Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Milyen forgatókönyvekkel készülnek az IMF-tárgyalásokra?

SZEKERES IMRE (MSZP): – Három, egymásnak ellentmondó állítás van a nyilvánosság előtt. A Nemzetgazdasági Minisztérium novemberi kommünikéje, amely azt mondja, a kormány megkezdte a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval egy olyan új megállapodás megkötéséről, amely megszorítások helyett a magyar gazdaság növekedését segíti elő. Ezzel szöges ellentétben Christine Lagarde asszony, vezérigazgató a következőt hozta nyilvánosságra: az IMF, a Valutaalap egy esetleges pénzügyi segítségre vonatkozó kérést kapott a magyar hatóságoktól. Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig egy francia gazdasági lapnak már 4-5 milliárd dolláros diszkrecionális hitelkeretről beszélt.

– Államtitkár úr! Ebből következően nem ismert, hogy a kormány konkrétan milyen kérdéssel fordult a nemzetközi szervezetekhez, vagyis hogy milyen típusú megállapodásra törekszik. Nem ismert, hogy törekszik-e egyáltalán vagy ez csak egy kommunikációs húzás volt a bekövetkező leminősítést megelőzendő. Senki sem tudja, hogy ha lesz megállapodás, akkor ebben a kormánynak milyen feltételeket kell vállalnia, milyen terheket kell még viselni a lakosságnak és a magyar vállalatoknak az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt.

Pártszimpátiától teljesen függetlenül minden szakértő, minden közgazdász egyértelműen nyilatkozik arról: ha lesz pénz, az készenléti hitel lesz, méghozzá kőkemény feltételekkel. Ha pedig így alakul, akkor néhány százmilliárd forint bevételről lemondhat a költségvetés. Az a költségvetés, ahonnan már ismételten 400-500 milliárd forintot vettek ki az adókedvezmények révén, amelyet a gazdagabbaknak adtak, és az a költségvetés, amelynél önök 1400 milliárd forint megszorításra készülnek 2012-re. Ennél már csak egy rosszabb megoldás van: ha nem lesz ilyen megállapodás, mert akkor az önök gazdaságpolitikájának az eredményként Magyarország gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerül.

• Tényleg akarnak-e megállapodást kötni, vagy ez csak egy kommunikációs trükk?
• Ha akarnak megállapodást, akkor tényleg milyen típusú szerződést kívánnak kötni?
• Amennyiben megállapodást kötnek, hogyan kívánják pótolni a költségvetés újabb hiányát?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormányzati politika kiindulópontja a magyar nemzetgazdasággal kapcsolatban egyértelmű: Magyarország elemi érdeke, hogy gazdaságpolitikájának célkitűzéseit és az annak megvalósítását szolgáló eszközrendszert saját nemzeti adottságai, lehetőségei szerint alakítsa ki. Ezek a szempontok vezérlik a kormány gazdaságpolitikáját a nemzetközi pénzügyi intézményekkel kialakított viszonyrendszer tekintetében is. Az elmúlt másfél évben a szocialisták nehéz öröksége és az eurózóna egyre erősödő válsága ellenére is biztos fundamentumokat sikerült teremtenünk, így gazdaságpolitikánk mozgásterét fenntartva el tudtuk érni, hogy gazdaságunkat kizárólag a pénzpiaci forrásokból finanszírozzuk. A legutóbbi időszakban ugyanakkor radikálisan romlottak a gazdaság külső körülményei, legfontosabb partnerünk, Németország gazdasági növekedési kilátásai romlottak, az elhúzódó európai adósságválság hatásai nemcsak Magyarországot, hanem a legtöbb uniós tagországot komoly kihívások elé állítják. A negatív folyamatok, a nemzetközi pénzpiacokon általánossá váló bizalmi deficit hatásai rontották a gazdaságfinanszírozás feltételeit, a gazdasági növekedés érzékelhető ütemének fenntartási lehetőségét. Mindeközben a hitelminősítők immáron Európa-szerte megkérdőjelezett tevékenysége tovább nehezíti helyzetünket. Ezek a külső körülmények hatással vannak ránk, ezektől nem tudjuk függetleníteni magunkat, ezért a költségvetést is Európa változó növekedési pályájához kell igazítani.

– A fenntartható növekedés érdekében felvettük a kapcsolatot az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, az érdemi tárgyalások azonban azt követően indulhatnak meg, hogy az Európai Unió és az IMF megvizsgálja a magyar kérést, és minden fél kialakítja a maga koordinált álláspontját. Azzal számolunk, hogy egyidejűleg vesszük igénybe az Európai Unió fizetési mérleg fenntarthatóságát elősegítő középtávú pénzügyi konstrukcióját, és számunkra is előnyös feltételekkel, a szükséges gazdaságpolitikai mozgástér megőrzése mellett egy új megállapodás kötünk az IMF-fel. Azt várjuk, hogy a megállapodások megerősítik a pénzpiacok magyarországi bizalmát. Amint arról a képviselő úr is értesülhetett, múlt hét szerdán Fellegi Tamás miniszter úr vezetésével már sor került informális tárgyalásokra az IMF képviselőivel, ezen a héten újabb tárgyalásokra lehet számítani, ami jól jelzi a kormány szándékát a mielőbbi megállapodás megkötésére.

