Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

A fedőneve Fidesz?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol a mai napig nem lehet tudni, hogy kik, kikről, mit jelentettek, és mit tettek az állambiztonsági szolgálat megbízásából. Úgy tűnik azonban, hogy ez a szégyen a második Orbán-kormányra is rá fog égni. A Fidesz 1993 óta egyfajta virtuális és verbális háborút folytat a kommunizmus és annak legrútabb öröksége, ha úgy tetszik, az állambiztonsági szolgálatok maradványai ellen. Hogy mindez mennyire csak szavakban működik, azt jól bizonyítja, hogy korábban, 1990 óta az MSZP-vel nagykoalícióban, ma pedig már önállóan is akadályozzák, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

– Miniszterelnök úr! Ön 2006 novemberében egy ’56-os forradalommal kapcsolatos megemlékezésen olyan transzparens mögött vonult fel fáklyával a kezében, amire az volt írva, hogy „Az igazság szabaddá tesz!”  Most arra kérem önt  és kormányát is, hogy ehhez a gondolathoz legyen, legyenek méltók, és tegyenek meg mindent ahhoz, hogy valóban szabad legyen az igazság!

– Tudom, hogy mennyire megosztott adott esetben a Fidesz-KDNP-frakció is. Pokorni Zoltán korábban úgy nyilatkozott, hogy inkább dőljön be az állambiztonság, de derüljön ki az igazság, a múlt héten azonban már ő is nemmel szavazott erre. Wittner Mária, aki egy általunk is igen tisztelt és megbecsült ’56-os szabadságharcos, szintén nem támogatta a kommunista ügynökök leleplezését. Tudjuk, hogy Kövér László kijelentett olyat is, hogy csak a testemen át kerüljenek nyilvánosságra ezek az ügynöklisták. Mi viszont azt mondjuk: tegyünk végre pontot már 22 után az ügy végére, és ne rejtőzködhessenek tovább a kommunista besúgók, ügynökök és egyéb alantas lények. Adódik a kérdés:

• A gyávaság fedőneve a Fidesz, és ha igen, miért?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Ami a feltett kérdés címét illeti – fedőneve Fidesz –, azt tudom mondani, hogy ilyen fedőnévvel eddig sem lehetett befutni karriert és ezután sem lehet! Ami a kérdés érdemi részét illeti, valóban a dolog úgy áll, hogy a megoldás mikéntjét illetően komoly vita létezik, zajlik, itt a frakcióban is. Amíg a vitát nem zárjuk le, addig nem tudunk előállni olyan megoldási javaslattal, amely megfelelne azoknak a szempontoknak, amelyeket ön fölvetett.

– Egyébiránt amíg ez nem következik be, addig sem teljesen ítéltettek az érdeklődők csendességre vagy bénultságra, vagy tehetetlenségre, ugyanis mindenki a saját magára vonatkozó iratokért bátran bemehet az azokat kezelő intézménybe, az irattárba, fölveheti, kinyithatja, megnézheti. És ha ön elolvassa például az önre vonatkozó anyagokat, akkor ott név szerint meg fogja találni azokat, akik – ha ilyen történt – önnel szemben olyasmit követtek el, ami a XXI. században már nem megbocsátható. Úgyhogy arra kérem: amíg általános rendezés nincs, a törvény mostani lehetőségeit használja föl annak érdekében, hogy végére járjon mindannak, amit oly fontosnak érez.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök úr! Az a probléma a jelenlegi szabályozással, hogy hiába kérheti ki valaki az adatokat, ha egyáltalán megkapja, nyilvánosságra nem hozható, ezért nem ér úgymond semmit. A kétharmaddal kapcsolatban annyit azért elmondanék: most már beszéljenek a tettek és ne a kommunikáció! Önök legutóbb sem támogatták az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, holott verbálisan 22 éve ígérik, lusztrációs javaslatunkra, tavaly decemberben mindössze 55 támogató szavazat érkezett. Itt tenném, nem zárójelbe: Románia február végén fogadta el a lusztrációs tervezetét, amely járási szintekre lemegy, onnan is kitiltja a volt állampárt különböző embereit.

– Miniszterelnök Úr! Nagy kérdés: önök mire várnak? Arra várnak vajon, hogy a károsultak és a károkozók kihalljanak, hogy ne legyen semmilyen, még csak morális szintű következménye se? De van egy sokkal nagyobb aggályom és teóriám is: azért van ez a tutyimutyi helyzet, mert a Fidesz és holdudvara tele van volt besúgókkal vagy ügynökökkel. Kérem, cáfoljon meg!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Mifelénk az ilyet nem cáfolni szokták, hanem visszautasítják. Én is ezt fogom most tenni: minden ilyen föltételezést, amelynek nincs ténybeli alapja, a leghatározottabban a politikai közösségünk nevében visszautasítok!

