MOTTÓ: A napirend előtti ritka kivételtől eltekintve, harcias összecsapások a kormány s pártjaik és az ellenzéki frakciók szószólói között. Így volt a Gyurcsány-Bajnai kormány idején és így történik most is. Az újak, a Jobbik és az LMP sem kíméletesebb ostromló. Az emlékezettel ugyan baj van, az azonban biztos: a kormány szószólóinak és pártjainak kell megmagyarázni, hogy miért lett zöld a piros, és miért sárga a kék. A legutóbbi asszókból tallózunk.

 „Fogy a magyar!"

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – 9 millió 999 ezer 9 száz! Ennyien élünk ebben az országban! Átfordult a népességszámláló, 10 millió alá csökkent Magyarország lakosságszáma. Én még úgy tanultam – valamikor –, hogy Magyarországnak 11 millió lakosa van. Riasztó, hogy a következő 25 esztendőre további 1 milliós veszteséget prognosztizálnak. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, mert a Ratkó-korszak unokái azt az időszakot élik, amíg még szülőképesek. Az utána következő két generáció létszáma jóval alacsonyabb.

– Egy közvélemény-kutatás alapján ma 20 magyar fiatal 24 gyereket tervez, de ebből mindössze 13 születik. Az okok egészen nyilvánvalóak. Csökken a házasságok száma, és egyre kitolódik a nők első gyermekvállalásának átlagéletkora. A családalapítás időpontja Magyarországon drasztikusan változott, az utóbbi húsz év alatt. 1990-ben az első gyerekek még a nők 23 éves átlagéletkorában születtek. Ma ez a szám: huszonnyolc!

– Felmerül a kérdés: mit tett a politika a népesség gyarapodása érdekében. az elmúlt húsz esztendőben? Nos, az első tízben gyakorlatilag semmit, illetve pusztított, mert a Bokros-csomag járt olyan következményekkel, hogy jelentősen csökkent a gyermekvállalás száma. A polgári kormány 2001-ben ugyan létrehozta a népesedési kormánybiztosságot, de a következő, a szocialista-liberális kabinet ezt a programot ellehetetlenítette. Egyre kevesebb pénzt juttatott e célra a költségvetésbe, kevesebbet a tervezettnél, aztán később már annyit sem, végül semmit. Az előző kormány erejéből csupán olyan ötletekre futotta, mint a bevándorlási betelepítés, és olyan őrületekre, hogy a szülők választhassák meg azt, hogy a gyerek fiú legyen-e vagy lány.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a természet rendjébe kell beavatkozni, hanem a káoszba! Erre a súlyos demográfiai helyzetre egyetlen válaszunk lehet, és ez a család! Nem megoldás a bevándorlás, és nem megoldás a nyugdíjkorhatár emelése sem! Az egyetlen lehetőség most a családalapítás, a gyermekvállalás ösztönzése! Nyilvánvalóan olyan szociálpolitikai intézkedések kellenek, amelyek elősegítik. Igen, vannak olyan kereszténydemokrata elképzelések, amelyek a jövő évi 3 százalékos hiánycél és a 2800 milliárdos nemzetközi hiteltörlesztési kötelezettségvállalás mellett az óhajtott gyerekek megszülethessenek.

– Hadd hívjam fel a figyelmet a perspektívára: minden korosztályban, már az óvodáskorban be kell vezetni olyan tárgyakat, programokat, amelyek felkészítenek a felelős és elkötelezett, egyenrangú társas kapcsolatokra. Az oktatás mellett a másik lehetőség a családi értékek felmutatása, mégpedig a médiában. Igen, a médiában! A családbarát médiában, mert az öncélú, klónozott fogyasztói embertípussal szemben csak a biztos érzelmi háttérrel rendelkező, a hosszú távra tervező magyar emberek fognak tudni a mai demográfiai helyzeten változtatni. Szeretném látni, mind a 9 999 900 magyarral együtt, hogy ismét több mint 10 millióan leszünk!