+

SZEKERES IMRE: – Államtitkár úr egyértelművé tette, hogy a kormány megállapodásra kíván törekedni. Azt gondolom, hogy ez egy fontos információ a magyar közvélemény és a gazdaság számára. Azonban azokra a lényegi kérdésekre, hogy milyen megállapodásra törekszik, és hogy ennek milyen feltételei vannak, és hogyan tudja teljesíteni, nem adott választ.

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 190 igen szavazattal, 88 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Roma felzárkóztatás a pálmafák árnyékában?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár úr! Közel egy éve, hogy kormányuk a zászlajára tűzte a romastratégia megalkotását. Nézzük, a betűk pötyögtetése mellett mit sikerült elérni egy év alatt. Nos, lássuk röviden! Lezajlottak a kisebbségi választások, amik nem voltak botrányoktól mentesek, legfontosabb ismérvként említhetjük az etnobiznisz avagy a kisebbségi önkormányzatokra épülő új bűnözési ág további terjedését. Létrehozták például a budapesti romaügyi biztos pozícióját, ami a romastratégia végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú megbízatás is lehetett volna, de lássuk be: ez is csak egyike volt az önöktől oly megszokott kirakat-intézkedéseknek, hisz ezzel csak egy újabb súlytalan pozíciót kreáltak.

– Államtitkár úr! Az elmúlt egy év alatt a kisebbségi önkormányzatok működése megkérdőjeleződött, működésük ellehetetlenedett. Számos tagjuk bűncselekményeket követett el. De kint az utcákon sem jobb a helyzet a kisebbségi politika berkeiben. A bűnözési statisztikák országos szinten nem csökkentek, számos brutális bűncselekmény volt az idén. Budapesten vak embertársunkat késelték meg. Borsod megyében öt 78 évesnél idősebb magyar embert öltek meg: Kovácsvágáson egy 80 éves asszony volt az áldozat, Miskolcon zsineggel fojtották meg a 86 éves áldozatot, Berentén november 10-én a 80 éves P. Józsefet gyilkolták meg. A legbrutálisabb gyilkosság Szikszón történt, ahol egy idős házaspárt gyilkoltak meg. De ez csak a jéghegy csúcsa annak, ami abban az országban történt az elmúlt évben, ahol megszületett a hangzatos nemzeti romastratégia. A többség, a vidéki magyarság, leginkább az idősek változatlanul rettegnek, félelemben élik napjaikat. A romák társadalomba való integrálódása továbbra is totális kudarc.

– Államtitkár úr! Azok az emberek, akik ezt a stratégiát Európa-szerte népszerűsítik, jéghegy helyett csak fehér homokú tengerpartot, koktélokat látnak az Azori-szigeteken. Nem gondolja, ha már ilyen éllovasok vagyunk a stratégia megalkotásában, akkor fel kellett volna ajánlani az Európai Régiók Gyűlésének, hogy tartsák hazánkban a konferenciájukat? Ott, ahol a tengerparti föveny helyett cigánytelepek százai húzódnak? Kérdezem:

• Miért rontottak az eddigi siralmas etnikai helyzeten?
• Szeretném, ha megmondaná, hogy a romastratégia és az ezzel kapcsolatos tanulmányok, beruházások mennyibe kerültek ennek az országnak, egészen a kezdetektől a legutóbbi azori-szigeteki kiruccanásig feleségestől, titkárnőstől együtt?

+

BALOG ZOLTÁN, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Köszönöm, hogy már nem először leplezi le magát, hogy mennyire nem zavarják a tények sem a kérdéseit, sem a megállapításait.  Célja kizárólag az, hogy olyan létező és nem létező jelenségeket varrjon a kormány nyakába, amelyekhez annak semmi köze nincs. Mi közünk van például az ön által említett etnobizniszhez? Legfeljebb annyi, hogy ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, ott feljelentést tegyünk, - ezt megtettük. Mi közünk a budapesti romaügyi biztos pozíciójához? Még ennyi közünk sincs hozzá. Megdöbbentő, brutális bűncselekményeket sorolni, és azokat szembeállítani a nemzeti felzárkózási stratégiával, amelynek még a nevét sem sikerült eltalálnia. Olcsó fogás és értelmetlen is, hiszen az a stratégia és cselekvési terv célja, hogy segítsen éppen ezeken a kiszolgáltatottságban élő embereken. Ajánlom, és ismét kérem, hogy olvassa már el legalább egyszer a stratégia „Közbiztonság” című fejezetét, ahol pontosan erről van szó, amiről úgy beszél, mintha ez hiányozna a stratégiából.

