MOTTÓ: Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető a Tisztelt Házban az azonnali kérdések órája. Szól a képviselő, reagál a kormány, replikázik a képviselő, és vitát zár a miniszter vagy az államtitkár. Szavazás nincs ugyan de, fölöttébb nagy figyelemre számíthatnak, lévén a tévé rádió is közvetíti. Látták, láttatták e cifra világot, országot. Legutóbbi „játszmáikból" tallózunk.

Az elszámoltatás elementáris igénye végigsöpört az országon, és tart a mai napig!

GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): – Majd négy éve, hogy kiszivárgott a balatonőszödi brutalitás hazugságbeszéd, amely országos felkelést idézett elő.  Az a példátlan dolog történt akkor ősszel, hogy bevetették a karhatalmat annak érdekében, hogy letörjék az ellenállást. Hihetetlen megtorlások történtek, emberek szemét lőtték ki, belegázoltak lovasrohammal emberekbe, nem folytatom. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Gyurcsány Ferenc, pedig neki címezném ezeket a szavakat, neki is többek között. Ő volt az egyik fő felelőse annak az elmúlt 50 évben soha nem látott mértékű kegyetlen erőszaknak, amit végrehajtottak a pribékjei. Az elszámoltatás elementáris igénye végigsöpört az országon, és tart a mai napig. A változás szele szerencsére befújta azokat az erőket az Országgyűlésbe, akik ezt az elszámoltatást akarják, jelesül jogvédőket és Jobbikosokat is. Felállt az az országgyűlési albizottság, amely nemcsak a 2006-os, hanem a 2002-2010 közötti összes alapvető szabadságjogsértés kérdését vizsgálja.

– Eljutott azonban oda gátlástalanságban, cinikusságban Gyurcsány Ferenc és volt titokminisztere, Szilvásy György és az MSZP a teljes pártjával, hogy felszólították mindazokat, akiket a bizottságunk megkeresett, hogy ne vegyenek részt az ülésen. Noha még Gergényi is eljött oda, bár semmire nem emlékezett. Azt gondolom, ez a gátlástalanság már tökéletesen bizonyítja, hogy az a felelősség, amit mi egyre inkább megtalálunk ebben az albizottságban, megkerülhetetlenül vár az elkövetőkre. Így a kérdésem a következő:

• Kíván-e tenni valamit, és ha igen, mit kíván tenni az igazságügy annak kikényszerítése érdekében, hogy Gyurcsány Ferenc és társai az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának a 2002-2010 között elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottsága előtti személyes megjelenésükre vonatkozó alkotmányos kötelezettségeiknek eleget tegyenek?

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Valóban, mind a parlament tekintélyét, mind az egész demokráciába vetett Gyurcsány Ferenc-hitet jól mutatja, hogy hogyan viszonyul akár a volt miniszterelnök, akár a volt titokminiszter a Magyar Köztársaság megválasztott parlamentjének és törvényesen felállított bizottságához. Elfogadhatatlan, hogy egy Házszabály szerint megválasztott bizottságnak az ülésére, ahol kérdéseket tennének fel, el sem mennek. Szakadék az ami köztük és köztünk. Vannak demokraták, és vannak azok, akik a parlamentet csak színpadnak használják, saját egyéni karrierjük, saját egyéni politikai hatalomra törekvésük eszközeként. Egy ilyen bizottság pontosan arra lenne jó, hogy tisztázza a tényeket. Ez egy demokratikus lehetőség mindenki számára, akivel szemben vizsgálat elindul, hogy a saját maga számára pozitív tényeket előadja. Az, hogy lemondanak egy ilyen védekezési lehetőségről mutatja azt, hogy mennyire cinikusan állnak ehhez az egész bizottsághoz, mennyire cinikusan állnak a parlament Házszabályában rögzített bármiféle vizsgálati lehetőséghez.

– Már 2003-ban felhívta az Alkotmánybíróság a figyelmet arra, hogy a meghallgatásokkal foglalkozó 21. § olyan törvényi hely, amit úriemberekre, gentlemanekre találtak ki annak idején, de sajnos nem csak rájuk kell alkalmazni, az elmúlt 20 év praxisa már ezt mutatja. Éppen ezért úgy gondolták, hogy ha valaki, akár parlamenti képviselő, akár jogtisztelő magyar állampolgár, meg fog jelenni a bizottság előtt, adatot fog szolgáltatni, ha erre felkérik. Sajnos, ebben az esetben olyan emberrel, emberekkel találkozunk, aki az alkotmánynak ezeket az alapvető rendelkezéseit sem tartják be.

