MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. Hangzatos követelményként fogalmazódik kormánypári és ellenzéki oldalon: „Ne hamisítsátok meg az elhangzottakat!" - Tiszteletben tartva e felszólítást, próbálkozunk! A legutóbbi asszóikból szolidan „stilizálva" tallózunk.

Miért nem védik meg a munkavállalók alkotmányos jogait?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Az Alkotmánybíróság február 15-én megsemmisítette a 2010-es kormányváltás első intézkedéseinek azon rendelkezését, amelyet dr. Navracsics Tibor, dr. Répássy Róbert és dr. Rétvári Bence kezdeményezett, amely lehetővé tette, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőket szabadon, mindenféle ok és indokolás nélkül felmenthesse. Megállapította: az indokolási kötelezettség elhagyása sérti a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát és az emberi méltósághoz való jogot is. Igen, egyszerre öt alapvető jogot is sért ez a törvényi szabályozás, amelyet jogaink védelmezője, a fülkeforradalom győztese: önök hoztak. Kérdezem:

• Miért nem védik meg a munkavállalók alkotmányos jogait?
• Az Alkotmánybíróság döntésére tekintettel kívánják-e képviselői indítvánnyal, sürgősséggel helyreállítani azt a mérhetetlen kárt, amit okoztak, nem csupán a kormánytisztviselőknek, hanem a köztisztviselőknek is?
• Remélhetem, hogy az új alkotmányból nem fogják kihagyni a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát és az emberi méltósághoz való jogot, sőt kifejezetten rögzítik az indokolás nélküli elbocsátás tilalmát?

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormányzat minőségi cserék végrehajtására használta ezt a javaslatot. 850 fő az, aki az egész kormányzati állományból felmentésre került az elmúlt hónapokban – a háttérintézményekkel együttvéve –, az önök idejében ez a szám 14 ezer volt. Tehát hogy ki szervezett óriási leépítéseket és nagy elbocsátásokat aligha vitatható. És ön is tudja: amikor a szakszervezetek az egyik egyeztetés során bent jártak a minisztériumban, megkapták a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy ha bárki úgy érzi a tagjaik közül vagy azok közül, akiknek az érdekeit képviselik, hogy politikai okok vannak az elbocsátás mögött, ezt jelezzék, és ki fogjuk vizsgálni, mindegyiket egyenként. Egyetlen ilyen bejelentés sem érkezett.

– Arra is erre felhívnám a figyelmüket, hogy az Alkotmánybíróság döntése egyáltalán nem mondta azt, hogy vissza kell térni az 1992-2010 között hatályos szabályokhoz, hiszen - idéznék a határozatból - az államszervezet hatékony működése indokolhatja a közigazgatásban dolgozó tisztviselők felmentési lehetőségeinek könnyítését a korábbi szabályokhoz képest. Leszögezte Alkotmánybíróság azt is, hogy a közhivatal viseléséhez való jog nem jelenti a közhivatal viselőjének felmenthetetlenségét, és a törvényhozó széles szabadsággal rendelkezik a felmentési okok szabályozásában. Tehát másfajta szabályozás abszolút indokolt a következőkben – június 1-jétől –, amikor, mint korábban említettük, indítjuk az új köztisztviselői életpályamodellt: igyekszünk takarékoskodni, de úgy, hogy nyilvánvalóan kiszámítható legyen a mindnyájunkért, a köz érdekében dolgozóknak  az életpályája.

– A közpénzekkel jól kell bánnunk! Nem lehet szórni az ilyesfajta bérek terén sem. Persze lehet, hogy ezt szocialista fejjel nehéz megérteni, hiszen a múlt héten valamelyest a belső hierarchiájukat láthattuk meg, hogy önkormányzati szinten nokiás dobozok, miniszteri szinten viszkisdobozok, remélem, hogy Budai kormánybiztos úr eljut a cipősdobozos szocialistákig is előbb-utóbb a kormányzati takarékosság jegyében.

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! Önök 2010 májusában meghirdették a nemzeti együttműködés rendszerét, és ezzel egyidejűleg egy olyan törvényt hoztak, amivel a köztisztviselők alkotmányos jogait csorbították; öt alapjogot sértettek egyszerre. Ha már csak ezt az egy törvényt nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy az önök együttműködése nem ér semmit, hiszen sem a pártokkal, sem a szakszervezetekkel nem egyeztettek, és még a köztársasági elnök véleményét is figyelmen kívül hagyták.

– Államtitkár úr! Vereséget szenvedtek a jogállammal szemben, vereséget fognak szenvedni az alkotmány esetében is. Mert mi ezt az alkotmánytervezetet sem fogjuk tudni elfogadni. Számunkra ez az új, jogállamot tipró orbáni rendszer elfogadhatatlan, mint ahogyan az ön válasza is! (Szavazás. Az Országgyűlés 227 igen szavazattal, 91 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Intézkedések a bérmegállapodás végrehajtásának ellenőrzése és kikényszerítése érdekében?

