Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: - A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A helyszínen persze hallani. A zajosabb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Mi, szocialisták, végigmegyünk a válságból kivezető úton!

Lamperth Mónika (MSZP): – Kedves Képviselőtársaim! Ha ebben a költségvetési vitában valaki csak az ellenzék hozzászólásait hallja, akkor azt mondja, ha ilyen rossz ez a költségvetés, ha ennyi bajt okoz, akkor miért szavazzák meg ezt az Országgyűlésben a képviselők? Hát én erre a költőinek tűnő kérdésre válaszolom: a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői megszavazzák a költségvetést. Megszavazzák azért, mert ma ez az ország érdeke. Ma az Magyarország érdeke, hogy legyen stabil költségvetés. Ma az Magyarország érdeke, hogy tartani tudjuk a hiánycélt. Az Magyarország érdeke, hogy azt üzenjük a pénzügyi világnak, a befektetőknek, akik Magyarországot egyébként ma finanszírozzák, hogy mi végigmegyünk azon a válságból kivezető úton, amit saját magunknak kijelöltünk. (Közbeszólás: Járjatok csak ti rajta!)  

Az ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaink mondandója azt sugallja, mintha nekik semmi nem lenne drága. Az az érzésem, mintha a Fidesz itt kampányfőpróbát tartana. Mintha kipróbálná azt, hogy a hamisságban meddig lehet elmenni. (Babák Mihály: Sértegetni tetszik?) Az az érzésem, mintha Orbán Viktor ki akarná próbálni azt, hogy milyen a nagysága, milyen mértékű a vezérhez való lojalitás. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Kinek udvarolsz?)

Célzottabbá válnak a társadalmi juttatások. Erre ment rá a nyár egy része, figyeltük a társadalmi hatásokat, (Babák Mihály: Nocsak, már azt is!), hogy olyan döntéseket hozzunk, ahol a legrászorultabbak, a legelesettebbek kapnak segítséget és védelmet. Van jó néhány olyan terület, ahol a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja módosító indítványokat készít elő, és nem a beterjesztett törvényjavaslatnak megfelelőt, hanem a kormánnyal lefolytatott egyeztetés alapján korrigáltat. (Közbeszólás: Tényleg?)

Ma, tisztelt képviselőtársaim, azok a képviselők, akik felelősséggel nézik ezt a tervezetet, és felelősséggel nézik a mostani helyzetet, azok azt mondják: nekünk ma az a dolgunk, hogy meghozzuk a szükséges döntéseket, még ha nehezek is, és ott álljunk a Bajnai-kormány mögött, - a gyerekeink érdekében, az unokáink érdekében, a jövő érdekében. (Babák Mihály: Képtelenség! Taps az MSZP padsoraiban.)  

Fűnyíróelvszerűen vágják le a szociális és családügyi támogatást!

Soltész Miklós (KDNP):– Amit Lamperth Mónika képviselő asszony elmondott, az nagyon érdekes és nagyon szép okfejtés volt, egy dolgot azonban elfelejtett: a 2010-es költségvetés nem előzmény nélküli. A legsúlyosabb az, hogy önök hét és fél éven át katasztrofális helyzetbe juttatták az országot. Ön demagógiának mondja (Lamperth Mónika: Ki sem ejtettem ezt a szót!), hogy megduplázták az államadósságot, a PPP-programmal olyan összegeket hagynak az országra, ami elviselhetetlen.  Demagógia az, hogy megszűnt a 13. havi illetmény, idén az időseket viszont úgy szorítják meg, hogy a nyugdíj 13. havi részét megszüntették. Bár önök egy sajátos szóhasználattal azt mondják - gondolom, a történelmi múlt alapján -, hogy csak felfüggesztették.  (Felháborodás az MSZP padsoraiban. Az elnök csenget.)

