Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Hogyan találhatja meg a helyét a magyar élelmiszer és a magyar technológia a keleti piacokon?

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): – Hazánk számára az élelmiszer-gazdaság fejlesztése, az agrárgazdaság szerkezetátalakítása, a munkaigényes, nagy hozzáadott értéket magába foglaló élelmiszerek piacra jutása, a vidék, azon belül a helyi közösségek megerősítése, a munkahelyteremtés sarkalatos kérdés. Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság, túl azon, hogy tradicionális erőforrásunk, az egyetlen olyan ágazat, amely nagyszámú, viszonylag alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatására képes, így fejlesztése révén csökkenthetők a szociális feszültségek, nő a munkahelyek száma, mely megkerülhetetlen nemzeti érdek. Nem hallgathatjuk el azonban azt a tényt, hogy az elmúlt 20 év legnagyobb vesztese éppen a magyar élelmiszer-gazdaság, amely elveszítette feldolgozóiparának és kiskereskedelmi rendszerének jelentős részét, tradicionális piacait. Valljuk be, hogy termelőinek hitét is elvesztette. A magyar vidék rádöbbent arra, hogy hiába jelent a talaj, a klíma, a vízbázis jelentős komparatív előnyöket számunkra, az Európai Unión belül a támogatások és a bújtatott támogatások világában versenyképességünk kérdéses.

– Államtitkár úr! A válság egy másik tényre is ráirányította a figyelmet. Nem lesz elég forrásunk arra, hogy belátható időn belül hatékony módon rendezzük élelmiszer-ágazatunk dolgait. Új, eddig kevéssé használt források bevonására is szükség lesz. Az egyik ilyen a tradicionális keleti piacokban rejlő lehetőség kihasználása. Ezek a piacok még jól emlékeznek a magyar élelmiszer minőségére, ízére, a magyar technológiák hatékonyságára. A fogyasztókban van még egy nosztalgikus érzés a magyar termékekkel kapcsolatban, amely lehetőséget jelenthet számunkra arra, hogy régi-új piacokat nyitva növeljük exportunkat és ezáltal forrásainkat a magyar élelmiszer-gazdaság fejlesztésére. Az elmúlt tíz évben azonban a mezőgazdaságot irányítók figyelme kevéssé fordult a keleti piacok felé.

• Lát-e ön lehetőséget arra, hogy 2012-ben, illetve az elkövetkezendő években bővítsük, és új piacokat nyissunk a magyar élelmiszer számára?
• Hogyan találhatja meg a helyét a magyar élelmiszer, a magyar technológia a keleti piacokon?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A mezőgazdaság és ezen belül az élelmiszer-termelés stratégiai jelentőséggel bír. Az agrárkormányzat legfőbb törekvése, hogy a jó minőségű magyar élelmiszernek ne csak a belföldi, hanem a külpiacokon is megfelelő helyet találjon. Ennek érdekében a kormányzat több intézkedést tett.

– Képviselő úr! Az agrárexportunk az elmúlt évben rekordnak számítható 18 százalékos növekedést elérve 6,9 milliárd eurót tett ki. A piacok közül az ön által említett keleti piacok és ezen belül az orosz piac döntő jelentőségűnek számít, nemcsak a magyar termékek iránti nosztalgia, illetve a magyar termékek iránti kereslet, hanem más fontos szempont is dominál ezekben a kérdésekben. Ugyanakkor a piaci kereslet jelentősen változott ezekben az országokban a korábbiakhoz képest. Korábban Magyarországról az orosz és a keleti piacra nagy mennyiségű, tömegtermelésben előállított élelmiszer került kiszállításra. Az utóbbi években pedig a jó minőségű, márkázott, tiszta élelmiszereket keresik.