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – 2010 őszén tárgyalások kezdődtek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a minimálbérről, a garantált bérminimumról és az átlagos béremelési ajánlásról. Az egyeztetések alapján a minimálbért 6,1 százalékkal, a garantált bérminimumot pedig 5 százalékkal kell emelni. Ajánlásként az Országos Érdekegyeztető Tanács 4-6 százalékos bruttó béremelést is megfogalmazott azzal, hogy ez elsősorban az alacsony- és középkeresetűek béremelésével jöjjön létre. A munkaadók ajánlását a munkavállalók elfogadták, a megállapodást a kormány is jóváhagyta.

– A kötelező legkisebb munkabér, a minimálbér és a garantált bérminimum összegét az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott konzultáció alapján, az ott létrejött megállapodásnak megfelelő tartalommal hirdette ki a kormány a 2010/337-es rendeletében. A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra. A kormányrendelet értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése esetén 2011. január 1-jétől 5 százalékkal, 78 ezer forintra emelkedik. A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma pedig 2011. január 1-jétől 5 százalékkal, azaz 89 500 forintról 94 ezer forintra emelkedik. A február elején napvilágot látott adatok azonban arra engednek utalást, hogy a munkaadók sok területen egyáltalán nem hajtottak végre béremelést. Így előfordulhatnak olyan esetek, hogy vannak állampolgárok, akik 2011. január 1-jétől a munkabéremelés hiányában hátrányosan jártak. Kérdezem:

• Milyen konkrét intézkedéseket tervez a kormány tenni annak ellenőrzésére, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban 2010 decemberében született megállapodást betartják-e a munkaadók?
• Szükségesnek tartja-e a kormány, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön a munkaadók érdekvédelmi szervezeteivel a bérmegállapodás végrehajtásának maradéktalan érvényesítése érdekében?

CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány megtett mindent annak érdekében, hogy az egykulcsos arányos személyi jövedelemadózásra való áttérés következtében a korábbi jövedelméhez képest senki se járhasson rosszabbul. Az eddig megtett lépéseket két részre kell bontanunk: egyrészt a közszférára, ahol a közhatalmi funkcióból fakadóan a kormány közvetlen hatást gyakorolhat a bérekre, másrészt a magánszektorra, ahol a kormány befolyása a bérekre jóval szűkebb, alapvetően közvetett jellegű. Nos, a közszférát nézve kiemelném, a költségvetési szférában olyan kompenzációs rendszert működtetünk, amelynek eredményeképpen nem csökken azok nettó havi járandósága sem, akik nem tudják érvényesíteni a családi kedvezményt. Az állami többségi tulajdonú társaságok esetében pedig a kormány bérgazdálkodási irányelvet fogadott el, amely minimális követelményként fogalmazza meg: azok számára, akiknek az adóváltozások esetleg negatív hatásokkal járnak, a társaságok béremeléssel ellentételezzék ezt a munkavállalóknak.

– Ami a magánszférát illeti: ott az Országos Érdekegyeztető Tanácsban 2010 decemberében kötött megállapodás és bérajánlás jelenti a garanciát. Egyfelől megállapodás született a minimálbérről és a garantált bérminimumról, másfelől 4 és 6 százalék közötti emelést tartalmazó bérajánlást fogadtunk el. A rendszer első elemét, a minimálbér és a garantált bérminimum szabályozását nézve a megállapodásnak megfelelően az országos minimálbér 73 500 forintról 78 ezer forintra való, tehát 6,1 százalékos, valamint a garantált bérminimum, ismertebb nevén a szakmunkás-minimálbér 89 500 forintról 94 ezer forintra történő, azaz 5 százalékos emeléséről a kormány rendeletben intézkedett. Ez lehetővé tette, hogy az érintettek kézhez kapott fizetése akkor sem csökken, ha nem tudnak gyermekkedvezményt érvényesíteni. A kormányrendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra, legyen az magánvállalkozás, állami tulajdonú társaság vagy éppenséggel költségvetési szerv. A kormánynak a munkaügyi ellenőrző hatósága útján megvan a törvényben biztosított joga arra, hogy akár bejelentés alapján, akár saját kezdeményezésre tételesen ellenőrizze a bérminimumok követését.

