A költségvetése végszavazása szólította sorompóba a parlamenti pártokat. Az eredmény: 201 igen, 179 nem, 0 tartózkodás. A Fidesz és a KDNP összes képviselője voksolt, az MSZP soraiból is – betegsége miatt – csak Horn Gyula maradt távol. Röpke pillanat volt csupán a győzelmi nyilatkozatokkal kísért „igen” gomb megnyomása a Nagy Testvér (MSZP) padsoraiban. Egyes egyedül Warvasovszky Tihamérral nem koccintottak, ő ugyanis nemmel voksolt. A Kis Testvér (SZDSZ) padsoraiban jelen volt, de nem nyomott semmiféle gombot Kovács Kálmán és Molnár Lajos. Nemmel szavazott viszont: Béki Gabriella, Gulyás József, Ikvai-Szabó Imre, Velkey Gábor. A függetlenek közül egyedül Császár Antal köszöntötte igennel a kormány jövő évi költségvetését.

A pezsgőbontás előtt azonban, még egyszer és utoljára, napirend megütköztek a szemben álló felek. Szószólóik mondandóiból tallózunk.    

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – A válságkezelő kormány egy évre vállalta a megbízatást. Okkal számolhattunk úgy: egy kemény, felelős válságkezelő program ennyi idő alatt képes nemcsak megmenteni az országot a veszedelemtől, de megteremteni a tartós gyarapodás feltételeit is. Ez a költségvetés és az abban elfogadott 3,8 százalékos hiánycél üzenet, biztosíték és egyfajta garancia. Ez a költségvetés a fej költségvetése, de nem vádolható szívtelenséggel sem. Csak a válsággal szemben kemény, az állam támogatására szorulókkal szolidáris. Védelmet nyújt, egyensúlyt teremt, és megalapozza a tartós gyarapodást.

– Én a józan észen alapuló kormányzásban hiszek. A józan észnek egyszerű szabályai vannak, és a mindennapi életből is tudjuk, hogy egyszerű szabályok alapján néha egészen bonyolult rendszerek tudnak kifogástalanul működni. A józan ész itt annyit jelent, hogy három egyszerű szabályt kell követnünk. Az egyik, hogy először is annyit költsünk, amennyink van. A második, hogy a bevételeinket oda csoportosítsuk, ahol ezzel a munkát segítjük, mert a munkavállalás terheinek csökkentésével az ország jövőjét alapozzuk meg. Harmadszor: azt kell észben tartanunk, hogy a terheket mindig méltányosan, igazságosan kell szétosztanunk.

– Ez a költségvetés kijelöli számunkra azt az utat, amelyet felrúgni a jövő elárulása volna. A jövő elárulása volna, mondom még egyszer és hangsúlyosan, mert aki letér erről az útról, az a felelős növekedés és a biztos gyarapodás útját hagyja el, márpedig Magyarország nem teheti meg, hogy még egyszer letérjen erről az útról.

– Persze, a költségvetés elfogadása nem csodaszer. A politikai demagógiával, a politikusi felelőtlenséggel, a bizalom rombolásával szemben ez sem tudja megvédeni az országot.  Nos, én előre szólok, nincsenek csontvázak a szekrényben! Rendet raktunk a szekrényben, a magyar állam működése és pénzügyei áttekinthetőek, rendszeresen külső, nemzetközi szakértők által ellenőrzöttek és auditáltak. Ezzel a költségvetéssel megteremtjük annak az alapját, hogy Magyarország gyorsan, másoknál előbb lábaljon ki ebből a válságból.

– Mindez azonban csak később lesz érzékelhető. Cinikus és kicsinyes dolog azoké, akik a válság és az elkerülhetetlen megszorítások előtti időkhöz mérik a mai helyzetet. A jól megépített gátról is csak az árvíz levonulása után tudjuk, valójában mit bírt ki, és mekkora védelmet nyújtott. És azok, akiknek emiatt nem viszi el a házát az áradás, sokszor nem is tudják, mitől menekültek meg a védelem segítségével. Éppen ezért mondom, hogy cinikus ma azt bírálni, aminek később beérő gyümölcseit örömmel aratjuk majd le holnap, és cinikus dolog lebeszélni a gáton serénykedőket a védekezésről.  A válságkezelés eredményei - így most például ez a költségvetés - teremtik meg a holnapi kormányok mozgásterét is. Ilyen eredmény az ország iránt érzékelhetően és vitathatatlanul visszatérő bizalom. A jövőre megalakuló kormány olyan országot örököl, amely józan gazdálkodást folytat, és jó úton van a fenntartható gyarapodás felé. De erről az útról letérni nem szabad, mert az felelőtlenség lenne minden magyar állampolgárral szemben!