– Természetesen az Orosz Föderáció adminisztratív szabályai nem hasonlíthatók az Európai Unió szabályaihoz, de ezekben az előírásokban jelentős közeledés történt. Így azt tudom mondani, hogy hiába olyan szigorúak az oroszországi adminisztratív szabályok, az agrárexportunk 2011-ben 13 százalékos növekedést mutatott.  Ugyanakkor nemcsak a magyar élelmiszerre van jelentős igény Oroszországban és a keleti piacokon, hanem a magyar technológiára és a kutatás-fejlesztés által kidolgozott különböző know-how-kra is. Ez a két dolog adja azt az óriási lehetőséget, ami a magyar mezőgazdaságban és a magyar élelmiszeriparban van. Ennek a kettőnek a megléte fogja eredményezni azt, hogy Magyarország visszaszerzi azokat az elvesztett keleti piacokat, amelyek a korábbi időszakban jelentős mennyiségben élelmiszert tudtak felvenni.

+

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS: – Államtitkár úr! Megmondom őszintén, nagyon örültem azoknak, amiket hallottam. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy további jó munkát kívánok azoknak, akik ezzel a kereskedelemmel foglalkoznak, és találjuk meg minél szélesebb sávon a kelet-európai és keleti piacok feltárási lehetőségeit. Köszönöm a válaszát! 

Tehát akkor mégiscsak elveszik a nyugdíjasok bérletét?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Önök becsapták a nyugdíjasokat. Azt ígérték, megvédik a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat, ehhez képest százezreket sodortak kilátástalan helyzetbe. Mert mit is tettek? A már nyugdíjban lévő emberektől vonták meg a nyugdíjas státusukat. Így van, aki a garantált jövedelmét veszítette el, van, akinek megadóztatják a nyugdíját, van, akinek a vállalkozását tették tönkre, de az biztos, hogy mindannyian elvesztették a korábbi kedvezményekre való jogosultságukat.

– Elvették az utazási kedvezményüket is. Eddig, aki nyugdíjas volt, de nem volt még 65 éves, jogosult volt kedvezményesen utazni; nem ingyen, kedvezményesen. Budapesten eddig 3700 forintot fizettek a közlekedésért a 65 év alatti nyugdíjasok, a jövőben viszont 9800 forintért utazhatnak. Ez 264 százalékos emelés, miközben a nyugdíjasok ellátásait mindössze 4,2 százalékkal emelték. Jól látszik, a korhatár alatti nyugdíjak átnevezésének egyetlen célja volt: megvonni mindent, amit lehet, és elvenni azt, ami eddig járt; többek között azért, hogy ne kelljen utazási kedvezményt sem adni.

– Államtitkár úr! Azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjasokat. De azt, hogy ki a nyugdíjas, azt önök mondják meg. Ó, nem hazudtak, éppen csak az ígéretükhöz igazítják a helyzetet. Mindezzel nemcsak a nyugdíjas státusuktól megfosztottaktól vették el a biztonságérzetet, hanem minden nyugdíjastól. Hiszen pontosan látják és érzik ők is, hogy miként lehet egyik napról a másikra elveszíteni biztosnak hitt jogosultságukat. Alig két éve voltak a választások, de már szinte egy szó sem igaz a választási programjukból. Persze, nem sok eséllyel nyertek volna kétharmaddal, ha ezt mondják: elvesszük a nyugdíjpénztári befizetéseket, elvesszük a rokkantnyugdíjakat, elvesszük a nyugdíjasok kedvezményeit, csökkentjük a nyugdíjak értékét. Államtitkár úr!

• Mondja meg őszintén, mégiscsak elveszik a nyugdíjasok bérletét?
• És még milyen kedvezményeket vesznek el azoktól, akiknek elvették a nyugdíjas státusát?
• Mekkora kiadáscsökkentést várnak ezektől a megszorításoktól?
• A 65 év felettiek ingyenes utazási lehetőségét is meg akarja szüntetni a kormány?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarországon az elmúlt évtizedekben tíz utas közül egy vett teljes árú menetjegyet, kilenc valamilyen kedvezményben részesült. Magyarországon 9 millió ember – tehát gyakorlatilag majdhogynem a teljes népesség - kapott valamilyen utazási kedvezményt az elmúlt 40-50-60, esetenként 80-100 év következményeként.