+

SOLTÉSZ MIKLÓS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Valóban elkeserítőek azok az adatok, amelyeket ön mondott. Hadd utaljak arra is, hogy idén januártól júniusig 45 128 gyermek született. Ez a tavalyi adatokhoz képest 4,3 százalékos csökkenést jelent. Elkeserítő az is, hogy 10 millió alá csak azért nem csökkentünk már jóval korábban itt Magyarországon, mert a Kárpát-medencei magyarság egy jó része áttelepült, sokuknak a gyermeke is itt született, - de még így sem értük el a 10 milliós, tényleg lélektani határt. Szomorú az is, hogy az MSZP-SZDSZ vadliberális politikájának a következtében ebben az évben 12,9 százalékkal kevesebb házasság köttetett.

– Mégis! Azt gondolom, hogy a családpolitika és a népesedéspolitika nemzeti ügy, amely mellé a parlamenti pártoknak mellé kell állni! Az a hosszú távú együttműködés, amire alapozni lehet, talán mindannyiunk érdekét fogja szolgálni. Céljai: az egyik, a kiszámíthatóság. Kiszámíthatóság a családtámogatási rendszerben, és kiszámíthatóság az otthonteremtésben, a hitelfelvételben. A másik: a gyermekvállalás nem állhat meg a gyermekvállalásnál, mint ahogy azt nyolc éven keresztül próbálták belénk sulykolni. Nagyon fontos, hogy a gyermek fölnevelése is kövesse, - a támogatás ezt kell hogy előirányozza. A harmadik: a segélyezési politika nem keverendő össze azzal a családtámogatási politikával, ami az elmúlt nyolc évben történt. A segély azoknak járjon, akik valóban rászorulnak, akik a gyermeküket fel is nevelik, nemcsak megszülik!

– A gyes visszaállítása három évre fontos lépés lesz. Megkülönböztetetten fontos döntés a gyermekek elhelyezésének támogatása, segítése, mindazon édesanyák számára, akik korábban vissza szeretnének menni volt munkahelyükre vagy egy új munkahelyre. Ez nem történt meg az elmúlt években, ebben az áttörést mindenképp támogatni fogjuk. Családbarát adórendszerre van szükség! Ez azt szolgálja és segíti, hogy ha valaki gyermeket vállal, gyermeket nevel, az ne a szegénység vállalásával legyen azonos, és igenis a gyermekvállalás büszkeséggel tölthesse el bármely generációt! A Fidesz-KDNP erre készen áll! Az, hogy a szocialisták megtisztulnak-e, és át tudják-e gondolni eddigi családpolitikájukat, az a jövő kérdése...

 „A Fideszes gazdasági szabadságharc áldozatai..."

SZANYI TIBOR (MSZP): – Elképedve hallgattam a minap a magyar miniszterelnököt, aki úgy viselkedett, mintha nem tudná, hogy a magyar pénzügyi szféra által fölvett hitelek milyen célokra fordítódtak az elmúlt években. Nos, akkor tájékoztatom őt, hogy ez a pénz ott van az emberek házaiban, a magyar emberek által vásárolt autókban, a vállalkozások beruházásaiban, továbbá ott van a Fideszes vezetésű települések adóssághegyeiben. Úgy is mondhatnám, hogy az a pénz, amit ő hiányol, ott van Hódmezővásárhely, Kaposvár vagy akár az V. kerületi romhalmazok alatt. Tetézi a gondot, hogy a magát nemzeti ügyek kormányának hirdető hatalmi-üzleti csoport száz nap alatt háromszor döntötte be a forintot. Ezáltal minden második dolgozó ember családja, minden érintett magyar ember havonta több tízezer forintos többletkiadás alá görnyedt, vállalkozások garmadája roppant bele a megemelkedett költségeibe, miközben az önök klientúrája vastagon hasított az így kifacsart 800 milliárd forintból. Hiába ássa most elő titokzatos módon Varga Mihály a műcsontvázait, mindenki tudja, hogy ez nem más, mint porhintés és megtévesztés. A görög párhuzam hamissága Kósa Lajostól, avagy az EU és az IMF tárgyalóinak elzavarása a minden realitást és valóságot nélkülöző utópisztikus miniszterelnöki beszéd mélyen belevágott a családi kasszákba.