Elfelejtette elmondani, hogy a svájci indexálást önök megszüntették. Elfelejtette elmondani, hogy a fiatalokat mily mértékben sújtják az otthonteremtési támogatások megszüntetésével, a szocpol szétverésével és megszüntetésével. Elfelejtette elmondani: a családokat azzal sújtották, hogy a gyes, a gyed időpontját és a gyermekétkeztetési támogatás4 lecsökkentik, a családi pótlékot befagyasztották, az áfát 5 százalékkal emelték. Ön minderről elfelejtkezett! Azt gondolom, amit ön elmondott, itt és most - még -, valóban többségi vélemény, de az ország ezt a véleményt nem osztja!  Ön úgy fogalmazott, hogy célzottabbá válnak a társadalmi juttatások, én pedig azt mondom: önök fűnyíróelvszerűen vágják le a szociális és családügyi támogatást úgy, hogy a fűnyírónak a nyírórésze még állítható is, mert valahol 30 százalékot, valahol 20 százalékot, valahol pedig 70 százalékot vágnak le azoknak az embereknek az életéből és támogatásából, akik a legkiszolgáltatottabbak, a legrászorultabbak. (Zaj, az elnök csenget.)

A Bajnai–Gyurcsány-kormányok jóvoltából nem változik továbbra sem az öregségi nyugdíjminimum, marad a 28 500 forint, ennek következtében egyébként minden más, ami ehhez kapcsolódik. A 13. havi nyugdíjat - használjuk az önök szóhasználatát - felfüggesztik, azaz nem kapják meg. A nappali jelzőrendszeres, illetve házi segítségnyújtási támogatás teljes mértékben megszűnik, helyette pályázhatnak az önkormányzatok, de mindenki tudja, hogy a pályázatnak és a pályáztatásnak milyen következményei és nehézségei vannak. A falu- és tanyagondnoki hálózat támogatása csökken, ami annyit jelent, hogy a legkiszolgáltatottabb idős embereket még nehezebben fogják elérni a települések szociális munkásai. De nem járnak jobban azok sem, akik nappali vagy bentlakásos intézményben élik az életüket, vagy pedig ott veszik igénybe a szolgáltatásokat, hiszen minden területen megvonások százaival találkozhatnak. (Közbeszólás: Na, na!)

A bentlakásos intézményeknél például a demens betegeknél 787 ezer forint volt még a 2008. évi támogatás, ezt leviszik 710 ezer forintra, úgy, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy 2006-ban még ez a támogatás 800 ezer forint fölött volt. Már az idei év is katasztrofális volt ezeknek a szervezeteknek, fenntartóknak, és önök tovább csonkítják, tovább rontják a helyzetet. Az időskorúak emelt szintű ellátása 2006-ban még megközelítette a 770 ezer forintot, idén már csak 543 ezer forint volt, jövőre pedig önök 309 ezer forintot terveznek. Azt hiszem, ez az idősbarát szocialista gondolkodás, ezzel találkozhatnak nap, mint nap, hónapról hónapra a szocialisták által támogatott emberek. Nézzük, hogy a fogyatékos embertársainkat önök hogyan szeretik, hogyan segítik! Foglalkoztatásukat tekintve Európai Unióban az utolsó helyen és a legkatasztrofálisabb helyen vagyunk. Támogatásukból most mégis 13 százalékot vonnak el, önök, szocialisták. Tovább rontják a helyzetet, tovább szűkül az a piac, vagyis az a lehetőség, hogy munkát találhassanak, ami egyébként őket nemcsak abban segítené őket, hogy ne szociális segélyen éljenek, hanem abban is, hogy lelkileg a fogyatékosságukat, hátrányos helyzetüket valamilyen módon feldolgozzák. (Mocorgás, morgás az MSZP padsoraiban.)

De, önök ugyanígy nem kímélik a korai fejlesztés, illetve a fejlesztő felkészítés normatíváját sem, hiszen 239 ezer forintról leviszik 230 ezerre, a másik területen meg 322 ezerről 305 ezerre. Látványosnak tűnik? Nem olyan látványos ez a csökkentés, de ha azt nézzük, hogy 2005-2006-ban magasabb volt, több volt, és azóta az infláció és minden egyéb oly mértékben nehezíti ezt az ellátási formát, akkor igenis, ez nagyon látványos és katasztrofális e csökkentés. (Közbeszólás: Ugyan már!)

