Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: – A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A feszültebb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Ilyen nagy volumenű visszavonás-követeléssel még nem találkoztunk!

Latorcai János (KDNP): – Tisztelt Képviselőtársaim! Néha az az embernek olyan érzése, hogy nem ugyanarról a dologról beszélünk. Ha csak a kormánypárti felszólalásokat elemezgetnénk, azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ez a költségvetés mindenben jót fog biztosítani, biztosítani fogja a gazdaság növekedését, biztosítani fogja a turizmus fejlesztését, biztosítani fogja a mezőgazdaság fejlesztését, és egy európai életvitel, életszínvonal kialakításának a feltételeit is megteremti. Akkor hogyan lehetséges az, hogy szakértők sora, a szakmák meghatározó személyiségei, úgy ítélik meg, hogy az egészségügy maradandó a károsodást szenvedhet, az oktatásban pedig olyan gondok-bajok fenyegetnek, amelyek évekre, évtizedekre visszavethetik gyerekeinket? Hogyan lehetséges, hogy szervezetek, megyei közgyűlések kérik, hogy vonja vissza a kormány ezt a költségvetést? És a sajtóban megjelent publikációk is sora ezzel az igénnyel áll elő.  Ilyen nagy volumenű visszavonás-követeléssel még nem találkoztunk!  

Mert valóban meg lehet kérdezni, hogy hová tűnt a költségvetésből 63 milliárd, amely az oktatásra kellene? Amikor eljutottunk oda, hogy az ingyenes szakmai gyakorlat a képzésben szinte már reménytelennek látszik; amikor a művészeti oktatás ma már reménytelennek látszik; amikor a felsőoktatás gyakorlati képzése is reménytelennek látszik, akkor valóban lehet-e arról beszélni, hogy európai szintű oktatást fogunk biztosítani? Én akkor még nem is említettem a szociálpolitika, az egészségügy visszásságait! 

Hallhattuk, hogy az egyházaktól is elvesznek több százmillió forintot. Történelmi léptékű hiba azt hinni, hogy ezzel érdemi spórolást lehet elérni. Meggyőződésem, hogy inkább az erkölcsi nevelésre, kellene fordítani a figyelmet, az egyházak karitatív és társadalomformáló szerepének erősítésére kellene fordítani ezt a pénzt, s nem a börtönök bővítésére, építésére.  És azt hallhattuk, hogy a magyar agrárium is mennyire jó helyzetben van. Ha valaki most megnézi a legújabb időben megjelent szakmai értekezéseket, akkor megtudhatja: ágazatok sora kerülhet veszélybe. Úgy gondolom, elég, ha egyetlenegyet említek: a tejtermelést és tejfeldolgozást. Nem tudom, hogy jó-e az a magyar gazdáknak, ha az ország tejszükségletének meghatározó hányadát a multinacionális cégek exportálják.

Az idei és a tavalyi 7,4 százalékhoz képest 2010-ben 10,9 százalékra nő az átlagos adóterhelés. Akkor, amikor szűkülnek az igénybe vehető kedvezmények! Ez óriási terhet jelent a működő gazdaságnak, - ha működik, ha nem működik, akkor még nagyobbat. Közben egész nyáron arról szólt a kormányzati kommunikáció, hogy az adótörvényeken túl vagyunk, most már minden a helyén van. És mit ad a sors: a mai napon a gazdasági bizottság ülésén két adótörvény-módosítással is szembesültünk.  Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács egymástól függetlenül arra figyelmeztet, hogy ingatag lábon áll ez a költségvetés. Ők is úgy ítélik meg, hogy a hangzatosan beígért dinamikus növekedés nemhogy jövőre, hanem igazából legfeljebb 2012-ben indulhat meg. Ez az, amivel mi is egyetértünk! Nem beszélve arról, hogy eszméletlen ütemben dagad az államadósság, a GDP 78,9 százalékról, mondjuk, 80százalékra emelkedik. Ha - a kormányzati retorika mellett - ezt is figyelembe vesszük, akkor úgy gondolom, lassan szembe kell néznünk azzal, hogy az államadósság a gazdaságba való beavatkozások nélkül nem teremthető elő.