– A napokban önök előálltak egy nyolcpontos, roppant zavaros csomaggal. Nagyszerű! Ezzel „csak" az a gond, hogy alkotmányellenes és életképtelen. Mi, szocialisták kezdetektől fogva szorgalmazzunk egy világos, a kivetendő adókat és a megtakarításokat nyilvánvalóvá tevő, áttekinthető gazdaságpolitikát, amely egy csapásra orvosolhatna minden felesleges terhet, azaz normális mederbe terelné a nemzeti fizetőeszközünk árfolyamát, illetve hűtené a hitelek kockázati felárait.

– Önök, tisztelt kormányoldal, tavasszal gazdasági szabadságharcot hirdettek, amit a múlt héten Brüsszelben egy világos fegyverletétellel tulajdonképpen be is fejeztek. Belátták, hogy Magyarországnak senki a földön senki nem ad egy fillért sem, ha nem mondjuk meg azt, hogy mire kérjük, és miként leszünk képesek azt visszafizetni. Akkor viszont gyerünk, mondják meg a magyar népnek is, hogy mi várható, melyek az önök gazdálkodásának sarokpontjai! Önöknek száz nap leforgása alatt sikerült lerombolni a jogállamiság összes biztosítékát! Az éveken át nyomuló populista kampányuknak hála, akkora felhatalmazást kaptak tavasszal, amivel a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak gyakorlatilag egybecsúsztak. Önökhöz a végletekig lojális köztársasági elnököt választottak, aki már első hivatalos megszólalásában jelezte, hogy a kormány munkáját csak segíteni szeretné, ahelyett, hogy ellenőrizné azt. Azért, hogy minden hatalom az önöké legyen, saját pártkatonáikat ültették az alkotmánybírói pozíciókba. A média feletti őrködést még nem kebelezték be teljesen ugyan, de a napokban ez is terítéken lesz.

– Fékek és biztosítékok nélkül nincs jogállam, uraim! Ezt a jogász végzettségű narancsuralmi pártvezetés is jól tudhatja! Ezreket bocsátanak el a közigazgatásból és az állami cégektől, hogy aztán oda a saját bizalmi embereiket ültessék be. Ebben a terrorizált közéletben csak a félelem terjed, és nem véletlen, hogy bedöglött az összes állami projekt, vállalkozók tízezrei hónapok óta nem kapnak egy vasat sem a benyújtott számláik ellenértékeként.

– Mi, szocialisták minden baloldali magyar ember nevében a leghatározottabban kikérjük magunknak az útszéli gyalázkodást, a közélet kriminalizálását és azt a méltatlan pocskondiázást, amelyre manapság túl sokan vállalkoznak a jelenlegi kormányerők soraiból. Kérjenek bocsánatot a becsapott szavazóiktól, és mondják meg nekik, hogy bizony ezermilliárdos nagyságrendű megszorításokra készülnek! Október 3.-a után mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket a bejelentéseket csalárd módon, csakis a saját hatalmi önzésük miatt tartották addig titokban.

– Befejezésképpen hadd kedveskedjek Orbán Viktor miniszterelnöknek egy idézettel. Mivel mindannyian jól tudjuk, hogy a kormányfő futball iránti szenvedélyének az utóbbi hetekben gyakrabban hódolt, mint azt az ország türelme engedné, ezért egy magyar válogatott futballistának a múlt héten elhíresült mondatával zárom felszólalásom: "Ami most zajlik, annak köze nincs a realitáshoz, az hülyítés, az nevetséges!"

