A napirend előtti felszólalás a parlament sztárműfaja. Érthető: e szónoklatokat élőben közvetíti a tévé, rádió; újságírók, fotósok serege téblábol a folyosókon; rokonok, ismerősök, kíváncsiskodók az erkélyen; diplomaták, közjogi méltóságok, díszvendégek a díszpáholyokban. (A kedd, az más, akkor általában reggel nyolckor kezdődik az ülés...) A Házszabály szerint (51. §.) „a napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben" lehet szólni a napirend előtt. Hogy ki, mit vél országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügynek, az már más kérdés. Öt perc idő adatik a frakcióknak, hogy önállóan választott témában szóljanak a Tisztelt Házhoz. A függetlenek padsoraiban ülők e műfajban nem rúghatnak labdába. Fontos szabály még: a pártok képviseletében csak frakcióvezető, vagy frakcióvezető- helyettes szólhat. Így történt, történhetett, hogy nincs a világon még egy olyan parlament, ahol annyi frakcióvezető-helyettes lenne, mint a Duna pesti partján. A legutóbbi szónoklatokból tallózunk.

Az úton, kérem, nem eszünk!"

NAGY KÁLMÁN (KDNP): – A szegénység és a gyermekek egészségügyi helyzete közötti összefüggést vizsgálták egy észak-magyarországi kistérségben. Ismert orvosi lap közölte az eredményét.

– A helyzet lesújtó! Észak-Magyarországon a családok 36 százalékánál a családfőnek nincs kenyérkereső foglalkozása. A családok 12 százalékának van elegendő pénze élelmiszerre. A vizsgált gyermekek 0,5 százaléka rühes, több mint 12 százaléka bélférges.

– Tudják-e önök, hogy a gyermekek szellemi fejlődése és az alultápláltság között nagyon egyenes összefüggés van? Amikor megszületünk, 300 grammos az agyunk, de hároméves korban már 1200 gramm, amely közel eléri a felnőtt agy súlyát. Ha egy kisgyermek nem táplálkozik megfelelően, már reménye sincs arra, hogy elérje azt a szellemi teljesítményt, amelyre egyébként genetikailag képes lett volna. Magyarországon 850 ezer olyan családban nő fel, amely a létminimum alatt él, a szegénység a vállalt gyermekek számával egyenes arányban növekszik!

– A Fidesz–KDNP korábban már többször felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági válságot szociális válság fogja követni, amely mélyebb és tragikusabb lesz. Önök nem hittek nekünk! A következménye embercsoportok és generációk egymás ellen fordulása. Ez történt Sajóbábonyban.

– Miskolc polgármestere az általa 85 ezer példányban ingyenesen kibocsátott lapban mondja ki: polgárháborúra, rasszista választásokra nincs szükség! Érdemes a szavakra figyelni. A polgármester a miskolci király, ő mondatja ki munkatársaival, hogy ki Miskolc barátja, és ki az ellensége! Közben a városi közgyűlés úgy dönt, hogy a lakcímbejelentést szabályozni kell: egy emberre legalább 6 négyzetméternek kell jutnia, vagyis egy 36 négyzetméteres lakás hat embernek bőven elegendő!

– A város szegénynegyedei között naponta vándorolnak az emberek. A rendelet előtt azonban éppen szocialista indíttatásra kezdődött el az a program, amely lehetővé tette, hogy egy 40 négyzetméteres lakásba akár 10-en, 20-an is bejelentkezzenek. Ugye, hallottak a Fészekrakó-programról. A miskolci gyermekorvos és védőnő hiába keresi a veszélyeztetett kisgyermeket, hogy állapotát ellenőrizze, nem találja, hiszen a szülők havonta váltogatják kis pénzért lakhelyüket.

– Ismerik önök az „Út a munkához" című, önök által rendkívül hatékonynak nevezett programot? Hirdeti: nem a tisztességes bérért kell dolgozni, hanem először egy utat kell megtenni. Régi szocialista viccet juttat eszembe. A szónok hangosan kívánja meggyőzni az embereket: „haladunk a szocializmus felé vezető úton", a tömeg pedig azt kiabálja: „éhesek vagyunk, éhesek vagyunk!" A szónok megunja, és rájuk kiabál: „az úton, kérem, nem eszünk!". Nos, önök is valójában figyelmen kívül hagyják, hogy Magyarországon közel 300 ezer olyan gyerek él, aki egyik szülőjét sem látta elmenni dolgozni.