Az étkeztetésről is szólni kell, szólni, hiszen a fogyatékos gyermekek normatíváját a nappali ellátású intézetekben 65 ezer forintról leviszik 22 ezer 500 forintra. Nem tűnt föl önöknek, nem tűnt föl a kormánynak, nem tűnt föl a szociális miniszternek, nem tűnt föl a pénzügyi tárcának, hogy a költségvetéssel egyharmadára csökkentik a fogyatékos gyermekek étkeztetési támogatását is?  Utólag kell erről tárgyalni? Mint egy díszünnepélyen, Lamperth Mónika képviselő asszony most bejelentette, milyen nagyszerűek vagyunk, megtartjuk ezt a normatívát.  Eleve szóba se kellett volna jönnie ennek a drasztikus csökkentésnek!  Az önök módosító indítványait egyelőre még nem láttuk, tehát nem vagyunk biztosak benne, hogy amit itt bejelentenek, az holnap is így lesz. (Közbeszólás az MSZP padsorából: Ne reménykedj, úgy lesz!)

De, sajnos ugyanígy járnak a nappali intézményekben és a többi intézményben is a fogyatékos emberek, hiszen a normatíváik mind-mind a 2006-os szint alá mennek. Nem elég, hogy a 2009. évi szintet sem érik el, a 2006. évi alá mennek. Hogy tudnak gazdálkodni ezek a szervezetek, hogy tudják ellátni azokat a betegeket, rászorultakat, fogyatékos embereket, akiket az élet hozzájuk sodort és rájuk bízott? Önök kegyetlen játékot űznek! Több százmillió forintot vesznek el a fogyatékos szervezetektől, majd tárgyalóasztalhoz kényszerítik őket. Ők nem mernek önökkel szembeszállni, ezért elfogadják a jóval alacsonyabb, de a benyújtottnál valamivel magasabb ajánlatot, csak azért, hogy biztosítani tudják azt a szolgáltatást, amit fölvállaltak, biztosítani tudják azoknak a munkavállalóknak, akik fogyatékos emberekként vannak közöttük, a lehetőséget, hogy éljenek. De miért kell ezt a macska-egér harcot eljátszani, mondják el!? Miért kell tönkretenni több tízezer vagy több százezer fogyatékos emberrel foglalkozó szervezet jövőjét csak azért, mert önök hatalmi arroganciával fordulnak feléjük? Ha komolyan gondolják azt, hogy segíteni akarnak rajtuk, akkor azoknak a pártkatonáknak, akiket állami cégekhez elhelyeztek és több százmillió forinttal kistafíroznak, azoknak a pénzéből vegyenek el, tisztelt hölgyeim és uraim, onnan vegyék vissza a pénzt, ne pedig a fogyatékos szervezetektől!  De, nem járnak jól a gyermekvédelmi feladatokat ellátók sem, a különleges vagy speciális ellátásokat végzők is 100 ezer forinttal kevesebbet kapnak, mint az idén. Ugyanígy, minden más szociális normatíva vagy csökken, vagy pedig maximum szinten marad. (Közbeszólás: Demagógia!)

Hölgyeim és Uraim! Nem lehet megállni szó nélkül, hogy önök trükkök százait folytatták az elmúlt hét évben.  Önök azt állítják: ez egy nagyszerű új ellátási forma, ez fogja megoldani a szociális ellátás problémáját. Amikor Lamperth Mónika volt a miniszter szociális szerint ezt kell erősíteni, ezt kell egyre inkább felemelni és erősíteni. (Közbeszólás az MSZP padsorából: Pontosan!)

Hölgyeim és Uraim! Önök hét év rossz kormányzásának a következményére, illetve – amit mindannyian elismerünk – az elmúlt év nemzetközi pénzügyi válságának a következményére, rosszul válaszolnak. Ahelyett, hogy a szociális területet megerősítették volna, a rászorultakat segítették volna, fűnyíróelvszerűen mindenhol levágtak és megcsonkítottak. Önöket nem érdekli az, hogy mi van a családokkal, nem érdekli az, hogy mi történik a nyugdíjasokkal, a fogyatékosokkal, csak a pénzügyi szemlélet irányítja önöket. És hogy honnan lehet elvenni szociális területre, tisztelt hölgyeim és uraim? Minek kell a jövő évben informatikai beszerzésekre 40 milliárdot költeni? Minek kell irodabútor-beszerzésre 12 milliárdot költeni? Minek kell digitális táblákra tíz- és tízmilliárdokat költeni? És még egyszer hangsúlyozom, az egykori pártkatonák - akiket kistafíroztak - pénzéből bőven lehetne a fogyatékos szervezeteknek is juttatni! (Zaj, az elnök csenget.)

