Kétséget kizáróan, a napirend előtti szónoklatok, az interpellációk, és a kérdések a parlament sztárműfajai.  Kormányhívók és ellenzékiek egyaránt gyakorolják: előbbiek jobbára önmagukat dicsérik, az ellenzéket szapulják, utóbbiak nem különbözően, a visszás helyzeteket, a bajokat-gondokat „tolmácsolják", pellengére állítva a kormányt s holdudvarát. Az év utolsó parlamenti ülésén különösen nem kímélték egymást. Helyszíni riportunk e harcos pillanatokból idéz.

Kormányzati végjáték!

LUKÁCS TAMÁS (KDNP): – Tisztelt Országgyűlés! Nem múlik el hét, nem múlik el nap, hogy újabb kérdéseket ne kelljen feltenni a kormányzati végjáték végkielégítései kapcsán. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél folytatott vizsgálat alapján megállapították, hogy mely vezető állású dolgozók milyen végkielégítéssel távoztak. Ez problematikusabb, mint a BKV vagy a MÁV ügye, hiszen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő lenne az a csúcsszerv, amelynek a portfóliójába tartozó állami vállalatoknál kellene a fegyelmet tartani, neki kellene jó példával elöl járni. A miniszterelnök úr tegnap kifejtette, ígérte, hogy miután lecserélték a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérkarát, irányító testületének irányítóit, meg fog változni minden. Mondja ezt hét és fél év után, mondja ezt a végjátékban, pár hónappal a kormány lemondása előtt!

– Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, példának mondom, semmifajta személyeskedés nem vezet! Azonban, hogy lássuk a korjelenséget, hogy tudjuk diagnosztizálni, mi történt itt nyolc év alatt, csupán azért emelem ki Sarkadi Nagy Barna humán igazgató „esetét" ezzel kapcsolatban. 2009 januárjában az egyik hetilap cikksorozatot közölt arról, hogy a VII. és a VIII. kerületben, amiben azóta már büntetőügy is folyik, milyen kérdések merülnek fel, milyen tények állapíthatók meg. Így került szóba a Dollár Land Kft. értékelő cég kapcsán a szocialista Puch Lászlóval együtt Sarkadi Nagy Barnának, mint az értékelő cég egyik kedvezményezettjének neve. Ezt követően, természetesen közös megegyezéssel, távozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, 41 millió forint körüli összeggel, és 3 millió forint kiegészítéssel. De hogy egészen pontos legyek, kapott: végkielégítésként 41 millió 506 ezer 242 forintot, a munkavégzés alóli mentesítés idejére 3 millió 458 ezer forintot és szabadságmegváltás címén 700 ezer forintot. Holott, - a belső vizsgálat megállapítása szerint - a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a felek a munkaviszonyt bármikor megszüntethetik, azonban végkielégítés nem jár!

– Tisztelt Országgyűlés! Magyarázatként szolgál tán, Sarkadi Nagy Barna fölöttébb érdekes életútja. A mese ott kezdődik, hogy voltak zseniképző központok, ahol dzsoli-dzsókereket képeztek. Ilyenek voltak a KISZ-bizottságok, kiváltképpen a Baranya megyei KISZ-bizottság. Mert a Baranya megyei KISZ-bizottság után következett az MSZMP külügyi bizottsága, az Országos Béketanács, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesi, majd elnöki szobája. Erre a korszakra emlékezzünk, azóta is nyögi ez az ország a '90. évi IV. törvényt, azt a vallási törvényt, amely azokat a folyamatokat indította el ebben az országban, ahol most tartunk ezen a területen. De a zseniképző nem áll meg, személyzetpolitikai ismereteit humán menedzserként kamatoztatja az előbb említett Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn túlmenően a Szerencsejáték Zrt.-nél, a Magyar Exporthitel Biztosító igazgatóságában, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Zrt.-nél. Tehát olyan sokirányú képzést kapott a Baranya megyei KISZ-bizottságban, hogy egyszerre el tudott látni ennyi funkciót, és még arra is jutott ideje, hogy vagyonértékeléseket folytasson a VII. és a VI. kerületben.