– Képviselő úr! Ön a kisebbség helyzetének elmúlt egy év alatt bekövetkezett romlásáról is beszél. Most akkor a kisebbség helyzete romlott vagy a többségé? Melyiket akarja védeni? Ismeri ön a számokat egyébként? Például azt, hogy nőtt azoknak a roma és nem roma, mélyszegénységben élő embereknek a száma, akik ma az állam által szervezett programban dolgoznak és dolgozhatnak? Hallott már az Útravaló-ösztöndíjprogramról, amely a legnagyobb az elmúlt húsz évben? És hallott-e arról, hogy ebben ma már csak azok kapnak támogatást, akik valóban teljesítményt mutatnak föl? Hallott-e már a szociális földprogramról, amelynek keretében több száz önkormányzat kapott támogatást saját földjén gazdálkodásra a helyben lakó munkanélküliek bevonásával? Szemmel láthatóan ön ezeket a tényeket nem ismeri, nem hallotta.

– Hallott viszont az Azori-szigetekről, sikerült a Népszava stílusát is elsajátítania! Ha ismerné a magyar állam működési rendszerét, akkor azonban azt is tudnia kellene, hogy az önkormányzatok és azon képviselői, akik az említett tanácskozáson jártak, a kormánytól függetlenül működnek. A nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiát sem ők készítették, ők a saját dokumentumukat mutatták be a tanácskozáson. Ami pedig a kormány stratégiáját illeti: az a nyomdaköltségen kívül egyetlen fillérjébe sem került az adófizetőknek, mert az államtitkárság munkájának részeként készült el. Ígérem, küldök önnek egy példányt, mert méltatlan önhöz, hogy - nem először - úgy szólal fel, hogy nem ismeri a tárgyat annak, amit az ön frakciója több hónapja megkapott, de a mai napig egyetlen sorban sem sikerült elmondani róla a véleményüket. Persze beszélni mindig könnyebb, mint írni, netán dolgozni, - mi az utóbbit választjuk.

+

SNEIDER TAMÁS: – Államtitkár úr: ön visszakérdezi, hogy mi közük van az etnobizniszhez, mi közük van a gyilkosságokhoz? Hát az a közük, hogy önök képviselik az államot, és önöknek rendet kellett volna tenni. Ezeket a cselekményeket meg kellett volna szüntetni vagy csökkenteni kellett volna. Ez nem sikerült, viszont az írógép mellett pötyögtetni a betűket, az sikerült. Önök már hatalmas lehetőséget kaptak akkor, amikor a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont elvették az emberektől. Ebből a pénzből nem csak közmunkaprogramban, hanem valós munkahelyekben kellene gondolkodni, a mezőgazdasági feldolgozóipart kellene fejleszteni, azt a vidéket kellene fejleszteni, ahol egyébként a cigányság is sokkal nagyobb arányban található. Ez az, amit nem tettek meg önök, és ez az egyik legnagyobb bűnük az elmúlt másfél év során.

 (Képviselő úr nem az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 51 tartózkodás mellett elfogadta.)

Mit kíván tenni a kormány a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtása során a Szlovákiában felmerült elfogadhatatlan helyzet kapcsán?

MOLNÁR ATTILA (Fidesz): – Az elmúlt hónapokban több felvidéki magyar jelentette be, hogy felvette a magyar állampolgárságot, de nem kíván lemondani a szlovákról. Az észak-komáromi Boldoghy Olivér volt az első, aki nyilvánosan bejelentette, hogy megvonták szlovák állampolgárságát. Nyilatkozatokból ismerjük a tényeket, amelyek szerint Boldoghy Olivért a szlovák Belügyminisztérium törölte a szlovák állampolgárok jegyzékéből, és ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált, kezdeményezték továbbá jogosítványa, személyi igazolványa és az útlevele bevonását is. Ismeretes továbbá, hogy a szlovák szociális biztosító és a betegbiztosító állandó lakhely nélkül megszünteti a biztosítást, így megszűnik az ingyenes orvosi ellátása, sőt, 2012. február 14-től akár ki is toloncolhatják őt Szlovákiából.

– Államtitkár úr! Hazánk felháborodással értesült arról, hogy a magyar állampolgárság megszerzése miatt a Szlovák Köztársaság az érintett személy kifejezett akarata ellenére megfosztotta szlovák állampolgárságától Boldoghy Olivér észak-komáromi vállalkozót, és ezzel kísérel meg alapot teremteni további életvitelét ellehetetlenítő jogfosztásokhoz.

