Kétséget kizáróan, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, az ellenzéket szapulják, utóbbiak hangja nem különbözően, a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják.", nem kímélve sem a kormányt, sem a holdudvarát.  A legutóbbi produkciókból idézünk.

Ne hagyjuk, hogy megvakuljanak!

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Miniszter úr! A „nedves" típusú időskori makuladegeneráció (AMD) megvakulással fenyegető súlyos szembetegség. Az ötven évnél idősebbeknél kialakuló vakság elsődleges oka. A hatvan év fölötti európai lakosok több mint felénél kimutathatók a betegség tünetei. Korábban többen felvetettük a betegség kezelésének nehézségeit. Tavasz óta történtek lépések, azonban a megoldás nem megnyugtató. A kezelések márciustól indultak el azzal, hogy az intravitreális, tehát a szembe adott Lucentis injekciók adását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza a négy egyetemi szemklinikán. A Szemészeti Szakmai Kollégium javasolja, hogy az injekciók adását járóbeteg-ellátás keretében százszázalékos támogatással engedélyezzék. A betegek nyomon követéséhez nélkülözhetetlen az „optical koherncia tomográfia"(OCT) vizsgálat, amit egyébként a szakmai minimumfeltételek is tartalmaznak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenleg ezt sem finanszírozza.

– Miniszter úr!

Ugye, ön szerint is kötelessége mindenkinek megakadályozni a betegek megvakulását, s a jelenlegi négy központ helyett a kívánatos tizenkét szemészeten biztosítani minden beteg társadalombiztosítás által támogatott ellátását?

Ugye, a szakmai ajánlásoknak megfelelően ambuláns beavatkozásként is finanszírozni fogják a hatásos gyógyszer, a Lucentis beadását?

Ugye, a szükséges tomográfiai vizsgálatot is finanszírozza majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár?

SZÉKELY TAMÁS, egészségügyi miniszter: – Képviselő úr! Számos dologban egyetértés van közöttünk most is, mint egyébként más kérdéseinek a felvetésekor, ezért került befogadásra a Lucentis nevű gyógyszer az időskori makuladegeneráció kezelésére 2008 októberével. Ezt követően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár valóban keretet határozott meg az egyetemi klinikáknak, az évi 2 millió körüli súlyszámnak körülbelül a 25 százalékát, azaz 500 ezer súlyszámot tudnak betegellátásra fordítani.  Hozzá kell tennem, hogy a Lucentis nevű gyógyszer alig másfél éve van a világpiacon, és egyelőre evidenciák még nem léteznek az alkalmazásával kapcsolatban. Ezért gondoltuk, hogy csak négy helyen vezetjük be a finanszírozását. 1109 beteget láttak el eddig ezzel a módszerrel. Az alkalmazási előirat módosítása alapján lesz majd lehetőség arra, hogy a járóbeteg-ellátásban is megtörténjen a finanszírozás.

PUSKÁS TIVADAR: – Miniszter úr! Azt a beteget, akit a megvakulás fenyeget, nem nagyon érdekli, hogy a súlyszámból kijön-e a szemészet, vagy nem! Pillanatnyilag minden negyedik beteget tudnak kezelni, illetve minden negyedik beteget támogat a társadalombiztosítás. Annak kiválasztása, hogy ki lesz a négyből az egy kedvezményezett, nagyon nehéz feladat, ezért kellene az, hogy mindenkit, de mindenkit, aki rászorul, támogasson a társadalombiztosítás. Ne hagyjuk, hogy megvakuljanak!

A bizalmatlanság ára!

VARGA MIHÁLY (Fidesz): – Miniszterelnök úr! Nagy jelentőségű ügyben született bírósági döntés az elmúlt héten. Immár jogerősen is közérdekű adatnak minősül, ezért ki kell adni az adatvédelmi törvény alapján „a túlzotthiány-eljárással kapcsolatos magyar jelentésnek" már azt a változatát is, amelyet az uniós statisztikai hivatalhoz, az Eurostathoz elküldött, nem pedig csak az Eurostat észrevételei alapján véglegesített változatot. - Ez volt a bíróság döntése!