– Tisztelt Országgyűlés! Itt a vége, fuss el véle! Ennek egyébként tényleg nem mesedélutánnak kellene lennie, mint ahogy tegnap miniszterelnök úr próbált válaszolni tegnap egy interpellációra, hanem, azt gondolom, valóban itt a vége! Ha önök tiszta közéletet akarnak, akkor legyen vége, legyenek szívesek nem látszatintézkedéseket hozni, hanem a végkielégítések rendszerét és az állami vagyonnal való gazdálkodás és felelősség rendszerét tisztességgel végezni, különben, az ország – mint ahogy eddig, amikor ilyen eseteket hall - napról napra fog fölháborodni!

KATONA TAMÁS, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Frakcióvezető-helyettes úr! Ön mesedélutánról beszél, most pedig matinét tart nekünk, és ugyanolyan meséket ad elő, mint amire hivatkozik.

– Frakcióvezető-helyettes úr! Képviselő úr! Felháborítónak és felelőtlenségnek tartom, amit ön itt megfogalmazott. Először is ön kormányzati végjátékról beszél. Ezt a sakkban szoktuk használni, lehet, hogy ön szeret sakkozni, akkor maradjunk annál, hogy a sakkban használ ilyen kifejezéseket, és nem itt. A kormányzati ciklus utolsó évét éljük, a kormány megtesz mindent, amit egy felelős kormánynak meg kell tennie! Szó nincs végjátékról, és szó nincs arról, hogy a kormány felelőtlenül járna el!

– Frakcióvezető-helyettes úr! Éppen a mi kormányunk volt az, amely - nem olyan régen - megfogalmazta azokat az alapvető feltételeket, amelyek szabályozzák azt, hogy milyen juttatás jár bizonyos vezetőknek. Éppen ez a kormány volt az, amely megtette azt - üvegzseb-törvénynek nevezzük -, hogy minden közpénzből származó juttatás nyilvános legyen. Éppen most írta elő azt is a törvény, hogy annak az önkormányzati cégnek, amelyik állami támogatásra tart igényt, ugyanúgy eleget kell tennie az üvegzseb-törvény előírásainak, vagyis nyilvánossá kell tennie a juttatásait, akár a debreceni vagyongazdálkodási cégekről van szó, akár a kaposváriakról, bármelyikről. Tehát ez egy nagyon fontos szabályozás, és azt gondolom, ebben jelentősen előreléptünk.

– Frakcióvezető-helyettes úr! Ami pedig Sarkadi Nagy Barnáról, az MNV Zrt. nem olyan régen elhunyt igazgatójáról szól, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Ön most összehordott hetet-havat. Sarkadi Nagy Barna a munka törvénykönyvének, illetve a munkaszerződésének megfelelő juttatásokat kapta. Egyébként nagyon súlyos betegsége miatt mondott le a tisztségéről, és akkor távozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től. Szó nincs tehát arról, hogy bármilyen susmus lett volna körülötte, szó sincs arról, hogy a tevékenységét bármilyen tényező megkérdőjelezte volna.

– Frakcióvezető-helyettes Úr! Elég furcsa, hogy pont Sarkadi Nagy Barna nevét emlegeti, aki meghalt, hisz nem tud védekezni, úgyhogy meglepődöm, hogy ilyeneket előterjesztett.

LUKÁCS TAMÁS: – Kötelességemnek tartom, hogy sajnálkozásomat fejezzem ki, hiszen nem tudtam, hogy Sarkadi Nagy Barna meghalt. Isten nyugasztalja! De itt nem a személy a lényeges, hanem a jelenség!