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Az állam pénzének az a dolga, hogy a közjót szolgálja. Az a dolga, hogy közszolgáltatásokat finanszírozzon. Nagyon sokszor hallom ezt a 800 milliárdot, kíváncsi lennék, miként jött ki. Egy magára valamit is adó komoly közgazdásztól ilyen számítást nem láttam, mert nyilvánvalóan tudja, hogy az árfolyamok különböző mértékben változnak, havonta, hetente, naponta, óráról órára, sőt percről percre is.

– Sokadszor mondom az államháztartási hiány nagyságáról és a 3 százalékos jövő évi vállalásról: nem azért van szükség erre, mert az Európai Unió, az IMF vagy bárki más ezt kéri, hanem azért, mert az állam a mi pénzünkből gazdálkodik! 10 millió magyar ember érdeke, hogy ne költekezzen túl! Újra mondom: 10 millió magyar ember az érdeke, hogy az állam ne költekezzen túl!

– Ha már elhangzott a bocsánatkérés: én úgy gondolom, azt mindenki nagyon jól tudja, hogy az önök által felvett 14 milliárd eurónyi IMF-hitelnek a törlesztése hamarosan elkezdődik, 2012-ben. Úgy gondolom, hogy ezen a téren, ha már bocsánatkérésről van szó, a szocialista képviselőknek minden egyes áldott nap bocsánatot kellene kérni a magyar néptől!  Bocsánatot kellene kérni mindaddig, amíg ezt a magyar nép vissza nem fizeti! Mert ők fogják visszafizetni!

 „A lakáshitellel rendelkezők védelméről!"

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – 2002-ben az országgyűlési választások kampányában a magyar szocialisták az államilag támogatott kedvezményes lakáshitelek kibővítését ígérték. Ígérte Medgyessy Péter, ígérte a mellette dolgozók Tízek Társasága, és többek között ennek tagjaként Mesterházy Attila, jelenlegi pártelnök-frakcióvezető is. Ehhez képest első lépéseik egyike volt, hogy megszüntették. Azok is, akik a Szocialista Párt képviselőcsoportjából ma itt ülnek a parlamentben, annak idején ezt megszavazták. A kockázatokat elhallgatták, az embereket, a magyar családokat becsapták. „Itt a hitel, hol a hitel" játékot játszottak az emberekkel! Ennek a játéknak az volt a lényege, hogy a megszüntetett, államilag támogatott, kedvezményes, forintalapú lakáshitelek helyett kockázatos devizahiteleket kínáltak, ezek felvételére biztatták a magyar családokat. Ebben a játékban a magyar családok veszítettek, a szocialisták és a bankrendszer pedig nyert!

– Nyolc évük volt arra, hogy ezt a folyamatot megállítsák! Nyolc évük volt arra, hogy az előre látható kockázatok kezelésére megoldásokat dolgozzanak ki! Mit tettek? Semmit sem tettek! És mi történt most, amikor a szocialisták ellenzékben vannak? Jól láthatóan a legfontosabb teendőjük az, hogy plakátokon próbálják lemosni magukról a felelősséget. Forintalapú konszolidációról beszélnek, közben elhallgatják, hogy pontosan ők voltak azok, akik két esztendővel ezelőtt az egekbe emelték a forinthitelek kamatait, még nehezebb helyzetbe hozva ezzel azokat - még a devizahitelesekhez képest is -, akik forintalapú lakáshiteleket vettek fel. Ha önökön múlna, most ismét becsapnák az embereket!