– A rendszer másik eleme, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban olyan 4 és 6 százalék közötti emelést tartalmazó bérajánlást fogadtunk el, amellyel a magánszférában is elkerülhető a nettó keresetek csökkenése. Jelezném: a munkáltatói oldal 9 résztvevője egyhangúan és különvélemény nélkül támogatta az ajánlást, amely kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a béremeléseket elsősorban az alacsony és közepes keresetűek körében indokolt koncentrálni, segítve ezzel az adóváltozások rövidtávon kedvezőtlen hatásainak ellentételezését. Az ajánlás az egész évre vonatkozik. Érvényesítését nagyban segíti, hogy 2011-ben mintegy 140 milliárd forinttal csökken a vállalkozások társaságiadó-kötelezettsége. Ez a forrás az érintett közel 260 ezer társas vállalkozásnál mind a bérek emelésére, mind a foglalkoztatás bővítésére lehetőséget nyújt. A kormány tehát itt is megtette saját maga hozzájárulását. Ennek ellenére számos helyről érkeznek hírek arról, hogy az új adórendszer következtében a magánvállalkozásoknál esetenként nettóbér-csökkenés történt. Ezért a kormány már felvette a kapcsolatot a munkaadók képviseleteivel, valamint a Gazdasági és Kereskedelmi Kamarával, hogy a magáncégek lehetőségeikhez mérten a lehető legteljesebb mértékben megfeleljenek az ajánlásban foglaltaknak. (A képviselő az államtitkári választ elfogadta.)

Mikor ér véget az M49-es elkerülő út kálváriája?

APÁTI ISTVÁN, (Jobbik): – A 49-es számú főútvonal jelenlegi forgalma mindennap jelentősen megnehezíti a mátészalkai, illetve a Mátészalka környékén élő emberek életét. Valamennyi gépjárműtípusból olyan mennyiség gáz áramlik át naponta a településeken, elsősorban, de nem kizárólagosan a Pátyod-Győrtelek közötti szakaszon, Kocsord egész területén, illetve Mátészalkán, hogy az gyakorlatilag már elviselhetetlen állapotokat idéz elő.

– A 2006 augusztusában Kocsord község önkormányzata által készített felmérés, forgalomszámlálás adatai szerint 24 óra leforgása alatt 7769 személygépjármű, 1389 kisteher-gépkocsi, 112 autóbusz, 953 különböző speciális teher-, nehéz- és vontatójármű, valamint 101 motorkerékpár, összesen mintegy 10 324 gépjármű haladt át a településen. Ráadásul Kocsord fekvéséből adódóan speciális helyzetben van, hiszen a tiszabecsi és a csengersimai magyar-magyar határ forgalma egyaránt átáramlik a településen, és tovább nehezíti a helyzetet, hogy a felmérés óta eltelt mintegy 4,5 esztendő alatt a helyzet csak tovább romlott.

- A 49-es számú főútvonal jelenlegi állapotában keskenynek és nyomvályúsnak minősíthető, ezáltal rendkívül balesetveszélyes. A közlekedési szabálysértések, sokszor közlekedési bűncselekmények tömkelegét megvalósító jórészt külföldi sofőrök naponta veszélyeztetik mindannyiunk, különösen a gyermekek és az idősek testi épségét és életét. A főútvonal melletti lakóingatlanok falazatai megrepedtek, falazatukban egyéb károsodások jelei is láthatók. Számottevő a zajártalom, ezért az ingatlanok forgalmi értéke jelentősen csökken. Egészen nyilvánvaló, hogy ha az M3-as autópálya oly módon épül meg a Jármi-Őr közötti szakaszig, hogy azt nem követi azonnal az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítése, akkor az autópályáról lezúduló forgalom szinte katasztrofális állapotokat fog a későbbiekben előidézni. Teljesen egyértelmű, hogy a helyzetet csak és kizárólag az M49-es számú elkerülő út Ököritófülpösig, sőt ha lehetséges, akkor Csengerig történő megépítése oldhatja meg, hiszen csak ily módon tehermentesíthető az előbb említett útvonal.

• Van-e esélyt arra, hogy az M49-es számú út legkésőbb 2012 végéig elkészülhet?
• Tervezik-e a nyomvályús főútvonal felújítását, illetőleg mikor kártalanítják a károsodott ingatlanok tulajdonosait?

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztérium államtitkár: – Képviselő úr! A 49-es számú főút menti települések lakóinak problémáját megértem, a tehermentesítést szolgáló autóút mielőbbi megépítését fontosnak tartom, előkészítése az eltelt két hónap alatt az ütemtervnek megfelelően haladt előre. A környezetvédelmi engedély beszerzésére 2012 első negyedéve előtt nincs lehetőség. A további tervezési feladatok, az engedélyes és a kiviteli terv készítése ezután kezdődhetnek el. Jelenleg csak a megvalósíthatósági tanulmány és a környezeti hatásvizsgálat készítésére van megkötött támogatási szerződés, ami hamarosan kiegészül az engedélyezési és a kiviteli tervek készítésének támogatásával. A forgalomba helyezés időpontja a legnagyobb kormányzati támogatás mellett is fél, legfeljebb egy évvel hozható előrébb, ami 2014-es átadást jelentene. A képviselő úr által kért 2012-es forgalomba helyezési időpont semmiképp nem tartható, felelős ígéretet erre nem tudunk tenni.