– Miniszterelnök úr! Három évvel ezelőtti ügyről van szó. A „túlzotthiány-eljárás" során az Eurostathoz beadott magyar pénzügyminisztériumi anyagot szerette volna egy újságíró elkérni, ismertetni, de az újságíró ezt nem kapta meg. Hároméves procedúrába került, amíg a bíróság kimondta: igen, joga van egy újságírónak és az újságírón keresztül a szélesebb nyilvánosságnak is megismerni az elküldött költségvetési adatokat.

– Miniszterelnök úr! Mindezt azért mondom el, mert megint választási időszak közeleg, és emlékezhetünk rá, hogy a trükkök egy bizonyos része ahhoz kapcsolódott 2006-ban is, hogy különböző adatokat nem kaptunk meg időben vagy éppen eltitkoltak előttünk. Voltak ennek olyan részei, amelyekre később derült fény - lásd áfa-visszatartás Draskovics miniszter idején -, de volt olyan része is, ami Veres Jánoshoz kötődik. Ő például leállította a Pénzügyminisztériumban az adatszolgáltatást, és átállította a minisztériumot negyedévente készülő beszámolók készítésére, a prognóziskészítés pedig teljesen eltűnt. Azt szeretném tehát most megkérdezni:

Mire számítsunk a jogerős bírósági döntés után?

Lesz-e módunk és lehetőségünk, hogy a magyar költségvetés tényleges helyzetével tisztába kerüljünk mind 2009-re, mind pedig előre, 2010-re vonatkozóan?

BAJNAI GORDON, miniszterelnök: – Képviselő úr! A válaszom röviden és egyszerűen: igen. A kormány álláspontja az, hogy a bírósági ítéleteket be kell tartani. De ha a bíróság nem kötelezne, akkor is szeretnék módot teremteni arra, hogy valamennyi demokratikus párt miniszterelnök-jelöltje vagy az általa kijelölt magas rangú szakértő megismerkedhessen a kampány közepén is a magyar gazdaság aktuális állapotával, helyzetével, azokkal a számokkal, amelyekből a kormány dolgozik.

– Képviselő úr! A magyar gazdaság számait mostanában rendszeresen ellenőrzik, auditálják külső szemek. Van belföldi külső szem – ilyen például a Költségvetési Tanács vagy a Magyar Nemzeti Bank –, amely a kormánytól függetlenül, a parlamentnek alárendelve képesek független véleményt mondani a számokról. De vannak olyan külső, nemzetközi szereplők is, amelyek szakértelme megkérdőjelezhetetlen, és akik minden bizonnyal nem érdekeltek abban, hogy bármilyen eredmény is kialakuljon a magyar választásokon, csak abban érdekeltek, hogy Magyarország világos képet sugalljon a nemzetközi pénzpiacoknak a saját helyzetéről. Ilyen a Nemzetközi Valutaalap, ilyen az Európai Bizottság. Ők is ellenőrzik a magyar számokat. Így hát ugyanúgy, ahogy nekik, úgy önöknek, ellenzéknek vagy kormánypártnak rendelkezésükre fog állni.  

VARGA MIHÁLY: – Miniszterelnök úr! Az ön elődje volt az, aki trükkök százairól beszélt, és hát nyilván emlékeztetnem kell arra is, hogy a nemzetközi intézmények abból dolgoznak, amit önök átadnak. Emlékezzünk arra, hogy az Európai Unió pénzügyi biztosát is megvezették azokkal a tételekkel, amikről kiderült aztán, hogy nem valósak, nem reálisak.