– A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek és a Kereszténydemokrata Néppártnak egészen más a javaslata! Arra irányul, hogy enyhítse a nehéz helyzetbe került lakáshitelesek napi terheit, forint- és devizahitelekkel rendelkezőkét egyaránt. A lényege: változtatni kívánunk a szocialista kormányzás napi gyakorlatán, változtatni kívánunk azon, hogy a devizahitelek összes kockázatát a magyar családok viseljék, a devizahitelek minden nyereségét pedig a magyar bankok, a bankrendszer tette zsebre. Azt gondoljuk: az az igazságos, ha ezeket a kockázatokat a hitelt nyújtók és a hitelt felvevők megosztják egymás között. Erre irányul, hogy megtiltjuk az egyoldalú szerződésmódosítást, az önkényes kamatemelést, és előírjuk a középárfolyam kötelező alkalmazását. Az ügyfél kérésére lehetővé tennénk az ingyenes előtörlesztés lehetőségét, kérelem esetén öt év futamidő-hosszabbítás automatikus lehetőségét biztosítanánk. Garantálnánk a tiszta lappal indulás jogát, azaz azt, hogy az adóssal szembeni követelés a jelzálog alá vett ingatlan aktuális értékének 100 százalékát nem haladhatja meg. A tartós fizetésképtelenség beálltát követően pedig büntetőkamat, késedelmi kamat, egyéb extra díj és költség felszámításának tilalmát is megfogalmaztuk.

– A javaslataink konkrétak és megvalósíthatók! Segítenek a hiteleseken, és nem kergetik még nagyobb adósságcsapdába a már amúgy is eladósodottakat. Arra kérem parlamenti frakciókat, hogy támogassák! A szocialistákat külön arra kérném, hogy ha lehet, mielőtt bármit megfogalmaznak, kezdjék a mondanivalójukat azzal, hogy elismerik a saját felelősségüket a magyar családok adósságcsapdába kergetésében és az ország tönkretételében!

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Én is úgy gondolom, hogy vissza kell menni egészen 2002-ig, hiszen addig egy nagyon jól működő lakásrendszer, lakástámogatási rendszer volt Magyarországon, amit megszüntettek.

– Helyette mi történt? Belekényszerítették a lakosságot.– „sub-prime market" – a devizahitelek felvételébe. A bankok előtt megnyitották azt az utat, hogy olyan embereket finanszírozzanak lakásépítésre és lakásvásárlásra, akikről tudták, hogy semmilyen körülmények között sem képesek azt visszafizetni. A következményét ismerjük. Azt is, hogy milyen adósságokat és milyen terheket örökölt az új kormány. Erre mindenképpen megoldást kell találni!

 „Önkormányzatiság: végállomás?"

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Most, hogy benne vagyunk az önkormányzati kampányban, ismételten szembetűnik, milyen súlyos hiányosságokat, bűnöket halmoztak fel az elmúlt húsz év alatt az önkormányzatok. Lassan eljutunk a végállomásig, mert az önkormányzatiság jelenlegi rendszere az összeomlás szélére került. Nem kapnak kellő forrást a feladataik ellátásához.

– Nem jelent megoldást, ha a választások után narancsba borul az ország!  A most folyó kampányban olyan ígéretek hangoznak el, amelyeknek közük sincs a valósághoz, egyrészről betarthatatlanok, másrészről alkalmasak a választópolgárok átverésére. Az önkormányzatokat ugyanis az elmúlt húsz év arra kényszerítette, hogy feléljék vagyonukat, eladják ingatlanállományukat, ráadásul ezek a felélések hemzsegtek a korrupciótól, elloptak, elherdáltak, hatalmas veszteséget okozva nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a nemzeti vagyonnak is. A helyzet mára reménytelenné vált! Nem lehet elhallgatni a korábbi rendszer bűneit! Egyes pályázati rendszerekben a hitelt saját bevételként lehetett feltüntetni, így rákényszerítve az önkormányzatokat a magas hitelek felvételére. Ráadásul, ha az igényelt támogatásból nem remélt összegek kerültek átutalásra, a beruházás finanszírozásához újabb előre nem kalkulálható hitelek felvételével tudtak csak menekülni az önkormányzatok. Ehhez párosult, hogy a költségeket jó néhány esetben alultervezték, és ezzel a szerződésmódosítások újabb költségnövekedésekkel jártak. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy jó néhány település nem a teherbíró képességének megfelelő méretű beruházást indított el.