– Ami a lusztrációs törvényt illeti: tanulmányozzuk, amit Romániában elfogadtak. Szerintünk is időszerű megvitatni, hogy van-e még értelme, azoknak a módszereknek, amit ott alkalmaztak, van-e haszna Magyarország tekintetében. Erre a vitára nyitottak vagyunk, bármikor készen állunk arra, hogy ezt lefolytassuk. Még egyszer mondom: a román megoldást ebben a pillanatban tanulmányozzuk. Kétségeink vannak afelől, hogy száz százalékban alkalmazható-e Magyarországon, de azt javaslom, hogy akár a parlament plenáris ülésén is ebben a tekintetben nyissunk egy nyílt vitát.

– Ami pedig az ügynököket illeti: türelmet kérek öntől! Legyen kedves, várja meg, amíg a frakciónkban ez a vita lezajlik! A szándékok egyértelműek: amint megtaláljuk a megfelelő módszert, amely kiállja a törvényesség próbáját, akkor ezt önök elé fogjuk tárni. Az önök és az LMP javaslatát ugyan nem támogattuk, de a sajátunkat majd fogjuk!

Biztonságot mindenkinek!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! A 160/1996. (XI. 5.) kormányrendelet és az ehhez kötődő, a rendőrségről szóló 1994. évi törvény szerint a kormányhatározat 4. §-a lehetővé teszi, hogy az őrezred ideiglenes védelemre a miniszternek javaslatot tegyen, annak időtartamára, tartalmára. Tisztelettel kérdezem:

• Az Orbán-kormány hivatalba lépése óta a közjogi méltóságokon kívül élt-e az őrezred az ilyen kezdeményezési jogával?
• Tett-e javaslatot ideiglenes védelemre?
• Ha tett, kinek, milyen tartalomra és milyen időtartamra rendeltek el védelmet, akár a Terrorelhárítási Központ, akár az őrezred részéről?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Köztársasági Őrezred tevékenysége során, illetve a Terrorelhárítási Központ működésének megkezdését követően is a hatályos magyar törvények szerint járt el, akár a jogszabályban előírt közjogi méltóságok védelmét illetően, akár pedig az ideiglenes védelmet illetően.

Lesz-e önálló kórházi képviselete az észak-budai agglomeráció vonzáskörzetének?

BÚS BALÁZS (KDNP): – Az észak-budai térség kiemelkedő betegellátó központja volt a Margit Kórház, amelynek önállóságát 2007-ben szüntette meg az akkori kormányzat. A Szent János Kórházba való beolvasztás nem csak egy jól működő modell szétverését eredményezte, a térség betegei részére nyújtandó ellátás színvonalának csökkenéséhez is vezetett. Miután szétverték a kórházi ellátás színvonalát, mi a kerületi járóbeteg-ellátás kiépítésére, korszerűsítésére helyeztük a hangsúlyt, ennek keretében az egynapos sebészet megteremtését, új röntgengépek beszerzését valósítjuk meg. Most, amikor ismét normalizálni lehet a kórházak kezelői, tulajdonosi státusát, érdemes lenne ezeket az eredményeket is figyelembe véve olyan döntést hozni, amely nem megnehezíti, hanem elősegíti a kerületben és a térségben lakók egészségének gyógyulását, és erősíti a magyar egészségügybe vetett hitet.

– Államtitkár úr! Hosszas egyeztetési folyamatot követően értesültünk arról, hogy Óbuda ellátási körzetét a Honvéd Kórházhoz kapcsolják, ennek eredményeképpen egy könnyebben megközelíthető és jobb infrastrukturális adottságokkal rendelkező intézményben kapnak szakszerű ellátást a fekvőbetegek. A Margit Kórház Honvéd Kórházhoz való csatolásával átmenetileg orvosolhatják a problémákat, ugyanakkor úgy vélem, hogy hosszú távon csak egy független, jól működő, a térség lakói számára helyben elérhető Margit Kórház jelenthet megoldást. A kerületiek és az agglomerációban élők érdekében kérdezem:

• Mi lesz hosszú távon a korábbi, több ezres beteget ellátó Margit Kórház sorsa?
• Figyelembe veszik-e majd a pilisi térség lakóinak igényét a megfelelő szintű és minőségű ellátottságra, amelyet a Margit Kórház töltött be éveken keresztül?
• Lesz-e önálló kórházi képviselete az észak-budai agglomeráció vonzáskörzetének?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha egy szóban kellene válaszolnom, hogy lesz-e önálló kórházi képviselet, akkor azt tudom mondani, hogy igen, lesz. Határozott törekvésünk, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, addig azonban számos problémát meg kell oldanunk. Gondoskodnunk kell az óbudai és pilisi térség lakosságának a megfelelő szintű ellátásáról. Zajlanak az átvett intézményekkel kapcsolatos adminisztratív teendők. Még nem került leválasztásra a Margit Kórház, de ezt a lehető legrövidebb időn belül meg fogjuk tenni. Számos intézményi szerződésállomány áttekintését, a működésracionalizálás kezdő lépését meg kell, tegyük, hogy megnyugtatóan és fenntartható módon rendezzük egy önálló intézmény sorsát. És való igaz, hogy Észak-Buda, Észak-Pest ellátása, Óbuda, a pilisi térség ellátása összefügg, a betegutak összefüggenek, és ebből kell egy fenntartható Margit Kórházat is teremtenünk.

+

BÚS BALÁZS: – Államtitkár úr! Örömmel hallottam ezeket a szavakat, és azt gondolom, hogy az óbudaiak rég hallottak ennyire jó hírt. Vannak azonban olyan mozgások, amelyek azért akadályozhatják ennek a megvalósulását. Havas Szófiának a megjelenése a kórházban számunkra aggályokat vet fel, hisz ő annak idején RET-elnökként azért komoly gondokat okozott pont a Margit Kórház megszűnése kapcsán, úgyhogy kérem, erre figyeljenek oda.

Biztosíthatom államtitkár urat, hogy a kerületi orvosok, és a szakrendelő is mindenféleképp azon lesz, hogy egy nagyon jól együttműködő kórházzal tudjuk a kerület és az észak-budai agglomeráció ellátását biztosítani.

+

SZÓCSKA MIKLÓS: – Köszönöm a jelzést. Ez egy közvetlen munkáltatói jogkörbe tartozó kérdés, mindenképpen tájékoztatást fogok róla kérni, és következő alkalommal részletesen beszámolok arról, hogy mi is történt itt ezzel a munkaerő-átcsoportosítással kapcsolatban.

Fideszes klientúraépítés az állami földekkel, - ez a kormány is kisemmizi a családi gazdálkodókat?

SZABÓ REBEKA (LMP): – Államtitkár úr! Akárhogy is próbálják cáfolni, az állami földek pályáztatásának folyamatából és aktuális eredményeiből az látszik, hogy az ígéretük, miszerint a kormány földhöz és megélhetési lehetőséghez juttatja a helyben élő gazdálkodókat, egyszerűen hazugság volt. A beígért 65 ezer hektár állami földnek alig a felét hirdették csak meg, és eredményeket is szinte csak négy megyében láthatunk, holott a munkálatokat hamarosan el kell kezdeni.

– Államtitkár Úr! Már az is a nagygazdák helyzetbe hozásának a szándékára utal, hogy a jogosultság felső határát kitolták 300-ról 1200 hektárra, ezen kívül az indokolatlanul magas regisztrációs díj szintén megnehezíti a kisebb gazdálkodók pályázását. A pályázati csomag átvételekor titoktartási nyilatkozatot kell aláírni, ami, közvagyonról lévén szó, teljesen abszurd, a gazdálkodók számára az elbírálás, a pontszám tehát nem nyilvános. Úgy veszítik el évek óta használt legelőiket, földjeiket, hogy indoklást sem kapnak az elutasító határozatról. - – Államtitkár úr! Az, hogy ez a folyamat ilyen átláthatatlan, még talán betudható a szakmai kompetencia hiányának, de a már kihirdetett eredmények egy része azonban egyértelműen arra utal, hogy a helyben élő családi gazdálkodók megerősítése helyett klientúraépítés és hűbérbirtokosztás zajlik. Alcsúton, Kajászón és Válon például az a Búzakalász 66 Kft. nyerte el több száz hektárnyi föld bérletét, amelynek Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök úr kedvenc labdarúgó-akadémiájának elnöke és Felcsút polgármestere az ügyvezetője. A kérdéseim nagyon konkrétak és nagyon egyszerűek:

• Lesz-e és mikor átlátható, nyilvános és objektív pontozási rendszer a földbérletpályázatoknál?
• Kapnak-e majd indoklást a vesztesek, és nyilvános lesz-e a nyertes gazdák pályázatának értékelése?
• Felülvizsgálják-e a kiírásnak nyilvánvalóan nem megfelelő, a helyi gazdákat kisemmiző pályázati eredményeket?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Azt hiszem, a képviselő asszony és a pártja is fantomokat kerget. Az igazság bajnokainak tekintik magukat, mind ebben a kérdésben, mind pedig a nekem szánt nyílt levélben amikor az oligarchákról, a zöldbárókról és a maffiáról beszélnek. Már a múlt héten felajánlottam az önök volt frakcióvezetőjének, Schiffer úrnak, hogy szívesen látom önöket a hivatalomban. A mai napig nem éltek ezzel a lehetőséggel, miközben olyan jellegű frázisokat puffogtattak, ami mögött semmi nincs.

– Tisztelt Képviselő asszony! Én átéltem az előző rendszer pályáztatási gyakorlatát: korábban az NFA ellenőrző bizottsági tagjaként jól láttam, hogy a szocialisták hogyan pályáztatnak. Ott valóban volt klientúraépítés! Most viszont mindenféle sajtóinformációkra hivatkoznak, mindenféle olyan feltételezések mögé próbálnak bebújni, amiket nem igazoltak és nem bizonyítottak. Úgy gondolom, hogy előbb ismerjék meg azt a pályázati rendszert, amelyet kritizálnak. Próbáljanak már egy olyan világban élni, ahol a pályázók közül nem nyerhet mindenki, mert ha van egy terület, amire 25-en pályáznak, abból egy pályázó nyerhet, és a másik 24 sajnos nem. Tehát az a tiszteletteljes kérésem továbbra is önök felé, hogy jöjjenek el, és nézzük meg, hogy kik építettek klientúrát az elmúlt 8 évben. Megmutatom, hogy ki épített klientúrát, illetve ki nem!

+

SZABÓ REBEKA: – Államtitkár úr! Én elhiszem, hogy önnek a hivatalba lépése óta még nem nagyon volt ideje tanulmányozni ezeket az ügyeket, de javaslom: nézze csak meg a Nemzeti Földalap honlapját! Ott meg fogja látni feketén fehéren a nyertes pályázatokat, és azt is, hogy kik nyertek. Ott van a Búzakalász 66 Kft., ott vannak a Csákvári Rt. igazgatóságának tagjai, családtagjai.

– Államtitkár úr! Beszéljenek elsőnek a gazdálkodókkal, akik el vannak keseredve és fel vannak háborodva azért, mert önök becsapták őket, mert 20 éve várnak arra, hogy végre földet kapjanak, hogy végre megélhetési lehetőséghez jussanak. Önök a zöldbáróikkal kötött bérleteket 20 évre akarják betonozni. Van olyan, akinek a tanyaudvarát adták bérbe, és van olyan is, aki évek óta legelteti  700 juhát azon legelőn, amit szintén indoklás nélkül, nem tudja, hogy miért, másnak adták.

– Államtitkár úr! Ez botrány! Botrány, ami az állami földpályázatokkal történik. Legyen átlátható a pontrendszer! Vizsgálják felül ezeket a rendkívül gyanús, a saját klientúrájuknak juttatott földek ügyét, különben igen súlyos mennyiségű szavazatot fognak veszíteni vidéken!

+

BUDAI GYULA: – Tisztelt Képviselő asszony! Dél-Borsodban a Mariano Kft.-től több mint 3 ezer hektár földet vett vissza az állam, és kiírta pályázatra. Ugyanez a helyzet a Hubertus Bt. vonatkozásában. Azt ajánlom tehát: azért gondolkozzanak már el azon, hogy melyek azok a nagygazdaságok, amelyek valójában az önök szekerét tolták az elmúlt 8 évben. Jobb lenne, ha a saját házuk táján söprögetnének!

Mi lesz a megyei sportigazgatóságok sorsa?