KORÓZS LAJOS, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:– Képviselő úr kérdezte, hogy ismerjük-e az „Út a munkához" programot. Én ismerem, és tisztelettel jelentem, mintegy 230 ezer rendszeres szociális segélyezett volt ebben az évben, ez év április 1-jével, amikor elindult ez a program, és a program keretében 97 ezer ember dolgozott ez év augusztusában. Azt gondolom, hogy ha százezer ember, százezer olyan ember, aki valóban éveken keresztül nem végzett semmiféle olyan tevékenységet, amely arra utalt volna, hogy a nyílt munkaerőpiacon ténykedik, akkor ez egy komoly eredmény. Ezek szerint a képviselő úr nem ismeri az „Út a munkához" programot, én meg ismerem.

A pénzügyminiszter ráült a 29 milliárdos kvótabevételre,
és abból a költségvetési lyukakat foldozgatja!

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): – Sokan emlékszünk még arra, hogy miként omlott össze a környezetszennyező szocialista nagyipar, munkanélküliek százezreit maga után hagyva. A tisztább levegőnek örvendtünk ugyan, de az elveszett megélhetést erősen fájlaltuk, és az akkor megszűnt munkahelyek még mindig hiányoznak a munkaerőpiacról. Némi kárpótlásként éltük meg az éghajlatváltozás lassítása érdekében megszületett kiotói egyezményt, mert a nehézipar összeomlása következtében Magyarország az előírtnál sokkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, így aztán a nemzetközi szén-dioxid-kereskedelmi piacon, mint eladók jelenhettünk meg. A kiotói egyezmény viszont arra kötelezi az eladót, hogy a bevételeket csakis kibocsátás csökkentéssel járó környezetvédelmi beruházásokra fordítsa. Ennek ellenőrizhetősége érdekében egy átlátható zöldberuházási és pályázati rendszert kell létrehozni.

– A magyar kormány 2007 áprilisában – közel három esztendeje - határozatot hozott arról, hogy a környezetvédelmi miniszter sürgősséggel dolgozza ki és állítsa fel az új pályázati rendszert. 2007 decemberében Fodor Gábor, akkori környezetvédelmi miniszter szándéknyilatkozatot írt alá a japán nagykövettel, hogy a távol-keleti ipari nagyhatalom Magyarországtól kíván kvótát vásárolni. 2008 nyarának végén, több mint egy esztendővel ezelőtt megszülettek az első értékesítési megállapodások Belgiummal és Spanyolországgal. Egy évvel ezelőtt a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára írásban tett ígéretet a belgáknak, hogy legkésőbb 2009 tavaszára felállítják a magyar zöldberuházási rendszert.

– A zöldberuházási rendszer azóta sem állt fel teljes egészében, és a szakminiszter csak jövő tavaszra ígéri ennek megvalósítását. Közben a pénzügyminiszter ráült a 29 milliárdos kvótabevételre, és abból a költségvetési lyukakat foldozgatja. A kormány törvénysértő magatartását és a nemzetközi szerződések megszegését ékesen bizonyítja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának elmarasztaló vizsgálati jelentése is.

– Beszéljünk egy kicsit az elért eredményről is, hiszen ilyen is van! A környezetvédelmi miniszter egy középkategóriás autó árából energiafelhasználás tekintetében önellátóvá tette saját családi házát. Az ünnepi sajtótájékoztatón elmondott szavaiból azt is tudjuk, hogy így a család gyermek tagjai napelemmel fűtött udvari medencében lubickolhatnak.

– Miniszter úr! Egy országgal együtt örülünk családja környezettudatos fejlesztéseinek. - Igaz, egy kicsit irigykedünk is, de az örömünk felülkerekedik rajta. Az örömünk viszont akkor lenne teljes, ha a kvótabevétel 29 milliárdjából legalább 50 ezer magyar háztartás is elvégezhette volna saját, fűtés-korszerűsítéssel egybekötött lakásfelújítását! Viszont, az esztendeje itt lévő 29 milliárd forintból egyetlen forintot sem használtak még fel erre a célra. Közben elveszítettük az ország becsületét a nemzetközi kvótapiacon. Japán végül nem velünk, hanem a csehekkel kötött szerződést, és az ott jól működő zöldberuházási rendszernek köszönhetően a cseh gazdaság és a cseh emberek élvezik ennek hasznát.

