A napirend előtti szónoklatok – ritka kivételtől eltekintve – harcias összecsapások a kormány s pártjaik és az ellenzéki frakciók szószólói között. Így volt a Gyurcsány-Bajnai kormány idején és így történik most is. Az MSZP nem tagadja a múltat, tradicionális. Az újak, a Jobbik és az LMP sem kíméletesebb ostromlók. Az emlékezet ugyan más, az azonban biztos: a kormány szószólóinak és pártjainak kell megmagyarázni, hogy miért lett zöld a piros, és miért sárga a kék. A legutóbbi asszókból - szolidan stilizálva, a zörejeket sem jegyezve – tallózunk.

Az MSZP a korrupció pártja...

KÓSA LAJOS (Fidesz): – Lezárult a Zuschlag-ügy jogerősen. A bíróság kimondta a minősítést is a bűncselekményre. Bűnszövetkezetben követték el a szocialista politikusok azokat a bűncselekményeket, amelyek különösen nagy értékre megkárosították a közvagyont. Ma Magyarországon napnál világosabb, hogy a korrupció ellen csak akkor lehet küzdeni, ha van személyre szabott politikai felelőse is. Nem csak úgy általában a kishalakkal, szándékosan nem mondok neveket, mert kifejezetten méltánytalan lenne a kishalakkal szemben csak őket emlegetni, miközben az ügy politikai felelősei semmilyen néven nevezhető következménnyel még eddig nem voltak terhelve.

– Ezek a típusú bűncselekmények akkor működtek az Ifjúsági és Sportminisztériumban, amikor a miniszter Gyurcsány Ferenc volt, a politikai államtitkár pedig Mesterházy Attila. Hosszú időn keresztül, maffiaszerűen, bűnszövetkezetben hordták ki a pénzt. Ha nem tudtak róla, akkor napnál világosabb a szegénységi bizonyítvány: ilyen emberekre egy forintot nem szabad bízni, mert nem vették észre, hogy a saját párttársaik maffiát működtettek az általuk üzemeltetett minisztériumban. Ha pedig tudtak róla, akkor nem is kérdés, akkor ők a keresztapák. Akár így, akár úgy, egyetlen lehetséges, normális következtetés van: az érintettek a politikai felelősök!

– A büntetőjogi felelősség megállapítatott: Zuschlag János és mindazok személyében, akiket a bíróságon elmarasztaltak. De a politikai felelősséget még nem vonta le senki. Politikai következmények sem voltak. Sőt, az ügy egyik politikai felelőséből menetközben miniszterelnököt csináltak - nem a nép választotta meg - a másik politikai felelős pedig most a Szocialista Párt elnöke. Ha ez így marad, akkor csak egyetlenegyet lehet mondani: a szocialisták a korrupció pártján állnak, sőt a szocialisták pártja a korrupció pártja maga!

- Hiszem: Magyarországnak meg kell újulnia, hogy az a korrupciós világ soha többet ne térjen vissza, amit a szocialisták képviseltek az elmúlt időszakban. De, maguknak a szocialistáknak is le kell vonni a megfelelő politikai konzekvenciákat. Ne felejtsék el: nem arról van szó, hogy van egy minisztérium, ahol pontszerűen hibákat követtek el. Maffiaszerűen követték el, bűnszövetkezetben, nagy értékre, hosszú időn keresztül. Ez nem maradhat politikai következmény nélkül, mert ha politikai következmény nélkül marad, akkor Magyarország sosem tud abból a gödörből kikászálódni, amibe a szocialisták vezették.  Köztünk legyen szólva: számos szocialistával beszéltem, akik mind egyöntetűen azt mondták: kitűnő alkalom első lépésként a Zuschlag-ügy apropóján a két felelőst megnevezni, munkájukat megköszönni, elősegítve ezzel a Szocialista Párt és Magyarország megújulását. Tegyék!

