Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: – A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A feszültebb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Ez a Bajnai-csomag a büntetés és a bosszú csomagja!

Szászfalvi László (KDNP): – A költségvetés nem csak számokról szól, még akkor sem, ha a kormány látható módon az IMF-nek kíván leginkább megfelelni, és nem a magyar embereknek és a magyar társadalomnak. Igen, nemcsak pénzről, bevételről és kiadásról, inflációról, hiánycélról, államadósságról szól a mindenkori költségvetés, hanem arról, hogy a kormánynak mi a célja, mi a társadalomfilozófiája, milyen az emberképe, milyen irányba akarja az emberek életét alakítani, befolyásolni. Végső soron arról szól a költségvetési törvény, hogy építeni akarnak vele vagy rombolni, segíteni akarnak vele vagy ártani; a magyar embereknek és a magyar emberekért állítunk össze és fogadunk el egy költségvetést, vagy valami más érdek munkál benne és általa.  Nos, tisztelt kormány és kormánypárti, szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, az előterjesztett költségvetési törvényjavaslat, amelyet önök meg akarnak szavazni, sajnos azt üzeni, hogy önök nem építeni, hanem rombolni akarnak, nem megtartani azt, ami még egyáltalán működőképes ebben az országban, hanem tönkretenni a még meglévőt is, és aztán a lovak közé hajítani a gyeplőt. Elvégzik a piszkos munkát, vigyázban állva az IMF és a pénzvilág urai előtt, aztán pedig utánuk az özönvíz, de az már nem érdekli önöket, hogy milyen következményekkel járnak majd ezek a költségvetési javaslatban található intézkedések.

Hány embernek a munkahelyét veszik el? Hány gyermeknek az étkeztetését lehetetlenítik el? Hány idős, beteg és fogyatékkal élő embernek az ellátását szüntetik meg? Hány és hány, eddig is nagyon nehéz körülmények között élő család helyzetét lehetetlenítik el a végletekig? Hány településen építik le a közszolgáltatásokat? Önöket ez már nem is érdekli? Önöket ez már nem hatja meg?

Iskolák, óvodák, bölcsődék, zeneiskolák, szociális ellátás, közétkeztetés, a települések működésének mindennapi feltételei kerülnek most önök által ellehetetlenítésre. A kormány azokat bünteti meg a költségvetési javaslatával, akik nem tehetnek a rossz helyzetről, a válságról. Valójában ez a Bajnai-csomag a büntetés, a bosszú csomagja, a kisemberek, a gyermekek, a betegek, a családok, a szociálisan kiszolgáltatottak, a vidék, a kistelepülések, a kisvárosok, az önkormányzatok, a közalkalmazottak, a köztisztviselők megbüntetése. Holott a rossz helyzetről, a gazdasági és költségvetési katasztrófáról a kormány, a pénzügyi válságról a banki szféra mohósága, profitéhsége tehet – nekik kellene tehát ezt a balhét elvinni, és nem a magyar embereknek és a magyar társadalomnak!

Tisztelt kormánytagok, Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök tudják, hogy mit csinálnak? Felelősséggel elgondolkodtak már cselekedeteik következményeiről? Ha nem, akkor nagyon gyorsan tegyék meg! Ha igen, és mégis ezt teszik, akkor alkalmatlanok a magyar emberek bizalmára és az ő ügyeik, problémáik képviseletére, mert akkor nem őket, hanem valami egészen mást képviselnek.  Ezt a kormányzati ámokfutást, az önkormányzatok, a települések nem fogják kibírni. Ám, még ennél is sokkal súlyosabb: azok az emberek, akikért önök és az önkormányzatok is felelősek, akiknek az ellátása mindannyiunk alkotmányos kötelezettsége és feladata, a gyermekek, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők, a hátrányos helyzetűek, a szociálisan kiszolgáltatottak, a nagycsaládosok fognak végzetesen és végletesen ellehetetlenülni.

Értik és érzik ennek a súlyát kedves kormánypárti képviselőtársaim, vagy önök kísérleti nyulaknak nézik a magyar társadalmat, a magyar embereket, akikkel mindent meg lehet csinálni? Ha önök valóban a magyar emberekért élnek és dolgoznak, amint arra képviselői esküjük kötelezi önöket, akkor visszavonják ezt a cinikus javaslatot, vagy pedig nem fogják megszavazni. Kérem, hogy gondolkozzanak el ezen!  Én most nemcsak azt mondom, hogy hallgassanak a szívükre, hanem azt is kérem, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, és ne engedjék, hogy ilyen romboló Bajnai-csomagot bábuként megszavaztassanak önökkel!