Komárom város polgármestereként személyesen is érintve érzem magam, hiszen Boldoghy Olivér korábban előttem tette le a magyar állampolgársági esküt. Felháborítónak tartom a döntést, miközben Szlovákia saját alkotmányában deklarálja valamennyi állampolgára részére az egyenlő bánásmódot, és törvényben rögzíti, hogy senki sem fosztható meg akarata ellenére a szlovák állampolgárságától. Épp ellenkezőleg cselekszik. Ez az eljárás alapvető európai értékeket kérdőjelez meg. Megdöbbentő, hogy azért bünteti egyik állampolgárát, mert az felvette egy másik uniós ország állampolgárságát. Szlovákia ezzel a lépéssel megtagadta azokat az alapvető értékeket, amelyekre az Európai Unió épül. Kérdezem tehát:

• Az eddig megtett intézkedéseken túl milyen lépések várhatóak a kormány részéről a határon túl élő magyar állampolgárok jogainak megvédése érdekében?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mi is úgy ítéljük meg, hogy az európai és az egyetemes emberi jogi normákkal szögesen ellentétes Szlovákia eljárása. Szlovákia a magyar közösséget diszkriminálja, eljárásával, rendkívül kifogásolható hozzáállásával folyamatosan megfélemlíti, és ennek a megfélemlítésnek egyébként a választási kampány közeledtével nagyon közvetlen politikai jelentése is lehet. Ugyanakkor szeretném leszögezni: a jelenlegi szlovák jogrendszer alapján a kiutasítás kockázata nem fenyegeti a kettős állampolgárokat, hiszen közegészségügyi és közrendvédelmi megfontolások alapján lehet csak kiutasítani bárkit is, melynek súlyos idegenrendészeti következményei lehetnek.

– Képviselő úr! Az elmúlt héten az EBESZ kisebbségi főbiztosát is tájékoztattuk a tarthatatlan helyzetről, valamint Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes levélben fordult Viviane Reding alapjogi biztoshoz, amelyben kifogásoltuk a szlovák diszkriminatív eljárást. Intézkedtünk a tekintetben is, hogy a konzuli védelmet ki kell terjeszteni a határon túli kettős állampolgárainkra, és kiemelt, sürgősségi ügyként kell kezelni a kettős állampolgárok magyar okmányokkal való ellátását. Szeretném hangsúlyosan fölhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország a hazai és nemzetközi fórumokon mindenfajta védelmet megad, a határon túli magyaroknak, a felvidéki magyaroknak, akár a belső jog érvényesítése, akár a kétoldalú védelem tekintetében, és semmiféle megfélemlítő politikát nem fog eltűrni.

+

MOLNÁR ATTILA: – Államtitkár úr! Komárom városában közel kétszázan tették már le az állampolgársági esküjüket. Boldoghy Olivér esete sajnos nem elszigetelt jelenség. Féltucatnyian jelezték már: Szlovákia megtette ezeket az intézkedéseket velük szemben is. Elfogadva államtitkár úr válaszát, arra szeretném biztatni a magyar kormányt, és ehhez felajánlanék minden segítséget, hogy mielőbb próbáljuk orvosolni ezt a problémát, hiszen nem hagyhatjuk, hogy honfitársaink ilyen helyzetbe kerüljenek.

Mindent a bérekre?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Van a honlapomon egy számláló, azt mutatja, hogy 19 nap 6 óra 50 perc és 7 másodperc van hátra a Magyar Köztársaságból. Ebben az időpontban még egy dolog be fog következni: élesedik a rezidensek közjegyzőnél letett felmondólevele. Azt mondja Szabó Lőrinc a versében: ”Ha mindig csak megértek, / hol maradok én?” Mindig, minden időpontban csak megérteni kénytelenek. Az átkosban azt mondták nekik, hogy az egészségügy nem termelő ágazat, így hát nem kapnak több pénzt a költségvetésből. A rendszerváltás után azt mondták, hogy nehéz a gazdasági helyzet, s nem lesz béremelés, egyedül a Medgyessy-féle béremelést ismerjük. Most a Fidesz-kormány a válságra hivatkozik és halogat, egy generációtól kér még újabb áldozatot. Nincsen több áldozat, azt gondolom. Ebből az ágazatból nem lehet többet kicsikarni. Havi 230-250 órát is dolgoznak egyesek 90-100-120 ezer forintért. Nem tudnak tovább várni, és megérteni sem tudnak tovább.

– Államtitkár úr! Az ellátás biztonsága már most is sok tekintetben a kritikus szint alatt van. Szaporodnak a betöltetlen háziorvosi praxisok. A kórházakban csak a szabályok megszegésével biztosítható az ellátás folyamatossága és biztonsága. Ha a kormány nem tesz intézkedéseket, félő, hogy a szlovákiai helyzet nálunk is bekövetkezik hamarosan. Január 1-jén megtörténnek a felmondások, és két hónap felmondási idő után óriási nagy probléma lesz az ágazatban. Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy a magyar orvosok - és ne csak a rezidensekről beszéljünk a szakdolgozókról is - nem kérnek extrém összegeket. Szlovákiában jóval többet kerestek már a válság előtt is, és a magyar orvosok nem várnának többet, mint amit a szlovák orvosok alapként megkaptak, és ez még mindig nem komoly bér. Sokkal többet érdemelnének. Az egészségügyiek az utolsó három között vannak Európában, és ugyanez vonatkozik a GDP-ből egészségügyre fordított ráfordításunkra is, 2012-ben már példátlanul alacsony, 4 százalék alatt lesz.