Tehát a bevételi oldalon is hatalmasak a kockázatok, a kiadás terén pedig óriásiak a finanszírozási feszültségek, miközben hiányoznak a költségvetést alátámasztó komoly megalapozó számítások. Ennek alapján nehéz eldönteni: vajon teljesül-e amit a kormány vár? Egy tény: a megszorítások miatt akár százmilliárd forintokkal is nőhet a deficit az önkormányzatoknál, amit ma még senki nem tud számba venni, és hogy a Munkaerő-piaci Alap költségvetésében is rendkívül komolyak a gondok. Várhatóan nem fog megállni a munkanélküliség növekedése december 31-ével, tehát a jövő évben ezen az oldalon is borul a kiadási oldal.

Úgy ítéljük meg, hogy mindezek annyira súlyos tételként kísérik a költségvetés tervezetét, amelyekre nemcsak a szakértők, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt sem tud mással érvelni, csak azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy meg kellene fontolni ennek a költségvetésnek a mielőbbi visszavonását!

Ilyen összefogásból, köszönjük szépen, mi nem kérünk..!

Bókay Endre (MSZP): – Közel 140 év óta a magyar költségvetés állandó hiánnyal küzd, és 140 éve folyamatosan az államháztartási reformról van szó. A mostani költségvetés, amit előterjesztettünk, szerintem minőségi váltást tartalmaz. Az eddigiekhez képest, ha szerényen is, de olyan megkezdett úton indul el, ami ezt a 140 éves hagyományt megtöri. Az „Út a munkába" programban például több mint százezren vesznek részt, ez már a jövőbe mutat.

Hirt Ferenc (Fidesz): –  Bókay Endre, a mellét döngeti, hogy milyen büszke arra, hogy az „Út a munkába" programban már több mint százezren vesznek részt, mert, hogy micsoda nagy eredmény ez. Szeretném önöket meghívni Tolna megyébe - én tamási vagyok -, ahol kisvállalkozásban hatvan embert foglalkoztatok. Jöjjenek le, nézzük meg, hogy ott mi van. Szó szerint fogcsikorgatva próbálunk megmaradni. Tönkre fogunk menni! Nem a lapáttámasztást meg a söprögetést kellene támogatni, hanem ott kellene támogatást adni, ahol még megvannak a munkahelyek. Ott kellene ezeket a százezer munkahelyet fenntartani, sokkal előrébb lennénk! 

Horn Gábor (SZDSZ): – Rosszul állunk, kérem szépen, ezen nem érdemes vitatkozni. Nem tudtunk előrelépni egészségügyben, nem tudtunk előrelépni önkormányzatügyben, nem tudtunk előrelépni oktatási rendszer ügyében, és nem tudtunk előrelépni - nagyon-nagyon nagy probléma - az önkormányzati rendszer egészének az ügyében. A felelősség az elmúlt nyolc évért, részben a mienk is, Többek között azért léptünk ki ebből a koalícióból, mert azt gondoltuk, hogy nem tudjuk már ezt így tovább csinálni.

Úgy látom, úgy látjuk mi, liberálisok, hogy ez a költségvetés, kényszerpályán van, de támogatjuk. Meg vagyok arról győződve arról, hogy ha ezt a költségvetést a Fidesz állította volna össze, az nagyjából ugyanúgy nézne ki. A 2010-re vonatkozó számok, tisztességes, ha tetszik, konzervatív számok.  Ne tessenek megijedni, közgazdasági s nem politikai értelemben. Konzervatív számok abban az értelemben, hogy ennél egy picit jobb makrogazdasági adatok is elképzelhetőek. Nem biztos, hogy lesznek, de elképzelhetőek, lehet egy picit jobb a helyzet.

Mohácsi József (MSZP): – Orbán Viktor annak idején azt mondta, hogy legyen az ország optimista és összetartó. Azt szeretném most én is kérni, hogy legyen az ország optimista és összetartó. Ahhoz, hogy ezt véghez tudjuk vinni, nyilván javasolom és kérem a költségvetés támogatását.

Soltész Miklós (KDNP): – Önök hét és félévi rossz költségvetési és gazdasági tevékenységüket próbálják elfogadtatni most az országgal. Önök hét és fél évig velünk, ellenzékkel szóba sem álltak, tanácsainkat, módosító indítványainkat, törvényjavaslatainkat el nem fogadták.(Most összefogást sürgetnek, hogy fogjon össze az ellenzék és a...)cai/Harrach/V. Németh (Soltész Miklós)/bl Most összefogást sürgetnek, hogy fogjon össze az ellenzék és a kormánypárt, mert bajban van az ország, amibe önök kormányozták. Olyan összefogásra akarnak serkenteni minket, ami az emberekkel szemben áll, hiszen ezzel a költségvetéssel önök tönkreteszik az oktatást, tovább rombolják az egészségügy helyzetét, tovább mélyítik azt a szociális válságot, amelyet önök okoztak, és mindenképpen az emberekkel szembefordulnak.  Ilyen összefogásból, köszönjük szépen, mi nem kérünk.