GAUDI-NAGY TAMÁS: – Tudtam, és tudom. éppen ezért terjesztem elő ma azt a törvényjavaslatot, amely a büntető törvénykönyv módosításáról szól, és a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálat akadályozását bűncselekményként határozza meg. A lényege: aki azáltal, hogy népképviseleti szerv által folytatott vizsgálati meghallgatáson értesítés ellenére, önhibájából nem jelenik meg, vagy pedig az ügy körülményeire valótlan vallomást tesz, a népképviseleti szerv által folytatott vizsgálatot akadályozza, vétséget követ el, alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki képviselőként teszi ezt, hivatalos személyként, a büntetés három évig terjedő börtön. És aki a távolmaradásra felhív, mint például legutóbb Nyakó István, az pedig legalább egyéves börtönbüntetéssel kell hogy szembenézzen. És az a párt, aki egy ilyen bűncselekmény elkövetésére hív fel, az pedig feloszlatandó.

– Az a kérésem a tisztelt országgyűlési többséghez, hogy kivételes eljárásban, sürgősséggel támogassák ennek a törvénynek az elfogadását!

RÉTVÁRI BENCE: – Én pedig szeretném majd azt a napot megérni, képviselő úr, amikor erre nem büntető törvénykönyvi tényállásokat kell hogy fabrikáljunk, hanem a politikai kultúránk jut el odáig, hogy akiket vizsgálóbizottság elé idéznek, azok megjelennek önmaguktól is, és nem kell büntetőjogilag fenyegetnünk őket, akár rendelkezzenek mentelmi joggal, akár nem.

Mit kíván tenni a kormány az árvíz és belvíz sújtotta Hatvan és térségében lévő településekért?

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): – Az elmúlt időszak több alkalommal, több helyen volt árvíz, belvíz. Szeretném felhívni a figyelmet Hatvan és környékére, kimondottan Heréd falura. Heréden a Bér-patak az elmúlt négy hónap alatt három alkalommal a község jó részét elöntötte.  Legutóbb 400 ember 5 óra alatt mintegy 800 méter hosszú gátat épített, ennek ellenére a patak ezt a gátat áttörte, és a falu egy része víz alá került. Az ott élő emberek közül nagyon soknak összedőlt a háza, elvesztették a termésüket, jelentős kár keletkezett.

- Heréd önkormányzata pénzügyileg stabilan és jól gazdálkodott eddig az időpontig. Átmenetileg segítséget tudunk nyújtani civil kezdeményezéssel, kormányzati pénzekkel, de mindannyian tudjuk, ez csak egy mostani ad hoc-jellegű megoldás. Feladatunk, hogy hosszú távú megoldást teremtsünk, annál is inkább, mert ez nemcsak Heréd problémája. Az országban szinte mindenütt, így a Hatvan környéki többi településen is, Csányban, Horton a patakok fel vannak töltődve iszappal, a medrek el vannak tömítődve növényzettel. Az elmúlt nyolc évben a vízi társulások, a vízgazdálkodási társulások a pénzeket beszedték, de felhasználni nem használták fel, és maguk a medertakarítások, a medertisztítások sem történtek meg.  Feladatunk, hogy megkérdezzük a kormányt:

• Hosszú távon milyen megoldással tudjuk garantálni a herédi és a Hatvan környéki embereknek a vagyonuk, az életük védelmét?
• Mi a megoldás?
• Hogyan tudunk továbblépni?

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Az ár- és belvízvédelmi rendszer elhanyagolása, ebben a csapadékban bő évben igazán megmutatta, hogy milyen nagy problémát jelent. Sajnos, az elmúlt nyolc évben az előző szocialista kormányok nem fektettek kellő hangsúlyt a megoldására. Olyannyira nem, hogy mondjuk, a zászlóshajóprogramot, ami a Tisza-völgy és általában a folyóvölgyek fejlesztésére vonatkozott, a törvénynek a módosításával először tartalmilag ürítették ki, majd a forrásait is elvették.

– A kormánya súlyponti kérdésként kezeli a vízgazdálkodás kérdését, éppen ezért egy komplex program kidolgozása van folyamatban. Ez a nemzeti fejlesztési stratégiánk részeként fog megvalósulni. Három ilyen alappillért szeretnék megemlíteni, amelyekre épülnie kell, és épülni is fog. Át kell gondolnunk a környezethasználat rendszerét, hogy az ártereken és a mély fekvésű területeken ne folyjanak olyan tevékenységek, amelyek súlyosan érinthetik az ár- és belvíz kérdését. Az árapasztó tározók rendezése is elkerülhetetlen. A belvízrendszer, a csatornarendszer karbantartása, felújítása és főleg a működtetése, tisztán tartása szintén alapkérdés.