Hölgyeim és Uraim! Bármilyen módosító indítvánnyal jönnek elő, és bármennyire is próbálják csiszolni azt a munkát, amit itt végeztek, az ugyanolyan töredezett és katasztrofális marad! (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

A normatívák nem csökkennek, csak a korrekciójáról van szó...

Katona Tamás, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Soltész képviselő úr jelzőit nem akarom minősíteni, gondolom, azok magukat minősítik, de az, hogy ön szociális válságról beszél, a tényekkel egyszerűen nincs szinkronban. Természetesen van egy gazdasági válság a világban, ami bennünket is érint, de éppen az a kormány törekvése, hogy a legrászorultabbakat ez minél kevésbé érintse. Például az, amit ön a nyugdíjak értékének a változásáról állít, nem felel meg a valóságnak. A nyugdíjak a fogyasztói árindexszel azonos értékben növekednek, ez 4,1 százalékos növekedés, ami kedvezőbb a nyugdíjasoknak, mert a nettó keresetek nem nőnek ilyen mértékben. (Közbeszólás: És az infláció, meg az áfa-emelés?) A normatívák a szociális ellátásban nem csökkennek. Ezeknek csak a korrekciójáról van szó. Egyébként a nyugdíjminimum most valóban nem nő, de például a gyermekvédelmi kedvezményre jogosított jövedelemhatár nőni fog, ezért a gyermekvédelmi kedvezményben többen fognak részesülni. Ami az otthon közeli ellátásokat illeti, ott olyan normatívákat veszünk figyelembe, amelyek nagyobb szabadságfokot adnak az önkormányzatoknak, hogy ők dönthessék el, helyben, milyen ellátásokra van szükség. (Taps az MSZP padsoraiban.)

László Tamás (Fidesz): – Azt hiszem, Soltész Miklós képviselő úr nem mondott valótlanságokat; önök hintik a mítoszokat, amikor a 13. havi nyugdíjak elvételét, a normák csökkentését „csak korrekcióként" emlegetik. Ez orbitális hazugság, kérném szépen! (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Keller László (MSZP): – Tisztelt Soltész Képviselő Úr! Úgy látom, hogy az arcátlanságnak ma már egyszerűen nincs határa az önök padsoraiban, különösen meg önnél. De hát nem csodálkozom rajta, hiszen a vezérük, a Magyar Televízióban azt mondja, hogy talicskával toljuk ki a pénzt, és a haveroknak adjuk az állami vagyont. Az a vezér mondja ezt, akinek a kormánya éppen az én választókörzetemben alcsúti és felcsúti haveroknak pályáztatás nélkül, mutyiban adta oda a herceghalmi kísérleti gazdaság teljes vagyonát. Ez a miniszterelnök megadta az alaphangot önnek! (Közbeszólás: Máshol a szálkát, magatoknál a gerendát sem?)  

Beszélt ön a PPP-beruházásokról. Képviselőtársaim a szocialista padsorokban keresik a forrásokat, hogy hogyan lehetne a közoktatásra több pénzt adni, és szembetaláljuk magunkat azzal, hogy 2002 előtt megépült a Művészetek Palotája. Tudja, hogy mekkora teher ez a költségvetésnek? Közel 10 milliárd forint. S akkor ön mondja azt, hogy micsoda terhet rakunk a költségvetésre a PPP-beruházásokkal? (Zaj, közbeszólások.)

Tisztelt Képviselő Úr! Hogy van képe most számon kérni ebben a válságos helyzetben azokat a követeléseket, amelyeknek a töredékét sem lépték meg akkor, amikor helyzetben voltak? Hét éven keresztül dinamikusan növekedett a nyugdíjemelés, és a válság következtében csupán korrekciót végeztünk el rajta. A családi pótlékról már ne is beszéljünk! Messze többet ér ma, mint amit önök nyújtottak. Ilyen követelésekkel előállni egyszerűen arcátlanság, képviselő úr! (Felháborodás a Fidesz–KDNP padsoraiban. Taps az MSZP soraiban.)