– Képviselőtársaim!

+ Ebből a pénzből több mint 250 ezer lakás felújítását lehetett volna egyenként félmillió forinttal támogatni.

+ Ebből a pénzből 400 milliárdos megrendeléshez juthatott volna a hazai építőipar, 30 ezer építőipari munkahelyet lehetett volna teremteni, - ezzel szemben folytatódnak az elbocsátások, ráadásul a megvalósuló építőipari beruházások 100 milliárdos bevételt hoztak volna a költségvetés számára.

+ Ebből a pénzből jelentős mértékben lehetett volna csökkenteni az ország energiafüggőségét, ezzel szemben továbbra is bizonytalanul várhatjuk a januárban esedékes orosz-ukrán gázvita bizonytalan kimenetelét.

– Képviselőtársaim! Így lett tehát az ablakban lévő pénzből ablakon keresztül kidobott pénz! Így lett Magyarországból, a lehetőségek országából a lehetetlenségek és a kormányzati tehetetlenség országa!

SZABÓ IMRE, környezetvédelmi és vízügyi miniszter: – Képviselő úr, azt gondolom, hogy egy év leforgása alatt Magyarország az egyetlen ország ma Közép-Európában, amelyik átlátható, számon kérhető, jól működő zöldberuházási rendszerrel rendelkezik, amelynek - a nemzeti éghajlatvédelmi stratégiának és a nemzetközi egyezményeknek megfelelően - kiváló és átlátható partneri lehetősége van.

– A bevételkiesésre vonatkozó állításokkal kapcsolatosan meg kívánom jegyezni, hogy egyrészt értelmezhetetlen, másrészt pedig közgazdaságilag értelmetlen a megállapítás.

– Képviselő úr, szeretném elmondani, hogy engem is meglepett az ombudsman úr állásfoglalása, mert tudatában kellett volna, hogy legyen annak, hogy erősen vitatható állításai nemzetközi támadásoknak is fognak bennünket kitenni, ami kifejezetten árt Magyarországnak, kifejezetten árt hazánk eladói pozíciójának.

– Szerintünk több tízezer panellakás felújításával jelentősen csökkenhet hazánk szén-dioxid-kibocsátása, számítások szerint energiahatékonysági felújítással lakásonként évi 1-1,2 tonna kibocsátás csökkentés érhető fel. A komplex felújításokkal egy-egy panelház energiaköltségének akár 40-50 százalékát is megtakaríthatja, lakásonként a felújítások fajtájától függően akár havi 10-15 ezerrel csökkenhetnek a közüzemi számlák.

– Képviselő úr! Ugye, nem sajnálja sem a panellakóktól, sem pedig az egyéni házak lakóitól, hogy 60 százalékos intenzitással végre ők is átalakíthatják otthonaikat?

„A mai magyar parlamenti ellenzéki fővezér már többször nekifutott a semminek!"

SZANYI TIBOR (MSZP): – Magyarország nekünk szent, ám a külvilágnak csak egy ország, kormányostul, ellenzékestül, mindenestül. A külvilág értelemszerűen a mindenkori kormányt tekinti hivatalos kapcsolódási pontként, s nem kíván elmerülni a belpolitikai viszálykodásaink útvesztőiben. A külvilág természetesen az ellenzékkel is udvarias, de botorság lenne azt képzelni, hogy ez az udvariasság valódi tárgyalási pozíciókat jelent. A külvilág a mai diplomáciában mindig azt üzeni nekünk, hogy rendben, nyerje meg a választásokat az, aki tudja, viszont mindig is a hivatalban lévő kormány lesz a hivatalos tárgyalópartner,

– Dőreség azt hinni, hogy várakozások vagy személyi szimpátiák felülírnák a nemzetközi realitásokat. A mai magyar parlamenti ellenzéki fővezér már többször nekifutott a semminek. Korábban a francia elnök elég jól láthatóan nem kívánta végighallgatni a Fidesztől megszokott gyalázatos hazugságokkal terhelt aktuális kormánypocskondiázást, máskor a német kancellár volt kénytelen hüledezni, majd kiigazításokat közölni egynémely hasonló indíttatású, ámde meg nem történt beszélgetések kapcsán. Legutóbb pedig az orosz miniszterelnök gondolta roppant sürgősnek megvacsorázni az előző magyar szocialista miniszterelnökkel, mintegy ellensúlyozva bizonyos kioktatásokról felreppentett híradásokat.