BÁNKI ERIK (Fidesz): – Az elmúlt évben a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköreit módosította a parlament. Ez többek között a megyei sportigazgatóságok működését is érintette, hiszen ezek az igazgatóságok korábban a munkájuk során komoly támogatást kaptak a megyei közgyűlésektől mind infrastruktúra tekintetében, hiszen általában az irodát a megyei közgyűlések biztosították számukra, mind annak a két-három embernek az alkalmazását illetően, akik a megyei sportszervezési feladatokat ellátták. Ez éves szinten nagyjából tízmillió forintos támogatást jelentett, amely a megyei közgyűlések költségvetésében megtalálható volt. A Megyei Sportszövetségek Szövetségével, illetve a megyei labdarúgó-szövetségek igazgatóságaival végezték közösen ezeket a feladatokat. Az önkormányzati törvény módosításával a sportfeladatok ellátásának kötelezettsége kikerült a megyei közgyűlések feladatköréből, ugyanakkor az átmeneti területfejlesztési törvény előírja a megyei közgyűlések részére a megyei sportszervezési feladatok ellátását, koordinálását, mindehhez azonban sajnos a költségvetés konkrét forrásokat nem biztosít. A megyei diáksportélet fejlesztése, a versenyrendszer erősítése fontos feladat. Minden egyes diák számára, aki a megyei versenyrendszerekben részt vesz, ez egyben lehetőség arra, hogy megszeresse a sportot, és akár élsportoló legyen, akár a szabadidősport területén rendszeres testmozgást végezzen. Kérdezem:

• Milyen költségvetési forrásokkal látja támogathatónak az imént említett megyei sportkoordinációs feladatok ellátását, illetve milyen szervezeti formát lát alkalmasnak ennek a feladatnak az ellátására?

+

CZENE ATTILA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Az önkormányzati joganyag a sportot, illetve annak támogatását a helyi közszolgáltatások körében ellátandó kötelező feladatok között nevesíti. A hatályos törvény alapján a sport támogatása helyi feladat, ugyanakkor a települési önkormányzat maga határozza meg, hogy mely feladatokat milyen mértékben és módon lát el, természetesen a helyi közösségek igényei alapján, illetve az anyagi lehetőségeitől függően. Ezért a sportért felelős államtitkárság szakmai javaslata szerint, áttekintve a hasonló civil szervezeti rendben működő nemzetközi példákat, a sportköltségvetési források döntő része fölött diszponáló Magyar Olimpiai Bizottságnak a helyi sport szervezeti és intézményi rendszerével a belső struktúrájában szabályozott, garantált módon kell foglalkoznia. A MOB önkormányzati bizottságának állandó bizottságként rendelkeznie kell a helyi sporttal való szakmai kapcsolattartást és koordinációt végző, a sportfeladatokra való források tervezésével és a végrehajtások során a források felhasználásának ellenőrzésével foglalkozó szervezettel. Az önkormányzati bizottság részletes feladat- és hatáskörét vélhetően a Magyar Olimpiai Bizottság szmsz-e fogja tartalmazni.

+

BÁNKI ERIK: – Államtitkár úr! Valóban, a sporttörvény életbe lépett január 1-jén, és a sporttal kapcsolatos valamennyi feladat a Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörébe került, mint ahogy a költségvetésben elhatárolt források felosztásának a rendszerét is a Magyar Olimpiai Bizottságnak kell működtetni ezután. A probléma az, hogy én pillanatnyilag nem látom a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetési keretében azt az ön által is említett, nagyjából 200 millió forintot, ami a sportigazgatóságok működését le tudná fedni, illetve meg tudná oldani a 2012. évben. A szervezeti rendszer tekintetében nekem szinte teljesen mindegy, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság megyei szinten közvetlenül látja el ezt a feladatot vagy a megyei jogú városokkal, illetve a megyei közgyűlésekkel egyeztetve az ő szervezeti rendszerükben; a lényeg csak az, hogy ez a megyei feladat, ami a megyei diáksport rendezésének a koordinációja, valamilyen módon ellátásra kerüljön. Ebben kérem a segítségét.

+

CZENE ATTILA: – Képviselő úr! Már megfogalmaztuk: valóban indokolt megvizsgálni a megyék és a megyei jogú városok sportfeladatainak ellátására szolgáló támogatás ismételt bevezetésének lehetőségét a MOB-nak átadott források terhére. Az említett támogatást a megyei jogú városok az iskolai diáksportesemények, a városi, területi bajnokságok szervezésével, rendezésével kapcsolatos feladatokra, valamint szakemberek személyi jellegű kifizetésének támogatására fordíthatták és fogják fordítani. A támogatások felhasználásáról az önkormányzatok mellett, a megyei közgyűlések is állást foglaltak, és valóban ez a nagyságrend 180-190 millió forint között mozgott. A túlnyomórészt párhuzamos működést biztosító támogatások helyett ezen terület támogatását prioritásként lehet megfogalmazni például a Magyar Diáksport Szövetségnek szánt források kihelyezésénél.