– Az elmúlt húsz év önkormányzati csődjének zászlóshajója volt Budapest, élén a mindenért, vagy akarom mondani, semmiért sem felelős főpolgármesterrel, Demszky Gáborral. Budapesten a liberális klientúra és az itt ragadt kommunista utódpárt hatalomhoz ragaszkodó képviselői a vállalkozó jellegű önkormányzati modellt kívánták megvalósítani úgy, hogy erre sem gazdaságilag, sem személyileg nem voltak felkészülve. Személyi képességeik még egy háztartás vezetésére sem tette, teszi őket alkalmassá. Budapest az összeomlás szélére került, korrupció, nihil és csőd uralkodik mindenütt! Mára már csak egyetlen ember maradt Budapesten, a Fidesz főpolgármester-jelöltjének személyében, aki elragadtatással nyilatkozik régi elvtársáról, jelenlegi barátjáról, Demszky Gáborról. Emberileg értékelhető a ragaszkodás, budapesti polgárként azonban mélyen elkeserít! Radikális változásra van szükség, amire csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha a Jobbik meghatározó befolyással tud bírni az eseményekre! Minden jóindulatunk ellenére sem tudunk optimistán tekinteni a jövőbe, hiszen a Fidesz főpolgármester-jelöltje többször kiállt Demszky Gábor, a Budapestet tönkretevő szélsőségesen liberális főpolgármester mellett. Azt nyilatkozta a köztévében: nem hisz benne, hogy Demszky Gábor valaha is a kasszába nyúlt volna, vagy erre adott volna utasítást. De hallhattuk tőle azt is, hogy Budapest sokszínű kultúrája Demszky Gábor elévülhetetlen érdemei közé tartozik. Ehhez képest szinte az összes fővárosi tulajdonú cég működése kapcsán bűnügyi nyomozás folyik. Lehetetlen, hogy az elmúlt húsz év fővárosi felelőse, Demszky Gábor megússza a börtönbüntetést és a komoly elszámoltatást!

– Egy személyes, a Jobbikot érintő példa a káoszból! A mai nap híre, hogy a standunkat egy késsel felfegyverzett támadó a Moszkva téren megtámadta, és komoly, 500 ezer forintos kárt okozott. Ezek szerint ez a rend fővárosa!  Tisztelettel kérdezem: milyen intézkedésekkel kívánja a forradalmi kormány ezt a tömeges csődközeli helyzetet orvosolni? Október 3-a után mit kíván tenni az önkormányzati rendszer stabilitásának megőrzésére?

+

TÁLLAI ANDRÁS (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A helyzetelemzése bár nem túl mély, de azok a megállapításai, hogy az önkormányzatok anyagi-pénzügyi gondokkal küzdenek, alapvetően helytállóak. Vajon miért is jutott ide a magyar önkormányzati rendszer? Azt kell látnunk: a szocialisták történelmi bűnt követtek el az önkormányzatokkal szemben is! Az elmúlt nyolc évben mintegy 400-500 milliárd forintot vontak ki az önkormányzati rendszerből, közel duplájára emelték a feladataikat. Ma egy önkormányzatban a polgármesternek 3 ezer feladatköre van, a jegyzőnek körülbelül 2500. Évről évre növekedett ezek száma. Ugyanazt a politikát várták el az önkormányzatoktól, mint amit a Medgyessy-Gyurcsány-kormány folytatott: ha eladósodott az ország, akkor adósodjanak el az emberek, és adósodjanak el az önkormányzatok is! Gigantikus beruházásokra csábította, ösztönözte az önkormányzatokat, vagy éppen társulások, kistérségi társulások létrehozására, majd amikor ezek létrejöttek, akkor elvonta tőlük a forrást, elvonta a finanszírozást.