Ékes József (Fidesz): – Keller Úr! (Keller László felé:) Laci, elnézést, Keller képviselőtársam, ne haragudj, de vissza kell térnem rá: beszéltél az állami gazdaságokról, beszéltél az Orbánról. Hány állami gazdaság volt Magyarországon? (Keller László: Sok.) Azokat mikor privatizálták, kedves Keller úr? (Keller László: Változó.) Ugye, '94 és '98 között. (Keller László: De nem mindegy, hogy hogyan!) Tehát amikor őszintén akarunk beszélni, akkor ezeket is mind napvilágra kell hozni! Nyolcadik éve kormányoznak Keller képviselő úr. Ez alatt a nyolc év alatt, ha most nem lennének európai uniós források (Közbeszólás: Kökény Mihály: De lettek!), ezt mondom Kökény képviselőtársamnak is, ez a költségvetés úgy összerogyna, mint a huszonegy, mert semmiféle beruházást nem lehetne végrehajtani. Ebben a költségvetésben semmiféle beruházás nincs benne, ugye, Kökény képviselőtársam? De azt hiszem, az európai unós forrást nem a szocialista kormánynak adták, hanem a tízmillió magyar állampolgárnak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És mást mondunk? – Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Az unokáink kakaóját isszuk...

Halmai Gáborné (MSZP): – Ebben a teremben folyamatosan valótlanságok hangzanak el. A fogyatékos szervezetekkel jelen pillanatban még folyik a tárgyalás, mert az országos fogyatékos szervezetekkel megtörtént a keret megállapodás, de a mértékről még vita van. Mi mindannyian partnerek leszünk abban, hogy ezeknek a szervezeteknek tudjunk segíteni. (Taps az MSZP soraiban.)

Lampeth Mónika (MSZP): – A gyermekétkeztetés normatívájának alakítására a kormány egy elhibázott szakmai javaslatot tett le az asztalra. (Babák Mihály: Úgy van!)  És még mielőtt itt nagyon föllelkesülnének a Fideszes kollégáim, szeretném e helyről üzenni azoknak, akik rendre kedvet kapnak arra, hogy ezt az ügyet úgy hozzák elő, mintha nem hallanák meg a szavunkat, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja az első percben érzékelte a problémát. Egyeztettünk a kormánnyal, egységes álláspontunk alapján, a gyermekétkeztetés normatívája nem változik, biztonságban van ez a terület. (Babák Mihály: Ez nem volt rossz! Ha így lesz! Taps az MSZP soraiban.)  

Szabó Zoltán (MSZP): – Elrontottuk, igen, tévedés, sajtóhiba. Ilyen egyszerű! Most ezt óhajtják mondogatni a két hét múlva esedékes módosító indítványok szavazásáig? (Babák Mihály: Miért nem mondtad el mindjárt az elején?)

Akarják, hogy rendezzünk egy Házszabálytól való eltérést, és most szavazzunk erről a módosító indítványról? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akarjuk! A függetlenek közül, Pettkó András: Akarjuk!) Még mit óhajtanak? Igen, elrontottuk. (Tállai András: Intézd el! - Bernáth Ildikó: Vonják vissza!) Nem tudom elintézni, ahhoz önök is kellenének, és nyilván nem fogják megszavazni, hiszen akkor nem lesz módjuk elmondani még 14 napon keresztül (Babák Mihály: Hiteltelen vagy!), hogy ez a rettenetes kormány a nyomorult, szegény gyerekek étkezésének kétharmadát akarja elvenni. (Babák Mihály: Vakoktól, gyengén látóktól is!)

Révész Máriusz (Fidesz): – Tény, ami tény! A beterjesztett költségvetés egész filozófiája éppen a fogyatékos családoktól, éppen a több gyermeket nevelő családoktól veszi el a legtöbbet, az ő vállukra helyezi a legtöbb terhet. Csillag István (a Gurcsány-kormány gazdasági és közlekedési minisztere, – Szerk.) néhány hónappal ezelőtt úgy fogalmazott, hogy nagy gond van Magyarországon, mert az unokáink kakaóját isszuk meg. Ezt az a Csillag István fogalmazta meg, aki jelentős szerepet vállalt Magyarország gazdasági tönkretételében, és egyébként ennek ellenére most évente 54 millió forintot keres. Ha ezt a költségvetést, tisztelt képviselőtársaim, így fogják elfogadni, akkor ez ahhoz fog vezetni, hogy az unokáink jelentős része már meg sem fog születni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Bartha Szabó József