HARGITAI JÁNOS (KDNP): – Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta: ez a józan ész költségvetése! Mi erről egészen mást gondolunk! Szeretném megkérdezni:

+ Az Ön józan esze megvolt-e akkor, amikor a Gyurcsány-kormány minisztereként tevékeny részese volt azon költségvetési helyzet előidézésének, amelyben aztán válságkezelő kormányfőként a válság kezelésére vállalkozott?

+ Ha most tudja, hogy csak azt lehet elkölteni, ami a költségvetés bevételi oldalán megvan, akkor ez a józan esze miért nem volt meg az előző időszakokban?

+ Önnek és ennek a kormánynak, vagy az előző kormánynak, aminek ön részese volt, milyen része van ennek a válságnak az előidézésében?

– Miniszterelnök úr! Hiába akarják elhitetni az országgal, hogy a válság úgy szakadt ránk, hogy mi erről nem tehetünk! Az ország képviselői és polgárai is tudják: önöknek ebben tevékeny részük volt! A válság nyilvánvalóan elért volna minket akkor is, ha egy kiegyensúlyozott és normális költségvetési politikát folytatott volna a szociálliberális kormány, de mivel ezt nem tette, a józan ésszel szemben politizált, ezért a válság minket súlyosabban érintett. Azt is mondhatnám: működtek azok a kádári reflexek, amelyek mindig előjönnek akkor, amikor nincsen politikai legitimitása egy kormánynak, - akkor megpróbálja ezt a legitimitást megvásárolni. Önök is ezt tették éveken keresztül, ezért nyakló nélkül költekeztek! Eredményeket nem látunk. Csak azt látjuk, hogy egy siralmas kilátástalan adósságcsapdába vezényelték az országot. Az utánunk következő politikusgenerációk és adófizető polgárok vére-verejtéke kell ahhoz, hogy egyszer majd ettől az ország megszabaduljon, ettől a helyzettől, amibe önök belelavírozták az országot.

– Miniszterelnök úr! Ön azt mondja, hogy ez az adócsökkentés költségvetése. Legfeljebb jóindulattal mondhatom: egyfajta adóátrendezés történt. Csökkentették a személyi jövedelemadót és a béreket terhelő adókat, ugyanakkor megemelték a fogyasztást terhelő adókat. Az állampolgár minden pillanatban, amikor a villanyt felkapcsolja, amikor a vízcsapot megnyitja, amikor vásárol, és még sorolhatnám, minden egyes alkalommal áfát fizet. Tehát terhek csökkentéséről ebben a kétéves ciklusban, amit önökkel együtt végigéltünk, azt gondolom, hogy szó nincs!  

– Miniszterelnök úr! Ön, amióta ebben a székben ül, mindig csak makro számokban gondolkodott. Persze, miniszterelnökként kell is ezekben gondolkodnia. De!  

+ Stabilitást hoz ez a költségvetés?

+ Miféle stabilitást hoz ez a költségvetés, mondjuk, az Ormánságnak, hogy csak egy leszakadt régiót mondjak, az ott élő polgároknak, vagy Északkelet-Magyarországon, ahol kilátástalan a munkanélküliség?

+ Miniszterelnök Úr! Ön persze elmondhatja, hogy százezer embernek valamilyen módon, nagyon drágán, átmenetileg munkát adott azzal, hogy az "Út a munkához" közmunka-program keretében. Ön nagyon jól tudja, hogy ez még félmegoldásnak sem jó! A munkanélküliség drasztikus módon növekedett eddig is, és növekedni fog az elkövetkezendő időszakban is!

– Miniszterelnök úr!

+ Megteremtettük-e, ebben a költségvetésben tényleg egy jövendő növekedésnek az alapjait?

– Miniszterelnök Úr! Hallgasson azokra a közgazdász hozzáértőkre is, akik azt mondják, hogy ilyenfajta növekedési elemeket nem tudtak beleépíteni ebbe a költségvetésbe. Ez a költségvetés azt az elképesztő nyomort, amit önök a kormányzásuk során létrehoztak, ezt stabilizálja. Tehát nem a növekedést alapozza meg, hanem tartósan elmélyíti ezt a nyomort az országban!

– Miniszterelnök úr! Egy új kormányra van szükség, ami ebből a lehetetlen helyzetből nagy nehézségek árán kivezeti az országot!

NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Beszéljünk egy kicsit arról, hogy milyen helyzetben van ma Magyarország a 2009. év végén! Ön szerint már éllovasok vagyunk a térségben. Nézzük!