– Friss eredményként számolhatok be arról, hogy az M49-es autóút határmetszési pontjának kérdésében végre előrelépés történt. A közelmúltban lefolytatott egyeztetés eredményeként az a közös javaslat fogalmazódott meg, hogy az M49-es, illetve a 19/A út új nyomvonala környezetvédelmi okokból a Szamos folyó bal partján keresztezze az országhatárt. Ez a fejlemény nagyban kedvez a fejlesztés gyors előkészítésének.

– Különösen fontos lenne, hogy egyértelműen tisztázódjon az Ököritófülpös-Csenger szakasz nyomvonala. Tárcánk támogatja ugyanis, hogy a leghamarabb megépítendő szakaszok végpontja Pátyod és Csenger között legyen. Ezzel elérhetnénk, hogy a 49-es számú főút minden jelentős települési szakasza mentesüljön az átmenő forgalom terhei alól. A szatmári emberek a jelenlegi ütemterv szerint legkorábban 2015-ben vehetik használatba az M49-es elkerülő utat. A megrongálódott szállítási útvonalak helyreállítása és az érintett ingatlantulajdonosok kártalanítása természetesen a majdani beruházás keretében történik.

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Örülök annak, hogy három kérdésemből kettőre pozitív és előremutató választ adott, nevezetesen tervezik az utak felújítását, illetőleg a károsodott ingatlanok tulajdonosainak kártalanítását. Ezzel egyidejűleg nem vagyok nyugodt, hiszen az M3-as autópálya Őr és Jármi közötti szakasza jelenlegi információk szerint legkésőbb jövő év végére elkészül. És az előbb említettek szerint, ha nem követi ezt azonnal a gyorsforgalmi út kiépítése, hanem legalább három évet késik, akkor egyre több baleset fog előfordulni. És ha én az ön válaszát elfogadnám, akkor igent mondanék az egyre súlyosabb sérüléseket eredményező, sőt sokszor halálos kimenetelű balesetekre, és ha ezt tenném, akkor úgy érzem, hogy rosszul képviselem a választópolgárokat, rosszul képviselem a választókerületet, ezt pedig nem tehetem. Éppen ezért válaszát nem tudom elfogadni.(Szavazás. Az Országgyűlés 227 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Új Széchenyi-terv – a fenntarthatatlanság bebetonozása?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Orbán Viktor miniszterelnök egy hete azt mondta a beszédében: hozzá kell igazítani az országot a XXI. század követelményeihez és lehetőségeihez. Ma aligha van nagyobb kihívás a világban, mint az egymással összefüggő környezeti, energia- és szociális válság. Egy olyan korra kell felkészülnünk, amiben drága az energia, drága az élelmiszer, és minden más erőforrás is szűkösebbé válik. A terv szintjén még vannak támogatható programok, a pályázatok szintjén azonban kiderül, hogy mindez csak üres ígéret: az Új Széchenyi-terv valójában nem más, mint az ÚMFT átszínezése, az eddigi pályázatok szinte változatlan formában való kiírása. Hazai források szinte egyáltalán nem társulnak a programokhoz, a mezőgazdaságot pedig egy az egyben kifelejtették. A legtöbbet még a kis- és középvállalkozások érdekében tesz a program, de itt is nagyon keveset. Az igazán elkeserítő azonban az, ahogy a zöldgazdasággal bántak. Miközben gyorsforgalmi utakra még mindig százmilliárdokat szánnak, eltűnt az ÚSZT-ből 1200 kilométer vasút, a megújuló energiákra három év alatt alig 30 milliárd forint, energiahatékonyságra 10 milliárd forint sem jut. Ez elképesztően alacsony, különösen annak fényében, hogy korábban nemcsak zöld Széchenyi-tervről beszéltek sokáig, hanem százmilliárdos nagyságrendű épület-felújítási programokról. Nem kell ecsetelnem, hogy mekkora szükség lenne egy ilyen programra: a lehető legolcsóbban takarít meg fosszilis energiafelhasználást, csökkenti az importfüggőséget, miközben munkát ad az alacsonyan képzetteknek, az ÚSZT szerint is 90-100 ezer munkahely keletkezhetne ebben a szektorban. Nemzetgazdasági szinten egyszerűen nem létezik ennél jobb befektetés. Ennek kapcsán felvetődnek a következő kérdések:

• Hol van a beígért nagyszabású épület-felújítási program?
• Lesz-e még belőle valami, meddig hitegetik azokat, akik pályázni szeretnének?
• Lesz-e magánlakásokra is forrás?
• Megfontolták-e a források átcsoportosítását a kohéziós alapon belül akár a közlekedésből, akár máshonnan az energiahatékonyság javára, Ha igen, mennyit, és mikorra lehetnek új kiírások?
• Megfontolták-e, hogy a vállalkozásfejlesztési forrásokat koncentrálják annak érdekében, hogy ne leszállóágba került szektorokat építsünk tovább, hanem inkább a fenntartható gazdaság alappilléreibe, a megújuló energiákba, a közösségi közlekedési járműgyártásba, hulladékgazdálkodásba és más zöldszektorokba invesztáljunk?
• Össze kívánják-e hangolni az ÚSZT-t a vidékfejlesztéssel, mikor lesz Új Széchenyi vidékfejlesztési program, amely kihasználva a hároméves földmoratórium-hosszabbítást, át tudja alakítani a birtokszerkezetet, és új támogatáspolitikával egy fenntartható, a vidék népességmegtartó képességét javító irányba mozdítja el a magyar mezőgazdaságot?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány elkötelezett a zöldgazdaság fejlesztése mellett. Ha megnézi a Széchenyi tervet, akkor jól láthatja, hogy a zöldgazdaság-fejlesztési program az Új Széchenyi terv harmadik legerősebb programja, közvetlenül 140 milliárd forintnyi pályázati összeggel járul hozzá a környezeti állapot javításához, új munkahelyek létrehozásához. Csak néhányat említve a 2011. március 1-jén megjelenő, legfontosabb pályázatok közül: települési szilárdhulladék-lerakókat érintő rekultivációs programok kiterjesztése 10 milliárd forint értékben. Települési szilárdhulladék-lerakókat érintő, térségi szintű rekultivációs programok elvégzése 55 milliárd forint értékben. Megújuló energia-alapú térségfejlesztésre szóló pályázat 6 milliárd forinttal; helyi hő- és hűtési-energiaigény kielégítése megújuló energiaforrásokkal 10 milliárd forintos pályázati kerettel. Megújuló energia-alapú villamos energia, kapcsolt hő- és villamosenergia-, valamint biometán-termelés 12 milliárd forintos kerettel. Épületenergetikai fejlesztések megújuló energia-hasznosítással kombinálva 8 milliárd forintos kerettel. Tehát amint látható, sok pályázat nyílik meg, és nagyon sok forrással. Ám az Új Széchenyi-terv, akárcsak elődje, a nyitott tervezés elvére épül. A tervet és a hozzá kapcsolódó pályázatokat a vállalkozókkal, az önkormányzatokkal és a szakmai szervezetekkel együtt dolgoztuk ki, és együtt valósítjuk meg. A nyitott tervezés egyben azt is jelenti, minden további pályázati javaslatot és észrevételt szívesen veszünk. Ám az állam csupán a kezdeti, indító lépésekben segíthet, a zöldgazdaság valódi sikeréhez saját forrásait kockáztató, az ágazatban profitot látó és profitot termelő, innovatív vállalkozásokra van szükség.

JÁVOR BENEDEK: – Amit államtitkár úr elmondott, az lényegében azt mondja, hogy a magyar kormánynak nincsen fejlesztéspolitikája, a piac alakítsa ki a hazai gazdaság fejlődését, és ehhez nincs hozzászólnivalója a kormánynak. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk, pláne, hogy a kormány végül is elkölti ezeket a fejlesztési pénzeket. El lehet nevezni zöldgazdaság-fejlesztési programnak, de a valóságban ez semmit nem jelent, az említett 140 milliárd forint alapvetően hulladéklerakók felszámolását célozza. Én azt gondolom, hogy ez nem zöldgazdság-fejlesztés, ezt a választ nem tudom elfogadni. (Szavazás. Az Országgyűlés 220 igen szavazattal, 89 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

A közgyógyellátás is veszélyben van?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – A közgyógyellátás rendszerét 2006-ban alakította át az előző kormány azzal a céllal, hogy az olcsóbb gyógyszerek felhasználásának irányába terelődjön el a piac. A közgyógyellátást jellemzően az idős, rossz szociális helyzetű, gyakran több betegséggel küzdő emberek igénylik, akiknek minden forint számít. Mivel az idei évi költségvetésben nem emelték a közgyógyellátás havi keretét, sőt a közgyógyellátás éves előirányzatát több mint 7 százalékkal csökkentették, egyértelmű, hogy rosszabbul fognak járni. Félő azonban, hogy még tovább csökkentik, csökkenthetik a támogatás összegegét. Kérdezem ezért:

• A bejelentett megszorítások révén milyen mértékben csökken a gyógyszerkassza?
• Lefaragása miként érinti a közgyógyellátás rendszerét?
• Milyen további csökkentések várhatóak még a közgyógyellátás előirányzatában?
• A reformok - idézőjelbe téve - milyen változásokat okoznak majd a közgyógyellátás területén?
• Mibe fog kerülni a betegeknek?
• És végül: a gyógyszerek esetleges megdrágítása mennyivel fogja megnövelni a betegek állapotának romlásával - ami ebből következhet - a kórházi kezelések költségét?