– Államtitkár úr! Egészségügyi mentőcsomag kell, mégpedig azonnal! Ehelyett mit kap a krízishelyzetben lévő egészségügy? Halogatást, látszatintézkedéseket és megszorításokat. Többször említette az egészségügyért felelős államtitkár, hogy „mindent a bérekre” lesz a következő év jelszava. Szeretnénk már ezt látni! Az államtitkár csak két hónapja nem egyeztetett a Rezidens Szövetséggel, és a 2012-es költségvetés sarokszámaiból egyáltalán nem látjuk a fedezetet a bérnövekedésre. Azt is hallottuk, hogy van még a tarsolyukban néhány meglepetés ezzel kapcsolatban. Nagyon várjuk ezeket a meglepetéseket. Azt mondják, az emberierőforrás-krízis az egészségügy sorsfordító kérdése.

• Mikor történik meg ez a sorsfordítás?
• Mit fognak tenni, ha bekövetkezik a szlovákiai helyzet?
• Várhatóak-e végre érdemi intézkedések az egészségügyi bérek rendezése terén?
• Mire számíthatnak az egészségügyi dolgozók januártól?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztérimi államtitkár: – Képviselő úr! Ön pont úgy beszél, mint az önök liberális elődei, a szabad demokraták, akik Gyurcsány Ferenc szélsőséges álláspontját támogatták. Sőt, már nemcsak úgy beszél, de azt is üzeni, amit Gyurcsány üzent a magyar fiataloknak. Ön és az LMP tényleg úgy gondolja, mint Gyurcsány Ferenc, hogy a magyar fiatalok jól teszik, ha elmennek az országból? Komolyan ezt üzenik a fiataloknak?

– Képviselő úr! Azt sem értem, hogy ön a szélsőséges álláspontjának kifejtéséhez miért használja fel Szabó Lőrinc „Az Egy álmai” című versét. Szabó Lőrincnek ez a verse egészen másról szól, mint amihez ön felhasználja. Ebben a versben ugyanis nem a magyar fiataloknak üzeni Szabó Lőrinc: „ideje volna végre már / megszöknöm közületek”, hanem azoknak, akik az igazságot hamuvá porlasztják, mint például önök. Miért Szabó Lőrincet idézi, miért nem Gyurcsány Ferencet? Arra is emlékeztetném, hogy 2009-ben még a szocialisták és az önök liberális elődei kormányoztak. Emlékeztetném arra is, hogy olyan súlyos örökséget hagytak ránk, ami évekre kényszerpályára állította Magyarországot.

– Képviselő úr! A nemzeti együttműködés kormánya önökkel szemben kiemelten kezeli az egészségügyi dolgozók bérének kérdését. Tisztában vagyunk az egészségügyi dolgozók anyagi viszonyaival, elismerjük áldozatos munkájukat és a rájuk nehezedő fokozott felelősséget. Ezért számos intézkedést hoztunk és hozunk, hogy javítsuk anyagi helyzetüket. Első lépésként a rezidensek helyzetén javítottunk. Példaként említettem a hiányszakmákra tekintettel járó támogatást és rezidensösztöndíj-programot. 2012-től a rezidensek újabb támogatásra lesznek jogosultak, a szakképzéssel összefüggő dologi költségeik megtérítésére. Ennek mértéke a költségvetésről szóló törvényben kerül meghatározásra, ez 2012-ben 100 ezer forint.

– Képviselő úr! Az ön által elmondottakkal ellentétben az az igazság, hogy az idei évben sikerült visszafordítani a tavalyi év negatív tendenciáját az elvándorlás tekintetében. Emellett a rezidenstámogatási program keretében több mint 600 szakorvos- és szakgyógyszerész-jelölt vállalta, hogy a havi 100 ezer forintos állami támogatás fejében a diplomája megszerzését követően is még több évig Magyarországon fog egészségügyi tevékenységet végezni.

A kormányzat elkötelezett az egészségügyi dolgozók bérhelyzetének rendezésében, a népegészségügyi termékadóból befolyt összeget is az egészségügyi dolgozók jövedelmének javítására fordítjuk. 3,4 milliárd forint forrásból hozzávetőleg háromhavi pótlékuknak megfelelő egyszeri juttatást kapnak még az idén. 2012. évben pedig ugyanebből a forrásból már 15 milliárd forint kerül felhasználásra az egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetének javítása érdekében.

– Képviselő úr! Ha elismeri, hogy tévedett és tévedésből választott rossz idézetet, tévedésből állította, hogy a válság nincs hatással az egészségügyi dolgozók béremelésére, akkor fogadja el a válaszomat. Ha ön nem fogadja el a választ, azt ismeri el, hogy ugyanazt üzenik önök LMP-sek a fiataloknak, mint Gyurcsány Ferenc!