A benyújtott költségvetés bizalmat kelt!

Tukacs István (MSZP): – Szeretném rögzíteni, hogy a költségvetés tervezésének keretében jelzett 3,8 százalékos GDP-arányos hiányt fontosnak, követendőnek, rögzítendőnek tartom. Szeretném azt is elmondani, hogy az eddigi előzmények nem voltak sikertelenek. Ezt bizonyítja a ma 270 forint alatt járó euró,  és az a visszatérő nemzetközi befektetői bizalom.

Szeretném aláhúzni, hogy nem tartom épelméjű dolognak azokat a vélekedéseket, amelyek valamiféle bezárkózó gazdaságot céloznak meg, és úgy gondolják, hogy el lehet vágni, rekeszteni hazánkat a világgazdaságtól, annak lehetőségeitől, kapcsolatrendszerétől, azoktól az érdekektől, amelyek bennünket odakötnek. Szeretném kritika tárgyává tenni azokat a vélekedéseket is – amelyek megjelentek ellenzéki oldalon –, hogy a 3,8 százalékos hiány nem kőbe vésett, ezt lehet akár növelni is. Képviselőtársaim! A benyújtott költségvetés bizalmat kelt, számait kőbe kell vésni, és ha elfogadjuk, lehetőséget rejt magában arra, hogy a gazdasági válságnak e szakaszából kilábaljunk.

Tállai András (Fidesz): – Az ország nem 2008 őszén jutott válságba, hanem az MSZP és az SZDSZ kormányzásával jutott válságba. Hogyan létezik az, hogy Magyarországon az önök kormányzása alatt az államadósság nagysága 8200 milliárdról közel 20 ezermilliárdra növekedett? Hogyan lehet az, hogy az önök kormánya hét és fél év alatt több hitelt vettek fel az országnak, mint a Kádár-korszak összesen?

Hogyan létezik az, hogy Magyarországon az önök kormányzása alatt az elvonás mértéke csak növekedett, a jelenlegi költségvetésben is meghaladja a GDP 50 százalékát? Önök valószínűleg világrekordot állítottak fel abban is, hogy közel húsz új adónemet vezettek be, s emelték őket az elmúlt években. Az önök kormányzása alatt évente hozzávetőleg 1000 milliárd forint állami vagyont adtak el. Adjuk csak össze! Emelték az adókat, új adókat vezettek be, növelték az államadósságot a világon a legnagyobb mértékben, és olyan ütemben adták el az állami vagyont, amire nincs más nemzetközi példa. Ez alapján egy olyan országban kellene élnünk, ahol ott van már a Kánaán, az emberek jól érzik magukat, jut megfelelő pénz, az egészségügyre, a közlekedésre, minden közösségi szolgáltatásra. És amikor berobbant a válság, mindezt megfejelték az IMF-hitellel. Az európai uniós országként, elsőként Magyarország szorult rá arra, hogy az IMF-hitelt felvegye, és ezzel lényegében meghatározta az ország következő húsz évét, a következő húsz év költségvetését.

Tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta 2002-ben még 5,7 százalék volt, most - láthatjuk - 10 százalék fölötti. Közel 550 ezer munkanélküli van Magyarországon, amikor átvették a kormányrudat, 300 ezer volt. Tudjuk, hogy Magyarországon az autópálya-építés háromszor annyiba került, mint egy normál európai országban. Tudjuk, hogy más országokban kétszer vagy háromszor olyan hosszú metróvonalat építenek ugyanakkora összegből, amit itt ráadásul még nem is képesek megépíteni, ilyen drágán sem. Ez is világrekord. A Világgazdasági Fórum listája alapján, az Orbán-kormány idején 28. helyen volt Magyarország, míg az önök kormányzása alatt eljutott a 62. helyre, és most nagy az öröm, visszajöttünk az 58. helyre. Tehát ez a költségvetés az önök kormányzásának, az önök politikai teljesítményének a költségvetése, amelyet a magyar emberek nem tudnak, nem képesek elfogadni, és úgy gondolom, hogy ezt, amikor lehetőségük lesz, az önök számára ki is fogják majd fejezni.