– De ha már képzelt riportokról beszélünk, fordítsuk meg a képletet: felelős magyar kormány vajon elkövetné-e azt a hibát, hogy egy általa elismert ország esetében az ellenzéket előnyben részesítené a legitim kormánnyal szemben? Ugye, nem? Kérdezem hát:

+ Használ-e Magyarországnak, ha az ellenzék be sem következett győzelme, sőt reményeim szerint be sem következő győzelme káprázatában az országunk valós érdekeitől elrugaszkodott külpolitikába fog, mintha a választásokat külföldön lehetne megnyerni?

– Mindez arra kíván rávilágítani, hogy szakítani kell az oly gyakran előretörő provincializmussal. Ennek hiányában a képzelt riportok szerzői csak azt bizonyítják magukról, hogy nemcsak esetlegesen egy korrekt kormányzásra, de a korrekt ellenzékiségre is alkalmatlanok!

SZABÓ VILMOS, külügyminisztériumi államtitkár: – Nem ez az első eset, hogy a Fidesz elnöke és a Fidesz vezető külpolitikusai a saját, kicsinyes pártérdekeiket helyezik és részesítik előnyben, a külpolitikában is. A mai magyar parlamenti ellenzéki fővezér már többször nekifutott a semminek. Mondhatnánk a magyar–magyar kapcsolatokat, ahol a Fidesz hosszú ideje önálló klientúra kiépítésére törekedett, és úgy tűnik, ezt ma is így véli, erről így gondolkodik, de akár a mostani romániai választásokat, az ezzel kapcsolatos eseményeket is említhetném. De mondhatnám a nagyköveti kinevezésekhez való viszonyukat, ahol több mint egy évvel a választások előtt már nem vesznek részt a nagykövetek jelölésébe, azzal az indokolással, hogy közel vannak a választások.  Mindez tehát azt jelzi, hogy súlyos és veszélyes a helyzet, ami előáll, veszélyes helyzet, súlyosan érinti és sérti Magyarország nemzetközi érdekeit, kárára van az országnak.

Egy elfelejtett nemzedék esélyei

ÁGH PÉTER (Fidesz): – Elfogadta a kormánypárti többség a jövő évi költségvetést, amely az emberek utolsó tíz- és húszezer forintjait veszi el. Azt mondják: erre azért volt szükség, mert a gazdasági válság ilyen helyzetbe sodorta az országot. Ugyanakkor mindig elfelejtik megjegyezni: Magyarország már a gazdasági válság előtt is óriási bajban volt! A magyar költségvetés hiánya 2006-ban európai rekordnak számított! A deficit mértéke egyedül a háború sújtotta Libanonban volt nagyobb! Fontos megjegyezni azt is: 2007-ben Magyarországon volt az Európai Unión belül a legkisebb gazdasági növekedés!  

– A kormány megszorításai a költségvetés által hosszú távon veszik el a növekedés lehetőségét az országtól, a megszorítások ugyanis a fogyasztás visszaeséséhez vezethetnek. Márpedig a fogyasztás visszafogása és a munkanélküliség emelkedése sohasem vezetett gazdasági növekedéshez.

– Megállapítható: újabb iskolák bezárása várható. A Gyurcsány-Bajnai-korszak politikája nemcsak rövid, de hosszú távon is komoly veszélyt jelent az országnak, különösen a fiatalokat érintően. Az ő jövőjüket zálogosítja el leginkább a szocialista kormány ténykedése. A fiatalok voltak azok, akiket az elmúlt hét évben leginkább semmibe vett a kormányzat, a fiatalok voltak azok, akiknek bármilyen ígéretet tettek, már a választás másnapján megszegték azt, semmisnek tekintették azokat. 2002-ben még ingyenes nyelvvizsgáról, ingyenes jogosítványról és ingyenes utazásról beszéltek a lakóhely és az iskola között. Nem lett ezekből semmi sem, mint ahogy abból sem, hogy 2006-ra azt ígérték, hogy nem vezetnek be tandíjat. Egy országnak kellett igent mondani ennek az eltörlésére, hogy visszavonják.