Esztergomtól Zuglóig - avagy ki számoltatja el az elszámoltatókat?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Szeretném folytatni, ahol Kósa Lajos képviselőtársam nagyon kitűnő felszólalását abbahagyta. Önök azt ígérték valóban, amit most Kósa Lajos elmondott, hogy véget vetnek a korrupciós világnak, ezt ígérték 2010 májusában. Igen, szükség van elszámoltatásra; szükség van az elmúlt évek különböző mutyigyanús ügyletei után, de az igazi kérdés az, és ezt szegeztük önöknek már a kormányprogram vitájában is: ki fogja elszámoltatni az elszámoltatókat. Ahhoz, hogy az elszámoltatókat is el lehessen majd számoltatni négy év, három év múlva, egy világos antikorrupciós stratégiára lenne szükség. Egyelőre handabandázás van, a kormánynak antikorrupciós stratégiája nincs.

– Meggyes Tamás az elbukott esztergomi önkormányzati választás másnapján úgy fogalmazott, klasszikust idézek, kérem, figyeljenek: „A célok nem változtak, csak a módszerek." Hát, sajnos ezzel a kijelentéssel vitatkoznom kell, tudniillik a módszerek sem változtak: önök ugyanazokkal a módszerekkel élnek, mint elődeik, az elmúlt húsz év piszkos módszereivel. Esztergomban 2007 és 2010 között közel 13 milliárd forint értékű, svájci frank alapú kötvényt törvénysértő módon bocsátottak ki. Ugyancsak Esztergomban az önök képviselőtársa és különböző helyi segédei részére 15 millió forint értékben szereltek fel riasztókat a magánházakra. Ugyancsak Esztergomban 6 millió forint értékben vett az önkormányzat főzőműsort, 700 ezer forintért pedig pókerasztalt és zsetonokat. És ugyancsak Esztergomban az önök helyi képviselőjének cégével, azzal a Sport 2006 nevű céggel kötöttek állandó jellegű megbízást, amely Szlovákiában van bejegyezve, s amit itt megkeres közpénzből, az után az adót a Szlovák Köztársaság területén adózza le. Ezek után Esztergomban kétharmados többséget szerez egy polgármester, aki történetesen nem az önök jelöltje volt, és azóta folyamatosan azon munkálkodnak, hogy ha a polgármestert magát nem sikerül eltávolítani, hogyan tehetik tönkre magát a várost is. Önöknek semmi sem drága!

– Zuglóban Papcsák Ferenc akkori elszámoltatási kormánybiztos, amikor polgármester lett, nagy elánnal vetette bele magát, hogy a különböző szocialista-szabad demokrata érdekhálókat felfejtse. Az önök helyi szervezeti elnöke, Gyügyei úr akkor úgy nyilatkozott: támogatja Papcsák urat, hogy visszaszerezze a különböző elgurult forintokat. Az a helyzet, hogy ez a Fideszes helyi vezető mindezt a szolgáltatását 320 ezer forint plusz áfa értékben teljesíti egy családi céggel, ami történetesen 2010. december 28-án alakult. Várnai László, az LMP helyi képviselője fölgöngyölítette, hogy milyen típusú szerződések születtek mostanában Zuglóban. Három csoportba sorolhatóak ezek: országos Fideszes holdudvarhoz tartozó kifizetések, például Kun Miklós történész részére; korábbi helyi Fideszes képviselők részére; és azon kívül különböző, ilyen-olyan alföldi, Debrecen környéki cégek részére. Annak idején, amikor elindult Weinek Leonárd ellen a vizsgálat, 28 millió forintról beszéltünk, Papcsák úr esetében 80 millió forintot tesznek ki ezek a különböző ügyletek. Egyelőre úgy néz ki, a forradalomból annyit látni, hogy a banánköztársaságot egy narancsköztársaság váltotta föl!