A kormány és pártjaik végig falaztak!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): – Tisztelt Képviselőtársaim! Három év telt el az '56-os forradalom 50. évfordulója óta, és a három év alatt nem sikerült tisztázni, hogy mi is történt pontosan 2006. október 23-án. A magyar társadalomban két, egymásnak ellentmondó kép él erről az időről, és ezért éreztem fontosnak azt, hogy az én ügyem végigmenjen a magyar igazságszolgáltatáson. Úgy volt, hogy december 10-én meg fog születni az elsőfokú ítélet, de az ítéletet elhalasztották december 18-ra. Sajnos, mint köztudott, 2006. október 23-án úgy megvertek, hogy nem emlékszem semmire Ez néhány parlamenti képviselőből annak idején, ugyanúgy, mint most, derültséget váltott ki - az az igazság, hogy ez az életben azért nem volt ennyire vicces.

– A bírósági tárgyalás során azonban a mozaikokat többé-kevéssé sikerült összerakni. A fiaimmal voltam a Fidesz megemlékezésén október 23-án, és már hazafelé tartottunk, amikor édesanyám telefonált, hogy a Síp utcánál teljesen váratlanul, felszólítás nélkül lőni kezdték őket. Voltak szabad demokraták, akik azt kérdezték, hogy vajon miért is volt ott - Kuncze Gábor, azt hiszem, maga is visszamenne, ha hírét venné, hogy a szüleit, esetleg közeli hozzátartozóit lőni kezdték, ezért mentem egyébként én is vissza.

– Szerencsére szemtanúk is voltak, akik látták, hogy beszéltem a rendőrökkel - elég rövid ideig, mert a rendőrök ezt követően leütöttek, a földön is vertek és rugdostak, sőt az az egyetlen szerencsém, hogy a szemközti ház negyedik emeletéről egyébként egy videofelvétel is készült az eseményről. Mondhatnám azt, hogy a segítség fentről érkezett, ugyanis az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ez a videofelvétel nem készül el, akkor ebben a pillanatban azt se lehetne tudni, azt se sikerült volna bebizonyítani, hogy engem a rendőrök vertek meg. Így azonban nem volt vita, ez egyértelműen kiderült. A rendőrök, miután megvertek, néhány percig ott voltam közöttük, majd egy rendőr felsegített és hátrakísért, elengedett a Dohány utcába. Később a Dohány utcában összeestem, és két biztonsági őr szedett össze. Ők hívtak mentőket hozzám.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Ami október 23-án történt, bármely magyar állampolgár esetében szégyenteljes esemény lenne. Ami azonban október 23-a után történt, az még ennél is nagyobb szégyen. Emlékeztetném önöket, hogy Bene László országos rendőrfőkapitány úr három bizottság összevont ülésén azt mondta mintegy hatvan képviselő szemébe, hogy hozzám a rendőrök hívták a mentőket. A bírósági tárgyalás során egyértelműen kiderült, hogy ez hazugság. A tárgyalás során egyébként a rendőrök folyamatosan egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek. Egy dolog nyilvánvaló, hogy a rendőrök egy része hazudik, mondhatjuk azt, hogy hamisan tanúskodik. Ezért egyébként nem is derült ki pontosan, hogy kik a tettesek. Az egyik rendőr azt vallotta, hogy egy igazolvánnyal odaléptem, valaki berántott a háta mögül, de ő már nem fordult hátra, úgyhogy nem tudja pontosan, mi történt a háta mögött velem. Egy másik rendőr azt mondta, hogy hátra, elé esett valaki, őt felsegítette és hátrakísérte. A hátrakísérésem egyébként még két másik rendőr is magának vallotta.

