MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Mennyibe kerül a szemfényvesztés?

LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): – Szájer József európai parlamenti képviselő, az új alkotmányt előkészítő konzultációs testület vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a készülő új alkotmány előkészítésével kapcsolatban minden választópolgárnak eljuttatnak egy 12 kérdésből álló kérdőívet, amely révén véleményt nyilváníthatnak. A valóságban tehát a kormány nevében az emberek pénzéből küld levelet minden választópolgár részére, bár kijelentette: a kezdeményezés a postai költségeken kívül nem kerül többe az államnak.

– De nem csak ez a baj! Államtitkár úr! Az ön minisztere korábban úgy nyilatkozott, hogy az alkotmányozás nem valósulhat meg mély társadalmi közmegegyezés nélkül. Amennyiben önök valódi társadalmi párbeszédet kívánnának folytatni, akkor nem söpörték volna le indoklás nélkül az asztalról a Magyar Szocialista Párt által az Országgyűlésnek két ízben is benyújtott javaslatát, amely az új alkotmány valódi társadalmi egyeztetéséről szól. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy egy Fidesz-alkotmány van készülőben. Sem az ellenzék, sem a választópolgárok véleményére nem kíváncsi. A kérdések nagy része végtelenül naiv, nem áll szoros kapcsolatban az alkotmánnyal, és nem alkalmas arra, hogy ezeken a válaszokon keresztül megismerjük az emberek valódi véleményét. A kiküldött kérdőíveket ezért csupán PR-akciónak tekintjük. A feldolgozásra szánt idő olyan rövid, hogy a kiértékelés, már ha ezt komolyan venné valaki, szinte lehetetlen. Ez is azt bizonyítja, hogy valójában nem kíváncsiak a társadalom véleményére. Államtitkár úr!

• Ön valóban társadalmi egyeztetésnek tartja a most zajló folyamatot?
• Valóban úgy érzi, hogy a kiküldött naiv kérdőívek révén megtudható az emberek véleménye az alkotmányozásról?
• Összesen hány példányban küldték meg a kérdőíveket, és mennyibe került ez az önök PR-akciója az adófizetőknek?
• Kinek a feladata azoknak a visszaérkező kérdőíveknek a feldolgozása, rögzítése és értékelése, hogy ez valóban, ha egyáltalán önök ezt komolyan veszik, hitelesnek mondható legyen?

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Kicsit furcsa, hogy pont az az MSZP hiányolja az egyeztetést az alkotmánnyal kapcsolatban. Nyolc évig önöktől mást sem hallhattunk önöktől, mint hogy milyen fontos a parlamenti politizálás és amikor itt van a lehetőség arra, hogy egy hónapig szinte csak és kizárólag az alkotmányról vitatkozzunk, beszéljünk, cseréljünk eszmét, akkor önök kivonulnak. Önöknek be kellene nyújtaniuk a saját javaslatot, és itt kellene megvédeni a vitában. Ez lenne az első lépés ahhoz, hogy nagyobb fokú egyeztetést követeljenek, és nem egy hónapig valamilyen trópusi adóparadicsomban kihelyezett frakcióülést tartani, miközben a parlamenti fizetésüket is felveszik.

– A konkrét kérdésre rátérve: összesen 8 098 310 háztartásba juttattuk el a kérdőíveket, bízom benne, hogy önök is megkapták. Alapvető jogokkal és kötelezettségekkel, az államadóssággal, a közbeszerzések terén az off-shore cégek lehetőségeivel, a határon túli magyarsággal, a környezetvédelemmel, a termőfölddel, a vízkészlettel vagy a tényleges életfogytiglani börtönbüntetéssel kapcsolatos igen fontos kérdések szerepelnek rajta.

– Mennyi az ára? Mivel nem külföldi, vagy offshore helyeken bejegyzett székhelyű cégeket alkalmazunk, ezért 40 százalékot meg tudunk spórolni az árából. 150 forinthoz képest, kilencven forintba kerül fejenként. Két húszasba és egy ötvenesbe! Ön szerint ez túl sok pénz ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben az emberek véleményét kikérjük, s megtudjuk, hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz.