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Valóban, a mi megközelítésünk a korrupció elleni küzdelemben annyiban különbözik akár az előző kormányétól, akár az ön által felvázoltaktól, hogy mi nem annyira a korrupciós stratégiában hiszünk, mint inkább abban, hogy tegyünk valamit a korrupció ellen, ha lehetőség van rá. Hosszú évek után először végre többlet költségvetési juttatást adtunk az ügyészségnek és a bíróságoknak. Az ügyészségeknek azért, és kimondottan azzal a céllal, hogy a korrupcióellenes harcra specializált ügyészi csoportot állítsanak föl; 55 főt kimondottan a korrupció elleni harcra különítettek el. Ehhez speciális szaktudás kell, ehhez olyan hatékony működési feltételek kellenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a sokszor nehezen kideríthető ügyeket is kiderítsék. A bíróságoknak arra adtunk pluszforrást, nevesítve, hogy gyorsítsák az eljárásokat, pontosan azért, mert tudjuk, hogy a lassú hatósági eljárások, az elmosódó felelősségi körök sok esetben éppen melegágyai lehetnek a korrupciónak, és én úgy gondolom, hogy a jövőben is ezen az úton kell előrehaladni, vagyis amit tudunk tenni gyakorlati lépések terén, azt meg kell tennünk a korrupció elleni harcban. Szerintem ebben nincs különbség az LMP és a Fidesz-KDNP között és bízom benne, hogy a jövőben sem lesz különbség. Remélem, hogy a Jobbik is támogatni fogja majd az ilyen jellegű lépéseinket, miután legyőzte ellenszenvét a korrupció elleni harc lépései iránt.

– Azért lássuk be, mindannyian gyarló emberek vagyunk, senki nem kaphat semmilyen biztosítékot afelől, hogy nem történik meg semmilyen hiba akár a politikai pályafutása során, akár hivatali működése során; ezt nem is várhatjuk el senkitől. Egyvalamit elvárhatunk: azt, hogy olyan kontrollrendszert építsünk ki, amely azonnal jelzi, ha valahol probléma van. Abban bízom, hogy mindenki tenni is fogja a maga dolgát, és előrébb jutunk a korrupció felszámolásában.

Csak a hatalom a fontos?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Kirúgások, bér-, illetménycsökkenések, bérkommandó, ellehetetlenülések, a munkanélküliség rohamos növekedése - tudnám még sorolni. Ezek jellemzik az elmúlt 9 hónapot. A 9 hónap egy anya életében a legcsodálatosabb időszak. Hát, az önök életében nem lesz az!

– Ez a 9 hónap torzót szült. Ez a 9 hónap azt hozta, hogy a köztisztviselők, kormánytisztviselők rengeteg dolgot szenvedtek el önök által. Az első pillanatban lehetővé tette a kormánytöbbség, hogy 2 hónap alatt indoklás nélkül kirúghatóvá váltak.  Megtették azt, hogy hosszú évtizedek munkája után büntetőadót vetettek ki a végkielégítésekre, nem is akármilyet: 98 százalékosat, 5 évre visszamenőleg. Bár ahhoz már nem volt merszük és bátorságuk, hogy ezt a javaslatot, hogy 2002 januártól érvényesítsék, mert akkor az önök köreit érintő 100 meg 130 millió forintos végkielégítésekre is érvényes lett volna. Ez nem volt fontos, ez nem volt pofátlan, ez nem számított.

- Megtették, az elmúlt hetekben azt, hogy a legelesettebb emberekkel foglalkozó munkaügyi hálózat illetménypótlékait is elvették. A kirendeltségen dolgozó emberek 20-50 ezer nettóval kevesebb pénzhez jutnak hozzá. Ez önöknek nem fáj, az önök pénze rendben van, azt a helyére tették egy egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszeren keresztül.

– És közben mit kaptak még a köztisztviselők, a kormánytisztviselők? Azt kapták, hogy bizonyos értelemben megbízhatósági vizsgálat alanyává tették őket, de nem csak őket, a környezetüket is, gyakorlatilag titkosszolgálati eszközökkel, szabálytalanság útján, akár bűncselekmény elkövetésével is, csak hogy le lehessen buktatni valakiket. Normális dolog ez, félelemben tartani egy országot, így működtetni egy országot? Normális dolog az, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásokra bérkommandókat akarnak kiküldeni, miközben az egykulcsos személyi jövedelemadó, ami gyakorlatilag 3-5-10 ezer forintokat vett el a mindennapjaikat élő emberektől, a kormány tagjainál egyenként, külön-külön, havonta, akár 200-300 ezer forintos nettó többletet is jelent. Rendben van ez így? Hát önöknek biztos, de azt gondolom, úgy általában véve nem!