– Átalakították mindazokat a jó gyakorlatokat, amelyeket a polgári kormány bevezetett annak érdekében, hogy a fiataloknak esélye legyen otthont teremteni, esélye legyen munkához jutni. Nagyon sok fiatal mára megfogadta Gyurcsány Ferenc felszólítását, és külföldre ment, ott próbál szerencsét.  A kialakult drámai állapotokkal a kormánynak a saját maga által rendelt ifjúságkutatásból, az „Ifjúság 2008”-ból kellett szembesülnie. E szerint a fiatalok 80 százaléka szerint nagyon rossz irányba megy az ország!

– Mit várhatnánk ebben a helyzetben? Várhatnánk talán megoldást a kormánytól, de a kormány a jelenlegi helyzetben már semmilyen megoldást nem tud és nem is akar nyújtani. Tekinthetnénk ezek után a Szocialista Párt feltörekvő fiataljaira, - csakhogy azt látjuk, ahelyett, hogy a fiatalok problémáival foglalkoznának, prominenseik egy része idézettként a bíróságokra jár, másik részük pedig rágalmazó adatokat próbál gyűjteni, majd pedig összevágott felvételeken próbálják lejáratni az ellenzéki képviselőket. Ezen tények alapján kijelenthető, hogy az MSZP ifjúsági szervezetére sem számíthatunk!

– Mi, fiatal Fideszesek, Fidelitasosok elkészítettünk egy vitairatot, amely a fiatalok problémáival kíván foglalkozni, megoldásokat találni. Ennek keretében fogalmaztuk meg az „Új nemzedék" programot, amelyet hamarosan ismertetünk. Országjárás keretében kikérjük a fiatalok véleményét, hogy az elkövetkezendő időszakban olyan intézkedések valósuljanak meg itt, ebben a Házban, amelyeket a fiatalok is magukénak vallanak.

KORÓZS LAJOS, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: – Kedves Fiatal Barátom! Én nagyon sajnálom magát, én tényleg nagyon sajnálom. Miért vetemedik ilyenre? Olyan jóravaló embernek indult itt, ebben a Házban.

– Kedves Fiatal Barátom! Szeretném elmondani, hogy ellentétben önnel, én még soha nem dolgoztam pártbizottságon.

– Én úgy emlékszem, hogy nemcsak a baloldalon voltak olyan civil szervezetek és olyan ifjúsági szervezetek, akiknek az orrára kellett koppintani. Talán arra kellett volna szocializálódni a rendszerváltás utáni húsz évben az ifjúsági szervezeteknek, hogy hogyan férkőzzünk be különböző döntéshozó szervezetekbe? Arra kellett, hogy szocializálódjanak, hogy hogyan osszuk el egymás között a pénzeket? Arra kellett szocializálódni, hogy hogyan kell elfogadni a beszámolókat? Nem a valóságos problémákkal kellett volna foglalkozni? Mert ha ez történt volna, és ezt meg is tették volna, akkor itt lennének olyanok, akiknek van erkölcsi alapjuk föltenni kérdéseket.

– Én egy percig nem vitatom, hogy az ifjúság szocializációjához nagyon-nagyon sokféle szervezetnek, nagyon-nagyon sokféle intézménynek, nagyon sokféle politikának, nagyon sokféle érdeknek meg kell jelennie többek között itt az Országgyűlésben. Na de ezeket akkor artikulálni kell, és ha szabad ezt kérnem, akkor lehetőség szerint ezt olyan szervezetek és olyan képviselők tegyék, akiknek van felkészültségük, szervezeti hátterük, társadalmi támogatottságuk, és akkor erről lehet itt értelmes vitákat folytatni. Én állok rendelkezésükre, – állok rendelkezésükre!

– Én tudom jól, hogy nagyon nehéz egy hatvan év körüli embernek azt mondani, hogy tessék öngondoskodni, mert nem erre rendezkedett be az elmúlt 40–50 évben, de azt gondolom, hogy egy 30-40 éves fiatalembernek már lehet azt mondani, hogy nagy valószínűséggel 10-20-30 év múlva az állam téged nem fog tudni eltartani.

– Kedves Fiatal Barátom! Remélem, hogy ha majd egyszer kormányra kerülnek, olyan 8-12 év múlva, képviselőtársam, akkor bevezetik a tandíjat, mert én mélységesen, mélységesen elítélem azt a fajta esélyegyenlőség-gátló politikát, ahol a gazdagoknak több jut!

Bartha Szabó József