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Csodálkozom, hogy ön csak most aggódik az idősek, a rossz szociális helyzetű, betegséggel küszködő emberekért. Önök, szocialisták miért nem aggódtak akkor, amikor a Gyurcsány-kormány 2006 után szétverte a szociális, az egészségügyi és az oktatási rendszert? Miért nem mert felállni a parlamentben az ön párttársai közül senki? Csak most hangoskodnak, az elmúlt nyolc évben nem tették, nem tiltakoztak például az ország eladósítása ellen. Miért nem aggódtak az idős betegek miatt az elmúlt nyolc évben? Ön miért nem állt föl akkor, amikor a Gyurcsány-kormány idején a közvetlen betegellátásból megközelítőleg 250 milliárd forintot, az egészségbiztosításból pedig majdnem 400 milliárdot vettek el? Akkor sem ön, sem más szocialista képviselő nem aggódott az idősek, a rossz szociális helyzetű, betegséggel küszködő emberekért.

– Képviselő úr! Az önök által kifosztott és káoszba taszított egészségügynek lett az áldozata a közgyógyellátás is, ahogy ennek eredményeként növekedtek a betegek terhei, hosszabbodtak a várólisták, elvándoroltak az orvosok és szakdolgozók, és lepusztult a teljes infrastruktúra. Ezt hagyták önök maguk után.  És most ön föláll, és jó példaként bemutatja a közgyógyellátás 2006-os átalakítását. Az ön szavai ugyanúgy nincsenek köszönő viszonyban a valósággal, ahogy ez elmúlt években sem voltak. Az ÁSZ-jelentés szerint 40 százalékkal, azaz több százezer fővel csökkent az ellátásban részesülők száma. Ráadásul a hátrányos helyzetű településeken rontotta a szociális rászorultság elvének érvényesülését. Ez a közgyógyellátás példaértékű átalakítása volt ön szerint? Nem, tisztelt képviselő úr, nem! Ez megszorítás, az emberek megsarcolása. Ezt tették önök! Az Állami Számvevőszék jelentése azt is tartalmazza, hogy az önök törvényi szabályozása átláthatatlan. Eltérőek a hozzájárulás feltételei, és a rászorultsági elv is eltérően érvényesül a településeken és a különböző jogcímenként. A számvevőszéki jelentés szerint a közgyógyellátási rendszer bonyolultan drágán, hosszú átfutási idővel működik.

– Képviselő úr ilyen előzmények után kérdezi a jelenlegi kormánytól, hogy veszélyben van-e a közgyógyellátás? Megnyugtatom, nincs veszélyben. A nemzeti együttműködés kormánya elsősorban felelősségteljes gazdálkodást és rendet tervez, nem pedig megszorításokat, hiszen azokból önöktől már rengeteget kaptunk. Mivel az egészség egy nemzet haladásának alapja, szükségesnek tartjuk a közgyógyellátási rendszer Semmelweis-tervben foglaltak szerinti megszilárdítását. A közgyógyellátási rendszerben szükséges a hozzáférés településenkénti különbségeinek megszüntetése, a jogosultsági eljárás egyszerűsítése, a rendelhető gyógyszerek körének felülvizsgálata és a szociális rendszerrel való harmonizálása.

– Képviselő úr! Az önök által szétvert közgyógyellátási rendszer újjáépítése hosszabb folyamat, amelynek első lépései már 2011-ben elkezdődnek. Nagy előnye a kirajzolódni látszó új koncepciónak az egészségtudatos életmód hangsúlyozása. Szemléletváltás szükséges, a mozgásnak, a sportnak, az egészséges életmódnak a hangsúlyosabbá tételével sikerülhet elérni, hogy a gyógyszerek szedésére valóban betegségek kezelése, gyógyítás esetén kerüljön sor. Az Új Széchenyi-tervben megfogalmazottak alkalmazásával elérhető, hogy hazánk felzárkózzon az Európai Unió vezető országaihoz, és ebben jelentős segítséget jelent, hogy az új minisztériumi struktúrának köszönhetően a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban az egészségügyi és a szociális ágazat együttműködése biztosítható.

GARAI ISTVÁN LEVENTE: – Hát, ez egy borzalmas válasz volt! Ha klasszikusokat idézhetnék, akkor mondhatnám azt is, hogy pofátlan. Ha már az állandó visszatekintgetés helyett azt elmondta volna az államtitkár úr, hogy önök mit akarnak csinálni a nagy mellébeszélés helyett, akkor elmondhatta volna azt, hogy az az ÁSZ-jelentés is, amit már nem a szocialista kormány által delegált ÁSZ készített, szó szerint azt írja, hogy a gyógyszerkassza a jelenlegi helyzetében rengeteg feszültséget okoz. Ön, mint kiváló és – gondolom – nagyszerű egészségügyi szakember  most újra megsértette azokat az embereket, a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és az orvosokat, amikor azt említette, hogy majd önök elérik valamilyen, ki tudja, milyen eszközzel, hogy az emberek, a betegek csak akkor szedjenek gyógyszert, amikor valóban betegek. Tájékoztatom önt, mint gyakorló orvos, meg aki azért a betegek környékén is forgolódik, hogy a betegek nem szednek csak azért gyógyszert, hogy ön egy ilyen kritikátlan, pofátlan választ adhasson! (Szavazás. Az Országgyűlés 215 igen szavazattal, 88 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

A vasúti kábellopás területén a helyzet változatlan?