– Egészen más az, amit ígértek az embereknek, meg amit cselekszenek. Azt mondták: megvédjük a nyugdíjaitokat, megvédjük a magán-nyugdíjmegtakarításokat. Hát igen, megvédték tőlük - elkobozták, igen!  De hogyha például azt nézzük, hogy mit tettek, mondjuk a közbiztonság tekintetében, ami az embereket közvetlenül érinti, akkor sajnos azt kell hogy mondjam: a miniszterelnök kinyilatkoztatásával szemben, ami arról szól, hogy a bolti lopások aránya csökken, azzal kell szembenéznünk, hogy 20 százalékkal nő általában véve a bűncselekmények száma és több mint 30 százalékkal az ember elleni vagy erőszakos bűncselekményeké. Büszkének majd akkor kell lenni, hogyha a válság előtti foglalkoztatási adatokat messze felül tudják múlni, és nem arról kell számot adni, hogy folyamatában nő a munkanélküliek, az álláskeresők száma. Igen, igen, mert a munka világában ez hoz eredményt.

– Úgyhogy azt gondolom: igazából kormányozni kellene! Kormányozni kellene, nem harcolni a világgal, akár Magyarországon, akár külföldön. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem a hatalom a legfontosabb. Az emberek érdekében kellene cselekedni, hogy ne veszítsék el a munkahelyeiket, a bérük ne csökkenjen, hogy létbiztonságban és közbiztonságban tudjanak élni. Ezt kellene tenniük önöknek, uraim! Olyan intézkedéseket kellene foganatosítani, amelyek az itt élő, dolgozni akaró ember számára hasznot és hozamot termelnek. Folytatni kellene azt, amit a Magyar Szocialista Párt annak idején elkezdett! (Zaj és derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

+

CSÉFALFAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – A jó hírem az, hogy koherens a kormány politikája. A gazdaság növekedését szeretné elősegíteni. Utánanéztem: 2002-2008 között önök 41-szer változtattak adót, pontosabban 41-szer emeltek adót. Ez egy kimagasló teljesítmény. Mi ezzel szemben úgy gondoltuk: a jó adórendszer teljesítményre ösztönöz. És ha ki akarunk keveredni abból a kátyúból, amibe az országot vezették, akkor valóban olyan adórendszerre van szükségünk, amelyik egyszerű és átlátható.

- Emlegetett tétel a korrupció. Meggyőződésem, hogy nagyon sokfajta korrupcióellenes törvényt lehet hozni. A legjobb korrupcióellenes fellépés azonban, ha az állam terjedelme csökken. Minél kisebb az állam, minél kevesebbet oszt el, annál kevesebb a lehetőség a korrupcióra. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ha kevesebb a közpénz, keveset lehet belőle ellopni! Önök olyan gazdaságpolitikát folytattak, amelyik akkorára hizlalta az államot, hogy minden második forint, az adófizetők pénze átment – a vállalkozók, a munkaadók és a munkavállalók helyett – az állam kezén.

– És ha szabad egy kiegészítést tennem a foglalkoztatást érintő kifejezetésekre, hadd idézzem a KSH legfrissebb adatából: 2009 novemberében a foglalkoztatottak száma 3 millió 749 ezer; 2011 januárjában 3 millió 776 ezer, tehát ez egy 26 ezres növekedés. Jelzi, hogy azok a gazdaságpolitikai lépések, amelyeket a kormány megtett, elősegítik a foglalkoztatás növekedését. Remélem, hogy egy év múlva ennél jóval magasabb számokról lehet majd beszélni, és akkor valóban orvosolható lehet Magyarország gazdasági problémája.