– Képviselő asszony! Amikor ön arról dönt, hogy elfogadja vagy nem fogadja el a válaszomat, akkor arról is dönt, hogy megér-e az MSZP-nek fejenként 90 forintot az emberek szabadon kifejtett véleménye az alkotmányozással kapcsolatban. Azt kérdezem tehát: megér-e önnek 90 forintot az emberek véleménye vagy sem?

+

LAMPERTH MÓNIKA: – Szégyen! Ahelyett, hogy tisztességes választ adott volna, ahelyett, hogy korrekt választ adott volna a korrekt kérdésre, vádaskodik. Vádaskodik akkor, amikor az MSZP egészen világosan megmondta, hogy melyek azok a feltételek az alkotmánymódosítás, a törvénymódosítás tekintetében, amiben garanciát lát arra, hogy valódi társadalmi támogatottság legyen egy alkotmány mögött, abban természetesen részt vennénk. Ehelyett megpróbálta úgy beállítani, mintha a Magyar Szocialista Párt indoklás nélkül mondta volna azt, hogy a Fidesznek ebben az alkotmány-előkészítésében nem vesz részt. Lehetetlen elfogadni a válaszát.

(Szavazás: az Országgyűlés 182 igen szavazattal, 58 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Hogyan fékezhetők meg a gyógyszerellátást veszélyeztető törvénytelen marketingakciók?

HEINTZ TAMÁS (Fidesz): – 2010. december 20-án fogadta el az Országgyűlés az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyben többek között a gyógyszertárak alapítását, működtetését a kormányprogramnak megfelelően szabályozza. Ennek lényege az volt, hogy a korábbi, szocialista kormány által válságba juttatott hazai gyógyszerellátás ismét biztonságos és gazdaságos formában, nemzeti hatáskörben maradva működjék. A törvény szabályozta a tisztességtelen versenyelőnyre szert tevő patikákat is úgy, hogy a betegek – vásárlók – ajándékozását megtiltotta. Eszerint a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek forgalmazásával kapcsolatban semmilyen kedvezmény nem adható, a társadalombiztosítás által nem támogatott gyógyszerek esetében pedig az árkedvezménytől eltérő kedvezmények csak a gyógyszertárban nyújtott gyógyszerészi gondozás igénybevételére használhatók fel.

– Ezek után meglepő, hogy három dél-alföldi megye gyógyszerészei is tudomást szereztek arról, hogy Csongrádon és Szegeden több patikában tovább folytatódik, sőt új erőre kapott a betegek törvénybe ütköző megajándékozása. Van olyan gyógyszertár, ahol toborzás folyik, új, tartós plasztikkártya kiadásához gyűjtik az adatokat, amelynek felhasználása március 15-étől lehetséges. Létezik a „ne kérj szatyrot" akció is, amikor – szintén személyi adatok megadása után – a beteg kupont kap, azzal sorsoláson vesz részt, amelyen wellness-hétvégét vagy akár vibrációs tréninget is nyerhet személyi edzővel. A legszebb azonban egy csúszómászóról elnevezett szegedi patika ajánlata, íme szó szerint: „Ha ön rendszeres patikalátogató, kérje egészségkönyvünket! Önnek minden hónapban ingyenes mérést biztosítunk a gyógyszerészi gondozás jegyében. Ezért önnek 10 forintért a partnercégeink segítségével egy kiló kristálycukor vagy Domestos jár."

– Államtitkár úr! Az elmondottakból úgy tűnik, néhányan nem veszik komolyan a törvényeket, nem veszik komolyan a betegek érdekét; vannak, akik még mindig azt hiszik, hogy ez egy következmények nélküli ország. Ha ez folytatódik, további patikák mennek csődbe, és további ellátatlan területek alakulnak ki az országban, nagyon sokaknak nagyon messzire kell majd utazniuk gyógyszerükért. Államtitkár úr!