– Miniszterelnök úr! A mostani helyzetre vonatkozóan kérdeztem önt, hiszen aggódunk amiatt, hogy tényleges adatokat megtudhatunk-e, vagy sem. Emlékeztetnék arra, hogy éppen most a MÁV-val vannak vitában, hogy a MÁV igényelt-e vissza 20 milliárdot vagy nem igényelt, hol is kell ezt pontosan elszámolni. Emlékeztetnék arra, hogy néhány tételnek a visszakönyvelése történt meg a 2008-as zárszámadásban. Hírek szerint egyes tételek felhasználása most történik, elszámolásuk majd csak 2010-ben.

– Miniszterelnök úr! Jó lenne, ha nem állna elő a 2006-os helyzet, és valós képünk lehetne arról, hogy mi is vár a következő kormányra – bármilyen összetételű is legyen majd – 2010-ben!

BAJNAI GORDON: – Örülök, képviselő úr, hogy egyetértünk. Mi is azt gondoljuk, hogy a következő kormánynak – bármilyen pártháttérrel is rendelkezzen – világosan kell látnia az ország helyzetét. Éppen ezért, megismétlem: a választási kampány során a kormány és a Pénzügyminisztérium betekintést biztosít valamennyi demokratikus párt szakértőjének vagy miniszterelnök-jelöltjének valamennyi számba, már csak azért is, hogy később ne hivatkozhasson senki arra, hogy nem tudta, milyen a helyzet!

Végkielégítések, hallgatási pénzek és tanácsadói százmilliók...

MANNINGER JENŐ (Fidesz):– A magyar állami közúthálózat utóbbi éveinek helyzetét egyik oldalról az autópályák átadása, a másik oldalról 30 ezer kilométernyi közút leromlása jellemzi. Az országos közúthálózat nagy részén balesetveszélyes a burkolat, gondozatlan az út környezete, elhasználódott KRESZ-táblák láthatóak. Míg az autópályákat állandóan javítják, újítják, addig ezen utaknál még az állagmegóvásra sincs pénz. A burkolatjavítások hiányának halmozott értéke mára elérte a 400 milliárd forintot.

– A Magyar Országgyűlés 2004-ben elfogadta a 2003–2015 közötti magyar közlekedéspolitikát, amelyet a mai kormány sem hajt végre. Nincsen egységes közútkezelői szabályzat, nincs bevezetve a háromszintű új rendszerű közúthálózat, és annak finanszírozása sincs biztosítva, és a balesetek számának csökkenése sem éri el az európai „Fehér könyvben" kiadott célkitűzést. Ezzel párhuzamosan 2005-ben szétverték a közútkezelői állami szervezetet, elbocsátották a szakemberek nagy részét, az ottmaradottakat pedig megfélemlítik. A megfélemlített szervezet aggódva figyeli az állami vagyon elherdálását. Az év elején készült el egy anyag, ami az egykori megyei közútkezelők központjait, illetve telepeinek egy részét eladásra jelölte ki. Meg kívánták nyitni az utat a privatizáció felé, ugyanakkor egész Európában – kis kivételtől eltekintve - a közútkezelés állami feladat: közszolgáltatás. Érthetetlenül állunk az újabb átszervezés előtt, hiszen az utóbbi négy évben eddig minden átalakításról kiderült, hogy nem segítette elő a közúthálózat korszerűsítését.

– Államtitkár úr! Mindezeken túl a közútkezelő feladatait kiszervezik magánvállalkozásokhoz, akik busás felárral végzik el azokat a feladatokat, amelyeket korábban a jól működő intézményrendszer kisebb költségek mellett, jobb szakmai alapokkal végezhetett el. A legújabb hírek szerint további szakembereket bocsátanak el. A megyei igazgatóságoktól 172 vezető távozik. Ugyanakkor az is nyilvánosságot kapott, hogy két vezérigazgató-helyettes felmondása 102 millió forintba kerül a cégnek, sőt van olyan vezető, akinek azért nem mondanak fel, mert 60 millió forintba kerülne a végkielégítése, amely összeg hallgatási és titoktartási pénzeket is tartalmaz. Olyan információnk is van, hogy van olyan vezető, akinek azért nem mondtak fel – többmilliós fizetést kap havonta –, mert még magasabb lenne a végkielégítése.