– Képviselő úr! A kérdését nem tartom korrektnek, és nem tartom indokoltnak. A 65 év feletti nyugdíjasok kedvezményét senki nem fogja elvenni! Megmarad, mint ahogy megmarad a 6 éven aluliak teljes utazási kedvezménye, megmarad a fogyatékkal élők kedvezménye, megmarad a nagycsaládosok kedvezménye, megmarad a tanulók utazási kedvezménye. Tehát mindazon társadalmi csoportoknak megmarad az utazási kedvezménye, amelyek élethelyzetük, jövedelmi viszonyaik alapján a társadalom szolidaritására joggal számítanak és igényt tartanak. Minden más kérdésben a kormány felülvizsgálja a lehetőségeket, ez egyébként folyamatban van, döntés még nincs, tehát kérem, hogy amennyiben a változásokra kíván rákérdezni, várja meg a kormány döntését, és azután, az annak alapján feltett kérdésekre természetesen készséggel megadom a választ is.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! Az ön miniszterelnöke azt mondta: „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok!” Ezek után ön persze mondhat bármit, hiszen a tetteik tényleg önmagukért beszélnek. Azzal kezdték, hogy eltörölték a szociális biztonsághoz való jogot az alkotmányból, és ezek után tényleg bármit megtehetnek. Meg is teszik, amíg tehetik, de jobb, ha tudják: a Szocialista Párt által vezetett következő kormány vissza fogja adni a jogosultságokat, és nem engedi elveszni a Horn Gyula idejében bevezetett ingyenes nyugdíjas-bérletet sem.

– Államtitkár úr! Önök nem megvédik a nyugdíjakat, hanem védelmi pénzt szednek a semmiért!  Így aztán, ha az emberek valakire haragszanak, már nem azt mondják, hogy vigyen el az ördög, hanem azt mondják, hogy védjen meg téged a Fidesz! Államtitkár Úr! Védje meg önt is a Fidesz, szüksége lesz rá nemsokára!

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 194 igen szavazattal, 84 nem ellenében, tartózkodás nélkül  az államtitkári választ elfogadta.)

Ha a tompai nokiás dobozok mesélni tudnának?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Tompa város önkormányzata 2009-ben mintegy 49 millió forintnyi pályázati támogatást nyert el a városközpontja felújítására, és ezt a település még további 30 millió forint saját forrással egészítette ki. A kivitelezési munkák befejezése után, 2010. május 13-án került sor a műszaki átadásra, ám sajnos kisvártatva kiderült, hogy számtalan a hiányosság. Néhány ezek közül: kidőlt zászlórudak, megsüllyedt burkolat, málló vakolat, továbbá kovácsoltvas helyett idomacél, illetve vasbeton helyett bontott tégla a felhasznált anyagok között. De mintegy száz köbméternyi, az előkészítő munkák során kitermelt fának is vitatható a sorsa. Az önkormányzat által utólag felkért műszaki szakértő részletes véleményében sorra veszi mindezt, és végeredményben selejtnek minősíti az egész kivitelezést. A munkákat végző, pontosabban el nem végző vállalkozót, a Soltút Kft.-t az önkormányzat eddig már több alkalommal felszólította a hibák kijavítására; mind ez idáig azonban hiába.

– A kivitelezés során, majd az átadás alkalmával a felelős műszaki vezető, illetve ellenőr nem tették szóvá a teljesen nyilvánvaló hibákat, de a város egykori vezetése is szemet hunyt felettük. A pályázat lebonyolításában közreműködő szervezet, a Darfü Kht. a helyszíni szemle idején megállapított bizonyos hiányosságokat, például, hogy az önkormányzatnál fellelhető dokumentáció erősen foghíjas, de a silány kivitelezés még laikusok számára is triviális hibáit már nem említette meg. Minderről és a helyi lakosok jogos felháborodásáról magam is személyesen meggyőződhettem a helyszínen dr. Apáti István képviselőtársammal. A lényeg: a tények önmagukért beszélnek, az eredeti pályázati cél nem valósult meg, valakik nagyon jól jártak Tompán, a város pedig nagyon nem jól járt.