– Az a megállapítás, azonban, hogy a teljes magyar önkormányzatiság – közel 3200 településről van szó – csődben van nem igaz! Nagyon pontos helyzetelemzésre van szükség! A legalapvetőbb feladat, hogy meghatározzuk, mi az a szolgáltatás, amit az állam az önkormányzatokra bíz, és mi az, amit az Alkotmány értelmében az államnak kel finanszírozni.  A kormány megkezdte ennek a feladatnak a végrehajtását. Meghatározta egy erős közszolgáltató középszint, az úgynevezett kormányhivatalok létrehozását, illetve a későbbiek során az esetlegesen járási hivatalok létrehozását is. Az állam finanszírozni fogja annak érdekében, hogy az állampolgárok gyorsabban és hatékonyabban, jobb minőségben kapják meg a szolgáltatásokat. A feladatmegosztásban van a lényeg! Ha pontosan, tisztán meghatározzuk az állam és az önkormányzat feladatát, akkor a jövőben tiszta viszonyokat fogunk teremteni az önkormányzatiság terén is. Ez a kormányzat célja!

 „Mik a kormány szándékai Budapesttel?"

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Amióta a Fidesz megkapta a kétharmados felhatalmazást a választóktól, mindent megcsinált, amit nem kért és nem sürgetett senki. Nekiállt elfoglalni a közmédiát, az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a pénzügyi felügyeletet, átírta a választójogi törvényt, elkezdte a saját képére formálni az alkotmányt. Ezeket a változtatásokat sem a nemzetközi gazdasági válság, sem az ország helyzete nem indokolta, amit az is bizonyít, hogy ugyanolyan mély krízisben vagyunk most is, mint az akciózás előtt. Bele sem kezdett azokba a valóban égető, a teljes politikai elit által, ideértve a jobboldali értelmiséget is, nélkülözhetetlennek tartott átalakításokba, amelyek tényleg segíthetnének a kilábalásban, és amelyekhez a mindenkori hatalom épp a kétharmados többség híján nem mert, nem tudott soha hozzákezdeni. Pedig vannak olyan kétharmados támogatást igénylő jogszabályok is, amelyek megváltoztatása sokat javíthatna Budapest működőképességén, és még pénzbe sem kerülne. Tipikusan ilyen a kétszintű önkormányzati rendszerről szóló szabályozás, amelyet a jelek szerint a Fidesz anélkül ostorozott folyamatosan az elmúlt években, hogy közben kidolgozott volna egy használható alternatívát a csődöt mondott szisztéma megváltoztatására.

– A helyzet ma kétségkívül abszurd. A két szint, Budapest és a kerületek között nincs világos hierarchia, a hatáskörök nincsenek egyértelműen tisztázva, és nem fedezhető fel értelmes logika abban, hogy melyik feladat tartozik a kerületi és melyik a fővárosi önkormányzathoz. Ez az átgondolatlanság nagymértékben felelős a minden összhangot nélkülöző, elhúzódó felújításokért, a még alig befejezett, de máris újrakezdődő útfelbontásokért, a hibák kijavításának és a felelősök megkeresésének elmaradásáért. A főváros sokmilliárdos uniós pályázatokról marad le, mert a kerületek nem tudnak megegyezni egy villamospálya nyomvonaláról vagy néhány parkolóhely sorsáról.

– Erős a gyanúnk, hogy az 50-es években létrejött kétszintűség, amelynek akkoriban az volt a funkciója, hogy megakadályozza egy esetlegesen a pártállammal szemben megszerveződő, alternatív hatalmi centrum, az önálló és erős Budapest létrejöttét, jelenlegi diffúz formájában tökéletesen megfelel a kormánynak, mégpedig pontosan azon okok miatt, amiért annak idején létrehozták. Erre utal az is, hogy a Fidesz Budapest-programja nem mond semmit a budapesti közigazgatás átalakításáról, az olyan frázisokon túl, mint hogy a Fővárosi Önkormányzatnak aktív kezdeményező szerepet kell vállalnia a fővárosi önkormányzati rendszer átfogó, strukturális és hatásköri felülvizsgálata érdekében. Vagyis először, ahogy remélik, megnyerik a választásokat, aztán majd kitalálják, hogy mit is szeretnének kezdeni Budapesttel, annak függvényében, hogy mik lesznek a politikai erőviszonyok.