– Tisztelt Képviselőtársaim! A rendőrök falaztak egymásnak ugyanúgy az én ügyemben, mint rengeteg más ügyében. Fábián Gábort összebilincselték, összerugdosták, eltört a lába, majd a megbilincselt kezén eltörték az ujjait. Mendoza urat, egy perui állampolgárt az egyik rendőrőrsön úgy megverték, hogy eltört az orrcsontja. Cserni bíró megállapította, hogy a rendőrök hamisan tanúznak, és emiatt nem állapítható meg, hogy ki a tettes. Engem nem tölt el elégtétellel egyébként, képviselőtársaim, ha az esetlegesen képbe kerülő vádlottakat elítélnék az ügyemben, ugyanis azt gondolom, hogy nem a közrendőr a felelős. Az igazi felelős ott ül hátul, önök között, Gyurcsány Ferenc és kormánya, aki ilyen állapotokat teremtett ebben az országban! A politika, a kormány és a kormánypártok végig falaztak a rendőrségnek. Ha egy demokráciában több ezer rendőrt azonosító nélkül kiküldenek az utcára, akkor a rendőrkapitány és a miniszter azonnal menesztve van.

– Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a rendőrfőkapitányt kitüntették ebben az ügyben. Azt gondolom, nem elfogadható, hogy a rendőröket, a titkosszolgálatokat politikai célokra használják. Mondhatnám azt, hogy demokraták, ébresztő! A következő kormánynak egyébként fontos feladata lesz, hogy a rendőrségbe, a titkosszolgálatokba vetett bizalmat helyreállítsa, és ehhez egyébként szükség van minden demokrata támogatására, ugyanis ezek az állapotok, amelyek jelenleg ebben az országban uralkodnak, hosszú távon a demokrácia érdekében nem tarthatók.

ELNÖK: – Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki reagálni, szólni? Úgy látom nem.

Jobboldali válasz a megfélemlítés!

DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): – Tisztelt Államtitkár úr! A Fidesz megfélemlítő politikája továbbgyűrűzik. Azok után, hogy az ellenzéki pártvezér munkahelyekre és otthonokra tört be kéretlen levelével, lehet, hogy már semmin sem szabad csodálkoznunk. Mégis meglepett, hogy a múlt heti parlamenti felszólalásom apropóján magán e-mail címemre városom, Várpalota polgármesterétől, Németh Árpádtól, hivatali e-mail címéről olyan, a térséggel közösen elért eredményeket letagadó, semmibe vevő, alpári stílusban megírt levelet kaptam, amelyet fenyegetésként kellett megélnem.

– Tisztelt Államtitkár úr!

Mit kell elviselnie a magyar társadalomnak?

Adatbázisokat vezetnek rólunk?

Tudják, hol lakunk, mivel töltjük szabadidőnket, kire szavazunk?

Azt is figyelni fogják majd, hogy a gyermekeink hová mennek, mit csinálnak, milyen ruhát vesznek fel?

Legközelebb lehet, hogy erre utaló dokumentumokat kapok Várpalota polgármesterétől?

Mit tud tenni a minisztérium annak érdekében, hogy az önkormányzati vezetők ne engedhessék meg maguknak, hogy politikai véleményformálásra fenyegetés legyen a válasz, hogy közintézményekbe ne engedhessenek be betiltott félkatonai szervezeteket?

Mi jöhet ezek után, tisztelt államtitkár úr?

A Fidesz által eltűrt, a magyar bíróság által hivatalosan is betiltott félkatonai szabadcsapat tör majd rám?

– Mert még mindig tevékenykednek, azt, ugye, jól tudjuk. És azt is jól tudjuk, hogy ezek a radikális egységek nem jöhettek volna létre, ha a politikai elit egyik fele nem kordonbontással mutat nekik példát, ha egy párt vezetői erkölcsi és jogi határokon lépnek túl, mint teszik ezt a Fidesz vezetői. Nyilvánvaló, hogy az MTV-székház ostromától kezdve az UD Zrt.-n keresztül a Németh Árpádokig is azt gondolják, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül!