– Államtitkár úr! Nyilván ön is osztozik azon meggyőződésünkben, miszerint hazánk kedvező megítélése szempontjából kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a finanszírozott pályázatok megvalósítása körültekintően, korrupció- és visszaélésmentesen történjen, és az esetlegesen előforduló hibáknak komoly következménye legyen. Kérdezem:

• Milyen intézkedéseket tervez a minisztérium, illetve az irányító hatóság, az NFÜ?
• Indít-e vizsgálatot a minisztérium a felelősség megállapítására?
• Tekintettel a különösen nagy vagyoni hátrányt jelentő kárra, hiszen valószínűleg több mint 50 millió forintról van szó, tervezi-e a minisztérium az ügyészség bevonását az esetleges vizsgálatba?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – A közpénzek őrzése, hatékonyabb felhasználása érdekében a kormány a korábban bonyolult, nehezen végrehajtható, lassú szabályozás helyett rugalmasabb, átláthatóbb, egyszerűbb rendszert alakított ki. Az új struktúra nemcsak az Európai Unió általános közbeszerzési normái, előírásai és jogszabályai szempontjából megfelelő, hanem egyúttal gátat szab az előző kormányzati ciklus alatt elterjedt korrupciónak is. A közbeszerzés új rendszere tiszta, átlátható viszonyokat teremt, felgyorsítja a közbeszerzési eljárásokat, egyenlő esélyt biztosít a hazai kis- és középvállalkozók számára. A kormány által képviselt új szemléletnek köszönhetően a korábbi pazarló, átláthatatlan intézményrendszert szolgáltató jellegű struktúra váltotta fel, módosítottuk a büntető törvénykönyvet is, költségvetési csalás tényállásának megalkotásával az államkassza megkárosítói a jövőben szigorú büntetésre számíthatnak. A forrásfelhasználás ellenőrzési rendszerét is megerősítettük, csak a tavalyi évben legalább négyszáz vizsgálat indult ezekben az ügyekben. 2010 decembere óta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közbeszerzési felügyeleti főosztálya ellenőrzi a közösségi értékhatárt elérő közbeszerzéseket és a 300 millió forint értékhatár feletti építési beruházásokat. Az előző kormányok mulasztásai miatt önrevízió keretében szabálytalansági eljárások sorát indítottuk el. A szabálytalansági eljárással érintett pályázatok száma megközelíti a négyezret, összértékük pedig meghaladja a 30 milliárd forintot.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az ön kérdésében említett tompai ügyről csütörtökön, az interpelláció benyújtásából szereztünk tudomást. A beruházás jelenleg a fenntartási időszakban van, tehát a projekt zárása megtörtént. Az intézményrendszer a pályázattal kapcsolatos problémát ez ideáig nem regisztrált, és a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt azt is sikerült megtudni, hogy a város önkormányzata a kivitelező ellen hibás teljesítés miatt pert ez idáig nem indított. Ezzel együtt a pályázatot ötéves fenntartási kötelezettség terheli, ezért a képviselő asszony jelzése alapján – és ez a válaszom a kérdésére is – a fejlesztési miniszter elrendelte, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség soron kívül vizsgálatot indítson, és ezen belül rendkívüli helyszíni ellenőrzést is tartson. Amennyiben a vizsgálat során akár az ön által részletesen felsorolt elégtelen szolgáltatás műszaki tartalmára vagy ezt kísérő egyéb szabálytalanságokra, netán bűncselekmény alapos gyanújára lehet következtetni, akkor a minisztérium, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a törvényben megszabott és ilyenkor elvárható kötelezettségének eleget fog tenni.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Őszinte örömünkre szolgál, hogy az előző ciklus tompai vezetésével ellentétben ön nem tompán, hanem rendkívül élesen reagált erre a problémára. Ahelyett, hogy a beruházás a település ékköve és büszkesége lenne vagy lehetne, jelen pillanatban a település egyik szégyenfoltja, vagy talán egyetlen szégyenfoltja. Örülünk a szakszerű és elméletileg arányos, igazságos fellépésnek, és bár időnként erős fenntartásaink vannak bizonyos kormányzati vagy miniszteri szándékokkal kapcsolatban, most a hatodik érzékem azt súgja, hogy el kell fogadnom ezt a választ. Mindenesetre elvárjuk a további szakszerű intézkedéseket, és elvárjuk, hogy folyamatosan tájékoztassanak minket a vizsgálat alakulásáról.