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Nem nagyon értettem az irodalomelméleti eszmefuttatásait, mert amíg liberálisozott, itt egyenesen zöldnáciztak mögöttem. Nagyon szépen kérem, hogy ne hárítsa el ilyen dolgokkal a kérdésünknek a lényegét. Maradjunk a szakmai kérdéseknél. Említette az ösztöndíjprogramot, ez az orvosok 2 százalékának a helyzetét fogja javítani. Említett valamiféle bérpótlékot az idei chipsadóból, ezt én nem is minősítem, ez bérfejlesztésre tökéletesen alkalmatlan. Említette azt, hogy a chipsadóból jövőre micsoda mérhetetlen bevételek lesznek majd. Ez egyrészt egyáltalán nem biztos, másrészt máris csökkentettek rajta, harmadrészt szinte biztos, hogy nem fogják tudni ezt az egészségügyi béremelésre fordítani.

– Államtitkár úr! A válasza minősíthetetlen! Ne hivatkozzanak a válságra, állítsák vissza a progresszív szja-rendszert! Most erre jó alkalom lesz, amikor hozzányúlnak a költségvetéshez. Ne felejtsék el: nagyon komoly felelősségünk van a tekintetben, hogy a következő év elején ne omoljon össze az orvosi ellátás!

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 85 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Mire elég a nyugdíj?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A közelmúltban az ön főnöke, Orbán Viktor miniszterelnök úr ismét elkezdett a nyugdíjasokkal levelezni. Tudjuk, hogy ez nem egy új keletű szokása, megtette korábban is, csakúgy, mint a Fidesz korábbi alelnöke, Schmitt Pál. Ő is levélben nyújtott garanciát Magyarország közel 3 millió nyugdíjasának. A nagy különbség csak az, hogy Schmitt Pál ezt a Fidesz költségére tette egy kampánylevélként, míg Orbán Viktor miniszterelnök úr a nyugdíjkasszából, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság pénzéből küldözget leveleket.

– Sajnos nagy a baj, mert ha önök megvédenek valamit, akkor abból rögtön óriási probléma lesz. Hogyha megvédik Magyarországot, akkor zuhan a forint, hogyha megvédik a nyugdíjakat, akkor ellopják a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat; ha megvédik a frankhiteleseket, akkor másnap újabb kilakoltatások lesznek Magyarországon. Na, de miről is szól ez a miniszterelnöki nyugdíjvédelem? Arról, hogy a nyugdíjak az infláció mértékével emelkedhetnek csak, nincs semmilyen korrekció. Azt sem veszik figyelembe, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár eltér a lakossági fogyasztói árindextől. Például nagyobb súllyal esnek latba az élelmiszerek és a közüzemi díjak. Néhány alapvető élelmiszer ára, különösen az elmúlt egy évben nagymértékben növekedett: a cukor 44 százalékkal, a burgonya 39 százalékkal, a liszt 33 százalékkal, az étolaj 20 százalékkal, a kenyér 12 százalékkal, a tej 11 százalékkal drágult.

– De nem jár jobban a lakosság akkor sem, hogyha a közüzemi díjak változását nézzük. Különösen néhány fideszes polgármester jár élen a közüzemi díjak emelésében. Nézzünk néhány példát! Hódmezővásárhelyen a lakbért 15 százalékkal, a hulladékszállítást 7,5 százalékkal, a lakossági vizet 6 százalékkal, a közüzemi vízdíjat 12 százalékkal emelték. Nyíregyházán a vízdíj 5,7 százalékkal, Debrecenben pedig, egy burkolt emeléssel, olyan alapdíjat vezettek be, hogy ott is jóval nagyobb az emelés mértéke. Miskolcon se sokkal jobb a helyzet, szinte minden emelkedik. Kriza Ákos fideszes polgármester például a vízdíjat 4,2 százaléktól 13,8 százalékig akarja emelni, legalábbis ilyen előterjesztést küldött a közgyűlés tagjainak. A városi tömegközlekedés díjai 4,4-ről 8,3-ra emelkednek. Ehhez képest azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, és rajta keresztül Orbán Viktortól is, hogy ilyen árváltozások mellett:

• Mire elég a 4,2 százalékos nyugdíjemelés?
• Egyetért-e a fideszes polgármesterek intézkedéseivel?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmét egy konok tényre: az a törvényi rendelkezés, amely szerint ha a változatlan áron számított GDP növekedése 3 százalék alatt van, akkor a nyugdíjemelés mértéke a tervezett inflációval kell hogy megegyezzen. Ez az intézkedés 2009-ben született, vagyis az önök kormányzása idején. Igaz, hogy önök akkor ezt eléggé bonyolult formában fogalmazták meg. A 2012. évre vonatkozó rendelkezés lényegesen egyszerűbb: a tervezett fogyasztói árnövekedés mértéke 4,2 százalék, a nyugdíjemelés mértéke pedig szintén 4,2 százalék. Ezzel biztosítjuk, hogy a nyugdíjak értékállósága meg legyen őrizve, szemben jó néhány országgal, a szomszédos Romániában például 15 százalékkal csökken a nyugdíjak értéke.