KORONDI MIKLÓS, (Jobbik): – Kábellopások miatt késtek a vonatok a Budapest-Győr-Hegyeshalom, a Budapest-Miskolc vonalon, valamint három helyen Fejér megyében. Az egész ország felháborodik ezeken az eseményeken, azonban a felháborodás a jogalkotók és a jogalkalmazók magas ingerküszöbét nem éri el, mivel nem történik semmi a tűrhetetlen helyzet megoldása érdekében. Ezek a cselekmények nyilvánvalóan önmagukban nemcsak rongálásnak, lopásnak, vagyon elleni károkozásnak minősülnek, hanem a vasútüzem biztonságát is nagymértékben veszélyeztetik. A cselekmények nagyobb többsége, mintegy kétharmada közvetve, illetve közvetlenül is veszélyeztette a vonatközlekedés biztonságát, jelentős forgalmi zavart, késéseket okozva a személyszállító és teherszállító vonatok közlekedése során. A legnagyobb probléma az, hogy a rendőrségi vizsgálatok lefolytatása után legtöbbször a nyomozás megszüntetéséről szóló határozat érkezik. Az előző kormány csak látszatrendet teremtett. Van törvény, kormányrendelet, fémkereskedelmi hatóság, engedélyezett kereskedelem, nyilvántartott kereskedők s a többi, csak rend nem lett. Hiányzik a valóságos ellenőrzés a kereskedőknél. A megélhetési elkövetőt, ha egyáltalán elfogják, legfeljebb szabálysértéssel vagy rongálás vétségének elkövetésével büntetik.

– Két héten belül érezni fogják az emberek, hogy javul a közbiztonság, - ígérte bemutatkozásakor Pintér Sándor belügyminiszter. A két hét letelt, de a vasúti kábellopás területén semmilyen javulás nem történt. Kérdezem: 

• Mit kíván tenni a kormány, és mikor ébred fel a jogalkotás, - avagy a vasúti kábellopás területén a helyzet változatlan marad?

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A rendőrség évről évre több, a vasúti közlekedés biztonsága ellen irányuló bűncselekményt derít föl. A 2010-es évben a felderítés eredményessége 30 százalékkal haladta meg a 2009. évi adatokat. A színesfémekre elkövetett bűncselekmények nagy száma, illetve azok kiemelkedő nemzetgazdasági súlyára tekintettel már hatályba lépett a büntető törvénykönyv módosítása, amely a lopás, a rongálás és az orgazdaság alapeseti tényállásait szigorítja. Ezek most már bűntettnek minősülnek, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Szigorodtak a közérdekű üzem működésének megzavarása bűncselekményre vonatkozó jogszabályok is, továbbá a jogalkotó a bűncselekmény előkészületét is büntethetővé tette 2 évig terjedő szabadságvesztéssel.

– 2010. szeptember 13-17. közötti időszakban fémlopást megelőző akciósorozat került végrehajtásra a vasúti infrastruktúra védelmében. Az akciósorozat keretében a rendőrség országos szintű fokozott ellenőrzéseket hajtott végre, amelyben a rendőrség mellett részt vettek a társhatóságok is. Az akció ideje alatt 608 esetben került sor telephelyek ellenőrzésére, a feladatokat 1044 rendőr 414 szolgálati járművel hajtotta végre. A rendőrhatóság 33 esetben 38 fővel szemben foganatosított személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket. A közös ellenőrzések során a vámhatóság munkatársai két illegális fémkereskedelmi telephely üzemeltetőivel szemben kezdeményeztek eljárást, a szükséges lefoglalások foganatosítása mellett, valamint további négy esetben indítottak eljárást fémkereskedelmi szabályok megsértése miatt. Az akció során közel négy tonna  bűncselekményből származó színesfém került lefoglalásra.

– A Budapest-Győr-Hegyeshalom vonalon, a MÁV által szervezett fegyveres és gépkocsis biztonsági őrség teljesít már szolgálatot. Tevékenységüknek köszönhetően 2010. évben 75 esetben 143 fő kábeltolvaj elfogása vált lehetővé. A vasúttal összefüggő bűncselekmények hatékonyabb felderítése, megszakítása és visszaszorítása érdekében a MÁV Zrt. együttműködési megállapodást kötött az Országos Rendőr-főkapitánysággal, amelynek tartalmát a felek évenként aktualizálják.