Hogyan áll az új mentőautók forgalomba helyezése?

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – Magyarországon súlyos problémát jelent, hogy az Országos Mentőszolgálat eszközállománya elöregedett, a gépjárművek átlagéletkora rendkívül magas, egyenként is sok százezer kilométert futottak. A szocialista kormányok, megfeledkeztek az ágazat fejlesztéséről, de még a járműpark megfelelő korszerűségi szinten tartásáról is. A számok nem hazudnak. Miskolcon a polgári kormány idején 1998 és 2001 között például húsz új mentőautót helyeztek forgalomba, míg a szocialista kormányok 2002 és 2010 között mindössze tíz járművet. Noha kétszer annyi idejük volt a fejlesztésekre, mégiscsak feleannyi eredményt tudtak elérni. Azt gondolom, hogy az ország teljes területére ez az alapállapot a jellemző, és ennek köszönhető, hogy nemcsak Miskolcon, de az ország teljes területén javarészt öreg mentőautókkal indulnak a mentősök baleseteseket, betegeket, gyermekeket és életeket menteni. Az öreg mentőautók fenntartása is súlyos kiadásokkal terheli meg az Országos Mentőszolgálat kasszáját, hiszen többletköltséget jelent a többszöri karbantartás, a műszaki hibák kijavítása és a pótalkatrészek beszerzése is. Megint az Orbán-kormányra hárult a feladat, hogy felelős politikával fejlessze és segítse a mentőszolgálat munkáját. Forrásokat kell találni az egészségügy újjászervezésére. Magyarország megújulásának része kell hogy legyen az Országos Mentőszolgálat fejlesztése és eszközállományának megújítása.

– A mentősök mindennapi munkájukkal kivívják a társadalom elismerését, és újra meg újra emlékeztetnek munkájukkal arra, hogy oda kell figyelnünk rájuk, meg kell becsülnünk áldozatvállalásukat. Megérdemlik, és természetesen az adófizetők is számítanak arra, hogy ne 10-12 éves korszerűtlen, öreg mentőautók érkezzenek a segélyhívásokra. Kérdezem tehát:

• Hogyan áll az új mentőautók forgalomba helyezése?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2010. évi kormányváltást megelőzően az Országos Mentőszolgálat utolsó mentőgépkocsi-beszerzésre vonatkozó ötéves keretszerződés aláírására 2003 decemberében került sor. Ez a szerződés 2007. december 31-éig biztosított lehetőséget arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi tárca a mentőszolgálat számára új autók beszerzéséről gondoskodjon. Sajnálatos, hogy 2008. január 1-jétől a kormányváltásig, a szocialista kormány regnálása alatt nem került sor új mentőautó megrendelésére. Még sajnálatosabb, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt gyakorlatilag semmi érdemi előkészület nem történt erre vonatkozóan. Így a gépkocsipark ismét elöregedett. A javításra váró átmenetileg kiesett állomány jelentősen nehezíti a biztonságos működtetéshez szükséges feltételek teljesítését.

Képviselő úr! Az észlelt helyzet okán a kormány 2010 végén 849 millió forintos támogatást biztosított a mentőszolgálat számára új mentőautók beszerzésére. Az Országos Mentőszolgálat a közbeszerzési felhívást közzétette, a szerződés megkötésére 2011. szeptember végén került sor. 2012. január végéig 37 darab eset- és rohamkocsi állt rendszerbe. Ezen túl további 574,5 millió forintos támogatás is rendelkezésre állt a mentőszolgálatnak gépkocsik beszerzésére. A közbeszerzési felhívás megjelent, a beadott pályázatok értékelése lezajlott, a nyertes pályázóval a szerződés 2011. december végén megkötésre került. Ebből a forrásból 23 darab úgynevezett B típusú mentőgépkocsi beszerzése valósul meg. A szerződés értelmében a gépkocsik leszállításának határideje 2012. június 30. A mentőszolgálat december végén az uniós közbeszerzési honlapon közzétette a B típusú mentőautók beszerzésére vonatkozó legújabb felhívást is, amelynek értelmében 1 milliárd 450 millió forintos forrásból lesz lehetőség a kiöregedett gépkocsipark pótlásának folytatására. Terveink szerint ebből a keretből 60-70 mentőautó megvásárlására nyílhat lehetőség korrekt ajánlatok és sikeres közbeszerzési eljárás lefolytatása esetén. Reményeink szerint az autók még ebben az évben megérkeznek.

