A tanyákon élők, nemzedékről nemzedékre adják át hazai termesztési-, tenyésztési hagyományainkat, a gazdálkodásban megszerzett és felhalmozott tudásanyagot; őrzik tájfajtáinkat és őshonos állatfajtáinkat. A 2001-es népszámlálás szerint Magyarországon a tanyai népesség száma: 207 284. Ebből 168 232 fő lélek élt valamely alföldi megyében, 90 150 fő pedig ezen belül is a 104 településből álló, hazánk legnagyobb és legmeghatározóbb tanyás térségének számító Homokhátságon. E szűkebb területen a lakosság 15,37 százaléka minősül tanyai népességnek.
32 képviselő kezdeményezte a Tisztelt Házban – (Lezsák Sándor, Ángyán József, Bagi Béla, Balogh József, Bányai Gábor, Czerván György, Ékes József, Font Sándor, Fülöp István, Bodó Imre, Jakab István, Járvás István, Örvendi László József, Turi-Kovács Béla, Nógrádi Zoltán, Kékkői Zoltán József (Fidesz), Medgyasszay László (KDNP), Bedő Tamás, Borenszki Ervin, Csontos János, Demendi László, Frankné dr. Kovács Szilvia, Garai István Levente, Godó Lajos, Herbály Imre, Karsai József, Kis Péter László, Paizs József, Zatykó János (MSZP), Lengyel Zoltán (Független), Velkey Gábor (SZDSZ) –, a tanyák és tanyás térségek védelme és fejlesztése, a tanyavilágban meglévő nemzeti értékeink megőrzése, valamint az ott élők iránti társadalmi szolidaritás kifejezés érdekében a Magyar Országgyűlés kinyilvánítsa:
|
1. A tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, amelynek fennmaradása, új életre keltése és fejlesztése nemzeti érdek.
2. Felkéri a kormányt, hogy az eddig elvégzett kutatások eredményeire támaszkodva a hazai tanyák és tanyás térségek helyzetéről, legfontosabb problémáikról és az azok megoldása érdekében eddig tett kormányzati lépésekről 2009. szeptember 15-ig készítsen átfogó jelentést és azt nyújtsa be a Magyar Országgyűlésnek.
3. Felkéri a kormányt, hogy 2009. november 30-ig készítsen a különböző szakpolitikákat integráló átfogó cselekvési tervet a tanyák és tanyás térségek meg őrzésére és fejlesztésére, különös tekintettel a legfontosabb feladatokra és fejlesztési irányokra, az azok megvalósításához szükséges intézkedésekre és támogatási lehetőségekre, továbbá azok összehangolására.
4. Felkéri a kormányt, hogy 2 évente számoljon be a Magyar Országgyűlésnek e cselekvési terv megvalósításáról.
|
Az indítvány szószólója, Lezsák Sándor – ezúttal – közbekiabálások, dobogások kísérete nélkül fejthette ki a Fidesz és a KDNP álláspontját.
– A mai tanyán élők helyzete közvetlen következménye annak, hogy az utóbbi fél évszázadban gyakran a tanyák létezésével szemben ellenséges vagy jó esetben közömbös településpolitika érvényesült. Az ott élők csak korlátozott mértékben gazdálkodhattak, nem építkezhettek, gyermekeik számára fokozatosan megszüntették a tanyasi iskoláikat, lassan haladt a tanyák villamosítása, alig épült korszerű külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgóboltok s más tanyasi ellátó egységek is megszűntek, bezártak. A rendszerváltás után a kislistás választások miatt alig kerültek be a tanyán élők az önkormányzati testületekbe, így egyre mérsékeltebb lett a tanyán élők érdekérvényesítő képessége. Bizony ma, amikor a kisebbségek esélyegyenlőségének a védelme sok programban követendő cél, akkor a mostoha kisebbségsorsúak közé sorolhatjuk a tanyán élő mintegy 200 ezer honfitársunkat is.