– Felhívnám a figyelmét arra a szabályra is, hogy az év elején a nyugdíjemelés mértékének a meghatározásánál a költségvetési törvényben tervezett inflációval kell számolni. Az első-nyolcadik havi tényadatok alapján az év végére várható fogyasztói vagy nyugdíjas fogyasztói árnövekedést figyelembe véve, amennyiben szükséges, kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani, ezzel biztosítva a nyugdíjak értékállóságát. Amennyiben pedig a nyugdíjasok fogyasztására számított árindex várható mértéke meghaladja az általános fogyasztói árindex várható mértékét, akkor a magasabb érték szerint történik a novemberi kiegészítő emelés.

– A közüzemi díj egyformán érinti a lakosságot, ezért nem célszerű egyik vagy másik társadalmi réteg szembeállítása. Az interpellációjában említett városokban a víz- és csatornaszolgáltatásra, valamint általánosságban a helyi közösségi közlekedési díjra, mivel helyi képviselő-testületi hatáskörökről van szó, a kormánynak nem lehet ráhatása. Azért hadd idézzek egyetlenegy példát, noha kevés van belőle: szocialista vezetésű városokban, például Dorogon is, 2012-ben a közgyűlés a hulladékkezelési díjra 6,3 százalékos emelést határozott el. Úgy gondolom azonban, hogy nem célszerű ilyen jellegű összevetést folytatni, inkább arra utalnék, hogy az egyik legnagyobb rezsitételt jelentő, az energiaszolgáltatáshoz kapcsolódó közüzemi díjak esetében érvényesül a 2010 nyarán meghirdetett árbefagyasztás. A villamos energia és a vezetékes gáz után miniszteri hatósági jogkörbe került a távhőszolgáltatás ára is, amelynek a lakossági díja éppen ezért nem emelkedik. Összegezve, tisztelt képviselő úr, elmondható, hogy a kormány a saját hatáskörébe eső területeken mindent megtesz a megélhetési költségek kézben tartása érdekében és a nyugdíjak értékállóságának biztosítása érdekében.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Önök 4,2 százalékkal emelik a nyugdíjakat, és azt látjuk, hogy minden városban jóval az inflációt meghaladó, többszörösen meghaladó közüzemidíj-emelésekre kerül sor. Hódmezővásárhely, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza példáját idéztem. Ezekben a városokban biztos, hogy infláció fölötti emelések vannak. Erre azonban az államtitkár úr egyetlen szót sem pazarolt, ezért csak azt tudom gondolni, hogy egyetért a fideszes polgármesterekkel. Ez a válasz a nyugdíjasok számára is elfogadhatatlan.

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Ki zsírosodik az étkezési utalványon?

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár úr! Kinek az üzlete az Erzsébet-utalvány és a Széchenyi-pihenőkártya? Nagyjából kétmillió dolgozó várja a béren kívüli juttatás utalványkártyáját, de se híre, se hamva az új utalványnak, miközben az eddigi szerződéseket fel kell bontani. Ezért nagyságrendileg havonta 5-10 milliárd forint adóbevételi közvetlen kár éri az államháztartást, ami óriási veszteség, elég lenne például az egészségügyi bérrendezésre.

– November 21-én csempészték az adótörvényeket módosító javaslatba a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kizárólagos utalvány-kibocsátási jogát 2012. január 1-jétől. Minden épeszű ember számára világos, hogy képtelenség ilyen rövid idő alatt, majdnem egy hónap, pláne karácsonyi készülődésben ezt elkészíteni, legyártatni 100 milliós darabszámban az utalványokat, ami még meg sincs tervezve, leszerződni a vállalkozókkal, több tízezer elfogadóval, betanítani, felvenni a személyzetet.

– Államtitkár úr! Önök a koherencia zavar elhárításaként nyújtották be a törvénymódosítást pár órával a szavazás előtt. Megint hazudtak. Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium akkor még hivatalban lévő államtitkára egy november 25-ei sajtóbeszélgetésen nem titkolta: „A végül megszavazott tervezet már jóval korábban elkészült, csak taktikai okokból hagyta a minisztérium az utolsó pillanatra a tervezet benyújtását, hogy ne tudjanak érvényesülni az ágazati lobbik.” Önök becsapták a saját frakciójukat is.

– Államtitkár úr! Aki ismeri az üdülési csekk kibocsátásának manufakturális körülményeit, az tudja, nincsenek meg a feltételei az évi 100 millió darabos, 100 milliárd forintos forgalom lebonyolításának. Itt nem az alkalmasság döntött, hanem annak hiányában a lehetséges lenyúlás. A Nemzeti Üdülési Alapítvány - amely kiadja a Széchenyi-pihenőkártyát és az Erzsébet-jegyet - szakszervezeti vezetőkből álló kuratóriuma valójában a Leisztinger Tamás nevével fémjelzett Arago-csoport üzletét függönyözte el.