– A mentőszolgálat fejlesztésére, a tárgyi feltételek biztosítására további lehetőséget teremtenek az Új Széchenyi-terv során az európai uniós forrásokból megvalósuló beruházások. A társadalmi infrastruktúra operatív program keretében lesz lehetőség erre. Ez is újabb mentőkocsik beszerzését teszi lehetővé. Ebből a forrásból legalább 200 darab új kocsi beszerzése valósulhat meg. A támogatási szerződés aláírására 2012 első felében kerülhet sor.

Ez a helyzet a mentőkocsikkal kapcsolatosan.

+

ZSIGA MARCELL: – Államtitkár úr!  Válasza azt az üzenetet közvetíti, hogy az Orbán-kormány felelős kormány, felelős politikával törődik és gondoskodik az egészségügy megújításáról, és foglalkozik az Országos Mentőszolgálat állományának modernizációjával, folyamatos és fokozatos lecserélésével. Azt remélem, hogy az ön által említett idei, közel száz mentőautóból Magyarország minden szegletébe jut majd. Köszönöm, és elfogadom a válaszát.

Hogyan akarja az Orbán-kormány a kisvállalkozásokat támogatni, ha saját állami intézményeik nem fizetik ki a beszállítóikat, és így cégek ezreit döntik fizetésképtelenségbe?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – A napokban került nyilvánosságra az egészségügyi államtitkárság levele, amely szerint a kórházak tavalyi szállítói tartozását ez év végéig részletekben fizetné ki a beszállítóknak az állam. Ez azt jelenti, hogy a 2011. évi teljesített megrendelések után járó pénzüket 2012 végéig kapnák meg a vállalkozások. Ráadásul elvárnák, hogy a közel éves késéssel rendezett számlák ki nem fizetett összegei után a cégek ne számítsanak fel késedelmi kamatot, továbbá azt, hogy a közbeszerzések kivételével 150 napos fizetési határidőt fogadjanak el.

– Államtitkár úr! Amit javasolnak, az nemcsak cinikus és embertelen, hanem nemzetgazdaságilag is hatalmas károkat okoz pontosan annak a szektornak, amelynek stabilitása a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés kulcsa. Jól tudjuk, milyen végzetes hatású a körbetartozások rendszere, lavinaszerűen tovagyűrűzve cégek százait képes bedönteni. Ráadásul jogot sértve támad a hazai vállalkozókra a kormány, a diktátum több hazai és uniós jogszabályba ütközik. A késedelmi kamat elengedését az államháztartás alrendszerébe tartozó intézmények esetében a polgári törvénykönyv tiltja. A fizetési határidő kitolása pedig az immár a közbeszerzési törvényben is foglalt EU-irányelvbe ütközik, amely minden állami kötelezettség tekintetében kötelezővé teszi a 30 napos, egészségügyi tárgyú megrendelések esetében a maximum 60 napos kifizetést. Keserű hab a tortán, hogy ezzel újabb ígéretét szegi meg az Orbán-kormány. Mind a kormányprogram, mind a Fidesz választási programjának a miniszter által jegyzett része azt ígérte, hogy megszüntetik az állami szektorból kiinduló körbetartozások rendszerét. Önök követelték, hogy az állam minden esetben és azonnal teljesítse a kifizetéseket. Ígérték, hogy a mai 90 napos fizetési határidő 30 napra csökken. Mindeközben a NAV soha nem látott kíméletlenséggel csap le az akár pár napos járulékfizetési késedelembe esett vállalkozásokra, és már pár napos késés esetén inkasszózza a vállalkozások számláját. Gyakran nem öt hónap, de öt nap haladékot sem enged.