JAUERNIK ISTVÁN, önkormányzati minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Kérdezi ön, mit tud tenni az Önkormányzati Minisztérium. Azt kell mondanom, nem túl sokat. Magyarországon az önkormányzatok rendkívül nagyfokú önállósággal bírnak. Magyarországon az a helyzet állott elő, ami Európában sehol nincs, az önkormányzatoknak törvényességi ellenőrzésük sincs, most már lassan egy éve. A legnagyobb ellenzéki párt mindent megtesz annak érdekében, hogy a kormány ne tudja biztosítani a törvényességi ellenőrzést. Lehet, hogy néhány embernek ehhez fűződik érdeke, de biztos vagyok benne, hogy a Magyar Köztársaságnak ez ellenére van, ehhez nem fűződik senkinek az érdeke.

– Tisztelt Képviselő asszony! A Magyar Gárdával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy bíznunk kell a rendőrségben. A rendőrség nagyon sok településen határozottan fellép a betiltott szervezet ellen, és teszi a dolgát.

- Tisztet Képviselő asszony! Az adatbázisokkal kapcsolatban: igen, sok helyen vannak adatbázisok. Megint a megfelelő jogszabályra tudok hivatkozni, és bízni kell abban, hogy a legnagyobb ellenzéki párt és valamennyi párt a választási kampány során betartja a törvényeket.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az, hogy egy polgármester mit enged meg magának, egy nagyon érdekes kérdés. Nagy hiba, ha valaki összekeveri a véleménynyilvánítást a fenyegetéssel, és összekeveri a megfélemlítéssel. Ez egy nagyon szomorú dolog. Magyarországon, én azt gondolom, hogy a választópolgárok fognak emlékezni ezekre a dolgokra, fognak emlékezni, amikor a szavazatukat leadják, hogy ki hogyan, mint élt a hatalmával.

DEÁK ISTVÁNNÉ: – Köszönöm szépen! Tisztelt Államtitkár úr! Akkor, amikor ez velem, mint országgyűlési képviselővel megtörtént, Kosztolányi Dezső szavai jutottak eszembe: „Beírtak engem mindenféle könyvbe / és minden módon számon tartanak. / Porzó-szagú, sötét hivatalokban / énrólam is szól egy agg-szürke lap." Kérdés:

A jobboldali hatalom mit fog, mit akar, mit szándékozik kezdeni ezzel a szürke lappal?

Kell-e féljünk?

Kell-e attól tartanunk, hogy esetlegesen magunk, családunk olyan helyzetbe kerülhet, amelyet nagyon nehéz kivédeni, és nagyon nehéz megérteni és elfogadni?

- Tisztelt Államtitkár úr! Én is csak remélni tudom, hogy mindazok, akiknek a kezében hatalom van, ezzel a hatalommal élni fognak a mi biztonságunkért, és semmiképpen nem visszaélni.

JAUERNIK ISTVÁN: – Tisztelt Képviselő asszony! Önnek nincs oka félni. Nem szabad félni! Én hosszú évek tapasztalata alapján mondom, ha egy településen viszálykodás van, megfélemlítés van, ha a polgármester visszaél a hatalmával, az bizony az ott élő lakosság kárára történik. Ennek nagyon sok bizonyságát tudnám mondani.

– Tisztelt Képviselő asszony! Önnek is van egy listája. Ezen a listán az szerepel, hogy Várpalotára és környékére milyen támogatások mentek. Azt gondolom, hogy ez az igazi lista! Önnek hosszú az a listája, amellyel be tudja bizonyítani, hogy hány millió, hány százmillió forint ment Várpalotára és az ön választókörzetébe. Én azt gondolom, ez egy nyomós érv és ok arra, hogy ön ne féljen! Köszönöm szépen!

