megérkeztek azok az információk is, amelyek bizonyos politikai körök zavarkeltő mesterkedéseiről tudósítottak. Semmi sem annyira visszataszító, mint a katasztrófahelyzet kihasználása politikai tőke kovácsolására és a társadalom különféle rétegeinek összeugrasztására. Pedig a májusi fagyok óta ezeket a jelenségeket nap mint nap tapasztaljuk.

– Képviselő úr! A Vidékfejlesztési Minisztérium nem hagyta cserben a gazdatársadalmat. A károk enyhítésére meghozott kormányzati döntések az elfogadott ütemterv szerint kerülnek végrehajtásra. Eddig semmiben sem szenvedtünk késedelmet, a károsult gazdálkodók megfelelő kárenyhítésben fognak részesülni.  De, el kell oszlatni azt a sajnálatos tévhitet, amely az államot egyfajta sajátos általános biztosítóintézetnek tekinti, amely biztosítási jogviszony nélkül is mindenféle károk után feltétel nélkül kártérítést fizet. Ennek a téves képzetnek a sulykolása különösen az utóbbi időben kapott lábra, miközben a vidékfejlesztési tárcánál intenzív munka folyik a jelenlegi kárenyhítési rendszer felülvizsgálatára, és egy új, komplex kockázatkezelési rendszer kialakítása céljából, amely az eddiginél nagyobb mértékben épít mind a termelők, mind az állam, mind pedig az üzleti biztosítók fokozottabb együttműködésére és nagyobb anyagi hozzájárulására. 

– Az új rendszer működését is, mint ahogy az eddigiét is, törvény fogja szabályozni. Az intézkedések, mint ahogy az eddig meghozott intézkedések is, a közös agrárpolitikával vannak összhangban, amellyel ellentétes mozgástérre - amelyről a mostani követelődzők gyakran megfeledkeznek - nincs lehetőség. Az interpellációban méltatlanul pellengérre állított Jakab István és a Magosz megértette ezeket az összefüggéseket, és a gazdálkodók ügyét következetesen és feltűnéskeltés nélkül szolgálja. El kell mondani azt is, hogy ez a szervezet volt a legelső, amely tájékoztatást kért a tárcánktól, és javaslatokat adott a tárcának a károsult gazdálkodók helyzetének javítására.

– Képviselő úr! A kormány által elhatározott intézkedés három lépcsőben történik. Az első lépcső egy 1,27 milliárd forint összegű úgynevezett de minimis támogatási csomag, amelynek a támogatási összegeit a 70 és 100 százalék közötti mértékben károsult gazdálkodók 2011. szeptember végéig már megkapták. Ez egyébként 49 ezer forinttól 55 800 forint hektáronként; 2007-ben ez mindössze 40 ezer forint volt. Az intézkedés második lépcsője egy 8 milliárd forint forrással induló hosszú lejáratú, legfeljebb húszéves futamidejű, három év türelmi idős, száz százalékban kamat- és költségtámogatásos hitelkonstrukció, amelyet kizárólag az MFB folyósít. Támogatástartalma 4,7 milliárd forint, amelyhez kedvezményes kezességvállalási díj is tartozik. Az intézkedés harmadik lépcsője a kárenyhítési rendszer által nyújtott kárenyhítő juttatás jövő évi kifizetése: ez 4,2 milliárd forint kárenyhítést jelent. E három intézkedés támogatástartalma elegendő a károk legalább 40 százalékos mértékű enyhítéséhez, és ez volt a kormány eredeti célja. .

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Nagyon szeretném, ha tévednék, de sajnos nem tévedek. Nagyon szeretném, ha önnek igaza lenne, de önnek sajnos nincs igaza. A magyar gazdák teljesen másként élik ezt meg. Semmit nem tudnak, semmilyen részletet nem ismernek a kamattámogatott hitelkonstrukcióról, a Kárenyhítési Alap pedig újfent elégtelen a károk megfelelő mértékű enyhítéséhez. De nem lepődöm meg ezen a stíluson és a hozzáálláson.

– Tisztelt bal kezem felől hőbörgő fideszes képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy önöknél kiverte a biztosítékot ennek a kérdésnek a megfogalmazása. Önök nem helyezték alkotmányos védelem alá a magyar termőföldet, nem hajlandók felállítani a vidék biztosítóját, s végül veszni hagynák a magyar gazdákat is, hogy majd minél olcsóbban fel tudják vásárolni a külföldiek azokat a földeket, amelyeket ők már nem lesznek képesek művelni. Szégyelljék magukat!