– Államtitkár úr! Önök az egykulcsos adóval elvették a lehetőségét az egészségügy és az oktatás finanszírozhatóságának. Az önök tevékenysége nem a munkahelyteremtésre és a gazdasági növekedésre, hanem a körbetartozások miatti cégfelszámolásokra lesz tankönyvi példa. 

• Mikor vet véget a kormány az önámításnak?
• Mikor fog elegendő forrással gondoskodni az állami intézmények számára?
• Hogyan kívánják megakadályozni, hogy a költségvetés finanszírozási gondjai továbbterjedjenek a vállalkozók ezrei felé?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mint ön is említette, az egészségügyért felelős államtitkárság 2012 januárjában tárgyalásokat kezdett az egészségügyi szolgáltató intézmények beszállítóival abból a célból, hogy egyrészt az intézmények adósságállományát csökkentse, lehetőség szerint felszámolja, másrészt pedig hosszú távú megoldást találjon az adósság újbóli felhalmozódásának elkerülésére. Az alapprobléma ugyanis a tetemes adósság, amely a korábbi évekből halmozódott fel. Ezt nem lehet egyik napról a másikra feloldani. A jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetben az intézmények egy részének erre nincs is módja és lehetősége, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egészségügyi intézményrendszerben jelenleg zajlik egy szerkezeti átalakítás, tehát ezt az egész problémát rendszerszerűen célszerű kezelni.

– Képviselő úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az adósság év végéig részletekben történő kifizetésének javaslatát, illetve a kamatok elengedésének lehetőségét egyes beszállítók vetették fel, tehát ez nem az államtitkárság kezdeményezte. A közbeszerzéseken kívül eső szállításokra vonatkozó 150 napos fizetési határidőre viszont valóban az államtitkárság tett javaslatot. Ez egy felmérésre épül, mely szerint a szerződés szerinti és a tényleges kifizetések teljesítésének átlagos időtartama jóval meghaladja a 150 napot. A 150 nap tehát egy kedvező ajánlatnak minősül ebben a tekintetben.

– Képviselő úr! Az említett lánctartozás, valóban a magyar gazdaság egyik nagyon súlyos problémája. Nem véletlen, hogy a kormányzat több lépéssel próbált ezen segíteni. Eddig is tett jó néhány lépést, és továbbiakat is tervez. A Széchenyi-kártya például egyszerűsíti és gyorsítja a vállalkozások hitelhez jutását, ami természetesen segíti a lánctartozások felszámolását. A kormány átalakította a kereskedelmi beszállítói hálózatokba való bekerülés rendszerét is. Ma könnyebb tartósan több lánchoz tartozni, ezzel pedig a beszállítók alkuereje is nő, ami nyilvánvalóan a kifizetések meggyorsítását hozza magával. Természetesen további lépésekre is szükség van, említenék néhányat: a bankgarancia fejlesztése a jogbiztonság érdekében, a jogszerűtlenül ki nem fizetett vállalkozói számlák áfa-rendszerben való kezelése, a kivitelezői nyilvántartás továbbfejlesztése, az uniós források átcsoportosítása, felgyorsítása és nagyon fontos lépés a Magyar Fejlesztési Bank feltőkésítése is, amely szintén forrásokkal segítheti a vállalkozásokat.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr! Azt gondolom, hogy az egykulcsos adó egy hatalmas nagy kiesés volt, ezt most már ideje lenne beismerni önöknek is. Az LMP-nek volt világos javaslata arra nézvést is, hogy miként kellene megállítani a lánctartozásokat, ezt a módosító javaslatunkat is leszavazták. Amit pedig a társaságiadó-kulcs csökkentéséről mondott: a kisvállalkozók jelentős része sajnos nem tud kimutatni nyereséget, ezért ez az ő részükre kevéssé megfogható kedvezmény, viszont a járulék és a járulékalapok emelése havi 16-20 ezer forinttal vágta meg a vállalkozásokat. Tehát hatalmas nagy a probléma, és immár a beszállítói szektort is ez jelentősen érinti.