Meddig lesznek a magyar termelők kiszolgáltatva Brüsszel kényének-kedvének?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy egyre több jel arra utal, hogy bizony csak gazdát cseréltünk: a szovjetből Európai Unió lett, de az elnyomatás, az értelmetlen rendszabályok tekintetében a lényeg nem változott. Magyarország egy újabb birodalomnak van kiszolgáltatva, bizonyos testrész felé arccal fordult keletre, most pedig nyugatra. A helyzet az, hogy a lényeg nem változott.

– Jelen pillanatban is előttünk fekszik olyan tervezet, amelynek értelmében egy jövőre esedékes uniós előírás kötelezővé teszi a tojástermelők számára az újfajta ketrecek beszerzését, amelyeknek az átlagos ára több tízezer forintra rúghat, miközben még az előző uniós direktívák miatt megvett, hitelre megvásárolt ketrecek terheit is nyögik. Ennek értelmében a termelőket lényegében el lehet lehetetleníteni, harmaduk-kétharmaduk felhagyhat a termeléssel, mert a jelen pillanatban is a szállítással, csomagolással 21 forintba kerülő egy darab tojást 20 forinttal drágábban már nem lehet eladni. Tehát jelen pillanatban is elmondható: a brüsszeli diktátumoknak köszönhetően és a nagy, istenített szabad piac eredményeképpen ott tartunk, hogy a magyar termelők sorra mennek tönkre.

– A cukoriparunk a legeklatánsabb példáját jelenti az európai uniós és brüsszeli elnyomatás, kivéreztetés eredményének. 1990-ben, a gengszterváltás előtti utolsó esztendőben még 12 hazai cukorgyár jobbára nyereségesen működött évtizedeken keresztül. Mára odajutottunk, hogy mindössze egyetlen a kaposvári Magyar Cukor Zrt. maradt meg, ez sem feltétlenül magyar kézben. Mindösszesen a hazai igények harmadát képes kielégíteni, tehát kétharmad részt importra szorulunk egy árdrágított, spekulációktól terhes piacon. Tehát kijelenthető: Európa éléskamrája, egy mezőgazdasági ország nyugat-európai diktátumok eredményeképpen jelen pillanatban képtelen az önfenntartásra, önellátásra, és nem láthatóak azok a kormányzati szándékok sem, amelyek ezzel ellentétes irányba mutatnának.

– Azon nemzetközi, multinacionális maffiáról beszélek, amely a nemzetállamok önrendelkezését lehetetlenné kívánja tenni. Ez ellen egy magát nemzetinek valló kormánynak kutya kötelessége fellépni. Kijelenthető az, hogy sajnos ezek a jelek egyelőre nem látszanak. A jövő évre esedékes veszélyforrás elhárítása érdekében lényegében senki nem tett semmit, pedig kijelenthető lenne: egy mezőgazdasági országban, Európa éléskamrájában, a minimum minimuma az lenne, hogy legalább az önellátásunkat, legalább az önfenntartásunkat szavatolni tudja. Magyarország jelenlegi kvótája szerint csak 105 ezer tonna cukrot gyárthat, miközben több mint 300 ezer tonna fogy évente. Tehát még azt sem sikerült elérnünk, hogy legalább a saját szükségleteinket fedezhessük. Így történhet, hogy az idei év közepére, akár 400 forintba is kerülhet egy kilogramm cukor a boltokban. Idejutott Magyarország, idejutott az egykori mezőgazdasági nagyhatalom.

– Ezért mondhatjuk: talán nem lenne érdemes ennyire törleszkedni a brüsszeli akolba, hiszen Magyarország száz év, ezer év múlva is állni fog, míg az EU jövőjéről tízéves távlatokban sem tudok optimistán nyilatkozni. Főleg annak okán, hogy ahova Magyarország eddig belépett, azok rövid úton összeomlottak. Ez várható az Európai Unióval is. Az én vágyam az, hogy kimondhassam: nem cseréltük a szovjetet Európai Unióra, tehát az az eu-fória, amit sokan éreztek a belépéskor, nem változik eu-tanáziává.  