• Mit kíván tenni a tárca, hogy a további jogsértéseket megakadályozza?
• Elegendőnek tartja-e az Országos Tisztifőorvosi Hivatal infrastruktúráját ahhoz, hogy megfelelő legyen az ellenőrzés?
• Nem tartja-e szükségesnek, hogy a patikákban az ajándékozás minden formáját megtiltó jogszabály lépjen életbe?

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A nemzeti együttműködés programjával összhangban az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény részeként tavaly decemberben került sor az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítására. Ennek során pontosítottuk és egyértelművé tettük a közfinanszírozott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök egységes fogyasztói árára és betegek által fizetendő térítési díjára vonatkozó korábbi rendelkezést. Erre azért volt szükség, hogy megszűnjön az a törvény szellemiségét kijátszó patikai gyakorlat, amely szerint az egységes térítési díj ellenére vényenként 100–200–300 vagy akár 500 forintot térítettek vissza. Ez a gyakorlat egyfelől sok esetben indokolatlan gyógyszervásárlásra ösztönzött, és a gyógyszerforgalom olyan átcsoportosulását eredményezte, ami tovább rontotta a vidéki, kis forgalmú gyógyszertárak működési feltételeit.

– A gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításával jelentősen megváltoztattuk a patikákban alkalmazható marketingszabályokat. A gyógyszerek esetében - beleértve a közfinanszírozott és a nem támogatott gyógyszereket is - mindenféle ajándékozás lehetőségét megtiltottuk. A nem támogatott gyógyszerek esetében azonban nincs hatályban sem az árra, sem az árrésre vonatkozóan hatósági jellegű szabályozás, így az általános árkedvezmény adását a szabályozás lehetővé teszi. Egészségpolitikai célkitűzéseinknek megfelelően a nem támogatott gyógyszerek vásárlásához kapcsolódóan a gyógyszertár gyógyszerészi gondozást nyújthat, amelynek részletes szabályait miniszteri rendelet rögzíti. A gyógyszereken és a gyógyászati segédeszközökön felül a gyógyszertárakban értékesíthetők olyan egészségügyi célra felhasználható termékek is, étrend-kiegészítők például, amelyeknek gyógyszertáron kívüli forgalmazása lehetséges. Ezeknek a termékeknek a forgalmazása az új szabályozás értelmében a gyógyszertár egészségügyi feladata, azonban sem az árképzésüket, sem az alkalmazható marketingeszközöket illetően nincs módunk arra, hogy erre speciális, a kereskedelmi egységektől eltérő patikai szabályok legyenek hatályban.

– Szeretném azonban hangsúlyozni: a gyógyszer-gazdaságossági törvény január óta rendelkezik arról is, hogy a személyi jogra vonatkozó engedélyt vissza kell vonni, ha a gyógyszertárban a marketingszabályokat ismételten megszegik. Ez egy nagyon kemény rendelkezés. A szabályozás széles körű konszenzussal született, és álláspontunk szerint egyértelmű. Ennek ellenére a bevezetés óta az államtitkárságra is több jelzés érkezett, hogy egyes gyógyszertárakban vonakodva vezetik be az új szabályokat, és a hatályos szabályozással ellentétes vagy a törvényalkotói szándékot kijátszó gyakorlat alakult ki. Ezért elkezdtük egy miniszteri rendeleti szintű részletes szabályozás kidolgozását. Ennek a munkának a részeként tekintjük át, ha esetleg szükséges, akkor pontosítjuk a marketingszabályok betartását ellenőrizni hivatott szakhatóság jog- és feladatkörét, beleértve a szankcionálást is.

– Mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a törvényi előírásoknak a mindennapi patikai gyakorlatban érvényt szerezzünk. Emellett azonban a szakmának önmagának képesnek kell lennie szabályozni magát. Ezt a célt szolgálja az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvény módosítása is, amely helyreállítja a Gyógyszerészi Kamara etikai, normaállítási, ellenőrzési és szankcionálási jogát. Ezek a változások a gyógyszerészeknek nemcsak lehetőséget adnak a jogszabályokat, szakmai előírásokat vagy etikai normákat sértő gyakorlat felszámolására, hanem egyben kötelezik is őket arra, hogy a normáikat és közösségeiket újraalkotva mihamarabb olyan gyakorlatot alakítsanak ki, amely a betegek és a társadalom érdekét elsődlegesnek tekinti.

HEINTZ TAMÁS: – Államtitkár úr! A válaszát elfogadom. Mégis kérem, hogy a jövőben szigorúan – nyilván a majd megalakuló szakmai kamarákkal együtt – szíveskedjenek ezt a helyzetet fokozottan figyelni, mert ez már valóban nem egy következmények nélküli ország.

Meddig hitegeti még a kormány a szociális katasztrófa szélén táncoló embereket?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): - A kormány egyik leghangosabb és legzengzetesebb ígérete a tavalyi választásokat követően az volt, hogy megteremti azokat az adósságkezelő intézményeket, elsősorban a nemzeti eszközkezelő társaságot, amelyek az adósok új életkezdéséhez segítséget adnak, s elejét veszik a tömeges hajléktalanná válásnak. Az elérhető nyilvános adatok viszont egyre rémisztőbb képet vizionálnak a 100 ezer otthontalan devizahiteles országáról. Mindezt súlyosbítják: a nem teljesíthető hiteleknél a fennálló állomány meghaladja a fedezetek hitelbiztosítási értékét. A válság óta nagyjából 13 százalékos ingatlanáresés következett be. Az átstrukturált jelzáloghitelek közel felénél ebben a félévben lejár a könnyített törlesztési teherrel járó időszak. A hitellel rendelkező magyar háztartások adósságszolgálata a legmagasabb. A legszegényebb háztartások esetén a jövedelemarányos törlesztőrészlet 30-40 százalék közötti. A kilakoltatási moratórium hosszabb távon a szociális problémákat nem képes kezelni. Az elmúlt 9 hónapban számtalan, soha meg nem valósuló, kiszivárogtatva is csak átgondolatlan ötletnek titulálható megoldásról hallottunk. Teljesen hiteltelenné vált mára mind az adósok, mind egy jól működő, az állami bér- és szociális lakásprogramban hívők számára a kormány valódi elhivatottsága. E tények alapján halaszthatatlanná vált, hogy a nagyvonalú ígéreteket a kormány valódi tettekre váltsa.

- Az LMP-nek elfogyott a türelme! A nehéz helyzetbe került állampolgárok számára az új életkezdést biztosító államba és társadalomba vetett hittel rendelkező embereknek pedig a hite fogyott el a kormány valós és elkötelezett, hiteles politikája iránt. Kérdezem:

• Meddig hitegeti még a kormány a szociális katasztrófa szélén táncoló embereket?

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ez a kérdés hétről hétre szerepel a parlament napirendjén, és azt gondolom: így helyes, hiszen a család, egy egyén létbiztonságának az egyik legfontosabb alapja a lakás, a lakhatás. Nem lehetünk nyugodtak addig, amíg több tíz- vagy több százezer magyar honfitársunk fölött lebeg a törlesztő-részletek magas volta és a lakás elvesztésének réme.

– Képviselő úr! Hadd nyugtassam meg önt, és a nehéz helyzetbe került lakókat is: a kilakoltatási moratórium, meghosszabbításra fog kerülni, tehát senki nem fog olyan szociális helyzetbe kerülni, hogy jelzáloghitele miatt az utcára kerüljön. Mondom ezt annak tekintetében is, hogy tudjuk jól: ez a kilakoltatási moratórium nem a tökéletes és nem a jó megoldás hosszú távon. De, még egy ilyen ideiglenes megoldás is jobb annál, mint egy elkapkodott, túl gyors és nem pontosan körülírt intézkedési csomag.