+ Valóban, éllovasok vagyunk: 10,4 százalékos a munkanélküliség! A legalacsonyabb a foglalkoztatási rátánk egész Európában, egyedül Máltát tudjuk az aktivitás terén megelőzni.

+ Valóban, éllovasok vagyunk: a szeptemberi inflációnk az Európai Unió 27 tagállama közül a legmagasabb volt!

– Tegyük hozzá: amióta ön miniszterelnök, a nyugdíjas-infláció rendre meghaladja az átlaginflációt, ami azt is jelenti az ön által alkotott költségvetésben, hogy ha elveszik a 13. havi nyugdíjat, mint ahogyan ezt elvették, akkor a nyugdíjak reálértékének körülbelül 10-12 százalékos csökkenése várható 2010-ben. Ez az a létbiztonság, amire ön hivatkozik! 2008 első félévéhez képest a pedagógusoknak 10,3 százalékkal, az egészségügyi dolgozóknak pedig 8,3 százalékkal fog csökkeni a keresetük vásárlóértéke.

– Miniszterelnök úr!

+ Milyen állapotban vagyunk itt 2009 decemberében az ön által sikeresnek tartott válságkezelés eredményeként?

– Az államadósság naponta több mint hárommilliárd forinttal nő! Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar állampolgárra idén kétmillió forintnyi államadósság jut. Ez egy négytagú család esetében nyolcmillió forint államadósság. Nyolcmillió forint nem kis pénz egy családi költségvetésben, önök adósították el így az országot!

– Miniszterelnök úr! 2009-ben készítette a német statisztikai hivatal azt az összesítést, amellyel összeállította azokat az adatokat, hogy a velünk együtt 2004. május 1-jén csatlakozott országoknak hány százalékkal nőtt a nemzeti össztermékük a csatlakozás óta. Nézzük ezt a számsort: átlagosan 22,5 százalékkal; a Cseh Köztársaságnak 25,6 százalékkal, Lengyelországnak 23 százalékkal, Szlovákiának 35,8 százalékkal, Magyarországnak 9,9 százalékkal.  2010-re milyen gazdasági növekedést jósol az OECD a környező országokra? – Lengyelországban 2,5 százalékos gazdasági növekedés lesz, Csehországban 2 százalék, Szlovákiában 2 százalék, Magyarországon még jövőre is 1 százalékos zsugorodással számolnak!

– Miniszterelnök úr! És hogy mennyire valós és hiteles az önök által összeállított költségvetés, arról igazán a Magyar Nemzeti Bank most kiadott jelentése tud beszámolni, amikor az ön által betonba öntött, kőbe vésett, fába faragott, műanyagba fröccsöntött és egyéb hiányszámot, tudja, a 3,8 százalékos költségvetési hiányt már 4,3 százalékra korrigálja, - és hozzáteszi, hogy ehhez még jön egy 2,7 százalékos adósságkonszolidációs kockázat! Ha a kettőt összeadjuk, akkor ott tartunk a 7,5 százaléknál, amit mi mondtunk!

KÓKA JÁNOS, (SZDSZ): – Nagyon fontos állomása a mai! Nagyon sokat nyomott a latban, hogy Magyarországon az ellenzék legnagyobb része, a Fidesz és a KDNP csípőből utasította el a Reformszövetség minden költségvetési szigorra, takarékosságra, költségvetési fegyelemre vonatkozó javaslatát, ezért igazából az egyetlen lehetséges jó döntésnek az látszott, hogy a Szocialista Párt találjon valakit, aki képes végigcsinálni a válságkezelés folyamatát. Ha visszanézünk az elmúlt hét hónap eredményeire, azt lehet mondani, hogy soha az életben nem fogjuk tudni megmondani, mi lett volna, ha Bajnai Gordon és Oszkó Péter nem csinálja végig azt, amit végigcsinált. Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy 300 forint feletti euróról beszélnénk, azóta rég bedőlt volna a tőzsde, tömegesen minősítették volna le Magyarországot, és esélyünk sem lett volna semmiféle külső forráshoz jutásra. Ehhez képest azt látjuk, hogy a makroszámaink, a befektetési bizalmat tükröző valamennyi index stabilitást mutat, a befektetői bizalom visszatért Magyarország irányába. Azt látjuk, hogy ha valami, ez a hét hónapos folyamat lehetőséget teremthet egy következő kormánynak, ha konzervatív kormány lesz, az adócsökkentési javaslatokkal, akkor egy következő konzervatív kormánynak, hogy legyen mire alapozni ezt a gazdaságpolitikát. 1200 milliárd forinttal vagyunk beljebb. 1200 milliárd forintnyi költséget faragott le a kormány, s ez lényegében a legnagyobb költségcsökkentési lépés az elmúlt tizennégy évben. Ez volt szükséges ahhoz, hogy el lehessen kezdeni az adócsökkentést, és tovább lehessen folytatni a stabilizációs folyamatokat.