KORONDI MIKLÓS: – Államtitkár úr: a Jobbik véleménye szerint kábellopás olyan súlyos bűncselekmény, amely kimeríti a közüzem veszélyeztetése és a terrorizmus egyes tényállási elemeinek a fogalmát is. A mai napon is például egy kilométer telefonkábelt loptak el. A Jobbik törvénymódosítást fog megfogalmazni a büntetési tételek szigorítása, a színesfém-kereskedelem ellenőrzése, a cigánybűnözés felszámolása érdekében. Javaslatot teszünk egy önálló új tényállás kidolgozására is, amely védelmet jelenthet nemcsak a közlekedési információt hordozó, hanem valamennyi eszköz védelmére is. Ehhez képest a válasz kevés volt, nem elfogadható. (Szavazás. Az Országgyűlés 223 igen szavazattal, 78 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Nyertesek és vesztesek, mi az oka és hatása az egykulcsos adórendszernek?

TUKACS ISTVÁN, (MSZP): – Azoknak a nevében interpellálok most, akik ebben az évben az első fizetési napon kevesebbet találtak a borítékjukban. Sokan vannak ezek az emberek, a közszférában többen, mint a foglalkoztattak 50 százaléka. És ha rápillantunk a vállalkozások világára, akkor azt látjuk, hogy ott sem más az arány. A közszférában nagyjából a munkavállalóknak a fele volt kénytelen a munkavállalójához fordulni írásban kérelemmel, hogy ne keressen kevesebbet, mint az elmúlt évben. A versenyszférában is hasonló, a helyzet, csak ott nem tudnak kérelemmel fordulni a munkáltatójukhoz, sajnos. Amikor ennek az adótörvénynek folyt a vitája, mi mindezekre felhívtuk a figyelmet. Nem lehet mondani, hogy nem szóltunk. Beszéltünk arról, hogy ez az adórendszer igazságtalan, mert veszteségeket okoz nagyon sok embernek. Ez bebizonyosodott. Nagyon sokan jártak nagyon rosszul.

• Mi ennek az oka?
• Mennyiben van köze a versenyképességnek ahhoz, ha ennyi ember jár rosszul egy adórendszerrel, és mennyiben élénkíti a gazdaságot az, ha kevesebb pénzt tud fogyasztásra költeni?
• Mi ennek az önök által elfogadott adórendszernek az értelme?
• Mi annak az adórendszernek az értelme, ahol ennyi ember rosszabbul jár?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarországon az egykulcsos arányos személyi jövedelemadó-rendszerrel megtettük az első lépést, és talán a legfontosabb lépést, hogy az adórendszer ne büntesse azokat, akik többet dolgoznak. Az arányos, egykulcsos és a családi helyzetet figyelembe vevő személyi jövedelemadó a legelemibb és legtisztességesebb adóelvet szolgálja: mindenki saját képessége szerint adózzon. Az alacsonyabb jövedelmű ennek megfelelően kevesebbet, a magas jövedelműek ennek megfelelően többet fizetnek. De, mindenki fizet adót, a jövedelmével pontosan egyenes arányban. Ez az adórendszer teljesítményre ösztönöz, hiszen többletmunkával elért magas jövedelemből nem vesz el aránytalanul többet az állam, így megéri többet dolgozni. És ez az új adórendszer a családokat is támogatja. Továbbra is hangsúlyoznám: nem a szociális egyenlőtlenségek kezelésének eszköze. Nem azért adózunk, hogy adóinkat az állam különböző szempontok szerint szétossza a társadalom tagjai között, aztán még meg is köszönjük az államnak, hogy volt oly kegyes, hogy a mi adóinkból valaki másnak vagy nekünk adtak. Ez egyébként a diktatúra logikája: elveszem valakinek a pénzét, és odaadom másnak, utána pedig tapsvihart kérek érte. Így működik a szocialista logika, és eszerint ezt a logikát kéri rajtunk számon.

– Úgy gondolom, hogy azért adózunk, mert adóinkért cserébe közjavakat várunk, olyan közjavakat, amelyeket egyenként nem tudnánk előállítani. És könnyű belátni, elvileg közjavakból mindenki azonos mértékben fogyaszt, ugyanakkor nagyon jól látható, hogy az egykulcsos adórendszer mellett is az, aki többet keres, többet fizet ugyanazokért a közszolgáltatásokért. Ezért mondom, az egykulcsos adórendszer arányos is, igazságos is. Természetesen a kormány tudatában van annak, hogy a magánvállalkozásoknál esetenként nettó bércsökkenés is előfordulhatott. Éppen ezért, a kormány felvette a munkaadói szervezetekkel a kapcsolatot annak érdekében, hogy a 4 és 6 százalék közötti béremelésre vonatkozó ajánlás megvalósuljon.

TUKACS ISTVÁN: – Önök egykulcsos adórendszert vezettek be, mi pedig a többkulcsos mellett érvelünk. Azok nevében, akiknek egy gazdasági élénkülés reményében kell elszenvedniük a veszteséget.  Államtitkár Úr! Ön azt állítja, hogy aki többet dolgozik, annak több marad. Én pedig azt állítom, hogy a jelenlegi állapot szerint, aki ugyanannyit dolgozik, attól önök elvesznek! Elfogadhatatlan! (Szavazás. Az Országgyűlés 214 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Bartha Szabó József