– Sokan emlékezhetnek arra, hogy a tanyán élők és érdek-képviseleti szerveik például 2004 őszén petróleumlámpás tüntetést szerveztek itt az Országház előtt azért, hogy felhívják a képviselők figyelmét a korszakunkhoz méltatlan gondjaikra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mind 2003-ban, mind 2004-ben is vizsgálta a tanyák villamosítása elhúzódásának okait, az ebből adódó esélyegyenlőtlenség mértékét, és javaslatot tett az állam nagyobb arányú tehervállalására a villamosítási beruházásokban. Annak ellenére, hogy az országgyűlési biztos a villamos energiával ellátatlan területeken élők körében kimutatta az esélyegyenlőséghez való jog, a gyermeki jogok, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét, érdemleges állami intézkedés bizony nem történt a gond megoldása érdekében.
– A szociológiai felmérések során a legtöbb megkérdezett szereti a lakóhelyét, s ha lehetne, maradna a tanyán. Legnagyobb problémájuk a közbiztonság és a munkalehetőségek hiánya. A fiatalok emiatt, ha kényszeredetten is, de elköltöznének a munkaalkalmakat biztosító településekre; a középkorúak, vállalva az alacsony jövedelemszintet, inkább maradnak. A tömegközlekedés romlik, és egyre gyakrabban válnak megközelíthetetlenné a kistelepülésen, tanyán élők számára olyan munkahelyek, amelyek korábban még elérhetők voltak. A nagyüzemek szétesésével a tanyasi háztáji gazdaságokat integráló szervezetek is jórészt hiányoznak. Nagyon kevés a tanyán élőknek a fejlesztéshez szükséges tőkéje, friss tudása és a piaci kapcsolata ahhoz, hogy gazdaságukat képesek legyenek korszerűsíteni. Az öngondoskodásnak az elemi feltételei is hiányoznak. A fiatalok elköltözési hajlandóságát a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozó iskolabezárási szándékok is erősítik. A tömegközlekedés, szállítás és hírközlés területén mindenekelőtt az elhanyagolt, leromlott úthálózat és sok helyen a tanyai bekötőutak hiánya gátolja a tanyasi termékek értékesítését. A vidéki tömegközlekedés járatai ritkulnak, és ezek a járatok sem alkalmazkodnak az eljáró munkavállalók munkakezdési és munkavégzési időpontjaihoz. A tanyán élők munkanélkülisége emiatt is tartósan magas.
– Politológusok véleménye szerint módosítani kellene a helyi önkormányzatok választását szabályozó törvényt, mégpedig oly módon, hogy a tanyai szórványlakosság számára is legyen lehetőség a települési önkormányzatban való garantált, érdemi képviseletre. A részönkormányzatok létrehozásának jelenlegi lehetősége ezt a képviseletet nem biztosítja. Önkormányzati törvényben biztosított jogok nélkül valószínűleg a jövőben sem juthatnak érdekképviselethez a külterületen élők, egyszerűen azért nem, mert helyhatósági választások idején kevésbé ismerik a jelöltjeiket, mint a belterületen élő jelölteket. Jelenleg az egyébként is szűkös önkormányzati költségvetésből kell biztosítani a külterületekhez, illetve a külterületi népességhez kapcsolódó feladatok forrásait. A külterületen élők oktatása, egészségügyi és szociális ellátása több forrást igényel, mint a belterületen élők ellátása, ezért ennek az összegnek az előteremtése helyi szinten mindig konfliktusokkal jár. Szükséges lenne mindezek megelőzése érdekében a jelenlegi, méltatlanul alacsony külterületi normatíva megemelése, a jól működő tanyagondnoki hálózat megerősítése.