Göndör István (MSZP): – Soltész Úr! Ö is, én is, autózunk azokon az autópályákon, amelyek megépültek. Bekapcsolódott az ország vérkeringésébe sok-sok kistérség és sok település, de azon kívül lehetne más fejlesztésekről is beszélni. A társadalom még nem érzi a válságot.

Domokos László (Fidesz): –  Ez egy választási költségvetés. Felelőtlenül határoztak meg feladatokat, hozzá pedig a pénzügyi háttért nem teremtik meg. Nem elég, hogy a kormányzat tovább növeli az ország eladósodottságát, most már lejjebb tolja az iskolák, a kórházak, a szociális intézmények és persze az önkormányzatok irányába is a hiányt, - gyakorlatilag jövőre az eladósodottak országa fog kialakulni

A kormány szófogadóan teljesíti a nemzetközi pénzpiaci hiénák elvárásait!

Szabó Zoltán (MSZP): – Varga Mihály képviselő úr a Klubrádió délutáni műsorában adott egy interjút. A végén odakonkludált a dolog, hogy nem jó az, hogy egy kisebb tortából próbálunk szükségképpen kisebb szeleteket levágni, hanem nagyobb tortát kéne sütni. Igen, mondta Bolgár György, de ahhoz több liszt kell. Vagy, válaszolta rá Varga Mihály, és ez volt a beszélgetés slusszpoénja: több élesztő. Most tekintsünk el attól a képtelenségtől, hogy az ember tortába nem tesz élesztőt, elvégre Varga Mihályt tudtommal önök sem főcukrászként kívánják alkalmazni. Fordítsuk át a metaforát kenyérre, abba tényleg kell élesztő, azt is szeletelni szoktuk, ott is működik, hogy nem kisebb szeleteket kell vágni, kenyeret kéne sütni. Az élesztőtől a kenyér tényleg nagyobb lesz, de nem lesz ám benne több anyag, csak több levegő. Ugyanakkora szeleteket lehet belőle vágni, de aki megeszi, ugyanúgy éhes marad tőle, mint a kisebb szeletektől. Sőt, ha túlméretezzük az élesztőt, akkor ráadásul a kenyér még savanyú, nyúlós is lesz, úgy mondják: megpimpósodik. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az önök gazdaságpolitikája!  Patyomkin-politika, látványpolitika. Hitessük el az emberekkel, hogy nagyobb kenyeret sütöttünk, és hogy nagyobb szelet kenyeret esznek. Igaz, hogy egy kicsit rosszabb, meg nem is laknak jól tőle, de nem baj, legalább elhitték. Ez az önök gazdaságpolitikája – a látvány! És, ha netán önök jövőre mégis kormányra kerülnek, akkor bizony ez a Patyomkin-politika vár az egész országra.

Vígh Ilona (Fidesz): – Vitatkozhatnánk itt akár száz órát is, úgy látom, hogy a 2010-es költségvetésnek elsősorban az a problémája, hogy Bajnai Gordon kormánya egyéves időtartamra szerződött, tehát a nagy társadalmi ellátórendszerek, mint a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra vagy a nyugdíjrendszer reformjára ennek a kormánynak se ideje, se társadalmi felhatalmazása nincs.

A 2010-es költségvetés, képviselőtársaim, mindannyiunk számára veszteséget jelent. A Bajnai-kormány mozgásterét meghatározó tényező a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, így az IMF-fel, illetve az EU-val 2008-ban megkötött, 25 milliárdos megállapodás feltételeinek teljesítése. A 2010-es költségvetésben a kormány szófogadóan teljesíti a nemzetközi pénzpiaci hiénák elvárásait. A kormányfő az MSZP júliusi kongresszusán három számot vésett kőbe: a 3,8 százalékos hiánycélt, az önkormányzatok 120 milliárdos elvonását - ami már nem is 120 milliárd, jóval több -, illetve a közösségi közlekedés támogatásának 40 milliárdos csökkentését. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy 50 milliárd forint hazai fejlesztési forrás-csökkentésre is számíthatunk, mely elsősorban a leghátrányosabb helyzetű 33 kistérséget érinti. További cél még a szociális kiadások kurtítása, illetve a vagyon és a fogyasztás fokozott adóztatása. 1800 milliárd forinttal terhel jövőre az IMF hitel – még az unokáink is fizetni fogják.