Polgárőrök, álrendőrök – géppisztollyal!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): – Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot folytatott a rendőrség október 22-23-ai tömegkezelését illetően, - ez most nem a 2006-os, hanem a 2009-es! A vizsgálat eredményéről szóló közlemény szerint a biztos munkatársai több rendezvény helyszínén láttak olyan személyeket, akik "BRFK", illetve "BRFK Tűzoltó és műszaki mentőszolgálat" feliratú karjelvényt, fekete - más rendőri szervnél nem rendszeresített - egyenruhát viseltek. Íme, róla a kép. (Felmutatja.) A hátukon "Készenléti szolgálat", illetve "Tűzoltóság" felirat volt olvasható, rendőrségi rádiót, megkülönböztető jelzéssel felszerelt rendőrségi címerrel és "Rendőrség" felirattal ellátott személygépkocsit használtak. Erről is van kép. (Felmutatja.)

– Államtitkár úr! Az ombudsman az országos rendőrfőkapitánytól azt a tájékoztatást kapta, hogy a rendőri szerveknél nem viselnek fekete, „Készenléti szolgálat”, illetve „Tűzoltóság” feliratú egyenruhát, és a BRFK-n nincs tűzoltó és műszaki mentőszolgálat nevű szervezeti egység. A tájékoztatás szerint azonban a Budapesti Rendőr-főkapitányság tulajdonában van az a rendezvények helyszínén látott gépkocsi, amelyet tűzoltási feladatokról szóló megbízási szerződéssel egy polgárőr- és önkéntes tűzoltó-egyesületnek adtak használatba. Kép igazolja. (Felmutatja.) A biztos szerint jogállamban elfogadhatatlan, hogy egy civil szervezet tagjai "Rendőrség" feliratú, megkülönböztető jelzéssel felszerelt gépjárművet használjanak, és ezzel őt: tevékenységük nyilvánvalóan nem létező rendőri jellegére utaljanak  Idézem: „Az ilyen látszat keltése alkalmas arra, hogy alapjaiban ingassa meg a rendőrség iránti közbizalmat."Az ombudsman hangsúlyozta: a rendőrség nem szabadon választja meg feladatát, azt az alkotmány határozza meg, és tevékenysége sem részben, sem egészében nem privatizálható!

- Államtitkár úr!

Indított-e vizsgálatot a budapesti rendőrfőkapitány hivatalból vagy az országgyűlési biztos megkeresését követően?

Indít-e vizsgálatot igazságügyi miniszterként az álrendőrök 2009. október 23-ai tevékenysége körülményeinek tisztázására és az ombudsman által megállapított törvénysértés felszámolására?

Kit terhel a felelősség azért, hogy 2009. október 23-án több helyszínen is álrendőrök jelenhettek meg, akik "BRFK", illetve "BRFK Tűzoltó és műszaki mentőszolgálat" feliratú karjelvényt, fekete – más rendőri szervnél nem rendszeresített – egyenruhát viseltek?

Ki és milyen jogszabályi felhatalmazás alapján tette számukra lehetővé a rendőrségi rádió, továbbá a megkülönböztető jelzéssel felszerelt, rendőrségi címerrel és „Rendőrség” felirattal ellátott személygépkocsi használatát?

AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által említett egyenruhát és karjelvényt viselő misztikus személyek nem álrendőrök voltak, hanem a Zuglói Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai. Rögzíteni kívánom: a budapesti rendőrfőkapitány természetesen folytatott vizsgálatot.  Eredményei a következők: a Zuglói Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai, a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, jogszerűen viseltek egyenruhát. Olyan egyenruhát viseltek, amely a rendőrség egyenruhájától különbözik. Ugyancsak fontos kiemelni: az egyesület a rendőrségi rádiót jogszerűen használta.

– Képviselő úr! A vizsgálat során a budapesti rendőrfőkapitány megkereste a Budapesti Agglomerációs Polgárőr Szervezetek Szövetségének elnökét, - e szövetség tagja a polgárőrség is -, és felszólította, hogy intézkedjen arról, hogy az egyesület tagjai megjelenésük során tartózkodjanak minden olyan félreérthető jelzés vagy felirat használatától, ami a rendőrségre, rendőri jellegre történő következtetésre okot adhat.