– Láthatjuk: az a rendszer, amit itt az elmúlt időszakban alkalmaztak, működésképtelen! A vízi társulatok hozzájárulását már eltöröltük, merthogy szolgáltatást nem nyújtott, de természetesen ez önmagában nem oldja meg a problémát, a komplex vízelvezetési rendszer működtetését kell átalakítanunk.

SZABÓ ZSOLT: - Két dolgot örömmel hallottam. Egyrészt a jogi háttér rendbetételét, ami nagyon fontos, hiszen tudjuk, hogy sok bába között elveszik a gyerek. Most a vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok, a magánszemélyek, a vízgazdálkodási társulások és maga az állam is érintett a kérdésben. Fontos, hogy egy jogi csapásirányt tudjunk állítani, és aszerint dolgozzunk a jövőben. A másik, amire utalt államtitkár úr, az a pénzügyi gazdálkodás kérdésének megoldása, ami a legfontosabb, hiszen tudjuk, hogy pénz nélkül nem tudunk működni. És ennek a pénznek átlátható pénznek kell lenni, ami minden időszakban rendelkezésre áll!

ÁNGYÁN JÓZSEF: – Még néhány konkrétum. Heréd, a Bér-patak térsége, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósághoz tartozik. A vízügyi igazgatóság a rehabilitációs tervet elkészítette, ezzel kapcsolatos költségigényét bejelentette, a döntés róla folyamatban. Egyébként pedig komplex rehabilitációs terv készül a Zagyva-Tarna vidékére, amely a KEOP-program részeként fog reményeink szerint megvalósulni. Az egész országra kiterjedő és az egész vízhálózatra, vízgyűjtőkre kiterjedő komplex fejlesztési terven dolgozunk, ami, azt hiszem, alapvetően meg fogja változtatni az áldatlan helyzetet.

Az EBESZ jelentésének fényében hogyan kívánja módosítani a kormány a médiacsomagot?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Néhány nappal ezelőtt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadságért felelős képviselője ismét a magyar médiacsomag módosítását szorgalmazta. Dunja Mijatovics szerint a csomag komoly aggodalomra ad okot, mivel közvetlen politikai irányítás alá rendeli az állami médiát. A közel 60 oldalas jelentés kimondja, hogy a törvény egy olyan rendszert kíván létrehozni a médiatartalom szabályozására, amely hatáskörében túlmegy mindenen, amit demokratikus országokban megkíséreltek, és amit nemzetközileg elfogadhatónak és indokoltnak ítélnek meg. Az EBESZ-szakértő hangot adott azon aggodalmának, hogy a törvénycsomag ellentmond a hatalmi ágak szétválasztása elvének, mivel a médiaszabályozás és felügyelet olyan új jogintézményi és szabályozási keretet teremt, amellyel könnyedén vissza lehet élni. A jelentés szerint az új intézkedések között kevés olyan van, ami a véleménynyilvánítást és a médiaszabadságot szolgálja. Ehelyett egy központosított irányító és szabályozó rendszert teremt számos szükségtelen felügyelő és ellenőrző testülettel, ennek pedig súlyosan bénító hatása lehet a média függetlenségére.

– Összességében a törvénycsomag súlyosan sérti az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkelyét, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beleavatkozhatna. Ezen cikkely (2) bekezdése szerint bármiféle beavatkozás e szabadságba csak olyan kivételes esetekben történhet meg, mint például a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség fenntartása vagy a bűnözés megelőzése. Mint a Magyar Országgyűlés EBESZ-delegációjának emberi jogokért felelős képviselője kérdezem:

• Kívánja-e a kormány módosítani a médiacsomagot, hogy az végre megfeleljen az európai normáknak, vagy más szóval: fontosnak tartja-e a kormány, hogy az általa javasolt törvények megfeleljenek a nemzetközi egyezményekben foglaltak betűjének?
• Ha igen, akkor melyek azok a pontok, amelyeket megfogadna a kormány az EBESZ-jelentés fényében?

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy Európában példa nélkül álló dolog történik itt Magyarországon. Hadd emlékeztessem például arra, hogy Franciaországban, a demokrácia egyik szülőhazájában, az audiovizuális legfelső tanács sokkal kevesebb joggal rendelkezik, Sarkozy elnök úr egyértelműen a saját döntéséhez kötötte a közszolgálati médiák vezetőinek kinevezését. Sarkozy elnök úr ezt egyébként azzal indokolta, hogy a közszolgálati médiumok legfőbb részvényese az állam, így gyakorolnia kell a tulajdonosi jogát a vezetők kiválasztásakor.