Megújuló fogyasztóvédelem

SPALLER ENDRE (KDNP): – Egy nagyon jó hatósági példáról szeretnék beszámolni. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság célja az, hogy olyan fogyasztói és vállalkozói környezet alakuljon ki, amelynek eredménye egyfelől a magas színvonalú kereskedői és szolgáltatói kultúra, másfelől a tudatos fogyasztói magatartás. Az NFH felismerte, hogy mindennek érdekében nemcsak a társadalmat kell megváltoztatni, hanem neki magának, a hatóságnak is változnia kell.

– A kormányzati és hivatali munka során sosem valakivel szemben, hanem mindig valaki érdekében kell a lépéseket megtenni. A korábbi ciklus fogyasztóvédelmi hatósága egy büntető intézmény képét jelenítette meg sok vállalkozóban, nem azt érezték, hogy az egyenlő verseny érdekében szűrik ki a jogszabályokat megsértőket, inkább azt érezhették, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is az állami pénzbehajtás része lett. Ezzel kellett gyökeresen szakítani. Öncélú büntetések, kommandók, hadműveletek helyett azt várták a vállalkozók, hogy együttműködésre törekedjen velük a hatóság. A bizalom helyreállításának eszköze az, hogy a hatóság a kisebb súlyú és főleg az azonnal javítható hiányosságok és szabálytalanságok esetén első körben nem bírságol, - mindenki tévedhet. Ha ez a tévedés kisebb súlyú, könnyebben elérjük a jogkövető magatartást, ha csak felhívjuk a figyelmet a hibára. Ha pedig elkerülhetetlen a szankció alkalmazása, akkor a büntetés összegének ki kell állnia a fokozatosság, a méltányosság és az arányosság próbáját. Így ha örülni nem is fog senki a büntetésnek, legalább elismeri annak jogosságát, méltányosságát.

– A korábbi gyakorlat szerint a nyilvánosság előtt kizárólag a jogszabálysértő vállalkozások jelentek meg. Ez azt a képet erősítette a közvéleményben, hogy a vállalkozó bűnöző. Ezzel a gyakorlattal történő szakítás a kormányzat egyértelmű célja. A fogyasztói tájékoztatásnak része kell legyen a jó példák, pozitív információk közzététele is. Ezért amennyiben a hatóság azt állapítja meg, hogy a vállalkozás a jogszabályi rendelkezéseknek maradéktalanul eleget tett – vagyis védi az emberek, a fogyasztók érdekét –, akkor erről a hatóság igazolást ad, mely megjelenik az NFH honlapján, és az üzletben is kifüggeszthető. Miért ne büszkélkedne egy vállalkozás azzal, hogy ő átment a hatósági ellenőrzésen? Miért ne részesülhetne abból a vásárlói bizalomból, amiért megszolgált?

– A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetésének meggyőződése, hogy a pozitív lista bevezetése, a jó példák megjelenítése megelőző hatású lesz. Ám e változás nem érintheti azokat a vállalkozásokat, amelyek a tisztességtelen magatartásukkal igyekeznek extraprofitra szert tenni. Nem lehet elnéző a hatóság ott, ahol a szigort a fogyasztók életének, egészségének, testi épségének védelme, illetőleg a fogyasztók széles körét érintő vagyoni érdekvédelem teszi indokolttá. A veszélyes termékek kiszűrése, különböző árucikkek termékbiztonsági vizsgálata továbbra is a kiemelt vizsgálatok közé kell hogy  tartozzon. Ugyanígy azok az ellenőrzések is, amelyek fokozott védelmet igénylő fogyasztói kört érintenek, legyen szó a gyermekekről, fiatalkorúakról vagy az idősek védelméről.

– Szakítva a múlttal, a hatékony fogyasztóvédelemhez nem nélkülözhető más hatóságok szakmai és civil együttműködése sem. Szerencsére, a fogyasztóvédelem napi gyakorlatává, a környező országok hatóságaival is rendkívül szorossá vált. 

Bartha Szabó József