– Az elismerésre méltó válságkezelő teljesítmény mellett persze – ami az elmúlt hónapokat illeti – vannak persze dolgok, amelyek az elmúlt hét hónapban is elmaradtak, és vannak olyan tételek is, amelyekben bizony rossz irányt vett a kormány, illetve a kormányzó Szocialista Párt. Elmaradt például az ügynökakták nyilvánosságának előremozdítása.

– Arra kérem miniszterelnök urat, hogy a ciklusból hátralévő időszakban mindenkor, amikor fölmerül egy vita a piacpártiak és az állami gondoskodásban bízók között, akkor a piacgazdaság oldalára álljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): – Ez a költségvetés a jövő költségvetése. Azért a jövő költségvetése, mert stabilitást hoz az országnak, mert a versenyképességét növeli ennek az országnak. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert a negatív társadalmi hatásokat csökkenteni kívánja.

– Mi itt teljesen két külön világban gondolkodunk. Látható módon önök egyhuzamban, folyamatosan csak a múltról beszélnek. Arról beszélnek, hogy mi történt a múltban, és egyetlenegy mondat nem hangzott el arról, hogy és akkor önök mit tennének a jövőben, hogyan képzelnék el e helyett a költségvetés helyett adott esetben az ország jövőjét. Van, volt, körülbelül majdnem 2 ezer darab módosítója az ellenzéki képviselőknek, látható, hogy inkább a mennyiségre, mint a minőségre hajtottak.

– Ez egy jó szívvel vállalható költségvetés, amely a nemzet érdekét szolgálja. Igenis van baloldali karaktere ennek a költségvetésnek!  Lehet, hogy önök nagyobbat lépnének, de az irány ettől függetlenül még helyes. Nagyon örültem, amikor Hargitai képviselőtársunk végre elismerte, hogy a kormány egy adóátrendezést hajtott végre. E mögött az a megfontolás állt, hogy a jövedelmet terhelő adókat szeretnénk a forgalmat terhelő adókkal és a vagyoni típusú adókkal helyettesíteni és a súlypontot oda áthelyezni, mert úgy gondoljuk, az a helyes, ha a gazdagabbak többet fizetnek, illetve azok, akik többet fogyasztanak, szintén többet fizetnek. És az a helyes, hogy ha azoknak, akik a munkájukból, a bérükből élnek, több marad a borítékjában.

– Ez egy történelmi költségvetés! Történelmi annyiban is, hogy nem választási költségvetést készítettünk! Mindenféleképpen megalapozza, hogy a következő kormány biztos alapokon kezdheti meg a munkáját, hiszen nem dobtuk be a gyeplőt, hanem bizony egy feszes és takarékos költségvetést készítettünk, amiről tárgyilagos elemzők is azt mondják, hogy az ország érdekéből szemlélve helyes és tartható költségvetés. Továbbra is azt kérem a Fideszes képviselőtársaktól, hogy segítsék ezt a munkát, segítsék az ország stabilizálását, segítsék azt, hogy az ország versenyképesebben kerülhessen ki ebből a krízisből. Például azzal kezdhetnék, hogy megnyomják az igen gombot a költségvetés szavazásánál.

BAJNAI GORDON: – A javuló helyzet a lakosságot nyilván némi késedelemmel éri el, mint ahogy minden válság után a foglalkoztatás is késve kezd el javulni, de javulni fog! S mivel önök ezt tudják, most arra játszanak, azt próbálják elmondani az országnak, hogy most minden rossz, de - ahogy önök remélik - ha majd jövőre esetleg önök kerülnek kormányra, akkor majd learathatják annak a gyümölcsét, amit most megcsinálunk. Ezt, aki foglalkozik a közgazdaságtannal, pontosan tudja, aki nem, az pedig, jó, ha most megtudja tőlünk! Az a program, amelyet elindítottunk, egyszerre hozta biztonságosabb helyzetbe Magyarországot és a magyar családokat, teremtette meg a jövőbeni növekedés és munkahelyteremtés alapját, és kezdte el csökkenteni a legeslegszegényebb rétegek kiszolgáltatottságát. Ez a dolga a mindenkori kormánynak; remélem, hogy a jövőben is ezt a politikát fogják folytatni!