– Látható tehát, hogy sokkal inkább centralizált gyakorlatok is léteznek az Európai Unión belül vagy az EBESZ-tagállamokon belül. Én úgy látom, hogy van egy vita, amelyben bizonyos politikai csoporthoz tartozó pártok ellene, mások pedig mellette szólnak, de itt nem a demokrácia féltéséről van szó, hanem egészen egyszerűen hétköznapi pártpolitikai csatározásról.

SZABÓ TIMEA: – Igenis, a demokráciaféltésről van szó! Azt, hogy ön Sarkozy elnökkel példálózik, sajnálatosnak tartom, több szempontból is, bár nem ismerem az Európai Bizottság, illetve az EBESZ állásfoglalását a francia ügyben, úgyhogy erről nem is tudok nyilatkozni, illetve nem is kívánok egyébként Sarkozy elnök úr más ügyben megnyilvánuló magatartása miatt sem nyilatkozni róla. Azt tudom viszont, hogy Karol Jakubowitz az 1999-es kazah tömegmédiáról szóló törvényhez hasonlította a magyar szabályozást, aki szintén az EBESZ sajtószabadságért felelős egyik képviselője. Egyébként a törvény igenis szembemegy uniós irányelvekkel, és várjuk azt, hogy az Európai Bizottság erről hivatalos álláspontot fog kialakítani, azon túl, amit ön mondott.

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő asszony! Úgy látom továbbra is, hogy itt inkább egy politikai csata dúl, hiszen semmiképpen nem kívánjuk korlátozni a szabad véleménynyilvánítást, nem kívánjuk csökkenteni a műsorszolgáltatók számát! Sajnos, ez a vita sohasem a tartalomról szól, hogy mondjuk, védeni kell a fiatalokat vagy a fogyasztókat bizonyos megtévesztő reklámoktól vagy káros, erkölcsileg vállalhatatlan műsoroktól, hanem olyan pályára terelődött a vita, ami szerintem kevésbé előrevivő. Szeretném önt is megnyugtatni: természetesen továbbra is a törvények uralkodnak Magyarországon, és továbbra is a jogszabályokat kell betartani a médiumokban is, ezért nem kell itt a kazah helyzettől tartani!

Felülvizsgálják a MÁV teherszállítási részlegének privatizációját!

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – A Rail Cargo Hungária csökkenő profit miatt év végére tervezett 1000 ezerfős elbocsátása rámutat, hogy mekkora hibát követtek el az előző kormányzatok a privatizáció ellenőrizetlen, felelőtlen és túlzott mértékű végrehajtásával. Újból tanúi lehettünk a profitközpontú, rövid távú gondolkodásnak, ami az embert és a környezetét csak erőforrásként kezeli.

– Különösen korrupciógyanús a Rail Cargo Hungária privatizációja annak tükrében, hogy a teherszállítási ágazattal a MÁV egyetlen olyan részlegét adta el 2007-ben a szocialista kormány vezette magyar állam, amely folyamatosan pozitív eredményt produkált. Ad absurdum a magyar állam egy másik állam tulajdonába adta át a vállalatrészt. Kérdezem:

• Vajon ha az osztrák államnak megéri működtetni a magyar teherszállítást, még úgy is, hogy pályahasználati díjat fizet a magyar állam részére, akkor kinek és miért állt érdekében ezt az igen nyereséges vállalatrészt értékesíteni?
• Az oly sokszor hangoztatott számonkérés keretében kívánják-e, és ha igen, mikor, milyen szempontok alapján felülvizsgálni a kormány a MÁV teherszállítási részlegének privatizációját, a 2 milliárdos sikerdíjjal együtt?
• Kívánják-e megmenteni az elbocsátani szándékozott ezer munkavállalót és a mögöttük lévő ezer családot?

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a MÁV vezetésével együttműködve az átadás-átvételt követően azonnal megkezdte a MÁV-csoport szerződéseinek felülvizsgálatát. A kormányváltás óta eltelt idő a nagyszámú dokumentum összegyűjtésével, elemzésével zajlik. A vizsgálat indítását egyébként nem csak az elmúlt időben és a közelmúltban megjelent sajtóhírek indokolták elsősorban, hanem az a körülmény, hogy a MÁV Cargo privatizációjának módját az akkori ellenzékkel együtt az Állami Számvevőszék is kifogásolta. Az ÁSZ jelzése szerint a szerződés a MÁV Zrt. számára indokolatlan kötelezettségeket tartalmazott, kifejezetten hátrányosak voltak a magyar államra nézve. Ezekre a megállapításokra a korábbi kormány nem adott érdemi válaszokat, tartotta magát az általunk egyébként okkal és joggal kifogásolt szerződéshez.