– Az országot járva bárki tapasztalhatja, hogy az elmúlt évtizedben a tanyák többségének megváltozott a funkciója. A korábban csak gazdálkodó tanyák helyében ma egyre gyakrabban csak lakás vagy csak nyaralás, pihenés céljára használt tanya áll, és egyre gyakrabban találkozhatunk vendéglátási és idegenforgalmi célra hasznosított tanyákkal, vagy olyanokkal, amelyeket valamely hobbi – például lovaglás, horgászat, vadászat, természetjárás – érdekében tartanak fenn. Ennek megfelelően a termőföldről szóló 1994. évi XV. törvény 3. §-ában megadott definíció, mely szerint a tanya a település külterületén lévő, mezőgazdasági termelés, továbbá az ezzel kapcsolatos termékfeldolgozás céljára létesített lakó-, illetve gazdasági épület és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese, nem írja le hűen a mai kor tanyáit, amelyeknek ma már csak egy kisebb hányadában folyik mezőgazdasági termelés, illetve ehhez kapcsolódó termékfeldolgozás. A valóságot nem fedő, immár korszerűtlen definíció miatt olyan jogbizonytalanság keletkezhet, amit meg kell előznie az Országgyűlésnek. Annak ellenére, hogy a tanyás térségek jól körülhatárolható területek Magyarországon, a tanyás térségek a területfejlesztés célterületei között nem szerepelnek, és a vidékfejlesztésen belül sem kapnak szerepet. Fontos lenne, hogy a tanyás térségek kerüljenek bele a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény kiemelt térségei közé. Szükséges, vagy egy önálló tanyatörvény, vagy egy olyan vidékfejlesztési törvény megalkotása, amelyben a tanyák és a tanyás térségek megőrzése és fejlesztése külön fejezetként, önállóan szerepel.
– Az eddigi mulasztás következménye az, hogy a 2004. és 2006. évekre szóló nemzeti fejlesztési terv és annak operatív programjai a tanyás térségekkel nem vagy kevésbé foglalkoznak, a tanyás területek fejlesztésére nem különítenek el forrásokat, és európai uniós forrásokat sem igényelnek olyan mértékben, ahogy ez lehetséges volna. Míg más országok éppen e legelmaradottabb térségeik fejlesztésére kérnek uniós támogatásokat, nálunk nem ez történik. Holott: a tanyás térségek fejlesztésének kiemelt szerepet kellene kapnia, és arra jelentős forrásokat kellene elkülöníteni a nemzeti költségvetésben, illetve támogatást kellene igényelni az Európai Unió strukturális alapjaiból.
– A novemberben rendezett, tanyák jövőjével foglalkozó konferencián elhangzott borúlátó vélemények szerint a tanyák fele rövidesen romba dől, folytatódik a tanyán élők elöregedése, folytatódik az elvándorlás. A korábban a monokultúra tengerében a flóra és fauna változatosságát őrző tanyai bioszigetek eltűnnek, és a biológiai változatosság elszegényedik. Eltűnnek a hagyományos tanyasi élelmiszer-ipari termékeink is. Tovább romlik a közbiztonság és a tanyán élők társadalmi kirekesztettsége, mentális állapota. Az ugyanott elhangzott derűlátó vélemények szerint a tanyák meg tudnak újulni, és az eredeti gazdálkodói funkciójukat további, idegenforgalmi és vendéglátó funkciókkal fogják kiegészíteni. Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is felzárkózik a tanyák villamosítottsági, közlekedési és vízellátási infrastruktúrája a vidéki lehetőségekhez. A településpolitika rájön arra, hogy a tanyán élő népesség városokba áramlása csak újabb társadalmi gondot okoz, és mindent megteszünk, mindent megtesz a politika a tanyasi népesség fennmaradása érdekében mind a közellátás, mind a közbiztonság, mind a közoktatás, mind a közegészségügy területén. Ebben a derűlátó változatban bízva nyújtottuk be országgyűlési határozati javaslatunkat.
– Amennyiben ez az országgyűlési határozat elfogadásra kerül, akkor az a tudatos állami tanyafejlesztő politika első lépése lesz. A patkó mindkét oldalán megtapasztaltuk már, hogy a hosszú, küzdelmes út mindig az első lépéssel kezdődik – mondotta Lezsák Sándor.