– A kerülethatárok átrajzolásáról, a kerületek számáról a Fidesz főpolgármester-jelöltje, Tarlós István az elmúlt pár évben legalább háromféle koncepciót vázolt fel, a program azonban egyiket sem említi. Alighanem azért, mert a fővárosi önkormányzati reform is majd az eredmények tükrében a rövid távú politikai érdekeknek lesz alárendelve. Jóllehet mindenki tudja, hogy a főváros megfelelő fejlődésének ez az egyik legfontosabb gátja. Ideje lenne, hogy végre ne egyes pártok, hanem a főváros és lakóinak érdekei diktálják az új rendszert.

– Az LMP szerint Budapestnek nincsenek újabb évei vagy évtizedei arra, hogy a nagypolitika eldöntse végre, mi is legyen a fővárosban. A mi javaslatunk világos. Egyértelmű hatásköröket, logikus feladatmegosztást, ehhez igazodó finanszírozást, teljes átláthatóságot, a lakossági érdekek hatékonyabb megjelenítése érdekében pedig városrészi önkormányzatokat és részvételi költségvetést szeretnénk. Úgy érezzük, a Budapesten élők húsz év helyben járás után megérdemelnék, hogy a politika végre róluk szóljon. Úgy látjuk, hogy a Fidesznek mindehhez csak a felhatalmazása van meg, a szándék viszont hiányzik!

***

TÁLLAI ANDRÁS (belügyminisztériumi államtitkár:) – Képviselő úr! Köszönöm a kampánybeszédét!  Mi is történt a Budapesten az elmúlt 20 évben? Azok, akik ezt a rendszert működtették, Demszky Gáborral az élen, azokban van a hiba, hiszen láthatjuk, hogy 20 év után a főpolgármester meg sem méretteti magát, mi több, a pártja is eltűnt a színről.

– Hová lettek a közpénzek, hogyan történt a felhasználása? 20 év óta a fővárosban egyetlen valóságos vizsgálat nem történt, egyetlenegyszer az ellenzéki, kisebbségben lévő képviselők valóságos adatokhoz nem tudtak hozzájutni, és egyetlenegyszer, egyetlenegy vizsgálat sem történhetett meg. Gondoljuk csak el, hogy ez az eredménye annak, hogy 20 évig ugyanaz az ember irányíthatta a fővárost, ugyanaz az ember garázdálkodhatott a főváros élén. Meg kell vizsgálni, hogy 20 év után mi is történt a fővárosban a pénzekkel, mi is történt a költségvetésben, hogyan gazdálkodtak felelős vezetők. Erre bizonyos tekintetben már választ kaptunk, hiszen a világ egyetlen fővárosa Budapest, ahol a főpolgármester-helyettes jelenleg börtönben tartózkodik, várja a bírósági tárgyalást, éppen a korrupciós ügyei miatt. Valószínűleg abban is, hogy egyetlen beruházást határidőre nem tud befejezni, hogy egyetlen fejlesztést nem tud az előre meghatározott költségekből végrehajtani, és hogy lényegében egyetlen fejlesztést sem tud időben végrehajtani.

– Az első és legfontosabb, hogy a fővárosiak visszanyerjék a bizalmukat az önkormányzatiságban. Visszanyerjék a bizalmukat a főpolgármesterben, visszanyerjék a bizalmukat az önkormányzati képviselőkben! Fontos kérdés a kerületek és a főváros viszonya. Csak példaként mondom: az elmúlt négy évben Demszky Gábor nem találkozott a kerületek vezetőivel, a kerületek polgármestereivel. Így aztán konszenzust sem tudott kialakítani. Amíg ezt a bizalmat, ezt az együttgondolkodást a fővárosban nem sikerül megteremteni, addig sajnos azt kell mondanunk, hogy a főváros nem demokratikus úton működik. Az október 3-ai választásnak nagyon fontos tétje, hogy a fővárosiak úgy, mint az ország több településén, olyan önkormányzatokat válasszanak, amelyek képesek együttműködni!

Bartha Szabó József