– Megítélésünk szerint a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon megőrzésére vonatkozó törvényalkotói szándék nem érvényesült a MÁV Cargo értékesítésénél. Az állami vagyonnal foglalkozó jogszabályokat az akkori döntéshozók nem vették figyelembe, a magyar teherszállítás meghatározó részét lebonyolító vállalat eladásánál. Az ügyet most Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos is vizsgálja.  Ezzel kapcsolatban a közelmúltban megjelent megállapítások, amelyekkel az 1000 fő elbocsátását is indokolják, megalapozatlanok.

BERTHA SZILVIA: – Mindenképpen reménykeltő ez a válasz. Már „csak" annyi kiegészítést kérnék: milyen eséllyel várható, hogy ez az ezer munkahely megmaradjon, mennyire lesz olyan hatása ennek a felülvizsgálatnak, hogy a szerződés kereteit módosítani lehessen, illetve a felülvizsgálat olyan eredménnyel záruljon, hogy ezek a munkavállalók védelmet élvezzenek?

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő asszony! Az egész mechanizmus volt téves! Az, hogy állami vállalatot leányvállalatként kiszervezzenek. Az pedig, hogy az akkor is kifogásolt, de mégiscsak normákban szabályozott privatizációs törvényeket is kijátsszák, megengedhetetlen! Ez nincs szoros összefüggésben a ma már osztrák tulajdonban lévő vállalat működésével, gazdálkodásával és foglalkoztatási kérdéseivel. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi kormánynak az egész magyar szállítási tevékenységet, ezen belül a magyar vasút egyik korábban gazdaságos tevékenységét kell reparálni, és ebbe a reparációba – ha erre a jövő lehetőséget ad – természetesen az ott dolgozók mindennapjai is beleértendők.

Ne vicceljünk, államtitkár úr!

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – A sajtóban megjelent írások szerint nagyon furcsa privatizációs ügy zajlott az országgyűlési kampány idején Tolna megyében, amelynek érintettje a Fidesz akkori jelöltje, országgyűlési képviselője és a megyeszékhely polgármestere. A gyanú szerint a polgármester egyik közvetetten tulajdonolt cége privatizáció során jutott több mint 40 ezer négyzetméteres paksi állami ingatlanhoz. Az említett Permitto Kft. tavaly decemberben 180 millió forintért megvásárolta az állami Gemenc Volán Zrt. paksi telephelyét, néhány nappal később ez az állami cég a terület töredéket visszabérelte úgy, hogy hét éven keresztül havi 2,5 millió forint bérleti díjat fizet a Permittónak. Tehát hat év alatt visszafizeti a vételárat tulajdonképpen, a hetedik év pedig tiszta nyereség. Természetesen a tulajdonjog a magáncégnél marad az ügylet végén is. A polgármester szerint nincs ügy, lelkiismerete tiszta, áll a vizsgálatok elé.

– Tudomásunk szerint a legalacsonyabb paksi árakkal számolva is legalább dupláját éri az ingatlan. Más ügyekben az ügyészség ilyenkor hivatalból vizsgálja már az ingatlanbecslést is. Ráadásul a pályázati kiírásban nem szerepelt az az apró, ám nem elhanyagolható körülmény, hogy a Gemenc Volán néhány napon belül vissza fogja bérelni a terület egy részét. Tehát nem igaz, hogy bárki egyenlő eséllyel pályázhatott, ráadásul a megvásárláshoz szükséges hitel törlesztéséhez is elegendő bevételhez jutott így a privatizáló cég. Összességében, csak hogy mindenki értse ebben az országban, kérdezem:

• A Fidesz-kormány szerint is rendben van ez így?
• Mindenki bátran vágjon hasonló ügyletekbe, vagy ez csak a Fidesz országgyűlési képviselőinek, polgármestereinek kiváltsága?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Ez egy olyan kérdés, amely a helyi önkormányzati választáshoz tartozik. Nem gondolom, hogy ebben a kormánynak olyan sok teendője lenne. Ha jól értem, az említett személy maga mondta, hogy ő áll a vizsgálat elé. Ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy itt ilyesmire van szükség, ennek megvannak az igazságszolgáltatásban és jogrendben a megfelelő lépései, akkor tegye meg. A helyi problémával, ami a választási kampányhoz tartozik, attól, nagyon kérem, kíméljük a kormányt!

HARANGOZÓ TAMÁS: – Ne vicceljünk, államtitkár úr! Önök tavasszal azzal a szlogennel nyertek választást, hogy elszámoltatnak, és a korrupciót felszámolják. Ha valakinek erkölcsi kötelessége ilyen ügyet kivizsgálni, és akár a saját politikusukat felelősségre vonni, akkor ezek önök! Nem lokális ügy, hogy állami tulajdonhoz jutott úgy országgyűlési képviselő, politikus, hogy tulajdonképpen az állam maga visszafizeti neki a vételárat. Ha önök szerint ez így rendben van, akkor azt hiszem, nagyon nagy baj van az önök szavahihetőségével, és ez nyilvánvalóan további komolyabb problémákat fog okozni önöknek!