• Ki a felelős azért, hogy olyanok kaptak kizárólagos jogot egy zsíros üzletre, akik képtelenek a teljesítésre, akik kárt okoznak a dolgozóknak az elmaradó juttatással, jövedelemmel, az államnak pedig a kieső adóbevétellel, az önök minisztériuma, a miniszter vagy esetleg a kormányfő?
• Önök azt állították, hogy ezt fölszámolták, de valóban fölszámolták?
• Nem a szocialisták gyakorlatát folytatják most önök új emberekkel, más néven?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Először is tisztázzuk az új kormányzat viszonyát a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal kapcsolatban. Mint minden alapítványt és közalapítványt, ezt is átvilágította a kormányváltás után az új kormányzat. Alaposan áttekintettük az iratait, és az MNÜA és az Arago-csoport közötti gazdálkodási, elszámolási viszonyokat is ebbe a körbe vontuk, éppen azért, mert a szakszervezeti üdülővagyon felélésének ez volt az egyik terepe. A KEHI vizsgálatot folytatott, a KIM pedig büntetőfeljelentést tett, és a nyomozás is folyik ebben az ügyben. Tehát az akkori gazdálkodás és a mostani gazdálkodás nem hasonlítható össze. Ami pedig az Erzsébet-utalványt illeti: ez a terület külföldi cégek kezében volt. Eddig ennek az évi több mint 200 milliárd forintos piacnak, étkezésijegy-piacnak a körülbelül 10 százalékos pénzügyi eredménye nem magyar tulajdonban levő cégek profitját szolgálta. Azzal a módosító indítvánnyal, amit ön az imént kárhoztatott, száz százalékban ez a profit Magyarországon marad, magyarországi közcélt fog szolgálni, a szociális és gyermekétkeztetés célját.

– A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány az átvilágítás után azért lett lebonyolító szervezet, mert a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft.-n keresztül 16 ezer elfogadóhelyen 140 munkavállalói létszámmal megvan az az infrastrukturális háttere, amellyel egy ilyesfajta jegykibocsátásnak egy országos hálózattal 2012. január 1-jétől neki tud futni. Az étkezési jegynek, amelyről a képviselő úr azt mondta, hogy nem is tudjuk, hogy hogyan néz ki, körülbelül ez lesz az egyik oldala. (Felmutatja.) A másik oldalára pedig, gyermekrajzpályázat van kiírva, melynek még decemberben ismertetjük az eredményét. Tehát, eléggé előrehaladott stádiumban van. 30 százalékkal kedvezőbb feltételeket biztosít a munkavállalók számára, hogy béren kívüli egyéb juttatást kaphassanak, de ezzel támogatjuk a hazai kereskedelmet, támogatjuk a hazai vendéglátóipart, és az Erzsébet-program keretében szociális gyermekétkeztetést is. Sikertörténet ez, tipikusan a nemzeti együttműködés rendszerének egy olyan eredménye, amikor senkitől nem veszünk el itt, Magyarországon azáltal, hogy valakiknek adhassunk. Nagyon kevés az a lehetőség, amikor valóban bölcsődébe, óvodába járó gyermekeknek az életszínvonala javulhat, és nagyon kevés az a forrás, amelyik a hazai adófizetőknek, legyenek munkavállalók, vállalkozók vagy nyugdíjasok, egy forintjába nem kerül. Itt tipikusan egy ilyen megoldást, egy ilyen sikermegoldást sikerült találnunk. És bízom benne, hogy a képviselő urat is sikerült meggyőznöm arról, hogy száz százalékban közfeladat ellátására fogjuk fordítani ezeket a forintokat, és éppen ezért elfogadja a válaszomat.

+

LENHARDT BALÁZS: – Államtitkár úr! Pont azért tehetem föl a kérdést hitelesen, mert nem vagyunk érintettek sem a Leisztinger-féle mutyikban, sem az önök mutyijaiban, sem azokéban, akik a helyükre lépnek, és megpróbálják azokat a cégeket átvenni és bekebelezni, ahol pénzeket lehet lenyúlni. Ön egy rossz minőségű fénymásolatot mutat föl nekem, válaszként, hogy már ilyen előrehaladott stádiumban van az étkezési jegy. Enyhén szólva nevetséges, amikor január 1-jével az új évben kézbe kellene hogy kapja mindenki. Sikertörténetről beszél, de nyilvánvalóan nem megfelelő az előkészítés.  Épp ezért nem átlátható az sem, hogy hogyan tervezik majd ezt az egészet megcsinálni. Nem hozták nyilvánosságra az üdülési alapítvány és az Arago-csoport közötti elszámolást, és nem hozták nyilvánosságra azt sem, hogy kik vannak most a kuratóriumban. Tehát legyen teljesen tiszta, átlátható, világos minden, és akkor abban az esetben el tudnám fogadni a válaszát.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 192 igen szavazattal, 82 nem ellenében és 4 tartózkodás mellett elfogadta.)