Szabó Zoltán (MSZP): – Vígh Ilona képviselő asszony nyugodtan nevezheti nemzetközi pénzpiaci hiénáknak azokat, akik hiteleznek Magyarországnak; bizonyos értelemben természetesen azok is, tehát világos, hogy nem altruizmusból, nem jóságból, nem azért, mert nagyon szeretnek minket, látják el hitelekkel Magyarországot. Azért látják el hitelekkel, mert ez nekik megéri, és mert úgy gondolják, hogy vissza fogják kapni kamatostul a pénzüket. Ha ezt nem gondolják, akkor, tisztelt képviselő asszony, nem fogják ellátni Magyarországot pénzzel.

Képviselő Asszony! Nemcsak díjat kell elnevezni Széchenyiről, hanem olvasni is kell. Gazdaság nem működik hitel nélkül. Ha Magyarország nem fog hitelt kapni, akkor nem fog működni az ország, akkor jön, nem az ötszázezres, a milliós munkanélküliség, a 300, isten tudja, esetleg 400 forintos euró, és az egekbe emelkedett alapkamat. Ha önök ezt akarják, ám csinálják tovább! Tessék folytatni.

Domokos László (Fidesz): – Szabó úr azt mondta: tessék folytatni. Az ellenzék folytatni fogja, de hogy önök most még folytatják, ez nagy gond. Ha ez egy vállalkozás lenne - ahogy egyébként a volt miniszterelnökük azt mondta, hogy a kormányzás tulajdonképpen egy vállalat vezetését jelenti -, akkor a tulajdonos már rég elzavarta volna azt a vezetést, amely Magyarországot ebbe a helyzetbe juttatta.  

Önök dicsérik azt a szerkezeti reformot, amiről mindenki tudja, hogy nem államreform, hanem politikai döntés eredményezte. Egy még drágább rendszer jött létre: az alkotmány által jogilag is védett megyei szint mellé, fölé kreáltak egy kistérségi, meg egy regionális szintet, teletömve jól fizetett állami alkalmazottakkal, hivatalnokokkal.

Száz-egynéhánymilliárd forintot kívánnak elkölteni, közmunkaprogramra, amit reformnak hívni, munkahelyteremtésnek nevezni, nevetséges. Nem az! Látszólag megoldást hoz, de véglegesen nem lesz belőle munkahely.

Szabó Zoltán (MSZP): – Képviselő Úr! Az állam csak úgy tud munkahelyet teremteni, hogy közmunkákat hirdet. Munkahelyet a vállalkozói szféra tud teremteni, ha van piaca. Akármennyire csökkenti az adót, a vállalkozó nem fog többet termelni, és nem fog több embert fölvenni azért, ha nem tudja eladni a termékeit!

Vígh Ilona (Fidesz): – Szomorú vagyok, hogy csak ennyi tellett önöktől! Az nem jutott eszükbe, hogy el kellene zárni azokat a csapokat, ahol a közpénzek indokolatlanul folynak el? Módosító javaslatainkkal szeretnénk jobbá tenni a 2010-es költségvetést, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ezeket a javaslatokat önök mind, egytől egyig lesöprik.

Gyula Ferencné (MSZP): – Az állami kiadások lefaragásának, a hiány csökkentésének nincs alternatívája. Ne felejtsük el, hogy a miniszterelnök sikeres válságkezelést ígért, amelynek eredményeképpen megindulhat egy jelentős gazdasági növekedés. Szerencsére ezt egyre jobban és egyre többen látják.

Jöjjenek ki Újpalotára, meséljenek ott!

Ékes József (Fidesz): – Mi van, lesz azzal a 650 ezer kisnyugdíjassal, akinek a nyugdíja nem éri a 60 ezer forintot, vagy a körül mozog? Mi lesz a rokkantnyugdíjasokkal, a megváltozott munkaképességűekkel?  Őnekik mit fog jelenteni az emelés? Már a közüzemi díjakat sem tudják fizetni. A költségek növekedéseivel szembeállítani a 4,1 százalékos jövő évi növekedést, az vajmi kevés. Az legfeljebb arra jó, hogy kenyeret meg tejet tudjanak vásárolni.  

Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár: – Több százezer embernek lesz magasabb lesz a nyugdíja. Ez az alacsony nyugdíjjal és a magasabb nyugdíjjal rendelkezőkre egyaránt vonatkozik. A 4,1 százalékos növekedés megegyezik a fogyasztói árindexszel. Tehát a nyugdíjak vásárlóértékét megőrizzük. A reálértéke pedig 32 százalékkal magasabb, mint 2001-ben volt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős tétel.

Hirt Ferenc (Fidesz): – Államtitkár Úr! Tudnak önök számolni? Lesz 4,1 százalékos nyugdíjemelés. Elveszik a 13. havi nyugdíjat, tegyük hozzá az inflációt, meg az 5 százalékos áfa emelést – ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 20 százalékkal kisebb lesz. Nem is értem, hogy miről beszélnek!

Szabados József (MSZP): – A válság okozta gondjaink ellenére is jelentős eredményeket értünk el. A rövid távú kiadáscsökkentésen túl a kormány az elmúlt évben, valamint ez év első felében számos fontos gazdaságpolitikai döntést hozott, amelyek hozzájárultak a versenyképesség javításához, az államháztartási hiány mérsékléséhez, a lakosság nagy részét negatívan érintő pénzügyi válsághelyzetek kezeléséhez. Az eddig meghozott intézkedések és a költségvetés sarokszámai garanciát nyújthatnak arra, hogy két fontos cél teljesüljön, nevezetesen, hogy növekedjen a gazdaság teljesítménye, és az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az európai átlaghoz. Az eddig meghozott intézkedésekből szeretném megerősíteni a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára, a társadalmi juttatások igazságosabbá tételére, a takarékosabb állami intézményrendszer működtetésére meghozott intézkedéseket. A válság lassulása után meginduló egyensúlyjavulás kedvezőbb feltételeket teremt a vállalkozások növekedéséhez, bővülhetnek a hitellehetőségek, az elkövetkezendő időszak fejlesztéseibe bekapcsolódva javulhat versenyképességük. a benyújtott költségvetés alkalmas arra, hogy folytatódjon az elkezdett munka, és ezt a szocialista frakció támogatni fogja.

László Béla (Fidesz): – Ha ezen a nyolc éven végigtekintünk, akkor azt látjuk, hogy a lakótelepen élő mintegy kétmillió emberrel rendkívül elkeserítő dolgok történtek. A szociális bomba hallható ketyegése közepette nem rosszul és sok hamissággal összetákolt programokkal kellett volna gyártani. A panelprogram rángásai is csak Patyomkin-falakat hagynak az utókorra. Azt tudják önök, hogy ebben a programban az önkormányzatok teljesen eladósodtak, hitelből ment minden? Azt tudják önök, hogy a lakóközösségek az ezekben a hetekben folyó közgyűléseken sorra leszavazzák a panel- és az ökoprogramban való részvételt, mert már havi pár ezer forintot sem tudnak vállalni? Ez a költségvetés a lakótelepen élők számára azt jelenti, hogy önök becsapják, cserbenhagyják őket permanensen, folyamatosan az elmúlt nyolc évben. A számtalan születési rendellenességgel terhes lakótelepeket beszorítják a szocialista múltba. Az önök hét-nyolc éve és a megannyi szocialista évtized tönkretette, látszatvilággá süllyesztette, megbetegítette a nemzetet, ezen belül a magyarság egyötödét kitevő lakótelepen élőket. Ez a költségvetés tovább rontja a lakótelepen élők helyzetét, ezért a hajdani szocialista lakótelepeken élők érdekében kérjük, hogy vizsgálják felül a lakótelepeket érintő valamennyi tételt, de leginkább vonják vissza az egész költségvetést.

Schwartz Béla (MSZP): – Megdöbbenéssel hallgattam László Tamás képviselőtársam hozzászólását. Az az érzésem, hogy neki az a jó, ha minél nagyobb marhaságokat mond az ember, mert láthatóan ő teljesen elrugaszkodott a költségvetéstől, és amiről elkezdett beszélni, az inkább egy paneltüntetés előszeleként vonul be itt a történelembe, nem pedig a költségvetés vitájaként.

László Tamás (Fidesz): – Azt javasolom a szocialista képviselőtársak, jöjjenek ki Újpalotára, meséljék el ott is az egyedülálló hetven ezer forintos kisnyugdíjasnak, akinek ebből 40-50 ezer forintot elvisz a rezsi, 15 ezret meg a gyógyszer. Ott tessék majd ilyeneket mondani, és ott vidáman lehet majd ezeket a diadaljelentéseket hangoztatni.

Bartha Szabó József