+
Nem tévedett! – Segítendő a kormány a tennivalóit, az indítvány támpontokat is adott hozzá. Hétfőn szavaznak róla...
|
1. Tanyás vidékeink teljesen megfelelnek a fenntartható fejlődés és az integrált vidékfejlesztés és a többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljeinek. E területek megújítását úgy kell elvégezni, hogy a jövő nemzedéke számára is biztosítsa mindazokat az értékeket, lehetőségeket és szükségleteket, amelyek elvárhatók. Ezen fejlesztések morális (jogi, „egyenlőségi"), társadalmi (közösségi, önbecsülési) és materiális (víz, élelem, energia, védelem, biztonság) aspektusai egyaránt fontosak és figyelembe veendők.
2. A hagyományos tanyavilág – az államszocializmus hosszan tartó időszakának erőteljes politikai beavatkozásai, továbbá a rendszerváltást követően felerősödött gazdasági-társadalmi dekoncentrációs folyamatok, a centrumoktól való távolság, a rossz elérhet őség következtében – léte és jövője fenyegetett állapotban van, környezeti állapota és fenntarthatósági esélyei pedig folyamatosan romlanak.
3. E gazdálkodási- és létforma megőrzésére, továbbá a tanyás térségek fejlesztésére irányul ó célok megvalósítása érdekében – figyelembe véve a szubszidiaritás és decentralizáció elveit – át kell tekinteni és össze kell hangolni a vidékfejlesztési, területfejlesztési, mezőgazdasági, infrastrukturális, energetikai, önkormányzati, környezetvédelmi, vízgazdálkodási, táj- és természetvédelmi, építésügyi, oktatási, szociális, kulturális és munkaügyi szakpolitikákat, szabályozó rendszereket és támogatási formákat.
4. Az összehangolás elősegítése érdekében meg kell határozni a hazai tanyavilág fenntarthatóságának feltételeit . Ezek közé tartozik a települések és tanyás terek közötti összefogás erősítése, a tanyákon folyó mezőgazdasági termelés; különösen az ökogazdálkodás és a biotermék-előállítás, és az ehhez szükséges szaktanácsadás fejlesztése, energiaellátásuk biztosítása, vízfelhasználásuk és energiaellátásuk korszerűsítése, közúti és kommunikációs elérhetőségük javítása, a tanyasi turizmus fejlesztése, az agrár - környezetgazdálkodás erősítése, a közbiztonság javítása, a tájfenntartó funkció és a hagyományos tanyai építészet alkalmazásának előmozdítása, a közösségi élet és az oktatási rendszer fejlesztése, a szociális ellátás biztosítása és a tanyás térségek hulladékgazdálkodásának rendezése. A megőrzés és fejlesztés sikerének alapfeltétele e tényezők együttes, komplex kezelése.
5. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a tanyavilág mára funkcionális értelemben jelent ős mértékben differenciálódott. A tanyáknak már csak mintegy negyedén folytatnak érdemi termelő tevékenységet, mellettük lakó-, hobbi-, vagy idegenforgalmi tanyák jöttek létre. Megváltozott a tanyán lakók társadalma is, hiszen az elöregedés lassult, a városok külterületén nőtt a lakótanyák száma, illetve a távolabbi részeken – tradíciók nélkül – szerény megélhetést kereső bevándorlók. Megállapítható, hogy a tanyán élők közössége ma jórészt szervezetlen, érdekképviseletük a helyi önkormányzatokban minimális.
6. Hazánkban tanyás térségnek számít különösen Bács-Kiskun és Csongrád megye nagy része, Pest megye déli része, illetve Békés, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes részei. Pontosan meg kell határozni, mely térségeket és településeket tekintjük érintettnek. E tanyás térségek egységes kezelése – tekintettel az eltérő természeti, gazdasági, infrastrukturális és szociális helyzetükre - nem lehetséges, ezért le kell határolni az azokkal kapcsolatos speciális feladatokat.
|
Bartha Szabó József