Velkey Gábor (SZDSZ): – Vitathatatlan, kiemelten fontos szempont egy költségvetés pénzügyi fenntarthatósági szempontból való megfelelése a nemzetközi és a hazai feltételrendszernek, követelményeknek. Ebből a szempontból a költségvetés határozott, bátor és egyértelmű. Ugyanakkor a részletszabályokban megjelenő társadalompolitikai üzenet megítélésem szerint elfogadhatatlan. A legsúlyosabb, legrosszabb helyzetű társadalmi csoportokat érinti negatívan. Ebből következően ez a költségvetés csak a megfogalmazott kritikai észrevételeket figyelembe vevő, érdemi módosítások alapján válhat elfogadhatóvá.

Mi minden ígéretünket betartottuk!

Török Zsolt (MSZP): – Tállai András képviselő úr arról beszélt, mintha lett volna valamilyen valótlan ígérgetés vagy ilyesmi. Hát mi minden ígéretünket betartottuk! Ez egy felelős, az ország sorsáért felelősséget érző költségvetés. Amennyiben persze a választópolgárok úgy gondolják, hogy Tállai Andrásnak van igaza, és ez egy választási költségvetés, tehát osztogat minden rétegnek, minden társadalmi csoportnak, akkor Mezőkövesd polgármesteri hivatalában megtalálják Tállai András urat, forduljanak hozzá bizalommal: polgarmester@mezokovesd.hu, írjanak neki e-mailt, keressék fel nyugodtan, és biztosan ő a saját büdzséjéből kifizeti ezeket a támogatásokat, az osztogatásra szánt pénzeket.

Az MSZP és a kormány azért dolgozik, hogy megvédjük a magyar családokat, a vállalkozásokat, a munkahelyeket a nemzetközi gazdasági válság súlyosabb hatásaitól, stabilizáljuk a gazdaságot, visszaszerezzük a bizalmat hazánk iránt, és megteremtsük a mielőbbi növekedés feltételeit. Az elmúlt öt hónapban az ország elindult a válságból kivezető úton. Jelentősen erősödött, majd stabilizálódott a forint. Újra növekedésnek indult az építőipar. Harmadára csökkent Magyarország csődkockázata. 90 ezer embernek sikerült munkát adni az „Út a munkához” programban. Visszatért és kezd megszilárdulni az ország iránti bizalom. Mindezt a társadalom jelentős rétegei is belátták és maguk is takarékosságra álltak át.

Most a válságkezelés egyik legfontosabb állomásához érkeztünk: mindazt, amit a leküzdése érdekében eddig tettünk, belebetonoztuk a 2010-es költségvetésbe. Aki persze ma azt mondja, hogy az egyensúly megbontásával, a hiány elengedésével kell Magyarországon a válságot kezelni, az az összeomlás felé taszítja az országot. Ez a politikai felelőtlenség jelenti most Magyarország számára a legnagyobb veszélyt. A következő kormány szabadon dönthet arról, hogy milyen úton megy tovább. De ha a Fidesz-Jobbik vezére győzelme esetén úgy dönt, hogy az ország adósságának növelésével igyekszik javítani a gazdaság helyzetén, azzal megfordítja az ország szekerét, ismételten lecsúszó pályára állíthatja Magyarországot!

Tállai András (Fidesz): – Török Zsolt képviselő úrnak mondom: felszólalása álságos volt. Önnek felelősségről beszélni, azt hiszem, egyszerűen képtelenség. Hány párttársa ül most börtönben azért, mert a közpénzekkel nem úgy bánt, ahogy azt a törvények előírják? Ez a költségvetés brutálisan rosszat fog hozni a magyar családoknak, rosszat fog hozni a magyar vállalkozásoknak, és mindez azért van, mert önök az elmúlt hét évben felelőtlenül, törvénytelenül, pazarló módon bántak a közpénzzel. Ezután úgy gondolom, az az állítás, hogy ez a költségvetés az ország sorsáért felelős költségvetés, valótlan állítás. Ez a költségvetés annak a terméke, amit műveltek önök az országban az elmúlt majd' nyolc esztendőben.