– Képviselő úr! A közbiztonság megerősítése, védelme és fenntartása érdekében a rendőrségi jármű kizárólag az együttműködési megállapodásban leírt feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges felszerelés szállítása céljával, eseti jelleggel volt az egyesület rendelkezésére bocsátva. A budapesti rendőrfőkapitány egyébként ebben a tekintetben elfogadta az ombudsmani jelentés megállapításait, így a jövőben, amennyiben szükségessé válik, a BRFK rendőrségi jellegre nem utaló járműveket bocsát csak a polgárőr-szervezetek rendelkezésére.

BALOG ZOLTÁN: – Államtitkár úr! A volt zuglói rendőrfőkapitány, jelenleg budapesti rendőrfőkapitány, Tóth Gábor által kötött megbízási szerződés számos kérdést és egyébként, bűncselekményre utaló körülményt vet föl. A Zuglói Polgárőr Egyesület és a Budapesti Területi Polgárőr Szövetség egyik vezetője - a képen látjuk (Felmutatja.) - Kardos Pál, aki szintén szeret rendőr egyenruhában pózolni. E képen például éppen Amerikában teszi ezt. (Felmutatja) Szervezete tagjainak rendszeresen fegyveres kiképzést szervez ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban. Íme, polgárőröket láthatnak géppisztollyal! (Felmutatja.)

Miért van szükség automata fegyverrel történő lőgyakorlatokra a polgárőrök számára?

– Államtitkár úr! Az egyik ilyen amerikai látogatáson részt vett Tóth Gábor rendőrkapitány is. (Felmutatja a képet.) Állítólag, minden bizonnyal véletlen egybeesés hogy ő azt a Passat luxusgépkocsit használja, amelyet Kardos Pál egy másik érdekeltségétől kapott ajándékba.

– Államtitkár úr! Az ügyben azonnali vizsgálatra van szükség, a válaszát nem tudom elfogadni!

Strasbourgból kell Deutsch Tamást hazahozatni?

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): – Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nézzük a hideg tényeket! Deutsch Tamás egykori ifjúsági és sportminiszter a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen vallomást tett tanúként. Ezt a vallomást, melyben ártatlannak mondta magát, a Fidesz honlapján, illetve más helyeken is publikálták. Ezt követően napvilágot látott két dokumentum is. Az egyik alapján, 2002 tavaszán Deutsch Tamás, még mint ifjúsági és sportminiszter, átírta az ifjúsági szervezetekre vonatkozó támogatási szakértői javaslatot, belenyúlt abba a javaslatsorba, amit a szakértők a miniszter asztalára tettek. A másik dokumentum szerint, 2002 májusában, az ekkor már ügyvezető miniszterként tevékenykedő Deutsch Tamás újból átírt egy támogatási listát, nehogy azok az ifjúsági szervezetek kapjanak támogatást, amelyeket a szakértők javasoltak, hanem az általa, illetve a Fidesz által fontosnak vélt ifjúsági szervezetek.

– Tisztelt Legfőbb Ügyész úr! Deutsch Tamás, egykori képviselőtársunk, úgy reagált, hogy volna neki még mit mondania az ügyészség számára. Ezek alapján megállapítható: vagy hamisan tanúskodott, amikor ott volt a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen, ami bűncselekmény, vagy pedig információkat tartott vissza, ami szintén bűncselekmény. Mindkettő büntetendő tehát, pláne, ha valaki országgyűlési képviselőként vagy korábban miniszterként esküt tett arra, hogy minden tudásával a köztársaság fejlődését elősegíti, és a jogszerűség érvényesülése érdekében tesz Magyarországon!

– Tisztelt Legfőbb Ügyész úr! Magánszemélyek tettek büntetőfeljelentést az illetékes ügyészségen Deutsch Tamás törvénytelen eljárásával kapcsolatban. Érdeklődöm:

Hol tart most Deutsch Tamás ügye?