 (A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 193 igen szavazattal, 87 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Mikor tudják meg a rokkantnyugdíjasok, hogy mi lesz velük?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – A kormány tavasszal hadat üzent rokkantnyugdíjasoknak. Azt üzenték nekik, hogy élősködnek, és kihasználják az adófizetőket. Azt üzenték, hogy akitől csak lehet, elveszik a rokkantnyugdíjat, és elküldik őket dolgozni. 700 ezres társadalomról van szó, közülük 330 ezren korhatár alattiak, az ő átlagos jövedelmük nem éri el a 70 ezer forintot sem.

– A rokkantnyugdíjasok félnek, bizonytalanok, nem tudnak semmit arról, hogy mi fog velük történni. Annyit látni mindösszesen, hogy az önök logikája alapján, legalábbis a korhatár alattiak, hogy már nem is nyugdíjasok, hanem csak egyfajta szociális ellátásra jogosultak. Adottak a kérdések, logikusan vetődnek fel:

• Januártól bármiféle emelésre ez réteg számíthat-e?
• Egyáltalán mi fog velük ténylegesen történni?
• Ez a folyamat megfelelő szakmaisággal, az érintettek körének teljes figyelembevételével történt-e
• Nyugodt-e a lelkiismeretük?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hogy ki üzent hadat a rokkantnyugdíjasoknak, igazolásul szeretnék felolvasni egy idézetet önnek: „Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van. Akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet életének.” 2007. február 12-én Gyurcsány Ferenc mondta ezeket a szavakat. Tehát ha valaki hadat üzent a rokkantnyugdíjasoknak, akkor azt hiszem, ö volt az, tőle kellene megkérdezni, hogy miért akarta ezt 3,5 évvel ezelőtt megtenni. Önök tervezték el, tehát ne vádoljon minket olyannal, amely nem igaz.

– Képviselő úr! Lássa be: valóban tarthatatlan egy 10 milliós országban, hogy ma 940 ezer ember kap rokkantnyugdíjat, vagy rokkantnyugdíjszerű ellátást. Hatalmas nagy szám! Ha ebből levonjuk, hogy körülbelül 380 ezren vannak azok a rokkantnyugdíjasok, akik már a korhatárt meghaladták, akkor még mindig közel 600 ezer főről beszélünk.

– Az elmúlt időszak rokkant-nyugdíjasítása munkaügyi probléma volt Magyarországon. Mindenki tudja, hogy nagyon sokan kerültek rokkantnyugdíjas státusba, és nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy dolgozhassanak. Éppen ezért teljesen jogos, hogy ezt a rendszert felül kell vizsgálni, melynek nyilván igazságosnak kell lennie. Az új ellátási rendszernek meg kell tartania azoknak az embereknek az ellátását és támogatását, akik elérték a nyugdíjkorhatárt. Ők nyugdíjasok lesznek, és nem kell a nevük mellett ott tartani, hogy rokkantnyugdíjasok. Akik öt évvel a mindenkori nyugdíjkorhatár előtt vannak, azok sem kerülnek felülvizsgálatra, – kivéve azokat, akiknek – adja Isten – az egészségi állapota helyrejött az elmúlt időszakban. A jelenlegi I. és II. csoportban lévőknek tehát nem kell semmitől sem félniük. És perze van egy hatalmas tömeg, közel 200 ezer ember, akikről a felülvizsgálat során szakértői bizottság dönti el, rehabilitálhatók avagy sem. Amennyiben nem rehabilitálhatók, ugyanúgy megkapják az ellátást, ha viszont rehabilitálhatók, akkor pedig meg fogjál  kapni a segítséget, és lehetőséget mind a munka területén, mind pedig az ellátás területén.

+

VARGA LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Ön is tudja jól, hogy amit ebben az ügyben meg lehetett tenni, azt a korábbi szocialista kormányok megtették. Szerintem a falnál vagyunk, és azt hiszem, ha innen tovább próbálják lökdösni ezt a 600-700 ezer embert, akkor mindenképpen felelőtlenül járnak el. A korhatár alattiakról sem mondott érdemben semmit, csupán jelezte: egy részük felülvizsgálatra fognnak kerülni.  Továbbra is bizonytalanságban tartják, vagy száműzik őket 48 ezer forintért közmunkában dolgozni? Ezt a választ nem lehet elfogadni!

(A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 203 igen szavazattal, 88 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.)