– Államtitkár úr!

Mi lesz azokkal a közutakkal, amelyek felújítására a közeljövőben nem jut uniós pénz?

Hány szakembert bocsátanak el?

Mit várnak ettől?

Mennyit fizettek ki évente tanácsadói szerződésekre?

Miért kell titoktartási és hallgatási pénzeket fizetni a közúti igazgatóság egyes vezetőinek?

OLÁH LAJOS, közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A 2002-2008 közötti években uniós forrásból a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése élvezett elsőbbséget, amikor is minden korábbi mértéket meghaladóan több mint 560 kilométer autópálya épült. Bár a 30 ezer kilométer hosszúságú országos közúthálózat fenntartása valóban elmaradt a szükségesnek ítélt mértéktől, a képviselő úr állításával ellentétben az útállapotok teljes leromlásáról semmiképp sem beszélhetünk. Hiszen jelenleg is tart a főutak 11,5 tonnás burkolat megerősítése, ezenfelül 2013-ig 200 milliárd forintot költünk a négy-öt számjegyű utak felújítására. A jövő év tavaszáig ebből a forrásból mintegy 1100 kilométer mellékút felújítása valósul meg.

– Az sem felel meg a valóságnak, hogy közlekedéspolitikai célokkal ellentétes tevékenységet folytatnánk. Létezik ugyanis egységes közútkezelői szabályzat, szakmailag megkezdtük tehát a felkészülést a közúthálózat háromszintűvé alakítására. A balesetek számának csökkentése terén pedig Magyarország már ez év harmadik negyedévére teljesítette azt a vállalását, hogy 2001-hez képest egyharmadával csökkenti a halálos kimenetelű balesetek számát. Ezzel az uniós sereghajtóból lényegesen előrébb kerültünk. Ami pedig a közútkezelő szervezeti és működési kereteit illeti: szó sincs arról, hogy a közútkezelő szervezeteket bárki szétverte volna, és elbocsátások fenyegetnék a dolgozókat. A társaság jövő évi terveiben egyáltalán nem szerepel létszámleépítés. A tervezett átszervezés pedig legfeljebb vezetőket érinthet.

– A végkielégítésekkel kapcsolatban még októberben átfogó vizsgálatot indítottunk arra vonatkozóan, hogy szabályszerűen történtek-e a megállapodások a távozó vezetőknél, és arra is, hogy ezek a belső szabályok megfelelnek-e a törvényi előírásoknak és az általános etikai szabályok keretrendszerének. A vizsgálat eredménye alapján a két vezérigazgató-helyettes csak a munkaszerződésben foglalt jogcímen és mértékben részesült juttatásban. Míg a korábbi szerződésekben valóban létezett titoktartási díj, az újonnan megkötött munkaszerződések ilyet már nem tartalmaznak. Nincs olyan személy sem, aki el nem végzett munkáért venne fel többmilliós fizetést. A Magyar Közút külső tanácsadó szolgáltatót is csak szezonálisan és csak a legszükségesebb esetekben foglalkoztat.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az uniós források valóban nagy lehetőséget jelentenek az utak felújítására, de nem adott választ arra, hogy mi lesz azokkal az utakkal, amelyekre nem jut uniós forrásokból pénz.

– Államtitkár úr! 2006-ban és 2007-ben 680 illetve 650 milliót fizettek ki tanácsadói pénzekre, 100 millió forintot pedig végkielégítésre. Nem válaszolt arra sem, hogy ki a felelős ezért? És arra sem, hogy több tíz millió forintot kell kifizetniük hallgatási pénzekre. Tulajdonképpen miért kötötték ezeket a hallgatási pénzekről szóló szerződéseket hasonlóan, mint a BKV-nál és a MÁV-nál?  Reméljük, hasonló ügyek nem kerülnek elő, de így sem tudom elfogadni a válaszát!

Bartha Szabó József