– Tárgyalások folynak a mai nap is. Fő elvének tekintjük, hogy minden fél, az állam, a bank és az adós egyaránt vállaljon a terhekből, mert nem jó az, ha bármelyik fél úgy érzi, hogy kikerül a felelősség terhe alól, az elmúlt időszak hibás politikájának köszönhetően. Célzott segítségre van szükség, hiszen különbség van a forint, a devizahitel, illetve már a hitelszerződésüket elvesztő lakosok tekintetében. Külön problémát jelentenek azok, akik még tudnak fizetni, de egyébként már a fizetési képességüknek a határán vannak. A korlátozott pénzügyi keretek között a leginkább kiszolgáltatottakat, a legnagyobb veszélyben lévőket kell elsősorban segíteni. Nagyon fontos része ennek az intézkedésnek, hogy a lakáspiac éledjen újjá. Komplex megoldásokat kell keresni, és azt tudom mondani, hogy ezek a tárgyalások folyamatban vannak. A gazdaság helyreállítása, a munkahelyek teremtése az, amely hosszú távon ezt a dilemmát megoldja. Most az összes intézkedés, amit a kormány hozott és hoz, ez irányba megy!

VÁGÓ GÁBOR: – Államtitkár úr! Ön nem mondott most semmit! A fizetési képesség határára lökték az embereket, hiszen – a legújabb statisztikák szerint – a harmadik és negyedik jövedelmi ötödben, tehát a középosztályban a 60 százaléka az embereknek rosszul járt az adóváltozással. Pont ez az a középosztály, amely felvette a devizahiteleket, és önök azok, akik elvették tőlük a pénzeket, még rosszabb helyzetbe sodorva őket. A kilakoltatási moratórium – mindannyian tudjuk – csak jegeli a problémát, de önök még megoldási kísérletet sem mutatnak. Érthető tehát, hogy nem tudom elfogadni a válaszát.

(Szavazás: az Országgyűlés 184 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Milyen mértékben kell romlani ahhoz,
hogy növekvő munkaerőhiány érdemi lépésekre készteti a kormányzatot?

GYENES GÉZA, (Jobbik): – „Rezidens ügyelet az idegsebészeten. Elegendő-e a rezidens mellé rendelt szakorvosi felügyeletet telefonon biztosítani?" címen fogalmazta meg a sajtó az aggályait egy Szent János kórházi eset kapcsán. Mi is történt valójában: egyedül hagytak egy nemrégen végzett, szakmai gyakorlattal még nem bíró kezdő orvost, vagy ahogy nevezik: rezidenst, a fővárosi Szent János Kórház idegsebészeti osztályán szilveszter másnapján. Aznap a régió összes betegére nézve a Szent János Kórház biztosította az akut idegsebészeti ügyeletet, azaz oda kellett bevinni azokat az eseteket, amelyeknek a diagnosztizálása, esetenként az életmentő beavatkozások elvégzésére komoly szakorvosi képesítést, gyakorlatot feltételez. Annak ellenére, hogy a rezidensnek módjában állt telefonon konzultálni vagy akár az intézménybe behívni az otthonában készenlétező és a rezidens felett adott alkalommal szakmai felügyeletet adó szakorvost, ez a megoldás magas időfaktorú esetekben akár a beteg életét is komolyan veszélyeztetheti. Tekintettel arra, hogy ez a vitatható gyakorlat elsősorban a fokozódó szakorvoshiánynak köszönhetően alakult ki Magyarországon, itt az idő, hogy szervezési eszközök és az egészségügyi pálya művelőinek megbecsülése révén konkrét kormányzati lépések történjenek a szakorvos-, orvos-elvándorlás megállítására. Kérdeznem tehát:

• Hány orvosnak, szakdolgozónak kell elhagynia a pályát vagy az országot ahhoz, vagy ha úgy tetszik: hány orvosnak, szakdolgozónak, milyen szakmai és korösszetételben kell még az országban maradnia ahhoz, hogy a kormányzat érdemi lépésekre szánja el magát az egészségügy növekvő mennyiségi és minőségi munkaerőhiányának kezelésére?