Béki Gabriella (SZDSZ): – A társadalomban él egy elég széles réteg, amelynek már nincs hová lecsúszni. Következésképpen, ha egy ilyen felelős, feszes költségvetés azzal a következménnyel jár, hogy az ő helyzetüket tovább rontjuk, annak tényleg beláthatatlanok a következményei lehetnek. Elfogadhatatlannak tartom, hogy éppen erre a rétegre vonatkozóan lényegesen súlyosabb a megszorítás, a kiadáscsökkentés, mint ami a költségvetés egészét jellemzi. De, látom ennek a költségvetésnek az erényeit, pozitívumait, és nem utolsósorban a fontosságát is, Tudom, hogy egy ország stabilitásának a látszatát nagyon jelentősen erősíti, ha van költségvetése. Éppen ezért én a módosító indítványok elfogadásától teszem függővé, hogy támogatom a költségvetés elfogadását, vagy sem.

Józsa István (MSZP): – Ez a költségvetés a gazdaság, a versenyképesség javítása szempontjából felelős, következetes költségvetés. Mindazt, amit a válságkezelés területén a válság leküzdése érdekében eddig megtettünk, jelentős áldozatokat is felvállalva, amiben az ellenzék egyáltalán nem volt partner, bele kell foglaltuk a 2010. év költségvetésébe. Azt hiszem, minden józanul gondolkodó ember számára ez elfogadható és természetes. Igenis be kell betonoznunk ezeket az eredményeket, mert a válságkezelésnek, az építkezésnek ezek az alapjai, és csak akkor tud erős gazdaság működni a válságot követően, ha ezek az alapok erősek és tartósak.

Csak az IMF-nek megfelelő és megfelelni kívánó számok fényezésével foglalkoznak!

Tasó László (Fidesz): – A 2010. évi költségvetés az MSZP–SZDSZ-kormány nyolc évének hiteles kivonata. Benne van a 2002-es, tisztátlan eszközökkel elnyert választás gőgje, benne van az azt követő dilettáns magatartás, benne vannak a rossz helyzetértékelésből származó iránytévesztések és súlyponti hibák, benne van a kioktató, lekezelő bankárszellem, benne van a hazugság, a cinkosság, benne van a kiváltságosokra jellemző érzéketlenség, és megtalálható benne nyolc év leginkább jellemző kivonata és minősítése, maga a cinizmus. A miénkhez hasonló országok körében elképzelhetetlen módon, önpuccsal került hatalomra Bajnai miniszterelnök úr, MSZP–SZDSZ-támogatással, amelyet nyilvánvalóan végig élvez, és élvezni is fog. Eddigi tevékenységükről elmondhatjuk: tudás nélkül és gőggel végezték a munkájukat! Közben megállás nélkül hangozatták: senki sem csinálhatná jobban, nem is képes rá a világon senki, csakis önök. A betonba vagy kőbe vésett számok közül nyilvánvalóan csak az IMF-nek megfelelő és megfelelni kívánó számok fényezésével foglalkoznak, - ami egyébként a világon senki mást nem érdekel. Talán még magát az IMF-et sem.

A rossz helyzetértékelés miatt a költségvetés teljes mértékben hibás, hiszen nem a problémákat kezelő és azzal szembesülő települési önkormányzatokkal foglalkoznak, nem azokat támogatják, hanem a minisztériumok és kormányhivatalok arcátlan költekezését finanszírozzák. Elvonnak 120 milliárdot az önkormányzatoktól, közben a pénzügyminiszter azt hangoztatja: megnöveljük az önkormányzatok mozgásterét. Ugyan miből, hogyan, amikor alig élnek, alig tudják ellátni már évek óta a feladatukat, ami kötelező tevékenység? A cinkosság netovábbja, hogy önök továbbra is csak a távhő áfájával foglalkoznak. Ne haragudjanak, nem tehetik meg az ország kisvárosaival, községeivel, falvaival, hogy csak a távhő áfáját csökkentik! Mondják meg: mivel érdemelte ki Magyarország vidéki lakossága, hogy ezzel sújtsák, diszkriminálják őket?

Józsa István (MSZP): – Kovács képviselőtársam nagyon szellemesen és kedvesen próbálta meg Oszkó miniszter úrnak az önkormányzatok nagyobb mozgásteréről szóló mondatát félremagyarázni. Valójában arról van szó, hogy a törvényben például a közoktatás, a szociális ellátások, a kultúra területén úgy értelmezzük a nagyobb szabadságfokot, hogy van mozgástere az önkormányzatoknak abban, hogy a kötelező feladataikat milyen módon valósítsák meg. Hogy ebben nem mentünk el a határig?  Biztos, hogy még vannak vagy lehetnek benne valamilyen típusú tartalékok.