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Továbbra is úgy gondolom, hogy jogállamban élünk, tehát a megfelelő lépéseket, ha úgy gondolja, meg kell tennie. A kormánynak viszont kötelessége – és ezt el is indította – az elszámoltatás azokért, amit itt az elmúlt nyolc évben a szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt létrehoztak. Bevallom őszintén, nap mint nap, bármerre nézünk a gazdaság területén, korrupciók, lenyúlt pénzek sokasága van. Ahhoz, hogy ez az ország felemelkedjen, ezt mindenképpen rendbe kell tenni!

Meddig tolakodhatnak a multinacionális cégek a közpénzeket is közvetítő piacokra?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Miközben egymást érik a botrányok – gondoljunk csak a BKV-ra, MÁV-ra, Sukoróra, Sávolyra és az egyéb állítólagos beruházásokra -, láthatóvá válik az, hogy a korrupciónak egy másik fajtája is létezik, amely az átjátszott piacokról szól. Közéjük tartozik az étkezési utalványok piaca is, amely egy 230 milliárdosra becsület ágazat. Adókedvezményben részesülnek azok a munkáltató cégek, amelyek kiadják az ilyen utalványokat. Azáltal, hogy multinacionális cégeket engedünk be erre a piacra, gyakorlatilag állami pénzeket, adóforintokat játszunk idegen, külföldi cégek kezébe. Mintegy 5-10 milliárd forint adózatlanul hagyja el így az országot. Ez tarthatatlan, bármilyen civilizált ország azt mondaná erre, hogy nem vagyunk hajlandóak multinacionális cégeket adóforintjainkból támogatni!

– Különösen aktuális ez a felvetés, mivel a közétkeztetésbe és stratégiai állami ágazatokba is betörtek ezek a cégek. Elég csak a Sodexo példáját megemlíteni, amely oktatási intézményeket lát el az óvodáktól az egyetemekig, egészségügyi intézményekben, kórházakban is megtalálható, ugyanakkor az időskorúak ellátását is több budapesti kerületben végzi. Teszi, teheti, amellett, hogy semmiféle költséghatékonyságot nem tud felmutatni egy esetleges állami magyar céggel szemben, 10-12 százalék plusz áfa kezelési költsége pedig messze meghaladja az indokolt mértéket. Mindez kaput nyit a további kiszervezések számára. Kérdezem:

• Meddig tolakodhatnak be multinacionális cégek a közpénzeket is közvetítő piacokra, jelen esetben az étkezési jegyek üzletágába?
• Van-e elég elszántság az irányban, ami a Jobbik szerint minimum, hogy a közpénzeket ne szivattyúzhassanak ki multinacionális cégek az országból?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Használt egy fogalmat, ami úgy hangzik, ha jól értettem, hogy átjátszott piac. Az igazi megoldás azonban nem az, hogy multi vagy nem multi, hanem a fizetés, illetve a fizetésen kívüli juttatások rendszere. Tehát a válaszom nagyon röviden: át kellene tekinteni és át is tekintjük a fizetésen kívüli juttatások rendszerét. Úgy gondolom, hogy olyan gazdasági rendszert kell felépítenünk, ahol nincsenek átjátszott piacok, ahol nincsenek közpénzből létrehozott, pótlólagos piacok.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Jó reggelt kívánok! Mikor, ha nem most nyúljunk hozzá az ilyen stratégiai kérdésekhez? Igenis, multinacionális cég indokolatlan kedvezményeket ne nyerhessen el, ne vehessen részt olyan piacokon, ahol állami cég sokkal hatékonyabban, nonprofit jelleggel tudna teljesíteni!

– Jelen esetben van javaslatunk is: a 25 százalékos meleg-étkezési utalványokat és a 97,98 százalékkal ellátott hidegétkeztetési utalványokat vonjuk össze egységes, 8 százalékos adókulcs alá! A közétkeztetés során igenis a helyi termelő helyben megtermelt áruit vonjuk be, és ne a Tescóban vásároljanak be a magyar kistelepülések! Végül pedig bocsássunk ki magyar élelmiszer-utalványt, amelyet szintén helyi termelők helyi termékeire lehessen levásárolni, havi adható mértékét növeljük meg legalább 25-30 ezer forintra, és mérséklődjön nulla százalékos adókulcs alá!

