Minden pártban az adott témához legjobban értő, vagy legjobban értőnek vélt képviselők jeleskedtek, remélve, hogy termő talajra hullnak szózataik.

Még Kossuth Lajos is elismerően csettinthetne e bőség hallatán! Egy-egy témának a vezérszónokául, minden pártban az adott témához legjobban értő, vagy legjobban értőnek vélt képviselőt bízták meg. Mondhattak  bármit, csupán közbekiabálással, tapssal, füttyel lehetett félbeszakítani. Tették volt sűrűn a T. Ház mindkét oldalán.

Ciceró elmélete szerint a szónok első dolga, hogy a helyzet olyan meghatározásával álljon elő, amely az ő szempontjából a legelőnyösebb, amelyeket a remélt többség elfogad, még akkor is, ha hamis. Nem volt oly szónok a Tisztelt Házban, ki nem követte volna e szabályt!

A jó hír elillant, a rossz nem távozott. Köptek sarat és minden mást. A pozitív ellenzéki javaslatok is negatívan hatottak a kormánypártok soraiban, s fordítva még inkább. Ember nincs aki összeszámolta ígéreteiket. Minél inkább ütötték a vasat, annál inkább szikrázott.

Volt, aki Cató szép szavával szólva hitte:: „a  jó szónok csak jó ember lehet”, de mégsem tanácsos minden alkalommal tükörbe néznie. Volt aki  Goethe tanácsát követte: „a  nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szereti, amit csinál”.

Volt, aki mindjárt az elején körbehordta lázas tekintetét. Volt, akire már ekkor is figyelnek, s volt akire később sem. Volt, akinek csillog a szeme, és volt akinek villogott. Volt, aki olvasta a mondandóját, akadozva, és volt, aki  fejből, látványos mozdulatokkal sorjázta az igét, s ember volt a talpán, aki tudta, hogy mikor járt a közepén, az elején, vagy a végén.

Volt, aki látványos mozdulatokkal hintette az igét. Mennydörgő hangon szónokolt, amikor ostorozott, majd áhítattal tompított, amikor a sajátjait dicsérte. Volt aki hitte: valós, amit mond és volt, aki tudta, hogy nem. Volt, aki csak a szereplés kedvéért ragadott mikrofont, hogy láthassa befolyásos posztján a rokonság, a baráti- és az üzleti társaság. Volt, aki  nem rejtett fortéllyal, kérdéseket s válaszokat sorjázott, úgy, hogy a szavai  párosával felelgessenek egymásnak, hogy a végső soron összecsengjenek, s szavazáskor azonos hangokat zendítsenek.

Volt aki időnként belebotlott a valóságba, de gyorsan feltápászkodott és tovább ment,  elvégre „jó dolog a becsületesség, de fontosabb, hogy igazunk legyen.”  És voltak padsorok, ahol a leghatározottabban állították: nincs utálatosabb annál, mint a múltat folyton-folyvást emlegetni, mert a félelmekben anélkül sem fogunk lemaradni. És voltak akik kerek-perec kimondták: mesebeszéd ez az egész, hangzatos étlap csupán, mert hiába a sok szakács, ha üresek a kamrák.

Csettintettek, s tapsoltak az egyik, fütyültek, harsogtak  a másik oldalon. Amit lelket üdítő dalként üdvözöltek az egyik oldalon, károgásnak minősítettek a másikon. Illyés Gyula szavait juttatták észbe: olyanok voltak, amilyennek látszottak!

TOP 12

KDNP

FIDESZ

MSZP

JOBBIK

LMP

FÜGGETLEN