Ékes József (Fidesz): – Rezdülés nem volt a költségvetést összeállítók részéről. A fogyatékos személyeket ellátó nappali intézmények csökkenése: mínusz 18 százalék. A tartós bentlakásos intézmények csökkenése: mínusz 16 százalék. Az átmeneti ellátást biztosító bentlakásos intézményeké mínusz 15 százalék. Ez a radikális csökkenés meg fogja szüntetni az intézményhálózatot.

Tatai-Tóth András (MSZP): – Képviselő úr egy felelős költségvetés, abból indul ki, hogy milyen forrásokkal számolhat. És ha ebből indulunk ki, akkor helytelen az a szóhasználat, hogy mit vett el, mit vesz el a költségvetés különböző területektől. Abból kell kiindulnunk, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan hasznosítja az ország költségvetése, mely területekre a garantált bevételekből mennyit juttat. Ha ebből indulunk ki, akkor más megvilágítás alá kerül a kérdés. Ha a bevételeken túl próbálunk meg kiadásokat generálni, akkor világosan kell látni, hogy miután a belső források nem elegendőek, akkor ezt csak külső forrásból, hitelből lehetne finanszírozni. Azt gondolom, hogy önök sem támogatnák, hogy 2010-ben folytatódjon Magyarország eladósodása. Kérem, hogy ezt vegyék tekintetbe, mielőtt az egyébként biztosan jogos igényeket megfogalmazzák.

Kovács Zoltán (Fidesz): – Ami igazából embertelen: a fogyatékkal élők, szervezeteik pénzbeli megkurtítása. Van, ahol 60, van, ahol 70 százalékát, van, ahol háromnegyedét vették el, mint például a vakok szövetségétől. Mivel jár ez? Megszűnik a vakvezetőkutya-képzés, nem nyit ki a hangos- és a Braille-könyvtár, nem lesz speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára. De, lehet folytatni: elvesznek pénzt az idősek nappali ellátásából, a demens ellátottaktól, és még a gyermekjóléti szolgáltatástól is. Tényleg embertelen!

Józsa István (MSZP): – Ellenzéki képviselőtársaimnak, azon kívül, hogy mindent részletekbe menően elleneznek, semmi épkézláb, használható javaslatuk nincsen, pedig igazán nyitottak lennénk rá, ha valami előremutatót, jót mondanának.

Molnár Gyula, (MSZP): – Nos, azt a nagyon fontos dolgot mindenkinek érteni és tudni kell, hogy egy országban, ahogy egy családban is, ahol nem abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a többletet oszthatják szét, ott szükség van arra, hogy bizonyos döntéseket meg kell hozni a családfőnek, a családnak. El kell dönteni azt, hogy rövidtávon mik azok a szükséges és kötelező feladatok, amiket el kell végezni, és el kell dönteni azt, hogy lehet, hogy most egy picit előbbre szaladunk, mint amire egyébként képesek vagyunk vagy tervezhetnénk, de akkor azt kockáztatjuk, hogy egy távolabbi jövőben pedig lényegesen drasztikusabb vagy lényegesen fájdalmasabb döntéseket kell hozni. Azt gondolom, hogy ma a válság miatt, Magyarország gazdasági helyzete miatt – nem akarok politizálni, hogy ezt mi okozta, nyilván önök ezt nálam veretesebben el tudják mondani –, ma minden egyes szférának valamilyen mértékben ki kell venni a részét a válság kezeléséből. Az biztosan nem igaz, hogy lehet olyan költségvetést csinálni, amelynek minden egyes szféra, minden egyes társadalmi csoport, minden egyes nagy ellátórendszer valamilyen formában a nyertese.

Tasó Lászlü (Fidesz): – Nem támogatja a munkanélküliség érdemi felszámolását, nyoma sincs az egészségügyi alapellátás fejlesztésének vagy éppen a sürgősségi ellátásban lévő anomáliák felszámolásának, nyoma sincsen a fiatal pályakezdők élethelyzetének javítására irányuló intézkedéseknek, és nincsen egy lépés sem téve annak érdekében, hogy a lakáshelyzet javuljon vagy megváltozzon. Azt gondolom, hogy kimondhatjuk nyugodtan: benne van a bankárszellem ebben a költségvetésben, hiszen a bankárszellem csak az erőseket támogatja, a gyengéket pedig sújtja.

Bartha Szabó József