– Bátorság nélkül ez nem megy, a felhatalmazás az önök kezében van! Kutya kötelességük most meglépni ezeket a lépéseket! Ezért kérjük önöket arra, hogy ne próbálják mismásolt válaszokkal kiszúrni a választópolgárok szemét, igenis tegyünk valamit a megvalósítása érdekében, lépjünk rá a probléma gyökerére!

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Valóban, mindazokat a javaslatokat, amelyek itt elhangzottak, meg kell vizsgálni, meg kell nézni! Problémám az alapfelütéssel van: a multi-ellenes törvények, szabályok hozásával átjátszott piac ugyanolyan rossz. Ebből következően kell tehát megoldást találni, és nem egymás ellen hergelni a magyar gazdaság különböző szektorait. Nem az az alapkérdés tehát, hogy egy vállalat multi vagy sem. Az alapkérdés: hogy tudnak együttműködni ebben a gazdaságban? Nagyon rossz felé vezető irány multi-ellenes hangulatot keltve kijátszani egymás ellen a gazdaság különböző szektorait. Mindegyik fontos az országnak, a két szektor összekötésére, kölcsönös előnyökön nyugvó összekötésére van szükség!

Rendben van ez így?

MOLNÁR CSABA (MSZP): – Egy szörnyű gyanú beigazolódni látszik! A kormány hatalmas cinizmusával, az alkotmányosság helyreállítása címén az alkotmányos intézményeket elfoglalta. Történt ez például, az Alkotmánybíróságon, a Gazdasági Versenyhivatalon vagy a Sándor-palotán kívül az Állami Számvevőszékkel is. Azzal az Állami Számvevőszékkel, ami mindennapi feladatainak ellátása során az önök tárcájához meglehetősen erősen kapcsolódik.

– Most már világosan látszik: bizonyosságról van szó!  A Győr-Moson-Sopron megyei kistelepülésen, Kónyban ugyanis nyilvánosságra került egy olyan hangfelvétel, ami egyértelműen bizonyítja, hogy volt Fideszes volt országgyűlési képviselő nevével, jelenlegi önkormányzati képviselők felhasználásával, zsarolási kísérlet indult, a demokratikusan megválasztott szocialista polgármesterek, illetve polgármesterjelöltekkel szemben. A felvétel szerint a Fideszes ÁSZ-vezetőhöz kell fordulni, nála kopogtatni – ahogy a hangfelvételen használják – akinek azt kell majd megoldani, hogy miként lehet megzsarolni a szocialista polgármestereket, illetve polgármesterjelölteket. Kérdezem: 

• Része-e a kormány ennek a Fidesz és az Állami Számvevőszék között most már úgy néz ki, hogy jól működő nemzeti együttműködésnek?
• Van-e ebben ez ügyben teendője a kormánynak?
• Akarnak-e bármilyen vizsgálatot kezdeményezni?
• Nem tartja-e veszélyesnek az Állami Számvevőszék legalább papíron meglévő függetlenségét, hogy ilyen zsarolási ügybe keveredtek?
• Készítenek-e elő még a kormány részéről hasonló koncepciós eljárásokat?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Nem nagyon értem, hogy ebben az esetben a kormánynak mi lenne a teendője. Ezeket a harcokat vívják meg ott a helyszínen. Azzal, hogy Kónyban egy önkormányzati képviselőjelölt a kampányban mit mond, nem a parlamentnek, nem kormánynak kell foglalkoznia. Fontosabb dolog, hogy legyen egymillió munkahely, legyen piaci szabadság ebben az országban és így tovább. Ez az, amivel nekünk foglalkoznunk kell!

MOLNÁR CSABA: – Mi az, hogy mi köze hozzá a kormánynak, tisztelt államtitkár úr? Az elmúlt húsz év talán legaljasabb politikai zsarolási kísérletéről van szó! Egy olyan hangfelvételről, tisztelt államtitkár úr, amiben Fideszes országgyűlési képviselőkről beszélnek, hogy majd az egyik felhívja a másikat, a volt országgyűlési képviselőt, az ÁSZ-elnököt, sőt legutóbb már - a nyilvánosságra került hangfelvétel második részében - úgy néz ki, mintha az ügyészséget is megpróbálnák ebbe belekeverni.

– Államtitkár úr! Ha ön nem látja azt, hogy egy ilyen brutális zsarolási kísérletnél nincsen semmi teendője a kormánynak, akkor nem teljesen értem, hogy mit csinál ön a székében!