Hol tart ennek a kivizsgálása?

A főügyészség ugyanolyan gyorsasággal jár-e el ebben az esetben is, mint más, az ifjúsági pénzek elosztása során keletkezett ügyek esetében, hiszen úgy látszik, hogy Deutsch Tamás idejében kezdődött el az a folyamat, amelynek során ifjúsági szervezetek politikai hovatartozás alapján – nem szakértői javaslatok, hanem a miniszter szíve, kénye-kedve alapján – kaptak támogatásokat?

KOVÁCS TAMÁS, legfőbb ügyész: – Tisztelt Képviselő úr! A büntető törvénykönyv 240.§-a úgy rendelkezik, hogy hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amiben a hamis tanúzást elkövették – ez az alapügy –, nem fejeződik be, büntetőeljárás kizárólag csak az alapügyben eljárt hatóság feljelentése alapján indítható. Jelenleg a szóban forgó ügyben még folyik az elsőfokú bírósági eljárás. A hivatkozott ügyben tehát a feljelentést nem az alapügyben eljáró hatóság tette, hanem egy magánszemély, ezért a Központi Nyomozó Főügyészségnek a hivatkozott törvényi előírás szerint a feljelentést el kellett utasítania. Ez történt meg november 30-án. Ez az elutasítás azonban csak ideiglenes jellegű, ugyanis az eljárási akadály megszűnte, tehát az alapügy jogerős befejezése után lehet és kell a feljelentést érdemben elbírálni. Ebben az ügyben is sor fog erre kerülni, amennyiben az alapügy jogerősen befejeződik.

– Tisztelt Képviselő úr! Deutsch Tamás – idézőjelben – megvádolására tehát nem került sor, nem is kerülhetett sor. Megjegyzem még azt is, hogy a feljelentettet a 2004. évi LVII. törvény 10. §-ának (2) bekezdése alapján, mint európai uniós képviselőt az országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg. A mentelmi jog felfüggesztését azonban nem kezdeményeztük, nem kezdeményezhettük, mert ennek jelenleg büntetőeljárási akadálya van.

TÖRÖK ZSOLT: – Köszönöm a válaszát, legfőbb ügyész úr! Tehát az alapügy befejezése, az ottani ítélethirdetés után kezdeményezni kell Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését Strasbourgban, illetve Brüsszelben. Ennek megfelelően az a példátlan eset áll elő Európában, hogy egy volt minisztert, egy volt országgyűlési képviselőt Strasbourgból kell majd esetlegesen hazahozatni, hogy itthon a korábbi hamis tanúzásával kapcsolatban tegyen nyilvánvaló vallomást.

– De jó volna, ha egy másik ügyben is hasonló gyorsasággal járna el az ügyészség, nem vádolva önöket azzal, hogy esetleg hátráltatnák az ügyet. Ez pedig: Szijjártó Péter mutyizással és panamázással kapcsolatos bírósági ítélete kapcsán érkezett önökhöz bejelentés, melyet magunk tettük meg. Hiszen bírói ítéletben szerepel indokolásképpen az, hogy tényállítás valósult meg akkor, amikor Szijjártó Pétert Győrben mutyizással és panamázással vádolta egyik győri MSZP-s képviselőtársa.

Hol tart Szijjártó Péter mutyizással és panamázással kapcsolatos ügyészségi vizsgálata?

– Tisztelt Legfőbb Ügyész úr! Várom erre is megtisztelő válaszát!

KOVÁCS TAMÁS: – Tisztelt Képviselő úr! Nem kívánok vele élni! Elmondtam, amit elmondhattam. Ez, ami - itt a végén - most szóba került, ez egy másik ügy, azt hiszem, erre itt most nem lenne helyénvaló válaszolnom. Köszönöm!

Bartha Szabó József