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az egészségügyi emberi erőforrások helyzete a magyar egészségügy sorsfordító kérdése. Az egészségügyi ágazatban dolgozók iránti igény nemcsak Magyarországon, hanem a világ valamennyi országában megnövekedett. Csak Európába 1,5 milliónyi egészségügyi dolgozót várnak, orvost és szakdolgozót beleértve. Azt nem kell ecsetelnem, hogy milyen állapotban vettük át az egészségügyet; azt sem kell ecsetelnem, hogy ezen belül a szakképzés milyen állapotban volt. Tehát az egész emberierőforrás-képzési rendszerünk romokban hever.

– A rendelkezésünkre álló keretek között igyekszünk minden olyan intézkedés megtételére, amely a végzett orvostanhallgatók pályára lépését, a felsőfokú szakirányú képzésbe történő bekapcsolódását segíti, abban a reményben, hogy mind a szakorvosok, mind a végzett orvostanhallgatók külföldre távozását, illetve pályaelhagyását csökkenti. A tartalékok visszaforgatása, mozgósítása azt a célt szolgálja, hogy legyen arra forrás, hogy a pályán tartsuk a szakdolgozót vagy a rezidenseket. Ugyanakkor szeretném jelezni: ez nemcsak pénzkérdés. Maguk a rezidensek is elmondják: a szakmai lehetőségekhez való hozzáférés, a szakképzés rendszere is ilyen probléma.

– A szakképzés rendszerének az újragondolásán dolgozunk! Jelenleg folyamatban van az rezidensképzésről szóló kormányrendelet módosítása, amely a korábbi kötött pályázati rendszert egyszerűbbé, rugalmasabbá, átláthatóbbá és átjárhatóbbá teszi. Megteremtődik a szakváltás, egészségügyi szolgáltató-váltás, a költségtérítéses képzési formából az államilag támogatott képzésbe történő átjárás lehetősége. Tehát számos olyan rugalmassági elemet teszünk bele, ami a veszteségeket csökkenti. Az új rendelettel egyúttal tovább erősödik a munkáltató-egészségügyi szolgáltató kapcsolata. Mindezen intézkedések alkalmasak arra, hogy a korábbi szigorúbb szabályozás elrettentő hatását is ellensúlyozzuk. A módosítással a támogatott szakorvosjelöltek után az állam által nyújtott támogatások célzottan, átjárhatóan lesznek rögzítve.

– Az egészségügyben fennálló orvoshiány nem orvosolható egyik pillanatról a másikra. 2004 májusa óta az aktív orvosi populáció több mint 10 százalékát elveszítettük. Tehát egy hosszú, több mint évtized óta tartó folyamat következményeinek a felszámolását kell megtennünk. A szakemberhiány enyhítését tűzi ki elsődleges célul a Semmelweis-tervben szereplő, az egészségügyi dolgozók homogén életpályacsoportját érintő életpályamodell is. Ennek részeként a képzési-szakmai előmeneteli rendszer, a munkakörülmények, munkaterhelés, az egészségügyi dolgozók megfelelő életkörülményei vonatkozásában számos olyan intézkedés megtételét tervezzük, amelyek a jelenlegi orvoshiányt előidéző folyamatot enyhítik és fokozatosan visszafordíthatóvá teszik ezt a folyamatot.

– Kiemelten kezeljük ezt a kérdést! Magunk is sorsfordítónak gondoljuk! Megtettük azokat az első lépéseket, amelyek ezen az úton szükségesek, de ez egy hosszú időt és forrásokat igénylő gyógyulási folyamat!

 GYENES GÉZA: – Államtitkár úr! Nekünk magyar orvosokra és egészségügyi dolgozókra lenne szükségünk. És most rögtön! A válasz elfogadhatatlan. Ugyanis a jelenlegi helyzet, a betegek életének a veszélyeztetését jelenti, ezért viszont az önök kormányzatát terheli a politikai felelősség!

(Szavazás: az Országgyűlés a választ 179 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta.)

Bartha Szabó József