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Hadd utaljak újra arra, hogy a kérdéses személy, akiről szó van, nem tagja a kormánypártnak, magánemberek beszélgetésével pedig nem hiszem, hogy a kormánynak ilyen esetben foglalkoznia kell! Hogy ők mit beszélnek egymás között, ez hál' Istennek kívül esik a kormány hatókörén. Ha mégis úgy gondolja, hogy az igazságszolgáltatásra tartozik, akkor tegye meg a megfelelő lépéseket. Ha pedig nem, akkor pedig mindenki vívja meg a kampányharcát, ott ahol kell, mert ez sem a parlamenthez, sem pedig a kormányhoz nem tartozó ügy!

Jó irányú kapkodás, avagy zavar és ellentmondás a devizahitelesek ügyében?

ERTSEY KATALIN (LMP): – A Lehet Más a Politika augusztus folyamán írásbeli kérdéssel fordult Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter úrhoz, amelyben azt kérdeztük, hogy támogatja-e a kormány a bankok erőfölénnyel való visszaélésének korlátozását. Javasoltuk, hogy helyezzük végre törvényen kívül az ügyfelek számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosításokat. Szeptember 7-én kaptuk meg a miniszter úr válaszát, amelyben novemberig türelmet kért; másrészt elutasította a vizsgálóbizottság létrehozását; harmadrészt világossá tette azt is, hogy – idézem – „a pénzügyi vállalkozások számára lehetőséget kell biztosítani bizonyos esetekben a szerződés módosítására". Heteket vártak, és most tüzet oltanak. Hetek telnek el, a hitelesek pedig nem várhatnak! Kérdezem:   

• Miért van teljes zavar a kormányzati kommunikációban ebben az ügyben?
• Miért várta meg ezzel a helyes irányú javaslattal a Fidesz a 226 forintos frankárfolyamot?
• Valójában miért nem támogatták a javaslatunkat a pénzügyi szabályozással kapcsolatos vizsgálóbizottság felállítására, amely ötletbörze helyett szakértői véleményekre alapozva és az érintettek bevonásával mostanra már megtehette volna javaslatait egy hosszú távon is kiszámítható pénzügyi reformra?

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő asszony! Olyan megoldásokat keres a kormány, amelyek kockázatmegosztást és kockázatkezelést jelentenek. Lehet, hogy ez a külső szemlélő számára ilyen-olyan cikcakknak tűnik, de azt hiszem, az a legjobb, ha a pró és kontra érvek mentén olyan piackonform megoldást találunk, ahol megvan a banknak is a maga kockázata, és megvan az ügyfélnek is a maga kockázata.

– A kormánynak itt az az egyetlen nagy felelőssége, hogy azok számára, akik részben önhibájukon kívül jutottak nehéz helyzetbe lakáshitelezésnél, devizahitelezésnél, nyújtson érzékelhető segítséget. De, nyilvánvalóan nem tud mindenkit megmenteni, azt hiszem, ez látható. Olyan szabályozásokat kell kidolgozni, amelyek ösztönzik azokat is, akik nagy nehézségek árán, a változó kamatok mellett is törlesztik a hiteleiket. Nem hinném, hogy az lenne a szerencsés, hogy ők is azt mondják, nem fizetnek, mert az állam minden esetben segítséget nyújt. Egy ilyen korszakon már rég túl vagyunk.  Tehát nagyon röviden összefoglalva: piackonform megoldásokon dolgozunk.

ERTSEY KATALIN: – Sajnálom, hogy nem adott egyértelmű választ arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megtiltja-e a kormány. Annak érdekében, hogy ne nőhessenek korlátlanul a terhek, döntő módon az árfolyam kérdése. Ezért további hangsúlyos és nem szép képekben, hanem konkrétan megfogalmazott intézkedések kellenek, amelyek a bizalmat erősítik, a forint helyzetét javítják. Ehhez viszont szükséges lenne látni a Fidesz átfogó, hosszú távú gazdaságpolitikáját - ezt ma nem látjuk -, és világosan jelzést kell adni: megszorítanak vagy nem, táncolnak e hiánycél körül vagy nem?

– Miből hozzák be a felső középosztálynak szóló adócsökkentés miatt kieső bevételt? Nem rajzolódnak ki egy hosszú távú, átfogó pénzügyi reform körvonalai, amelyet követeltünk, és amire Orbán Viktor a válaszában úgy fogalmazott, hogy köszönik, megfontolják. Attól tartok, egy kicsit sokáig fontolgatják. Károsnak tartjuk a bankok és a kormány közötti bokszolás folytatását.

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő Asszony! Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmára vonatkozó javaslat valószínűleg önnél vagy a pártjánál is támogatásra találhat. Ehhez kérjük az ön és kollégái segítségét, hogy egy valóban jó, hatékony és piackonform megoldást tudjunk kidolgozni!

Bartha Szabó József